Harmóniában a természettel: az ártéri gazdálkodás múltja és jelene

2020. július 31. 09:51 - CHIKANSPLANET

Az ártéri gazdálkodás története egyidős az emberiséggel. A Kárpát-medencében évszázadokon keresztül hasznosították a folyami ártereket, amelynek nyomai egészen az államalapítás koráig visszavezethetők. A történészek szerint ezeken a területeken az egész középkor alatt fejlett gazdasági rendszer működött, amely fenntartható módon hasznosította a természet erőforrásait. Bár a folyószabályozással jórészt eltűnt ez az életforma, mégis sokat tanulhatunk őseinktől, akik maximális harmóniában éltek a természettel, és az ökológiai erőforrásokat találékonyan hasznosították.

Az ártéri gazdálkodás és a vízhaszonvétel lényege az, hogy az ember nem akarta megakadályozni a víz kiáradását, épp ellenkezőleg: minél jobban igyekezett szétteríteni a kiáradó folyót a földeken. Ezzel megelőzték a magas vízszintek és árvizek rombolását, hiszen a víztömeg csendesen, kontrolláltan emelkedett. A csatornákat állandóan tisztították és karbantartották, ezért apadáskor magától visszatért eredeti medrébe a folyó. Nem maradt az ártérben lefolyástalan, pangóvizes mocsárterület, a rövid ideig tartó elárasztás viszont öntözte és megtermékenyítette az egész árteret. A helyi népek sokoldalúan és tervszerűen hasznosították az ártér minden egyes négyzetméterét. Megélhetésük alapját az állattartás, a gyümölcstermesztés, a méhészet és a halászat adták, amelyhez kiváló feltételeket biztosított az ártéri gazdálkodás. A történeti források szerint a középkorban folyóink mentén virágzó ártéri kultúra alakult ki, és rengeteg utazó beszámolt a magyar vizek gazdagságáról. Egy névtelen francia szerzetes 1308-ban például így írt hazánkban tett látogatásáról: „Legelőkben, kenyérben, borban, húsban, aranyban és ezüstben bővelkedő föld, halakban pedig minden országnál gazdagabb, Norvégia kivételével, ahol kenyérként és kenyér helyett esznek halat.”

Mi lett ezzel a bőséggel és gazdagsággal? Az ártéri gazdálkodás a 18-19. századra szinte teljesen eltűnt, amelynek összetett történelmi és társadalmi okai vannak. Már a török hódoltság idején pusztulni kezdett ez az életforma, hiszen az állandó háborúk nem kedveztek az összehangolt ártéri együttműködésnek. Később nagy folyószabályozások kezdődtek a kereskedelem fellendítésére, a termékeny területek pedig a Habsburg Birodalom éléskamrájává váltak, miután ármentesítették őket. Kétségtelen, hogy sokat köszönhetünk ezeknek az átalakításoknak: a folyókat gátak közé szorították, a közlekedés fejlődött, és az öntözéses gazdálkodás megnövelte a mezőgazdaság termelési értékét. A nagy természetátalakító munkával azonban megszűnt az a szerves életforma, ami gyakorlatilag maradéktalanul megvalósította az Európai Unió által előirányzott körforgásos gazdaság eszményi modelljét.

Mit tanulhatunk az ősöktől?

Az ártéri gazdaság rendszere a természeti folyamatokat használta fel: az árvizeket, a folyók áradását-apadását és természetes mozgását. Ez a modell egyáltalán nem áll távol a mai zöldmozgalmak törekvéseitől. A körforgásos gazdaságnak épp az a célja, hogy megállítsa a természeti erőforrások kizsákmányolását, és megszüntesse azt az önmaga alapjaitól elkülönülő gazdasági szerkezetet, ami szép lassan felemészti magát. Ez nem könnyű feladat, de a jó hír az, hogy sokat tanulhatunk az őseinktől, akik mesterei voltak a fenntartható gazdálkodásnak.

Hogyan tegyük ezt? Megoldást kell találnunk arra, hogy a hulladékokból nyersanyag váljon. Fokozatosan vissza kell térnünk a zárt, önfenntartó, szerves rendszerekre, legyen szó akár az iparról, akár a gazdaságról, akár a társadalomról. És ehhez bizony mélyen át kell formálnunk a gondolkodásunkat. A fejlődés nem egyenlő azzal, hogy a természet kirablásával rövid távú előnyökhöz jutunk. Ezzel elpazaroljuk az erőforrásainkat, és hosszú távon ellehetetlenítjük a földi létet. Az ártéri gazdálkodás példáján láthattuk, hogy a fejlődés fogalma sokszor összekapcsolódik a termésátlag növelésével. Érdemes ezen is elgondolkodnunk: vajon a mennyiségi gyarapodás milyen minőségi változással jár? Megéri feláldozni a természetes élővilág gazdagságát és sokszínűségét?

És végül: hogyan hat mindez ránk, emberekre? Hiszen a hétköznapi életben teljesen magától értetődően azonosítjuk magunkat a környezetünkkel. Az elhanyagolt lakás, a szemetes udvar láttán a benne élő emberről is véleményt alkotunk. Nincs ez másként akkor sem, ha tágabb értelemben vesszük szemügyre a dolgokat. A lecsupaszított esőerdők, a hulladékban fuldokló folyók vagy az elsivatagosodott földek épp ugyanúgy jellemeznek minket: a természetet birtokba vevő embereket.

Forrás: Andrásfalvy Bertalan – A Duna mente népének ártéri gazdálkodása, Ekvilibrium, 2007.

 

2 komment

Tényleg jobban megéri bioélelmiszert venni?

2020. július 24. 09:02 - CHIKANSPLANET

Az ökológiai gazdálkodásból származó vagy organikus termékek térnyerésével sokakban felmerülhet a kérdés, hogy tényleg jobb-e az a több száz forinttal drágább bioparadicsom, és vajon elhihetjük-e, hogy teljesen vegyszermentesen termesztették. Meg úgy általában, mit is jelent az, ha egy termék bio, öko, organikus vagy natúr? Új bejegyzésemben ezeknek a népszerű és gyakran félrevezető fogalmaknak jártam utána.

Az elmúlt tíz-húsz évben jelentősen megnőtt a fogyasztói tudatosság. Egyre többen választanak mesterséges vegyszer- és adalékanyag mentes élelmiszert, és odafigyelnek arra, hogy az általuk megvásárolt hús- vagy tejtermék milyen gazdálkodásból származik. Soha nem volt ennyi zöld jellel ellátott árucikk a boltok polcain: a boroktól kezdve a lisztekig szinte mindenből választhatunk biót. Az új mozgalmak célja, hogy megreformálják és környezetbaráttá tegyék a mezőgazdaságot, valamint megőrizzék a természet gazdag ökoszisztémáját. A fogyasztók cserébe vegyszertől és adalékanyagoktól mentes, egészségesebb termékeket kapnak.

A bio, öko vagy organikus kifejezések az élelmiszerek esetében ugyanazt jelentik: olyan terméket, amelyet ellenőrzött körülmények között termesztettek, és nem tartalmaz semmilyen toxikus vagy szintetikus anyagot. A növénytermesztésnél figyelembe veszik a termőföld állapotát, a vetőmag származását és a növényvédő szerek alkalmazását. Az Európai Unió szabályai szerint az ilyen gazdaságból származó zöldséget vagy gyümölcsöt nem kezelték mesterséges permetezőszerekkel, és nem használtak termesztéséhez műtrágyát sem. Ez azt jelenti, hogy a rajtuk lévő, kizárólag szerves eredetű növényvédőket vízzel könnyedén lemoshatjuk.

Állati eredetű termékek esetében azok kaphatnak bio minősítést, amelyeknél az állatállomány megfelelő élettérrel rendelkezett, természetes anyagból készült táppal etették, és nem kapott növekedési hormont vagy egyéb hozamfokozó szert.

Honnan tudjuk, hogy nem átverés?

A biotermesztés szabályai az egész Európai Unióban egységesek. A feltételek betartását és a tanúsítványok kiállítását országonként különböző független szervezetek ellenőrzik. Az EU területén előállított, előre csomagolt bio termékeket egységes ökológiai logóval látják el. A jelölés mellett fel kell tüntetni az ellenőrző szervezet kódszámát, valamint azt a helyet, ahol a terméket alkotó mezőgazdasági nyersanyagokat előállították.

A zöld leveles logó láttán tehát biztosak lehetünk abban, hogy az adott termék megfelel a szigorú feltételeknek. Előfordul viszont, hogy a gyártók önkényesen ráírják termékükre a bio vagy organikus szavakat annak ellenére, hogy nem rendelkeznek megfelelő tanúsítvánnyal. Erre azért van lehetőségük, mert a törvény nem szabályozza szigorúan a fenti jelzők használatát. Ezért érdemes alaposan megvizsgálni a címkét, ha már egyszer eldöntöttük, hogy bioterméket veszünk.

Tényleg egészségesebb és környezetkímélőbb a bio?

Rengeteg felmérés készül a biotermelés valódi hatásáról. Persze a mozgalom ideológiájával könnyű azonosulni, hiszen ki ne támogatná az egészségesebb és környezetkímélőbb élelmiszerek előállítását? A piackutatók szerint a biotermékek népszerűsége nagyrészt a társadalmon eluralkodó kemofóbia, azaz a kémiai anyagoktól való félelem miatt van. A fogyasztók egyre jobban tartózkodnak a mesterséges tartósítószerektől és adalékanyagoktól. Ami permetezővel, növényvédő szerrel kezelt, az meg pláne gyanús. De vajon ártalmas is? Nem feltétlenül. A Stanford Egyetem kutatása szerint a hagyományos termékek hasonló tápanyagtartalommal rendelkeznek, mint a bio termékek, és a bennük található kemikáliák szintje nem olyan magas, hogy annak egészségügyi kockázatai lehetnének. Egyedül az antibiotikum-rezisztens baktériumok tekintetében találtak különbséget: a nem bio módon tenyésztett húsokban magasabb volt az antibiotikumnak ellenálló baktériumtörzsek előfordulása.

A biogazdálkodás ökológiai jelentőségéről is megoszlanak a vélemények. Az Oxfordi Egyetem összefoglalója szerint az organikus farmok tagadhatatlanul pozitívan befolyásolják a biodiverzitást, és tágabb értelemben véve is előnyösebb ökológiai hatással bírnak. Ugyanakkor a termelt termékek mennyisége szempontjából nem feltétlenül előnyösebbek, mint egy hagyományos gazdaság. Hiszen egy biofarm termésátlaga átlagosan kevesebb, ezért ugyanannyi élelmiszer előállítása akár nagyobb szén-dioxid kibocsátással járhat.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy ha a pénztárcánk is megengedi, akkor érdemes a biopiacon is vásárolni, biotermékeket venni. Ezzel hozzájárulhatunk a Föld természeti kincseinek megóvásához, és a holisztikus szemlélet jegyében más élőlények jólétéért is tehetünk a sajátunk mellett. Ez pedig hosszú távon biztosan kifizetődik.

4 komment

Megmenthetik-e a vegánok a Földet?

2020. július 17. 08:47 - CHIKANSPLANET

A vegetáriánus, vegán és növényi alapú étrend már nem csak a nyugati világ szubkultúrájára jellemző. A hippiken és aktivistákon túl egyre többen döntenek úgy, hogy elhagyják a húst és az állati eredetű termékeket étrendjükből. Van, aki az állatokkal való együttérzésből választja ezt a táplálkozási formát, és van, aki egészségügyi okokból. De sokakat fenntarthatósági megfontolások vezérelnek, hiszen a nagyüzemi állattartás világszerte hatalmas környezetterhelést jelent.

Mi lenne akkor, ha egyszer mindenki vegánná válna? Ez egy hipotetikus kérdés, mindenesetre érdemes elgondolkodni a lehetséges következményeken.  Már csak azért is, mert a brit Vegan Society statisztikái szerint az Egyesült Királyságban tíz év alatt 350 százalékkal nőtt a vegánok száma, ami azt jelenti, hogy 2016-ban 542 ezer brit vallotta magát vegánnak. Itthon is egyre jobban növekszik a húsmentes életforma népszerűsége, amit jól szemléletet a helyettesítő termékek iránti kereslet növekedése. A húsfogyasztás csökkentése ugyanis az ismeretterjesztő filmek és a kampányoló celebek hatására a korábban radikális életmódváltásnak számító veganizmus szép lassan beszivárog a mainstream kultúrába is. És ez nem csak a dietetikusok számára érdekes, hanem a környezetvédelemmel foglalkozó tudósoknak, közgazdászoknak és döntéshozóknak is.

Talán nem is gondolnánk, de a hűtőnk tartalma sokat elárul személyes karbonlábnyomunk nagyságáról. Az ENSZ szerint az ember által okozott üvegházhatású gázok 14,5 százaléka az állattenyésztés során termelődik. Ez a körülbelül ugyanannyi, mint a Föld összes autójának, hajójának és repülőgépének a kipufogógáz-kibocsátása együttvéve. Egy kutatás szerint ha a bolygó összes lakosa vegán életmódra váltana, akkor több mint felére csökkenne az élelmiszer előállítással összefüggő károsanyag-emisszió. Ez 2050-ig évente mintegy 8 millió emberi életet mentene meg. A The American Journal of Clinical Nutrition szerint a húsevők étrendje tizenhétszer több földterületet, tizennégyszer több vizet és tízszer több energiát igényel, mint egy vegetáriánusé. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre álló mezőgazdasági területek nagy részét állattenyésztésre és takarmánytermelésre használjuk fel ahelyett, hogy az emberi egészség számára fontos növényeket termesztenénk rajtuk.

Megfontolandók ezek a nagy számok. Már csak azért is, mert a következő ötven évben népességrobbanásra számítanak a tudósok, és ennyi ember táplálásához bizony fenntarthatóbb megoldások szükségesek. Persze nem minden legelő alkalmas növénytermesztésre, – szólhat az ellenérv. Ez igaz, ugyanakkor az éhezés ennél sokkal összetettebb probléma. Igazság szerint világszinten már most is jóval több élelmiszert állítunk elő a kelleténél, tehát adva van a lehetőség, hogy a Föld minden lakója elegendő táplálékhoz jusson. Legalábbis elméletben. Az egy főre jutó élelmiszermennyiség ugyanis legalább annyira függ a politikától és a nagyvállalatoktól, mint az egyes egyének táplálkozási szokásaitól. Ráadásul a felsorolt előnyök ellenére nehezen elképzelhető, hogy képesek lennénk világszinten egyszer s mindekorra lemondani a húsevésről. Az emberiség története 10 000 éve szorosan összefonódik az állattenyésztéssel. És most nem csak a táplálkozásra gondolok, hanem a foglalkoztatásra, a kereskedelemre, a vallásra és a kultúrára is. A húsipar világszerte több millió embernek jelent megélhetést, gyakran rendkívül hátrányos helyzetű területeken. Összességében tehát a veganizmus nem menti meg a Földet, – mindenesetre mérsékelheti a környezetvédelmi és gazdasági problémákat.

