A dinamikusan gyorsuló városiasodás és globalizáció következtében a közösségeket is folyamatos formálódás jellemzi, ezek hatásai pedig érzékelhetőek a jövőnket érintő vállalati stratégiák központi irányvonalát illetően is. A fenntartható fejlődés mindenkit érint. Egészen 1992-ig vezethető vissza, hogy nemzetközi egyetértés tapasztalható arról, hogy a fenntartható fejlődésben a nevelésnek kulcsszerepe van. Ekkor zajlott Rio de Janeiróban az ENSZ csúcsértekezlete, amit röviden Föld Csúcsnak is szokás nevezni. A találkozón aláírták a Biológiai Sokféleség Egyezményt (Riói egyezményt), ahol a nemzetközi politika a legmagasabb szinten foglalt állást az emberi társadalom és az élőhelyünk viszonyának meghatározásában. Az egyezmény elsődleges célkitűzése a biodiverzitás megőrzése, elemeinek fenntartható használata.

A nevelés alapjaként szolgáló „fenntarthatósági” oktatás még kialakulóban lévő, de dinamikusan fejlődő szemlélet: alapjaiban újszerű megközelítést igényel, ugyanis a nevelés jelen esetben ránevelést is jelent. Ennek oka egyszerű – nem közeledhetünk ugyanúgy a különböző korosztályokhoz a fenntarthatóságra nevelés tekintetében.

A fenntarthatóságra való nevelés egy permanens, fokozódó folyamat eredménye lehet, ami mellett kulcsszerepet kap a gazdasági eredményesség és a társadalmi életminőség elveinek gazdasági gyakorlatba való átültetése, ami innovatív megoldásokkal növeli a versenyképességet, és hozzájárul a fenntartható fejlődéshez.

Jelenleg a fenntartható fejlődés oktatásának alapvető hibája az a szemlélet, hogy a nevelést sok esetben egyetlen – vagy csupán néhány – tárgyhoz kapcsolják (pl. környezetvédelem, biológia, földrajz), ami által a folyamat egysíkú és féloldalas lesz. A fenntartható fejlődés ugyanis nem csak a környezeti kérdésekről szól!

Az oktatókat felkészítő továbbképzések indításával a rendszerszemléletű gondolkodás átadása gördülékenyebb és kézzelfoghatóbb lehet. Márpedig a női, faji vagy vallási egyenjogúság, vagy éppen a pénzügyi ismeretek oktatása mind a fenntarthatósági rendszer elemei, csak erre a diákok figyelmét is fel kell hívni. A diákok esetében akkor sikeres a fenntarthatóságra való nevelés, ha egységes rendszerként áll össze fejükben az elsajátított tudás, amit a különféle tárgyak teljesítése során tanulnak. Ha sikert akarunk elérni, erre kell helyezni a hangsúlyt.

Ahhoz, hogy gondolkodásmódunkat, az emberiség működésmódját megváltoztassuk, a kritikus gondolkodásmódnak is a nevelés elemei közt kell szerepelnie. Félreértés ne essék, a kritika önmagában nem szül megoldást, de hozzásegít a kreatív megoldások hatékony megtalálásához. Kritikus gondolkodás legfontosabb elemei ráadásul általában a „big picture”-re kell vonatkozzanak: lehet például bevált módszereket sikeresen alkalmazni egy-egy probléma megoldására globális szinten, azonban ha nem vesszük figyelembe azt, hogy egy adott megoldott problémára két másik időközben gerjesztett probléma jut, akkor a rendszer összességében mégiscsak kártékony hatással van a fenntarthatóság szempontjából. Eklatáns példa erre, amikor a fenntarthatóság érdekében víztisztítást végzünk, azonban a folyamat során előfordul, hogy a levegőt szennyezzük, vagy veszélyes hulladékot állítunk elő. A fenntartható fejlődés egyik szegmense előremutató fejlődést mutat, míg a másikat – gyakran észrevétlenül – veszteség éri. A kritikus gondolkodásra nevelés célja, hogy ezeket a másodlagos negatív hatásokat megtalálják majd a jövő nemzedékek tagjai.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!