Sokszor hallani azt a megállapítást, hogy a cégvezetőknek a fenntarthatóság és a pénzügyi stabilitás között kell dönteniük, ez azonban nincs így. Az innovatív megközelítés integrálása az alapstratégiákba üzleti előnnyel jár, amit egy, a közelmúltban végzett kutatás is világosan alátámaszt. A fenntartható fejlődést támogató megoldások alkalmazása marketingfogás helyett egyre inkább alapvető megközelítéssé válik a közeljövőben.

Széles körben elterjedt megállapítás, hogy a cégvezetőknek dönteniük kell a fenntartható fejlődést támogató megoldások és a céges kiadások szinten tartása között, a kiadási és bevételi oldal összefüggéseit vizsgálva azonban egyértelművé válik, hogy ez nincs így. Az ökológiai lábnyom csökkentése felé irányuló politikai és gazdasági tendenciák, illetve az urbanizáció jelenlegi mértéke folytán a fenntartható fejlődést segítő megoldások, az úgynevezett „smart city” fejlesztések révén a vállalatok több megrendeléshez és számos egyéb üzleti lehetőséghez juthatnak.

Energia- és pénzspórolást jelent az ügyfelek számára, nő a megújulók szerepe és az innovatív szolgáltatások is teret kapnak a „smart energy management”-ben. A hazai piac egyértelműen a komplex megoldáscsomagok felé mozdul, ám egyelőre kevés vállalkozás tud minden elvárásnak megfelelni. Miközben a piac szolgáltatói oldala most fedezi fel magának ezt az új megközelítést, addig az ügyféloldalon erre folyamatosan növekszik az igény. A stratégiai szövetségek szerepe a piacon egyre nő, ahol a minőség és megbízhatóság garanciája a szolgáltató személye. A tőkepiaci környezet javulása a szolgáltatók forrásoldali erősítését segítheti.

A demokratizálódó hazai energiapiac egyik legaktuálisabb tendenciája a „smart energy management” terjedése. A koncepció egy komplexebb, de egyúttal jobban személyre szabható megoldás csomagot kínál az ügyfelek számára, akik a magasabb hatékonyságú megoldásokkal több energiát, ezáltal pedig több pénzt tudnak megtakarítani az ellátásbiztonság fenntartása vagy javítása mellett. Szolgáltatói oldalon ez az ügyfelek innovatív termékekkel és szolgáltatásokkal történő, dinamikusabb, testre szabott ellátását jelenti, és lehetőséget adhat a megújuló energiák szélesebb körű alkalmazására is.

A korábbi tervezettel szemben a pala- és földgázt átugorva már megújuló energiaforrásokra építené Amerika energiaszektorát a Barack Obama által augusztus 3-án bejelentett Tiszta Energia Terv. A program 2030-ra 32 százalékkal csökkentené az erőművek károsanyag-kibocsátását, amitől az egészségügyi kiadások csökkenése mellett kedvezőbb energiaárak és a klímaváltozás elleni küzdelem hatékonyabbá válása várható.

Augusztus 3-án Barack Obama bejelentette az Egyesült Államok legújabb programjának, a Tiszta Energia Terv elindítását, amelynek célja, hogy 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 32 százalékkal csökkentse az ország erőművei által kibocsátott káros anyagok mértékét. Az elnök indoklása szerint a program elindításának legfőbb mozgatórugója a klímaváltozás elleni küzdelem fokozódó jelentősége, valamint a népesség káros anyagok okozta egészségügyi problémáinak visszaszorítása. A tervben meghatározott károsanyag-kibocsátási szintet ezzel az eredetileg tervezettnél 9 százalékkal alacsonyabban állapították meg.

Élő Bolygónk néven új globális mozgalom indult el a közelmúltban, amelynek célja, hogy a széles tömegek bevonásával egyértelmű üzenetet küldjön a világ vezetőinek a klímavédelem támogatásának fontosságáról. Az Al Gore, korábbi amerikai alelnök által elindított kezdeményezés egymilliárd támogatót gyűjtene össze, akik részvételükkel ösztönözhetik az év végi párizsi klímacsúcs szereplőit a probléma hatékonyabb menedzselésére. A projekthez Magyarország is csatlakozott, a magyar nyelvű oldalon bárki felemelheti hangját a klímaváltozás elleni harc támogatása érdekében.

