Néhány hete érkezett a hír, miszerint az anglikán egyház 5500 templom esetében áttér a megújuló energiaforrások használatára, hogy a jövőben hozzájárulhassak a fenntartható működéshez és a létesítmények karbonlábnyomának csökkentéséhez. „Zöld” templomok tekintetében egyébként Magyarország sem áll rosszul, hazánkban is számos egyházi épület használ részben vagy egészében megújuló energiát a mindennapi működéshez.

Júliusban érkezett a hír, hogy a pécsi székhelyű, a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett FuturAqua blockchain-alapú kriptovalutát hoz létre, Watereum néven. A cég a víz világpiaci kereskedelmének megteremtéséhez kapcsolódva tízmilliárd darab tokent (digitális utalványt) generált, amely vagyoni értékű jogot tartalmaz, így egy Watereum felhasználásával 1 liter ivóvíz vásárolható a FuturAquától. A Watereumot a már működő kriptovaluta-tőzsdékre viszi be a cég. Az ötlet a világon egyedülállónak számít, és kiszámítható – bár kissé utópisztikusnak tűnő – megoldásként járulhat hozzá a vízkészletek fenntartható kezeléséhez.

2018-ban rekordgyorsasággal, mindössze 212 nap alatt, augusztus 1-ig elfogyasztottuk a Föld egy évre elegendő, megújulni képes erőforrásait. Úgy élünk, mintha 1,7 Föld állna a rendelkezésünkre. Beszédes, hogy 1970-ben a túlfogyasztás csak december 29-én lépte át a küszöböt. Nézzük az elkeserítő adatokat.  

Az emberiség túlfogyasztását a Global Footprint Network nonprofit szervezet méri meg minden éven. A vizsgálat során kiszámolják, hogy az adott évben mennyi erőforrás érhető el és hogy ebből mennyit képes a Föld megújítani annak érdekében, hogy kompenzálja az emberiség ökológiai lábnyomát. A számítás egyszerű: a Föld biológiai kapacitását elosztva az emberiség ökológiai lábnyomával és ezt a hányadost megszorozva az év napjainak számával megkapjuk, hogy az adott évben hány nap alatt merítjük ki a forráskészletünket. Ez a nap idén az eddigi legkorábbi időpontra esett, így augusztus 1-je után a fogyasztásunk már túlmutat a Föld biokapacitásán. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az év hátralévő részében ökológiai lábnyomunk olyan maradandó lenyomatot képez a bolygón, amit a Föld önmagától már nem lesz képes megújítani és eltüntetni. 

2015-ben az ENSZ a tagállamokkal, tudósokkal és a világ vezető civil szervezeteivel közösen kidolgozott egy átfogó keretrendszert, amely a fenntartható fejlődést helyezi a középpontba. A kooperáció eredményeként az ENSZ 193 tagállama 2015 szeptemberében elfogadta a 17 célt, ezen belül pedig 169 részfeladatot listázó javaslatcsomagot, amelyeket 2030-ig kell megvalósítani a fenntartható fejlődés érdekében. A 3 éve elfogadott keretrendszerről a múlt héten tartottak időközi tanácskozást az ENSZ New York-i székházában, ahol számot vetettek az eddig elért eredményekről is. A találkozón Palkovics László innovációs és technológiai miniszter képviselte hazánkat, ahol bejelentette, hogy Magyarország 95 százalékban szén-dioxid-mentes energiát kíván majd felhasználni a jövőben.

Érdekes megvilágításba helyezi a fenntarthatóságot a világhírű magyar származású pszichológiaprofesszor, Csíkszentmihályi Mihály által megfogalmazott Good Business értékrend, amely a flow-elméletből indul ki. A modell a jelen kor felelős és fenntartható fejlődést biztosító vezetői magatartását mutatja be. Lényege, hogy a jó üzlet nem feltétlenül a profit létrehozására koncentrálódik, sokkal inkább olyan vállalati működést jelent, amely valóban hozzájárul az emberi boldogsághoz, illetve ahhoz, hogy a szervezet is flowba kerüljön. Az értékrend világosan meghatározza azokat a mérföldköveket, amelyek mentén tudatosan építhető fel egy szervezet a fenntarthatóság jegyében.

