A fenntarthatóság mára szerves része lett az életünknek. Szerencsére nap mint nap találkozhatunk vele, s egy-egy eleme már annyira természetes számunkra, hogy észre sem vesszük. Ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés, a károsanyag-kibocsátás csökkentése, a környezetbarát csomagolások preferálása, a tömegközlekedés igénybevétele a személyautó-használat helyett, és a példák száma csaknem végtelen. A fiatal generáció gondolkodásmódjának egyik alapelemét kell, hogy képezze ez a környezettudatos filozófia. A huszonévesek érdeklődését nehezebb felkelteni a téma iránt, azonban a Fenntarthatósági Nap arra hivatott, hogy megcélozza ezt a korosztályt. Szeptember 24-én rendezik meg a szakmai beszélgetésekkel tarkított, kiállítással fűszerezett és afterpartyval megkoronázott eseményt.

A Fenntarthatósági Nap nem az első ilyen esemény lesz Magyarországon, hiszen korábban már nyolc alkalommal rendezték meg a fenntartható fejlődést szolgáló programot, az elsőt 2008-ban. A kilencedik Fenntarthatósági Nap a Mentés Másként nevet kapta. Ennek oka, hogy a szervezők célja nem csupán az, hogy minél több embert odacsalogassanak, hanem emellett az is, hogy folyamatosan aktívan tartsák és bevonják a közönséget.

Az energiaellátás kapcsán egyes ipari és szolgáltató szektorok számára a fenntarthatósági háromszög – költség, klímavédelem és ellátásbiztonság – egyik leglényegesebb eleme az utóbbi kell legyen. Egy olyan korban élünk, ahol szinte mindenhez elektromos árammal működő eszközöket használunk. Ezek az eszközök nem csak megkönnyítik az életünket, de bizonyos esetekben meg is menthetik azt. Éppen emiatt fontos, hogy a kórházak mindennemű energiával történő ellátása folyamatos és zavartalan legyen. Ez az a szektor, ahol a fenntarthatósági háromszög ellátásbiztonsági pontja minden egyéb paramétert felül kell, hogy írjon.

A napokban a budapesti Semmelweis Egyetem Belső Klinikai Tömbjének betegeit érte kellemetlen meglepetés, amikor a villamos energia ellátásban történt zavar miatt nem volt áram a nyolcadik kerület bizonyos részein, köztük a kórházi épületekben sem. Szerencsére a súlyos műtétek nem maradtak el, több rutinbeavatkozást – a betegekkel egyeztetve – azonban elhalasztottak. A híradások szerint többek között például egy kisfiú szemműtétje is félbeszakadt, a beavatkozás folytatására pedig csak hetek múlva kerülhet sor.

A nagyobb sportesemények miatt épülő stadionok és különböző sportlétesítmények mindig megosztják a közvéleményt. A 2004-es olimpia, amit Görögországban rendeztek, közel 9 milliárd euróba került, azonban az esemény miatt épített helyszínek azóta is érintetlenek vagy kihasználatlanok. A fenntartható építkezés szerencsére mára nagyobb hangsúlyt kap, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Az 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságra készült stadionok például többségében zöld energiát használnak, a Riói Olimpiára felépített létesítmények zömét pedig rövidesen átalakítják iskolává, koncerthelyszínné, vagy edzőközponttá. A sportolók szálláshelyét később a lakosság körében értékesítik. Ezeknek az épületeknek az energiaigényét részben fotovoltaikus rendszerek biztosítják.

Egy sportesemény szervezése igen komoly feladatot jelent egy nemzet számára. Az egy sportágon belül zajló versengések során, mint egy foci Eb, ugyanolyan létesítményekre van szükség. Teljesen más a helyzet a nyári olimpiával, ahol 28 sportág szerepel. Ez mintegy 300 versenyszámot jelent, ezek helyszíneinek, létesítményeinek biztosítása pedig rendkívül költséges. A rendezést tovább bonyolítja, hogy a 11 544 sportoló elszállásolása érdekében Rióban erre a célra külön olimpiai falu épült, ami kérdéseket vetett fel a lakosság körében. Mindenkit az foglalkoztatott, hogy mi lesz a sorsa a kétszázezer négyzetméteren elterülő 31 lakóháznak? Az épületeket egyébként napelemes rendszerekkel szerelték fel, az elhasznált víz nagy részét pedig újrahasznosítják. Az összes épületet akadálymentesítették, hiszen szintén ez a központ lesz a szállása a szeptemberi paralimpiai játékok versenyzőinek is. A tervek szerint a lakásokat a rendezvények végeztével értékesíteni fogják – állítólag egy részét már el is adták.

A fenntartható építészet fontos eleme, hogy a felhasznált anyag feldolgozásának energiaigénye a lehető legalacsonyabb legyen. A fa, mint építőanyag emiatt ismét nagy népszerűségnek örvend az építőiparban, hiszen megmunkálása jóval gazdaságosabb és környezetkímélőbb, mint a betoné, vagy az acélé; emellett az éves fautánpótlás meghaladja a felhasználás mértékét az építőiparban, ezért az erőforrás menedzselés tekintetében is példaértékű. Bécs városfejlesztése nagy erőkkel támogatja a fenntartható építészetet, ezért, annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a fenntartható építészetre, egy rekordmagasságú, 84 méteres és 24 emeletes fa-hibrid épületet építenek Ausztria legnagyobb városának, s egyben fővárosának legújabb városrészében, Seestadt Aspernben.

