Közel 200 országból érkeznek majd döntéshozók a november 30 és december 11 között megrendezésre kerülő párizsi klímakonferenciára. A cél a gyakorlatilag megbukott Kiotói Egyezmény utáni időszak klímaváltozás elleni lépéseinek meghatározása, célkeresztben a legfeljebb 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedés elérésével. A konferencia előtt már számos állam, így az USA, Kína, illetve az Európai Unió is megtette a maga vállalását, az ENSZ számításai szerint azonban ez csak a 2.7-3 Celsius-fokos szint eléréséhez elegendő. A viták középpontjában emellett finanszírozási kérdések is szerepelnek, hiszen a fejlődő ország szeretnék elérni, ha a fejlett államok 2020 után is támogatnák átállásukat a tiszta energiaforrásokra.

November 30 és december 11 között Párizsban kerül sor az idei klímakonferenciára, amely kapcsán fokozott elvárásokkal néznek szembe a közel 200 országból érkező döntéshozók. A cél egy olyan megállapodás tető alá hozása, amely a Kiotói Egyezmény hatálya, azaz 2020 utánra is megnyugtató megoldást kínál a klímaváltozás elleni küzdelemre. A széles körben elfogadott tudományos álláspont szerint ehhez az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-növekedést szabad engedélyezni.

A West Monroe Partners nemzetközi tanácsadó cég felmérése alapján az észak-amerikai szállítói láncok vezetői felismerték a fenntartható működés előnyeit és több mint felük ebbe az irányba fejlesztené tovább vállalkozását. A gyakorlati megvalósítás azonban még nem túl gyakori, hiszen bár a cégek 36 százaléka rendelkezik a következő 1-3 évre vonatkozó fenntarthatósági tervvel, csak 22 százalékuk tervezi megvalósítani azt. A tanácsadó cég ügyvezető igazgatója szerint a gond ott van, hogy hiába kimutatható, hogy az ügyfelek akár többet is fizetnének a fenntartható szállításokért, a cégek nem kezdenek bele a fenntartható rendszerek kiépítésébe, amíg nem látnak konkrét külső példát a befektetés megtérülésére. Pedig kellene.

Az észak-amerikai szállítói láncok is felismerték a fenntarthatóságot szem előtt tartó vállalati modellek előnyeit a West Monroe Partners felmérése szerint. A nemzetközi tanácsadó cég kimutatása alapján az ilyen típusú vállalkozások vezetőinek több mint fele a fenntarthatóság felé mozdulna el cége fejlesztése során, amelyet elsősorban az ez úton szerzett versenyelőny és a brand megítélésének javítása motivál. 

2012-ben indult el Írországban az Origin Green program, a világ első olyan fenntarthatóságot célzó tervrendszere, amely egy egész állam élelmiszeriparára kiterjed. Az Origin Green keretében több mint 800 fenntarthatósági vállalás mellett kötelezhették el magukat a résztvevők, akik 18 havonta szén-dioxid kibocsátás és ökológiai lábnyom ellenőrzésen is átesnek. A folyamatot felügyelő ír élelmiszerügyi hatóság azonban ennél is tovább megy, és a viszonteladók és szolgáltatók bevonásával a teljes élelmiszerellátási láncra kiterjesztenék a programot.

Három évvel ezelőtt indult útjára Írországban az Origin Green program, amely az ír élelmiszer ipar fenntarthatósági szempontú fejlesztését célozta meg, ezzel a világon elsőként lefedve egy állam teljes élelmiszeriparát. A szigetország élelmiszerügyi hatóságának és a program felügyelőjének, a Bord Biának nemrég megjelent jelentése mutatja be az Origin Green eredményeit, amelynek keretében a résztvevők több mint 800 fenntarthatósági vállalás mellett kötelezték el magukat a nyersanyag beszerzéstől kezdve a termelési szabályozásokon keresztül a társadalmi felelősségvállalásig.