A korábbi amerikai alelnök, Al Gore új, globális kezdeményezést indított útjára Live Earth, azaz Élő Bolygónk címmel, amelynek célja, hogy a döntéshozókat aktívabb részvételre ösztönözze a klímaváltozás elleni harcban. Az Élő Bolygónk jelentős értéket képviselhet a klímaváltozás elleni harcban azáltal, hogy a decemberi párizsi klímacsúcs előtt a széles tömegek bevonásával világszerte hívja fel a figyelmet az üvegházhatású gázok kibocsájtása keltette problémájára.

A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint Ázsiában mintegy 700 milliárd dollár befektetésére van szükség 2035-ig annak érdekében, hogy olyan megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaszektor épülhessen fel a kontinensen, amely képes feloldani a térség súlyos energiahiányát. A világon ez idő alatt összességében felállítandó 1500 gigawattnyi kapacitás majd’ fele várhatóan Kínában jöhet létre a tervek szerint, így Peking a következő évtizedek során élenjáró lehet a megújulók piacán. Kínában ezért a sharing economy egyik közkedvelt megoldásához nyúltak, a közösségi finanszírozás, azaz crowdfunding metódusához.

Ázsia, különösképpen Kelet- és Délkelet Ázsia gazdasági erejét ma már nem lehet kétségbe vonni, ugyanakkor ez az elképesztő ipari gépezet hatalmas energiaigényt is jelent, amelynek kielégítése már rövidtávon sem megoldott a régióban. Ezt a problémát oldhatja fel a megújuló energiaforrások szélesebb körű és hatékonyabb kiaknázása, ami ugyanakkor komoly befektetést igényel az egyes országok részéről. A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint Ázsiában mindösszesen 700 milliárd dollár befektetésére lenne szükség a megújuló energiaforrások terén 2035-ig a helyzet megoldásához.

Az IBM legújabb fejlesztése már rövid távon megoldást jelenthet az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos legnagyobb problémára, tételesen az egyes energiaforrások rendelkezésre állásának kiszámíthatatlanságára. Az informatikai óriáscég új időjárás-előrejelző technológiája napokra, sőt hetekre előre megbízható információt biztosít arról, mennyi napsütéssel, széllel vagy csapadékkal tervezhetnek a zöldenergia-termelők.

Az IBM által az Egyesült Államokban kidolgozott megoldás a jelenlegi legkifinomultabb műszereknél 30 százalékkal pontosabban képes előre jelezni a következő napokban vagy akár hetekben várható időjárást. Ezáltal lehetővé válik a megújuló energiaforrásokból nyerhető energia mértékének előzetes becslése. Ez pedig történelmi előrelépést jelenthet a zöldáram energiahálózatba való hatékonyabb bekapcsolása terén, mivel eddig ezen a területen a fő problémát pontosan ennek az előre becsülhetőségének bizonytalansága jelentette.

A napsütésben gazdag országokban ma már 5 cent, vagyis kevesebb mint 15 forint a napenergia kilowattóránkénti ára, ami a napelemek és a hozzájuk kapcsolt új típusú akkumulátorok fejlődése révén hamarosan már az átlagos adottsággal rendelkező államok esetében is lekörözi a hagyományos energiaforrások árait. A zöld energiaforrások ilyesfajta árelőnye nyomán a megújulók már rövid-, illetve középtávon kiszoríthatják a konvencionális energiahordozókat az iparból és a háztartásokból egyaránt.

Ami ma még csak a megújuló energiaforrásokban bővelkedő régiókban lehetséges, az újfajta elemeknek köszönhetően hamarosan a világ minden táján adott lehet, nevezetesen az energiaszektor megújuló energiaforrásokra való átállítása. Ebben óriási szerepe van a megújuló forrásokból nyert energia drasztikusan csökkenő előállítási költségeinek és a tárolókapacitások terén megfigyelhető nagyfokú hatékonyságnövekedésnek. A mostani trendeket látva ráadásul számíthatunk arra, hogy ez az egyre alacsonyabb költségszint világszinten is általánossá válik, és hogy a napenergiában tekintetében kifejezetten jó helyzetben lévő régiókban pedig 2-4 centre csökkenhet ennek mértéke.

