A svéd villamosenergia-termelők már ma annyi szélturbinát telepítettek a skandináv országban, amelyek révén már az idei év végén elérhetik a svédek a 2030-ra kitűzött, megújuló energiaforrásokból származó villamos energia célértékét. Decemberre Svédországban mintegy 3600 szélturbinát integrálnak a rendszerbe a svéd Szélenergia Társaság előrejelzése alapján. A második félév további várható beruházási döntéseivel együtt ez több mint elégséges kapacitást jelent ahhoz, hogy elérjék a 2030-ra kitűzött célértéket, azaz az évenkénti 18 terawattórányi megújuló alapú villamosenergia-termelést.

Azt, hogy a svédeknél nagyon megy a szélenergia, jól mutatja, hogy 2018-ban és 2019-ben összesen 2600 megawattnyi szélerőművi kapacitást terveznek rendszerbe integrálni a svédek, ami majdnem háromszorosa az előző két évben telepített 970 megawattnak.

Beindult a nagy szívószál para! A műanyag szívószálak elleni háború egyre intenzívebb, főleg, hogy olyan nagyvállalatok mint a McDonald’s, és nagyvárosok mint New York üzentek hadat a vékony műanyag csövecskék ellen. A cél, hogy olyan alternatív megoldást találjanak a koktélok és üdítők fogyasztásához, amelyek funkciójuk betöltését követően nem szennyezik a környezetet, nem pusztítják az óceánok élővilágát.

A harc megindulása nem meglepő – a becslések szerint csak az Egyesült Államokban naponta több mint 500 millió műanyag szívószálat használnak és dobnak el a fogyasztók. Ez emberenként naponta 1,6 szívószálat jelent, ami évente 175 milliárd felhasznált – és eldobott(!) – műanyag szívószálat jelent. És akkor csodálkozunk, hogy szinte naponta találnak a tengeren dolgozók teknősöket szájukba akadt műanyag csövecskékkel.

Amennyiben az emberiség az éghajlatváltozás mértékének korlátozására és a természeti környezetre gyakorolt káros hatásának csökkentésére törekszik, akkor a következő évtizedekben mindenképpen a lehető legnagyobb mértékben át kell térnie a tiszta megújuló energiaforrásokra.

Szerencsére jól haladunk, hiszen a megújuló energiaforrások kiaknázásának üteme rendszerint elhagyja a hosszú távú előrejelzéseket. A jövőben pedig várhatóan az előrejelzések és a valóság közötti különbség csak tovább fog növekedni, mivel a szél- és napenergia kiaknázását lehetővé tevő technológia telepítési költsége ma már jóval alacsonyabb a fosszilis tüzelőanyagokat használó társaikéhoz képest. Annak bizonyítására, hogy a megújulókon alapuló energetikai jövő lehetősége hamarabb eljöhet mint azt sokan gondolnák, következzen 5 meglepő statisztikai adat a megújuló energiaforrások hasznosításáról!

Az Európai Unió megemeli a megújuló energiaforrásokból felhasznált energia 2030-ra elérendő részarányára vonatkozó célkitűzéseit: az új célszám 32 százalék. A napokban bejelentett döntést úgy az iparági szereplők, mint a szakmai és civil szervezetek is örömmel fogadták. Nem véletlenül, hiszen az új elérendő érték elég ambiciózus, ugyanis pontosan 5 százalékponttal magasabb a korábban megállapított 27 százalékos célértéknél.

Az új célszám megszületését 18 hónapnyi vita előzte meg, és annak értéke középutas megoldást jelent, hiszen felette van a britek által óhajtott 30 százaléknak és alatta a spanyol és olasz kormány által sürgetett 35 százaléknak. A szakértők szerint az új érték eléréséért folytatott küzdelem mindenképen a párizsi klíma-megállapodásban foglaltak megvalósítását támogatja, miközben a klímavédelmi mellett középtávon gazdasági és társadalmi előnyei – például az energiaimport-függőség csökkentése révén - is elvitathatatlanok.

