A sharing economy, magyarul a közösségi gazdaság koncepciója ugyan nem új keletű dolog a közlekedésben, de hazánkban még csak most kezdi igazán megvetni a lábát: a fővárosi utcákat autóval, biciklivel, robogóval és hamarosan már rollerrel is róhatjuk megosztásos alapon. Mindamellett, hogy közösségi megosztáson alapuló rendszerek környezetkímélő és fenntartható megoldások, jelentősen meg is könnyíthetik a nagyobb népességszámú városok életét: elég, ha csak a folyamatos dugókra vagy a fullasztó szmogra gondolunk. Cikkünkben körbejárjuk, honnan indult a közösségi megosztás gondolata, mely formái az igazán népszerűek, illetve, hogy miért is éri meg igazán kihasználnunk ezeket a lehetőségeket.

Autók, biciklik, robogók, rollerek – osztozzunk!

Sok különböző formája létezik a közösségi közlekedésnek, de az alapelv a legtöbb esetben ugyanaz: adott egy járműflotta, azt pedig az emberek egy bejelentkezés / regisztráció után bizonyos időre igénybe vehetik, majd ennek lejártával a használt jármű újra szabad lesz, így tovább vándorolhat a következő ideiglenes tulajdonosához.

A legnagyobb múltra az autómegosztás tekint vissza: az első ötlet Zürichből származik és egészen 1948-ig kell visszanyúlnunk érte. A svájciak akkori ötletét gyakorlati megvalósítás nem követte, a hetvenes évek elején viszont Franciaországban a ProcoTip nevű rendszer már két évig működőképes tudott lenni. A nyolcvanas és kilencvenes évek a lassú növekedés évtizedei voltak: egyre több országban próbálkoztak a koncepcióval, főleg nonprofit cégek. Az igazi robbanás a 2000-es évek elején következett be, olyan vállalatok alapításával, mint az észak-amerikai piacon a mai napig jelentős Zipcar vagy Nagy-Britannia legnagyobb carsharing cége, az Enterprise Car Club. A 2009-ben alapított Uber ötlete felfrissítette a piacot: az addigi próbálkozásokkal szemben itt nem a cég biztosítja az autóflottát, hanem a felhasználók válhatnak Uber-sofőrré saját járműveikkel. A 2010-es évektől kezdve az elektromos autók is egyre nagyobb szerepet kapnak a carsharing piacon: az első teljesen karbonsemleges szolgáltatás Madridban indult, ezt a példát hamar követte egy ausztrál cég, mára pedig még több, például az egyik budapesti alternatíva, a GreenGo is.

Hasonlóan régi ötlet a biciklimegosztás is: az első próbálkozás 1965-ben, nem meglepő módon Hollandiából indult, majd szép lassan az egész világot behálózta. Napjainkban a 15 legnagyobb kerékpármegosztó cégből 13 már Kínában található. A biciklimegosztás fejlődésének esetében a legnagyobb kihívást a lopások visszaszorítása jelentette: az érzékelők megjelenéséig a cégek mindenfajta védelem nélkül tették ki a bicikliket az utcákra, ezek a kísérletek azonban előbb-utóbb minden alkalommal kudarcba fulladtak.

A robogó és a roller (vagy elektromos robogó) megosztás még csak néhány éve, a 2010-es évek elején kezdett elterjedni: az autó és a biciklimegosztásban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően, ezeknek a technológiáknak kevesebb kezdeti akadállyal kellett szembenézniük.

Pro és kontra

A közösségi megosztás legnagyobb előnye, hogy hatékonyan használja a rendelkezésre álló erőforrásainkat, javítva az egy főre jutó kihasználtságot. Egy 2012-es kutatás szerint az autó élettartamának 96 százalékát parkoló állapotban tölti el. Egyértelmű, hogy az autómegosztás hosszútávon javíthat ezen a helyzeten. A klímaváltozásra gyakorolt pozitív hatások is a sharing economy koncepció további terjedését támogatják, hiszen minél kevesebb autó van az utakon, annál kisebb a szén-dioxid kibocsátás, ahogy a szükséges olaj és benzin mennyisége is csökken. Kevesebb járművel kisebb parkolási infrastruktúrára és kevesebb útépítésre, illetve fejlesztésre van szükség.

A biciklimegosztó rendszereknél szintén kiemelten pozitív hatás a környezet kímélése, emellett az egészségünkre is jótékony hatással van ez a közlekedésforma. Ugyanakkor az is bebizonyosodott egy-egy Londonban és Barcelonában végzett kutatás során, hogy igazán hatékonyan csak akkor tud működni egy efféle rendszer, ha azzal szinkronban az adott város infrastruktúrája is fejlődik – megfelelő minőségű bicikliutak nélkül ugyanis nem üzemeltethető zökkenőmentesen egy ilyen rendszer.

A robogók és a rollerek ugyan némileg kevésbé környezetkímélők, mint a biciklik (rollerek esetében persze ez csak akkor igaz, ha elektromos típusról van szó), az autóknál így is jóval fenntarthatóbb megoldást nyújtanak.

A fentiekben bemutatott példákból látszik, hogy bár a legtöbb nagyvárosban még nem a sharing economy az elsődleges szempont a közlekedésben, de egyre inkább kezdenek teret nyerni az ehhez kapcsolódó ötletek, megoldások, amelyek nemcsak a környezetet kímélik, de segíthetik kényelmesebbé és élhetőbbé is tenni a nagyvárosi közlekedést.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!