Rendkívül fontos mérföldkőhöz érkeztünk 2019 tavaszán a műanyagok felhasználásának terén: hivatalosan is elfogadta ugyanis az egyszer használatos műanyagok betiltását az Európai Unió általános ügyekkel foglalkozó tanácsa, mely értelmében 2021-től tiltott az eldobható műanyag termékek használata az EU tagállamaiban.

Az eddig megszokott, fenntarthatósággal kapcsolatos változatos tartalmak mellett ezentúl megújult külsővel várja az olvasókat a Chikansplanet blog! A közel 7 éve indult blogon már csaknem 380 bejegyzés született, amelyekkel az volt a célunk, hogy a gondolatébresztő témákon keresztül rávilágítsunk a fenntarthatóság gazdasági, környezeti, valamint társadalmi aspektusaira, illetve, hogy megoldásra ösztönözzük az ide látogatókat. Célunk továbbá az is, hogy felébresszük olvasóinkban a vágyat a tudatos, fenntartható életmódra való törekvés iránt. 

Hazánkban is egyre elterjedtebbek a különböző környezettudatos, illetve ökotermékek – számos helyen találkozhatunk ezekkel az árucikkekkel, és a választék is láthatóan bővült az utóbbi években. De hogyan állunk mi magyarok a környezettudatos vásárláshoz és fogyasztáshoz? Tudatosan választunk és a hagyományos helyett inkább az ökotermékért nyúlunk a polcon? Két kutatás is készült nemrég a magyarok fenntarthatóság jegyében tett törekvéseiről, amelyek ezt a témát járják körül.

A Föld felszínének mintegy 70 százaléka vízzel borított, de ennek mindössze 1 százaléka édesvíz – csupán ennyi alkalmas emberi fogyasztásra. A víz az emberi létezés alapja, mégis sokszor átgondolatlanul pazaroljuk, legértékesebb természeti kincsünkért pedig nagy a verseny is. A fogyasztás csökkentése érdekében elsősorban érdemes lehet tudatosítani, hogy valójában mennyi vizet használunk naponta: a közvetlen és közvetett vízfogyasztásunknak is van lábnyoma, nem is elenyésző. Eheti bejegyzésünkben közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi is az a vízlábnyom és hogyan mérhető!

Manapság lépten-nyomon találkozhatunk a klímaváltozásról és annak negatív következményeiről szóló hírekkel, amelyek akarva-akaratlanul, de valamilyen formában hatással vannak gondolkodásunkra, mindennapjainkra. Ideális esetben az elrettentő adatok és hírek pozitív irányba befolyásolják az életvitelünket, arra ösztönözve minket, hogy saját miliőnkben is igyekezzünk minél többet tenni a környezetvédelem érdelében. Az utóbbi években azonban felütötte a fejét egy extrém jelenség, ami akkor alakul ki, ha a környezettudatos életmódra való törekvés túlzott aggodalommal és nagymértékű megfelelési kényszerrel társul. Ezen a héten részletesen utánajártunk a jelenségnek, ami veszélyeztetheti a környezettudatosan gondolkodókat.  

Az elmúlt években tapasztalható ingatlanpiaci boom hatására jelentősen megnövekedett a kereslet és a forgalom a lakhatással kapcsolatos berendezési tárgyak, illetve barkácsáruk iránt. Valószínűleg épp a megnövekedett piaci kereslet hívta életre azokat a bútor- és barkácspiachoz kapcsolódó megoldásokat, amelyek igyekeznek megfelelni a környezettudatosság és a fenntarthatóság paradigmájának.

A Föld napja és a húsvét hagyományosan közel esik egymáshoz, idén például konkrétan egyszerre van mindkettő: húsvét hétfője egyben a Föld napja is. Ez már csak azért is érdekes, mert a húsvét a karácsony után a legtöbb pazarlással és emisszióval járó ünnepünk. Egy kis odafigyeléssel azonban szerencsére a húsvét is lehet fenntartható és környezetkímélő.

Az e-kereskedelem a digitalizáció terjedésével egy dinamikusan növekvő üzletté vált – az egyik legjelentősebb amerikai kutatócég, a Nielsen 2018-as kutatása szerint az online kiskereskedelem volumene négyszer olyan gyorsan nő, mint az offline kereskedelemé, 2022-re pedig a vizsgált országok e-kereskedelem forgalma várhatóan 400 milliárd dollárt tesz majd ki. Ezeket az adatokat ugyanakkor fenntarthatósági szempontból is érdemes megvizsgálni: a forgalom növekedése több visszamondott rendeléssel jár, amely jelentős anyagi és logisztikai ráfordítást igényel a cégek részéről, nem beszélve az ezek után keletkezett hulladékról.

