Lassan, de zöldül a globális villamosenergia-termelés

2025. április 25. 12:21 - CHIKANSPLANET

 

Lassan, de zöldül a globális villamosenergia-termelés 

Épp egy fél évszázaddal azt követően, hogy a kőolaj felhasználási csúcsot döntött 46 százalékos részesedésével a globális energiaigényből, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2024-es összefoglalójában arról számolt be, hogy tavaly először csökkent a kőolaj részesedése 30 százalék alá. Az összefoglaló szerint a múlt évben az átlagosnál gyorsabb ütemben bővülő globális energiakereslet nagy részét a megújulók és az alacsonyabb károsanyagkibocsátású földgáz fedezték. 

Kedvező folyamatok látszanak a villamosenergia terén is, hiszen a tavalyi termelésnövekedés 80 százalékát már a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia adták össze. Sőt, itt is csúcsdöntésről beszélhetünk, hiszen ez volt az első alkalom, hogy ez a két kategória együttesen elérte a 40 százalékos szintet a teljes áramtermelésben. 

Miközben ezek a folyamatok a derűlátást erősítik, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 2024-ben még mindig emelkedni tudott a szén iránti globális kereslet. Igaz, a növekedési ütem mindössze 1 százalékos volt, ami pont a fele a megelőző évinek, de ez attól még önmagában is problematikus. 

Az pedig különösképpen, hogy a kereslet bővülése egyértelműen a klímaváltozásra vezethető vissza: az IEA szerint a szénfogyasztás globális éves növekedésének több mint 90 százaléka a Kínában és Indiában tapasztalt intenzív hőhullámokhoz kapcsolódó hűtési igényekkel függ össze. Főleg ezek tehetnek arról, hogy a globális szénalapú villamosenergia-termelés 2024-ben új csúcsra, 10 700 TWh-ra nőtt. Ezzel a szén továbbra is a világ áramtermelésének első számú energiaforrása, 35 százalékos részesedéssel. Öröm az ürömben, hogy az energiaügynökség 1974-es alapítása óta ez a legalacsonyabb arány. 

És ha már rekordok: Kínában tavaly új történelmi csúcsra emelkedett a szén iránti kereslet, 58 százalékra emelve a távol-keleti ország részesedését a globális szénfogyasztásból. Ezzel Kína közel 40 százalékkal több szenet fogyaszt, mint a világ többi része együttvéve, nagyrészt az erőművei miatt: ezek égetik el a bolygó teljes szénfogyasztásának több mint harmadát. A szén iránti étvágy még látványosabb annak fényében, hogy a kínai vas- és acélágazat szénfogyasztása mintegy 2, a cementtermelésé pedig 9,5 százalékkal esett vissza. 

Ezekkel együtt is elképesztő a szén dominanciája, amelyet egyelőre az sem képes veszélyeztetni, hogy az országban rohamléptekben bővítik a napelemes és a szélerőművi kapacitásokat, és ugyanúgy nagy hangsúlyt fektetnek a víz- és nukleáris energiára, valamint a biomassza- és a gázalapú energiatermelésre. Ezek azonban egyelőre nem tudják kielégíteni a villamosenergia iránti igényt, amely tavaly is 7 százalékkal nőtt a távol-keleti országban 

Így marad kiemelt szerepben a szén, amelynek keresletét a hűtési igények hajtják fel. Ez pedig egy ördögi körhöz vezet, hiszen a klímaváltozás hatásai ellen védekezve tesszük félre a fenntarthatósági aggályokat és égetünk el még több szenet. 

Pedig lehet máshogy. Az Európai Unió szénalapú villamosenergia-termelése 2024-ben 15 százalékkal csökkent, miközben a teljes szénkereslet több mint 10 százalékkal esett vissza. Jelképes az is, hogy 2024 szeptemberében az Egyesült Királyság is csatlakozott a szénerőművi kapacitás nélküli országok listájához: az az állam, ahol 1882-ben állították üzembe a világ első szénerőművét… 

Ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG Páholy rovatban 2025. április 23-án jelent meg.

Szólj hozzá!

Hogyan jutnak el a szélturbinák a tökéletes körforgásos gazdaságig?

2025. április 18. 09:35 - CHIKANSPLANET

A megújuló energiaforrások közül a szélenergia mutatja az egyik legdinamikusabb fejlődést, miközben a költséghatékonysága is évről-évre jelentősen javul. A tökéletes körforgásos ciklushoz „már csak” a kompozitból készült turbinalapátok visszaforgathatóságát kell megoldani – és ehhez már nagyon közel jutott a technológia. 