A fa építészeti alapanyagként való felhasználása a kezdetektől jelen van az emberiség történelmében. Könnyebb az acél és beton szerkezetekénél, mégis elég strapabíró ahhoz, hogy a modern építészetben használhassák, emellett remek szigetelőképességgel bír. Bécs egy sokat megélt lélek, tartja a mondás, a Duna-menti metropoliszban elsősorban a művészet és az építészet gondoskodik folyamatosan új és izgalmas történésekről. Ausztria fővárosának építészetében fontos szerepet tölt be a fa, mint alapanyag, ezért az új városrészében, Seestadt Aspernben egy rekordmagasságú faépületet építenek, hangsúlyozva ezzel a fafelhasználás a fenntartható építkezésben betöltött fontos szerepét.

A közlekedés fenntartható fejlődésének és a klímavédelemnek is egyik alapeleme a károsanyag-kibocsátás csökkentése. Az elektromos autók térnyerése fokozatos, az átállás azonban nem egyszerű. A benzinmotoros gépjárművek egyelőre hosszabb távot képesek megtenni „egy feltöltéssel” egyhuzamban, mint az elektromos energiát felhasználó társaik. Az idei napelemes autók dél-afrikai versenyén ezért azt tesztelik, hogy a különböző, egyedi tervezésű napelemes meghajtású járművek milyen távolságot képesek megtenni egyhuzamban. A verseny korábban időre ment, tehát az autóknak az egységnyi idő alatt megtett útját mérték; ezzel azonban nem derült ki, hogy mennyit is bírnak ezek a gépcsodák. A versengés számos mérnökcsapat fantáziáját mozgatja meg évről évre, akik amellett, hogy egymással versengenek, újabb és újabb technológiai megoldásokat találnak ki, amelyek segíthetik az elektromosautó-ipar fejlődését. Idén is szerepel magyar csapat a versenyen, a Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Karának mérnökjelöltjei.

A napelemes autók dél-afrikai versenyének első futamát 2008-ban indították. A Kecskeméti Főiskola GAMF csapata már tavaly is komoly sikert ért el a megmérettetésen, megelőzve ezzel több világhírű egyetemet. Akkor negyvenhat versenyzőből a hetedik helyen értek célba, ami nem kis teljesítmény egy ilyen világversenyen.

A nemzetközi médiában több olyan írás is megjelent az elmúlt hetekben, miszerint a mezőgazdasági tevékenységek miatt történik a legtöbb erdőirtás. Ugyan az írásokban van igazság, de a helyzet talán mégsem annyira fekete és fehér, mint ahogy azt a cikkek sugalmazzák. Tény ugyanakkor, hogy a helyzet megoldást kíván; méghozzá olyat, amely az erdővédelem nemes célkitűzését éppúgy támogatja, mint a ma már egyre fontosabbá váló mezőgazdasági termelés működtethetőségét. A bolygó növekvő népessége mellett az élelmezés és a fenntarthatóság nem mehet szembe egymással, még akkor sem, ha ezzel egyes jelenlegi fenntarthatósági keretrendszereket alapjaikban kell átírnunk.

A fenntarthatóság és az élelmezés kérdése nem választható el egymástól. Az a bizonyos mérleg egyik oldalra sem billenhet meg. A megoldásokat úgy kell elhelyezni ezen az igencsak ingatag szerkezeten, hogy a stabilitás megmaradjon, egyik szegmens se nőjön a másik kárára.

A közlekedési trendek átalakulása folyamatosan zajlik körülöttünk: napról napra bővül az elektromos és alternatív hajtású gépjárművek köre, jelennek meg az utakon a zöld rendszámos autók, hibrid- és egyéb alternatív meghajtással üzemelő tömegközlekedési járművek. A károsanyag-kibocsátás csökkentésének létkérdéssé válásával párhuzamosan a trend folytatódni fog, és egyre több elektromos járművet értékesítenek majd világszerte. Ez azonban csak az egyik módja az emisszió csökkentésének, a másik az üzemanyag-fogyasztás mérséklése. A japán Nippon Steel & Sumitomo Metal vállalat egy olyan acélt fejlesztett ki, ami 20 százalékkal könnyebb és 25 százalékkal erősebb annál, amit jelenleg az autóiparban alkalmaznak. Az új anyag tesztelése már folyik, 2020-tól pedig akár a „pehelysúlyú” acélautókban is furikázhatunk.