A sharing economy, magyarul a közösségi gazdaság koncepciója ugyan nem új keletű dolog a közlekedésben, de hazánkban még csak most kezdi igazán megvetni a lábát: a fővárosi utcákat autóval, biciklivel, robogóval és hamarosan már rollerrel is róhatjuk megosztásos alapon. Mindamellett, hogy közösségi megosztáson alapuló rendszerek környezetkímélő és fenntartható megoldások, jelentősen meg is könnyíthetik a nagyobb népességszámú városok életét: elég, ha csak a folyamatos dugókra vagy a fullasztó szmogra gondolunk. Cikkünkben körbejárjuk, honnan indult a közösségi megosztás gondolata, mely formái az igazán népszerűek, illetve, hogy miért is éri meg igazán kihasználnunk ezeket a lehetőségeket.

Mára köztudottá vált: ahhoz, hogy bolygónkat minél tovább megőrizzük jelenlegi állapotában, drasztikusan csökkentenünk kell a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mennyiségét. Ehhez képest a Nemzetközi Energiaügynökség (IAE) elemzése szerint 2018-ban újra nőtt az iparosodott országok (ez az észak-amerikai, a csendes-óceáni és ázsiai térség, illetve az EU fejlett országait jelenti) energiatermeléssel kapcsolatos szén-dioxid kibocsátása. Ez a párizsi klímaegyezményben meghatározott célok elérését is kétségessé teszi – ebben ugyanis 2025-ig évente 1 százalékos csökkenést írtak elő. Merre tovább?

Az utóbbi napokban a közösségi média a #Trashtag Challenge-től volt hangos: az egész világ lelkesen fogadta, hogy végre egy olyan kihívás lett népszerű, amely nem csak szórakoztató, de egy fontos ügy mellett áll ki. Az ötletet eredetileg egy outdoor termékekkel foglalkozó amerikai cég, az UCO indította el 2015-ben, majd az elmúlt hetekben egy amerikai tinédzsernek köszönhetően kapott új erőre és talált új célközönségre. A lényeg: előtte-utána fotókkal illusztráljuk, hogy hogyan tisztítottunk meg egy szeméttel teli területet. A kezdeményezés nem csak látványos, de gondolatébresztőnek sem utolsó: környezetünk szennyezettsége ugyanis egyre inkább megkívánja a hasonló, drasztikus beavatkozásokat.

A műanyag összességében még nincs is oly régóta jelen az életünkben, hiszen 1838-ban állították elsőként elő, és bár vitathatatlanul hasznos anyag, a felhasználási lehetőségei pedig rendkívül változatosak, mégis röpke 180 év alatt olyan károkat okozott, amelyek miatt a klímaváltozás mellett az egyik legnagyobb veszélyforrássá lépett elő bolygónk számára. Vajon hol a kiút?

Nemrég a hazai sajtóba is eljutott a hír, miszerint a Climate-KIC – az Európai Unió klímaváltozás okozta kihívásokkal foglalkozó és azokra megoldásokat nyújtó innovációs kezdeményezése – egy inkubációs program keretein belül olyan magyar vállalkozások jelentkezését várja, amelyek tevékenységükkel elősegítik a városi lakosság életminőségének javítását. De hol is tart manapság a népszerű Smart City, vagyis az okos város mozgalom? Ezt a témát járjuk most körbe.

Azt már eddig is tudtuk, hogy az elektronikai hulladék komoly gondot okoz, de januárban ijesztő adatokat közölt az ENSZ e-szemét elleni koalíciója és a Világgazdasági Fórum: friss tanulmányuk szerint évente 50 millió tonna e-hulladék termelődik, ez a szám pedig 2050-re 120 millióig kúszhat fel. Csak az érzékeltetés kedvéért: az 50 millió tonna több, mint az eddig legyártott kereskedelmi repülőgépek súlya együttesen, az anyagi értéke 62 milliárd dollár, ami háromszorosa a világ éves ezüsttermelésének, Magyarországon pedig fejenként évi 7 kg e-hulladékról beszélünk átlagosan. Ebben a cikkben körbejárjuk, hogy miért is veszélyes az e-hulladék, illetve hogy mit tehetünk a hétköznapokban, hogy kevésbé terheljük a környezetet.

Hazánkban is egyre népszerűbb a „zero waste” gondolkodásmód, ami az utólagos hulladékgazdálkodás helyett a megelőzést tűzi ki célul: a termékek tervezésének és disztribúciós módszereinek átgondolásában látják egyre többen a megoldást a fenntarthatóbb világ érdekében. Ez az „életforma” könnyedén elsajátítható, még ha elsőre nehezen kivitelezhetőnek is tűnik: számos lehetőség adott azok számára, akik érdeklődnek a hulladékmentes életmód iránt. 

A méhekről erősen megoszlanak a vélemények: fullánkjuk miatt sokan félnek tőlük, egyes alternatív terápiás kísérletek azonban a méhek mérgében keresik a gyógymódot. Abban viszont egyetért az emberiség, hogy ha ők nem léteznének, alapvetően borulna fel a természet egyensúlya. Kicsiny jótevőink ők, azonban más rovarfajokkal együtt egyre nagyobb számban pusztulnak ki. Ebben a bejegyzésben ezen apró rovarfaj hatalmas hozzájárulásáról lesz szó.