A Csíkszentmihályi-féle Good Business modell, amelyet a professzor 2003-as könyvében írt le, a flow-élményből indul ki. Ennek lényege, hogy az „áramlás” során az ember teljesen elmerül abban, amit csinál, ez örömmel tölti el, feloldódik, és önszántából, külső nyomás nélkül folytatni akarja az adott tevékenységet. A flow gyakorlatilag a boldogság megélésének folyamata, amely során a figyelem teljesen összpontosult, a motiváció pedig a maximumig fokozódik. Másképp megfogalmazva: flow-ban összhangban áll egymással az emberi képességek és a kihívás szintje, így se nem unalmas, se nem túlzottan stresszes az adott tevékenység.

Márciusban a LEGO bejelentette, hogy elkezdi fenntartható növényi alapanyagokból készíteni építőkockáit, kezdve a kedvelt gyerekjáték növényeket formázó darabajaival. Pár nappal ezelőtt a cég azt is elárulta, hogy az első fenntartható termékek augusztus 1-je és augusztus 17-e között lesznek elérhetőek bárki számára, aki legalább 35 fontot költ a LEGO üzletekben. A londoni Természettudományi Múzeum e jeles esemény alkalmából egy olyan oktatási programot indít majd el, amelynek során a fenntartható alapanyagokból készült téglák felhasználásával oktatják a gyermekeket a fenntarthatóság fontosságára.

A "Plant Maximus küldetés" névre keresztelt programot augusztus 3. és 5. között rendezik meg, és az ötlet az, hogy a gyerekek saját "fenntartható szuperhősüket" – név szerint Plant Maximus-t - a hagyományos és új, fenntartható legókockák keverékével kreálhassák meg, majd építhessenek neki megfelelő lakóhelyet, miközben szakértők beszélgetnek velük a környezetvédelem és a fenntarthatóság fontosságáról. A programon hat éven felüli gyerekek és felnőtt kísérőik vehetnek részt 4-6 fős csoportokban.

A svéd villamosenergia-termelők már ma annyi szélturbinát telepítettek a skandináv országban, amelyek révén már az idei év végén elérhetik a svédek a 2030-ra kitűzött, megújuló energiaforrásokból származó villamos energia célértékét. Decemberre Svédországban mintegy 3600 szélturbinát integrálnak a rendszerbe a svéd Szélenergia Társaság előrejelzése alapján. A második félév további várható beruházási döntéseivel együtt ez több mint elégséges kapacitást jelent ahhoz, hogy elérjék a 2030-ra kitűzött célértéket, azaz az évenkénti 18 terawattórányi megújuló alapú villamosenergia-termelést.

Azt, hogy a svédeknél nagyon megy a szélenergia, jól mutatja, hogy 2018-ban és 2019-ben összesen 2600 megawattnyi szélerőművi kapacitást terveznek rendszerbe integrálni a svédek, ami majdnem háromszorosa az előző két évben telepített 970 megawattnak.

Beindult a nagy szívószál para! A műanyag szívószálak elleni háború egyre intenzívebb, főleg, hogy olyan nagyvállalatok mint a McDonald’s, és nagyvárosok mint New York üzentek hadat a vékony műanyag csövecskék ellen. A cél, hogy olyan alternatív megoldást találjanak a koktélok és üdítők fogyasztásához, amelyek funkciójuk betöltését követően nem szennyezik a környezetet, nem pusztítják az óceánok élővilágát.

