Minden energiatermelő technológia, még a megújulók is, hatással vannak a környezetre. Ha megnézzük például, hogy 1000 megawattnyi energiatermelő kapacitás kiépítése mekkora területet igényel, akkor azt látjuk, hogy a szélerőművek létesítéséhez nagyjából négyezer hektárra van szükség, ekkora kapacitású naperőmű létrehozásához pedig mintegy kétezer hektár földterület szükséges. Bár a szélerőművek tövében lehetséges a terület mezőgazdasági hasznosítása, ezt a naperőművek esetében nem lehet megoldani. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom azokat a megoldásokat, amelyek több funkciót képesek egyszerre ellátni – ezáltal maximálisan kiaknázzák az adott felületben rejlő lehetőségeket. Ilyen például az a napelemes térburkolat, amely három magyar srác fejéből pattant ki.

A NASA Nemzeti Óceán és Légkörkutató Intézete (NOAA) jelentette, hogy a tavalyi év benne van az eddigi három legmelegebb évben 1880 óta, mióta a bolygónk hőmérsékletét nyomon követik. A globális felszíni hőmérséklet 1970 óta 0,17°C-kal emelkedett évtizedenként. Habár bizonyos területek kivételnek számítanak, mégis a legtöbb helyen inkább a melegedés a trend, amelyhez néhány állatfaj is elkezdett alkalmazkodni.

Az abszolút „nyertes” év 2016 volt, amikor bolygónkon sehol sem mértek az átlagosnál alacsonyabb földfelszíni hőmérsékletet. A dobogó második fokán 2017 áll, a bronzérmet pedig a 2015-ös év viszi. Megdöbbentő az a tény is, hogy 1985 februárja óta egyetlen hónapban sem volt alacsonyabb a havi globális átlagos hőmérséklet, mint az adott hónapra vonatkozó átlagos érték. Az alábbi videó azt szemlélteti, hogy 1880-tól 2017-ig milyen hőmérsékleti anomáliákat mutatott Földünk. A normálisnál magasabb hőmérsékletet pirossal jelölték a készítők, a normálisnál alacsonyabb pedig kékkel.

Előrejelzések szerint a világ népessége 2050-re eléri a 9,8 milliárdot, 2100-ra pedig már 11,2 milliárdan leszünk a földön. A jövő egyik nagy problémája, hogy a népességnövekedés magával hozza majd a növekvő élelmiszer-igényt is: ennyi ember étellel való ellátása már komoly gondot fog okozni nem csak az állattenyésztés, de a mezőgazdaság egésze számára is. Kutatók azon dolgoznak, hogy erre megoldást találjanak.  

Az élelmiszerek iránti globális igény 2050-re legalább 59, de akár 98 százalékkal is növekedhet. Ez a tény teljesen át fogja alakítani a mai értelemben vett mezőgazdaságot. Az ágazatban tevékenykedőknek növelniük kell majd a növénytermesztés volumenét vagy úgy, hogy kiterjesztik a termőföldek területét, vagy pedig úgy, hogy a már meglévő termőföldek produktivitását fokozzák, mondjuk a műtrágyázás, illetve öntözőrendszerek fejlesztésén keresztül, vagy olyan új módszerek bevezetésével, mint amilyen a precíziós gazdálkodás. Ez utóbbi egy olyan megközelítés, amely a gazdálkodást összekapcsolja az információs technológiával annak érdekében, hogy a növény és a termőföld pontosan azt kapja, ami a termelés optimalizálásához a legszükségesebb.

Egyre több műanyagot használunk fel, amelynek köztudottan nagyon káros következménye van a környezetünkre. Az egyik leginkább műanyagigényes szektor a különféle üdítőital-gyártó cégeknek palackokat gyártó vállalkozások piaca. Szerencsére észlelhető egyfajta elmozdulás a fenntartható fejlődés felé nem pusztán a lakosság, de ezen gyártók és vállalatok részéről is. Több kutatás is zajlik, amelyek azt célozzák, hogyan lehetne visszaszorítani a „mű” műanyagot, és átállni egy környezetkímélőbb megoldásra. A bioműanyag, a cukornádból, fából és kukoricából készül és a jövő egyik fő „mű” műanyag-helyettesítője lehet... az olajvállalatok nagy örömére. 