Érdemes elgondolkodni táplálkozási szokásainkon, mert a túlzott húsfogyasztás nem csak környezetünket, hanem szervezetünket is terheli. Egyre nagyobb trend az úgynevezett flexitáriánus étrend, ami növényi eredetű ételekben gazdag, de húsban szegény. Ahogy a neve is utal rá, ez az életmód nem a szigorú szabályokról szól, hanem a mértéktartást hirdeti. Előnyben részesíti a zöldségeket, gyümölcsöket, hüvelyeseket és teljes értékű gabonákat, és az állati eredetű fehérjét gyakran növényi eredetűekkel helyettesíti. Egy jól összeállított flexitáriánus étrenddel nem csak a szív-és érrendszeri megbetegedések kockázatát csökkenthetjük, hanem a természeti erőforrások fennmaradását is támogathatjuk.

Szóval a környezetvédelmi témák legtöbbjéhez hasonlóan a táplálkozás esetében sem kell extrém dolgokra gondolnunk, ha zöldebbek akarunk lenni. Mindenki gondolja át lépésről lépésre, hogy melyek azok a területek, amelyeken változtatni képes. Ami az anyatermészetnek jó, az hosszú távon az egészségünknek is jó. Higgyük el, hogy az is nagyon sokat számít, ha hetente csak egyszer eszünk vörös húst, vagy időnként gabonafélékkel, hüvelyesekkel, zöldségekkel helyettesítjük azt.

51 komment

Az élelmiszer-halmozók köztünk élnek

2020. július 10. 09:14 - CHIKANSPLANET

Valószínűleg sokak konyhapolcán rejtőzik olyan élelmiszer, amit pánikolva tett be a bevásárlókocsiba a koronavírus-járvány kezdetén. És valószínűleg erre csak akkor jön rá, amikor a kukába dobja ki, mert megromlott. Az élelmiszer-pazarlás a jobb módú és diplomás családokban gyakrabban fordul elő, miközben a világon közel egy milliárd ember éhezik. Az élelmiszer-hulladék azonban nem csak etikai kérdés, a klímaváltozás egyik főszereplője.

A minap többen ironikusan fogadták az egyik lakberendezési áruház Facebook-hirdetését, amiben egy ételtárolót ajánlottak azzal a szöveggel, hogy “a maradékokat a hűtőbe tedd a szemetes helyett”. Néhány kommentelő azt kritizálta, hogy kevés olyan van, aki megfőz egy kondérnyi ételt a nyári hőségben, majd az egészet inkább kidobja a kukába, ahelyett, hogy eltenné. Egyet is érthetnénk a kommentelőkkel, hiszen melyik magyarnak ne csomagolt volna anyukája kimosott fagylaltos dobozba ételt, vagy épp ő maga ne tette volna el a hűtőbe a maradékot.

Szomorú, de a hirdetés mégis releváns 2020-ban: Magyarországon ugyanis az uniós statisztikák szerint az ételek harmadát kidobjuk.

A világon évente 1,3 milliárd tonna emberi fogyasztásra termelt élelmiszert dobunk ki. Magyarországon évente 1,8 millió tonna étel végzi a kukában, és ennek több mint a felét nem a hipermarketek vagy a vendéglők termelik, hanem maguk a háztartások. A Nébih kutatása szerint egy évben fejenként 65 kilónyi élelmiszert dobunk ki, leginkább főtt ételt, pékárut, zöldséget és gyümölcsöt. Mindez az anyagiakat nézve is 50-60 ezer forintot jelent évente.

És minél fejlettebb egy ország, annál több élelmiszer-hulladékot termel. A jólét velejárója ugyanis az élelmiszer-pazarlás. Érdekes ellentmondás, hogy a magasabban kvalifikált, jól keresők (és főleg, ha gyerekeik is vannak), sokkal jobban aggódnak a környezetért, a klímaváltozásért, tudatosabban élnek, viszont több élelmiszer-hulladékot is termelnek. A kutatások szerint a tehetősebbek ugyanis sokszor több élelmiszert vesznek, nagyobb kiszerelésben, a hűtőt rogyásig megpakolják, aztán persze nem fogy el, és a fele a kukában végzi. Az élelmiszer-halmozók köztünk élnek, és nem csak egy világjárvány kezdetén bukkannak fel. Sőt, akkor szinte meg is sokszorozódnak.

Szerintem még mindenki emlékszik, amikor márciusban és áprilisban az üzletek polcai üresen álltak, kétségbeesve vásárolta mindenki tele a bevásárlókocsit attól félve, hogy éhen fog veszni. Előbb csak a WC-papíros polcok, később a konzervek, mirellitáruk fogytak szép számmal. Mivel pár nap leforgása alatt tízmillió pék országa lettünk, ezért a liszt után az élesztő, majd a sütőpapír lett hiánycikk. Elég valószínűnek tartom, hogy mindannyiunk konyhaszekrényében van még étolaj, rizs vagy paradicsomkonzerv, amit pánikolva vett meg, de igazából már el is feledkezett róla. Nem véletlen, hogy a rászorulókat megsegítésére létrejött Magyar Élelmiszerbank Egyesület adományozási programot indított a lakosságnál a koronavírus miatt felhalmozott élelmiszerek adományozására.

Az élelmiszerpazarlás ugyanis etikai kérdés is: a világon mintegy 2 milliárd ember nem jut megfelelő minőségű élelmiszerhez, 820 millióan pedig éheznek. Amikor legközelebb kidobjuk a még ehető, de már nem friss kenyeret, gondoljunk arra, hogy ma Magyarországon 4-500 ezer gyermek nem jut elegendő mennyiségű és minőségű ételhez, 40-50 ezer pedig szó szerint éhezik.

Az élelmiszerpazarlás azonban energiapazarlást is jelent és az éghajlatváltozásra is hatással van. Egy mondás szerint, ha az élelmiszer-hulladék egy ország lenne, akkor üvegházhatású-gáz kibocsátásával az Egyesült Államok és Kína mögött a harmadik helyet foglalná el.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának ugyanis 30 százaléka kötődik az élelmiszer-hulladékhoz. A kidobott élelmiszer tökéletlen bomlása metánt hoz létre, ami huszonötször erősebb hatást vált ki, mint a szén-dioxid.

És mi lehet a megoldás? A legegyszerűbb az lenne, ha holnaptól csak annyit vásárolnánk, amennyit meg is eszünk. Ez persze egyszerűen hangzik, de a megvalósítása nehéz. Így aztán az elmúlt években egyre többször ismételt gondolkodásmódot kell elsajátítani: a tudatosságot. Máris teszünk a környezetünkért, ha egy hétre előre megtervezzük az ételsort, és ahhoz vásárolunk. Ha bevásárlókocsi helyett kosarat veszünk magunkhoz, ha komposztálunk otthon, vagy épp a fent említett ételtároló dobozba tesszük a maradékot és nem egyenesen a kukába. Ha végre tudatosítjuk, hogy a minőségét megőrzi lejárati idő után nem kell feltétlenül kidobni az élelmiszert,  az néha csak annyit jelent, hogy az adott dátum után élvezeti értékéből veszthet, de még fogyasztható.

Szerencsére már a technika és egyre több startup is segíti az élelmiszerpazarlás csökkentését. A londoni Winnow például azzal robbant be, hogy egy intelligens mérleg segítségével megmutatja, mennyi értékű hulladékot termel a szakács. Ha pedig tudjuk, mennyi pénzt dobunk ki szó szerint a kukába, akkor jobban takarékoskodunk. Az IKEA Norvégiában így például 126 ezer eurónyit spórolt meg.

Számos olyan applikáció létezik (például az Olio) amelyik megmutatja, a szomszédnál milyen felesleges élelem, élelmiszer rejtőzik, amit mi épp hasznosítani tudunk. A SpareEat pedig azt jelzi, hogy a közeli étteremben, pékségben szállodában milyen lejárati dátumhoz közeli élelmiszereket lehet megvásárolni olcsóbban.

 

26 komment

Netflixező karantinik és élelmiszert felhalmozó boomerek: így reagáltak a generációk a koronavírus-járványra

2020. július 03. 10:09 - CHIKANSPLANET

Az elmúlt hónapok koronavírus-krízise sok gazdasági és társadalmi összefüggésre rámutatott. Feltűnt például, hogy mennyire másképp álltak hozzá a pandémiás veszélyhelyzethez a fiatalabb és idősebb generációk. A jelenség annyira szembetűnő volt, hogy több hazai és nemzetközi kutatócsoport is vizsgálni kezdte a köztük feszülő különbséget. Vajon tényleg igaz, hogy sokszor a leginkább veszélyeztetett korosztályba tartozók hagyták figyelmen kívül a szabályokat? A koronavírus tényleg kiélezte a feszültséget az idősek és a fiatalok között? Valóban maradandó nyomot hagyhat az elmúlt időszak egy egész felnövekvő generációban? Talán már eltelt annyi idő a járvány kirobbanása óta, hogy megkíséreljük megválaszolni ezeket a kérdéseket.

A generációs identitás, a szociális élethelyzet és a gazdasági státusz mind befolyásolták, hogy miként éltük meg az elmúlt hónapok valóságát. Bár az alapprobléma közös volt, mégis eltérő nehézségekkel kellett, illetve kell szembenéznünk, ami eltérő reakciókat váltott ki. Sokan arra panaszkodtak, hogy 65 év feletti rokonaik nem elég elővigyázatosak, nem tartják be a szükséges óvintézkedéseket, és továbbra is ugyanúgy eljárnak bevásárolni, intézkedni, közösségi életet élni, mint azelőtt. Egy amerikai kutatás szerint a baby boomerek, azaz az 1946 és 1964 között születettek 77 százaléka valószínűtlennek tartja, hogy elkapja a koronavírust, márpedig a statisztikák alapján a COVID-19 leginkább rájuk nézve veszélyes. A Mental Health America szakértője, Paul Gionfriddo szerint ennek az az oka, hogy az idősebb generációk tagjai már számos megpróbáltatást átéltek, ezért a mostani helyzetben jobban féltik családtagjaikat, mint saját magukat. Sokan nem tudnak azonosulni az „idős”, „kiszolgáltatott”, „veszélyeztetett” jelzőkkel, és úgy gondolják, hogy nem szorulnak segítségre, továbbra is képesek gondoskodni magukról. Olyanok is vannak, akik nehezen élik meg, hogy fordult a kocka, és most a gyerekeik, unokáik diktálnak.

De vajon valóban felelőtlenebbek lettek volna az idősebbek? Hiszen vannak olyan állampolgárok, akik lelkiismeretesen betartották a szabályokat, kesztyűt, maszkot viseltek, és adott esetben segítséget kértek. Egy másik, szintén amerikai kutatás némileg árnyalja a közösségi médiában elterjedt nézetet, miszerint az idősek nem vették elég komolyan a veszélyhelyzetet. A teszt szerint a 65 év felettiek jóval nagyobb arányban tartották magukat a social distancing alapelvéhez, mint az X vagy Y generációsok, csak az ő hangjuk kevésbé volt hangos az interneten, ahonnan a legtöbben tájékozódnak. Egyes esetekben pedig az elővigyázatosság szélsőséges formát öltött, és a „sose lehet tudni mi fog történni” elve alapján sokan élelmiszer-felhalmozásba kezdtek.

Ami viszont fontos és figyelemreméltó jelenség: a korlátozásokkal egy időben szinte mindenhol felerősödött a lokális szolidaritás és az összefogás. Az emberek bevásároltak idősebb szomszédaiknak, sokan pedig önkéntesen segítettek a távoktatásra történő átállásban. Talán a vírus jó esélyt adott arra, hogy az eddiginél szorosabb védőháló fonódjon a veszélyeztetett időskorúak köré, és felhívta a figyelmet a jó minőségű egészségügyi ellátás fontosságára is.  

És mi a helyzet a fiatalokkal?

Az elmúlt időszakban sok olyan véleménycikk született, ami a fiatalabb generációk hozzáállását dicsérte, hiszen látszólag ők voltak azok, akik igazán komolyan vették a problémát, lelkiismeretesen otthon maradnak, és erre idősebb hozzátartozóikat is figyelmeztették. Sok X-Y generációs most szembesült szülei sérülékenységével, és aggodalmát fejezte ki idősebb rokonainak egészségével kapcsolatban. A millenniumi korosztály tudomásul vette, hogy ez most nem a bulizás ideje: otthon maradtak, távolságot tartottak, a szorongásaikat Netflix-szel és koronavírus-mémekkel csökkentették. Más kimutatások szerint a millenniumi fiatalok a járványhelyzet kezdete óta sokkal óvatosabban költenek és jobban átgondolják pénzügyeiket, továbbá inkább online vásárolnak, hogy elkerüljék a tömeget. Bár a vírus közvetlenül az idősebbeket veszélyezteti, a járványt akár rövid, akár középtávon inkább a fiatalok szenvedik meg. Ők ugyanis jellemzően kevesebb anyagi tartalékkal rendelkeznek, és sokan elvesztették munkájukat, megélhetésüket. Székely Levente, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikációs és Szociológiai Intézet tudományos munkatársa szerint, ha hosszú távon nem tud visszaállni a normális társadalmi, gazdasági működés, az akár valós generációs feszültséget is szülhet.

Az eltelt időszak egészen biztosan nagy hatással lesz az 1994 és 2004 között világra jött Z generációra is. Az elmúlt évtizedben sok kritika érte őket azért, mert folyton otthon vannak és a virtuális térben léteznek, de a mostani helyzetben hirtelen ez lett a mainstream, az elvárt magatartásforma. Ebben a tekintetben hasonlók a ’68-as fiatalokhoz, akiknek alternatív attitűdje, látásmódja szintén egy korszak meghatározó kultúrájává vált.