Júliustól az Eagle Crest energiacég az új tulajdonosa a kaliforniai Eagle Mountainban található vasbányának. A használaton kívüli bánya ezzel teljesen új, kiemelkedően fontos gazdasági szerephez juthat a jövőben. Az Eagle ugyanis afféle zöldenergia bankot készül létrehozni a bánya üregeiben, ahol a bővülő infrastruktúra által előállított víz-, szél- és geotermikus energiát tárolnák szivattyús-tározós és egyéb technológiai megoldások segítségével. A projekt ezzel nem csak több száz munkahelyet hoz létre, de nagyban támogatja a helyi károsanyag-kibocsátás csökkentését és az energiaellátás stabilitását.

Július másodikán nagyjelentőségű adásvételi szerződést írt alá a Kaiser Steel és az Eagle Crest, amelynek keretében a Kaliforniában található Eagle Mountain egyik bányája került átruházásra. A bánya korábban a Kaiser Steel acélvállalat tulajdonában volt, ami kiváló stratégiai előnyt biztosított a cégnek, köszönhetően az itt kibányászható vas kiváló minőségének, amely remek nyersanyagot biztosított a helyi vasút kiépítéséhez. A lelőhely gyorsan a térség fő gazdasági tényezőjévé és Dél Karolina legnagyobb vasbányájává lépett elő.

Júliussal útjára indult Kínában a RE100 kapacitásbővítő programja, támogatandó a Peking által június végén nyilvánosságra hozott zöldenergia célok megvalósítását. A program gerincét az a széleskörű edukációs kampány adja, amely az energiaszektor megújításának pénzügyi, infrastrukturális és munkahelyteremtési vonatkozásait tisztázza a résztvevő vállalatok számára. Kína célja nem kevesebb, mint hogy 2030-ra 20, a folyamat végére pedig 100 százalékban megújuló energiaforrásokból fedezze energiaszükségleteit.

A RE100 olyan globális kezdeményezés, amely világszerte kiterjedt oktatási szisztémával támogatja a vállalatok bekapcsolódását a helyi energiaszektor 100 százalékban megújuló energiaforrásokra való átállításába. A program keretében a RE100 a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos gazdasági és infrastrukturális kérdéseket tisztázza, megmutatva a hasonló projektekben rejlő óriási üzleti potenciált, így bíztatva e vállalatok részvételét.

Mintegy 500 gigawattnyi energiatárolási kapacitás szükségeltetik az International Renewable Energy Agency (IRENA) szerint ahhoz, hogy 2030-ra meg lehessen duplázni a megújuló energiaforrások teljes energiatermelésen belüli részarányát. A szervezet pontos tervezetet állított össze REmap 2030 címmel a politikai döntéshozók számára e célkitűzés megvalósításához. A program célja, hogy a világot fölkészítse az energetikai rendszerváltás következő fázisára.

Nem újdonság, hogy az időjárásfüggő energiaforrásokra épülő megújuló-energetikai projektek terén az egyik legnagyobb nehézséget az előállított energia tárolhatósága jelenti, az Irena legújabb jelentése alapján ráadásul még fontosabbnak tűnik ennek a kérdőjelnek a feloldása: a Renewables and Electricity című dokumentum szerint ugyanis ahhoz, hogy 2030-ra megduplázzuk, vagyis 45 százalékra emeljük a megújuló energiaforrások arányát a teljes energiatermelésen belül, ahhoz mintegy 500 gigawattnyi tároló kapacitás kiépítésére van szükség.

Míg a zöldenergiát népszerűsítő átfogó mozgalom célja a fosszilis energiahordozók energiapiacról való kiszorítása és megújuló energiaforrásokkal való kiváltása, addig Kanadában lehetetlennek tűnik a megújuló energiapiac bővítése a nagy olajvállalatok támogatása nélkül. A kormányzatok világszerte szabályozással és különadókkal csökkentenék az olajcégek károsanyag-kibocsájtását, az észak-amerikai országban azonban látszólag csak a fordított logika lendítheti tovább a megújulók piacát.

