A különböző földrajzi régiók más és más fogyasztási igényekkel rendelkeznek – elég csak mondjuk New York és Budapest, vagy éppen Budapest és egy afrikai falu viszonyára gondolnunk. A nagyobb fogyasztási igényekkel rendelkező térségek más régiók ökológiai tőkéjéből elégítik ki ezt az elvárást. Az igények különbözősége és a termelés-fogyasztás nagymértékű eltérése egy adott régión belül problémát okoz, az egyre növekvő igények kielégítése csakis az erőforrások pótlásával lehetséges. Jellemzően a fejlettebb régiók folyamatosan biokapacitást (a Föld biológiai eltartóképességének mértéke) importálnak a fejletlenebb területekről, amihez a fejlett nemzetközi kereskedelem járul hozzá. A folyamat egyrészt hihetetlen mértékű – a szállításból eredő – környezetszennyezést eredményez, másrészt az emberi bioszféra –és a helyi közösségek – átalakításának túlzott mértékéhez vezet.

A fenntarthatósággal kapcsolatos gondolkodásban egyre gyakrabban és erőteljesebb formában jelenik meg a lokalitás kérdése, azonban a fogyasztás mérsékléséről semmilyen formában nem esik szó, nemhogy dilemmát okozzon; pedig a fogyasztás mértéke a vásárlási- és a használati döntések összessége, amibe beletartozik a „nem vásárlás” lehetősége is. A klasszikus értelemben vett emberi szükséglet definíciója mára teljesen felborult. Ugyan létezik az alapvető szükséglet modellje, amely az emberi élet biofizikai feltételeire koncentrál, emellett mára sokkal fontosabb szerepet kap az olyan szükséglet, ami hozzájárul a társadalmi és pszichológiai szempontból teljes (vagy annak gondolt) élethez. Russel Belk pszichológus szerint „az vagy, amit birtokolsz”. A fogyasztás iránymutatóként szolgál saját magunknak, abból a szempontból, hogy az általunk vásárolt javak szimbolikus tartalmát magunkhoz kapcsoljuk, ezáltal határozzuk meg, és alakítjuk saját személyiségünket.

A Maslow piramisra pillantva, a fogyasztás egyre inkább elkülönül a létfenntartáshoz szükséges javak beszerzésének szükségletétől, emellett viszont a fogyasztásunk fő irányadójává válik a társadalmi és pszichológiai szükséglet kielégítése. A termékek nem csak funkcionális értékük miatt fontosak számunkra (a funkcionalitás egyre kevésbé mérvadó, gondoljunk csak az olyan elektronikai cikkekre, ruházatra, amelyek előállítási költsége minimális, azonban a márka, s amit az képvisel, megtízszerezi a termékből származó nyereséget; a vevő pedig nem a kapott minőséggel elégedett, hanem, hogy részese lett annak, amit a termék képvisel.)

A fenntarthatóbb fogyasztás nem az emberi jólét csökkenését, hanem tudatosabb gondolkodásmódot jelent, amit szem előtt tartva szintén kielégíthetjük mind szimbolikus, mind funkcionális szükségleteinket.

Ha egy kicsit mélyebben magunkba nézünk, látjuk, hogy a jelenleginél fenntarthatóbb módon szükséges kielégíteni a szimbolikus szükségleteinket, amelyeket elsősorban a társadalmi elvárások generálnak. Az ilyen jellegű személyes döntés – merthogy egyértelműen személyes döntésről beszélünk – támogatására több megoldás is létezik, például a fogyasztói társadalom informálása, ellensúlyozva a fogyasztói tudatlanságot. Az ilyen „oktatás” során a befogadók – a vásárlók – ugyan jobban átlátják a túlfogyasztás okozta káros hatásokat, azonban kevesen változtatnak életvitelükön. A cégek lokalizációs politikája is előremutató megoldás lehet, ugyanis a vásárlók többsége egyetért azzal, hogy – lehetőség szerint – a régióban termesztett/készített termékeket vásárolja meg.

A lokális fogyasztás nem csupán a klasszikus értelemben vett emberi szükséglet kielégítésére, de a szimbolikus szükségletek kielégítésére is alkalmas lehet. A kutatások kimutatták, hogy a közösségtudat befolyásának szerepe kimagasló a kettő közül, ugyanis mindenki közösséget vállal azokkal, akik szintén lokális javakat preferálnak. Ez a gondolkodásmód egyrészt az önkifejezésre, másrészt az egyén társadalmi szerepére is hatással van, hiszen míg környezete felé kommunikál, addig önmaga számára is megerősítést mutat.

A folyamatos fogyasztás lehetséges módja szükségleteink kielégítésének, ezzel azonban csak egy látszólagos és folyamatosan - kényszerűen - fejlesztendő (még több fogyasztás) körfolyamat részévé válunk, szükségleteink csillapítása pedig részben, tőlünk gyakran független társadalmi- és pszichológiai elvárásokra támaszkodik.

Ideje tehát magunkba nézni, és felelősségteljesen gondolkodni a lokalitás-globalitás koordinátarendszerében.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!