Tíz évvel ezelőtt mindössze két hibridautó modell volt az amerikai gépjárműpiacon. Napjainkra ez a szám elérte az ötvenet, számuk pedig folyamatosan növekszik. Az autógyártók felismerték, hogy a magas károsanyag-kibocsátás kérdésköre a szabályozói oldal képviselőit és vásárlóikat is egyre inkább foglalkoztatja, elindultak tehát a megoldást keresni a problémára. Az autók pedig nem csak a meghajtást tekintve lesznek egyre modernebbek, hanem a karosszériájuk is jelentős változások előtt áll.

A villamosenergia-hálózatok elöregedett állapota a megújulóenergetika legnagyobb ellensége úgy szerte a világon, mint Németországban. Ennek oka, hogy magát a villamosenergia-rendszert még egy korábbi – elsősorban nagyerőművek üzemeltetésére épülő – paradigma mentén alakították ki, amely emiatt a sok kicsi, jellemzően ingadozó termelőegység integrálását csak körülményesen tudja megoldani. A Német Meteorológiai Intézet és a Fraunhofer kutatóközpont közös fejlesztése lehet a megoldás a problémára. Az EWeLiNE névre hallgató projekt segítségével a német energiarendszer működtetői és a termelőegységek üzemeltetői voltaképpen a „jövőbe nyernek bepillantást”: előre tudhatják, hogy a megújulóenergetikai egységek mennyi villamos energiát termelnek majd. A villamosenergia-hálózat tehermentesítésével és az ellátásbiztonság növelésével az EWeLiNE lehet a jelenlegi megújulóenergetika iparának egyik legfontosabb fejlesztése az elkövetkező években.

A német kormány néhány hónappal ezelőtt bejelentette, hogy korlátozni szeretné a szárazföldi szélenergia létesítéseket 2017 januárjától. Az óvintézkedés oka, hogy az energiaipar túl gyors paradigmaváltása és az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokat használó egységek gyors elterjedése magának a villamosenergia-rendszernek rovására mehet, ami komoly gondot okozhat a fogyasztók ellátásbiztonsága szempontjából. A problémát eddig a hálózati rendszer teljes átalakításával szerették volna megoldani, ez azonban – amellett, hogy megoldást jelentene az a kiegyenlítési kérdésekre és átláthatóbb szabályozási környezetet teremtene – horribilis költségekkel járna. A német meteorológusokból, mérnökökből és energetikai szakértőkből álló csoport azonban egyedi módon közelítette meg a problémát.

Természetesnek tűnik, hogy egy fesztivál, vagy akár a nagy tömegeket megmozgató közös meccsnézés után néhány napon belül a szeméthegyek „önmaguktól” felszívódnak. A műanyag palackokat és söröspoharakat, fémdobozokat elnyeli a föld, míg az ételmaradékok, zacskók és üvegek egyszerűen elpárolognak. A szabadtéri programhelyszínek rendberakása azonban nem egyszerű művelet; a hulladék elszállítása, szelektálása és feldolgozása csak egy része annak a gondolkodásnak, ami igyekszik összekapcsolni a szórakozást a fenntarthatósággal.

Az egyik leghíresebb külföldi fesztiválon, az angliai Glastonbury-n végzett felmérések azt mutatják, hogy a mindössze néhány napos rendezvény alatt átlagban 1650 tonna szemét keletkezik. A rendezvény végeztével körülbelül 5000 sátort és 6500 hálózsákot hagynak ott a lélekben feltöltődött fesztiválozók. A felhalmozódott szemét jelentős részét képezik a műanyagpalackok és poharak. A fesztiválok után a hulladék összegyűjtéséért általában diákokból álló szemétszedő csapatok felelnek, akik gyakran ingyen fesztiválbérletért vagy egy jelképes összegért dolgoznak; méghozzá önszántukból, hogy részesei lehessenek a zenei közegnek úgy, hogy közben némi pénzzel és kalandokkal gazdagodnak.

Hamarosan véget ér a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság, amely lassan egy hónapja zajlik, s a meccsnapokon nézők tízezreit csábítja a stadionokba, és millióit szegezi a televíziók és kivetítők elé. A rendező ország egy ekkora sportesemény házigazdájaként számtalan problémával szembesül, amelynek megoldására nincs kitolt határidő, ugyanis nézők milliói várják a nyitómérkőzést, és az azt követő küzdelmeket. Az energetikai ellátásbiztonság, az energiahatékonyság, a hulladékszállítás mind olyan kérdéskör, amely nem biztos, hogy az embereknek egyáltalán eszükbe jut egy Európa-bajnokság kapcsán; pedig éppoly fontos elemei az előkészületeknek, mint a nézők biztonságának biztosítása, vagy a stadionok felújítása.

Jellemzően sem az emberek, sem a média nem szokta megjegyezni, ha minden gördülékenyen zajlik egy sportesemény lebonyolítása során, azonban amikor fennakadás történik, azon évekig lovagol a média. Így történt ez két évvel ezelőtt, a 2014-es VB-n, aminek a legendás futballnemzet, Brazília adott otthont. A legnagyobb problémát a be nem fejezetett stadionok jelentették, a nyitómeccs helyszíne a kezdésre sem készült el teljesen, aminek nagy visszhangja lett a nemzetközi médiában. A tömegközlekedés is hagyott kivetnivalót maga után, egyes városokban annyira elmaradott volt a rendszer, hogy az adott meccsnapokon munkaszüneti napokat hirdettek meg, s aznap az iskolákba sem kellett bemenniük a gyerekeknek.

Miután Nagy-Britannia a Brexit-népszavazás során 52-48 százalékos arányban megszavazta, hogy kilép az EU-ból, felborult a világ. Talán maga az egységállam sem volt felkészülve a végeredményre, ugyanis már több mint 2,5 millióan csatlakoztak ahhoz a kezdeményezéshez, amely egy újabb népszavazást követel az Unióból való kilépésről. A megújuló energiaforrásokat energiatermelésre használó helyi vállalatok nem lehetnek nyugodtak a kilépés után. A létesítési költségek növekedéséhez vezethet, ha az egységállam nem tudja vámmentesen beszerezni az egységeihez szükséges alkatrészeket. A megugró költségek mellett gondot okozhat az Unió nyújtotta innovációk és szakmai támogatás hiánya is. A negatívumok ellenére nem valószínű, hogy egy minden tekintetben nagy jelentőséggel bíró nemzet ne tenne meg mindent, hogy a fenntarthatóságra való törekvés, az ellátásbiztonság és a károsanyag-kibocsátástól energiaszektor – benne a megújulóenergetikával – töretlenül fejlődhessen.

Beszédes, hogy a népszavazás eredményének nyilvánosságra kerülését követő napokban rögtön az újraszavazással foglalkoznak a britek, illetve az aggodalmaskodók számának nagyságát is jelzi, hogy a Google keresőjében két órával az urnazárást követően már az volt az egyik legtöbbször beírt kifejezés, hogy „mi történik, ha kilépünk az Európai Unióból?”. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy röviddel a népszavazás eredményeinek ismertetése után David Cameron, az Egyesült Királyság miniszterelnöke bejelentette lemondását.

Nap meg homok, egyenlő hő – aki valaha is járt már tengerparton vagy a sivatagban és a napsütötte homok égette már a talpát, az az első kettő relációval biztosan tisztában van. S hogy kerül a képletbe az áram, teszik fel sokan a kérdést. Pedig ez egy új alternatív energiatárolási-energiatermelési módszer, amelyet már Olaszországban is sikerrel alkalmaznak. A Nap energiáját alternatív módon hasznosító eljárás nem okoz sem károsanyag-kibocsátást, sem különösen nagy üzemeltetési költségeket. A módszer teljesen más, mint a hagyományos napelemes rendszerek esetében. Az Egyesült Arab Emirátusokban és Olaszországban egyaránt használják az eljárást, amivel a lehető legolcsóbban és leghatékonyabban tárolhatják a Nap energiájából nyert hőt. A technológia lényege, hogy a sivatagi homok kvarc- és karbonát-részecskéi magukba szívják és hatékonyan tárolják a hőenergiát. Az olaszok a forró homokot energiatermelésre is használják, az így előállított elektromos energia pedig akár egy kisváros energiaigényét is képes fedezni.

Az eljárás a homok hőelnyelő és hőtároló képességén alapul, ami meglehetősen jónak számít –a vizet körülbelül négyszeresen múlja felül. Ami az alapanyag kérdését illeti, a sivatagos, vagy tengerparti környezet megfelelő mennyiséget biztosít ahhoz, hogy az említett két régióban energetikai célokra használják fel a kis szemcsés anyagot. A homok egyébként magas kvarctartalma révén jó hővezető és hőtároló.

Egy átlagos személytől körülbelül 1,9 kilogramm szemét keletkezik naponta, ami egyénenként 0,75 kilogrammal több, mint fél évszázaddal ezelőtt. A legnagyobb környezeti kárt azok a hulladékok okozzák, amelyek olyan anyagból készülnek, amelyek egyáltalán nem, vagy csak hosszú távon bomlanak le. Olyan hétköznapokban használt anyagokról van szó, amelyekről nem is gondolnánk, hogy mekkora kárt okozhatnak, ha nem megfelelő helyre dobjuk ki őket használat után. Az üveg lebomlási ideje 1-2 millió év is lehet, míg egy szimpla műanyag szatyornak 500 esztendő kell, hogy ne jelentsen környezetterhelést. A fenntartható gondolkodás az élelmiszeriparban és a logisztikában is fellelhető, sőt, a vállalatok egyre nagyobb mértékben törekszenek a környezettudatos megoldásokra ezekben a szektorokban.

A műanyaghulladékok legalább akkora problémát okoznak, mint a légszennyezés, ugyanis évente több mint 8 millió tonna szintetikus hulladék kerül az óceánokba, ami több tízezer élőlény pusztulását okozza. Mivel ez a hulladék folyamatosan lebeg a víz felszínén, több százmillió négyzetméternyi területen oszlik el, így kevésbé szúr szemet, mint egy szárazföldi szeméthalmaz. Az Ocean Cleanup projekt keretén belül Japán és Dél-Korea között már üzemelnek a víz tetején lebegő hulladék összegyűjtésére hivatott szerkezetek. Az óceánok teljes tisztítása azonban évtizedekig is eltarthat, ezért a megelőzés (szelektív hulladékgyűjtés, fenntarthatóságra nevelés) mellett a műanyag-felhasználást is csökkenteni kellene.

Mintegy tíz évvel ezelőtt, ha valaki azt mondta volna, hogy 2016-ban Magyarország energiatermelésének körülbelül 10 százalékát megújuló energiaforrások biztosítják, legtöbben megmosolyogtatónak tartották volna a kijelentést. Épp ilyen furcsának tűnt egy-egy, szokatlanul halk elektromos autó felbukkanása az utakon. Svante Arrhenius svéd származású tudós már 1896-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a nagy mennyiségű szén-dioxid-kibocsátás globális felmelegedéshez vezethet; kár, hogy megállapítását majd száz esztendővel később kezdték komolyan venni. Valami elindult néhány évtizede a fenntartható gondolkodásra való nevelés útján. Például, egy friss hazai felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek negyede hajlandó lenne kicsivel többet fizetni azért, hogy kevésbé környezetszennyező eljárással előállított elektromos áramot kapjon, de vállalati szinten is hangsúlyos a megújuló energiaforrások használata az energiaigények biztosítása kapcsán, ezáltal pedig a károsanyag-kibocsátás csökkentése

1955-ben Gilbert Plass, amerikai fizikus kongatta meg a vészharangot azzal a megállapításával, hogy amennyiben egyre több szén-dioxid kerül a levegőbe, az megbolygathatja a légkör üvegházhatását – a földi energiamérleg fontos tényezőjét –, ami a számunkra kellemes éghajlatért felel. A múlt század nyolcvanas éveiben az éves középhőmérséklet növekedni kezdett, ami alátámasztotta, hogy a globális felmelegedés nem légből kapott elmélet. Akkoriban a környezetvédelmi civil szervezetek olyannyira felkapták a témát, hogy pillanatok alatt média-cirkusz alakult ki. Mindenhol olvadó jégsapkákat és árvizeket bemutató fotók keringtek. A hatalmas felhajtás körüli por azonban hamar elült, s mire az emberiség ténylegesen ráébredt, hogy óvni és védeni kell az őt körülvevő szférát, sok idő telt el.

A virtuális erőművek, más néven szabályozóközpontok sok ember számára megfoghatatlan energetikai kategóriát jelentenek, pedig szerepük egyre nagyobb lesz úgy a hazai, mint a globális energiarendszerben. A nagyerőművek dominanciájának kora voltaképpen lejárt, ma már – és még inkább a jövőben - a modern energetikai rendszerek lelkét a kicsi, lokális igényekre szabott erőművek jelentik majd, amelyek decentralizáltan helyezkednek el. A virtuális erőművek ezeket kisebb egységeket rendezik egy nagyobb kapacitássá, és viselkednek úgy az ellátásban, mint egy igazi nagyerőmű. Sajátosságuk, hogy nem csak egy energiaforrásra épülnek, hiszen ma már sok helyen szeles, gáztüzelésű vagy éppen fotovoltaikus egységek rendeződnek ilyen energiatermelő közösségekbe: a virtuális erőművek az energiahatékonyság eddig kihasználatlan pontjait aknázhatják ki azzal, hogy nagyszámú kiserőmű összekapcsolását képesek megoldani oly módon, hogy nem függenek az erőművek által felhasznált energiaforrások fajtájától.

A VPP, azaz Virtual Power Plant, magyarul virtuális erőmű egy szabályozóközpontból és a villamoshálózathoz kapcsolt kiserőművekből áll. Maga a szabályozóközpont folyamatosan adatokat cserél egyrészt a kiserőművekkel, másrészt itthon a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) rendszerével. Az első ilyen „megfoghatatlan” termelési-fogyasztási egységeket az Egyesült Államokban alkalmazták; felhőkarcolók tetejére helyeztek el diesel generátorokat, amelyek áramkimaradás esetén is biztosították a szükséges villamosenergia-ellátást. Később, a kihasználtság növelésére további generátorokat kapcsoltak össze, majd egyesítették a kapacitásokat, így szükség esetén már a rendszerszintű termelésbe is be tudtak csatlakozni, ezzel a fogyasztási csúcsok idején segíthették a rendszer kiegyenlítését.

A Google képkeresőjében barangolva a sok vicces kép mellett érdekes művészeti alkotásokkal is találkozhatunk, amelyek a globális felmelegedés és a klímaváltozás veszélyeire hívják fel a figyelmet. Érdekes látni, hogy a művészet milyen módon reflektál a klímaváltozásra, vagy milyen módon építhető bele a művészeti elemekbe a fenntartható fejlődés. Ez a fajta véleményformálás segíthet felhívni a figyelmet a környezeti problémákra, valamint egyes esetekben úgy járul hozzá az energiatermeléshez, hogy mindeközben művészeti elemként is funkcionál.

A Párizs legnagyobb látványosságának számító, 324 méter magas Eiffel-torony az 1889. évi világkiállításra készült. A több mint 10 ezer tonna tömegű acélmonstrum mindig is megosztotta a franciák véleményét. Több alkalommal is le akarták bontani, egy szélhámos kétszer is eladta ócskavasként, a második világháborúban a német hadsereg pedig fegyvereket akart készíteni belőle. A világ hét új csodája közé is jelölt látványosság idén egy kisebb volumenű, ám a fenntarthatóság szempontjából rendkívül fontos átalakításon esett át: a látványosság két VisionAIR5 típusú szélturbinát kapott.

Amióta csak elkezdtek gombamód szaporodni a szélerőművek a világon, egyre gyakrabban merül fel az igény egy olyan szélturbinára, amely szuperalacsony áron telepíthető, a környezetre gyakorolt hatása a klasszikus megoldásokénál elenyészőbb és adott esetben a közelben lakókat sem zavarják hangjukkal. A szakemberek szerint a megoldást a vortex rendszerű egységek hozhatják el. Ezek olyan lapát nélküli széltornyok, amelyek ahelyett, hogy a tengely forgó mozgását kihasználva állítanának elő elektromos energiát, az örvénylés aerodinamikai hatásait használják, amelynek révén a szerkezet „beremeg”, miközben energiát termel.


A spanyol Wortex Bladeless vállalat egy teljesen új találmánnyal állt elő; egy olyan szélturbinával, aminek nincsenek lapátjai. A végleges konstrukciót még fejlesztik, de a konstrukcióban rejló potenciálokat jól szemlélteti, hogy a támogatók és befektetők kvázi egymásnak adják a kilincset a vállalatnál.

Számos, a fenntarthatóság mintaképeikként működő, a 20. század elején épített vízerőmű a mai napig áramot termel. A folyamatosan karbantartott és felújított erőművek időközben kiegészültek távfelügyeleti rendszerekkel is, valamint hatékonyságnövelő beruházásokat is elvégeztek rajtuk. Az ALTEO által működtetett gibárti egység amellett, hogy energiát termel, műemléknek minősül, tehát védetté nyilvánított kulturális örökség. Az Encs melletti Gibárton 1903-ban épült fel az azóta is működő vízerőmű, ezután néhány évvel, szintén a Hernád folyó szakaszán, 1911-ben létesítették a felsődobszai erőművet. Az erőművek a kulturális örökség részét képezik, és ingyenesen látogathatók, emellett évente körülbelül 7,5 gigawattóra villamos energiát termelnek.

 

A Gibárt település mellett elhaladó Hernád vízenergiáját elsőként Harkányi János báró hasznosította az 1903-ban átadott vízerőmű építésével, ezzel biztosítva a Harkányi uradalom energiaigényét, de emellett a környék lakosainak és a távolabb fekvő Szerencs cukorgyárának is adott áramot. Maga az erőmű üzemvízcsatornás elrendezésű, ami azt jelenti, hogy a folyóvíz egy mesterséges mederbe kerül, ezen keresztül eljut az erőmű berendezéseihez, innen pedig egy csatornán keresztül visszakerül a folyóba. Az erőmű főberendezései azóta is működnek, ezeket a Ganz és Társa Vasöntő Gépgyár Rt. szállította. A tengelyeket a mai napig nem kellett kicserélni.

Az Európai Bizottság új közbeszerzési irányelve 2016. április 18-án lépett életbe, és kiegészíti a zöld beszerzésekre vonatkozó előírásokat. A kiegészítéssel követhetőbbé válik az IT-termékek és -szolgáltatások környezetvédelmi teljesítménye az Európai Unióban. Ennek apropójából készült a 2016-os CeBIT-en egy környezetvédelmi felmérés, amelyen a megkérdezett IT-szakemberek 89 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt három évben a vállalatok egyre inkább törekednek a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételére és ökológiai lábnyomuk csökkentésére. A környezetvédők szerint ennél azért árnyaltabb a kép, ők úgy vélik, hogy az IT-vállalatok ugyan gyakran kampányolnak olyan környezettudatos törekvéseikkel, mint az újrahasznosítás vagy a környezetkímélő csomagolás, ezek mellett azonban az olyan égető kérdések, mint a szerverparkok által használt energia csökkentésének fontossága nem kapnak elég nyilvánosságot. Ennek oka a napjainkban viszonylag olcsó áram, így gazdasági szempontból nincs indok a feleslegesen elhasznált árammennyiség csökkentésére.

Egy amerikai környezetvédelmi szervezet, az NRDC (Natural Resources Defense Council) tanulmányából kiderül, hogy az elmúlt évben, csak az Egyesült Államokban működő adatközpontok több mint 91 milliárd kWh-nyi áramot fogyasztottak. Ez a mennyiség elegendő lenne egy New Yorktól kétszer nagyobb metropolisz energiaigényének ellátására egy évig. A szerverparkok áramigénye évről évre csillapíthatatlanul növekszik, 2020-ra elérheti 140 milliárd kWh-t, ami körülbelül 100 millió tonna szén-dioxid kibocsátását jelenti.