Világszerte láthatóak azok a szabályozások és különadók, amelyek a fosszilis energiahordozókkal foglalkozó vállalatok nyersanyag-kibocsájtását korlátozandó szigorításokat és többletköltségeket rónak ezekre a cégekre. Emellett több helyütt került bevezetésre olyan policy, amely szerint az egyes államok vagy cégek nem hajlandók szénnel vagy olajjal dolgozó vállalatokkal kapcsolatba lépni. A Stanford University nemrégiben határozott arról, hogy többé nem invesztál direkt módon szénnel dolgozó intézményekbe, a Rockefeller Brothers Fund pedig szintén nagyságrendileg csökkent ilyen irányú befektetéseit.

2045-re teljes egészében zöld energiaforrásokból fedezné szükségleteit az USA 50. állama

Példát mutat Hawaii az Egyesült Államok többi tagállama számára. Kormányzója ugyanis június 8-án törvénybe iktatta azt a kezdeményezést, amely szerint Hawaii 2045-re teljes egészében megújuló energiaforrásokból fedezné energiaszükségleteit. A szigetcsoport ezzel az Egyesült Államok első olyan állama, amely ilyen tervezetet fogadott el. Az új előirányzat nem csak természeti kincseinek megőrzésében, hanem gazdasága szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen nemrégiben Hawaii még 100 százalékban importfüggő régiónak számított energetikai szempontból.

Az eddig érvényben lévő hivatalos célkitűzés a teljes energiaellátás 40 százalékában állapította meg a megújulókból származó energia kívánt szintjét, ezt emelte most 100 százalékra a House Bill 623. Ezzel Hawaii lett az Egyesült Államok első olyan állama, amely ilyen, 100 százalékra törekvő rendeletet fogadott el.

A szaúdi olajminiszter, Ali al-Naimi olyat lépett, amit senki nem várt tőle: valósággal sokkolta hallgatóságát, amikor kijelentette, hogy hazája 25 éven belül teljes mértékben átállhat a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra. A terv mögött vélhetőleg nem annyira környezetvédelmi, mint inkább gazdasági indokok húzódnak meg, ami azonban kiválóan mutatja a zöldenergia világszintű előretörését és gazdasági jelentőségét.

Amilyen nonszensznek számított volna a XIX. században szenet szállítani Newcastle-ba, olyan képtelen ötlet lett volna olajat importálni Szaúd-Arábiába a XX. században. Annak köszönhetően, hogy Szaúd-Arábia a történelem során egyedülálló módon versenytársaihoz képest rekordmértékben rendelkezett a világgazdaságot aktuálisan meghatározó nyersanyaggal, a közel-keleti ország neve teljes mértékben összeforrt az olajtermeléssel. Ezek nyomán óriási meglepetést okozott, mikor Ali al-Naimi, Rijad olajminisztere úgy nyilatkozott – és most idézem őt –, „várhatóan 25 év múlva már nem lesz szükségünk fosszilis energiahordozókra”.

A várostervezés legutóbbi trendjét nem más jelenti, mint a metropoliszok és nagyvárosok átállítása a száz százalékban megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaszolgáltatásra. Kanadától az Egyesült Államokon és Costa Ricán át egészen Lengyelországig egymás után valósítják meg, illetve alakítják ki új energiastratégiájukat az egyes városok, minimalizálva ezzel fosszilis energiahordozó felhasználásukat. Adja magát a kérdés: valóban kivitelezhető célokról van itt szó? A konkrét tapasztalatok révén egyértelműen kijelenthető, van realitása az ilyen megközelítésnek, akár már a közeljövőben is.

Burlington, Vermont és a lengyelországi Kisielice városában már számottevő mértékben sikerült megújuló energiaforrásokból pótolni a korábban fosszilis energiahordozókból előállított, a városok szükségleteit kielégítő energiát. Azonban a metropoliszok között is több példát találunk, ahol a 100 százalékban zöldenergiára támaszkodó energiaszektor kezdeményezése ígéretes eredményeket mutat.