A harc megindulása nem meglepő – a becslések szerint csak az Egyesült Államokban naponta több mint 500 millió műanyag szívószálat használnak és dobnak el a fogyasztók. Ez emberenként naponta 1,6 szívószálat jelent, ami évente 175 milliárd felhasznált – és eldobott(!) – műanyag szívószálat jelent. És akkor csodálkozunk, hogy szinte naponta találnak a tengeren dolgozók teknősöket szájukba akadt műanyag csövecskékkel.

Amennyiben az emberiség az éghajlatváltozás mértékének korlátozására és a természeti környezetre gyakorolt káros hatásának csökkentésére törekszik, akkor a következő évtizedekben mindenképpen a lehető legnagyobb mértékben át kell térnie a tiszta megújuló energiaforrásokra.

Szerencsére jól haladunk, hiszen a megújuló energiaforrások kiaknázásának üteme rendszerint elhagyja a hosszú távú előrejelzéseket. A jövőben pedig várhatóan az előrejelzések és a valóság közötti különbség csak tovább fog növekedni, mivel a szél- és napenergia kiaknázását lehetővé tevő technológia telepítési költsége ma már jóval alacsonyabb a fosszilis tüzelőanyagokat használó társaikéhoz képest. Annak bizonyítására, hogy a megújulókon alapuló energetikai jövő lehetősége hamarabb eljöhet mint azt sokan gondolnák, következzen 5 meglepő statisztikai adat a megújuló energiaforrások hasznosításáról!

Az Európai Unió megemeli a megújuló energiaforrásokból felhasznált energia 2030-ra elérendő részarányára vonatkozó célkitűzéseit: az új célszám 32 százalék. A napokban bejelentett döntést úgy az iparági szereplők, mint a szakmai és civil szervezetek is örömmel fogadták. Nem véletlenül, hiszen az új elérendő érték elég ambiciózus, ugyanis pontosan 5 százalékponttal magasabb a korábban megállapított 27 százalékos célértéknél.

Az új célszám megszületését 18 hónapnyi vita előzte meg, és annak értéke középutas megoldást jelent, hiszen felette van a britek által óhajtott 30 százaléknak és alatta a spanyol és olasz kormány által sürgetett 35 százaléknak. A szakértők szerint az új érték eléréséért folytatott küzdelem mindenképen a párizsi klíma-megállapodásban foglaltak megvalósítását támogatja, miközben a klímavédelmi mellett középtávon gazdasági és társadalmi előnyei – például az energiaimport-függőség csökkentése révén - is elvitathatatlanok.

A REN21 egy olyan globális, megújulóenergetikai kezdeményezés, és ma már hálózat, amely a kulcsfontosságú szereplők széles skáláját egy világméretű thinktank formájában kapcsolja össze. A szervezet célja közös asztalhoz ültetni a kormányokat, a nemzetközi civil és szakmai szervezeteket, a kutatási és tudományos intézményeket és az iparági szereplőket, hogy azok tanulhassanak egymástól. Ennek elősegítésére a REN21 teszi közzé a világ egyik legmélyebb és legátfogóbb elemzését a megúlóenergetikai iparág előző évi teljesítményéről.

A hét elején megjelent a legfrissebb REN21 jelentés, amely a tavalyi év megújulóenergetikai trendjeit foglalja össze, elemzi. Ennek legfontosabb megállapításaiból szemezgetünk az e heti bejegyzésben.

Nyakra-főre telepítik világszerte a fotovoltaikus rendszereket: magánemberek, állami és önkormányzati szervek, kis- és nagyvállalatok fordulnak egyre nagyobb mértékben az ár-érték arányt tekintve egyre kedvezőbb napelemes rendszerek irányába. Az amerikai Solar Energy Industries Association "Solar Means Business 2017" jelentése szerint tavaly a tíz, ezen a területen legambiciózusabb amerikai nagyvállalat összesen 325 megawattnyi fotovoltaikus kapacitást telepített, így ma már összesen 822,9 MW-nyi naperőművel rendelkeznek.

