A 2021 utolsó óráiban közzétett taxonómiai tervezetében az Európai Bizottság beharangozta, hogy a nukleáris energia- és földgázprojektek is megkapnák a fenntartható befektetés címkét. Ebből az atomkártya nem számított meglepetésnek, hiszen ez az energiaforrás már fél évvel korábban megjelent a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) azon modelljében, amelynek a szervezet a legjobb esélyt adta ahhoz, hogy a globális energiaágazatot eljuttassa a megcélzott nettó nulla szén-dioxid-kibocsátásig 2050-re.
A földgáz ugyanakkor azzal együtt is komoly felzúdulást váltott ki, hogy az energiaárrobbanás érzékelhető módon tompította a hagyományos energiatermeléssel szembeni ellenérzéseket. Bő két év elteltével elég világos, hogy a fenntartható energetikai befektetések kategóriát kitágító elmozdulás híján feltehetően sokkal nagyobb zavarokat okoztak volna az orosz-ukrán háború következményei az európai energetikában. A hatás persze így is drasztikus volt, és ezt az IEA adatai szemléltetik a leglátványosabban: annak az évnek az elején az Európai Unióban felhasznált energia minden ötödik egysége Oroszországban kitermelt fosszilis tüzelőanyagból származott – ma csak minden huszadik.
A bizottság döntése ellen háborgók a földgáznak adott zöld jelzés mögött meghúzódó, nagyon erős szakmai érvről sem igazán akartak tudomást venni: nevezetesen arról, hogy a nagy hatásfokú, megbízható szűrőrendszerekkel felszerelt, kombinált ciklusú földgáz erőművekkel belátható időn belül és komoly emissziós eredménnyel lehet kiváltani a legnagyobb szén-dioxid kibocsátónak számító szén- és lignit-tüzelésű erőműveket. Ráadásul miközben az energiaátmenet gördülékeny és gyors lebonyolításában is meghatározó a jelentősége, a földgáz kiegyenlítő szerepe is elvitathatatlan: rugalmasságának és hatékony felhasználhatóságának köszönhetően ideális eszköz ahhoz, hogy megkönnyítse az egyenetlen és nehezen kiszámítható teljesítményt leadó megújuló energiaforrások sikeres integrálását. Amikor nem süt eleget a nap és nem fúj eleget a szél, a gázmotorok egyetlen mozdulattal elindíthatók és az aktuális igények szerinti teljesítményre hangolhatók.
Ezzel együtt is erős túlzás lenne csodaszernek tartani a földgázt. Az például, hogy drasztikusan visszaeső vezetékes orosz szállítások helyét a cseppfolyósított földgáz (LNG) veszi át Európában, lényegesen nagyobb logisztikai terheket jelent, ami a magasabb környezeti terheléssel egyenértékű. Ugyanakkor sokszereplős a piac, az EU-t jelen állás szerint nem fenyegeti annak veszélye, hogy az orosz függőséget egy ahhoz hasonlóan kockázatos kapcsolatra cserélje le. Sőt, a földgáz igazi jelentőségét az adja, hogy önellátóbbá teszi Európát azáltal, hogy szélesre tárja a kapukat a megújulók előtt.
Ebből a szempontból az elmúlt év kifejezetten biztató volt: az EU-ban először fordult elő, hogy a szélenergia több áramot termelt meg, mint a földgáz. Magyarországon az atomenergiának egyelőre nem kell trónkövetelőtől tartania: tavaly a villamos energia termelésének 46 százaléka jött Paksról. Ugyanakkor a fosszilis eredetű tüzelőanyagok részaránya (28%) alig volt magasabb, mint a megújulóké (26%). Nálunk nem a szél-, hanem a naperőműveken keresztül vezet az út az energetikai függetlenség felé. Ezeknek tíz év alatt közel megszázszorozódott a teljesítménye (2014: 67 GWh; 2023: több mint 6500 GWh), így tavaly már a magyar villamosenergia-termelés 19 százalékáról ezek gondoskodtak.
Ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG Páholy rovatában jelent meg 2024. 05. 08-án.