Szabó Andrea, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese és tudományos főmunkatársa szerint elképzelhető, hogy létrejöhet egy új generáció a mostani 14-25 év közötti fiatalokból, akiket a koronavírus-járvány formál élményközösséggé. Hiszen a pandémia globális léttapasztalat, ami politikai, gazdasági és történelmi körülményeket is magában foglal, így meghatározhatja a fiatalok kialakuló identitását. Egyedülálló tapasztalat lehet számukra például a távoktatásra való átállás. Gondoljunk csak bele: az elmúlt évszázadban egyre több és több időt követelt tőlük az iskolarendszer. A gyerekek szocializációját 6-7 éves koruktól kezdve az oktatási intézmények határozták meg. A távoktatással tulajdonképpen fordult a kocka, és a régebbi korokhoz hasonlóan ismét nagyobb szerephez jutott a család és a közvetlen környezet nevelő szerepe.

Érdekes lesz látni, hogy hogyan rendeződnek vissza a dolgok a normális kerékvágásba, visszarendeződhetnek-e egyáltalán, vagy érdemes inkább új irányokat keresni? Egyes jóslatok szerint akár két évig is eltarthat a szigorítások és enyhítések váltakozása: ennek pedig valószínűleg tényleg hosszú távú generációs hatása lesz.

Szólj hozzá!

Zöld pénzügyek

2020. június 26. 12:06 - CHIKANSPLANET

Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a zöld szempontok a bankok, befektetők és biztosítók szolgáltatásaiban. Ez nem csupán üzleti lehetőség, hanem egyre inkább társadalmi és jogszabályozói elvárás is. Az Európai Unió egyre több eszközzel tesz azért, hogy a kontinens minél inkább a zöldgazdaság irányába mozduljon el: ezt a célt szolgálja többek között a European Green Deal bejelentése, a különleges karbon-határvám bevezetése, valamint a körforgásos gazdaság akciótervének kidolgozása is. Ezek a tendenciák a kisebb vállalatokat is egyre inkább arra ösztönzik, hogy felülvizsgálják saját fenntarthatósági szemléletüket és pénzügyeiket.  

Úgy tűnik, hogy a COVID-járvány csak felerősítette a fenntarthatósági törekvéseket mind társadalmi, mind nagypolitikai szinten. Nézzünk csak szét saját környezetünkben! Egyre nagyobb társadalmi igény van a változásra, amelyet a koronavírus-krízis még nyomatékosabbá tett. A fogyasztók és a munkavállalók ugyanis valódi, jelentőségteljes intézkedéseket várnak a nagyvállalatoktól a társadalmi problémák enyhítésére és az ökológiai lábnyomuk csökkentésére. De nem csak ők, hanem az érintett felek is elvárják a cégek tevékeny akcióit: erről számolnak be különböző nem-pénzügyi jelentések.

Az új tervek szerint az Európai Bizottság a jövőben várhatóan felülvizsgálja a nem-pénzügyi jelentéstételben kötelezett vállalatok körét. Ezt jelenleg a több mint 500 főt foglalkoztató cégeknek teszik kötelezővé, a jövőben azonban az ennél kisebb szervezeteknek is fenntarthatósági jelentést kell készíteniük. Érdekes lehet nyomon követni Kanada példáját, ahol a kormány kötelezővé tette a fenntarthatósági jelentéstételt azon vállalatok számára, amelyek a COVID-19 miatt gazdasági támogatást igényeltek. Ezek a tendenciák azt mutatják, hogy a koronavírus-válság csak még jobban felerősítette az igényt a gazdaság fenntarthatóbbá tételére.

A klímaváltozás és a kapcsolódó ökológiai problémák nem függetlenek a pénzrendszertől. A World Economic Forum legfrissebb globális kockázati felmérése alapján a megkérdezett gazdasági és politikai döntéshozók, kutatók a környezeti jellegű krízisektől tartanak leginkább. Az extrém időjárási hatásokat már a hitelminősítők is több éve figyelembe veszik hosszú távú előrejelzéseikben. Nincs mese tehát: tényleg mély, strukturális változásokra van szükség, hogy megelőzzük a katasztrófát.  

A jövőorientált gondolkodásmód azonban nem csak drasztikus intézkedésekből, hanem üzleti lehetőségekből is áll, hiszen a „zöld útra tért” vállalatok sokat profitálhatnak az átállásból. A fenntartható beruházásoknak azonban jelentős költségük van, amelyet közpénzekből szinte lehetetlen finanszírozni. Ezt az üzleti lehetőséget ismerték fel világszerte a pénzügyi intézetek, amelynek nyomán elindították a fenntartható beruházásokat támogató green finance üzletágukat. A zöld pénzügyi szolgáltatások rendkívül sokszínűek és innovatívok. Legfontosabb szegmensének, a zöld kötvények kibocsátásának mértéke az elmúlt három évben megötszöröződött. A fellendülés hatását már Magyarországon is érezhetjük: az MNB például tavaly indította el Zöld Programját az ország fenntartható felzárkóztatása céljából.

A feladat tehát adva van: általánossá kell tennünk a zöld pénzügyeket, hogy a környezeti hatás mint szempont beépüljön az üzleti döntésekbe. És ezzel nem csak a gazdaság, hanem a Föld is jól jár.  

 

Szólj hozzá!

Magad uram…

2020. június 19. 10:16 - CHIKANSPLANET

Össznemzeti sport lett a kenyérsütés. Hogyan készítsünk kovászt? Lehet-e kovász nélkül kenyeret sütni? Milyen a jó kenyérrecept? Kakaóscsiga házilag? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kereső, fotókkal és videókkal gazdagon illusztrált írásokkal lehet találkozni nem csupán a közösségi médiában, de a legnagyobb látogatottságú híroldalakon is. Úgy tűnik, a vírusjárvány megfékezésére bevezetett karantén hatására a magyarok ráébredtek arra az elvre, amivel nagyszüleink tökéletesen tisztában voltak: az önellátás bizony fontos dolog!

 

A COVID-19 járvány és a nyomában járó korlátozások váratlanul, ám félreérthetetlenül mutattak rá arra, mennyire sérülékeny a világ és benne Magyarország gazdasági és társadalmi rendszere, mennyire kiszolgáltatottak a fejlett nyugati országokban élők. Bebizonyosodott például, hogy hiába van minden sarkon egy bolt, hiába roskadoznak a polcok a különféle árucikkektől, hiába lehet jóformán bármit megvásárolni, a kiskereskedelem működését biztosító áruellátási lánc igencsak sebezhető. Elég egy pár hetes korlátozás, megspékelve egy kis bevásárlási rohammal, és a bőségnek azonnal végeszakad.

 

Szerencsére a rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat szült e kiszolgáltatottság csökkentésére. Olyan megoldásokat, amelyekből hosszabb távon is hasznot húzhatunk. Az egyik ilyen lehetséges megoldás az önellátás. Ha ugyanis előrelátóak vagyunk és hosszabb távon is felkészülünk arra, hogy legalább néhány dolgot magunk intézzünk, akkor nyugodtabban és zökkenőmentesen vészelünk át a mostani járványhoz hasonló váratlan eseményeket. Ráadásul ezzel pénzt spórolhatunk és még a Föld megóvásáért is teszünk valamit.

 

Az ismeretterjesztő televíziós csatornák sorozataiban gyakran találkozunk a világtól elvonultan élő, maguknak mindent megtermelő, a civilizációval évente legfeljebb néhány alkalommal találkozó hivatásos túlélőkkel. Gyakorta hallani tőlük, hogy ők aztán mindenre fel vannak készülve, jöhet bármi. Ez véleményem szerint éppen olyan végletes viselkedés, mint az, amikor minden nap le kell mennünk a boltba, mert egy falat ennivalónk sincsen otthon. Az igazi megoldás – mint oly sokszor az életben – valahol a két véglet között van.

 

Nem véletlenül kezdtem a bejegyzést a kenyérrel, hiszen ezt az élelmiszert mindenki naponta fogyasztja. Nagyon jól esik frissen sült péksüteményekért naponta akár többször is betérni a boltba, de vajon tényleg szükség van erre? A karantén bebizonyította, hogy nem feltétlenül. Ha előrelátóak vagyunk és tartunk otthon lisztet és élesztőt, akár naponta többször frissen sült jó minőségű pékáru kerülhet az asztalunkra. Ha utánaszámolunk, kiderül: olcsóbban jövünk ki így. De akkor miért nem csináljuk?

 

Valószínűleg azért, mert kényelmetlen. Visszautalnék a már emlegetett önkéntes remetékre. A róluk szóló filmekből egyértelműen látszik, hogy a teljes önellátás bizony rengeteg munkával és még több lemondással jár. Talán ezért is vállalják olyan kevesen ezt az életmódot. Az otthoni kenyérsütés persze nem jár ekkora áldozatokkal, de azért mégis kényelmetlen. Korábban kell kelni, elkészíteni a tésztát, kisütni a kenyeret. Tudom, vannak kenyérsütő gépek, amelyek megkönnyítik ezt a munkát is, de betérni egy boltba és levenni a polcról a friss cipót még így is egyszerűbbnek tűnik. De mi van, ha valami miatt nincs nyitva a bolt? Nincs mese, nagyon úgy tűnik, választanunk kell a kényelmünk és a biztonságunk között.

 

Az nem megoldható persze, hogy mostantól mindenki háziállatokkal, veteményessel „felszerelt” kertes házban éljen, de azért a város közepén, a hetedik emeleten élve is sokat lehet tenni az önellátásért. És nem csak azzal, hogy lisztet meg élesztőt halmozunk fel! Itt van például a befőzés tudománya. Nagyanyáink rengeteg befőttet, lekvárt, savanyúságot, aszalványt, szörpöt tettek el. Erre azért nekünk is van lehetőségünk. Csak észre kell venni, mikor akciós egy-egy alapanyag és rászánni az időt a feldolgozásra. A házi biztosan olcsóbb a boltinál, ráadásul ha szezon idején vásárolunk, a helyi termelőket támogathatjuk a forintjainkkal. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a lépéssel a karbonlábnyomunkat is csökkenthetjük, hiszen nem a világ másik végéről érkező zöldségeket és gyümölcsöket tesszük a kosarunkba nap, mint nap.

 

Az önellátást szolgáló megoldások tárháza végtelen. Kis fáradtsággal otthon is készíthetünk gyógyteákat, tejtermékeket, tésztaféléket, sőt kozmetikumokat és illatszereket is. A mesterfogásokat könnyen elsajátíthatjuk az interneten ezerszám fellelhető cikkekből és videókból. Csak el kell határoznunk magunkat és vállalni a munkával járó apró kényelmetlenségeket, majd gyakorolni, tökéletesíteni a tudásunkat s a siker nem maradhat el!

 

Mikor ez a téma szóba kerül, sokan ingatják a fejüket, hogy bizony a bolti alapanyag drága, ha abból készítünk bármit, az bizony drágább lesz a boltinál. De miért ne termelhetnénk mi magunk legalább néhány alapanyagot? Balkonon, sőt napsütötte ablakpárkányon cserépben lehet zöldséget, fűszer- és gyógynövényeket nevelni, de kirándulás közben az erdőn-mezőn nyitott szemmel járva is bőségesen és ingyen gyűjthetünk különféle alapanyagokat. A szinte mindenhol növő bodza virágából készült szörpnél nincs is jobb!

 

Ha belejöttünk a dologba és tovább léptünk, elővehetjük szüleink példáját és jöhet a hétvégi kert! A városok környékén még mindig viszonylag olcsón lehet üres területeket vásárolni. Kedvező esetben egy kétfős család zöldség- és gyümölcsszükségletét egy 700-800 négyzetméteres területen már biztosítani lehet. Persze egy hétvégi kerttel már nem kevés munka van, de fáradtságunk eredményeként friss és jó minőségű élelmiszer kerülhet az asztalra.

 

Végezetül ejtsünk néhány szót szűkebb szakterületemről, az energetikáról is. Merthogy itt is létezik ám önellátás, ha nem is egyszerűen és nem is mindenhol lehet azt megvalósítani. Az első lépés e területen mindenképpen a nyílászárócsere és a hőszigetelés, hiszen ha magunk szeretnénk energiát termelni, egyáltalán nem mindegy mennyit kell előállítanunk. Ráadásul ez a módszer a társasházakban élőkön is segíthet, akik külön-külön aligha kezdhetnek energiatermelésbe. Amikor ezzel megvagyunk, csak a pénztárcánk és a fantáziánk szabhatja meg, hogy milyen megoldást választunk az energiafüggetlenségünk megvalósításához. Az egyszerűen és olcsón bárki által kivitelezhető sörkollektortól, a napkollektorokon és napelemeken át a hőszivattyúig vagy az elfogyasztottnál több energiát termelő házig széles a választék. Egy a lényeg: vállaljuk az apró kényelmetlenségeket és csináljuk, mert megéri!

 

 



Szólj hozzá!

Óceánoktól a folyókig: hol tart ma Boyan Slat és a Nagy Műanyagmentesítés?

2020. június 12. 09:55 - CHIKANSPLANET

2018-ban, Spanyolország déli partjainál egy fiatal ámbráscetet mosott partra a víz. Mint később kiderült, pusztulásának oka hasnyálmirigy-gyulladás volt, amit az a több mint 29 kilogramm tengeri hulladék okozott, amit a gyomrában találtak. Ennek jelentős része műanyag volt. Az eset látványosan szemléltette az addigra már igen komoly méreteket öltő műanyag szennyeződési problémát: 2018-ra összesen kb. 150 millió tonna műanyag hulladék került az óceánokba, amelynek mértéke a World Economic Forum kimutatása alapján évi 8 millió tonnával nő. Ez olyan, mintha percenként egy kukásautónyi nem lebomló műanyagot öntenének a tengerekbe. A szervezet figyelmeztetése is rémisztő volt: tíz éven belül megháromszorozódik ez a mennyiség. Ami még borzasztóbb, hogy a tengerekben található hulladék legnagyobb részét az egyszer használatos műanyag termékek teszik ki: a műanyag evőeszközök, poharak vagy fültisztító pálcikák. 