A fenntartható fejlődés szempontjából lényegi kérdés a mindennapi használati tárgyak újrahasznosításának lehetősége. Az elektronikai eszközök mindennapjaink szerves részévé váltak, mobiltelefon nélkül már a boltba sem szaladunk le; emellett ott vannak a laptopjaink, zenehallgatásra szolgáló eszközeink, tehát minden olyan elektronikus kütyü, ami nyomtatott áramkört tartalmaz. Ezeket az eszközöket egy-hároméves időközönként lecseréljük, ugyanis meghibásodnak, korszerűtlenné válnak, vagy szimplán – a státuszszimbólum jellegük miatt – új készülékre van szükségünk. A mobiltelefon felhasználók életkorát tekintve rendkívül széles a skála, az kisiskolás gyerekektől az idősebb korosztályig szinte mindenki rendelkezik egy-egy hordozható készülékkel. Az elektronikai hulladék mennyisége ennek következtében rohamosan növekszik, ezért a hulladékfeldolgozás- és az újrahasznosítás egyre fontosabb kérdéseket vet fel majd a jövőre nézve. A nyomtatott áramköri lapok aranyat, platinát és rezet tartalmaznak, ezért újrafelhasználásukra egész iparág épült.

2025-ig a számítástechnikai eszközökből származó hulladékok mennyisége megnégyszereződhet, a kidobott mobiltelefonok száma akár tízszeresére növekedhet. Évente pedig körülbelül 40 millió tonnával nőhet a nyomtatott áramkörök mennyisége világszerte. Az ilyen eszközökből a helytelen hulladékgyűjtésből eredően rengeteg mérgező anyag kerül a környezetbe, pedig a kidobott e-hulladék egyszerre szennyező, ám értékes is; ugyanis újrahasznosítható anyagokat tartalmaz.

Környezetünket azok a folyamatok befolyásolják leginkább, amelyek onnan erőforrásokat vesznek igénybe, a terhelés egyik legismertebb formája pedig a közlekedés okozta károsanyag-kibocsátás, aminek visszaszorításának fontosságát az utóbbi évek során tudatosította magában az emberiség. A tömegközlekedés folyamatos fejlődése – még ha hazánkban ez nem is olyan mértékű, mint a fejlettebb nemzeteknél – nagyban hozzájárul az emisszió visszaszorításához, emellett a technológia fejlődésével az elektromos és hibrid autók is nagy szerepet játszanak a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésében. A közlekedés kapcsán azonban gyakran elfelejtjük, hogy a közlekedés fenntarthatósági kérdése nem kizárólag a hagyományos, mérnöki értelemben vett technológiai ismeretekről szól, hanem a célállomás környezeti és társadalmi ismeretekkel harmonizáló megközelítésről is.

A forgalom növekedése jelenleg meghaladja a technológiai és gazdasági intézkedésekkel történő javulás hatását, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagfelhasználás és a károsanyag-kibocsátás mértéke globális mértékben növekszik. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az erőfeszítések feleslegesek lennének, inkább azt mutatja, hogy a környezeti megoldások nem elegendőek a fenntartható – rövid és hosszú távokra szóló – közlekedés biztosítására.

Nem eget rengető felfedezés, de most éppen az amerikai energiahatékonyságért felelős intézet, az ACEEE, friss tanulmánya erősítette meg, hogy az energiaszektor fenntarthatóságának erősítése elsősorban nem új erőművek létesítésével érhető el, hanem az energiahatékonysággal. Ne feledjük, a legolcsóbb és legtisztább energia az, amit meg sem termelünk. Hazánkban az energiát – áram és hűtés-fűtés – túlnyomó többségben fosszilis energiahordozók felhasználásával állítják elő, ezért kimondottan fontos az energiahatékonyság. És mivel globális szinten a világ energiafogyasztásának mintegy harmadát fordítjuk az épületek fűtésére és hűtésére, érdemes ismét néhány gondolatot az épületenergetikai fejlesztések fontosságának oltárán áldozni.

A nagyvárosok esetében, különösen a sűrűn beépített, kevés zöldterülettel rendelkező belvárosi részeken hőszigetek alakulnak ki, ahol akár öt Celsius-fokkal is melegebb lehet, mint egy természetes környezetben. A 20 foknál melegebb, úgynevezett trópusi éjszakák száma tendenciózusan növekszik. Ezeken a napokon ugrásszerűen megnő a halálozások száma, főleg az idős korosztály tekintetében. Ezt megakadályozandó, a városok és városrészek tervezésekor szükség van a szellőzést szolgáló zöld folyosók kialakítására, a meglévő zöld övezetek és parkosítások beépítését pedig el kell kerülni.