A statisztikák szerint világszinten egymillió műanyag palackot vásárolunk percenként, és ez a szám 2021-re 20 százalékkal növekedni fog. Ha arra gondolunk, hogy évente több tonna műanyag kerül hulladékként például a tengerekbe, óceánokba és hozzávesszük, hogy egy műanyag palack átlagosan 400-450 év alatt bomlik le, akkor elég sötét jövőkép tárul elénk (azt már csak félve említem, hogy a műanyag sajnos a halak szervezetéből mikroszkopikus méretű műanyagdarabkák formájában az emberi szervezetbe is könnyen bekerül). 

Nemrég írtam a blogon arról, hogy Franciaország bejelentette miszerint 2040-re teljesen betiltja az országban és a hozzá tartozó gyarmati területeken a kőolaj- és földgáz kutatását, kitermelését. A cikk kapcsán kaptam egy érdekes kérdést: mi lesz így például a műanyaggyártással, amelynek egyik fontos hozzátevőjét éppen a kőolajszármazékok jelentik. Nos, úgy tűnik megérkezett a válasz! Kutatók egy csoportja megtalálta ugyanis a módját annak, hogyan állítson elő szén-dioxidból etilént, a műanyag-gyártás egyik fontos alapanyagát. Ez forradalmasíthatja a polietilén-előállítás technológiáját, hiszen így az egyébként a környezetre ártalmas etilén kinyerése új, zöld alapokra helyeződhet át.

A Ted Sargean Csoport a Torontói Egyetem kutatói a napokban tették közzé eredményüket a Nature Catalysis nevű szaklapban. A tudósoknak sikerült azonosítaniuk azokat az ideális körülményeket, amelyek fennállása esetén a legnagyobb valószínűséggel lehet szén-dioxidból etilént előállítani. A Canadian Light Source kutatócsoport részecskegyorsítót, elektromos áramot, valamint réz katalizátort használtak a projekt alatt. Az ezek felhasználásával kialakított folyamat előnye, hogy közben a metántermelődést sikerült a minimálisra csökkenteniük.

Tízből egy, azaz mintegy 663 millió ember nem jut megfelelő tisztaságú ivóvízhez Földünkön, és ez a szám a népességnövekedés következtében egyre csak nő. A tiszta ivóvíz szempontjából legveszélyeztetettebb régiónak a Szubszaharai Afrika térsége számít. Itt a víz gyűjtése hatalmas terhet ró a családokra. Számukra a tiszta vízhez való hozzáférés nem pusztán kényelmi szempontból fontos, de egészségügyi okokból is. Ezekben a régiókban a vezetékes hálózattól független, innovatív, ugyanakkor gazdaságos újítások jelenthetik a megoldást.

Abban a tekintetben, hogy milyen az emberek tiszta vízhez való hozzáférése nagy eltérések mutatkoznak meg nem csak országok között, de egy adott nemzeten belül is. A Szubszaharai Afrika, vagy más néven Fekete-Afrika régiójában például az országok lakosságának fele nem ellenőrzött forrásból jut vízhez. Az itt élőkre nagy terhet ró az egyébként több kilométer távolságra lévő víz összegyűjtése és szállítása. Ez a feladat a vidéki térségben a családok női tagjaira, valamint a lány gyermekekre hárul tízből nyolc háztartásban. A water.org szerint erre a tevékenységre akár több mint hat óra is kellhet naponta.  

A sajnos megdöbbentőnek egyáltalán nem nevezhető globális klímaváltozásnak tavaly további vészjósló jelei mutatkoztak. A megújuló erőforrások hasznosításába egyre többet invesztáltak egyes országok. Ezen kívül olyan robbanásszerű technológiai fejlődésnek lehettünk tanúi, amely komoly kihatással lehet jelenlegi társadalmunkra. A teljesség igénye nélkül most szeretnék visszatekinteni 2017-re.