 

Az elmúlt öt évben a szélenergia-szektor éves átlagos növekedése meghaladta a 17 százalékot, és ez a tendencia várhatóan folytatódni fog. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy a szélturbinák gyártásához, telepítéséhez szükséges nyersanyagok kitermelése és feldolgozása jelentős energiabefektetést igényel. Az alapanyagok között szerepel acél, vas, réz, üvegszál és különböző kompozit anyagok – így a gyártás és telepítés energiaigénye teszi ki a turbina teljes életciklusának legnagyobb részét 

A leghatékonyabb szakasz kétségkívül a működési fázis: az életciklusnak ebben a szakaszában szinte semmilyen szennyezőanyag nem keletkezik, és az energiaigény is minimális. A karbantartás során felmerülő energiafogyasztás főként az üzemanyag-felhasználásból adódik 

Ugyanakkor egy szélturbina átlagos élettartama mindössze 20-25 év. Ezt követően a teljes szerkezet acél, vas és réz részeit 90 százalékban újra lehet hasznosítani. A fennmaradó részben találjuk a jelenlegi legnagyobb kihívást, a kompozit anyagokból készülő turbinalapátokat. 

 

Szebb jövőben bízva 
 

Az elhasználódott lapátok jó része végezte idáig úgynevezett monodepóniákban: ezek olyan lerakatok, ahol a kompozit anyagból előállított turbinalapátokat egyszerűen félreteszik arra az időre, amikor az anyaguk újrahasznosításához rendelkezésre áll a megfelelő technológia. 

Ez talán már a küszöbön áll, hiszen a fenntartható energetikai megoldásokban élenjáró dán vállalat, a Vestas már két éve alkalmazza az epoxigyanta alapú, globálisan is széles körben alkalmazott turbinalapátok újrahasznosítására kifejlesztett kémiai eljárását. Ráadásul kreatív elgondolásokból is sok olyan akad, amely új életet lehel a kiszuperált lapátokba, akár egy évszázaddal is meghosszabbítva az életciklusukat. 

Nem túlzás azt állítani, hogy a hagyományos energiatermelési módokat fenntarthatósági téren messze lepipáló szélturbinák napról-napra fontos szerepet játszanak a tiszta energia előállításában és ezáltal növekvő mértékben járulnak hozzá a klímakatasztrófa megelőzéséhez. 

Szólj hozzá!

Fából készült felhőkarcolók jelenthetik az építészet jövőjét

2025. április 11. 12:31 - CHIKANSPLANET

A modern építészetről a legtöbbeknek a beton, az acél vagy a tégla juthat eszébe alapanyagként, valójában azonban a fa is tökéletesen megfelel erre a célra. Számos vonatkozásban azoknál jóval élhetőbb és klímabarátabb alternatíva – ráadásul a modern technikáknak köszönhetően kifejezetten strapabíró. 

Ahogy a Yale Climate Connections is beszámol róla, a fából készült felhőkarcolók egyre inkább beköltöznek a mindennapjainkba – egy korábbi tervről írtam már a blogon. A különböző előre legyártott elemekből készülő pillérek, panelek és tartógerendák az IKEA-bútorokat idézik, az építkezéseken egy hatalmas daru tartja őket a helyükön, amíg a munkások összekapcsolják őket a fém csatlakozók segítségével. 

Ezek a tornyok egy új technológiát, az úgynevezett tömegfát (mass timber) használják. Ennél az építési módnál az acélgerendákat és a betont masszív, előregyártott faelemek helyettesítik, amelyek egy futballpálya hosszának több mint a felét is elérhetik. Ez a még viszonylag ritkán használt módszer, kezd egyre népszerűbbé válni. 

A tömegfa befűt a vasbetonnak 

A tömegfa vonzó alternatívája az olyan energiaigényesebb anyagoknak, mint a beton és az acél, amelyek együttesen a globális széndioxid-kibocsátás közel 15 százalékáért felelősek. Egyelőre nincs számszerűsítve, milyen szerepet is tölt be ez az innováció a klímaváltozás elleni küzdelemben, azonban az, hogy megújuló energiaforráson alapszik, már önmagában pozitívum – miközben természetesebb megjelenést kínál a beton ridegebb hangulatával szemben.  

Fál építkezni nem újkeletű, az egyre magasabb építmények azonban egyre teherbíróbb anyagokat követeltek meg: így álltak át fokozatosan az építészek a betonra és acélra, míg a fa megmaradt a kisebb otthonok építőanyagának. Három évtizeddel ezelőtt azonban Németországban és Ausztriában elkezdtek kísérletezni a tömegfával: szögekkel, ragasztóval és egyéb anyagokkal raktak össze kisebb fadarabokat nagyobb és szilárdabb tömegekké anélkül, hogy hatalmas, idősebb fákat kéne kivágni. Ez a technológia masszív, stabil szerkezeti elemeket eredményezett, a furnérlemezekhez hasonló, azoknál jóval strapabíróbb és méretesebb formátumokban. 

Tűzvédelem: pipa 

Az egyik legnyilvánvalóbb aggály az ilyen épületeknél a tűzvédelem. A közelmúltig számos építési szabályzat a faépítést alacsony épületekre korlátozta. Ugyan nem kell teljesen tűzállónak lenniük, az épületeknek elég sokáig kell egyben maradniuk, hogy a tűzoltóknak legyen esélyük a lángok megfékezésére, a lakóknak pedig a menekülésre. A hagyományos felhőkarcolókban használt anyagoknak például legalább három órán keresztül meg kell őrizniük épségüket tűz esetén.  