Szerencsére nem mindenki ül a fenekén hüledezve vagy vállvonogatva. Az 1994-es születésű holland Boyan Slat egy görög nyaraláson, amikor búvárkodás alatt több műanyagzacskót látott, mint halat, annyira felbosszantotta magát, hogy hazatérve egyik középiskolai projektjében arra kereste a választ, mi okozza az óceánok műanyagszennyezését és miért áll a jelenség előtt tehetetlenül a világ. Alig két évvel később a feltaláló, vállalkozó és környezetvédelmi aktivista létrehozta The Ocean Cleanup alapítványát, melynek célja az volt, hogy egy saját fejlett technológián alapuló eljárással eltávolítsa az óceánok vizéből a műanyag szemetet. 2014 júniusában publikálták 528 oldalas megvalósíthatósági tanulmányát, amelyet több oceanográfus technológiai képtelenségnek könyvelt el. Ennek ellenére Boyan Slat 2017 áprilisáig 31,5 millió amerikai dollárt gyűjtött össze tervei megvalósításához közösségi finanszírozással. 2018 szeptemberére végül megépítette és tengerre bocsátotta az első passzív műanyaghulladék-gyűjtő rendszert, a System 001-et. Ez a rendszer egy 600 méter hosszú, a víz felszínén lebegő U-alakú műanyag csőből és három méter mélyen a víz alá merülő fésűszerű filterből áll. A System 001 napenergiával működik, lámpákkal, kamerákkal, szenzorokkal és műholdantennákkal felszerelt, és folyamatosan jelzi a helyzetét. Így találja meg az a hajó, amelyik az összegyűjtött szemetet néhány havonta a szárazföldre szállítja. 

Az első misszió a csendes-óceáni nagy szemétsziget (Great Pacific Garbage Patch) felszámolása volt, amelynek 2018 októberében vágtak neki. Sajnálatos módon, kevesebb mint három hónappal az indulás után le kellett állítani a rendszert, a begyűjtőberendezés megrongálódása miatt. 2019 júniusában azonban a System 001 másodszor is elindult a Kalifornia és Hawaii között a Csendes-óceánon úszó hatalmas szemétszigetet eltakarítására, ezúttal sikerrel. 2019 decemberében büszkén számoltak be az első nagy „fogásról”, és jelentették be, hogy a hulladékból nyomon követéssel (hogy a vásárló biztos lehessen benne, hogy a tengeri hulladékból származik) fenntartható termékeket készítenek. A műanyagok eredetét egy nemzetközi társaság, a DNV GL eljárása szavatolja, a „zsákmányból” készült termékek értékesítéséből pedig további projekteket finanszíroznak, hiszen 100%-ban nonprofit cégről van szó. A mai világban a legfontosabb a bizalom, hiszen duplán káros lenne olyan csalás áldozatává válni, ahol nem tengeri műanyaghulladékból készült terméket vásárolunk meg, és ezzel pont az ellenkezőjét érjük el annak, mint amit akartunk. Erre szolgál a DNV GL és a The Ocean Cleanup által létrehozott Ocean Plastic Standard. Ez a szabvány biztosítja a nyomon követhetőséget, a szabványt használók kötelesek igazolni az anyag forrását és azt, hogy nem volt keverve más anyagokkal. Az, hogy mik lesznek ezek a termékek pontosan, majd 2020 szeptemberében derül ki, de aki a jó célt szeretné szolgálni és nem akar lemaradni az első ilyen termékről, előre biztosíthatja a helyét egy 50 dolláros adománnyal a The Ocean Cleanup projekt oldalán.  

A sikeres első begyűjtés optimizmusra adhat okot, de Boyan Slat és munkatársai figyelmeztetnek: sietni kell, mert bár a lebegő műanyag szennyeződés java része (mintegy 90%) a 2000 méteres mintavételi oszlop felső 5 méterében tartózkodik, addig a mikroműanyagokra való bomlási folyamat zajlik és felgyorsulóban van. Ennek következtében ezek a parányi részecskék lesüllyednek a tengerfenékre, ahonnan aztán lehetetlen lesz begyűjteni és eltakarítani.  Az persze végtelenül szomorú, hogy a szennyeződés kb. 43%-a eleve elsüllyed. 

Éppen ezért, hogy eleve ne juthasson el a tengerekbe és óceánokba a műanyagszennyeződés, tavaly októberben egy újabb projektet mutatott be a fiatal holland vállalkozó: az új fejlesztés, a The Interceptor nevű találmány folyókon haladva kotorja ki a műanyagszemetet. Ez azért nagyon fontos, mert mintegy ezer folyó „felelős” az óceánokat érintő műanyagszennyezés csaknem 80 százalékáért. A The Interceptor is napenergiával működik, és naponta 50 ezer kilogramm(!) műanyaghulladékot képes összegyűjteni íves alakú felfogó berendezésével. Ez a mennyiség pedig megfelelő feltételek mellett akár kétszeresére is növelhető.

Sajnos, úgy tűnik, hogy szükség is lesz rá. 

 

 

3 komment

Hulladékmentes életmód lépésről lépésre

2020. június 05. 11:11 - CHIKANSPLANET

A zero waste szemlélet egy-két generációval ezelőtt a vidéki háztartásokban magától értetődő volt, ma viszont folyamatos tervezést és előrelátást igényel. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a fogyasztói társadalom legtöbb produktuma előre csomagolt vagy eldobható, ezért néha valóságos stratégiai játéknak tűnik, hogy elkerüljük a felesleges pazarlást. Pedig a kidobott szemét nem tűnik el nyomtalanul: jó esetben hulladéklerakóban vagy hulladékfeldolgozóban végzi, rossz esetben az óceán mélyén vagy egy állat gyomrában. Egyre többen ébrednek rá a környezetvédelem fontosságára, de a hulladékcsökkentés még a legelhivatottabbaknak is kihívást jelent. Hogyan legyünk hulladékmentesek tehát úgy, hogy ne kelljen átszerveznünk az egész életünket? A szakértők első lépésként azt javasolják: ne akarjuk rögtön megmenteni a világot!

Ellentmondásosnak hangzik? Pedig nem az. Csak arról van szó, hogy ha fenntarthatóbb életmódra szeretnénk áttérni, akkor először tudatosítanunk kell, hogy száz százalékban hulladékmentes háztartás nincsen. A zero waste nem azt jelenti, hogy szó szerint nulla szemetet termelünk, hanem hogy a mindennapi életvitelünk során keletkezett hulladék mennyiségét minimálisra csökkentjük. Ne várjuk magunktól, hogy egyik napról a másikra megmentsük a Földet, a lényeg, hogy tudatos tervezéssel és folyamatos gondolkodással apránként felülvizsgáljuk mindennapi szokásainkat. Mindenkinek a saját idejéhez és lehetőségeihez érdemes igazítania a lépéseket. Az is több a semminél, ha szelektíven válogatjuk a szemetet, vagy esetleg komposztba gyűjtjük a konyhai hulladékot ahelyett, hogy a kukába borítanánk mindent. Ez egy folyamat, amelynek a környezetvédelmen túl az is célja, hogy megkönnyítse az életet; ideális esetben tehát nem igényel extra időt, pénzt és energiát.  

A közösségi média rengeteg tanáccsal és ötlettel szolgál arra vonatkozóan, hogy hogyan éljünk környezetkímélő, hulladékszegény életet. Az irreális összkép, ami a látottak és olvasottak alapján összeállhat bennünk, összehasonlítva a valóságunkkal akár lesújtó is lehet. Érdemes tudatosítanunk: semmivel sem érnek kevesebbet a törekvéseink, ha csak fokozatos lépésekben nyilvánulnak meg. Az életmódváltáshoz hasonlóan ugyanis a zero waste szemlélet is csak akkor működhet, ha nem érezzük nyomasztó tehernek, ami ránehezedik a mindennapjainkra. Azt tanácsolom, hogy a számunkra nehezen kivitelezhető megoldások helyett találjuk meg azt a területet, ahol szívesen és könnyen változtatunk. Ezáltal sikerélményünk lesz, és a pozitív tapasztalatok által még nagyobb lendületet nyerünk.

10 tipp kezdőknek

Az alábbi néhány terület példával szolgálhat arra, hogy miként kezdjünk hulladékmentes életet. Sok kicsi sokra megy, tehát nem baj, ha egyszerre csak az egyik lépést próbáljuk ki. Hosszú távon pedig minél többen tesszük meg ezeket a lépéseket, annál nagyobb hatást gyakorlunk az ipari szereplőkre, akik maguk is kénytelenek lesznek a fogyasztói elvárásokhoz igazítani működésüket. A következő tippek tehát segíthetnek a háztartási hulladék mennyiségének csökkentésében:

Első lépésként tudatosítsuk, hogy milyen típusú és mekkora mennyiségű szemetet termelünk. Figyeljük alaposan több héten át a szokásainkat, és gondoljuk át, hogy miből hogyan tudnánk lefaragni.

Ha eddig nem tettük, kezdjünk bele a szelektív hulladékgyűjtésbe! Járjunk utána a helyes szelektálás alapszabályainak, és tanuljunk meg otthon komposztálni!

Egy átlagos háztartás a bevásárolt élelmiszerek 20-30 százalékát fogyasztja csak el, a többi általában a szemetesben végzi. Ha előre megtervezzük a hetünket, és listával megyünk a boltba, elkerülhetjük a túlvásárlást.

Ugyanez érvényes a használati cikkekre. Az új tárgyak vásárlásra előtt érdemes rákeresni, hogy nem találunk-e használtan olcsóbbat vagy nem kaphatjuk-e kölcsönbe ugyanazt a terméket.

Nagyon egyszerű trükk, ha mindig van a táskánkban vagy az autónkban egy vászonszatyor. Ezzel elkerülhetjük, hogy egyszer-használatos műanyag zacskót kelljen venni a gyümölcsökhöz vagy zöldségekhez.

Nem kell mindig bolti ásványvizet inni: használhatunk csapvizet, vagy ha ettől idegenkedünk, akkor felszereltethetünk szűrőberendezést, vagy ihatunk ballonos ásványvizet is. Ez nem csak olcsóbb és környezetkímélőbb megoldás, hanem kényelmesebb is.

Legyünk kreatívak, ha a hűtőben talált feleslegről van szó! Improvizáljunk vagy keressünk az interneten új recepteket, hogy minél előbb felhasználjuk a romlandó élelmiszereket.

Ha van a közelben csomagolásmentes bolt, menjünk el és próbáljuk ki, hogy milyen! Vigyünk magunkkal vászonzsákokat, zárható dobozokat és üres üvegeket, amikben lemérhetjük a megvásárolni kívánt termékeket.

Online rendelés esetén keressünk olyan áruházakat, ahol környezetbarát vagy újrahasznosított csomagolást használnak, így elkerülhetjük, hogy egy csomó felesleges polisztirol töltőanyagot kapjunk a megrendelt termékek mellé.

A vonzó, környezetbarát termékek megvásárlása előtt előbb használjuk el a már meglévőket!

2 komment

Hogyan változik a társadalmi magatartás a járvány hatására?

2020. május 29. 14:39 - CHIKANSPLANET

Váratlanul jött a koronavírus-válság, és rövid időn belül kellett alkalmazkodnunk az új körülményekhez. Az átalakuló mindennapok a társadalmi magatartásban is változásokat hoztak, ami a higiéniás intézkedésekben, vásárlási szokásokban és napi életvitelben is megmutatkozott. Most, hogy a gazdaság túljutott a válságkezelés első fázisán, és lassan mindenki magához tér a sokkból, ideje összegezni az eddigi tapasztalatokat és elgondolkodni az új utakon.

A piackutatók már a járvány kirobbanása óta folyamatosan vizsgálják a társadalmi magatartás álalakulását. Különösen azok az országok érdekesek, ahol lassan kezdenek visszatérni a normális hétköznapok. Ezek a változások ugyanis tapasztalati úton adhatnak támpontokat az olyan államoknak, ahol a járvány még javában zajlik. Vajon milyen új szokásokra és normákra számíthatunk?

Az Ipsos április elején azt írta, hogy a pandémia hatására a felnőtt hazai lakosság fele (52%) egyáltalán nem hagyja el otthonát, míg tizenkettőből csupán egy fő mozog továbbra is változatlanul. A kijárási korlátozást inkább a fiatalok veszik komolyan: a 30 év alattiak 69 százaléka marad otthon, míg az 50 év felettiek kisebb arányban (43%) veszik komolyan a figyelmeztetést. A munkarend megváltozása első sorban a felsőfokú végzettségűeket és a közép-magyarországiakat érinti: a lakosság 31 százaléka teheti meg, hogy otthonról dolgozik, míg a társadalom nagyobb része, 40 százaléka továbbra is ugyanúgy bejár a munkahelyére. Ezek a számok azt igazolják, hogy a magyar lakosság elég eltérően éli meg a kijárási korlátozást, amit nem feltétlenül tapasztalnak meg azok, akik tényleg csak vásárlás céljából hagyják el a lakást.

A munkarendünkön túl a fogyasztói szokásaink is megváltoznak. Míg az első karanténintézkedések meghozatalakor sokan megrohanták a boltokat, most az látszik, hogy ritkul a fizikai üzletben történő vásárlás. Az Ipsos szerint sokkal gyakoribbá váltak az online megrendelések, főleg a magas iskolai végzettségűek, az egyedül élők és home office-ban dolgozók körében. Az is átalakult, hogy milyen termékeket tartunk feltétlenül szükségesnek: a kezdeti fázisban tartós élelmiszert, fertőtlenítőszert, maszkot és egyéb higiéniás felszereléseket vásároltunk, továbbá olyan informatikai cikkeket, amelyek az otthoni munkavégzéshez kellettek. Aztán ahogy alábbhagyott a kezdeti pánikhangulat és megszoktuk a tartós bezárkózás gondolatát, inkább az otthonlétünket kényelmesebbé tevő árucikkek lettek fontosak: játékkonzolok, bútorok, edzőfelszerelések.

A válság következtében sokan elvesztették munkájukat, és a romló gazdasági kilátások arra ösztönözték őket, hogy átgondolják pénzügyeiket. Egy németországi felmérés szerint a fogyasztók hosszútávon gazdasági visszaeséssel és a mostaninál szűkösebb jövedelemmel számolnak, ezért már most meghúzták a nadrágszíjat. A megkérdezettek negyede lemondta a betervezett nyaralását, 7 százalékuk pedig megfontolja, hogy vegyen-e új autót vagy ruházati cikkeket. A munkahelyek megszűnésével a társadalom jelentős részének romlott a vásárlóereje, ami a korlátozások megszűnte után új kihívások elé állítja a kereskedőket.