És hogy pontosan mely vállalatok tartoznak az amerikai top 10-be a tavalyi megújulóenergia-kapacitás mértékét tekintve, az az alábbi listából derül ki.

 A fenntartható fejlődésre való átállás, a fenntarthatósági alapvetések elültetése az emberek fejében kétségtelenül nem könnyű feladat – a jelenlegi felnőtt generációknak kell elkezdeniük a folyamatot, azonban fontos, hogy a szemlélet a fiatalok fejében is benne legyen, hiszen valószínűleg ők lesznek azok, akik életében kiteljesedhet a folyamat. Nem véletlen, hogy egyre több, ezt a filozófiát meghonosítani igyekvő kormányzati program, civil szervezet és vállalati kezdeményezés célozza a gyermekeket. Ma ez utóbbi programok közül mutatok be három példaértékű kezdeményezést.

Talán nem meglepő módon a kezdeményezések közül az első bemutatandó a mintegy 700 millió fiatalnak otthont adó ázsiai térségből ered. A térség egyébként is ismert arról szakmai körökben, hogy a fiatal generációkra építő fenntarthatósági és egyéb programok szülőhelye. Ezek szerencsére nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen a fiatalok ezekre már a még akár csak 10-12 évesek is úgy tekintenek, mint a jövőbeni szakmai karrierjük egyik első állomására.

AZ ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája a fenntartható fejlődés célrendszereinek (Sustainable Development Goals – SDGS) 2030-ra kívánt elérésére évi mintegy 3,9 billió dollárnyi beruházást lát szükségesnek a fejlődő országokban. Elképesztő összeg. Nem is véletlen, hogy ennek alig valamivel több, mint a harmadát – 1,4 billió dollár – költenek el sikeresen évente a felzárkóztatandó területeken. A siker érdekében - Arunma Oteh, a Világbank alelnöke szerint – szükséges az alternatív finanszírozási formákat is a lehető legnagyobb mértékben bevonni a célok elérését támogató projektek megvalósításába.

Az alelnök elmondása szerint a Világbank igyekszik élen járni és támogatni az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Példaként Törökországot említette, ahol egy 20 milliárd euró értékű PPP-konstrukciót támogat a szervezet, amely 50 projekten keresztül segít az egészségügyi rendszer felzárkóztatásában. A kezdeményezések célja, hogy egymásra épülve úgy az infrastrukturális hátteret és a szolgáltatások elérésének lehetőségét, mint az egészségértést és a gyógyítási eljárásokat fejlessze. A különféle pénzügyi garanciák mellett, a Világbank modern kórházak kialakítására, a meglévők fenntarthatóvá tételére zöld kötvény programot is indított mintegy 288 millió euró értékben.

A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (International Renewable Energy Agency – IRENA) legfrissebb jelentése szerint több mint 500.000 új munkahely keletkezett a megújulóenergetikában 2017-ben, ami 5,3 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy az általában külön kezelt nagy vízerőműveket is beleszámítva, tavaly 10,3 millió ember dolgozott a szektorban.

A világ legnagyobb foglalkoztató országai a szektorban Kína, Brazília, az Egyesült Államok, India, Németország és Japán voltak. Ezek az országok adták a foglalkoztatás 70 százalékát. A kutatást készítő szervezet vezetője Adnan Z Amin IRENA igazgató szerint ez is mutatja, hogy globálisan egyre fontosabb helyet tölt be a gazdaságban a fenntartható energetika és a hozzá kapcsolódó iparágak.

A legfiatalabb generációk már talán nem is ismerik; a jelenleg 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járók viszont biztosan emlékeznek a Pom-Pom meséi című magyar rajzfilmsorozatra. Az alakváltó főszereplő – nevezzük csak parókának, szőrmekalapnak, esetleg kifordított bundakesztyűnek – mellett legalább egy karaktert, a csokiimádó Gombóc Artúrt, biztosan sokan meg tudják nevezni. A jövőben azonban könnyen rájárhat a rúd szegényre, ugyanis az egyre növekvő csokoládéfogyasztás kiszolgálása évről évre nagyobb nehézséget jelent a kakaóbab-termelőknek, hiszen a növény csak egy meglehetősen keskeny sávban terem az egyenlítő mentén. Szerencsére a csokigyártók is felismerték a problémát, és egyre többen tesznek azért, hogy fenntartható pályára állítsák az édességipart.