Több bejegyzésben is esett már szó a gazdasági élet szereplőinek, mindenekelőtt a vállalatok vezetőinek és döntéshozóinak felelősségéről a fenntarthatósági törekvések kapcsán. Jellemzően iránymutató jelleggel, ösztönzőleg igyekeztem bemutatni a fenntartható fejlődést támogató programok előnyeit, az egyes cégeket vagy ágazatokat érintő gazdasági hasznukat. Most azonban fordul a kocka, és hogy ne csak javasoljak és ösztönözzek, íme, 5 nemzetközi nagyvállalat, amely élen jár a fenntarthatósági célok megvalósításában:

H&M

A ruhaipar környezetszennyező működéséről nemrég született bejegyzés, a H&M azonban mintha 180 fokos fordulatot vett volna az utóbbi időben, gyors-divat cégből úttörővé válva az iparág ez irányú fejlesztésében. Az egész ott kezdődött, hogy a cég felismerte: energiafelhasználásának 80 százalékát az üzletei teszik ki, így itt érdemes elkezdeni a megtakarítást is. Ennek fényében új célkitűzés, hogy ahonnan csak lehetséges, bizonyítottan megújuló forrásokból szerezzék be az áramot, amivel a vállalat károsanyag-kibocsátása, a számítások szerint, felére csökkenne. Továbbá 2020-ra 20 százalékkal tervezik mérsékelni a négyzetméterenkénti áramfogyasztást a 2007-es értékekhez képest, illetve támogatják a GO2 alapot is, amely megújuló erőmű projekteket finanszíroz a teljes költség maximum 15 százalékáig. Az pedig szintén nem mellékes, hogy mára a H&M vált a világ legnagyobb organikus gyapot felhasználójává is.

A Harvard Business School felmérése közvetlen kapcsolatot mutatott ki a mélyreható fenntarthatósági programok következetes megvalósítása és a cégek versenyképessége között. A hatékonyságot és fenntarthatóságot szolgáló lépések számos cégnél produkáltak jelentős eredményeket, egyes vezetők azonban még mindig bizonytalanok a kérdésben; elsősorban a programok gyakorlati megvalósításának mikéntje szokott gondot okozni. Az alábbiakban pontról pontra átvesszük a szükséges lépéseket a fenntarthatósági intézkedések szükségességének felismerésétől a program megvalósítása utáni eredménykövetésig.

A Harvard Business School által végzett felmérés egyértelmű kapcsolatot mutatott ki az alaposabban kidolgozott, hatékonyabb fenntarthatósági programok és az egyes vállalatok versenyképessége és profitabilitása között. Másképpen mondva minél mélyrehatóbb egy cég fenntarthatósági programja, annál nagyobb nyereséget lesz képes realizálni. Erre jó példa az Unilever: a cég kifejlesztett egy kevesebb vizet használó tisztítófolyadékot, amivel elképesztő tempóban tudta növelni eladásait, különösen a vízhiánnyal küzdő területeken.

A 2000-ben 189 ENSZ-tagállam által elfogadott, de sokat kritizált Millenniumi Fejlesztési Célok folytatásaként jön a 2016-os Fenntartható Fejlődési Célok program, az SDG16. Az új, átalakított célok reagálnak a korábbi vállalások látszólagos sikertelenségére, és van is mire, mivel az elmúlt 15 évben nőtt a terroristatámadások és a biztonsági kockázatok száma, az országok közötti gazdaság szakadék egyre szélesedik, és csak 2014-ben a világ GDP termelésének 13,4 százalékát tette ki az erőszakos konfliktusok okozta globális gazdasági veszteség. Az ajánlások emellett kiemelik, hogy nem csak a kormányok, hanem a gazdasági szereplők is szerepet játszhatnak a változások elősegítésében, elsősorban az olyan triviálisnak tűnő alapelvek követésével, mint az emberi jogok tiszteletben tartása vagy a környezeti hatások minimalizálása.