A különböző földrajzi régiók más és más fogyasztási igényekkel rendelkeznek – elég csak mondjuk New York és Budapest, vagy éppen Budapest és egy afrikai falu viszonyára gondolnunk. A nagyobb fogyasztási igényekkel rendelkező térségek más régiók ökológiai tőkéjéből elégítik ki ezt az elvárást. Az igények különbözősége és a termelés-fogyasztás nagymértékű eltérése egy adott régión belül problémát okoz, az egyre növekvő igények kielégítése csakis az erőforrások pótlásával lehetséges. Jellemzően a fejlettebb régiók folyamatosan biokapacitást (a Föld biológiai eltartóképességének mértéke) importálnak a fejletlenebb területekről, amihez a fejlett nemzetközi kereskedelem járul hozzá. A folyamat egyrészt hihetetlen mértékű – a szállításból eredő – környezetszennyezést eredményez, másrészt az emberi bioszféra –és a helyi közösségek – átalakításának túlzott mértékéhez vezet.

A fenntarthatósággal kapcsolatos gondolkodásban egyre gyakrabban és erőteljesebb formában jelenik meg a lokalitás kérdése, azonban a fogyasztás mérsékléséről semmilyen formában nem esik szó, nemhogy dilemmát okozzon; pedig a fogyasztás mértéke a vásárlási- és a használati döntések összessége, amibe beletartozik a „nem vásárlás” lehetősége is. A klasszikus értelemben vett emberi szükséglet definíciója mára teljesen felborult. Ugyan létezik az alapvető szükséglet modellje, amely az emberi élet biofizikai feltételeire koncentrál, emellett mára sokkal fontosabb szerepet kap az olyan szükséglet, ami hozzájárul a társadalmi és pszichológiai szempontból teljes (vagy annak gondolt) élethez. Russel Belk pszichológus szerint „az vagy, amit birtokolsz”. A fogyasztás iránymutatóként szolgál saját magunknak, abból a szempontból, hogy az általunk vásárolt javak szimbolikus tartalmát magunkhoz kapcsoljuk, ezáltal határozzuk meg, és alakítjuk saját személyiségünket.

Egyre több olyan közösségi mozgalom indul, ami az elromlott, meghibásodott eszközök javítására, szemétbe kerülő használati tárgyak újrafelhasználására fókuszál. A fenntartható fejlődés egyik égető problémája a hulladék újrahasznosításának kérdése. Az elhasználódott, nem használt értékeink sorsa a kezünkben van. Mára számtalan olyan kezdeményezés létezik, amivel hozzájárulhatunk a környezettudatos gondolkodás terjedéséhez; ezek a műhelyek elromlott értékeink megjavításával, nem használt ruháink, háztartási kellékeink, bútoraink újrahasznosításával foglalkoznak. Hollandiából ered például a Repair Café ötlete, név szerint Martine Postma újságírónőtől, akit a fenntartható életstílus annyira magával ragadott, hogy elhatározta, egy non-profit rendezvény keretein belül, önkéntesek bevonásával minden elhasználódott holmit igyekszik sokadmagával megjavítani.

A hetente, olykor havonta megrendezett esemény helyszíne változó, a Repair Café elnevezés pedig inkább a műhely-hangulatra utal. Tartottak már Repair Cafét tornateremben, de kávézóban és művelődési házban is. Egy ilyen közönség összetétele mind a nem, mind az életkor szempontjából változatos. Vannak önkéntes ezermesterek, magánvállalkozó mesterek, hobbibarkácsolók, mosógépszerelők, elektronikai szakemberek, akik a javításban segédkeznek; de a másik oldal – akik az elromlott eszközöket hozzák magukkal – ténykedését sem a láblógatás jellemzi. A rendezvény során a nagyközönség rendelkezésére bocsátanak megannyi eszközt, ami egy ilyen barkácsdélutánhoz kellhet, így az elromlott tárgyak tulajdonosai maguk is nekiveselkedhetnek az eszközök megszerelésének. Aki nem boldogul, kérheti a hozzáértők segítségét, vagy a Repair Café által biztosított könyvekből is rálelhet a hiba elhárításának módszerére. Akadnak olyanok is, akik a jó hangulat miatt látogatnak el a rendezvényre, és egy csésze teát kortyolgatva szemlélik, ahogy életet lehelnek egy-egy elromlott laptopba, hajszárítóba, játékba, vagy órába.

Akár napi 3 százalékos fogyasztáscsökkentést eredményez az, hogy tekergetjük az órákat. Az évente kétszeri óraátállítás során a villamos energiát a nyári időszakban takarítjuk meg, ugyanis március 27-én hajnali 2:00 órakor, az óránk előre állításával állunk át a nyári időszámításra, és zárjuk le a normál (téli) időszámítást. A nyári-téli időszámításra való átállásnak számos oka volt a történelem során, mint például az első olajválság, ahol több száz tonna kőolajnak megfelelő energiamegtakarításhoz járult hozzá az óraátállítás. Hazánk 1980-óta megszakítás nélkül alkalmazza az óraátállítási módszert. Európában a nyári időszámítás március utolsó vasárnapján indul, a normál (téli) időszámítás október 30-án veszi ismét kezdetét.

A hazai villamosenergia-rendszer működtetéséért felelős MAVIR Zrt. évente átlagosan 6 milliárd forintra becsülte az óraátállítás révén megspórolt energia értékét. Az költségeket tekintve ez 120 Megawattóra áram ára. Ekkora mennyiséget mintegy negyvenezer átlagos háztartás fogyasztana el éves szinten.