Környezetünket azok a folyamatok befolyásolják leginkább, amelyek onnan erőforrásokat vesznek igénybe, a terhelés egyik legismertebb formája pedig a közlekedés okozta károsanyag-kibocsátás, aminek visszaszorításának fontosságát az utóbbi évek során tudatosította magában az emberiség. A tömegközlekedés folyamatos fejlődése – még ha hazánkban ez nem is olyan mértékű, mint a fejlettebb nemzeteknél – nagyban hozzájárul az emisszió visszaszorításához, emellett a technológia fejlődésével az elektromos és hibrid autók is nagy szerepet játszanak a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésében. A közlekedés kapcsán azonban gyakran elfelejtjük, hogy a közlekedés fenntarthatósági kérdése nem kizárólag a hagyományos, mérnöki értelemben vett technológiai ismeretekről szól, hanem a célállomás környezeti és társadalmi ismeretekkel harmonizáló megközelítésről is.
A forgalom növekedése jelenleg meghaladja a technológiai és gazdasági intézkedésekkel történő javulás hatását, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagfelhasználás és a károsanyag-kibocsátás mértéke globális mértékben növekszik. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az erőfeszítések feleslegesek lennének, inkább azt mutatja, hogy a környezeti megoldások nem elegendőek a fenntartható – rövid és hosszú távokra szóló – közlekedés biztosítására.
A közlekedés fenntarthatósági aspektusait nem könnyű társadalmi szinten tudatosítani, de nem is a nagyszabású változtatásokon van a hangsúly, hanem hogy mindenki csak egy hangyányit tegyen hozzá a fenntartható gondolkodás támogatásához. Hogy még egyszerűbben fogalmazzak, itt egy hasonlat, amit fenntarthatósági kérdésekben szívesen használok: ha valaki leesik a ház tetejéről, az még nem jelent megoldást, hogy egy párnát teszünk a bajba jutott társunk alá; viszont, ha sokan, tesszük hozzá a magunk kis párnáit, akkor az már jelentős, életmentő hatást eredményez.
A turizmus egy igen fontos indukálója a közlekedésnek, és talán itt lehet a legtöbb kispárnát a zuhanó környezet alá tenni. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen távolságokra és mivel utazunk nyaralni, telelni. Hogy a bejegyzés címére utaljak, nem kell mindig repülővel a Taj Mahalhoz utazni. Hipokrita hozzáállás lenne részemről, ha azt mondanám, hogy senki ne utazzon külföldre pihenni. Viszont fontos, hogy tisztában legyünk az utazás környezetre gyakorolt hatásaival, és azzal, hogy Magyarországon is rengeteg felfedezésre váró turisztikai célpont található. Érdemes a rövidebb szabadságokat ezek felfedezésére fordítani, esetleg csak minden második vagy harmadik évben külföldre utazni, egyébként pedig itthon pihenni.
Jó hír, hogy az elmúlt évben 9-10 százalékkal nőtt a belföldi turizmus. Hazánk környezet adta lehetőségei jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek nyaralási célpontjai ne kizárólag külföldre irányuljanak. Ugyan nincsen tengerpartunk, de vannak szenzációs túraútvonalaink a hegységeinknek köszönhetően, egyre jobban kiépülő kerékpárút-hálózat, ami akár egy Balaton körüli kerékpártúrára és strandolással egybekötött időtöltésre is lehetőséget teremt; emellett csodálatos váraink és kastélyaink is. A hűsölésre vágyók pedig felkereshetik az európai viszonylatban igen modern vízi vidámparkjainkat, a különböző élővizeket, holtágakat, tavakat. Arról nem is beszélve, hogy a hazai turizmus támogatásával gazdasági vonatkozásában is a magyar vidék fejlődését segíthetjük: magyar termékeket vásárolunk, és hazai szolgáltatásokat veszünk igénybe.
A közlekedés módja is lényeges eleme a kérdéskörnek. Nyilván mindenki szeretné kihasználni az üdülési idő minden percét a pihenésre, de nem gondolom, hogy a – még ha csak egy kicsit is – környezettudatos megoldás választása önsanyargatás lenne az utazás szempontjából. Franciaországban például hatalmas élmény a szupervonattal utazni, vagy éppen kerékpárral körbejárni a Loire menti kastélyokat.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