A legújabb, 2016-os Fenntartható Fejlődési Célok (SDG16) minden idők legtöbb célkitűzését (10) és legkevesebb javasolt módszerét (2) tartalmazza. Az SDG16 célja a békés és befogadó társadalmak támogatása; az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása mindenkinek; és a hatékony, számon kérhető és a beilleszkedést ösztönző intézmények kiépítése. Azonban komoly kérdések merültek fel annak kapcsán, hogy hogyan lehet mérni az eredményeit a hasonló, a szegénység csökkenésére és a fenntarthatóságra való törekvéseknek, illetve hogyan lehet ilyen univerzális célokat nemzeti szintre átültetni.

Az UNEP „Financial System We Need” címen jelentést adott ki a világ pénzügyi rendszereinek fenntarthatóságot támogató átalakulásáról és az eddig bevált intézkedésekről. A dokumentum szerint a döntéshozók fokozódó érdeklődése a fenntarthatóságot támogató rendszerek népszerűségének növekedésével párosul, ami végül a magántőkét is ebbe az irányban mozdíthatja el. A 15 ország pénzügyi rendszereit vizsgáló jelentés több mint 100 intézkedést, több szabályzati csomagot és egyéb javaslatokat tartalmaz a pénzügyi rendszer átalakítására.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezetvédelmi Programja (UNEP) jelentést adott ki a világ pénzügyi rendszereinek fenntarthatóságot támogató intézkedéseiről és ezek eredményeként tapasztalt változásokról. A „The Financial System We Need” című anyagot az UNEP Inquiry into the Design of a Sustainable Financial System elnevezésű, 2014 januárjában indított programjának keretében hozták nyilvánosságra, a leírtak pedig egy közel 2 éven keresztül folytatott vizsgálat eredményei. Az Inquiry fő célja azon intézkedések támogatása, amelyek elősegítik fenntartható fejlesztések hatékonyabb támogatását a pénzügyi rendszerek és intézmények által.

A Danish Fashion Institute kimutatása alapján a ruhaipar a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon, ami ráadásul a rövid termékciklusok révén pazarlásra is ösztönöz: csak az USA-ban 13 millió tonna ruhát dobnak ki évente. Az egyes termékeken lévő, átlagban 4 százaléknyi profit valóban az olcsó megoldások alkalmazására és a tömegtermelésre ösztönzi a vállalatokat, a fenntarthatósági szempontok figyelembevétele azonban egyáltalán nem halálraítélt ötlet. A Marks & Spencer 625 millió fontos példája mutatja, hogy igencsak profitábilis a környezettudatos termelés és értékesítés.

A fejlődő országokbeli gyárak katasztrófáit követő napokban rendszeresen felmerül a ruhaipar felelőssége és fenntarthatatlansága, sajnos azonban a nemzetközi figyelem gyorsan elillan. Teszi ezt annak ellenére, hogy az ágazat már nagyon régóta reformokra szorul, sőt a Danish Fashion Institute kimutatása alapján a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon. A világ rovarirtószer felhasználásának 25 százaléka a gyapottermesztéshez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde a ruhaanyagok kezeléséhez és színezéséhez kapcsolódik, míg szinte minden évre jut egy, a több mint ezer ember életét követelő, dhakai Rana Plaza katasztrófájához hasonló szerencsétlenség. Szintén beszédes, hogy évente 150 milliárd ruhadarab készül, miközben csak az USA-ban 13 millió tonna ruhát dobnak ki évente!

Bár nem sokszor beszélünk róla, a városok felelősek a teljes károsanyag-kibocsátás 70 százalékáért, sőt a világ energiatermelésének kétharmadát is itt használják fel. Azonban nem csak környezetterhelésük, hanem veszélyeztetettségük miatt is fontos, hogy a városok váljanak a fenntarthatóságért tett erőfeszítések vezetőivé: a világ 19 legnagyobb városából 14-re katasztrofális hatással lehet a tengerszint emelkedése. A nemzetközi kezdeményezések közül az egyik legígéretesebb a Világbank által is támogatott Fenntartható Városok Program, ami 11 ország 23 városát fogja össze, többek között egy globális fenntarthatósági tudástár létrehozása érdekében.