És akkor még nem beszéltünk a járvány pszichológiai tényezőjéről: a félelemről. Egyik napról a másikra rettegni kezdtünk egymástól, az irodaházaktól, a tömegközlekedéstől, a plázáktól, a lépcsőházak ajtókilincseitől és a liftek gombjaitól. Az elmúlt hónapokban láthattuk, hogy a digitális korban minden eddiginél gyorsabban terjednek a rémhírek, és a pánik egész országokat béníthat meg. A mostani tudásunkkal nehéz megítélni, hogy a fenyegetés mértékének megfelelően reagáltunk-e. Mindenesetre a jövőben arra is ügyelnünk kell, hogy a tömeges szorongás ne váljon tartós állapottá, és az elővigyázatosság ne csapjon át társadalmi elidegenedésbe.

És hogy mit tartogat a jövő? Az erre vonatkozó találgatásokkal tele van az internet, és néha nehéz eligazodni az egymásnak is ellentmondó elméletek között. Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen társadalmi párbeszédek zajlanak. Biztos sokan észrevették, hogy mostanában mindenhol ilyen mondatokat hallunk: „az életünk már sohasem lesz a régi” és „a járvány után új világ jön el.” Úgy tűnik, hogy amíg nem áll rendelkezésünkre a vírus elleni csodaszer, addig meg kell tanulnunk együtt élni a járvány következményeivel. A piackutatások is azt sugallják, hogy sok minden fog változni a mindennapjainkban, átalakulhatnak egyes szokásaink, mechanizmusaink. De mégis azt mondom, hogy bánjunk óvatosan az egyértelmű kijelentésekkel, és kezeljük kritikával a leegyszerűsítő magyarázatokat, még akkor is, ha hangzatosak. A történelem ugyanis azt igazolja, hogy az igazság sokrétű és összetett. Ráadásul még semmi sincs eldöntve: rajtunk áll, hogy milyen játékszabályok szerint szervezzük meg az újrainduló életünket.

Szólj hozzá!

Az esőerdők megóvásával egy újabb világjárványt előzhetünk meg

2020. május 22. 10:25 - CHIKANSPLANET

Egy korábbi bejegyzésben már írtam róla, hogy a járvány miatti korlátozások következtében lassulni látszik a klímaváltozás. A gyógyuló bolygónkról szóló híradásokkal azonban óvatosan kell bánni, hiszen tudjuk, hogy a javulás csak átmeneti és a globális gazdaság hibernálásának köszönhető. Ráadásul aki figyelmesen olvassa a hírportálokat, az látja, hogy a koronavírus mellett továbbra is feltűnnek olyan cikkek, amik a klímahelyzet kapcsán aggodalomra adhatnak okot. Az MTI például nemrég beszámolt róla, hogy körülbelül 2,4 millió hektárnyi esőerdőt áldoznának fel az Amazonas-medence térségét érintő jövőbeli útépítések során. Pedig a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az ökoszisztéma felborulása szoros összefüggésben áll a modern kori világjárványok kitörésével.

Az amazonasi esőerdő kulcsfontosságú szerepet játszik a légköri szén-dioxid megkötésében, és a közismert mondás szerint a Föld tüdejeként funkcionál. Ennek ellenére a térség országainak kormányai továbbra is engedélyezik az erdőterületeket érintő útépítéseket, gyakran anélkül, hogy egyáltalán felmérnék ezeknek a projekteknek az ökológiai hatását, vagy azt, hogy gazdaságilag életképes beruházásokról van-e szó. Az Amazonas-medence térségén osztozó országok a következő években nagyjából 12 ezer kilométernyi utat terveznek megépíteni, hogy fellendítsék a mezőgazdasági termelést és a szarvasmarha-tenyésztést. A Kolumbiát, Perut, Ecuadort, Bolíviát és Brazíliát érintő beruházás hozzávetőleg 27 milliárd dollárból valósulna meg, ami a jelenlegi tervek szerint körülbelül 2,4 millió hektárnyi esőerdő kivágását jelentené.

A Proceedings of the National Academy of Sciencesben publikált tanulmányban az amerikai, bolíviai, brazil, svéd, perui és kolumbiai tudósokból álló kutatócsoport végigelemezte a projekt potenciális hatásait. A kutatók 75 útépítési projektet vizsgáltak meg, és megállapították, hogy az útépítésekre fordított pénzek nagy része nem fog megtérülni, sőt, a beruházások majdnem fele veszteséges lesz. A szakemberek szerint az általuk ráfizetésesnek értékelt projektek törlésével 7,6 milliárd dollárnyi veszteséget lehetne kiküszöbölni és durván 1,1 millió hektárnyi esőerdőt lehetne megkímélni. Ha az illetékesek csupán a legkisebb környezeti és szociális hatással bíró beruházásokat hagynák jóvá, az a fakivágás tekintetében is megmentené az eredetileg becsült 2,4 millió hektár 90 százalékát.

Az erdőirtás és a világjárványok összefüggései

Az erdőpusztítás problémája már sokadszorra merül fel az amazóniai térség kapcsán. Tavaly nyáron drasztikusan megugrott az erődtüzek száma Brazíliában, és arról cikkeztek az újságok, hogy az előző évhez képest 2019-ben 85 százalékkal nagyobb területen irtották ki a fákat Amazónia észak-brazíliai részén. Ez 9166 négyzetkilométernyi esőerdő halálát jelentette. Most, hogy mindenhol a koronavírus uralja a szalagcímeket, és mindenkinek a járvány megfékezésén jár az esze, kevesebb figyelem irányul azokra a problémákra, amiket az elmúlt években fontosnak tartottunk. Ennek ellenére azonban nem évül el a jelentőségük. Sőt! Az amazóniai esőerdők példája jól mutatja, hogy a pandémiás helyzet ellenére a világvezetők ugyanúgy meghoznak környezetpolitikai döntéseket, mint azelőtt. A különbség csak annyi, hogy a jelenleg nagyobb problémának ítélt koronavírus-járvány miatt a nemzetközi sajtónak és a politikának kevesebb figyelme esik ezen döntésekre. Pedig azt gondolom, hogy a mostani helyzettel járó radikális perspektívaváltás jó lehetőséget teremt arra, hogy friss szemmel lássunk rá olyan megoldhatatlannak tűnő globális válságokra, mint a klímaváltozás.

A virológusok és a biológusok már korábban is figyelmeztettek arra, hogy az új típusú koronavírus megjelenése természetes következménye az ökoszisztéma pusztításának. Egyes tudósok szerint a jövőben újabb világjárványok kitörésére számíthatunk, ha nem hagyunk fel a vadon élő állatok környezetének felszámolásával. Ez ugyanis azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a rágcsálók, denevérek és bizonyos emlősök által hordozott kórokozók utakat találhatnak az emberi szervezetbe, amely nincs felkészülve az ismeretlen mikroorganizmusok támadására. Számos kutatás bizonyította, hogy az amazóniai erdőterületek csökkenése összefüggést mutat a fertőzések terjedésével. Egy tanulmány például rámutatott, hogy a kiirtott amazóniai területek egy százalékával 23 százalékban nőtt a maláriás megbetegedések száma. A globális felmelegedés extrém időjárásváltozásokat okoz, ami szintén újabb fertőzések kialakulásának ágyazhat meg.

Épp ezért most újabb okunk van kiállni az esőerdők megóvása mellett. Egy társadalom annál egészségesebb, minél nagyobb összhangban él a környezetével. A járványhelyzet rávilágított arra, hogy milyen érzékeny az ökológiai egyensúly, és annak megbomlása milyen sok társadalmi, politikai és gazdasági következménnyel jár. Most a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy elválaszthatatlanok vagyunk a környezetünktől: a természetben okozott károk előbb-utóbb a mindennapi életünkre is visszahatnak, és ez már nem csak az unokáink problémája lesz. Hiszen most is, ebben a pillanatban is benne élünk.

 

3 komment

Látni majd a drónoktól az erdőt?

2020. május 15. 08:57 - CHIKANSPLANET

Pusztulnak az erdők. De nem csupán a Föld tüdejének számító Amazóniában, hanem világszerte mindenhol. Az erdőirtás ugyanis gyors és jövedelmező folyamat, míg erdőt telepíteni ennek épp az ellenkezője. Ám a fejlett technológia bevetésével mindannyiunk érdekében talán visszafordítható lehet a kedvezőtlen folyamat!

Az erdőtelepítés lehet a következő évtized egyik legnagyobb „ökobiznisze”. Meglepő kijelentés, ám mégsem túlzó, hiszen a párizsi klímaegyezmény részét képező, Bonni Kihívás nevet viselő akcióterv értelmében 2030-ra világszerte 350 millió hektár erdőt kellene újratelepíteni. Mindannyiunk érdeke lenne, hogy ez az ambiciózus célkitűzés megvalósuljon. Több okból is. A legfontosabb talán, hogy az erdők elnyelik az üvegházhatású gázokat, azaz lassítják a klímaváltozást. Emellett javítják az emberiség szempontjából legfontosabb „nyersanyagok”: a termőföld, a víz és a levegő minőségét, valamint segítenek bolygónk biológiai sokszínűségének megőrzésében.

Gyanítható, ezen előnyökkel eddig is mindenki tisztában volt, ám sajnálatos módon globálisan csak nem kaptak lendületet az állami faültetési programok. A feladatot civil szerveződések (10 millió Fa Mozgalom, Myforest, Plant for the Planet stb.) szerencsére magukra vállalták, ám bizonyára nagyobb vonzereje lenne a munkának, ha porfitorientált vállalkozások nem csak társadalmi felelősségvállalási programjuk elemeként tekintenének rá. Fontos kérdés tehát, hogy vajon lehet-e jövedelmező tevékenység az erdőtelepítés?

Egy 2018 elején közzétett jelentés szerint a válasz egyértelműen igen! Azon társaságok például, amelyek erdőtelepítéssel foglalkoznak, sorra növelik az árbevételüket. Volt olyan köztük, amelyik megtízszerezte azt! 2015-ben csak az Egyesült Államokban 9,5 milliárd dollár összbevételt termeltek az erdőtelepítéssel foglalkozó társaságok, amihez még 15 milliárd dollár értékű közvetett módon megtermelt bevétel társult. Tér is bőven lenne a Bonni Kihívás teljesítéséhez, hiszen a becslések szerint világszerte 2023 milliárd hektár elhanyagolt területet lehetne erdősítéssel vagy mezőgazdasági erdőgazdálkodással rekultiválni.

Azt, hogy gyorsan felfutó, komoly bevételeket termelő ágazat lehet az erdőtelepítés, az is mutatja, hogy több startup vállalkozás is alakult a munka támogatására. A legnagyobb publicitást 2015-ben a BioCarbon Engineering kapta, amely az erdők visszatelepítésének fáradtságos munkáját szeretné egyszerűbbé, gyorsabbá és nem utolsósorban olcsóbbá tenni. Az egykori NASA mérnök, Lauren Fletcher által alapított vállalkozás módszere a drónokon alapul. A repülő szerkezetek első körben felmérik, hogy az adott területen mekkora az erdősültség és hogy alkalmas-e a terep fatelepítésre. Ahol igen, ott egy másik drón 2-3 méter magasból előcsíráztatott magvakból és gél állagú tápanyagból álló apró „lövedékekkel” bombázza a talajt. A munka után ugyancsak drónok figyelik, hogyan fejlődik a frissen ültetett erdő. A levegőből folyamatosan mérik a növények sűrűségét, egészségügyi állapotát és víz- és tápanyag-ellátottságát, így a fiatal erdő védelmében azonnal be tudnak avatkozni, ha szükséges. Mindezt bámulatos hatékonysággal végzik. Két gépkezelő több drón bevetésével naponta állítólag 36 ezer fa elültetésére képes, méghozzá 15 százalékkal olcsóbban a hagyományos kézi módszernél! A ma már Dendra Systems néven működő vállalkozás azt tervezi, hogy évi egymilliárd fát ültet el így.

Hasonló céllal európai startup is alakult már. A spanyol CO2 Revolution saját bevallása szerint a hagyományos módszerhez képest ezerszer gyorsabban képes fákat ültetni, tized akkora költségen. Egy futballpályányi területet mindössze 10 perc alatt telepítenek be fákkal, a telepítés költségét pedig darabonként 10 eurócentre becsülik. A módszer az amerikaihoz hasonló. Drónokkal mérik fel a terepet. Megvizsgálják a talaj tápanyag összetételét és a helyszín klimatikus adottságait, majd a terület adottságait figyelembe vevő összetevőkből (csíráztatott mag, tápanyag, víz, rovarirtó szer) apró „lövedékeket” készítenek és ezeket szórják szét. A tesztek szerint az apró magoncok 80 százaléka megered. Már komoly mintaprojektjük is van: egy erdőtűzben elpusztult 1200 hektáros erdőt telepítettek újra. Terveik szerint 10 év alatt 10 milliárd fát szeretnének elültetni.

Tennivaló lenne bőven, ráadásul a feladat sürgető. Évente a Dendra Systems számításai szerint egy Anglia méretű területtel zsugorodik Földünk erdőterülete. 26 milliárd fát vágnak ki, de csak 15 milliárdot telepítenek újra, azaz évente 11 milliárd darab fa hiányzik a rendszerből. A hiányzó mennyiség annyi szén-dioxidot (240 milliárd kilogramm) tudna megkötni, amennyi Nagy-Britannia áramtermelése miatt kerül a légkörbe. Ha pedig 13 évig legalább ugyanannyi fát ültetnénk, mint amennyit kivágunk, akkor ily módon el lehetne „tüntetni” az Egyesült Államok áramtermelése miatt kibocsátott szén-dioxidot. Talán a forradalmian új módszerek segíthetnek a ma még meglehetősen lassú, körülményes és drága erdőtelepítési munka felgyorsításában!

1 komment

Karanténkoncertek: új találkozási pont az előadók és közönségük számára

2020. május 08. 09:22 - CHIKANSPLANET

A vélemények megoszlanak, de a hivatalos rendszerezés szerint a zeneipar nem tartozik a nélkülözhetetlen, vagy stratégiai iparágak közé. Azért írom, hogy a vélemények megoszlanak, mert az embernek, a homo sapiens sapiensnek a kulturális táplálék is alapvető szükséglet, és ugyanúgy, mint a társas kapcsolatok, a másokkal való érintkezés és a kommunikáció, valahol a Maslow-piramis alsó rétegeiben van (vagy lenne) a helye.