A megújuló energia legnagyobb, eddig csak részben megoldott problémájára jelenthetnek választ az energiatárolási technológia legújabb fejlesztései. A különféle speciális akkumulátorok mellett a lendkerekes rendszerekre építő újítások és a ma már hagyományosnak számító szivattyús-tározós megoldások fejlesztése nem csak a zöldenergia termelését lendíthetik föl, de az ipari méretű energiatárolás piacán is robbanásszerű fejlődést indíthatnak el.

A megújuló energiaforrásokra épülő kapacitások hatékony energiatároló egységekkel való ellátása kulcsfontosságú tényezőt jelent a szükségletek megbízható, költséghatékony és környezetbarát kielégítésében. Ezen a területen a közeljövőben óriási fejlődés várható, amelyet az akkumulátorok következő generációja, valamint a további innovatív fejlesztések indíthatnak el.

A korábbi félelmek ellenére az olajárcsökkenés semmilyen visszaesést nem eredményezett a megújuló energiatermelésben, a „zöldforradalom” így nem csak az energiapiacon, hanem a közgazdaságtanban is alaptételeket döntöget. A megújuló energiaforrások már nem csak hosszú távú környezetvédelmi hatásuk, hanem rövid- és középtávú üzleti potenciáljuk miatt is kiváló befektetésnek számítanak.

A nyersolaj hordónkénti ára a 2014 közepi 110 dollárról idén januárra 50 dollárra esett vissza, a drasztikus árcsökkenést látva pedig érthetően kerültek elő azok a félelmek, amelyek a megújuló energiába való befektetések visszaszorulását jósolták. Ezt a forgatókönyvet támasztotta alá John Richard Hicks, Nobel-díjas közgazdász tétele is, amely a közgazdaságtan egyik alapvetésének számít a mai napig is.

Miközben Afrika rendelkezik a világ legnagyobb mértékű megújulóenergia-készletével, a Szubszaharai Afrikához hasonló régiókban a népesség kétharmadának továbbra sincs elektromos hálózati hozzáférése. Az energiaszegénység nem csak a lakosság életszínvonalának meghatározója, hanem az oktatás, az egészségügy és az üzleti szektor fejlesztési lehetőségeit is nagymértékben leszűkíti. A modernizációra fordítható források szűkössége miatt az infrastruktúra árának folyamatos csökkenése és a rendelkezésre álló zöldenergia-mennyiség révén a megújuló energiaforrások még kézenfekvőbb megoldást jelenthetnek a fekete kontinens számára.

Szubszaharai Afrikában a népesség kétharmadának, vagyis 585 millió embernek nincs hozzáférése az elektromos hálózatokhoz, az oktatási és egészségügyi intézményeknek pedig mintegy 30 százaléka nem rendelkezik megbízható energiaellátással. Az energiaszegénység ugyanígy érinti a turizmust, a kis-, közép- és nagyvállalatokat is, hiszen a digitalizált világban így szinte lehetetlenné válik az eredményes üzletkötés és kapcsolatfelvétel.

A megújuló energiára épülő energiaszektor víziója mára az alábecsült „zöld idealizmusból” olyan közgazdaságtani realitássá fejlődött, amelynek gazdasági és környezeti jelentőségét egymás után ismerik el a legnagyobb szakértők, vállalatok. A zöldenergia projektek versenyképességét a közelmúltban a világ egyik legmeghatározóbb bankja, a HSBC is alátámasztotta saját kutatási eredményeit összefoglaló jelentésében. A riport tanúsága szerint a fosszilis és a megújuló energiaforrások versenyéből egyértelműen utóbbinak kell kikerülnie győztesként.

The Rise of Renewables címmel hozta nyilvánosságra az energiaszektort vizsgáló kutatásának eredményeit a HSBC. A jelentésben a nemzetközi bank is alátámasztja azt az egyre szélesebb körben elismert tényt, miszerint a megújuló energiaforrásokra épülő energiaszektor többé nem csak afféle zöld idealizmus, hanem reális, gazdaságilag releváns célkitűzés. A fosszilis és a megújuló energiaforrások versenyét várhatóan a pénzügyi faktorok dönthetik el, amelyek egyértelműen utóbbiaknak kedveznek.

