Alig telik el perc az életünkből anélkül, hogy valamilyen műanyaggal kontaktusba ne kerülnénk – tulajdonképpen már a tányérunkon és az otthoni levegőben is megtalálhatóak a porral elkeveredve a mikroműanyagok. A következő 60 másodpercben pedig az emberek körülbelül egymillió műanyag palackot és kétmillió plasztikzacskót vásárolnak. De mi történik az emberi szervezettel ilyen körülmények között? Végre megkezdődtek a kutatások a témában, és az első eredmények szerint az emberi ürülékben is kimutatható mennyiségű műanyag van jelen – függetlenül a tartózkodási helytől és a táplálkozási szokásoktól.

A mindent elárasztó mikroműanyagok

A műanyagtermelés az ötvenes évektől kezdve elképesztő mértékben növekedett, és még ma is évről évre egyre több műanyagot tartalmazó termék kerül ki a gyárakból. A természetben a műanyag azonban nem csak palackok, zacskók és nagyobb tárgyak formájában van jelen. Bár a csomagolásban használt műanyagok lebomlási ideje több száz év, ezek hamar mikrorészekre bomlanak, és az apró részecskék elárasztják a környezetünket. A mikroműanyagok 5 mm-nél kisebb darabok, amelyeknek egy része a különböző termékek bomlási folyamata, rongálódása folyamán keletkezik, de emellett többféle kozmetikai termékben és tisztítószerben is használatosak.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2017-es adatai szerint az óceánokba évente körülbelül 9,5 millió tonna plasztikhulladék kerül, amelynek 15-31%-a az autógumik kopása és a műszálas ruhák mosása során kerül a körforgásba. Ezen hihetetlenül nagy mennyiség egyharmadát azok az anyagok alkotják, amelyek a víz hatására bomlottak részekre, és 2%-át a már említett, kozmetikai és egyéb termékekben használt mikroszemcsék adják.

Mindeközben egyre több vizsgálat hoz megdöbbentő eredményeket arról, hogy a műanyagok tulajdonképpen már a környezet minden apró szegletében nagy mennyiségben fellelhetőek – például már a sarki jégállományban is. De nem kell messzire menni, hazánkból is hozható példa: a Duna mellékfolyóiban, az Ipolyban (1,7 mikrorészecske/köbméter) és a Rábában (12,1 mikrorészecske/köbméter) is kimutathatóak az emberi szemmel nem, vagy alig észrevehető darabok.

Elfogyasztjuk és belélegezzük

Mit jelent számunkra az, hogy a műanyagok ilyen mértékben jelen vannak a vizekben? Azt, hogy ez a mesterséges anyag megkerülhetetlenül a tápláléklánc részévé vált: a tonhalban, a homárban és a garnélarákban is szignifikáns mennyiségben vannak jelen, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a lenyelt műanyagszemét következtében elpusztuló élőlényekről szóló beszámolókat sem. Emellett az étkezési célra árult sók 90%-ban találhatók mikroműanyagok, ezáltal egy felnőtt átlagosan évente kétezer mikroműanyag darabkát fogyaszt el.

Érdemes megemlíteni azonban, hogy a műanyag nem csak az élővilágból kerülhet a tányérunkra. A skóciai Heriot-Watt Egyetem kutatói szerint ugyanis egy-egy főétkezés alkalmával akár 100 mikrorészecskét is lenyelhetünk, hiszen a mikrorészecskék a bútorszövetek és a szintetikus textíliák révén az otthoni levegőben is megtalálhatóak, a házi porral elkeveredve. Harmadrészt pedig több, mint valószínű, hogy az élelmiszer feldolgozás és csomagolás során is szennyeződnek az ételeink.

Mit kezd vele a szervezetünk?

Kevés kutatás tárgyalja, hogy mi történik a szervezetbe kerülő mikroműanyagokkal, az egyik első eredményt nemrég prezentálta a UEG Week elnevezésű gasztroenterológiai konferencián Dr. Philipp Scwabl, az emberi ürülék műanyagtartalmát vizsgáló kutatás vezetője. A Bécsi Orvosi Egyetem (MedUni) és az osztrák Szövetségi Környezetügyi Hivatal kutatói 8 résztvevő étkezését figyelték meg egy héten keresztül, végül pedig a résztvevők székletmintáját is elemezték. A 33-65 év közötti résztvevők a világ különböző pontjairól csatlakoztak a kutatásba – Ausztria, Egyedült Királyság, Finnország, Japán, Lengyelország, Norvégia, Olaszország és Oroszország területéről. Az általuk gondosan vezetett étkezési naplók tanúsága szerint a vizsgálat időtartama alatt mindannyian fogyasztottak műanyaggal csomagolt élelmiszereket. Összesen 6 résztvevő fogyasztott halat, és egyetlen alany sem vallotta magát vegetáriánusnak.

Egy hét elteltével a kutatók 10 féle műanyag jelenlétét vizsgálták meg a mintákban: ebből kilenc fajta műanyag jelenlétét tudták kimutatni. A legmagasabb arányban a műanyagöntésre és pelenkák készítésére használt polypropylene-t, illetve a palackokban használt közismertebb műanyagot, a polyethylene terephthalate-t (PET) találták. A szemcsék 50 és 500 mikrométer méretűek voltak, és 10 gramm mintára 20 ilyen szemcse jutott.

Az eredmények érdekessége, hogy műanyag került azok szervezetébe is, akik nem fogyasztottak halakat – ami a többi említett mikroműanyag forrás szerepére utalhat, például az élelmiszerfeldolgozási és- csomagolási folyamatokra. További kutatások lesznek szükségesek a témában, de egyelőre az látszik, hogy az emberi emésztőrendszerben nem találhatóak olyan baktériumok vagy savak, amelyek a műanyagot le tudnák bontani – így az vagy távozik a szervezetből az ürülékkel, de akár fel is halmozódhat a bélben. Valójában ez még a kisebb probléma, hiszen a legkisebb szemcsék a véráramba és a nyirokrendszerbe is beléphetnek, így a májat is elérhetik. A kutatók hangsúlyozzák, hogy még nem tudunk eleget a témáról, ezért nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket az eredményekből – ugyanakkor sürgetik annak feltárását, hogy milyen negatív élettani hatásai lehetnek az elfogyasztott mikroműanyagoknak.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!