Az önfenntartó rendszerek közé sorolható maga az élővilág is, amely képes a földi (emberi) élethez szükséges környezetet biztosítani, ám az erőforrások felelőtlen használata nem a fenntarthatóság felé, mindinkább a „felélés” irányába mozdítja társadalmunk életvitelét. A környezetet – legyen az természeti vagy épített – olyan mértékű károsodás érte a Csernobilban és Fukusimában történt atomkatasztrófák következtében, amit még hosszú évtizedekig érezni fognak a jövendő generációk. Az 5., illetve 30. évfordulójához érkezett fukusimai és csernobili katasztrófák jelentős területet és embertömegeket tettek ki krónikus sugárzásnak. A szennyeződés Ukrajnában, Oroszországban és Fehéroroszországban is mérhető a csernobili baleset után, míg a fukusimai katasztrófa következtében, egészen a 250 kilométerre lévő Tokió evakuálása is tervben volt. A környezet visszafordíthatatlan károkat szenvedett, a talaj ahol a lakosság számára az élelmiszert termesztik, vagy a tavak és folyóvizek, ahonnan az ivóvíz származik. Az ilyen esetek esélyének minimálisra csökkentése és a tanulságok nyílt levonása feltétele annak, hogy az atomenergia is a fenntartható energiarendszer része lehessen.

Szomorú évfordulókhoz érkeztünk, 30 esztendővel ezelőtt történt a csernobili szerencsétlenség, 5 éve pedig a fukusimai nukleáris baleset. A két katasztrófa több millió ember életét változtatta meg, a természetet ért szennyezés pedig még évszázadokig érezhető lesz. Több százezer embernek kellett tartósan elhagynia lakhelyét a Fukusima és Csernobil környéki területekről egyaránt. További milliók laknak valamely mértékben sugárszennyezett területeken, akik egyre kevesebb támogatásban részesülnek, az őket érintő védőintézkedésekre pedig egyre kevesebb pénzt szánnak, pedig csak a csernobili katasztrófa során - mivel a rektor tíz napig égett – több százszor annyi radioaktív szennyeződés került a légtérbe, mint a Hirosimára és a Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

A dinamikusan gyorsuló városiasodás és globalizáció következtében a közösségeket is folyamatos formálódás jellemzi, ezek hatásai pedig érzékelhetőek a jövőnket érintő vállalati stratégiák központi irányvonalát illetően is. A fenntartható fejlődés mindenkit érint. Egészen 1992-ig vezethető vissza, hogy nemzetközi egyetértés tapasztalható arról, hogy a fenntartható fejlődésben a nevelésnek kulcsszerepe van. Ekkor zajlott Rio de Janeiróban az ENSZ csúcsértekezlete, amit röviden Föld Csúcsnak is szokás nevezni. A találkozón aláírták a Biológiai Sokféleség Egyezményt (Riói egyezményt), ahol a nemzetközi politika a legmagasabb szinten foglalt állást az emberi társadalom és az élőhelyünk viszonyának meghatározásában. Az egyezmény elsődleges célkitűzése a biodiverzitás megőrzése, elemeinek fenntartható használata.

A nevelés alapjaként szolgáló „fenntarthatósági” oktatás még kialakulóban lévő, de dinamikusan fejlődő szemlélet: alapjaiban újszerű megközelítést igényel, ugyanis a nevelés jelen esetben ránevelést is jelent. Ennek oka egyszerű – nem közeledhetünk ugyanúgy a különböző korosztályokhoz a fenntarthatóságra nevelés tekintetében.

A fenntartható fejlődés elérésében elsődlegesen az üzleti szektor szereplői hozhatnak áttörést ugyanis a szükséges anyagi és humán erőforrások biztosítása nélkül csekély mértékű fejlődést lehet elérni. A civil szervezetek – habár hatalmas know-how birtokában vannak – ezen erőforrások szűkössége miatt elsősorban egyfajta katalizátorként tudnak szolgálni a fenntarthatóság kapcsán úgy országos, mint nemzetközi szinten egyaránt. Ehhez viszont néhány problémát meg kell oldani.