A megújuló energiaforrások világszerte tapasztalható előretörése nem csak az energiaárak és a technológia, hanem a munkaerőpiac terén is komoly átalakulást hoz magával. Bár a fosszilis energiahordozókon alapuló gazdálkodás végét már holnapra váró félelmek meglehetősen túlzóak, a piaci szereplőknek és a kormányzatoknak már ma fel kell készülniük az energiaszektor munkaerőpiacának átrendeződésére.

A megújuló energiaforrások egyre egyértelműbben teret nyernek és szorítgatják vissza jelenleg ezen a téren vezető szerepet betöltő fosszilis energiahordozókat napjaink energiaszektorában. A játszma legnagyobb vesztese közép és hosszú távon a szénalapú energiatermelés lehet (mondjuk egy megugró széndioxid-kvóta ára esetén). Ennek első jelei az Egyesült Államokban már jelentkeznek: a nehéz kitermelés, a nem konvencionális földgáz alacsonyabb ára, valamint az egyre keményebb környezetvédelmi korlátozások miatt képtelen tartani a versenyt az egyéb energiaforrásokkal. Ráadásul az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) legújabb tervezete, a Clean Energy Plan 30 százalékkal kívánja csökkenteni a fosszilis energiahordozók tüzeléséből energiát előállító üzemek szén-dioxid kibocsátását.

A szélenergia projektek, különösképpen a tengeri szélenergia farmok, önállóan is életképes vállalkozásokká nőtték ki magukat. Jól látszik ez Dánia esetében, ahol a szélerőművek megtérülési mutatói lassan az állami támogatások átcsoportosítását teszik indokolttá. Mindezt a dán kormány által a közelmúltban nyilvánosságra hozott újabb jelentés támasztja alá, amely a szélenergia terén világelsőnek számító ország összteljesítményét részletezi.

Az általános felfogással ellentétben a szélenergia ma már teljes életciklusra vetítve – azaz a beruházástól, az üzemeltetésen át a leszerelésig – olcsóbb energiaforrást jelent, mint a gáz vagy a nukleáris energia – legalábbis ez olvasható ki abból a dán kormány által a közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentésből, amely az ország szélturbináinak teljesítményét foglalja össze. Az összefoglalóban a tengeri és szárazföldi turbinák havi, valamint a tengeri szélenergia farmok óránkénti teljesítménymutatói olvashatóak, amelyeknek nyomán pontos költséghatékonysági elemzést is készítettek.

A folyamatos fejlesztések, az adókedvezmények és a befektetések dinamikus bővülése nyomán világszerte drasztikusan csökkennek a megújuló energiaforrásokra épülő infrastruktúra költségei. A fenti tendenciának köszönhetően a fejlődő országok mára utolérték a fejlett országokat a zöld energiaipari befektetések terén. Mindez nem csak az olcsóbb és környezetbarátabb energiatermelés, hanem az ipari modernizáció szempontjából is óriási fegyvertényt jelenthet.

Egyhatodával nőtt tavaly a megújulóenergetikai projektekbe történt befektetések mértéke. Az új, főként szél- és napenergiára támaszkodó fejlesztések összértéke így 2014 végére elérte a 270 milliárd dollárt. A befektetési kedv föllendítésében egyfelől az amerikaihoz hasonló adókedvezmények, másfelől az „energiafölösleggel” való kereskedés lakosság számára biztosított általános lehetősége, végül pedig az infrastrukturális fejlesztések játsszák a főszerepet.

Új oldaláról mutatkozik meg a Közel-Kelet egyik jelentős állama, Marokkó. A Gladiátor és a Trónok harca filmekből jól ismert tájakon sorra épülnek a szél- és napenergiafarmok, amelyek révén Marokkó a régió legdinamikusabban fejlődő megújuló energia stratégiájával büszkélkedhet. Rabat célja, hogy 2020-ra villamosenergia-termelésének nem kevesebb, mint 42 százalékát megújuló energiaforrásokból állítsa elő, csökkentve ezzel az ország importkiadásait, az energiaszegénységet, valamint a fosszilis energiahordozók elégetésével járó környezetszennyezés mértékét.