Mielőtt azonban rátérnénk a fenntarthatósági kérdésekre, lássuk előbb a globális csokoládé fogyasztási számokat. A Forbes összesítése alapján 2016-ban, nem meglepő módon, a legtöbb csokit a svájciak fogyasztják, fejenként picivel 8,9 kilogrammnál is többet évente. Őket a németek követik évi majdnem 7,9 kilogrammal; a dobogó harmadik fokán pedig az egyebekben sörfogyasztásukról ismert írek állnak 7,4 kilogrammal. Ebbe természetesen a csoki minden formája beletartozik a kerektől, a szögletesen át, egészen a tortakrémekben használt csokoládétól a különböző díszítésekig. A legkevesebb csokoládét egyébként a kínaiak fogyasztják, ott évente fejenként alig 5 deka csoki fogy. Globálisan az emberiség 2016-ban pedig összesen több mint 7 millió tonna csokoládét evett meg. Ráadásul a számok azt mutatják, hogy a csokifogyasztás rohamosan növekszik, amivel a kakaóbab-termelőknek lépést kell tartaniuk… ha tudnak.

Az utóbbi időben – nem véletlenül - sokat beszéltek arról az iparágban, hogy a modern technológiák miként szabják át az élelmiszer-ellátási és -forgalmazási ágazatokat. Az olyan modernkori vívmányok mint a mobilalkalmazások és a digitális felhő mind jelentős hatással vannak az élelmiszerellátási láncra, és ez várhatóan a jövőben sem változik, sőt jó eséllyel fokozódik majd. Az online élelmiszer vásárlás előretörésével azt gondolnánk, hogy az ételek csomagolása sokkal inkább a praktikum és a fenntarthatósági megoldások felé tolódik el, azonban egy friss kutatás szerint a vásárlók továbbra is inkább a külcsínt nézik ennek kapcsán, mint inkább a belbecsre koncentrálnának.

Mielőtt azonban belemennénk a vásárlói elvárások erdejébe, érdemes egy pillantást vetni az online élelmiszervásárlás volumenére: jelenleg interneten keresztül évente az összes élelmiszer három százalékát vásárolják az emberek világszerte, amely így is eléri a 23 milliárd dollárnyi értéket. Ráadásul ez a szám folyamatosan növekszik, és vélhetően növekedni fog a jövőben is.

Több olyan kutatás is zajlik párhuzamosan, amely a földünkön egyre jelentősebb mértéket öltő műanyagpalack-áradatra kíván megoldást találni. Sokan szelektíven gyűjtik a szemetet, újrahasznosítunk, létezik már bioműanyag, és a vállalatok is egyre inkább odafigyelnek a fenntartható működésre – az üdítőgyártók, amelyek nagy műanyagpalack-kibocsátók például nem egyszer finanszírozói bizonyos, a műanyagproblémára megoldást kereső kutatásoknak. Most azonban olyan mutáns enzimet alkottak meg kutatók véletlenül, amely egyszerűen felzabálja a PET-palackot.

A napokban adott hírt a Guardian arról, hogy japán kutatók teljesen véletlenül olyan enzimet alkottak meg, amely lebontja a műanyagpalackokat.

Mintegy 600 millió új munkahelyre lesz szükség 2030-ra, ha a dolgozó populáció növekedését le akarjuk követni a munkahelyteremtéssel. Ehhez körülbelül 40 millió új állást kell évente biztosítaniuk a cégeknek, kormányoknak szerte a világban. A munkahelyteremtés ugyanakkor nem mehet nyakló nélkül: a folyamatnak feltétlenül részét kell képezze a fair munkavállalói körülmények biztosítása.

A munkahelyteremtés egy rendkívül növekedésorientált, előremutató szemléletmód, de tenni kell ugyanakkor azért is, hogy javuljanak a jelenlegi munkakörülmények. Most 780 millió főre tehető azoknak a száma, akik ugyan dolgoznak, de a 2 dolláros napi keresetük nem elegendő sem maguk, sem pedig a családjuk fenntartásához. Szükséges tehát a munkahelyteremtés a társadalom sebezhetőbb csoportjai számára is, gondolok itt főként a városi szegényrétegre, a nőkre, a munkanélküli nagyszámú vidéki népességre, illetve az alacsony keresettel rendelkező városi lakosokra. A munkahelyteremtés és a bérrendezés égető problémájának rendezése mellett ugyanakkor nagy hangsúlyt kell fektetnünk a fair munkavállalói körülmények megteremtésére is.

Egyáltalán mit nevezünk egészségértésnek? És van-e bármi köze ennek a fenntarthatósághoz? Az az ember, aki tisztában van azzal, hogy az egészség mekkora érték, és ezért tesz is nap, mint nap, általában sokkal tudatosabban éli életének más területeit is, például odafigyel a szelektív hulladékgyűjtésre, spórol a vízzel, az árammal és sokkal inkább jellemző rá, hogy globálisan gondolkozik.

Az egészségértés (health literacy) azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek az egészségügyi információkat beszerezni és azok között eligazodni, értjük-e az ezzel kapcsolatos adatokat, összefüggéseket. Azt is ide sorolják, hogy mennyire értjük a prevenció lényegét, és hogyan állunk az egészséges életmóddal – magyarán nem elég érteni a dolgokat, az is lényeges, hogy azokat be tudjuk integrálni a mindennapjainkba, képesek legyünk felelős döntéseket hozni az egészségünkkel kapcsolatban. A kutatások azt mutatják, hogy sajnos az egészségértés globális szinten nem túl magas, és mi magyarok sem vagyunk elég tudatosak e téren, gyakorlatilag évtizedes lemaradással rendelkezünk. Az AIPM Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének megbízásából készült 2015-ös kutatás például arról számol be, hogy itthon az emberek felének – finoman fogalmazva – problémás az egészségértése.

Sokat beszélünk a környezeti fenntarthatóságról, de elég gyakran elfelejtjük, hogy a fenntarthatóságnak ezen kívül létezik még két dimenziója, a gazdasági és a társadalmi. Az emberiség fejlődése nem határozható meg pusztán az egyik, vagy a másik dimenzióban. A növekedést egy komplex rendszerben kell szemlélni, amelybe minden tényezőt és összefüggést bele kell tudnunk kalkulálni. A vállalatok szempontjából a gazdasági tényezők kiemelt fontossággal bírnak, és ezek alakításában, a cégek fenntartható működésében, egyre nagyobb szerepet játszik a Big Data.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a Big Data a hatalmas mennyiségű, gyorsan változó, sokféle adatfeldolgozásáról szól. A cégek gazdasági fenntarthatóságát nagymértékben támogathatja és megerősítheti a megfelelő Big Data menedzsment. A technológiában óriási lehetőségek rejlenek, és a vállalatoknak hatékony stratégiai analitikai módszereket kell kifejleszteniük, hogy jobb és gyorsabb üzleti döntéseket tudjanak meghozni a jövőben a hatalmas adathalmaz felhasználásával. Íme, négy lépés, hogyan használhatjuk ki a Big Data előnyeit.