Alapvetően jellemző a nonprofit vállalatokra, hogy nem rendelkeznek kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel, ezért a legfontosabb pont egy európai szintű hálózat kiépítése lenne, amely hálózatban az egyes nemzeti tapasztalatok és megoldások megosztása nemzetközi szinten is hasznosulhatna. Ennek hatásaként együttműködéseket kezdeményezhetnének olyan nemzetközi fenntartható fejlődéssel foglalkozó szervezetekkel, amelyek elsődleges célja a fenntartható fejlődés ösztönzése, így az egyes regionális kezdeményezések akár globális szinten is új eredményeket hozhatnak, elsősorban természetesen nem közvetlenül intézkedések, de elméleti megközelítés és know-how tekintetében mindenképpen.

A cégek sikerének alapvető eleme, hogy működésükbe stratégiai szinten épüljön be a fenntarthatóság. Az FMCG szektorban számos olyan tényezővel élnek együtt a cégek, ami alakíthat egy cég megítélésén. A vásárlók többsége a friss kutatások alapján úgy gondolja, hogy a márkáknak proaktívan kell fellépniük a környezettudatosság kapcsán. Az eladások fokozásának érdekében szükségszerű figyelni erre a területre.

Az FMCG-termékek piacán kiélezett verseny uralkodik, ezért a siker kulcsa olyan részleteken is múlik, mint a fenntartható működésbe történő befektetés. Az ilyen fejlesztések között akadnak olyanok, amelyek azonnal, vannak, amelyek pedig hosszú távon hoznak eredményeket. A társadalmi és fenntarthatósági szerepvállalás egyre nagyobb hatással van az adott cégek megítélésére. A felelősségteljesen működő vállalatok neve összeforr a megbízhatósággal, ezáltal pedig egyfajta véleményvezérekké növik ki magukat.

Érdekes cikk jelent meg nem is olyan régen egy amerikai portálon arról, hogy mit gondol az emberek többsége a fenntarthatóság és a fenntartható fejlődés kérdésköréről. A választ nem elsősorban klasszikus kérdőívezéssel és kutatással igyekeztek felderíteni, hanem a közbeszédben a fenntarthatósághoz és a fenntartható fejlődéshez köthető kifejezéseket vizsgálták. Ennek alapján a fenntarthatósági paradigma teljesen félrecsúszott a széles közvélemény szemében, és sokkal inkább jelent ma már környezet- és klímavédelmet, mint valós társadalmi, gazdasági és környezeti dimenziókra kiterjedő felelős erőforrás-gazdálkodást.

Automatikusan adódik a kérdés, hogy mégis mi a probléma azzal, ha a fenntarthatóság fogalma kapcsán olyan fogalmak kerülnek előtérbe, mint a zöldenergia, a zöld technológiák és megoldások vagy éppen az, hogy környezetbarát? A kérdésre kettős választ lehetne adni: alapvetően semmi, hiszen a fenntarthatósági paradigmának hangsúlyos eleme a környezeti fenntarthatóság; illetve alapvetően minden, hiszen a fenntarthatósági paradigma maga ennél sokkal többet jelent, és kell jelentsen ahhoz, hogy valóban sikerrel felelhessünk meg a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokra. Hiszem, hogy ez utóbbi a megfelelő válasz a kérdésre.

A luxuscikkek gyártóira is egyre nagyobb nyomás nehezedik, egyre többen várják el, hogy ezek a termékek és vállalkozások is megfeleljenek a fenntarthatósági elveknek. Ennek okai a generációs változás, a közgazdasági eredmények és a változó ízlés. Két luxustermékekkel foglalkozó intézet közös tanulmányban vizsgálta a szektor változásait és a fenntarthatósági szempontok megjelenését.

Itt a blogon már több szektorról is megemlékeztünk a fenntarthatósággal kapcsolatban; volt szó a ruhaiparról, a szállítási szektorról, az élelmiszeriparról és sok másról is. Ezekhez kapcsolódóan született meg a mostani bejegyzés, ami egyúttal egy kicsit rendhagyó is: témánk a luxuscikkek fenntarthatósága.

