A NASA Nemzeti Óceán és Légkörkutató Intézete (NOAA) jelentette, hogy a tavalyi év benne van az eddigi három legmelegebb évben 1880 óta, mióta a bolygónk hőmérsékletét nyomon követik. A globális felszíni hőmérséklet 1970 óta 0,17°C-kal emelkedett évtizedenként. Habár bizonyos területek kivételnek számítanak, mégis a legtöbb helyen inkább a melegedés a trend, amelyhez néhány állatfaj is elkezdett alkalmazkodni.

Az abszolút „nyertes” év 2016 volt, amikor bolygónkon sehol sem mértek az átlagosnál alacsonyabb földfelszíni hőmérsékletet. A dobogó második fokán 2017 áll, a bronzérmet pedig a 2015-ös év viszi. Megdöbbentő az a tény is, hogy 1985 februárja óta egyetlen hónapban sem volt alacsonyabb a havi globális átlagos hőmérséklet, mint az adott hónapra vonatkozó átlagos érték. Az alábbi videó azt szemlélteti, hogy 1880-tól 2017-ig milyen hőmérsékleti anomáliákat mutatott Földünk. A normálisnál magasabb hőmérsékletet pirossal jelölték a készítők, a normálisnál alacsonyabb pedig kékkel.

A globális felmelegedést kilencven százalékban az emberi tevékenység, azon belül is az üvegházhatású gázok (különösen a szén-dioxid) kibocsátása okozza. A klímaváltozáshoz kisebb mértékben járulnak hozzá például a Föld keringésének módosulása, a vulkánok működése, vagy éppen a naptevékenység változásai. A sarkvidéki jégtakaró olvadása az egyik következménye a felmelegedésnek. Ugyanakkor tudvalevő, hogy a világ feltáratlan gáztartalékainak 30, valamint a teljes kőolajkészletek 13 százalékát ezek a területek rejtik magukban, ami persze remélhetőleg ott is marad…

A világ más részein is vannak arra utaló jelek, hogy a felmelegedés a nyakunkon, igazából itt és most történik. A Grand Canyont 1979-ben még július 4-én nézték meg a legtöbben, míg ma június 24-én van a legtöbb látogatója a nemzeti parknak. Ez kizárólag az időjárás változásának köszönhető, egyszerűen eltolódnak az évszakok, a tavasz ma korábban kezdődik, mint 40 évvel ezelőtt.

Az állatok is érzik a klímaváltozást, és próbálnak alkalmazkodni a módosult időjárási körülményekhez. A szamárpingvinek szaporodási időszaka például alkalmazkodik a klímaváltozáshoz. Megfigyelték, hogy néhány amerikai macskafaj esetében pedig hosszabbodik a termékenységi időszak, aminek következtében egyre több kóbor cicát találni az utcákon. Hihetetlen, de bizonyos genetikai változásoknak köszönhetően a közönséges muslicák egyes populációi közelebb vándoroltak az egyenlítőhöz. Ez azt jelenti, hogy az északi féltekén honos muslica genotípusa változik, és ma már sokkal jobban hasonlít a 120-160 kilométerre délre lévő fajtársai DNS-ére.     

A globális felmelegedés ellen nem csak azért harcolunk, hogy megmentsük a földet. Azért is küzdünk, hogy az emberi faj, a leszármazottaink fennmaradjanak. Folytathatjuk a környezetünk rombolását, maximum mi fogunk eltűnni, a földünk pár millió év alatt, amely nem sok egy bolygó életében, újra virágozni fog. Az viszont, hogy mi itt leszünk-e, csak rajtunk múlik.

Források: Live Science, NASA NOAA, Scientific American

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!