A marokkói kormány az arab világ államai közül a legelkötelezettebb a megújuló energiaforrások irányába. Nem véletlenül. Az alapvetően szegény ország – a 33 milliós ország éves GDP-je 103 milliárd dollár – a felhasznált tüzelőanyag 95 százalékát importból kénytelen fedezni. A helyzetet fokozza, hogy az állam nagymértékben támogatja a lakosság energia- és tüzelőanyag-ellátását.

A dél-amerikai ország száz százalékban megújuló energiaforrásokból fedezte szükségleteit az elmúlt hónapok során, így a 4,8 millió lakosú Costa Rica semmilyen fosszilis energiahordozót nem használt föl eddig a 2015-ös évben. Ezzel alighanem kiérdemelte 2015 első negyedévének legzöldebb országa címet. Ennek megvalósítását a folyamatos és nagymértékű esőzések és a helyi vulkáni tevékenység biztosította, ezekre az ország kiterjedt zöldenergia portfóliót épített.

Costa Rica az elmúlt hónapokban tisztán megújuló energiaforrásokból fedezte energiaszükségleteit, köszönhetően a nagy esőzéseknek, amelyek ebben az időszakban tapasztalhatóak az országban. A sűrű csapadék a helyi négy nagyobb vízerőmű mindegyikének elegendő „alapanyagot” jelent, ezek pedig a szél-, nap- és geotermikus energiára épülő infrastruktúrával együtt elegendő energiát biztosítanak a 4,8 millió fős népesség számára.

Nem csak a csillagászat és a furcsa természeti jelenségek iránt érdeklődők várták a március 20-i napfogyatkozást, de a német energiapiac szereplői – főleg a napenergiában érdekeltek – is várták a természeti jelenséget. Mivel az ország energiaszükségletének egy-egy kedvező napon akár 40 százalékát is napenergiából fedezik, a szakemberek érdeklődéssel vegyes izgalommal figyelték, vajon mi várható abban a pár percben, míg a hold 80 százalékban eltakarja a panelek elől a napot. Végül a német energiarendszer megugrotta a mércét, és a villamos energia árának ingadozásán túl, nem történt jelentős esemény a kérdéses pár órában.

Közhely, hogy az ember egészen addig nem becsüli kellőképpen, amije van, amíg el nem veszíti azt. A március 20-i napfogyatkozás pontosan ilyen tanulságot hozott Németország energiaszektorában. A megújuló energiaforrások kiaknázása terén Európa egyik élharcosának számító németeknél rekord napokon akár az energiaszükséglet 40 százalékát is a napsugárzás kiaknázásával fedezik. Így a szakértőkben joggal merült fel a kérdés: mi lesz, ha pár percig kiesik ez a forrás?

Az energiaszektor legújabb zöld fejlesztési célkitűzése megoldást találni az olcsó szintetikus üzemanyagok előállítására, méghozzá az üzemek által kibocsájtott szén-dioxid újrahasznosításával. Mivel ez az üvegházhatású gáz felelős leginkább a globális fölmelegedésért, a projekt óriási eredményt jelenthet a környezetbarát energiatermelésben. Ezt felismerve károsanyag-kibocsájtást sújtó különadók, és különféle szén-dioxid emissziót mérséklő megoldások kerültek bevezetésre, amelyek eredménye azonban messze nem kielégítő. A szén-dioxid elleni harcban viszont jelenthet egy előrelépést a „körkörös gazdasági modell” (circle economy) – voltaképpen a hulladékot erőforrásnak tekintő szemléletmód – legfrissebb fejlesztése, a szén-dioxid újrahasznosítás.

A Sandia National Laboratories projektjének célja szintetikus folyékony üzemanyag előállítása. Ennek keretében egy forgó gyűrűkkel felszerelt géppel főként szén-dioxid, cérium-oxid, cink-oxid és víz felhasználásával szén-monoxidot, cinket és oxigént szintetizálnak. E három fő komponensből pedig már előállítható a Syngas, a folyékony szintetikus üzemanyag. A gépezet az anyagok reakcióját a napenergiából nyert fűtőerővel indítja be, a folyamathoz szükséges szén-dioxidot pedig a gyárkéményekre telepített begyűjtő berendezésekből, illetve a levegőből kiszűrve teremtik elő.