Az elmúlt években a klímakutatók azt találták, hogy Földünk hőmérséklete, valamint a levegőben lévő szén-dioxid-koncentráció mértéke szinte folyamatosan növekszik. Nem igazán történt ez másként 2017-ben sem, sőt új negatív rekord született: a tavalyi év 2016-ot követően a második legmelegebb évnek bizonyult. Más típusú rekordok is születtek tavaly, amelyek a klímaváltozáshoz köthetők. Az Északi-sarknál és az Antarktiszon az eddigi legalacsonyabb tengeri jégszintet mérték a kutatók, és sajnos látványos méretekkel rendelkező gleccserek is szakadtak a tengerbe. Ezzel párhuzamosan a tengerszint emelkedése úgy tűnik, hogy mérséklődött, de azért a NASA grafikonjaira érdemes egy pillantást vetni.

A 2017-es évben több intézkedés is történt a környezeti, gazdasági, társadalmi fenntarthatóság területén. Azt gondolhattuk, hogy az év végével most már ráfordulunk az ünnepekre, lenyugodnak a kedélyek és mindenki átszellemül egy kicsit, amikor a napokban egy valóban radikális, ugyanakkor nagyon időszerű bejelentésnek lehettünk fültanúi. Még ki sem hűltek a székek a németországi Bonnban, ahol idén november közepe táján immár 23. alkalommal tartották meg a szokásos ENSZ klímacsúcsot, Franciaország bejelentette, hogy 2040-re teljesen betiltja az országban és a hozzá tartozó gyarmati területeken a kőolaj- és földgáz kutatását, illetve kitermelését.

Az ENSZ klímacsúcs, amelyen a párizsi megállapodás részleteiről egyeztettek a résztvevők, egy apró (és természetesen nem elhanyagolható) állomás a klímaváltozás elleni harcban. Bolygónk felmelegedése egyre nyilvánvalóbb, amelyet már egy jó ideje a világ kormányai sem hagyhatnak figyelmen kívül. A fenntarthatóság és klímavédelem jelszavával történő tervezés szükségszerű, ugyanakkor látnunk kell, hogy minél tovább halogatjuk a cselekvést, annál radikálisabb tettekre lesz szükség ahhoz, hogy a jelenleg olyan erőteljesen megfigyelhető negatív megatrendeket megfékezzük, netán visszafordítsuk.

Olyan világban élünk, ahol minden mindennel összefügg. A Közel-Kelet konfliktusai demográfiai változásokat idéznek elő Európában, a nyugat elektronikai hulladékát Afrikában hasznosítják újra, Kína szén-dioxid, illetve más üvegházhatású gázok kibocsátását extrém mértékűre emelte, amely befolyásolja az USA és Európa levegőminőségét is. Ezek olyan megatrendek, amelyek globálisan hatnak ki életünkre. Az egyes nemzetek vállalásain túl, a vállalatok is tehetnek azért, hogy mérsékeljék ezeknek a változásoknak a hatásait azáltal, hogy a lehető legkisebb negatív befolyással legyenek a globális és helyi környezetre, társadalomra és gazdaságra.

A fentebb említett megatrendek listája koránt sem teljes. Bőven találni még olyan hatalmas, transzformatív, globálisan megfigyelhető jelenségeket, amelyek meghatározzák a jövőt azáltal, hogy nagymértékű befolyással vannak a vállalatokra, a gazdaságra, az iparra, a társadalomra és az egyénre. A legáltalánosabban megfigyelhető és sokak által emlegetett megatrendek a klímaváltozás, a népesség-növekedés, a természeti erőforrások kimerülése, vagy például az urbanizáció.

Jelenlegi fenntarthatatlan gazdasági modellünk kéz a kézben jár a klímaváltozással, amelynek jeleit egyre inkább saját bőrünkön is érzékeljük. A technológiai újítások, amelyet a nyugat képes biztosítani nem elegendőek, erőforrások hiányában nem lehetséges megoldást találni. A november közepe tájékán Bonnban rendezett 23. ENSZ klímacsúcs bizonyos tekintetben előrelépést jelentett, ugyanakkor ezzel párhuzamosan még inkább kirajzolódni látszik az előttünk álló temérdek megoldásra váró kérdés, amelyekre talán Ázsiai fejlődő országai tudják majd a gyakorlati válaszokat megadni.

