A sharing economy, magyarul a közösségi gazdaság koncepciója ugyan nem új keletű dolog a közlekedésben, de hazánkban még csak most kezdi igazán megvetni a lábát: a fővárosi utcákat autóval, biciklivel, robogóval és hamarosan már rollerrel is róhatjuk megosztásos alapon. Mindamellett, hogy közösségi megosztáson alapuló rendszerek környezetkímélő és fenntartható megoldások, jelentősen meg is könnyíthetik a nagyobb népességszámú városok életét: elég, ha csak a folyamatos dugókra vagy a fullasztó szmogra gondolunk. Cikkünkben körbejárjuk, honnan indult a közösségi megosztás gondolata, mely formái az igazán népszerűek, illetve, hogy miért is éri meg igazán kihasználnunk ezeket a lehetőségeket.

Mára köztudottá vált: ahhoz, hogy bolygónkat minél tovább megőrizzük jelenlegi állapotában, drasztikusan csökkentenünk kell a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mennyiségét. Ehhez képest a Nemzetközi Energiaügynökség (IAE) elemzése szerint 2018-ban újra nőtt az iparosodott országok (ez az észak-amerikai, a csendes-óceáni és ázsiai térség, illetve az EU fejlett országait jelenti) energiatermeléssel kapcsolatos szén-dioxid kibocsátása. Ez a párizsi klímaegyezményben meghatározott célok elérését is kétségessé teszi – ebben ugyanis 2025-ig évente 1 százalékos csökkenést írtak elő. Merre tovább?

Az utóbbi napokban a közösségi média a #Trashtag Challenge-től volt hangos: az egész világ lelkesen fogadta, hogy végre egy olyan kihívás lett népszerű, amely nem csak szórakoztató, de egy fontos ügy mellett áll ki. Az ötletet eredetileg egy outdoor termékekkel foglalkozó amerikai cég, az UCO indította el 2015-ben, majd az elmúlt hetekben egy amerikai tinédzsernek köszönhetően kapott új erőre és talált új célközönségre. A lényeg: előtte-utána fotókkal illusztráljuk, hogy hogyan tisztítottunk meg egy szeméttel teli területet. A kezdeményezés nem csak látványos, de gondolatébresztőnek sem utolsó: környezetünk szennyezettsége ugyanis egyre inkább megkívánja a hasonló, drasztikus beavatkozásokat.

A műanyag összességében még nincs is oly régóta jelen az életünkben, hiszen 1838-ban állították elsőként elő, és bár vitathatatlanul hasznos anyag, a felhasználási lehetőségei pedig rendkívül változatosak, mégis röpke 180 év alatt olyan károkat okozott, amelyek miatt a klímaváltozás mellett az egyik legnagyobb veszélyforrássá lépett elő bolygónk számára. Vajon hol a kiút?

Nemrég a hazai sajtóba is eljutott a hír, miszerint a Climate-KIC – az Európai Unió klímaváltozás okozta kihívásokkal foglalkozó és azokra megoldásokat nyújtó innovációs kezdeményezése – egy inkubációs program keretein belül olyan magyar vállalkozások jelentkezését várja, amelyek tevékenységükkel elősegítik a városi lakosság életminőségének javítását. De hol is tart manapság a népszerű Smart City, vagyis az okos város mozgalom? Ezt a témát járjuk most körbe.

Azt már eddig is tudtuk, hogy az elektronikai hulladék komoly gondot okoz, de januárban ijesztő adatokat közölt az ENSZ e-szemét elleni koalíciója és a Világgazdasági Fórum: friss tanulmányuk szerint évente 50 millió tonna e-hulladék termelődik, ez a szám pedig 2050-re 120 millióig kúszhat fel. Csak az érzékeltetés kedvéért: az 50 millió tonna több, mint az eddig legyártott kereskedelmi repülőgépek súlya együttesen, az anyagi értéke 62 milliárd dollár, ami háromszorosa a világ éves ezüsttermelésének, Magyarországon pedig fejenként évi 7 kg e-hulladékról beszélünk átlagosan. Ebben a cikkben körbejárjuk, hogy miért is veszélyes az e-hulladék, illetve hogy mit tehetünk a hétköznapokban, hogy kevésbé terheljük a környezetet.