Ritkán alkalmazott megközelítés, de a városok szerepe rendkívül fontos a fenntartható fejlődés támogatását célzó programok sikerességében. A nagyobb települések energiaigénye nyilvánvalónak tűnhet, mégsem biztos, hogy mindenki - elsősorban minden szakember – által ismert adat, hogy a városok használják fel a világ energiatermelésének kétharmadát, illetve felelnek a teljes károsanyag-kibocsátás mintegy 70 százalékáért.

Egyre nő azon képzések száma, amelyek a fenntartható fejlődés, mint kutatandó tudományág köré épülnek. Kérdés azonban, hogy egy ilyen fiatal gondolatkör esetében célszerű-e egyből egyetemi szakokat indítani, különösen olyan közhangulatban, amikor a klasszikus tudományágak is küzdenek a társadalmi elfogadottság megszerzéséért. A kulcs a valós problémákat érintő, kézzelfogható eredménnyel járó kutatások elősegítése mellett a társadalmi integráció és az interdiszciplináris megközelítés lehetnek. Itthon még nagyon kezdetleges a témakör tudományos feldolgozottsága, de az olyan képzések, mint a BCSDH „A jövő vezetői” programja, jól mutatják, hogy komoly lehetőségek rejlenek a fenntartható fejlődés gondolatkörét bemutató oktatásban, mentorprogramokban.   

A fenntartható fejlődés gondolatköre egy egyre szélesebb körben tárgyalt kérdés, ami az élet mind több és több területét érinti. Nem képez kivételt ez alól az oktatás sem, hiszen az iskolák energiaigényének megújuló forrásokból történő kielégítése vagy a környezettudatos gondolkodás beépítése a tananyagba egyaránt népszerű kezdeményezések. Érdemes azonban megállni egy pillanatra a felsőoktatás és a fenntarthatóság kapcsolatánál, mivel világszerte egyre több egyetem indít a „Fenntarthatóság tudománya” témakörben szakokat. Beszédes adat, hogy míg 2007-ben az Egyesült Államokban 32 ilyen program indult, mára ez 118-ra emelkedett, azaz közel megnégyszereződött a témával foglalkozó felsőoktatási képzések számra.

Megfordulni látszik az a tendencia, amely alapján az állami szerepvállalás a fenntartható fejlődés elsődleges mozgatórugója, míg a nagyvállalatok pénzügyi aggályok miatt igyekeznek mellőzni a témát. A nemzetközi közösség együttműködése sok esetben akadozni látszik, miközben egyre több cég ismeri fel a fenntarthatóságban rejlő lehetőségeket, nem ritkán ágazaton belüli hullámot elindítva ezzel. A vállalati megközelítésekre természetesen hatással vannak a politikai döntések is, ami miatt egyre egyértelműbb, hogy a fenntartható fejlődés eszméinek globális bevezetéséhez a párizsi klímakonferencián mindenképpen megállapodásra kell jutnia a nemzetközi közösségnek.

Érdekes változás megy végbe a fenntartható fejlődés gondolatiságának nemzetközi helyzetében: míg az utóbbi évtizedekre a komolyabb állami és kevésbé lelkes piaci hozzáállás volt jellemző, ez az utóbbi években megfordulni látszik. A nemzetközi közösség összefogása – ami alapvető fontossággal bír a fenntarthatóság eszméinek terjedésében – egyre több helyen repedezik, amit a közel-keleti helyzet megoldatlansága, a görög válság Uniós kezelése, a Dél-kínai-tengerhez kapcsolódó határviták és sok egyéb konfliktus is jól mutat.

Sokszor hallani azt a megállapítást, hogy a cégvezetőknek a fenntarthatóság és a pénzügyi stabilitás között kell dönteniük, ez azonban nincs így. Az innovatív megközelítés integrálása az alapstratégiákba üzleti előnnyel jár, amit egy, a közelmúltban végzett kutatás is világosan alátámaszt. A fenntartható fejlődést támogató megoldások alkalmazása marketingfogás helyett egyre inkább alapvető megközelítéssé válik a közeljövőben.