A francia kormány bejelentette: 1.000 kilométernyi utat fognak leburkolni tartós, a környezeti behatásoknak ellenálló napelemekkel, amelyekkel 5 millió ember áramigényét kívánják fedezni. Emellett Michiganben átlátszó napelemeket fejlesztenek; az olcsóbb, tartósabb perovszkit napelemek pedig már 2017-ben kiskereskedelmi forgalomba kerülhetnek. A napenergiával hőt termelő okosruháktól, a Google napelemes drónjain át az ugandai napelemes buszokig sok irányba fejlődik a napenergia hasznosítása.

A mostani bejegyzés apropóját az adta, hogy a francia kormány bejelentette: 1.000 kilométernyi utat fognak leburkolni tartós, a forgalomnak és az időjárásnak is ellenálló napelemekkel. Érdemes kicsit körülnézni a napelemekhez kapcsolódó fejlesztések között és bemutatni néhány, a technológia lehetséges jövőjét képező, egyelőre még kutatási fázisban lévő megoldást.

A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban gyakran felmerül az energiatárolás kérdésköre, sokan ezt látják kulcskérdésnek előbbiek elterjedése kapcsán. Érdemes mindezt kettéválasztani lakossági és ipari szintekre, hiszen a volumen és gyakran a technológia is különbözik. Ami viszont hasonló, hogy egyelőre az árakkal küzd mind a két oldal, és bár többen jelentettek be új modelleket – lásd Tesla Powerwall, Samsung SDI ESS stb. – ezeket kevesen engedhetik meg maguknak. A kilátások azonban egyáltalán nem rosszak, sőt, most az látszik, hogy éveken belül eljutunk a kívánt technológiai fejlettséghez, ami a megfelelő árakat is magával hozza majd.

A megújuló energiaforrások kapcsán gyakran felmerülő kérdéskör, hogy tisztaságuk vagy éppen megbízhatóságuk mellett is ki vannak szolgáltatva az időjárásnak, így hatékony energiatároló rendszerek hiányában nem biztos, hogy érdemes a megújulók tömeges elterjedéséről vitatkozni. Márpedig igazán hatékony energiatárolásra alkalmas technológiák egyelőre még nem elérhetőek a nagy nyilvánosság számára. Érdemes azonban körüljárni a kérdést, hiszen ez a nem túl távoli jövőben ugyanúgy része lesz életünknek, mint például az elektromos autók vagy a már említett megújulók.

A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség, az IRENA külön tanulmányt szentelt annak a kérdésnek, hogy milyen makroökonomóiai hatása lesz, ha a világ 2030-ra megduplázza a megújuló energiaforrások arányát a globális energiamixben. Az alábbiakban a négy legfontosabb előrejelzést szeretném bemutatni, amelyek a GDP-re, a globális jóléti mutatókra, a munkaerőpiacra és a nemzetközi energiakereskedelemre vonatkoznak. Előre bocsátanám, hogy merész megállapítások következnek.

Nemrég jelent meg a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) Renewable Energy Benefits: Measuring The Economics című jelentése, amelyben azt mérték meg, hogy milyen makroökonómiai hatása lesz annak, ha a világ 2030-ra megduplázza a megújuló energiaforrások arányát a nemzetközi energiamixben. Az alábbiakban a tanulmány négy fő eredményét olvashatják, de ha valaki a teljes anyagra kíváncsi, az is elérhető mindenki számára, innen.

Jelenleg 9 olyan vállalkozás létezik, amelyek fenntarthatóságra építő üzletágaik révén évente legalább 1 milliárd dolláros bevételre tesznek szert - őket a nemzetközi sajtóban csak Green Giantsnek (Zöld Óriásnak) nevezik. A cégek portfóliója széles, a szépségápolási termékektől, a bútorokon és gépjárműveken át egészen a burritóig szinte mindent lefednek, együttes éves bevételük pedig meghaladja a 120 milliárd dollárt. Az alábbiakban a fenntarthatóság egy olyan megközelítése következik, amely túlmutat a megszokott, üzlettámogató megoldásokon.

Jelen pillanatban 9 ilyen nagycég van, a Tesla, a Chipotle, az Ikea, az Unilever, a Nike, a Toyota, a brazil Natura és a GE leánya az Ecoimagination, illetve lassan tizedikként bekerül a körbe a Target is. Ami közös bennük, hogy nem csak az energiaellátásuk vagy vízhasználatuk kapcsán tettek részleges lépéseket a fenntarthatóság felé, hanem termelésük egy bizonyos szegmensét vagy akár egész működésüket igyekeznek ily módon megoldani.

A háttérben zajlik a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakítása a klímavédelmi és fenntarthatósági szempontok mentén, a magán- és az állami szférában egyaránt. Az Európai Unióban egyre több hatóság vizsgálja a klímaváltozás pénzügyi szektorra gyakorolt hatásait, míg a norvég állami alapkezelő és az Allianz egymást felüllicitálva igyekszik kivonni befektetéseit a fosszilis energiaforrásokhoz köthető projektekből. A változás teljes mértékét és ütemét persze nehéz felmérni, de ha a globális pénzügyi rendszer tényleg átáll a fenntarthatósági és klímavédelmi szempontok szigorú követésére, annak hatását jó eséllyel mindenki érezni fogja.

Ha nem is látványosan, sőt kifejezetten a háttérben, de gyors ütemben zajlik a nemzetközi pénzügyi rendszer fenntarthatósági paradigmáknak megfelelő újraformálása. Ez úgy értendő, hogy mind a magán-, mind az állami szféra szereplői egyre inkább felismerik a klímaváltozás kockázatait és ennek megfelelően alakítják befektetéseiket és a szabályozói környezetet.

Véget ért a párizsi klímacsúcs, így érdemes átnézni, hogy miben is állapodtak meg a résztvevő 195 ország képviselői. Elsőre egy megfelelő finanszírozási háttérrel ellátott, a globális felmelegedés hatékonyan mérséklő mechanizmusnak tűnik az elfogadott dokumentum, azonban a szankció nélküliség és a vállalások mennyisége sokakban hagyott kételyeket. Az alábbiakban szeretném felvázolni, hogy miért is érdemes a megállapodást egy pozitív első lépésnek és nem a klímaváltozás kérdését teljes egészében megoldó vagy ignoráló fejleménynek tekinteni.

December 12-én, egy nappal a tervezett befejezés után véget ért a párizsi klímacsúcs. A várható vitatémákról írtam korábban, most pedig azt szeretném felvázolni, hogy mit is jelent, mivel jár a megkötött megállapodás. Elöljáróban annyit, hogy Párizsban 195 ország képviselői találkoztak, a cél pedig egy olyan terv elfogadása volt, amellyel hatékonyan fel lehet majd lépni a klímaváltozás ellen. Fontos kiemelni – ahogy arra a Vox is felhívta a figyelmet –, hogy a klímaváltozás mérséklésére nem a bolygó megmentése, hanem az emberi civilizáció és a jelenlegi természeti környezet fenntartása miatt van szükség. A bolygó már számos ilyen cikluson ment keresztül, de ezek a ciklikus változások sokkal lassabbak, mint a jelenleg megfigyelhető. Mi, és sok élőlény viszont egyre nehezebben birkózunk meg a szélsőséges időjárással. A jelenlegi tendenciák mentén a század végére 4-5 Celsius-fokos felmelegedés várható. Hogy érzékeltessem a különbséget: a legutolsó földtörténeti jégkorszak és a mostani periódus között is 5 Celsius-fok a különbség az átlaghőmérsékletben…

Évente 600 milliárd csésze fogy belőle, a klímaváltozás miatt mégis veszélybe került a kávétermesztés, mivel a hőmérséklet növekedése és az esőzések megjósolhatatlansága kiszámíthatatlanná teszik az éves termésátlagokat. Ez világszerte 25 millió kistermelőt érint, rajtuk keresztül pedig a globális kávéellátás biztonsága is veszélybe kerülhet. Ezt a problémát ismerte fel a Conservation International, amely bejelentette a Sustainable Coffee Challenge program elindítását. A cél a termesztés 100 százalékának fenntarthatóvá tétele, amellyel a kávé válna a világ első ilyen növényévé.

Kávé: sokak életének elengedhetetlen része, mégis kevesen tudják, hogy mennyire kétes a jelenlegi ellátási színvonal fenntartása. A kávéültetvényeket, ezáltal pedig az ellátásbiztonságot és a termesztésből élők bevételeit ugyanis súlyosan veszélyezteti a klímaváltozás. Erre próbál választ találni a Conservation International, amely a most zajló klímacsúcson jelentette be új, a kávéhoz kapcsolódó programját, a Sustainable Coffee Challenget.

A hírekben elsősorban arról esik szó, hogy a különböző kormányok és állami szervek mit tehetnek a klímaváltozás ellen, a fenntarthatóság támogatásáért. Emellett viszont érdemes foglalkozni az üzleti szféra szerepvállalásával is, hiszen ez a politikát kiegészítve sokat tehet az olyan ügyekért, mint a vízfelhasználás fejlesztése vagy a foglalkoztatás kiterjesztése. Ennek támogatására jött létre a Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődéséért (WCSDH) Action2020 programcsomagja, amely olyan konkrét kérdésekben nyújtgyakorlati megoldási lehetőségeket a vállalatok számára, mint a vidéki életmód vonzóbbá tétele vagy az épületek energiahatékonyságának növelése. A világszerte több mint 200 cég által támogatott kezdeményezésnek magyar ága is van, érdemes tehát átnézni, hogy mik is a kitűzött célok.

A most zajló párizsi klímakonferencia, illetve a médiában egyre gyakrabban megjelenő, a megújulókról és a klímaváltozásról szóló hírek miatt úgy gondoltam, érdemes lenne áttekinteni, hogy a kormányzati lépéseken kívül milyen lehetőség áll még rendelkezésünkre a fenntarthatósági célok eléréséhez. Természetesen a vállalati szféra hozzáállására gondolok, amelyről korábban már születtek bejegyzések, gondolok itt a ruhaipar vagy a szállítói szektor állapotáról szólókra. Most azonban teszek egy lépést hátrafelé és egy fokkal általánosabb kezdeményezést fogok röviden bemutatni. Ez a World Busines Council for Sustainable Development szervezet programja az Action2020.

Közel 200 országból érkeznek majd döntéshozók a november 30 és december 11 között megrendezésre kerülő párizsi klímakonferenciára. A cél a gyakorlatilag megbukott Kiotói Egyezmény utáni időszak klímaváltozás elleni lépéseinek meghatározása, célkeresztben a legfeljebb 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedés elérésével. A konferencia előtt már számos állam, így az USA, Kína, illetve az Európai Unió is megtette a maga vállalását, az ENSZ számításai szerint azonban ez csak a 2.7-3 Celsius-fokos szint eléréséhez elegendő. A viták középpontjában emellett finanszírozási kérdések is szerepelnek, hiszen a fejlődő ország szeretnék elérni, ha a fejlett államok 2020 után is támogatnák átállásukat a tiszta energiaforrásokra.

November 30 és december 11 között Párizsban kerül sor az idei klímakonferenciára, amely kapcsán fokozott elvárásokkal néznek szembe a közel 200 országból érkező döntéshozók. A cél egy olyan megállapodás tető alá hozása, amely a Kiotói Egyezmény hatálya, azaz 2020 utánra is megnyugtató megoldást kínál a klímaváltozás elleni küzdelemre. A széles körben elfogadott tudományos álláspont szerint ehhez az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-növekedést szabad engedélyezni.

A West Monroe Partners nemzetközi tanácsadó cég felmérése alapján az észak-amerikai szállítói láncok vezetői felismerték a fenntartható működés előnyeit és több mint felük ebbe az irányba fejlesztené tovább vállalkozását. A gyakorlati megvalósítás azonban még nem túl gyakori, hiszen bár a cégek 36 százaléka rendelkezik a következő 1-3 évre vonatkozó fenntarthatósági tervvel, csak 22 százalékuk tervezi megvalósítani azt. A tanácsadó cég ügyvezető igazgatója szerint a gond ott van, hogy hiába kimutatható, hogy az ügyfelek akár többet is fizetnének a fenntartható szállításokért, a cégek nem kezdenek bele a fenntartható rendszerek kiépítésébe, amíg nem látnak konkrét külső példát a befektetés megtérülésére. Pedig kellene.

Az észak-amerikai szállítói láncok is felismerték a fenntarthatóságot szem előtt tartó vállalati modellek előnyeit a West Monroe Partners felmérése szerint. A nemzetközi tanácsadó cég kimutatása alapján az ilyen típusú vállalkozások vezetőinek több mint fele a fenntarthatóság felé mozdulna el cége fejlesztése során, amelyet elsősorban az ez úton szerzett versenyelőny és a brand megítélésének javítása motivál. 

2012-ben indult el Írországban az Origin Green program, a világ első olyan fenntarthatóságot célzó tervrendszere, amely egy egész állam élelmiszeriparára kiterjed. Az Origin Green keretében több mint 800 fenntarthatósági vállalás mellett kötelezhették el magukat a résztvevők, akik 18 havonta szén-dioxid kibocsátás és ökológiai lábnyom ellenőrzésen is átesnek. A folyamatot felügyelő ír élelmiszerügyi hatóság azonban ennél is tovább megy, és a viszonteladók és szolgáltatók bevonásával a teljes élelmiszerellátási láncra kiterjesztenék a programot.

Három évvel ezelőtt indult útjára Írországban az Origin Green program, amely az ír élelmiszer ipar fenntarthatósági szempontú fejlesztését célozta meg, ezzel a világon elsőként lefedve egy állam teljes élelmiszeriparát. A szigetország élelmiszerügyi hatóságának és a program felügyelőjének, a Bord Biának nemrég megjelent jelentése mutatja be az Origin Green eredményeit, amelynek keretében a résztvevők több mint 800 fenntarthatósági vállalás mellett kötelezték el magukat a nyersanyag beszerzéstől kezdve a termelési szabályozásokon keresztül a társadalmi felelősségvállalásig.

Több bejegyzésben is esett már szó a gazdasági élet szereplőinek, mindenekelőtt a vállalatok vezetőinek és döntéshozóinak felelősségéről a fenntarthatósági törekvések kapcsán. Jellemzően iránymutató jelleggel, ösztönzőleg igyekeztem bemutatni a fenntartható fejlődést támogató programok előnyeit, az egyes cégeket vagy ágazatokat érintő gazdasági hasznukat. Most azonban fordul a kocka, és hogy ne csak javasoljak és ösztönözzek, íme, 5 nemzetközi nagyvállalat, amely élen jár a fenntarthatósági célok megvalósításában:

H&M

A ruhaipar környezetszennyező működéséről nemrég született bejegyzés, a H&M azonban mintha 180 fokos fordulatot vett volna az utóbbi időben, gyors-divat cégből úttörővé válva az iparág ez irányú fejlesztésében. Az egész ott kezdődött, hogy a cég felismerte: energiafelhasználásának 80 százalékát az üzletei teszik ki, így itt érdemes elkezdeni a megtakarítást is. Ennek fényében új célkitűzés, hogy ahonnan csak lehetséges, bizonyítottan megújuló forrásokból szerezzék be az áramot, amivel a vállalat károsanyag-kibocsátása, a számítások szerint, felére csökkenne. Továbbá 2020-ra 20 százalékkal tervezik mérsékelni a négyzetméterenkénti áramfogyasztást a 2007-es értékekhez képest, illetve támogatják a GO2 alapot is, amely megújuló erőmű projekteket finanszíroz a teljes költség maximum 15 százalékáig. Az pedig szintén nem mellékes, hogy mára a H&M vált a világ legnagyobb organikus gyapot felhasználójává is.

A Harvard Business School felmérése közvetlen kapcsolatot mutatott ki a mélyreható fenntarthatósági programok következetes megvalósítása és a cégek versenyképessége között. A hatékonyságot és fenntarthatóságot szolgáló lépések számos cégnél produkáltak jelentős eredményeket, egyes vezetők azonban még mindig bizonytalanok a kérdésben; elsősorban a programok gyakorlati megvalósításának mikéntje szokott gondot okozni. Az alábbiakban pontról pontra átvesszük a szükséges lépéseket a fenntarthatósági intézkedések szükségességének felismerésétől a program megvalósítása utáni eredménykövetésig.

A Harvard Business School által végzett felmérés egyértelmű kapcsolatot mutatott ki az alaposabban kidolgozott, hatékonyabb fenntarthatósági programok és az egyes vállalatok versenyképessége és profitabilitása között. Másképpen mondva minél mélyrehatóbb egy cég fenntarthatósági programja, annál nagyobb nyereséget lesz képes realizálni. Erre jó példa az Unilever: a cég kifejlesztett egy kevesebb vizet használó tisztítófolyadékot, amivel elképesztő tempóban tudta növelni eladásait, különösen a vízhiánnyal küzdő területeken.

A 2000-ben 189 ENSZ-tagállam által elfogadott, de sokat kritizált Millenniumi Fejlesztési Célok folytatásaként jön a 2016-os Fenntartható Fejlődési Célok program, az SDG16. Az új, átalakított célok reagálnak a korábbi vállalások látszólagos sikertelenségére, és van is mire, mivel az elmúlt 15 évben nőtt a terroristatámadások és a biztonsági kockázatok száma, az országok közötti gazdaság szakadék egyre szélesedik, és csak 2014-ben a világ GDP termelésének 13,4 százalékát tette ki az erőszakos konfliktusok okozta globális gazdasági veszteség. Az ajánlások emellett kiemelik, hogy nem csak a kormányok, hanem a gazdasági szereplők is szerepet játszhatnak a változások elősegítésében, elsősorban az olyan triviálisnak tűnő alapelvek követésével, mint az emberi jogok tiszteletben tartása vagy a környezeti hatások minimalizálása.

A legújabb, 2016-os Fenntartható Fejlődési Célok (SDG16) minden idők legtöbb célkitűzését (10) és legkevesebb javasolt módszerét (2) tartalmazza. Az SDG16 célja a békés és befogadó társadalmak támogatása; az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása mindenkinek; és a hatékony, számon kérhető és a beilleszkedést ösztönző intézmények kiépítése. Azonban komoly kérdések merültek fel annak kapcsán, hogy hogyan lehet mérni az eredményeit a hasonló, a szegénység csökkenésére és a fenntarthatóságra való törekvéseknek, illetve hogyan lehet ilyen univerzális célokat nemzeti szintre átültetni.

Az UNEP „Financial System We Need” címen jelentést adott ki a világ pénzügyi rendszereinek fenntarthatóságot támogató átalakulásáról és az eddig bevált intézkedésekről. A dokumentum szerint a döntéshozók fokozódó érdeklődése a fenntarthatóságot támogató rendszerek népszerűségének növekedésével párosul, ami végül a magántőkét is ebbe az irányban mozdíthatja el. A 15 ország pénzügyi rendszereit vizsgáló jelentés több mint 100 intézkedést, több szabályzati csomagot és egyéb javaslatokat tartalmaz a pénzügyi rendszer átalakítására.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezetvédelmi Programja (UNEP) jelentést adott ki a világ pénzügyi rendszereinek fenntarthatóságot támogató intézkedéseiről és ezek eredményeként tapasztalt változásokról. A „The Financial System We Need” című anyagot az UNEP Inquiry into the Design of a Sustainable Financial System elnevezésű, 2014 januárjában indított programjának keretében hozták nyilvánosságra, a leírtak pedig egy közel 2 éven keresztül folytatott vizsgálat eredményei. Az Inquiry fő célja azon intézkedések támogatása, amelyek elősegítik fenntartható fejlesztések hatékonyabb támogatását a pénzügyi rendszerek és intézmények által.

A Danish Fashion Institute kimutatása alapján a ruhaipar a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon, ami ráadásul a rövid termékciklusok révén pazarlásra is ösztönöz: csak az USA-ban 13 millió tonna ruhát dobnak ki évente. Az egyes termékeken lévő, átlagban 4 százaléknyi profit valóban az olcsó megoldások alkalmazására és a tömegtermelésre ösztönzi a vállalatokat, a fenntarthatósági szempontok figyelembevétele azonban egyáltalán nem halálraítélt ötlet. A Marks & Spencer 625 millió fontos példája mutatja, hogy igencsak profitábilis a környezettudatos termelés és értékesítés.

A fejlődő országokbeli gyárak katasztrófáit követő napokban rendszeresen felmerül a ruhaipar felelőssége és fenntarthatatlansága, sajnos azonban a nemzetközi figyelem gyorsan elillan. Teszi ezt annak ellenére, hogy az ágazat már nagyon régóta reformokra szorul, sőt a Danish Fashion Institute kimutatása alapján a második legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon. A világ rovarirtószer felhasználásának 25 százaléka a gyapottermesztéshez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde a ruhaanyagok kezeléséhez és színezéséhez kapcsolódik, míg szinte minden évre jut egy, a több mint ezer ember életét követelő, dhakai Rana Plaza katasztrófájához hasonló szerencsétlenség. Szintén beszédes, hogy évente 150 milliárd ruhadarab készül, miközben csak az USA-ban 13 millió tonna ruhát dobnak ki évente!

Bár nem sokszor beszélünk róla, a városok felelősek a teljes károsanyag-kibocsátás 70 százalékáért, sőt a világ energiatermelésének kétharmadát is itt használják fel. Azonban nem csak környezetterhelésük, hanem veszélyeztetettségük miatt is fontos, hogy a városok váljanak a fenntarthatóságért tett erőfeszítések vezetőivé: a világ 19 legnagyobb városából 14-re katasztrofális hatással lehet a tengerszint emelkedése. A nemzetközi kezdeményezések közül az egyik legígéretesebb a Világbank által is támogatott Fenntartható Városok Program, ami 11 ország 23 városát fogja össze, többek között egy globális fenntarthatósági tudástár létrehozása érdekében.

Ritkán alkalmazott megközelítés, de a városok szerepe rendkívül fontos a fenntartható fejlődés támogatását célzó programok sikerességében. A nagyobb települések energiaigénye nyilvánvalónak tűnhet, mégsem biztos, hogy mindenki - elsősorban minden szakember – által ismert adat, hogy a városok használják fel a világ energiatermelésének kétharmadát, illetve felelnek a teljes károsanyag-kibocsátás mintegy 70 százalékáért.

Egyre nő azon képzések száma, amelyek a fenntartható fejlődés, mint kutatandó tudományág köré épülnek. Kérdés azonban, hogy egy ilyen fiatal gondolatkör esetében célszerű-e egyből egyetemi szakokat indítani, különösen olyan közhangulatban, amikor a klasszikus tudományágak is küzdenek a társadalmi elfogadottság megszerzéséért. A kulcs a valós problémákat érintő, kézzelfogható eredménnyel járó kutatások elősegítése mellett a társadalmi integráció és az interdiszciplináris megközelítés lehetnek. Itthon még nagyon kezdetleges a témakör tudományos feldolgozottsága, de az olyan képzések, mint a BCSDH „A jövő vezetői” programja, jól mutatják, hogy komoly lehetőségek rejlenek a fenntartható fejlődés gondolatkörét bemutató oktatásban, mentorprogramokban.   

A fenntartható fejlődés gondolatköre egy egyre szélesebb körben tárgyalt kérdés, ami az élet mind több és több területét érinti. Nem képez kivételt ez alól az oktatás sem, hiszen az iskolák energiaigényének megújuló forrásokból történő kielégítése vagy a környezettudatos gondolkodás beépítése a tananyagba egyaránt népszerű kezdeményezések. Érdemes azonban megállni egy pillanatra a felsőoktatás és a fenntarthatóság kapcsolatánál, mivel világszerte egyre több egyetem indít a „Fenntarthatóság tudománya” témakörben szakokat. Beszédes adat, hogy míg 2007-ben az Egyesült Államokban 32 ilyen program indult, mára ez 118-ra emelkedett, azaz közel megnégyszereződött a témával foglalkozó felsőoktatási képzések számra.