A REN21 egy olyan globális, megújulóenergetikai kezdeményezés, és ma már hálózat, amely a kulcsfontosságú szereplők széles skáláját egy világméretű thinktank formájában kapcsolja össze. A szervezet célja közös asztalhoz ültetni a kormányokat, a nemzetközi civil és szakmai szervezeteket, a kutatási és tudományos intézményeket és az iparági szereplőket, hogy azok tanulhassanak egymástól. Ennek elősegítésére a REN21 teszi közzé a világ egyik legmélyebb és legátfogóbb elemzését a megúlóenergetikai iparág előző évi teljesítményéről.

A hét elején megjelent a legfrissebb REN21 jelentés, amely a tavalyi év megújulóenergetikai trendjeit foglalja össze, elemzi. Ennek legfontosabb megállapításaiból szemezgetünk az e heti bejegyzésben.

Nyakra-főre telepítik világszerte a fotovoltaikus rendszereket: magánemberek, állami és önkormányzati szervek, kis- és nagyvállalatok fordulnak egyre nagyobb mértékben az ár-érték arányt tekintve egyre kedvezőbb napelemes rendszerek irányába. Az amerikai Solar Energy Industries Association "Solar Means Business 2017" jelentése szerint tavaly a tíz, ezen a területen legambiciózusabb amerikai nagyvállalat összesen 325 megawattnyi fotovoltaikus kapacitást telepített, így ma már összesen 822,9 MW-nyi naperőművel rendelkeznek.

És hogy pontosan mely vállalatok tartoznak az amerikai top 10-be a tavalyi megújulóenergia-kapacitás mértékét tekintve, az az alábbi listából derül ki.

 A fenntartható fejlődésre való átállás, a fenntarthatósági alapvetések elültetése az emberek fejében kétségtelenül nem könnyű feladat – a jelenlegi felnőtt generációknak kell elkezdeniük a folyamatot, azonban fontos, hogy a szemlélet a fiatalok fejében is benne legyen, hiszen valószínűleg ők lesznek azok, akik életében kiteljesedhet a folyamat. Nem véletlen, hogy egyre több, ezt a filozófiát meghonosítani igyekvő kormányzati program, civil szervezet és vállalati kezdeményezés célozza a gyermekeket. Ma ez utóbbi programok közül mutatok be három példaértékű kezdeményezést.

Talán nem meglepő módon a kezdeményezések közül az első bemutatandó a mintegy 700 millió fiatalnak otthont adó ázsiai térségből ered. A térség egyébként is ismert arról szakmai körökben, hogy a fiatal generációkra építő fenntarthatósági és egyéb programok szülőhelye. Ezek szerencsére nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen a fiatalok ezekre már a még akár csak 10-12 évesek is úgy tekintenek, mint a jövőbeni szakmai karrierjük egyik első állomására.

AZ ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája a fenntartható fejlődés célrendszereinek (Sustainable Development Goals – SDGS) 2030-ra kívánt elérésére évi mintegy 3,9 billió dollárnyi beruházást lát szükségesnek a fejlődő országokban. Elképesztő összeg. Nem is véletlen, hogy ennek alig valamivel több, mint a harmadát – 1,4 billió dollár – költenek el sikeresen évente a felzárkóztatandó területeken. A siker érdekében - Arunma Oteh, a Világbank alelnöke szerint – szükséges az alternatív finanszírozási formákat is a lehető legnagyobb mértékben bevonni a célok elérését támogató projektek megvalósításába.

Az alelnök elmondása szerint a Világbank igyekszik élen járni és támogatni az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Példaként Törökországot említette, ahol egy 20 milliárd euró értékű PPP-konstrukciót támogat a szervezet, amely 50 projekten keresztül segít az egészségügyi rendszer felzárkóztatásában. A kezdeményezések célja, hogy egymásra épülve úgy az infrastrukturális hátteret és a szolgáltatások elérésének lehetőségét, mint az egészségértést és a gyógyítási eljárásokat fejlessze. A különféle pénzügyi garanciák mellett, a Világbank modern kórházak kialakítására, a meglévők fenntarthatóvá tételére zöld kötvény programot is indított mintegy 288 millió euró értékben.

A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (International Renewable Energy Agency – IRENA) legfrissebb jelentése szerint több mint 500.000 új munkahely keletkezett a megújulóenergetikában 2017-ben, ami 5,3 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy az általában külön kezelt nagy vízerőműveket is beleszámítva, tavaly 10,3 millió ember dolgozott a szektorban.

A világ legnagyobb foglalkoztató országai a szektorban Kína, Brazília, az Egyesült Államok, India, Németország és Japán voltak. Ezek az országok adták a foglalkoztatás 70 százalékát. A kutatást készítő szervezet vezetője Adnan Z Amin IRENA igazgató szerint ez is mutatja, hogy globálisan egyre fontosabb helyet tölt be a gazdaságban a fenntartható energetika és a hozzá kapcsolódó iparágak.

A legfiatalabb generációk már talán nem is ismerik; a jelenleg 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járók viszont biztosan emlékeznek a Pom-Pom meséi című magyar rajzfilmsorozatra. Az alakváltó főszereplő – nevezzük csak parókának, szőrmekalapnak, esetleg kifordított bundakesztyűnek – mellett legalább egy karaktert, a csokiimádó Gombóc Artúrt, biztosan sokan meg tudják nevezni. A jövőben azonban könnyen rájárhat a rúd szegényre, ugyanis az egyre növekvő csokoládéfogyasztás kiszolgálása évről évre nagyobb nehézséget jelent a kakaóbab-termelőknek, hiszen a növény csak egy meglehetősen keskeny sávban terem az egyenlítő mentén. Szerencsére a csokigyártók is felismerték a problémát, és egyre többen tesznek azért, hogy fenntartható pályára állítsák az édességipart.

Mielőtt azonban rátérnénk a fenntarthatósági kérdésekre, lássuk előbb a globális csokoládé fogyasztási számokat. A Forbes összesítése alapján 2016-ban, nem meglepő módon, a legtöbb csokit a svájciak fogyasztják, fejenként picivel 8,9 kilogrammnál is többet évente. Őket a németek követik évi majdnem 7,9 kilogrammal; a dobogó harmadik fokán pedig az egyebekben sörfogyasztásukról ismert írek állnak 7,4 kilogrammal. Ebbe természetesen a csoki minden formája beletartozik a kerektől, a szögletesen át, egészen a tortakrémekben használt csokoládétól a különböző díszítésekig. A legkevesebb csokoládét egyébként a kínaiak fogyasztják, ott évente fejenként alig 5 deka csoki fogy. Globálisan az emberiség 2016-ban pedig összesen több mint 7 millió tonna csokoládét evett meg. Ráadásul a számok azt mutatják, hogy a csokifogyasztás rohamosan növekszik, amivel a kakaóbab-termelőknek lépést kell tartaniuk… ha tudnak.

Az utóbbi időben – nem véletlenül - sokat beszéltek arról az iparágban, hogy a modern technológiák miként szabják át az élelmiszer-ellátási és -forgalmazási ágazatokat. Az olyan modernkori vívmányok mint a mobilalkalmazások és a digitális felhő mind jelentős hatással vannak az élelmiszerellátási láncra, és ez várhatóan a jövőben sem változik, sőt jó eséllyel fokozódik majd. Az online élelmiszer vásárlás előretörésével azt gondolnánk, hogy az ételek csomagolása sokkal inkább a praktikum és a fenntarthatósági megoldások felé tolódik el, azonban egy friss kutatás szerint a vásárlók továbbra is inkább a külcsínt nézik ennek kapcsán, mint inkább a belbecsre koncentrálnának.

Mielőtt azonban belemennénk a vásárlói elvárások erdejébe, érdemes egy pillantást vetni az online élelmiszervásárlás volumenére: jelenleg interneten keresztül évente az összes élelmiszer három százalékát vásárolják az emberek világszerte, amely így is eléri a 23 milliárd dollárnyi értéket. Ráadásul ez a szám folyamatosan növekszik, és vélhetően növekedni fog a jövőben is.

Több olyan kutatás is zajlik párhuzamosan, amely a földünkön egyre jelentősebb mértéket öltő műanyagpalack-áradatra kíván megoldást találni. Sokan szelektíven gyűjtik a szemetet, újrahasznosítunk, létezik már bioműanyag, és a vállalatok is egyre inkább odafigyelnek a fenntartható működésre – az üdítőgyártók, amelyek nagy műanyagpalack-kibocsátók például nem egyszer finanszírozói bizonyos, a műanyagproblémára megoldást kereső kutatásoknak. Most azonban olyan mutáns enzimet alkottak meg kutatók véletlenül, amely egyszerűen felzabálja a PET-palackot.

A napokban adott hírt a Guardian arról, hogy japán kutatók teljesen véletlenül olyan enzimet alkottak meg, amely lebontja a műanyagpalackokat.

Mintegy 600 millió új munkahelyre lesz szükség 2030-ra, ha a dolgozó populáció növekedését le akarjuk követni a munkahelyteremtéssel. Ehhez körülbelül 40 millió új állást kell évente biztosítaniuk a cégeknek, kormányoknak szerte a világban. A munkahelyteremtés ugyanakkor nem mehet nyakló nélkül: a folyamatnak feltétlenül részét kell képezze a fair munkavállalói körülmények biztosítása.

A munkahelyteremtés egy rendkívül növekedésorientált, előremutató szemléletmód, de tenni kell ugyanakkor azért is, hogy javuljanak a jelenlegi munkakörülmények. Most 780 millió főre tehető azoknak a száma, akik ugyan dolgoznak, de a 2 dolláros napi keresetük nem elegendő sem maguk, sem pedig a családjuk fenntartásához. Szükséges tehát a munkahelyteremtés a társadalom sebezhetőbb csoportjai számára is, gondolok itt főként a városi szegényrétegre, a nőkre, a munkanélküli nagyszámú vidéki népességre, illetve az alacsony keresettel rendelkező városi lakosokra. A munkahelyteremtés és a bérrendezés égető problémájának rendezése mellett ugyanakkor nagy hangsúlyt kell fektetnünk a fair munkavállalói körülmények megteremtésére is.

Egyáltalán mit nevezünk egészségértésnek? És van-e bármi köze ennek a fenntarthatósághoz? Az az ember, aki tisztában van azzal, hogy az egészség mekkora érték, és ezért tesz is nap, mint nap, általában sokkal tudatosabban éli életének más területeit is, például odafigyel a szelektív hulladékgyűjtésre, spórol a vízzel, az árammal és sokkal inkább jellemző rá, hogy globálisan gondolkozik.

Az egészségértés (health literacy) azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek az egészségügyi információkat beszerezni és azok között eligazodni, értjük-e az ezzel kapcsolatos adatokat, összefüggéseket. Azt is ide sorolják, hogy mennyire értjük a prevenció lényegét, és hogyan állunk az egészséges életmóddal – magyarán nem elég érteni a dolgokat, az is lényeges, hogy azokat be tudjuk integrálni a mindennapjainkba, képesek legyünk felelős döntéseket hozni az egészségünkkel kapcsolatban. A kutatások azt mutatják, hogy sajnos az egészségértés globális szinten nem túl magas, és mi magyarok sem vagyunk elég tudatosak e téren, gyakorlatilag évtizedes lemaradással rendelkezünk. Az AIPM Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének megbízásából készült 2015-ös kutatás például arról számol be, hogy itthon az emberek felének – finoman fogalmazva – problémás az egészségértése.

Sokat beszélünk a környezeti fenntarthatóságról, de elég gyakran elfelejtjük, hogy a fenntarthatóságnak ezen kívül létezik még két dimenziója, a gazdasági és a társadalmi. Az emberiség fejlődése nem határozható meg pusztán az egyik, vagy a másik dimenzióban. A növekedést egy komplex rendszerben kell szemlélni, amelybe minden tényezőt és összefüggést bele kell tudnunk kalkulálni. A vállalatok szempontjából a gazdasági tényezők kiemelt fontossággal bírnak, és ezek alakításában, a cégek fenntartható működésében, egyre nagyobb szerepet játszik a Big Data.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a Big Data a hatalmas mennyiségű, gyorsan változó, sokféle adatfeldolgozásáról szól. A cégek gazdasági fenntarthatóságát nagymértékben támogathatja és megerősítheti a megfelelő Big Data menedzsment. A technológiában óriási lehetőségek rejlenek, és a vállalatoknak hatékony stratégiai analitikai módszereket kell kifejleszteniük, hogy jobb és gyorsabb üzleti döntéseket tudjanak meghozni a jövőben a hatalmas adathalmaz felhasználásával. Íme, négy lépés, hogyan használhatjuk ki a Big Data előnyeit.

Mintegy 50 évvel ezelőtt a Stanford Research Institute (SRI) kiadott egy jelentést: ebben fogalmazták meg először, hogy amennyiben tovább nő a szén-dioxid-kibocsátás, akkor a Föld klímája megváltozhat. Nevezetesen, megnőhet az átlaghőmérséklet, elolvadhatnak a jégsapkák és emelkedhet a tengerek és óceánok vízszintje. 1975-ig kellett arra várni, hogy a folyamatot leíró kifejezés is megszülessen: globális felmelegedés. Majd még 20 évet, hogy valaki ki is mondja, a globális felmelegedés elkezdődött. Manapság ugyanakkor egyáltalán nem mondható el az, hogy ne beszélnénk a témáról. Sőt, ma már egyre több szó esik nem csak a problémáról, hanem a megoldási lehetőségekről, azaz a fenntartható fejlődésről is. Nézzük, hát meg, mik lesznek a fenntarthatóság 2018-as trendjei!

Folyamatosan láthatjuk, hogyan bővül az elektromos autók piaca. Évről évre többet adnak el belőlük, valamint a technológiai fejlesztés területén is lépten-nyomon találkozhatunk újításokkal. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy praktikusabbá és kényelmesebbé tegyék a használatot, ezzel is támogatva azt, hogy egyre több ember számára elérhetővé váljon a technológia.

A fenntarthatóság és a károsanyag-kibocsátás egyre fontosabb témává emelkednek a közlekedés területén is. Az Európai Autógyártók Szövetségének adatai alapján 2017-ben 39 százalékkal emelkedett az elektromos-autók eladása az európai piacon, amely 217 ezer tisztán árammal működő személygépkocsit jelent. Egyes előrejelzések azt mutatják, hogy 2025-re az elektromos autók eladási darabszáma elérheti akár az évi 5 millió darabot is. A Brookings Institution kimutatásai alapján, míg 2010-ben mintegy 1000 millió autóra volt igény az utakon, addig 2050-re ez a szám a népességnövekedés következtében akár meg is négyszereződhet. Láthatjuk tehát, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen autókkal fogunk furikázni a jövőben.

A már mérgező – azaz az egészségügyi határértékeket jócskán meghaladó – szintet elérő különféle szennyezések körülbelül 200 millió ember életére vannak hatással ma globálisan. A fokozottan veszélyeztetett területeken a gyermekek gyakran születési rendellenességekkel jönnek a világra, nem ritkán 30-40 IQ-ponttal alacsonyabb intelligenciaértékkel, testi deformitásokkal. Ezeken a területeken a várható élettartam sajnos igen alacsony, mintegy 45 év, köszönhetően a rákos és egyéb megbetegedéseknek. A szennyezés érintheti a szárazföldet, a vizeinket, a levegőt, de beszélhetünk zaj-és fényszennyezésről is.

A települési szilárd hulladék mennyisége világszinten jelenleg 1,3 milliárd tonnát tesz ki, amely előrejelzések szerint 2025-re majdnem megduplázódik, elérheti akár a 2,2 milliárd tonnát is. A legnagyobb hulladéktermelő régiót egyébként az OECD-országok (44 százalék) jelentik, majd utánuk következik Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni szigetek térsége (21 százalék), a dobogó harmadik fokán pedig Latin-Amerika és a Karib-térség áll (12 százalék).     

A globális üvegházhatású gázkibocsátás 14,5 százalékáért felelős az állattenyésztés. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állattenyésztésé a második legkövérebb tortaszelet azon a képzeletbeli kördiagramon, amelyen az látszik, hogy mely szektorok a legnagyobb okozói az üvegházhatású gázok kibocsátásának. Az állattartás nagyobb részben felelős ezért, mint a szállítmányozás és közlekedés összesen.

Az üvegházhatású gázok, mint amilyen a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid, a vízgőz és az ózon, részben elnyelik, de leginkább visszasugározzák az infravörös sugárzást a Földünk felszínére. Ez üvegházhatáshoz vezet, amely pedig hozzájárul a globális felmelegedéshez. A húsért, tojásért és tejtermékért tartott állatok, illetve az állattenyésztés ipari szintű működtetése a második legnagyobb felelőse az üvegházhatású gázkibocsátásnak.

Az Európai Unió a megtermelt áramának jelenleg már több mint 30 százalékát megújulókból szerzi, míg 2000-ben ez az arány csupán 12 százalék volt – derül ki egy friss elemzésből, amely a kontinens tavalyi energetikai arányszámait vette górcső alá. Ha a megújulók térhódítása ebben az ütemben zajlik, akkor 2030-ra ezek az energiaforrások elérhetik akár az 50 százalékot is. Ebben a tekintetben az élen Németország és Anglia állnak. Nyugat-Európában a szabadban is kellemesebb a tisztább levegő miatt, mint keleten.

A riportból kiderül, hogy a szélből, napból és biomasszából származó energia az összvillamosenergia-termelés 20,9 százalékát tette ki 2017-ben az Európai Unióban, további 9,1 százalékot jelentett a vízből származó energia. Összehasonlításképpen a tavalyi adatok alapján szénből a teljes villamosenergia-termelés 20,6 százalékát, míg földgázból 19,7 százalékát állítottak elő. Ez vitathatatlanul egy nagyon pozitív elmozdulás a megújulók irányába, hiszen öt évvel ezelőtt a szénnel (27,2 százalék) és földgázzal (17,9 százalék) együttesen megtermelt áram a kétszeresét tette ki a szélből, napból, illetve biomasszából nyert energiának. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek a növekedésnek az 56 százalékát Németországnak és Angliának köszönheti az Unió még úgy is, hogy ez a két ország az egész blokk teljes áramtermelésének kevesebb, mint 30 százalékát állítja elő. 

Minden energiatermelő technológia, még a megújulók is, hatással vannak a környezetre. Ha megnézzük például, hogy 1000 megawattnyi energiatermelő kapacitás kiépítése mekkora területet igényel, akkor azt látjuk, hogy a szélerőművek létesítéséhez nagyjából négyezer hektárra van szükség, ekkora kapacitású naperőmű létrehozásához pedig mintegy kétezer hektár földterület szükséges. Bár a szélerőművek tövében lehetséges a terület mezőgazdasági hasznosítása, ezt a naperőművek esetében nem lehet megoldani. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom azokat a megoldásokat, amelyek több funkciót képesek egyszerre ellátni – ezáltal maximálisan kiaknázzák az adott felületben rejlő lehetőségeket. Ilyen például az a napelemes térburkolat, amely három magyar srác fejéből pattant ki.

A NASA Nemzeti Óceán és Légkörkutató Intézete (NOAA) jelentette, hogy a tavalyi év benne van az eddigi három legmelegebb évben 1880 óta, mióta a bolygónk hőmérsékletét nyomon követik. A globális felszíni hőmérséklet 1970 óta 0,17°C-kal emelkedett évtizedenként. Habár bizonyos területek kivételnek számítanak, mégis a legtöbb helyen inkább a melegedés a trend, amelyhez néhány állatfaj is elkezdett alkalmazkodni.

Az abszolút „nyertes” év 2016 volt, amikor bolygónkon sehol sem mértek az átlagosnál alacsonyabb földfelszíni hőmérsékletet. A dobogó második fokán 2017 áll, a bronzérmet pedig a 2015-ös év viszi. Megdöbbentő az a tény is, hogy 1985 februárja óta egyetlen hónapban sem volt alacsonyabb a havi globális átlagos hőmérséklet, mint az adott hónapra vonatkozó átlagos érték. Az alábbi videó azt szemlélteti, hogy 1880-tól 2017-ig milyen hőmérsékleti anomáliákat mutatott Földünk. A normálisnál magasabb hőmérsékletet pirossal jelölték a készítők, a normálisnál alacsonyabb pedig kékkel.

Előrejelzések szerint a világ népessége 2050-re eléri a 9,8 milliárdot, 2100-ra pedig már 11,2 milliárdan leszünk a földön. A jövő egyik nagy problémája, hogy a népességnövekedés magával hozza majd a növekvő élelmiszer-igényt is: ennyi ember étellel való ellátása már komoly gondot fog okozni nem csak az állattenyésztés, de a mezőgazdaság egésze számára is. Kutatók azon dolgoznak, hogy erre megoldást találjanak.  

Az élelmiszerek iránti globális igény 2050-re legalább 59, de akár 98 százalékkal is növekedhet. Ez a tény teljesen át fogja alakítani a mai értelemben vett mezőgazdaságot. Az ágazatban tevékenykedőknek növelniük kell majd a növénytermesztés volumenét vagy úgy, hogy kiterjesztik a termőföldek területét, vagy pedig úgy, hogy a már meglévő termőföldek produktivitását fokozzák, mondjuk a műtrágyázás, illetve öntözőrendszerek fejlesztésén keresztül, vagy olyan új módszerek bevezetésével, mint amilyen a precíziós gazdálkodás. Ez utóbbi egy olyan megközelítés, amely a gazdálkodást összekapcsolja az információs technológiával annak érdekében, hogy a növény és a termőföld pontosan azt kapja, ami a termelés optimalizálásához a legszükségesebb.

Egyre több műanyagot használunk fel, amelynek köztudottan nagyon káros következménye van a környezetünkre. Az egyik leginkább műanyagigényes szektor a különféle üdítőital-gyártó cégeknek palackokat gyártó vállalkozások piaca. Szerencsére észlelhető egyfajta elmozdulás a fenntartható fejlődés felé nem pusztán a lakosság, de ezen gyártók és vállalatok részéről is. Több kutatás is zajlik, amelyek azt célozzák, hogyan lehetne visszaszorítani a „mű” műanyagot, és átállni egy környezetkímélőbb megoldásra. A bioműanyag, a cukornádból, fából és kukoricából készül és a jövő egyik fő „mű” műanyag-helyettesítője lehet... az olajvállalatok nagy örömére. 

A statisztikák szerint világszinten egymillió műanyag palackot vásárolunk percenként, és ez a szám 2021-re 20 százalékkal növekedni fog. Ha arra gondolunk, hogy évente több tonna műanyag kerül hulladékként például a tengerekbe, óceánokba és hozzávesszük, hogy egy műanyag palack átlagosan 400-450 év alatt bomlik le, akkor elég sötét jövőkép tárul elénk (azt már csak félve említem, hogy a műanyag sajnos a halak szervezetéből mikroszkopikus méretű műanyagdarabkák formájában az emberi szervezetbe is könnyen bekerül). 

Nemrég írtam a blogon arról, hogy Franciaország bejelentette miszerint 2040-re teljesen betiltja az országban és a hozzá tartozó gyarmati területeken a kőolaj- és földgáz kutatását, kitermelését. A cikk kapcsán kaptam egy érdekes kérdést: mi lesz így például a műanyaggyártással, amelynek egyik fontos hozzátevőjét éppen a kőolajszármazékok jelentik. Nos, úgy tűnik megérkezett a válasz! Kutatók egy csoportja megtalálta ugyanis a módját annak, hogyan állítson elő szén-dioxidból etilént, a műanyag-gyártás egyik fontos alapanyagát. Ez forradalmasíthatja a polietilén-előállítás technológiáját, hiszen így az egyébként a környezetre ártalmas etilén kinyerése új, zöld alapokra helyeződhet át.

A Ted Sargean Csoport a Torontói Egyetem kutatói a napokban tették közzé eredményüket a Nature Catalysis nevű szaklapban. A tudósoknak sikerült azonosítaniuk azokat az ideális körülményeket, amelyek fennállása esetén a legnagyobb valószínűséggel lehet szén-dioxidból etilént előállítani. A Canadian Light Source kutatócsoport részecskegyorsítót, elektromos áramot, valamint réz katalizátort használtak a projekt alatt. Az ezek felhasználásával kialakított folyamat előnye, hogy közben a metántermelődést sikerült a minimálisra csökkenteniük.