Széles körben elterjedt megállapítás, hogy a cégvezetőknek dönteniük kell a fenntartható fejlődést támogató megoldások és a céges kiadások szinten tartása között, a kiadási és bevételi oldal összefüggéseit vizsgálva azonban egyértelművé válik, hogy ez nincs így. Az ökológiai lábnyom csökkentése felé irányuló politikai és gazdasági tendenciák, illetve az urbanizáció jelenlegi mértéke folytán a fenntartható fejlődést segítő megoldások, az úgynevezett „smart city” fejlesztések révén a vállalatok több megrendeléshez és számos egyéb üzleti lehetőséghez juthatnak.

Energia- és pénzspórolást jelent az ügyfelek számára, nő a megújulók szerepe és az innovatív szolgáltatások is teret kapnak a „smart energy management”-ben. A hazai piac egyértelműen a komplex megoldáscsomagok felé mozdul, ám egyelőre kevés vállalkozás tud minden elvárásnak megfelelni. Miközben a piac szolgáltatói oldala most fedezi fel magának ezt az új megközelítést, addig az ügyféloldalon erre folyamatosan növekszik az igény. A stratégiai szövetségek szerepe a piacon egyre nő, ahol a minőség és megbízhatóság garanciája a szolgáltató személye. A tőkepiaci környezet javulása a szolgáltatók forrásoldali erősítését segítheti.

A demokratizálódó hazai energiapiac egyik legaktuálisabb tendenciája a „smart energy management” terjedése. A koncepció egy komplexebb, de egyúttal jobban személyre szabható megoldás csomagot kínál az ügyfelek számára, akik a magasabb hatékonyságú megoldásokkal több energiát, ezáltal pedig több pénzt tudnak megtakarítani az ellátásbiztonság fenntartása vagy javítása mellett. Szolgáltatói oldalon ez az ügyfelek innovatív termékekkel és szolgáltatásokkal történő, dinamikusabb, testre szabott ellátását jelenti, és lehetőséget adhat a megújuló energiák szélesebb körű alkalmazására is.

A korábbi tervezettel szemben a pala- és földgázt átugorva már megújuló energiaforrásokra építené Amerika energiaszektorát a Barack Obama által augusztus 3-án bejelentett Tiszta Energia Terv. A program 2030-ra 32 százalékkal csökkentené az erőművek károsanyag-kibocsátását, amitől az egészségügyi kiadások csökkenése mellett kedvezőbb energiaárak és a klímaváltozás elleni küzdelem hatékonyabbá válása várható.

Augusztus 3-án Barack Obama bejelentette az Egyesült Államok legújabb programjának, a Tiszta Energia Terv elindítását, amelynek célja, hogy 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 32 százalékkal csökkentse az ország erőművei által kibocsátott káros anyagok mértékét. Az elnök indoklása szerint a program elindításának legfőbb mozgatórugója a klímaváltozás elleni küzdelem fokozódó jelentősége, valamint a népesség káros anyagok okozta egészségügyi problémáinak visszaszorítása. A tervben meghatározott károsanyag-kibocsátási szintet ezzel az eredetileg tervezettnél 9 százalékkal alacsonyabban állapították meg.

Élő Bolygónk néven új globális mozgalom indult el a közelmúltban, amelynek célja, hogy a széles tömegek bevonásával egyértelmű üzenetet küldjön a világ vezetőinek a klímavédelem támogatásának fontosságáról. Az Al Gore, korábbi amerikai alelnök által elindított kezdeményezés egymilliárd támogatót gyűjtene össze, akik részvételükkel ösztönözhetik az év végi párizsi klímacsúcs szereplőit a probléma hatékonyabb menedzselésére. A projekthez Magyarország is csatlakozott, a magyar nyelvű oldalon bárki felemelheti hangját a klímaváltozás elleni harc támogatása érdekében.

A korábbi amerikai alelnök, Al Gore új, globális kezdeményezést indított útjára Live Earth, azaz Élő Bolygónk címmel, amelynek célja, hogy a döntéshozókat aktívabb részvételre ösztönözze a klímaváltozás elleni harcban. Az Élő Bolygónk jelentős értéket képviselhet a klímaváltozás elleni harcban azáltal, hogy a decemberi párizsi klímacsúcs előtt a széles tömegek bevonásával világszerte hívja fel a figyelmet az üvegházhatású gázok kibocsájtása keltette problémájára.

A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint Ázsiában mintegy 700 milliárd dollár befektetésére van szükség 2035-ig annak érdekében, hogy olyan megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaszektor épülhessen fel a kontinensen, amely képes feloldani a térség súlyos energiahiányát. A világon ez idő alatt összességében felállítandó 1500 gigawattnyi kapacitás majd’ fele várhatóan Kínában jöhet létre a tervek szerint, így Peking a következő évtizedek során élenjáró lehet a megújulók piacán. Kínában ezért a sharing economy egyik közkedvelt megoldásához nyúltak, a közösségi finanszírozás, azaz crowdfunding metódusához.

Ázsia, különösképpen Kelet- és Délkelet Ázsia gazdasági erejét ma már nem lehet kétségbe vonni, ugyanakkor ez az elképesztő ipari gépezet hatalmas energiaigényt is jelent, amelynek kielégítése már rövidtávon sem megoldott a régióban. Ezt a problémát oldhatja fel a megújuló energiaforrások szélesebb körű és hatékonyabb kiaknázása, ami ugyanakkor komoly befektetést igényel az egyes országok részéről. A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint Ázsiában mindösszesen 700 milliárd dollár befektetésére lenne szükség a megújuló energiaforrások terén 2035-ig a helyzet megoldásához.

Az IBM legújabb fejlesztése már rövid távon megoldást jelenthet az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos legnagyobb problémára, tételesen az egyes energiaforrások rendelkezésre állásának kiszámíthatatlanságára. Az informatikai óriáscég új időjárás-előrejelző technológiája napokra, sőt hetekre előre megbízható információt biztosít arról, mennyi napsütéssel, széllel vagy csapadékkal tervezhetnek a zöldenergia-termelők.

Az IBM által az Egyesült Államokban kidolgozott megoldás a jelenlegi legkifinomultabb műszereknél 30 százalékkal pontosabban képes előre jelezni a következő napokban vagy akár hetekben várható időjárást. Ezáltal lehetővé válik a megújuló energiaforrásokból nyerhető energia mértékének előzetes becslése. Ez pedig történelmi előrelépést jelenthet a zöldáram energiahálózatba való hatékonyabb bekapcsolása terén, mivel eddig ezen a területen a fő problémát pontosan ennek az előre becsülhetőségének bizonytalansága jelentette.

A napsütésben gazdag országokban ma már 5 cent, vagyis kevesebb mint 15 forint a napenergia kilowattóránkénti ára, ami a napelemek és a hozzájuk kapcsolt új típusú akkumulátorok fejlődése révén hamarosan már az átlagos adottsággal rendelkező államok esetében is lekörözi a hagyományos energiaforrások árait. A zöld energiaforrások ilyesfajta árelőnye nyomán a megújulók már rövid-, illetve középtávon kiszoríthatják a konvencionális energiahordozókat az iparból és a háztartásokból egyaránt.

Ami ma még csak a megújuló energiaforrásokban bővelkedő régiókban lehetséges, az újfajta elemeknek köszönhetően hamarosan a világ minden táján adott lehet, nevezetesen az energiaszektor megújuló energiaforrásokra való átállítása. Ebben óriási szerepe van a megújuló forrásokból nyert energia drasztikusan csökkenő előállítási költségeinek és a tárolókapacitások terén megfigyelhető nagyfokú hatékonyságnövekedésnek. A mostani trendeket látva ráadásul számíthatunk arra, hogy ez az egyre alacsonyabb költségszint világszinten is általánossá válik, és hogy a napenergiában tekintetében kifejezetten jó helyzetben lévő régiókban pedig 2-4 centre csökkenhet ennek mértéke.

Júliustól az Eagle Crest energiacég az új tulajdonosa a kaliforniai Eagle Mountainban található vasbányának. A használaton kívüli bánya ezzel teljesen új, kiemelkedően fontos gazdasági szerephez juthat a jövőben. Az Eagle ugyanis afféle zöldenergia bankot készül létrehozni a bánya üregeiben, ahol a bővülő infrastruktúra által előállított víz-, szél- és geotermikus energiát tárolnák szivattyús-tározós és egyéb technológiai megoldások segítségével. A projekt ezzel nem csak több száz munkahelyet hoz létre, de nagyban támogatja a helyi károsanyag-kibocsátás csökkentését és az energiaellátás stabilitását.

Július másodikán nagyjelentőségű adásvételi szerződést írt alá a Kaiser Steel és az Eagle Crest, amelynek keretében a Kaliforniában található Eagle Mountain egyik bányája került átruházásra. A bánya korábban a Kaiser Steel acélvállalat tulajdonában volt, ami kiváló stratégiai előnyt biztosított a cégnek, köszönhetően az itt kibányászható vas kiváló minőségének, amely remek nyersanyagot biztosított a helyi vasút kiépítéséhez. A lelőhely gyorsan a térség fő gazdasági tényezőjévé és Dél Karolina legnagyobb vasbányájává lépett elő.

Júliussal útjára indult Kínában a RE100 kapacitásbővítő programja, támogatandó a Peking által június végén nyilvánosságra hozott zöldenergia célok megvalósítását. A program gerincét az a széleskörű edukációs kampány adja, amely az energiaszektor megújításának pénzügyi, infrastrukturális és munkahelyteremtési vonatkozásait tisztázza a résztvevő vállalatok számára. Kína célja nem kevesebb, mint hogy 2030-ra 20, a folyamat végére pedig 100 százalékban megújuló energiaforrásokból fedezze energiaszükségleteit.

A RE100 olyan globális kezdeményezés, amely világszerte kiterjedt oktatási szisztémával támogatja a vállalatok bekapcsolódását a helyi energiaszektor 100 százalékban megújuló energiaforrásokra való átállításába. A program keretében a RE100 a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos gazdasági és infrastrukturális kérdéseket tisztázza, megmutatva a hasonló projektekben rejlő óriási üzleti potenciált, így bíztatva e vállalatok részvételét.

Mintegy 500 gigawattnyi energiatárolási kapacitás szükségeltetik az International Renewable Energy Agency (IRENA) szerint ahhoz, hogy 2030-ra meg lehessen duplázni a megújuló energiaforrások teljes energiatermelésen belüli részarányát. A szervezet pontos tervezetet állított össze REmap 2030 címmel a politikai döntéshozók számára e célkitűzés megvalósításához. A program célja, hogy a világot fölkészítse az energetikai rendszerváltás következő fázisára.

Nem újdonság, hogy az időjárásfüggő energiaforrásokra épülő megújuló-energetikai projektek terén az egyik legnagyobb nehézséget az előállított energia tárolhatósága jelenti, az Irena legújabb jelentése alapján ráadásul még fontosabbnak tűnik ennek a kérdőjelnek a feloldása: a Renewables and Electricity című dokumentum szerint ugyanis ahhoz, hogy 2030-ra megduplázzuk, vagyis 45 százalékra emeljük a megújuló energiaforrások arányát a teljes energiatermelésen belül, ahhoz mintegy 500 gigawattnyi tároló kapacitás kiépítésére van szükség.

Míg a zöldenergiát népszerűsítő átfogó mozgalom célja a fosszilis energiahordozók energiapiacról való kiszorítása és megújuló energiaforrásokkal való kiváltása, addig Kanadában lehetetlennek tűnik a megújuló energiapiac bővítése a nagy olajvállalatok támogatása nélkül. A kormányzatok világszerte szabályozással és különadókkal csökkentenék az olajcégek károsanyag-kibocsájtását, az észak-amerikai országban azonban látszólag csak a fordított logika lendítheti tovább a megújulók piacát.