Földünk hőmérsékletének növekedése, a jégsapkák olvadása, a tengerek, óceánok vízszintjének emelkedése a leginkább szembeszökő példák arra, hogy a mostani gazdasági fejlődési modell miért fenntarthatatlan. Az előrejelzések szerint a következő évszázad elejére – tehát kevesebb mint 90 év múlva – némely területeken annyira fel fog forrósodni a levegő, hogy nem lesz alkalmas az életre. A nagy mennyiségű, ipari eredetű szén-dioxid kibocsátás miatt bekövetkezett éghajlatváltozás már napjainkban is érezteti hatását: Delhiben például a levegőszennyezettség szintje olyan méreteket öltött, hogy egy nemzetközi krikettmérkőzést le kellett fújni, mert a játékosok alig kaptak levegőt.

A napokban érkezett a hír, hogy egy 100 millió fontos kockázatitőke-alapot indítanak a Nobel család tagjai, amelynek célja az Egyesült Királyságban induló, fenntarthatósági törekvéseket támogató projektek finanszírozása. A Nobel Sustainablity Growth Fund nem egyedül a Nobel család finanszírozásában áll fel, partnerként és társfinanszírozóként a tiszta energiatermelő fejlesztéseket pénzelő Sustainable Technology Investros Ltd. (STIL) száll be a történetbe. A tőkealap már be is jelentette, hogy a jövőben a fenntarthatóságért legtöbbet tevő személyek elismerésére elindítja saját Nobel Sustainablity Award díját, azaz jön a fenntarthatósági Nobel-díj!

A források allokációját nem közvetlenül a Nobel család tagjai, hanem az ezen a téren már bizonyított STIL szakértői csapata végzi majd. Ők egyébként már négy hasonló célú, fenntarthatósági tőkealapot kezeltek sikerrel az elmúlt években. A döntéselőkészítés során az ún. Earth Divident modellt fogják használni, amelynek lényege, hogy az vállalatok tevékenységének hatását elemzi olyan környezeti és fenntarthatósági dimenziókra mint a természeti erőforrások, az ökoszisztéma, a környezeti szennyezés mérséklése, valamint a társadalmi és gazdasági hatások, a társadalom és a kormányzat kölcsönhatása.

Már egy jó ideje figyelem a globális híreket, véleményeket, trendeket a fenntarthatóság témakörében, és fontosnak tartanám, hogy ezekről mindenki tájékozódjon a lehetőségei szerint. A hírfolyamok csatornái mára már nem kizárólag a tradicionális médiumokra korlátozódnak, így viszont megnőtt a kockázata annak is, hogy akár hamis hírekkel találkozunk. Ez persze igaz a fenntarthatósággal kapcsolatos hírfolyamra is, ezért érdemes lehet tudatosítani, milyen hírforrásokat érdemes követni. Ennek mentén kiemelek néhány pozitív és szerintem fontos hírforrást az elmúlt időszakból, amelyek nem kizárólag tartalmilag, de formailag is jól tipizálják a beáramló és figyelemre érdemes, a fenntarthatósággal kapcsolatos vitákat:

November 17-én ér véget a 23. ENSZ klímacsúcs a németországi Bonnban, amelyen a nagy sikernek elkönyvelt párizsi megállapodás részleteinek kidolgozásáról egyeztettek az országok képviselői. Három fő témát vitattak meg, miközben manőverezni kellett a politikai sakktáblákon, és ami a legnehezebb: lelkesíteni az emberiséget a továbbhaladásra, az országokat a teljesítésre.

Közeleg az év vége, ilyenkor szokás az egész elmúlt év teljesítményét összegezni és értékelni, ezek alapján pedig konkretizálni a következő évre vonatkozó terveket, lefektetni a lehetséges mozgásterünk irányait. Nincs ez másként a nagy, globális szervezetek esetében sem, ezek életében is eljön a töprengés és tervezés ideje. Főként, ha olyan mélységű problémát kell megoldaniuk, mint a bolygónk éghajlatváltozása. Merthogy Bonnban éppen ez zajlik jelenleg, gőzerővel tanácskoznak most is az államok képviselői és a kutatók a 23. ENSZ klímakonferencián.