Hazánkban is egyre népszerűbb a „zero waste” gondolkodásmód, ami az utólagos hulladékgazdálkodás helyett a megelőzést tűzi ki célul: a termékek tervezésének és disztribúciós módszereinek átgondolásában látják egyre többen a megoldást a fenntarthatóbb világ érdekében. Ez az „életforma” könnyedén elsajátítható, még ha elsőre nehezen kivitelezhetőnek is tűnik: számos lehetőség adott azok számára, akik érdeklődnek a hulladékmentes életmód iránt. 

A méhekről erősen megoszlanak a vélemények: fullánkjuk miatt sokan félnek tőlük, egyes alternatív terápiás kísérletek azonban a méhek mérgében keresik a gyógymódot. Abban viszont egyetért az emberiség, hogy ha ők nem léteznének, alapvetően borulna fel a természet egyensúlya. Kicsiny jótevőink ők, azonban más rovarfajokkal együtt egyre nagyobb számban pusztulnak ki. Ebben a bejegyzésben ezen apró rovarfaj hatalmas hozzájárulásáról lesz szó.

„A dohányzás súlyosan károsítja az ön és a környezetében élők egészségét”: ezt a mondatot minden bizonnyal a magyarok (is) kívülről fújják. Érthető módon a dohányzás kapcsán a megelőzésről, a leszokást támogató lehetőségekről, valamint annak rendkívül káros hatásairól esik a legtöbb szó, ugyanakkor szokatlanul kevés alkalommal merül föl a cigaretták után fennmaradó csikkek sorsa – pedig a szívószálnál is súlyosabb környezetkárosítást képesek okozni. Mostani bejegyzésünkben a cigicsikkmentes február jegyében a füstszűrők miatt kialakult helyzetbe vezetjük be olvasóinkat.

Legyen szó egyszer használatos, elnyüstölt, megromlott, vagy éppen fölöslegessé vált termékekről, azok javarészt ugyanúgy a szemetesben kötnek ki. Szerencsére egyre többen akadnak, akik tudatosan szortírozzák a szemetet, és az annak megfelelő hulladékgyűjtőkbe helyezik azokat. Ebben a posztban megpróbálunk árnyaltabb képet adni a szelektív hulladékgyűjtésről és az arról kialakult tévhitekről, valamint kitekintést nyújtani az ehhez fűződő megoldásokra.

Ma már számos módon eljuthatunk A pontból B pontba, az autók, tömegközlekedési eszközök megjelenésével adott a lehetőség, hogy a számunkra lehető legjobb és legkényelmesebb megoldást válasszuk. Szerencsére szép számmal akadnak olyanok, akik nem vetik meg a gyalogos vagy kerékpáros közlekedést, a többség viszont még így is a gépjárműveket, tömegközlekedési eszközöket használja a mindennapok során. A legtöbb jármű azonban súlyos károkat okoz a különböző károsanyag kibocsátások nyomán. A blogon egy ideje már nem esett szó a fenntarthatóság és a közlekedés kapcsolatáról, így ezen a héten ebben a témában mélyedtünk el.

Az emberiség már a kezdetektől is fából készült eszközökkel, tárgyakkal vette körül magát, az idő előrehaladtával pedig az az állítás, miszerint egyre nagyobb fafelhasználás jellemzi a modern ember hétköznapjait, nem is lehetne még igazabb. A fa könnyű megmunkálhatósága, széleskörű felhasználása kiváló szolgálatot tett az elmúlt évezredek során, ám szerepe jelen korunkra igencsak át- és felértékelődött. Ebben a posztban átvesszük, mennyi is az erdőgazdálkodásban az a bizonyos annyi, miért szükséges ekkora mennyiség, és körbejárjuk az erdők pótlására tett erőfeszítéseket is.

A 21. század rohanó világának praktikus kiegészítője lett az elvihető kávéspohár. Hordozható, hőálló, fedővel ellátva pedig megakadályozza a kiömlést és a hőveszteséget. Mindezért azonban nagy árat fizetünk: mivel eldobható, feldolgozása pedig extra erőforrást és eljárást igényel, hatalmas mennyiségű hulladékként halmozódik fel, lebomlási folyamata pedig évszázadokig is eltarthat. Egyes adatok szerint évente nagyjából 120 milliárd pohár köt ki a szemetesben, átlagosan 11-13 perc használatbavétel után, ami hosszú távon tarthatatlan állapot. A következőkben az eldobható poharak ellen létrejött alternatív megoldások fő irányvonalainak jártunk utána.

