Múlt heti bejegyzésünkben már elkezdtünk boncolgatni néhány, a köztudatban élő húsiparral kapcsolatos kritikát. Szóba került a húsipart érintő leghangosabb vádak közül kettő: a nagymértékű károsanyag-kibocsátás, illetve az erdős területek visszaszorítása és elfoglalása is. Foglalkoztunk továbbá olyan ritkábban hangoztatott érvekkel is, mint például a legelők kifejezetten jó széndioxid megkötő képessége, illetve rámutattunk néhány, a közvélekedésben elrettentő példaként szereplő adat mögötti hibás számolásra vagy logikára is. Ezen a héten pedig tovább foglalkozunk a húsfogyasztás témakörével és megvizsgáljuk, hogy valójában mennyi vizet és mennyi gabonát nyel el a húsipar.

Egyre többször olvashatunk véres – vagy inkább céklával színezett – műhúsokról és rovarokból készült rágcsálnivalókról. Egyre gyakrabban hallani, hogy Földünk érdekében érdemes volna áttérni a húsmentes életmódra, valamint, hogy a húsipar igazi bűnbak, mert a szarvasmarhák nagy mennyiségű metánt eregetnek a levegőbe kérődzés közben, és mert 1 kiló marhahús előállításához 15 ezer liter víz szükséges. Eközben a népesség húsfogyasztása egyre nő, sőt, 2050-ig akár meg is duplázódhat. Mi az igaz ezekből az állításokból? Mit jelenthet a fenntartható étkezés napjainkban és a jövőben? Kétrészes cikksorozatunkban áttekintjük a húsipart érintő vádakat: most a húsiparhoz kapcsolódó károsanyag-kibocsátás és az erdőirtás problémája lesz terítéken, jövő héten pedig körbejárjuk, hogy mi a helyzet a vízzel és az élelmiszerforrások pazarlásával.

A Black Friday mára igazi amerikai hagyománnyá nőtte ki magát: a hálaadás utáni nap reggelén felkerekednek az emberek, családok, és elözönlik a bevásárlóközpontokat, hogy minél jobb vételeket üssenek nyélbe. A fekete péntek egyre nagyobb hangsúllyal megjelenik a magyar kereskedelmi palettán is, egyes statisztikák szerint idén már nagyjából a hazai webshopok 80 százaléka rendez Black Friday-t. Jellemzően óriási a költekezés ezeken a napokon – ez azonban nagymértékű szennyezést is jelent: a termékek csomagolóanyagai, az utakra vonuló nagyszámú szállító járművek mind-mind kiveszik részüket a környezet terheléséből – arról nem is beszélve, hogy ezen a napon sokan impulzusvásárlóként olyan termékeket is megvesznek, amelyekre nincs is igazán szükségük. Nem véletlen tehát, hogy a Black Friday ellenzői kampányszerűen megvalósítják a saját különféle színekben pompázó, alternatív péntekjüket: a fenntarthatóságot és a fogyasztói tudatosságot népszerűsíti például a kék, a zöld és a ragyogó (bright) péntek, de olyan boltokat is találunk, akik ezen a napon bezárnak, kirándulni küldik dolgozóikat vagy duplájára emelik áraikat.

Az épületek nagy része a felhasznált elemek, a friss levegő, az ivóvíz, az energia és a tápanyagok maradékát a felhasználást követően a környezet számára lényegében haszontalan – vagy egyenesen káros – formában bocsátja ki: „rossz levegő”, szennyvíz, hulladék hagyja el a házakat, miközben a meleg is kiszökik. Hogyan érhetnénk el, hogy az építményeink a természetes környezettel együttműködve, sőt, önmagukban fenntartható, öngyógyító és ciklikus módon, kibocsátásukat semlegesítve működjenek? Összegyűjtöttünk néhány olyan jövőbe mutató és egyben meglepő megoldást, amelyek bár jelenleg még távolinak tűnnek, néhány év múlva fenntarthatóbbá tehetik az építőipart. Szó lesz a vizeletből készült tégláról, de az okos tégla és az öngyógyító beton technológiai hátterét is megvizsgáljuk.

Múlt heti bejegyzésünkből már kiderült, hogy a mikroműanyagok több forrásból, így a műanyag palackokból lehúzott kortyok nyomán is a szervezetünkbe juthatnak. Ezen a héten sem távolodunk el túlságosan a témától, mivel a palackozott vizekről lesz szó: mi áll a folyamatosan növekvő fogyasztás hátterében, miért költjük a csapvíz árának sokszorosát a boltok polcain sorakozó termékekre? John Jewell újságíró pár évvel ezelőtt az évszázad marketingtrükkjének nevezte azt, ami miatt a több tonnányi műanyag hulladékot termelő iparág felfutott.

Alig telik el perc az életünkből anélkül, hogy valamilyen műanyaggal kontaktusba ne kerülnénk – tulajdonképpen már a tányérunkon és az otthoni levegőben is megtalálhatóak a porral elkeveredve a mikroműanyagok. A következő 60 másodpercben pedig az emberek körülbelül egymillió műanyag palackot és kétmillió plasztikzacskót vásárolnak. De mi történik az emberi szervezettel ilyen körülmények között? Végre megkezdődtek a kutatások a témában, és az első eredmények szerint az emberi ürülékben is kimutatható mennyiségű műanyag van jelen – függetlenül a tartózkodási helytől és a táplálkozási szokásoktól.

Sokat hallani manapság arról, hogy a blockchain technológia hogyan formálja át a jelenlegi kiforrott gazdasági és tranzakciós mechanizmusokat, és ennek révén milyen átfogó változásokat szülhet a különböző iparágakban. Az energia szektor sem kivétel: az elosztott adatbázis és az okos szerződések lehetővé teszik a felhasználók közötti közvetlen tranzakciókat, az energia hatékony allokálását, mindemellett pedig a decentralizált, közösségi alapú energiatermelést és -fogyasztást is.

Elsőre furcsának és oktalannak tűnhet a különböző természeti katasztrófák, nagy hurrikánok közepette a sörről értekezni. Ugyanakkor sokak számára talán megfoghatóbbá teheti a klímaváltozás valóságát és következményeit az, ha ilyen apró, hétköznapi dolog jövőjéről beszélünk. A változások következményei messzire gyűrűznek, az időjárási mintázatok megváltozása a mezőgazdaságra kifejtett hatása révén a bevásárlólistánkon és a szabadidős tevékenységeinken is nagyot alakíthat.

Vajon mennyire hisz az európai ember a globális felmelegedésben? Mennyire aggódik miatta? És legfőképpen: mennyire érzi úgy, hogy a következményekkel szemben saját maga a mindennapi életében felveheti a harcot? Az European Social Survey nemrég publikálta legutóbbi, 23 nemzetet átfogó kutatásának eredményeit, amelyben a klímaváltozással kapcsolatos elképzeléseket, a fenntarthatóságban érzett egyéni felelősséget és az ahhoz kapcsolódó viselkedéses mintázatokat vizsgálták. A számok és a grafikonok olyan tükröt tartanak az európai állampolgárok és döntéshozók elé, amelybe érdemes figyelmesen belenéznünk.

Szeptember első heteiben Észak- és Dél-Karolinában széleskörű pusztítást végzett a Florence Hurrikán – bár mire partot ért, addigra ereje az ötfokozatú Saffir-Simpson skálán négyesről egyesre csökkent. A hurrikánt 150 km/h széllökések kísérték, 8-10 méteres hullámok ostromolták a tengerparti otthonokat, mindemellett pedig az özönvízszerű esőzés és az áradások még napokkal a vihar csillapodása után is igen aggasztó állapotokat okoztak. Mindeközben körülbelül 370 ezren maradtak áram nélkül. Érdekes megvizsgálni, hogy a különböző erőművek mennyire tűrték stabilan az extrém időjárási körülményeket. A naperőművek kiállták a próbát, ami jó pont a megújulóknak.

A körforgásos gazdaságról a korábbi években már volt szó a blogon, az eheti cikk pedig a környezetbarát csomagolási megoldások oldaláról vizsgálja a modellt. Egyre több vállalat dolgoz ki konkrét lépéseket, stratégiát arra vonatkozóan, hogy hogyan csomagolhatja környezettudatosan vagy újrahasznosítható módon a termékeit. A cikkben – a teljesség igénye nélkül – kiemelünk néhány olyan vállalatot, amelyek komoly sikereket értek el ezen a téren, de szó lesz arról is, hogy befolyásolja-e a vásárlási szokásainkat a környezetbarát csomagolások megjelenése. 

Szeptember végén jelenhet meg az a jogszabálytervezet, amely a műanyag zacskók felhasználását korlátozó intézkedéseket és a környezetvédelmi termékdíj-szabályozás szigorítását tartalmazza, az Innovációs és Technológiai Minisztérium kezdeményezésére. A Minisztérium tervei szerint 2021-től az oxidatív úton aprózódó műanyagból készült zacskók teljes betiltására is sor kerülhet. 

Szeptember elején megkezdte működését a jelenleg a legnagyobbnak számító tengeri szélerőmű-park, 12 mérföldre Anglia északnyugati partvidékétől. A Walney Extension nevű szélerőmű 695 megawatt zöld energiát képes kitermelni, ezzel pedig akár 600.000 otthon energiaellátását is tudja biztosítani. Anglia az utóbbi időben több rekordot is felállított a megújuló energia területén, az elektromos energia előállítás tekintetében a tavalyi évben járt el a legzöldebben, 2018 első negyedévében pedig 30 GWh-val több áramot termeltek a brit szélerőművek az ottani atomerőművekhez képest. 

Az eheti cikk apropóját egy friss kutatás adta, amely szerint összefüggés van a légszennyezés és az intelligenciacsökkenés között. A WHO pedig ugyancsak mostanában számolt be arról, hogy 10 emberből 9 nem jut tiszta levegőhöz a Földön. Érdemes részletesebben is körbejárni a témakört, így szó lesz még a hazai légszennyezettség helyzetéről, illetve a szennyezett levegő és az allergia kapcsolatáról is. 

„A vízhiány a világ népességének több mint 40% -át érinti, 2050-re pedig várhatóan négy emberből egy valószínűleg krónikus vízhiánytól fog szenvedni"

A Stockholm International Water Institute (SIWI) szervezésében idén is megrendezik a Víz Világhét nevű rendezvénysorozatot, amelynek fókuszában ebben az évben a folyókban rejlő lehetőségek állnak. A Világhét keretében számos szervezet foglalt állást, illetve közölt adatokat a folyók védelmének érdekében. A témahéthez igazodva a WWF például friss jelentést adott ki, amely részletesen sorra veszi, hogy a folyók hogyan képesek mérsékelni a természeti katasztrófákat, illetve, hogy milyen szerepet játszanak az emberiség jólétének fenntartásában. A European Space Agency (ESA) is mellbevágó adatokat és látványos grafikákat hozott a Világhétre.

Azoknak, akik figyelemmel kísérik a fenntarthatósággal, illetve a környezettudatossággal kapcsolatos híreket, eseményeket, bizonyára nem mondok újat azzal, hogy a svéd bútoróriás, az IKEA élen jár a klímaváltozás elleni harcban, és már hosszú évek óta folyamatosan példamutató megoldásokat alkalmaz a fenntarthatóság jegyében. Legutóbb az újonnan megnyitott, Indiában debütáló áruházuk kapcsán rukkoltak elő zöld hírekkel.

Néhány hete érkezett a hír, miszerint az anglikán egyház 5500 templom esetében áttér a megújuló energiaforrások használatára, hogy a jövőben hozzájárulhassak a fenntartható működéshez és a létesítmények karbonlábnyomának csökkentéséhez. „Zöld” templomok tekintetében egyébként Magyarország sem áll rosszul, hazánkban is számos egyházi épület használ részben vagy egészében megújuló energiát a mindennapi működéshez.

Júliusban érkezett a hír, hogy a pécsi székhelyű, a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett FuturAqua blockchain-alapú kriptovalutát hoz létre, Watereum néven. A cég a víz világpiaci kereskedelmének megteremtéséhez kapcsolódva tízmilliárd darab tokent (digitális utalványt) generált, amely vagyoni értékű jogot tartalmaz, így egy Watereum felhasználásával 1 liter ivóvíz vásárolható a FuturAquától. A Watereumot a már működő kriptovaluta-tőzsdékre viszi be a cég. Az ötlet a világon egyedülállónak számít, és kiszámítható – bár kissé utópisztikusnak tűnő – megoldásként járulhat hozzá a vízkészletek fenntartható kezeléséhez.

2018-ban rekordgyorsasággal, mindössze 212 nap alatt, augusztus 1-ig elfogyasztottuk a Föld egy évre elegendő, megújulni képes erőforrásait. Úgy élünk, mintha 1,7 Föld állna a rendelkezésünkre. Beszédes, hogy 1970-ben a túlfogyasztás csak december 29-én lépte át a küszöböt. Nézzük az elkeserítő adatokat.  

Az emberiség túlfogyasztását a Global Footprint Network nonprofit szervezet méri meg minden éven. A vizsgálat során kiszámolják, hogy az adott évben mennyi erőforrás érhető el és hogy ebből mennyit képes a Föld megújítani annak érdekében, hogy kompenzálja az emberiség ökológiai lábnyomát. A számítás egyszerű: a Föld biológiai kapacitását elosztva az emberiség ökológiai lábnyomával és ezt a hányadost megszorozva az év napjainak számával megkapjuk, hogy az adott évben hány nap alatt merítjük ki a forráskészletünket. Ez a nap idén az eddigi legkorábbi időpontra esett, így augusztus 1-je után a fogyasztásunk már túlmutat a Föld biokapacitásán. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az év hátralévő részében ökológiai lábnyomunk olyan maradandó lenyomatot képez a bolygón, amit a Föld önmagától már nem lesz képes megújítani és eltüntetni. 

2015-ben az ENSZ a tagállamokkal, tudósokkal és a világ vezető civil szervezeteivel közösen kidolgozott egy átfogó keretrendszert, amely a fenntartható fejlődést helyezi a középpontba. A kooperáció eredményeként az ENSZ 193 tagállama 2015 szeptemberében elfogadta a 17 célt, ezen belül pedig 169 részfeladatot listázó javaslatcsomagot, amelyeket 2030-ig kell megvalósítani a fenntartható fejlődés érdekében. A 3 éve elfogadott keretrendszerről a múlt héten tartottak időközi tanácskozást az ENSZ New York-i székházában, ahol számot vetettek az eddig elért eredményekről is. A találkozón Palkovics László innovációs és technológiai miniszter képviselte hazánkat, ahol bejelentette, hogy Magyarország 95 százalékban szén-dioxid-mentes energiát kíván majd felhasználni a jövőben.

Érdekes megvilágításba helyezi a fenntarthatóságot a világhírű magyar származású pszichológiaprofesszor, Csíkszentmihályi Mihály által megfogalmazott Good Business értékrend, amely a flow-elméletből indul ki. A modell a jelen kor felelős és fenntartható fejlődést biztosító vezetői magatartását mutatja be. Lényege, hogy a jó üzlet nem feltétlenül a profit létrehozására koncentrálódik, sokkal inkább olyan vállalati működést jelent, amely valóban hozzájárul az emberi boldogsághoz, illetve ahhoz, hogy a szervezet is flowba kerüljön. Az értékrend világosan meghatározza azokat a mérföldköveket, amelyek mentén tudatosan építhető fel egy szervezet a fenntarthatóság jegyében.

A Csíkszentmihályi-féle Good Business modell, amelyet a professzor 2003-as könyvében írt le, a flow-élményből indul ki. Ennek lényege, hogy az „áramlás” során az ember teljesen elmerül abban, amit csinál, ez örömmel tölti el, feloldódik, és önszántából, külső nyomás nélkül folytatni akarja az adott tevékenységet. A flow gyakorlatilag a boldogság megélésének folyamata, amely során a figyelem teljesen összpontosult, a motiváció pedig a maximumig fokozódik. Másképp megfogalmazva: flow-ban összhangban áll egymással az emberi képességek és a kihívás szintje, így se nem unalmas, se nem túlzottan stresszes az adott tevékenység.

Márciusban a LEGO bejelentette, hogy elkezdi fenntartható növényi alapanyagokból készíteni építőkockáit, kezdve a kedvelt gyerekjáték növényeket formázó darabajaival. Pár nappal ezelőtt a cég azt is elárulta, hogy az első fenntartható termékek augusztus 1-je és augusztus 17-e között lesznek elérhetőek bárki számára, aki legalább 35 fontot költ a LEGO üzletekben. A londoni Természettudományi Múzeum e jeles esemény alkalmából egy olyan oktatási programot indít majd el, amelynek során a fenntartható alapanyagokból készült téglák felhasználásával oktatják a gyermekeket a fenntarthatóság fontosságára.

A "Plant Maximus küldetés" névre keresztelt programot augusztus 3. és 5. között rendezik meg, és az ötlet az, hogy a gyerekek saját "fenntartható szuperhősüket" – név szerint Plant Maximus-t - a hagyományos és új, fenntartható legókockák keverékével kreálhassák meg, majd építhessenek neki megfelelő lakóhelyet, miközben szakértők beszélgetnek velük a környezetvédelem és a fenntarthatóság fontosságáról. A programon hat éven felüli gyerekek és felnőtt kísérőik vehetnek részt 4-6 fős csoportokban.

A svéd villamosenergia-termelők már ma annyi szélturbinát telepítettek a skandináv országban, amelyek révén már az idei év végén elérhetik a svédek a 2030-ra kitűzött, megújuló energiaforrásokból származó villamos energia célértékét. Decemberre Svédországban mintegy 3600 szélturbinát integrálnak a rendszerbe a svéd Szélenergia Társaság előrejelzése alapján. A második félév további várható beruházási döntéseivel együtt ez több mint elégséges kapacitást jelent ahhoz, hogy elérjék a 2030-ra kitűzött célértéket, azaz az évenkénti 18 terawattórányi megújuló alapú villamosenergia-termelést.

Azt, hogy a svédeknél nagyon megy a szélenergia, jól mutatja, hogy 2018-ban és 2019-ben összesen 2600 megawattnyi szélerőművi kapacitást terveznek rendszerbe integrálni a svédek, ami majdnem háromszorosa az előző két évben telepített 970 megawattnak.

Beindult a nagy szívószál para! A műanyag szívószálak elleni háború egyre intenzívebb, főleg, hogy olyan nagyvállalatok mint a McDonald’s, és nagyvárosok mint New York üzentek hadat a vékony műanyag csövecskék ellen. A cél, hogy olyan alternatív megoldást találjanak a koktélok és üdítők fogyasztásához, amelyek funkciójuk betöltését követően nem szennyezik a környezetet, nem pusztítják az óceánok élővilágát.

A harc megindulása nem meglepő – a becslések szerint csak az Egyesült Államokban naponta több mint 500 millió műanyag szívószálat használnak és dobnak el a fogyasztók. Ez emberenként naponta 1,6 szívószálat jelent, ami évente 175 milliárd felhasznált – és eldobott(!) – műanyag szívószálat jelent. És akkor csodálkozunk, hogy szinte naponta találnak a tengeren dolgozók teknősöket szájukba akadt műanyag csövecskékkel.

Amennyiben az emberiség az éghajlatváltozás mértékének korlátozására és a természeti környezetre gyakorolt káros hatásának csökkentésére törekszik, akkor a következő évtizedekben mindenképpen a lehető legnagyobb mértékben át kell térnie a tiszta megújuló energiaforrásokra.

Szerencsére jól haladunk, hiszen a megújuló energiaforrások kiaknázásának üteme rendszerint elhagyja a hosszú távú előrejelzéseket. A jövőben pedig várhatóan az előrejelzések és a valóság közötti különbség csak tovább fog növekedni, mivel a szél- és napenergia kiaknázását lehetővé tevő technológia telepítési költsége ma már jóval alacsonyabb a fosszilis tüzelőanyagokat használó társaikéhoz képest. Annak bizonyítására, hogy a megújulókon alapuló energetikai jövő lehetősége hamarabb eljöhet mint azt sokan gondolnák, következzen 5 meglepő statisztikai adat a megújuló energiaforrások hasznosításáról!