Sok kritika éri a fenntartható energetikai (építészeti, autóipari, élelmiszeripari, és még hosszan sorolhatnánk) megoldásokat annak jegyében, hogy habár a részmegoldások lehetnek fenntarthatóak és környezetkímélőek, maga az egész termék-életciklus már közel sem az. Amikor egy elektromos autó áramellátásához széntüzelésű erőmű szolgáltat energiát, vagy éppen akkumulátoraik életciklusuk végén a szeméttelepen kötnek ki, akkor jogos a kritika, miszerint egy problémát ugyan megoldottunk, de cserébe létrehoztunk kettő másikat. Ezért kifejezetten okos megoldás szerintem, amikor a rendszer, amelyben vagy amelynek révén működtetik az ilyen megoldásokat, maga is fenntartható. Konkrét példám ezen a héten az elektromos autózás területéről érkezik.

Elképesztő újdonságnak számít az energetikai piacon az az úszó szélerőműpark, amit nemrég helyeztek tesztüzembe Skóciában. Bár igaz, hogy globálisan a napenergia jobban terjed a szélenergetikai megoldásoknál, mégsem kell temetnünk ez utóbbi megoldást. Az olyan óriási amerikai tech cégek, mint a Facebook vagy az Amazon, továbbra is kötelező elemként fejleszttetnek (nagyrészt saját felhasználásra) újabb és újabb szélerőműparkokat is az adatközpontjaik mellé. Ezek kapcsán érkeztek hírek ezen a héten – lássuk a részleteket!

Az energetikában tapasztalható technológiai haladás napról-napra megörvendezteti a fenntarthatóságért szurkolókat. Azonban abba is érdekes lehet belegondolni, hogy ahhoz, hogy stabilan lehessen a gyakorlatban is fenntartani a fejlődés mértékét, rengeteg új, magas hozzáadott értéket termelő munkaerőre lesz szükség. Nézzünk kicsit mögé, hogy ezen a téren miként állunk!

Egy amerikai kutatócsoport nem aprózta el, és megalkotta 139 ország „road map”-jét a megújuló energiára való teljes, 100 százalékos átálláshoz. Az elképzelés az, hogy 2030-ra 80 százalékban termeljenek energiát megújulókból, 2050-től pedig a teljes rendszert megújulók lássák el. Ehhez pedig nagyrészt nap-, víz- és szélenergiát terveznek használni, attól függően, hogy melyik országban mi áll rendelkezésre.  

Ki mondta, hogy a fenntarthatóság unalmas? Valami lehet egyszerre fenntartható és élvezetes is, mivel szerencsére vannak, akik azon dolgoznak, hogy tágítsák a közgondolkozást, akár még új alapokra is helyezzék azt. Egy ilyen kezdeményezést mutatok be, ami talán eddig inkább csak építészek között szólt nagyot, viszont egyben a fenntarthatósági koncepciók között egy nagyon szemléletes és érdekes példa is: az Amager Bakke.

Az elmúlt években az újrahasznosítás szerencsére trenddé alakult, és ez picit ellensúlyozni tudja a fogyasztói társadalmak egyik legnagyobb problémáját: a hulladéktermelést. Az újrahasznosítás persze önmagában nem oldja meg a szemétproblémát, a helyes eljárásrendnek – „Reduce, Reuse and Recycle” (magyarul „Csökkentsd, használd fel újra és hasznosítsd újra”) – utolsó eleme csupán. Kétségtelen viszont, hogy ennek a hármasnak a leglátványosabb és kézzelfoghatóbb része, főleg ha az új termék még látványos és kreatív is. Ez utóbbi tárgyak a fenntarthatósági alapú művészet gyöngyszemei!

Sokat lehetett olvasni a hírekben mostanában, hogy a napenergia egyre olcsóbb. Ezt kicsit pontosítva lényegében arról van szó, hogy a nagyüzemi napelemek áramtermelésének költségei már 2017-re arra a szintre csökkentek, amivel az Amerikai Energiaügyi Minisztérium csak 2020-ra tervezett. A becslések persze sosem 100 százalékosan megbízhatóak – és ezeket a becsléseket még 2001-ben lőtték be –, de ebből is az látszik, hogy gyorsabb a fotovoltaikus technológiák árának csökkenése, mint amire számítottunk, és ez egy jó hír a fenntartható energetika számára. Egy kicsit bővebben érdemes tudni arról is, hogy minek hatására estek így az árak.