Egy újabb év vette kezdetét, haladunk tovább a megkezdett úton és ebben az évben is a fenntartható fejlődés lesz a blog egyik központi eleme.  Ennek szellemében a 2019-es évet egy olyan bejegyzéssel kezdjük, amelyben jó tanácsokkal szolgálunk ahhoz, hogy az idei évben is a fenntarthatóságot és a környezettudatosságot szem előtt tartva élhessenek olvasóink.  Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a leggyakoribb és legfontosabb ökocímkéket, amelyeket érdemes keresnünk a boltok polcain található termékeken a tudatos vásárlás érdekében.

Egész évben arra törekedtünk, hogy a legkiemelkedőbb fenntarthatósági hírek megosztása mellett gyakorlatias, az olvasók számára a mindennapi életben is releváns témákkal foglalkozzunk a blogon. Az év végére egy üdítő témát választottunk – az ijesztő adatok és statisztikák helyett ezen a héten készítettünk egy útmutatót, amelyben a legnépszerűbb témáinkra támaszkodva segítünk fenntartható és könnyen betartható 2019-es célokat kitűzni!

Mi, magyarok évente körülbelül 2-2,5 millió karácsonyfát állítunk: az otthoni ünneplés mellett az óvodák, iskolák, közterek és sok esetben a vállalatok is vesznek fenyőt. Sokan azonban úgy gondolják, hogy felesleges és értelmetlen dolog kivágni a fenyőfákat az ünnep kedvéért, vagy pedig a lepotyogó tűlevelekkel vívott harcot szeretnék elkerülni, ezért egyre többen választanak műfenyőt. Utóbbi akár több éven keresztül is használható, és nem kerül januárban az elszáradt, kidobott fenyők közé. Érdemes azonban tüzetesebben is megvizsgálni, hogy valójában melyik megoldás a zöldebb – az igazi vagy a műfenyő?

Múlt heti bejegyzésünkben már elkezdtünk boncolgatni néhány, a köztudatban élő húsiparral kapcsolatos kritikát. Szóba került a húsipart érintő leghangosabb vádak közül kettő: a nagymértékű károsanyag-kibocsátás, illetve az erdős területek visszaszorítása és elfoglalása is. Foglalkoztunk továbbá olyan ritkábban hangoztatott érvekkel is, mint például a legelők kifejezetten jó széndioxid megkötő képessége, illetve rámutattunk néhány, a közvélekedésben elrettentő példaként szereplő adat mögötti hibás számolásra vagy logikára is. Ezen a héten pedig tovább foglalkozunk a húsfogyasztás témakörével és megvizsgáljuk, hogy valójában mennyi vizet és mennyi gabonát nyel el a húsipar.

Egyre többször olvashatunk véres – vagy inkább céklával színezett – műhúsokról és rovarokból készült rágcsálnivalókról. Egyre gyakrabban hallani, hogy Földünk érdekében érdemes volna áttérni a húsmentes életmódra, valamint, hogy a húsipar igazi bűnbak, mert a szarvasmarhák nagy mennyiségű metánt eregetnek a levegőbe kérődzés közben, és mert 1 kiló marhahús előállításához 15 ezer liter víz szükséges. Eközben a népesség húsfogyasztása egyre nő, sőt, 2050-ig akár meg is duplázódhat. Mi az igaz ezekből az állításokból? Mit jelenthet a fenntartható étkezés napjainkban és a jövőben? Kétrészes cikksorozatunkban áttekintjük a húsipart érintő vádakat: most a húsiparhoz kapcsolódó károsanyag-kibocsátás és az erdőirtás problémája lesz terítéken, jövő héten pedig körbejárjuk, hogy mi a helyzet a vízzel és az élelmiszerforrások pazarlásával.