„A dohányzás súlyosan károsítja az ön és a környezetében élők egészségét”: ezt a mondatot minden bizonnyal a magyarok (is) kívülről fújják. Érthető módon a dohányzás kapcsán a megelőzésről, a leszokást támogató lehetőségekről, valamint annak rendkívül káros hatásairól esik a legtöbb szó, ugyanakkor szokatlanul kevés alkalommal merül föl a cigaretták után fennmaradó csikkek sorsa – pedig a szívószálnál is súlyosabb környezetkárosítást képesek okozni. Mostani bejegyzésünkben a cigicsikkmentes február jegyében a füstszűrők miatt kialakult helyzetbe vezetjük be olvasóinkat.

Legyen szó egyszer használatos, elnyüstölt, megromlott, vagy éppen fölöslegessé vált termékekről, azok javarészt ugyanúgy a szemetesben kötnek ki. Szerencsére egyre többen akadnak, akik tudatosan szortírozzák a szemetet, és az annak megfelelő hulladékgyűjtőkbe helyezik azokat. Ebben a posztban megpróbálunk árnyaltabb képet adni a szelektív hulladékgyűjtésről és az arról kialakult tévhitekről, valamint kitekintést nyújtani az ehhez fűződő megoldásokra.

Ma már számos módon eljuthatunk A pontból B pontba, az autók, tömegközlekedési eszközök megjelenésével adott a lehetőség, hogy a számunkra lehető legjobb és legkényelmesebb megoldást válasszuk. Szerencsére szép számmal akadnak olyanok, akik nem vetik meg a gyalogos vagy kerékpáros közlekedést, a többség viszont még így is a gépjárműveket, tömegközlekedési eszközöket használja a mindennapok során. A legtöbb jármű azonban súlyos károkat okoz a különböző károsanyag kibocsátások nyomán. A blogon egy ideje már nem esett szó a fenntarthatóság és a közlekedés kapcsolatáról, így ezen a héten ebben a témában mélyedtünk el.

Az emberiség már a kezdetektől is fából készült eszközökkel, tárgyakkal vette körül magát, az idő előrehaladtával pedig az az állítás, miszerint egyre nagyobb fafelhasználás jellemzi a modern ember hétköznapjait, nem is lehetne még igazabb. A fa könnyű megmunkálhatósága, széleskörű felhasználása kiváló szolgálatot tett az elmúlt évezredek során, ám szerepe jelen korunkra igencsak át- és felértékelődött. Ebben a posztban átvesszük, mennyi is az erdőgazdálkodásban az a bizonyos annyi, miért szükséges ekkora mennyiség, és körbejárjuk az erdők pótlására tett erőfeszítéseket is.

A 21. század rohanó világának praktikus kiegészítője lett az elvihető kávéspohár. Hordozható, hőálló, fedővel ellátva pedig megakadályozza a kiömlést és a hőveszteséget. Mindezért azonban nagy árat fizetünk: mivel eldobható, feldolgozása pedig extra erőforrást és eljárást igényel, hatalmas mennyiségű hulladékként halmozódik fel, lebomlási folyamata pedig évszázadokig is eltarthat. Egyes adatok szerint évente nagyjából 120 milliárd pohár köt ki a szemetesben, átlagosan 11-13 perc használatbavétel után, ami hosszú távon tarthatatlan állapot. A következőkben az eldobható poharak ellen létrejött alternatív megoldások fő irányvonalainak jártunk utána.

Egy újabb év vette kezdetét, haladunk tovább a megkezdett úton és ebben az évben is a fenntartható fejlődés lesz a blog egyik központi eleme.  Ennek szellemében a 2019-es évet egy olyan bejegyzéssel kezdjük, amelyben jó tanácsokkal szolgálunk ahhoz, hogy az idei évben is a fenntarthatóságot és a környezettudatosságot szem előtt tartva élhessenek olvasóink.  Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a leggyakoribb és legfontosabb ökocímkéket, amelyeket érdemes keresnünk a boltok polcain található termékeken a tudatos vásárlás érdekében.

Egész évben arra törekedtünk, hogy a legkiemelkedőbb fenntarthatósági hírek megosztása mellett gyakorlatias, az olvasók számára a mindennapi életben is releváns témákkal foglalkozzunk a blogon. Az év végére egy üdítő témát választottunk – az ijesztő adatok és statisztikák helyett ezen a héten készítettünk egy útmutatót, amelyben a legnépszerűbb témáinkra támaszkodva segítünk fenntartható és könnyen betartható 2019-es célokat kitűzni!

Mi, magyarok évente körülbelül 2-2,5 millió karácsonyfát állítunk: az otthoni ünneplés mellett az óvodák, iskolák, közterek és sok esetben a vállalatok is vesznek fenyőt. Sokan azonban úgy gondolják, hogy felesleges és értelmetlen dolog kivágni a fenyőfákat az ünnep kedvéért, vagy pedig a lepotyogó tűlevelekkel vívott harcot szeretnék elkerülni, ezért egyre többen választanak műfenyőt. Utóbbi akár több éven keresztül is használható, és nem kerül januárban az elszáradt, kidobott fenyők közé. Érdemes azonban tüzetesebben is megvizsgálni, hogy valójában melyik megoldás a zöldebb – az igazi vagy a műfenyő?