A zeneipar, ahogy a szolgáltatóipar egésze, igen komoly ütést szenvedett el az újtípusú koronavírus-járvány következményeitől: aki nem követi annyira az eseményeket, az is láthatta a hirdetéseket, plakátokat, az elmaradó, vagy távoli jövőbe halasztott koncertekről. A bevételük jelentős részét élő fellépésekből biztosító zenészek a kezdeti sokk után elkezdtek megoldásokat keresni. Míg a nagy előadók közül sokan a kiadók és producerek által használt hivatalos csatornákat választották, és az Instagramon, Facebookon ill. YouTube-on „lépnek a közönség elé”, addig a független művészek zöme, a Twitch irányába mozdult el. Az itt folyó élő koncert közvetítések neve hamar gyökeret eresztett az angolban, és másfél hónap alatt beágyazódott a nyelvbe: quaranstream – az angol karantén (quarantine) és stream szavakból.

A Twitch választása egyszerű és racionális gazdasági logika: a független előadókat nem köti semmi a kiadók hivatalos közzétételi csatornáihoz, a Twitch pedig sokak szerint messze a legmagasabb bevételi forrással kecsegteti az élőzőket. A The Verge-nek nyilatkozó több zenész is az emelte ki, hogy míg az Instagrammon könnyebben lehet nagyobb tömeget elérni, addig a Twitch sokkal inkább fókuszál pénzügyi szempontokra.

Ennek köszönhetően kötött ki ezen a platformon pl. Ducky vagy az elképesztő one man showjairól ismert Marc Rebillet is, aki nemrég elmaradt ausztrál koncertjét „pótolta” élő quaranstreammel rajongóinak. A csatorna fizetési konstrukciója különbözik a megszokottól: míg a legtöbb helyen a megtekintések után kapnak százalékos részt az előadók, ill. csatornatulajdonosok, addig itt különféle előfizetési és szponzorációs csomagokat választhatnak az előfizetők, ill. az olyan funkciókat, mint a Cheers ahol mikroadományokat is juttathatnak kedvencüknek.

A legtöbb független zenésznek ez a személyre szabható megoldás tetszik, és míg nem kínál teljes megoldást a kieső jegybevételekre, addig gyors bevétel pótlás lehet a karanténhónapokra. Marc Rebilletnek például ugyan folyik be pénz a YouTube csatornája megtekintései után, vagy PayPal adományok formájában is, ez messze nem fedezi az elmaradó koncertek veszteségeit.

Az előadok zöme korábban közel egy évre teljesen be volt táblázva, ez esett ki a járvány miatti korlátozásokkal. Sokan már igazodtak a helyzethez. Marc Rebillet, Ducky és Jim Tomaszewski, művésznevén JSTJR is heti „órarendben” streamel: JSTJR például hétfőn, szerdán és pénteken jelentkezik élő DJ szettel.

Az élet azonban így sem könnyű a quaranstream zenészeknek, az egész folyamat gyorsasága miatt a szabályokat is útközben tanulják meg: Marc Rebillet például nemrég 24-órás eltiltásban részesült, mert élőzés közben levette a pólóját és a szexről énekelt. A Twitch etikettjével érdemes megismerkedi tehát, és a közösség el is várja ezt. Viszont vissza is ad: a zenészek például nagyon eredményesen tudják segíteni egymást: a raid vagy megrohamozás funkcióval például az élő stream végén át tudják irányítani közönségüket egy másik művész csatornájára. Az auto-hosting szolgáltatással be tudják állítani, hogy más művészek szóljanak a csatornájukon, amikor ők éppen nem élőznek.

A Twitch és a quaranstream tehát elsősorban a pénzügyi gyorssegély miatt vonzza az előadókat, de közben kielégít egy nagyon fontos emberi igényt is, mégpedig azt, hogy szociális és érzelmi kapcsolódást ad, összeköt a „külvilággal” a bezártság idején. Nekünk, rajongóknak pedig ezen felül még az élő koncertek élményét is elhozza. Lássuk be: karantén idején szellemi tápláléknak is sokkal jobb, ha nem konzervet eszünk.

Szólj hozzá!

Megállíthatja-e a vírus a felmelegedést?

2020. április 30. 14:34 - CHIKANSPLANET

A járvány kapcsán egy dolognak azért örülhetünk: bolygónk lélegzethez jutott. A korlátozások miatt a Föld minden pontján tisztul a levegő és a víz. De vigyázat! A klímaváltozás nem állt le, csak lassul. Mindenki számára világos lehet, a jelenlegi társadalmi, gazdasági állapotok hosszú távon nem fenntarthatóak. De vajon meg lehet-e őrizni és ki lehet-e szélesíteni a klímaváltozás szempontjából kedvező eredményeket? A gazdasági kényszerszünet ugyanis lehetőséget ad arra, hogy meglépjünk olyan dolgokat, amelyekben eddig csak apró eredményeket értünk el. Persze az is lehet, hogy minden marad a régiben. Sajnos.

Amióta a vírustól rettegő emberiség jó része karanténba zárta magát, csoda történt! Sorban jönnek a jó hírek arról, miként állt neki meggyógyítani magát a természet. Tisztább lett a velencei lagúnák vize, Indiában már 200 kilométerről is látni a Himalája hegyláncait, az Egyesült Államokban harmadára csökkent a légszennyezettség. Örömteli hírek ezek, bár elgondolkodtatóak is egyben. Egészen megdöbbentő, hogy a jelek szerint az emberiség döntő része szinte egyik napról a másikra meglép és be is tart a mindennapjait radikálisan átalakító intézkedéseket egy hirtelen támadt járvány miatt, míg a híradásokban korábban rengetegszer szereplő és szintén ijesztő klímaválság okán a legjobb esetben is csak apró lépések történtek az elmúlt években. Pedig, ha úgy vesszük, egy gyógyíthatatlan vírus és a Föld visszafordíthatatlan felmelegedése egyformán veszélyes mindannyiunkra nézve. Sőt. Megkockáztatom, hogy hosszú távon a klímaváltozás jóval több áldozattal jár majd, mint a COVID-19 kórokozó.

A gyógyuló bolygónkról szóló híradásoknak veszélye is van. A globális felmelegedésben kételkedők most gondolhatják, hogy nem is olyan nagy gond ez a klímaváltozás! Lám-lám pár hét alatt kitisztul a víz és a levegő. Hamis biztonságérzetet adnak ezek a gondolatok, hiszen a korábban oly sokszor kitárgyalt a klímát kedvezőtlenül érintő folyamatok a járvány miatt hozott drákói intézkedések, a globális gazdaság hibernálása miatt nem álltak le, legfeljebb csak lelassultak. A lapok címlapjait érthető okból ezekben a hetekben a koronavírussal kapcsolatos hírek uralják, ám aki figyelmesen olvas, találhat a klímahelyzetről szóló, ám cseppet sem kedvező híreket is. Soha nem látott mértékben pusztul az ausztráliai Nagy-Korallzátony, hőhullám az Antarktiszon,  még a mi életünkben eltűnhet az amazóniai esőerdő – hogy csak néhányat említsünk.

A környezet állapotának gyors és jelentős javulása láttán, no meg a karantén okozta életmódbeli változások kapcsán tán a klímaváltozás miatt aggódókban szintén feltámadhat a remény. A remény, hogy az emberiség majd rádöbben arra, hogy eddig mennyi mindent rosszul csinált. Hogy nem feltétlenül kell pár száz kilométert repülővel megtenni, hogy nem logikus több ezer kilométert utaztatni alapvető élelmiszereket, hogy mennyivel jobb tiszta levegőjű városokban élni és dolgozni. Ám a reménykedők elfelejtik, hogy a mostani javulás oka a gazdaság leállása, amiért komoly árat kell fizetnünk, hiszen egész gazdasági ágazatok jövője kérdéses és emberek tízmilliói veszítették el egyik napról a másikra a megélhetésüket. Szinte biztos, hogy ez nem marad, nem maradhat így. Amint elmúlik a vírus okozta veszélyhelyzet, minden visszazökken majd a régi kerékvágásba, ahogyan az a vírus kiindulópontjának tartott Vuhanban már meg is történt. Ez pedig egyet jelent: a környezet állapota ismét romlani fog.

Mindezek alapján rendkívül nehéz megválaszolni a mindannyiunk számára rendkívül fontos kérdést: a vírus közvetlen vagy közvetett hatására javulhat-e a bolygó környezeti állapota, vagy sem? Maradva a szakterületemnél, lássuk, mi történhet a járvány hatására az energetikában? Az OECD szerint a világgazdaság fejlődése megtorpan. Ha  a gazdaság teljesítménye romlik, nyilvánvaló, hogy nem lesz szükség annyi energiára. Kínában, de már Magyarországon is megindult a fogyasztás csökkenése. Ha nem kell annyi energia, csökken az energiahordozók iránti kereslet, ami már meg is látszik a világpiaci olajárakon és a magyar benzinkutakon is. Mivel energiatermelésre nem égetünk el annyi fosszilis tüzelőanyagot, csökken a CO2 kibocsátás, mérséklődik a klímaváltozás üteme. Innentől két forgatókönyv lehetséges. Egy optimista és egy realista.

Az optimista szcenárió szerint a vitathatatlan klímavédelmi eredményeket látva az államok, az energiacégek és a fogyasztók észbe kapnak és felpörgetik a megújuló energiatermelő megoldások kiépítését és felhasználását. Ezzel tovább csökken a CO2 kibocsátás és a Föld felmelegedése megállítható. Azaz a vírus néhány hónap alatt eléri, amire az emberiség hosszú évek alatt nem volt képes: lelassítani, talán megállítani a klímaváltozást. Csakhogy van egy másik, reálisabb eshetőség is. A járvány elültével, a gazdaság élénkülésével majd újra nő az energiaigény, az olcsó fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt nő a CO2 kibocsátás és a felmelegedés újra lendületet kap. Azaz a vírus hatására előbb csak lassul, majd újra felgyorsul a klímaváltozás.

Hogy melyik forgatókönyv valósul meg, azt ma még nem lehet tudni. Ám azt hiszem mindannyiunk érdekében drukkoljunk annak, hogy a vírus mégiscsak képes legyen megállítani a klímaváltozást.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Hogyan neveljünk tudatos netezőket?

2020. április 24. 14:00 - CHIKANSPLANET

Egyre fontosabb, hogy gyermekeink online biztonságával valóban foglalkozzunk. Valóban, mert nem elég azt mondani erre, hogy „nálunk minden rendben, mi tudatosak vagyunk.” Miért nem? Egyrészt azért, mert normál üzemmódban sincs minden rendben, soha - mindig akadnak előre nem látott helyzetek és egyre több az online kártevő. Az amerikai National Cyber Security Alliance adatai szerint a 8-18 éves korosztály átlagosan 7 óra 38 percet tölt online naponta. Ez szerintem itthon is nagyon hasonló adat. Másrészt pedig azért, mert most, a koronavírus-járvány miatt élesben teszteljük a digitális létet, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Utóbbiból pedig bőven van.

A Center for Cyber Safety and Education készített egy tanulmányt, amelyből kiderült, hogy az internetező gyerekek 40 százaléka (!) teremtett kapcsolatot vagy chatelt idegennel, 21 százalékuk ezen túllépve telefonon is beszélt idegennel, 15 százalékuk pedig találkozni is elment ilyen idegennel, 6 százalékuk még a lakhelyét is elárulta. Ez elég ijesztő, nem? A felmérésben szereplő gyerekek 53%-a használta a tanuláson kívül másra is az internetet, 49 százalékuk este 11 után is online volt, iskolanapon, harmaduk pedig még éjfél után is.

Ezek az adatok minden szülőben elkezdik kongatni a vészharangot. Na, de hogyan is lehetünk valóban tudatosabbak? Hogy készítsük fel gyermekeinket arra, hogy jobban odafigyeljenek? Ezen érdemes elgondolkodni pár szempont alapján.

Törekedjünk minél nagyobb kontrollra

Ez furán hangozhat, mert egy szülő alapvetően akkor lenne sikeres, és akkor neveli jól gyermekét, ha az magától is tudja, mit szabad és mit nem, mihez kell anyu és apu engedélye. Ez azonban sokszor nincs így a való világban, a digitális világban pedig még hatványozottabban mond kudarcot ez az elképzelés. Az interneten található média és játékok ugyanis erőteljes mágnesként hatnak az emberi agyra, egy gyermek sokszor arra sem képes, hogy a képernyőtől elszakadjon, ha a szülei beszélnek hozzá. A játékok zöme úgy van kialakítva, hogy konstans figyelmet igényelnek, „beszívják” a játékosokat, akiknek ilyenkor minden megszűnik. A rengeteg tartalomból azonban szinte képtelenség kiválogatni azt, ami kimondottan káros lehet gyermekeinknek, illetve sokszor ez csak utólag derül ki. Egy nemzetközi nonprofit szervezet, a Common Sense Media éppen ez ellen indított harcot, oldalán, a szülők értékelhetnek filmeket, játékokat, és mindenféle tartalmat, korosztály szerint. Érdemes egy applikáció telepítése, vagy film beszerzése előtt megnézni, mások szülőként mit mondanak róla. Közösen talán jobban megy.

Ha már itt tartunk: az, hogy a gyermek kérésére az ember csak úgy odanyújtja telefonját vagy tabletjét nagyon nem jó megoldás: erre alkalmas a vendégfiók kialakítása a készülékeken, ahol tiltani lehet alkalmazásokat és be lehet állítani korosztályos szűrőket. Ahogy az sem jó, ha a gyermek minden szülői rálátás vagy kontroll nélkül bármit telepíthet saját eszközére. Ez pont olyan, mintha oda mehetne, ahova akar és azzal játszhatna, amivel vagy akivel szeretne – szülőként ezt nem biztos, hogy engedélyeznénk, akkor ennek digitális változatát se tegyük.

Szabjunk határt a képernyőnek

Ez talán az egyik legnehezebb pont. Amikor a gyermek kénytelen otthon ülni, barátaival is a neten keresztül tartja a kapcsolatot, azon fogyasztja a tartalmakat, ott tanul, játszik. Mégis, kénytelenek vagyunk határokat szabni itt is, ahogy az élet sok más területén. Rengeteg tanulmány foglalkozik azzal, hogy a túlzott képernyőidő mit tesz. Arra elég sok adat és jó bizonyíték van például, hogy alvási zavarokat okoz, ami fejlődő szervezeteknél és iskolás gyerekeknél nem éppen kívánt hatás. De előidézhet magányosságot rosszabb esetben depressziót is. A JAMA Psychiatry szaklapban megjelent tanulmány szerint pedig azoknak a fiataloknak, akik napi 3 óránál többet töltenek a közösségi médiában sokkal nagyobb eséllyel alakul ki mentális egészségügyi problémájuk.