Világszerte láthatóak azok a szabályozások és különadók, amelyek a fosszilis energiahordozókkal foglalkozó vállalatok nyersanyag-kibocsájtását korlátozandó szigorításokat és többletköltségeket rónak ezekre a cégekre. Emellett több helyütt került bevezetésre olyan policy, amely szerint az egyes államok vagy cégek nem hajlandók szénnel vagy olajjal dolgozó vállalatokkal kapcsolatba lépni. A Stanford University nemrégiben határozott arról, hogy többé nem invesztál direkt módon szénnel dolgozó intézményekbe, a Rockefeller Brothers Fund pedig szintén nagyságrendileg csökkent ilyen irányú befektetéseit.

2045-re teljes egészében zöld energiaforrásokból fedezné szükségleteit az USA 50. állama

Példát mutat Hawaii az Egyesült Államok többi tagállama számára. Kormányzója ugyanis június 8-án törvénybe iktatta azt a kezdeményezést, amely szerint Hawaii 2045-re teljes egészében megújuló energiaforrásokból fedezné energiaszükségleteit. A szigetcsoport ezzel az Egyesült Államok első olyan állama, amely ilyen tervezetet fogadott el. Az új előirányzat nem csak természeti kincseinek megőrzésében, hanem gazdasága szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen nemrégiben Hawaii még 100 százalékban importfüggő régiónak számított energetikai szempontból.

Az eddig érvényben lévő hivatalos célkitűzés a teljes energiaellátás 40 százalékában állapította meg a megújulókból származó energia kívánt szintjét, ezt emelte most 100 százalékra a House Bill 623. Ezzel Hawaii lett az Egyesült Államok első olyan állama, amely ilyen, 100 százalékra törekvő rendeletet fogadott el.

A szaúdi olajminiszter, Ali al-Naimi olyat lépett, amit senki nem várt tőle: valósággal sokkolta hallgatóságát, amikor kijelentette, hogy hazája 25 éven belül teljes mértékben átállhat a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra. A terv mögött vélhetőleg nem annyira környezetvédelmi, mint inkább gazdasági indokok húzódnak meg, ami azonban kiválóan mutatja a zöldenergia világszintű előretörését és gazdasági jelentőségét.

Amilyen nonszensznek számított volna a XIX. században szenet szállítani Newcastle-ba, olyan képtelen ötlet lett volna olajat importálni Szaúd-Arábiába a XX. században. Annak köszönhetően, hogy Szaúd-Arábia a történelem során egyedülálló módon versenytársaihoz képest rekordmértékben rendelkezett a világgazdaságot aktuálisan meghatározó nyersanyaggal, a közel-keleti ország neve teljes mértékben összeforrt az olajtermeléssel. Ezek nyomán óriási meglepetést okozott, mikor Ali al-Naimi, Rijad olajminisztere úgy nyilatkozott – és most idézem őt –, „várhatóan 25 év múlva már nem lesz szükségünk fosszilis energiahordozókra”.

A várostervezés legutóbbi trendjét nem más jelenti, mint a metropoliszok és nagyvárosok átállítása a száz százalékban megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaszolgáltatásra. Kanadától az Egyesült Államokon és Costa Ricán át egészen Lengyelországig egymás után valósítják meg, illetve alakítják ki új energiastratégiájukat az egyes városok, minimalizálva ezzel fosszilis energiahordozó felhasználásukat. Adja magát a kérdés: valóban kivitelezhető célokról van itt szó? A konkrét tapasztalatok révén egyértelműen kijelenthető, van realitása az ilyen megközelítésnek, akár már a közeljövőben is.

Burlington, Vermont és a lengyelországi Kisielice városában már számottevő mértékben sikerült megújuló energiaforrásokból pótolni a korábban fosszilis energiahordozókból előállított, a városok szükségleteit kielégítő energiát. Azonban a metropoliszok között is több példát találunk, ahol a 100 százalékban zöldenergiára támaszkodó energiaszektor kezdeményezése ígéretes eredményeket mutat.