Az energiatárolás a sok közül az egyik legégetőbb problémája jelenleg az emberiségnek, amit a megújuló energiákra építeni akaró piaci szereplők a világon mindenütt lázasan próbálnak megoldani. Nemrég újabb kivitelezési megoldásokról szóló hírek jutottak el a sajtóba: a neves amerikai egyetem, az MIT kutatóközpontja arra a megoldásra jutott, hogy nem áram, hanem hő formájában tárolnák a megújulókból származó energiát, téglákban. Az IKEA pedig előállt egy akkumulátoros tárolóval, amit a háztartások számára akar értékesíteni.

Maga a probléma viszonylag egyszerű és érthető: a napból és szélből nyert energia nagyban függ az időjárástól, így azért, hogy akkor használhassuk, amikor csak akarjuk, tárolnunk kell. A nagy tudományos sakkozás már elindult szerencsére az energiatárolók kialakítására, és közben az átlagpolgárok is nagy érdeklődéssel figyelhetik a fejleményeket.

Viszont érdemes két felé bontani a most zajló fejlesztési folyamatokat, ugyanis beszélhetünk lakossági és ipari szintű energiatárolásról is. A lakossági energiatárolás ékes példája a Tesla Powerwall, miközben a Samsung és a Mercedes ugyanúgy ilyen rendszerek fejlesztésével foglalkozik, ahogyan még biztosan több ezer vállalat is.

Tehát zajlik a kutatás-fejlesztés, de továbbra is nagy kérdés, hogy mikor fogja gazdaságilag is megérni ez. Hiszen nem várható el egy vállalattól sem, hogy kizárólag az emberiség iránti elkötelezettségből áldozzon az erőforrásaiból a mindnyájunkat érintő problémák megoldására, bármiféle kompenzáció nélkül. A kompenzáció pedig maga a gazdasági megtérülés, de nemcsak a fejlesztő cégek, hanem minden érintett, fejlesztő és felhasználó számára is.

Ezért érdekes számomra az IKEA új eszköze, amivel lehetőség nyílik a napcellák által termelt villamos energia tárolására otthonok számára. Annak, aki az IKEA társfejlesztésében elkészült napcellákat venné meg, és mellé a tárolót, több millió forintot ki kell tudnia fizetni, ami már egyértelműen egy komoly beruházást jelent a háztartásoknak.Viszont így megalapozzák azt, hogy idővel igen pénztárcabarát módon tudják majd fedezni az energiaszükségletüket. 

A dolog lényege tehát, hogy megindult egy folyamat, ami hosszan elkísér majd minket, de a jó hír továbbra is az, hogy már látni a konkrétumokat, azaz még a mi életünkben megvalósulhat az a nagy lépés, ami a fenntarthatóság számára minden bizonnyal üdvözlendő mérföldkő lesz.

Források: HVG, Player

Egyre többet hallani arról mostanában, hogy Magyarországon napenergia forradalom zajlik. Ez inkább azok számára lehet újdonság, akiket eddig valahogy nem ért el a megújulók térhódításának híre, mindenesetre érdemes kicsit vizsgálni, és ezáltal tudatosítani ezt a jelenséget.

Nemrég jelent meg egy hír a Popular Mechanics-ban arról, hogy kutatók egy csoportjának áttörést sikerült elérni a fúziós energia területén: ugyanis egy olyan újfajta magfúziós fűtőanyagot fejlesztettek, amellyel a korábbinál tízszer nagyobb energia állítható elő a fúziós reaktorban. Ennek kapcsán próbálom kicsit érthetőbbé tenni az energetikának ezt a jelentős, de nem feltétlenül közismert szegmensét, ami nagy szerepet játszhat fenntarthatóságunk szempontjából a nem is olyan távoli jövőben. A világ legnagyobb mágneses fúziós kísérletének, a JET (Joint European Torus)-nek otthont adó nagy-britanniai fúziós energia kutatóközpont, a Culham Centre for Fusion Energy információi alapján lássuk, mi az az 5 legfontosabb kérdés és válasz, ami a fúziós energia kapcsán a nem mérnök végzettségű embereket is érdekelheti: