A 2000-ben 189 ENSZ-tagállam által elfogadott, de sokat kritizált Millenniumi Fejlesztési Célok folytatásaként jön a 2016-os Fenntartható Fejlődési Célok program, az SDG16. Az új, átalakított célok reagálnak a korábbi vállalások látszólagos sikertelenségére, és van is mire, mivel az elmúlt 15 évben nőtt a terroristatámadások és a biztonsági kockázatok száma, az országok közötti gazdaság szakadék egyre szélesedik, és csak 2014-ben a világ GDP termelésének 13,4 százalékát tette ki az erőszakos konfliktusok okozta globális gazdasági veszteség. Az ajánlások emellett kiemelik, hogy nem csak a kormányok, hanem a gazdasági szereplők is szerepet játszhatnak a változások elősegítésében, elsősorban az olyan triviálisnak tűnő alapelvek követésével, mint az emberi jogok tiszteletben tartása vagy a környezeti hatások minimalizálása.
A legújabb, 2016-os Fenntartható Fejlődési Célok (SDG16) minden idők legtöbb célkitűzését (10) és legkevesebb javasolt módszerét (2) tartalmazza. Az SDG16 célja a békés és befogadó társadalmak támogatása; az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása mindenkinek; és a hatékony, számon kérhető és a beilleszkedést ösztönző intézmények kiépítése. Azonban komoly kérdések merültek fel annak kapcsán, hogy hogyan lehet mérni az eredményeit a hasonló, a szegénység csökkenésére és a fenntarthatóságra való törekvéseknek, illetve hogyan lehet ilyen univerzális célokat nemzeti szintre átültetni.
A SDG16 a folytatása a 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Céloknak, amelynek 2015-ig tartó megvalósítása mellett anno 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát. Sokan kritizálták a megállapodást, mondván, hogy a célkitűzései túlzottan korlátozottak és nem érnek az olyan problémák, mint a szegénység és a biztonsági kockázatok gyökereihez. Ezt alátámasztani látszik, hogy az elmúlt 15 évben nőtt a terroristatámadások és a biztonsági kockázatok száma, gondoljunk csak az Iszlám Államra, a Boko Haramra, a gázai helyzetre, az Arab Tavasz eseményeire vagy akár az amerikai lövöldözésekre. A tudományos közeg kimutatásai szintén ezt erősítik: a nemzetközi Insititute of Economics and Peace kutatóközpont „Globális Béke Index 2015” című jelentése szerint „a világ ma kevésbé békés, mint 2008-ban volt” és a szakadék is egyre nagyobb az országok között. Egy részük a béke és jólét soha nem látott szintjének előnyeit élvezik, míg mások egyre mélyebbre zuhannak az erőszak és a konfliktusok káoszában.
Az SDG16 kapcsán azonban az ENSZ Global Impact programja egyértelműen kimondja, hogy bár a béke és biztonság megteremtése elsősorban a kormányok feladata, a gazdasági szereplők is komoly szerepet játszhatnak annak támogatásában. Nem utolsósorban mivel a vállalatok működését is ellehetetleníti a társadalmi instabilitás. Ijesztő és egyben beszédes adat: a Global Impact jelentése szerint 2014-ben a világ GDP termelésének 13,4 százalékát tette ki az erőszakos konfliktusok okozta globális gazdasági veszteség. Az új célkitűzéscsomagban ezért olyan ajánlások vannak, mint például az emberi jogok tiszteletben tartása; a korrupció visszaszorítása; az egyenlő bánásmód a munkához való hozzáférés, a juttatások és a biztonság terén; a környezeti és lokális társadalmi hatások minimalizálása, stb. Ezek mára közhelynek hatnak, mégis meghatározzák a cégek viszonyulását a fenntartható fejlődéshez. Az pedig, hogy közhelynek tartunk ilyen célokat inkább szomorú, hiszen elképesztően messze vagyunk a megvalósulásuktól.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