Sokféleképpen lehet határt szabni a korlátlan képernyőzésnek: a legtöbb ma használatos modemnek van szülői felügyelet menüje, amelybe belépve MAC cím alapján napra és órára be tudjuk állítani, hogy egy adott eszköz mikor tud csatlakozni a hálózatra. Ugyanitt feketelistázhatók szolgáltatások ill. kulcsszó alapján akár oldalak is. Régebbi modelleknél is egyszerűen MAC cím alapján be- vagy kikapcsolhatjuk az internetelérést eszközök szintjén, például este kikapcsolhatjuk gyerekeink készülékein, de természetesen fizikailag is el lehet venni az eszközöket.

Rengeteg olyan alkalmazás is van a piacon, amelyek segítségével könnyedén és átláthatóan kezelni tudjuk az otthoni internetelérést. A családi Microsoft fiók a szülőknek rálátást ad gyermekeik összes eszközére, és segít abban, hogy a képernyőidőt megzabolázzák. Ezt – és még sok minden mást is - teszi a sokak által kedvelt, magyarul elég viccesen hangzó Fing is, amelyben akár mobilos appal is nyomon tudjuk követni, hogy milyen eszköz éppen mit csinál az otthoni interneten, látjuk a használati időket és azt is, ha kéretlen csatlakozó van hálózatunkon.

Beszéljünk a gyermekeinkkel a veszélyekről

Szülői kontroll és az állandó tiltások: ezzel sajnos nem leszünk népszerűek. Ahhoz, hogy valódi eredményeket érjünk el, beszélgetnünk kell gyerekeinkkel, meg kell velük értetni, hogy melyek a kritikus pontok.

Beszéljünk a hamis személyazonosságról. Arról, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát az interneten. Egy hamis perszónát nagyon könnyű kialakítani, nem szabad mindenkiben megbízni, aki kedvesnek, vagy jófejnek tűnik.

Beszéljünk az internetes ragadozókról. Arról, hogy egy hamis személyazonossággal könnyedén összebarátkozhat velük olyan valaki, aki nagyon rosszat akar.

Beszéljünk arról, hogy az interneten rengeteg olyan tartalom van, ami nem nekik való, és/vagy nem valós. Sok a hamis hír, sok a megtévesztés és sok a rossz szándék. Fontos e mellett, hogy böngészőbeállításaikat és videómegosztó beállításaikat is koruknak megfelelően állítsuk be.

Tudatosítsuk bennük, hogy minden olyan dolog, amit megosztanak magukról a közösségi médiában, chaten vagy csapatjátékokban, visszaüthet rá és az egész családra is. Egy fénykép vagy bejegyzés sokkal többet árulhat el róluk, és családtagjaikról, mint, amennyit kellene. Nagyon fontos, hogy ezt megértsék.

Végül, a legfontosabb tanács: ahhoz, hogy tudatosabb nethasználókat neveljünk, magunknak is azzá kell válnunk. Nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy minket úgysem ér támadás: próbáljuk a lehető legjobb módon bebiztosítani magunkat és legyünk körültekintőek. Másképp gyerekeinktől sem várhatjuk ezt el.

Szólj hozzá!

Miért baj, ha mindig spanyol paradicsomot veszünk?

2020. április 17. 15:35 - CHIKANSPLANET

A COVID19 járvány miatt elrendelt korlátozásoktól megriadt fogyasztók több országban kifosztották a boltok polcait. Felmerült, elhúzódó járvány esetén lesz-e mit enni, hiszen a globálissá vált élelmiszer forgalmazási lánc működése a határok lezárása okán akadozni kezdett. Ebben a helyzetben érdemes  átgondolni, vajon tényleg az a legjobb megoldás, hogy a napi betevő sokszor több ezer kilométeres utazás után kerül az asztalunkra? Úgy tűnik, egy brit kisvárosban ráleltek egy fenntarthatóbb megoldásra…

Karanténban lesz mit ennünk?

A magyar társadalom egyik első, ám talán a legmarkánsabb reakciója a járványügyi veszélyhelyzetre a „bespájzolás”, azaz az élelmiszerkészletek felhalmozása volt. Az üres polcok láttán aztán többekben felvetődött a kérdés: egy elhúzódó karantén alatt vajon lesz mit ennünk? Meglepő. Egy Magyarországhoz hasonló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országban fel sem kéne merülnie annak, hogy nem lesz elég élelmiszer!

Csakhogy a kérdés egyáltalán nem ördögtől való! A globalizáció ugyanis a magyar mezőgazdaságot sem kímélte. Elég, ha végig sétálunk egy magyar falu főutcáján, hogy lássuk a hatásokat: a legtöbb porta udvara üres. Baromfi még csak-csak akad, de sertést és pláne szarvasmarhát csak mutatóban látni. A konyhakertek jó része díszkertté alakult. A statisztikák szerint a magyar agrártermelés zömét ma már professzionális nagygazdaságok adják, az általuk előállított termékek jelentékeny részét külföldön dolgozzák fel. Eközben határainkon túlról nagy mennyiségű élelmiszer érkezik az országba. Brazíliából csirke, Marokkóból paprika, Kínából fokhagyma – hogy csak néhány példát említsünk.

Emiatt fogalmazódhat meg sokakban, hogy amikor a járványügyi intézkedések miatt lezárják a határokat és akadozni kezd a globális ellátási lánc, akkor nem fog-e hiányozni tartósan egy-két termék a boltok polcairól? Az agrárkamara persze azóta választ adott a sokakat nyugtalanító kérdésre: lesz bőven mit ennünk, hiszen a magyar mezőgazdaság kibocsátása jóval nagyobb a belföldi szükségleteknél! Inkább amiatt kell aggódnunk, hogy a GDP-hez jelentős mértékben hozzájáruló agrárexportunk a korlátozások miatt teljesen leáll.

 Miért baj, ha spanyol paradicsomot veszünk?

Sok elemzés olvasható mostanság arról, vajon a járvány és annak következményei miként fogják átalakítani a világunkat? Gyanítom ezek a változások az agráriumot és az élelmiszerkereskedelmet sem fogják elkerülni. Tegyük fel a kérdést: tényleg rendben van-e az, hogy a nap mint nap tányérunkra kerülő ételek összetevői több ezer kilométert utaznak az asztalunkig? Vajon mi fogyasztók elgondolkodunk-e azon, hogy remek dolog ugyan az olcsó spanyol paradicsom, de amikor lehet, nem lenne jobb azt magyar termelőtől megvásárolni?

Szép elképzelés! – mondhatják sokan, de nincs realitása, hiszen nem véletlenül alakult mindez így. A piac törvényei építették ki a mostani rendszert. A spanyol termelő olcsón, egész éven át, megfelelő minőségben és tetszetős kiszerelésben képes paradicsommal ellátni a piacot. Mivel erre a magyar gazdálkodók jó része nem volt képes, a fogyasztók zöme és emiatt a kereskedők is a spanyol termelőtől vásárolnak, a versenyképtelen magyar gazda meg kénytelen-kelletlen felhagyott a paradicsomtermeléssel. A következményekkel, az elszegényedő helyi termelőkkel, az elnéptelenedő falvakkal, a globális élelmiszer ellátási lánc óriási környezeti lábnyomával és a minőséggel, ízekkel sokszor elégedetlen vásárlókkal kevesen törődtek. Eddig.

A mostani járvány, a nyomában járó, várhatóan elég súlyos gazdasági problémák azonban nem csak nehézséget jelenthetnek, hanem lehetőséget is. Lehetőséget arra, hogy változtassunk a szemléletmódunkon, hogy sok mindent másképpen csináljunk mint eddig. Az élelmiszer kereskedelemben is. Gazdálkodóként és fogyasztóként egyaránt. A példa már létezik. Egy angliai 140 ezres kisváros után Preston-modellnek hívják.

Preston és Nyíregyháza

Preston a globalizáció nagy vesztesének tűnt. A helyi ipar nem bírta a versenyt és teljesen leépült, multinacinonális cégeket nem sikerült a térségbe csábítani. Aztán a városvezetés 2005-ben szemléletet váltott és 2018-ra Preston lett Nagy-Britannia legtöbbet fejlődő városi régiója, ugyanis az egész országban itt javultak legtöbbet az élet- és munkakörülmények. Hogyan csinálták? Az agráriummal kezdték. A városi önkormányzat a hatáskörébe tartozó intézményeknek (óvodáknak, iskoláknak)  előírta, hogy helyi termelőktől vásároljanak élelmiszert. Mivel a helyi vállalkozásoknak túl nagy falat volt elnyeri egy-egy pályázatot, azokat „feldarabolták” és külön-külön tendert írtak ki az egyes nyersanyagok (tej, tojás és zöldség) beszerzésére. Ezeken már sikerrel indulhattak a környékbeli termelők.

A megrendeléseknek hála az önkormányzati pénzek nem vándoroltak az ország más részeibe, vagy éppen külföldre, hanem helyben maradtak. Emiatt aztán fejlődésnek indultak a Preston régiójában működő farmgazdaságok, amelyek egyre több munkásnak tudtak megélhetést adni és egyre nagyobb adóbevétellel gazdagították a város költségvetését. A helyben maradó és a termelésbe visszaforgatott pénz több bevételt fialt, mint amennyit a globális gazdaság állami segítséggel a régióba hozott. A bővülő forrásokból Preston munkahelyteremtő és infrustruktúrafejlesztő beruházásokba kezdett, amelyeknek köszönhetően nem csak sikerült megállítania a kedvezőtlen folyamatokat, például a fiatalok elvándorlását, hanem sikerült Nagy-Britannia egyik legélhetőbb szegletévé avanzsálnia.

Preston persze messze van, ám az ott kitalált modell Magyarországon is működni látszik, méghozzá az Európai Unió egyik legnehezebb sorsú régiójában, az Észak-Alföldön. A Nyíregyházi Kosár közösség egy weboldalon keresztül non-profit módon köti össze a termelőket a vevőkkel. Előbbiek feltöltik mit kínálnak eladásra, a vásárlók meg hogy mire van szükségük. Az elosztást a közösség tagjai végzik szabadidejükben, önkéntes munkaként. Jelenleg 40-60 termelő mintegy 150-170 családot lát el a közösségen keresztül.

Az árak ugyan kicsit magasabbak a multinacionális kiskereskedelmi láncok árainál, ám itt nem az ár, hanem az ár-érték arány az elsődleges szempont. A gazdák tudják, miből mennyit kell termelniük és abban is biztosak lehetnek, hogy portékájuk vevőre talál. A vásárlók pedig ismerik azt, akitől vásárolnak (akár meg is látogathatják a gazdákat), ráadásul jóízű, jó minőségű, egészséges élelmiszerhez juthatnak. Már arra is van példa, hogy támogatói jegyek formájában a vevők hitelezték meg a termelők apróbb fejlesztéseit, akik aztán termény formájában fizették vissza a támogatást.

Sokan vélik úgy, hogy a prestoni példa alapján szerveződő bevásárlóközösségek protekcionista szerveződések, amelyek működése sérti az EU termékek és szolgáltatások szabad áramlásáról szóló alapelveit is. Ez azonban nem így van, hiszen a tendereken bárki indulhat, a közösséghez bárki csatlakozhat. Sokkal inkább egy figyelemre méltó kezdeményezésről van szó, amely tompíthatja a globalizáció helyi közösségekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait.

 

 

 

 

 

2 komment

Tanulunk-e az újtípusú koronavírus-járványból?

2020. április 09. 14:42 - CHIKANSPLANET

Közhely leírni, de tényleg így van: kifordult a világ a sarkából. A modern történelemben még soha nem tapasztalt megtorpanást láttunk az emberi fejlődésben. Minden technológiai, tudományos, társadalmi és kulturális vívmányunk ellenére olyan helyzetbe kényszerültünk pár hét alatt, amelyről nem gondoltuk volna, hogy eljön.

Ráadásul, bizonytalanul tekintünk a jövőbe: mi lesz velünk? Hogyan tovább? Nagyon sok múlik azon, hogy – ahogy Jordán Ferenc hálózatkutató biológus is fogalmazott, tanulunk-e ebből a járványból? Képesek leszünk-e alkalmazkodni? Azt ugyanis már Darwin óta tudjuk, hogy nem az a faj él túl, amelyik a legerősebb, hanem az, amelyik legjobban alkalmazkodik.

Jordán Ferenc, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének vezető tudósa, hálózatkutató biológus a magyar sajtóban elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy baj lehet az újtípusú koronavírusból. A cikk után fél évvel sokan négy fal közé zárva, tömeges leépítések, élet-halál harcra ítélt gazdasági ágazatok és kormányzati mentőcsomagok árnyékában olvashattuk újabb gondolatait a kialakult helyzetről.

Írom ezt úgy, hogy a média ontja az olyan képeket, ahogy emberek tömegesen (!) látogatnak ki a Normafához vagy a Velence Korzóra, a tavaszi napsütést élvezni, vagy ezer fős miséket látogatnak az Egyesült Államokban, mintegy fittyet hányva arra, ami a világon történik. Érthetetlen, pedig tényleg végtelenül egyszerű kellene, hogy legyen: aki sokat mozog, az veszélyben van és másokat is veszélybe sodor.

És, bár ezt leírni nem könnyű a halálos áldozatok száma miatt, most még egyelőre úgy tűnik, hogy akár szerencsésnek is mondhatjuk magunkat. Mert tényleg lehetne sokkal rosszabb is, tényleg jöhetett volna egy brutálisabb, halálosabb vírus, ami nem kímél gyereket, életerős fiatalt, senkit. És pont ezért is olyan nehezen érthető, ami sok helyen zajlik, amit sok ember csinál: ha semmit nem változtatunk, jönni fog olyan is. Ahogy Jordán Ferenc mondja: „Ez most a nagy ziccer, hogy végre tanuljunk az eddigiekből.