Mintegy 50 évvel ezelőtt a Stanford Research Institute (SRI) kiadott egy jelentést: ebben fogalmazták meg először, hogy amennyiben tovább nő a szén-dioxid-kibocsátás, akkor a Föld klímája megváltozhat. Nevezetesen, megnőhet az átlaghőmérséklet, elolvadhatnak a jégsapkák és emelkedhet a tengerek és óceánok vízszintje. 1975-ig kellett arra várni, hogy a folyamatot leíró kifejezés is megszülessen: globális felmelegedés. Majd még 20 évet, hogy valaki ki is mondja, a globális felmelegedés elkezdődött. Manapság ugyanakkor egyáltalán nem mondható el az, hogy ne beszélnénk a témáról. Sőt, ma már egyre több szó esik nem csak a problémáról, hanem a megoldási lehetőségekről, azaz a fenntartható fejlődésről is. Nézzük, hát meg, mik lesznek a fenntarthatóság 2018-as trendjei!

Folyamatosan láthatjuk, hogyan bővül az elektromos autók piaca. Évről évre többet adnak el belőlük, valamint a technológiai fejlesztés területén is lépten-nyomon találkozhatunk újításokkal. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy praktikusabbá és kényelmesebbé tegyék a használatot, ezzel is támogatva azt, hogy egyre több ember számára elérhetővé váljon a technológia.

A fenntarthatóság és a károsanyag-kibocsátás egyre fontosabb témává emelkednek a közlekedés területén is. Az Európai Autógyártók Szövetségének adatai alapján 2017-ben 39 százalékkal emelkedett az elektromos-autók eladása az európai piacon, amely 217 ezer tisztán árammal működő személygépkocsit jelent. Egyes előrejelzések azt mutatják, hogy 2025-re az elektromos autók eladási darabszáma elérheti akár az évi 5 millió darabot is. A Brookings Institution kimutatásai alapján, míg 2010-ben mintegy 1000 millió autóra volt igény az utakon, addig 2050-re ez a szám a népességnövekedés következtében akár meg is négyszereződhet. Láthatjuk tehát, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen autókkal fogunk furikázni a jövőben.

A már mérgező – azaz az egészségügyi határértékeket jócskán meghaladó – szintet elérő különféle szennyezések körülbelül 200 millió ember életére vannak hatással ma globálisan. A fokozottan veszélyeztetett területeken a gyermekek gyakran születési rendellenességekkel jönnek a világra, nem ritkán 30-40 IQ-ponttal alacsonyabb intelligenciaértékkel, testi deformitásokkal. Ezeken a területeken a várható élettartam sajnos igen alacsony, mintegy 45 év, köszönhetően a rákos és egyéb megbetegedéseknek. A szennyezés érintheti a szárazföldet, a vizeinket, a levegőt, de beszélhetünk zaj-és fényszennyezésről is.

A települési szilárd hulladék mennyisége világszinten jelenleg 1,3 milliárd tonnát tesz ki, amely előrejelzések szerint 2025-re majdnem megduplázódik, elérheti akár a 2,2 milliárd tonnát is. A legnagyobb hulladéktermelő régiót egyébként az OECD-országok (44 százalék) jelentik, majd utánuk következik Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni szigetek térsége (21 százalék), a dobogó harmadik fokán pedig Latin-Amerika és a Karib-térség áll (12 százalék).     

A globális üvegházhatású gázkibocsátás 14,5 százalékáért felelős az állattenyésztés. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állattenyésztésé a második legkövérebb tortaszelet azon a képzeletbeli kördiagramon, amelyen az látszik, hogy mely szektorok a legnagyobb okozói az üvegházhatású gázok kibocsátásának. Az állattartás nagyobb részben felelős ezért, mint a szállítmányozás és közlekedés összesen.

Az üvegházhatású gázok, mint amilyen a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid, a vízgőz és az ózon, részben elnyelik, de leginkább visszasugározzák az infravörös sugárzást a Földünk felszínére. Ez üvegházhatáshoz vezet, amely pedig hozzájárul a globális felmelegedéshez. A húsért, tojásért és tejtermékért tartott állatok, illetve az állattenyésztés ipari szintű működtetése a második legnagyobb felelőse az üvegházhatású gázkibocsátásnak.