A Black Friday mára igazi amerikai hagyománnyá nőtte ki magát: a hálaadás utáni nap reggelén felkerekednek az emberek, családok, és elözönlik a bevásárlóközpontokat, hogy minél jobb vételeket üssenek nyélbe. A fekete péntek egyre nagyobb hangsúllyal megjelenik a magyar kereskedelmi palettán is, egyes statisztikák szerint idén már nagyjából a hazai webshopok 80 százaléka rendez Black Friday-t. Jellemzően óriási a költekezés ezeken a napokon – ez azonban nagymértékű szennyezést is jelent: a termékek csomagolóanyagai, az utakra vonuló nagyszámú szállító járművek mind-mind kiveszik részüket a környezet terheléséből – arról nem is beszélve, hogy ezen a napon sokan impulzusvásárlóként olyan termékeket is megvesznek, amelyekre nincs is igazán szükségük. Nem véletlen tehát, hogy a Black Friday ellenzői kampányszerűen megvalósítják a saját különféle színekben pompázó, alternatív péntekjüket: a fenntarthatóságot és a fogyasztói tudatosságot népszerűsíti például a kék, a zöld és a ragyogó (bright) péntek, de olyan boltokat is találunk, akik ezen a napon bezárnak, kirándulni küldik dolgozóikat vagy duplájára emelik áraikat.

Az épületek nagy része a felhasznált elemek, a friss levegő, az ivóvíz, az energia és a tápanyagok maradékát a felhasználást követően a környezet számára lényegében haszontalan – vagy egyenesen káros – formában bocsátja ki: „rossz levegő”, szennyvíz, hulladék hagyja el a házakat, miközben a meleg is kiszökik. Hogyan érhetnénk el, hogy az építményeink a természetes környezettel együttműködve, sőt, önmagukban fenntartható, öngyógyító és ciklikus módon, kibocsátásukat semlegesítve működjenek? Összegyűjtöttünk néhány olyan jövőbe mutató és egyben meglepő megoldást, amelyek bár jelenleg még távolinak tűnnek, néhány év múlva fenntarthatóbbá tehetik az építőipart. Szó lesz a vizeletből készült tégláról, de az okos tégla és az öngyógyító beton technológiai hátterét is megvizsgáljuk.

Múlt heti bejegyzésünkből már kiderült, hogy a mikroműanyagok több forrásból, így a műanyag palackokból lehúzott kortyok nyomán is a szervezetünkbe juthatnak. Ezen a héten sem távolodunk el túlságosan a témától, mivel a palackozott vizekről lesz szó: mi áll a folyamatosan növekvő fogyasztás hátterében, miért költjük a csapvíz árának sokszorosát a boltok polcain sorakozó termékekre? John Jewell újságíró pár évvel ezelőtt az évszázad marketingtrükkjének nevezte azt, ami miatt a több tonnányi műanyag hulladékot termelő iparág felfutott.

Alig telik el perc az életünkből anélkül, hogy valamilyen műanyaggal kontaktusba ne kerülnénk – tulajdonképpen már a tányérunkon és az otthoni levegőben is megtalálhatóak a porral elkeveredve a mikroműanyagok. A következő 60 másodpercben pedig az emberek körülbelül egymillió műanyag palackot és kétmillió plasztikzacskót vásárolnak. De mi történik az emberi szervezettel ilyen körülmények között? Végre megkezdődtek a kutatások a témában, és az első eredmények szerint az emberi ürülékben is kimutatható mennyiségű műanyag van jelen – függetlenül a tartózkodási helytől és a táplálkozási szokásoktól.

Sokat hallani manapság arról, hogy a blockchain technológia hogyan formálja át a jelenlegi kiforrott gazdasági és tranzakciós mechanizmusokat, és ennek révén milyen átfogó változásokat szülhet a különböző iparágakban. Az energia szektor sem kivétel: az elosztott adatbázis és az okos szerződések lehetővé teszik a felhasználók közötti közvetlen tranzakciókat, az energia hatékony allokálását, mindemellett pedig a decentralizált, közösségi alapú energiatermelést és -fogyasztást is.

Elsőre furcsának és oktalannak tűnhet a különböző természeti katasztrófák, nagy hurrikánok közepette a sörről értekezni. Ugyanakkor sokak számára talán megfoghatóbbá teheti a klímaváltozás valóságát és következményeit az, ha ilyen apró, hétköznapi dolog jövőjéről beszélünk. A változások következményei messzire gyűrűznek, az időjárási mintázatok megváltozása a mezőgazdaságra kifejtett hatása révén a bevásárlólistánkon és a szabadidős tevékenységeinken is nagyot alakíthat.