Egy kissé szkeptikus vagyok ebben. Láttunk már több, ennél sokkal durvább betegségeket tarolni a világban. Afrikában nem újdonság ez a helyzet, ahol az szifilisz, aids, tbc, malária vagy ebola folyamatosan szedi áldozatait, több tízezres nagyságrendben, ott az újtípusú koronavírus-járvány csak egy újabb balhés srác a grundon. Mennyire voltunk szolidárisak, mennyire segítettünk, mennyire adtuk fel a sok haláleset láttán mindennapjaink luxusát? Legyünk őszinték: nem nagyon. Nagy kérdés, hogy ezzel az egésszel itt, saját házunk táján hogyan birkózunk meg. Mert ne legyünk álszentek, elő fognak gyorsan kerülni az egyenlőbbek, kiváltságosok, ha már elő nem kerültek. „Ha nincs elég, akkor az általában úgy néz ki, hogy a fehér gyereken van, a többi meg nézi. Erre tartunk most. A népek baráti egymás mellett élése szempontjából ilyenkor mindig rezeg a léc.” – mondja Jordán Ferenc, és nagyon egyet kell értenem vele.

Általában. Ugyanis a pozitívan gondolkodó énem azt mondja, hogy ha sikerült minél több mindenkit meggyőzni, több mindenkihez eljuttatni a helyes gondolatokat, akkor lehet sanszunk arra, hogy most ne így legyen. És ehhez példát is kell mutatnunk, bizony áldozatokat kell hoznunk: át kell értékelnünk eddigi életmódunkat és változtatnunk kell rajta. Alkalmazkodnunk kell a túlélésért.

Persze ehhez kellenek a jó példaképek vezetői szinten is. Ez vonatkozik ugyanúgy a hírességekre, véleményvezérekre, mint a politikusokra. Itt most hamar kiderül, hogy ki a legény a gáton, ki az, aki okosan, megfontoltan, szakértelemmel kezeli a helyzetet. A félrebeszélés nem fog működni, legalábbis egy bizonyos szinten túl nem. Ez is változásra kényszerít minket, mert itt élet-halál kérdésről van szó.

Ha azonban tényleg őszintén szembenézünk magunkkal és nem képmutató, öntelt, „nekem mindent szabad” módon reagálunk a helyzetre, akkor még az is lehet, hogy megerősödve és új normákkal jövünk ki ebből az egészből. És, ha igazat mondunk akkor, amikor népek közötti barátságról beszélünk, még az is lehet, hogy jobban összekovácsolódunk, mint előtte. És talán a jövőben majd azt sem nézzük szenvtelenül, ha egy kontinens a szemük láttára haldoklik.

Hiszem, hogy meg tudjuk csinálni, csak akarni kell. Nem olyan nehéz: a dédapáink és nagyapáink a frontvonalra mentek – nekünk csak az a dolgunk, hogy otthon maradjunk.

Szólj hozzá!

Eljött az otthoni munkát és tanulást támogató alkalmazások kora

2020. április 03. 14:26 - CHIKANSPLANET

Távmunka, távoktatás, home office, digitális oktatás, otthondolgozás, online iskola – nem véletlen, hogy globálisan a legfrekventáltabb szavak közé tartoznak manapság a fentiek: mindezt úgy, hogy pár hete még komoly viták folytak arról, hogy lehet-e otthonról hatékonyan dolgozni. (Az oktatás részét most hagyjuk, az is megér egy misét, de külön érdemes vele foglalkozni.) A munka terén a kényszerhelyzet bizonyította, hogy lehet így dolgozni, de kell hozzá a megfelelő támogatás is. Ezen a téren pedig elképesztő mértékű fejlődést látni.

Vegyük az egyik legnagyobb platform adatait (már csak azért is, mert a többiek még nem közöltek statisztikát eddig.) A Microsoft Teams kollaborációs platform 32 millió napi falhasználóról 44 millióra ugrott egy hét alatt, köszönhetően a COVID-19 járvány miatt kialakult otthon dolgozási és online iskolai gyakorlatnak. Ez 37,5 százalékos felhasználói növekedés! A Microsoft a legutóbbi számok mellett új funkciókról és lehetőségekről is beszámolt, a publikusan elérhető Teams harmadik évfordulóján.

A felhasználószámban történt ugrás azért is mondható komolynak, mert tavaly novemberben 20 millió aktív Teams felhasználót tartottak számon. Akkor a Teams egyik riválisának számító Slacknek 12 millió napi felhasználója volt. Napi felhasználók alatt a Microsoft azokat érti, akik szándékosan (tehát nem kíváncsiságból próbálják ki, vagy kattintanak) indítanak beszélgetést, vagy válaszolnak egy üzenetre, csatlakoznak meetinghez vagy nyitnak ki a platformon fájlt. Mérik a Teams desktop és mobil kliens adatait, valamint az online felületet is.

Pár szót a most bejelentett, és 2020 végéig bevezetésre kerülő újdonságokról: a legfontosabb, szerintem az offline vagy alacsony sávszélességű környezetre kialakított támogatás funkció, amellyel még internetelérés nélkül is tudunk üzeneteket olvasni, illetve ezekre válaszolni. Hasznos funkció még a külön ablakba nyitható chat is, ez már több más üzenetküldő/kapcsolattartó szolgáltatásnál meglévő lehetőség, jó, hogy a Teamsben is elérhetővé válik.

A Skype, Zoom, FaceTime, Messenger, WhatsApp, Viber, egyelőre még a Hangouts és a Google Duo is sok helyen bevett sztenderd lett, operációs rendszertől függően persze. És míg a Skype ingyenes verziójában 24-en lehet részt venni egy beszélgetésben, a kollaborációra a Microsoft a Teamset javasolja inkább, annak minden dokumentummegosztási funkciójával. A Facebook Messengere masszív, egymilliárdos felhasználóbázissal rendelkezik és szintén használható munkára, de valójában inkább alkalmas közösségi életre, barátokkal való csetelésre. Épp a minap söpört végig a neten az, amikor egy olasz pap online misét tartott, és bekapcsolva hagyta a szűrőket – elég jópofa mise kerekedett belőle. A Google hamarosan beszünteti a Hangouts videóhívás funkcióját és a Google Duo felé terel mindenkit, amely platform egyelőre gyerekcipőben jár a többiekhez képest – itt komolyabb konferenciahívás funkciók fognak érkezni a közeljövőben. A WhatsApp, amely 2018-ban a legtöbbet letöltött applikáció lett azzal landolt a sokak kedvenc helyére, hogy kétirányú titkosítással dolgozik. Most jelentettek be egy újlenyomat alapú indítást és kép-a-képben videóchat szolgáltatást is. A Viber is a titkosítással lett nyerő sokak számára, a különböző chatszobákban a résztvevők fájlokat is megoszthatnak egymással. A matricákkal és a játékokkal azonban szintén inkább a közösségi élet kielégítésére koncentráló alkalmazás, mint munkaeszköz.

De milyen egy, a jelen helyzetre jól reagáló, valódi távmunkát támogató platform? A Microsoft által most bejelentett újítások kijelölik az utat a többiek számára is: ezek közül talán a legérdekesebbek azok, amelyek a jelenlegi home office helyzetek tapasztalataiból kiindulva a valós élethelyzetekre adnak választ. A háttérzaj például sokszor eléggé zavaró, ki is alakult olyan „conf call etikett” amelynél a mikrofont csak akkor kapcsoljuk be, ha mi beszélünk, egyébként elnémítjuk. Erre ad választ egy valós idejű háttérzaj-csökkentő megoldás, ami jelentősen javíthat a beszélgetések minőségén.

Jópofa és fontos lehet a „kézfeltartós” mozdulatra érzékeny opció, amellyel különféle funkciók érhetők el, legalábbis ennek ez lenne az értelme. Például a mikrofon folyamatos elnémítgatása helyett az kaphat mikrofont, aki jelzi – és még számtalan hasonló gesztusvezérelt funkciót ki lehet találni.

Még csak az elején járunk ennek a fejlesztési folyamatnak, a piacon mindenki most pozícionálja magát. Kérdés, hogy mikor kapjuk majd meg azt a funkciót, amely gyermekeinket és más, karantén idején az összes idegszálunkon játszó családtagunkat automatikusan távoltart tőlünk, amikor épp egy fontos meetingen veszünk részt. Az pedig senkit se tévesszen meg, hogy alul – jobb esetben is – mackóalsóban tesszük ezt.

3 komment

Koronavírus, a társadalmi felelősségvállalás tesztje, élesben

2020. március 27. 13:52 - CHIKANSPLANET

gettyimages-1211807410.jpg

Ahogy előző bejegyzésünkben említettük, a koronavírus pár hónap alatt teljesen behálózta Földünket, sajnos alig maradt olyan ország, ahol nem regisztráltak még megbetegedést. A helyzet az elmúlt egy hétben csak még kritikusabbá vált, így természetes, hogy a legnagyobb vállalatok is részt vesznek lehetőségeikhez mérten a kórokozó visszaszorításában, illetve a járvány okozta gazdasági sokk enyhítésében. Nézzük, milyen konkrét lépésekre szánták el magjukat a cégóriások a fenntarthatóság, valamint a fenntartható vállalatvezetés gyakran emlegetett aspektusa, a társadalmi felelősségvállalás szempontjából !

Tovább
28 komment

A koronavírus, amely a klímaváltozás elleni harcot is a partvonalra szorítja

2020. március 20. 13:49 - CHIKANSPLANET

gettyimages-1128162568_1.jpg

A COVID-19 kórokozó, vagy ahogy mindenki emlegeti, a koronavírus, mindössze pár hónap leforgása alatt az egész világ életét felbolygatta: a kínai Vuhan városából indult betegség villámgyorsan eljutott a pandémia, azaz a világjárvány státuszig. Mint minden korábbi, hasonló méretű járvány, a COVID hatásai is szerteágazóak: a nyilvánvaló egészségügyi következmények mellett a gazdaság számos ágazata hatalmas kihívásokkal néz szembe az elkövetkező időszakban. De vajon mennyiben befolyásolja a jelenlegi, rendkívüli helyzet a klímaváltozás ellen folytatott harcot?

Tovább
4 komment

Mi lenne velünk a beporzó állatok nélkül?

2020. március 13. 11:15 - CHIKANSPLANET

gettyimages-516980350.jpg

A beporzás ökológiai körforgásban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen: alapvető fontossággal bír a növényállomány gyarapodása, ebből következően pedig az emberi táplálkozás szempontjából. Ezért is ad okot aggodalomra a beporzó állatok – a leggyakrabban emlegetett méhek mellett zengőlegyek, nappali és éjszakai lepkék, illetve bizonyos darazsak, bogarak, egyes madarak és denevérek – egyedszámának csökkenése. A jelenség mérséklésének céljából szerencsére számos kezdeményezés működik hazai és nemzetközi viszonylatban is, bejegyzésünkben ezek közül szemezgetünk.

Tovább
6 komment

Olvasásforradalom – e-book vs. papír alapú könyv

2020. március 06. 12:59 - CHIKANSPLANET

gettyimages-931221426.jpg

Mára kijelenthető, hogy az e-book forradalom korántsem rengette meg annyira a világot, mint ahogy arra sokan a 2010-es évek elején számítottak: bár egyre nagyobb teret nyer az egyértelműen környezettudatosabb új formátum, a hagyományos könyvek makacsul tartják magukat az eladási statisztikákat tekintve. 2019-ben például az egyesült államokbeli kiadók összesen 26 milliárd dollárnyi bevételének elenyésző része, csupán 2,04 milliárd dollár származott az elektronikus könyvek eladásából. Bejegyzésünkben megvizsgáljuk, hogy áll jelenleg a két formátum csatája, illetve mennyiben érinti ez a klímaváltozást.

Tovább
3 komment

Boomerek a fiatalok ellen – Melyik a legzöldebb generáció?

2020. február 28. 13:45 - CHIKANSPLANET

gettyimages-1181201415.jpg

A klímaváltozás ellen küzdő közösségek kapcsán leggyakrabban valószínűleg a fiatalabb generációkra asszociálunk, akik Greta Thunberg, valamint a hozzá hasonló lelkes fiatalokkal együtt veszik fel a harcot a környezetszennyezés, a túlzott szén-dioxid-kibocsátás, valamint a felelősséget nem felvállaló nagyvállalatok káros gyakorlata ellen. Ezért is szolgálhat meglepetésként a Censuswide piackutatási tanácsadócég legújabb felmérése, amely a britek környezettudatosságát hivatott vizsgálni. A kutatás szerint – meglepő módon – az 55 évnél idősebb generáció tevékenysége jóval környezettudatosabb, mint a fiatal, 16 és 24 év közötti felnőtteké.

Tovább
73 komment

A megújuló energiatermelés kulcskérdése: az időjárás előrejelzés

2020. február 21. 13:22 - CHIKANSPLANET

gettyimages-988302516.jpg

A klímaváltozás hatásaival kapcsolatos forgatókönyvek száma végeláthatatlan, az viszont kijelenthető, hogy a megújuló energiákra való átállás, illetve ezek növelése az energiamixen belül elkerülhetetlen a klímaváltozás lassítása érdekében. Mivel ezen energiák felhasználhatóságának mértéke a természeti hatásoktól függ, az energetikai társaságok számára létfontosságú, hogy a rövid távú termelés tervezést segítő előrejelzéseken túl minél megbízhatóbb hosszú távú időjárás előrejelzést kapjanak. A témakört ennek megfelelően a kutatók is kiemelt prioritással kezelik, amely nyomán az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek a területen. Bejegyzésünkben körbejárjuk, hogy milyen módokon befolyásolja az időjárás előrejelzés technológiai fejlődése az energiaszektort.

Tovább
6 komment

A sportrendezvények pro és kontrája

2020. február 14. 13:27 - CHIKANSPLANET

gettyimages-1131097163.jpg

A sport ereje képes megváltoztatni a világot” – mondta a Dél-afrikai Köztársaság egykori Nobel-békedíjas miniszterelnöke, Nelson Mandela, a 2000-es Laureus World Sports Awardson előadott beszédében. Mandela kijelentése helytálló: a sport számos jelentős globális társadalmi történés esetében vált a vélemény, vagy éppen a szolidaritás kinyilvánításának egyik fontos csatornájává. De milyen szerepet tölt be napjaink egyik legaktuálisabb kérdéskörében, a fenntarthatóság, illetve a klímaváltozás ügyében? A héten ezen témakörbe ástuk bele magunkat a blogon.

Tovább
Szólj hozzá!