Jövőre már annyi villamosenergiát fognak felhasználni az adatközpontok, a kriptodevizák és a mesterséges intelligencia (AI), mint Japán – jövendölte egy évvel ezelőtt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Ez pedig azt jelenti, hogy olyan megoldásokat is le kell porolni az energetikában, amelyeket már zárójelbe tettek.
Tavaly szeptemberben jelentették be, hogy Pennsylvania államban újra működésbe hozzák a Three Mile Island területén lévő egyik atomreaktort, ahol 1979-ben az Egyesült Államok legsúlyosabb nukleáris balesete történt. Az ok egyszerű: a Microsoft mesterséges intelligenciája annyi energiát használ, hogy ahhoz a meglévő keretrendszer kevés. Az IEA már egy éve figyelmeztetett, hogy az adatközpontok, a kriptodevizák és a mesterséges intelligencia 2026-ban már 1000 terawattórányi villamosenergiát használhat fel, azaz annyit, mint Japán jelenleg, miközben 2022-ben még beérték a globális kereslet 2 százalékával: 240-340 terawattórával.
Erre a rendszerszintű kihívásra az energetikai retrofit lehet az egyik megoldás; egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen korábbi gyakorlatokhoz térünk vissza. Például széntüzelésű erőművek ismételt csatasorba állítása egyértelmű visszalépés lenne a globális klímacélok szempontjából, ugyanakkor az atomenergia megítélése lényegesen jobb, ha csak a leginkább reflektorfényben levő emissziós paraméterekre vagyunk tekintettel.
A másik lehetőség az AI étvágyának kordában tartása, ami korántsem előzmények nélküli probléma. Sokan emlékszünk még az ezredforduló tájékáról arra, amikor a számítógépes processzorok energiafelhasználásának megugrása szólaltatta meg a vészcsengőt. Erre válaszul születtek meg a többmagos processzorok, amelyek kifinomultabb, összehangoltabb teljesítményre képesek az elődöknél lényegesen visszafogottabb energiafelhasználással.
Jó eséllyel most is valami hasonló technológiai áttörésre lesz szükség, amin valószínűleg már dolgoznak a fejlesztők a színfalak mögött. Az Nvidia például már tavaly bemutatta azt a szuperchipjét, amely harmincszor hatékonyabban képes mesterséges intelligenciát kiszolgálni, miközben az energiafelhasználása huszonötöde a hagyományos hardverekének. Azonban amíg ezek a finomabbra csiszolt technológiák világszerte elterjednek, az feltehetően nem kevés időt igényel, és valahogy át kell hidalni ezt az időszakot. Ehhez ígéretes kiindulási alap lehet például az AI energiafelhasználásának transzparenssé tétele, akár az olyan „apróságokkal” elkezdve, hogy miért emésztett fel a ChatGPT 4-es verziójának tanítása ötvenszer több energiát, mint a 3-as változaté. Az ehhez hasonló kimutatások a technológiai cégek számára is pontosabb iránymutatás nyújtanának ahhoz, hogy hogyan kezeljék az energiafogyasztással kapcsolatos újabb kihívásokat.
Végezetül van még egy út, amely ahhoz hasonló, fenntartható megoldással kecsegtet, mint a hatékonyabb energiafelhasználás: ez pedig a hatékonyabb energiatermelés. Ez nem csupán a napelemek és a szélturbinák hatásfokának folyamatos javításában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a zöldenergia szerepe rohamtempóban nő a globális energiamixen belül. A hatékonyságjavítás másik útja az olyan innovatív, ma még széles körben nem alkalmazott technológiákon át vezethet, amilyen a zöld hidrogén: noha ez jelenleg rettentően költséges, az energetikai szakemberek nagy potenciált látnak abban, hogy kisebb környezetszennyezéssel lehessen majd belőle nagyobb mennyiségű villamosenergiát előállítani.
Az energia előállításának hatékonyabbá tétele ugyanakkor továbbra sem vonhatja el a figyelmet a felhasználás kordában tartásának szükségességéről. Végzetes rövidlátás arra számítani, hogy a nap- és szélerőművek végtelen mennyiségű energiával látnak el bennünket: át kell állítanunk a túlfogyasztást normálisnak tekintő világunk mentalitását a pazarlásról arra, hogy annyi energiát használjunk fel, amennyire valóban szükségünk van. Ez vezet el a fenntartható jövő egyik alapvetéséhez: eszerint a rendelkezésünkre álló erőforrások indokolatlan és meggondolatlan felélése helyett igyekezzünk minél több lehetőséget meghagyni, átadni a jövő generációinak.
ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2025.01.23-án.