Az egyre eredményesebb tesztek a szabályozó testületeket és a potenciális vásárlókat is meggyőzték arról, hogy a tűzbiztonság szempontjából is megfelelő ez az alternatíva. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a faanyag külső oldalán hamar kialakul egy szenes réteg, amely a tűz hőjének nagy részétől szigeteli a belső részt. Emellett persze további aggályként merülhet fel a nedvesség, a penész, valamint a rovarok (például termeszek) megjelenése, ezekre azonban folyamatosan találnak új és egyre hatékonyabb megoldásokat.  

 

 

Látványos eredmények az emisszióban 

Az Annual Review of Environment and Resources című folyóirat 2020-as tanulmányában arról írnak, hogy a 18 emeletes Brock Commons épülete Brit Kolumbiában 2432 tonna CO2-kibocsátást került el egy hasonló, betonból és acélból készült épülethez képest. Ebből a megtakarításból 679 tonna annak köszönhető, hogy a fa gyártása során kevesebb üvegházhatású gáz keletkezik, mint a beton és az acél esetében. Mivel az alapanyagul használt fa élete során a fotoszintézis révén kivonta és megkötötte a szén-dioxidot, ezért a felhasználásával a Brock Commons esetében például további 1753 tonna egyenértéknek megfelelő CO2-t zártak el az épület faanyagában. 

Mivel az építészeti szektor felel az üvegházhatású gázkibocsátás 39 százalékáért, evidens, hogy egyre nagyobb figyelem irányul az emissziót korlátozó alternatívákra. Ezen túl a tömegfa épületek tervezése is jóval egyszerűbb a hagyományos társaikhoz képest. Az úgynevezett integrált építészetnél a kivitelezőket már a tervezési fázisnál bevonják, így az alkotóelemek úgy készülnek el, hogy fixen megvan az egyéb rendszerek (például szellőzők, vízvezetékek stb.) helye. Mivel így az építési munka részét előre elvégzik, az épületek általában gyorsabban épülnek fel a helyszínen akár 40 százalékkal gyorsabban, mint a szokványos épületek. 

A legmagasabb faépület egyébként a wisconsini Milwaukee-ban található Ascent 87 méterével, de a top5 ilyen építmény közül négy Európában van: Norvégiában, Svédországban, Hollandiában és Ausztriában. A jelek alapján a tömegfa épületek egyre vonzóbb alternatívát jelentenek nemcsak a klímavédelem, hanem a költséghatékonyság és az esztétika szempontjai mentén is. 

Szólj hozzá!

Csendes gyilkosok: a környezetszennyezés kevésbé látványos formái

2025. április 04. 11:08 - CHIKANSPLANET

Ha környezetszennyezésről beszélünk, alighanem elsőre égig érő szeméthalmokra, vagy széntüzelésű erőművek kéményeiből gomolygó füstre gondolunk. Pedig a környezeti terhelésnek olyan módjai is léteznek, amelyekről elsőre nem is feltétlenül hinnénk, hogy káros hatásaik lehetnek.  

A fényszennyezés nem hangzik túl ártalmasnak, valójában azonban nagy hatással van az élővilágra. A mesterséges fények – amelyek azt teszik egyebek közt lehetővé, hogy éjszaka is biztonságban hazajussunk – nem csupán ott fejtik ki hatásukat, ahol arra ténylegesen szükség van, hanem jellemzően jóval kiterjedtebb a hatókörük, komoly befolyást gyakorolva tágabb környezetükre is 

Ennek tudható be, hogy egy városi ember éjszaka nem látja az égboltot, egyeseknél azonban akár alvászavarokat is okozhat ez a fajta „díszkivilágítás, hiszen a túl sok fény hatására a szervezetünk nem érzékeli az alvásidőt. Azoknak az éjszakai állatoknak is összezavarja a bioritmusát, amelyek nappal alszanak és éjjel vannak ébren. A halványabban pislákoló csillagok a vándormadarak tájékozódásában is zavart kelthetnek, a beporzást végző rovaroknak pedig elterelheti a figyelmét a feladatukról, ami visszahat a növényvilágra is.  

Szerencsére a fényszennyezéssel viszonylag egyszerű megküzdeni. Kültéren például ernyőzött lámpákat lehet felállítani a fényszennyezés csökkentése érdekében, amelyek csak a megcélzott területet világítják be. Az otthonok környezetében mi magunk is sokat tehetünk a gyengébb fényerejű izzók vásárlásával, illetve mozgásérzékelős lámpák felszerelésével. 

Nyüzsgő városok 

A zaj, vagyis a hangszennyezés szintén egy kevésbé nyilvánvaló formája a környezetünk szennyezésnek. A WHO minden 65 decibel feletti hangot zajszennyezésnek minősít, és ennek több forrása is lehet. Ilyen például az autóforgalom folyamatos moraja, vagy az autók dudája, amely 90 decibellel is képes megszólalni, de zajjal járnak az építkezések, a fejünk felett elszálló repülőgépek (amelyek 130 decibelnyi hangot adnak ki), az éjszakai szórakozóhelyek és még hosszan lehetne folytatni a sort 

Miközben a halláskárosodáshoz vagy a süketséghez tényleg kiugróan magas értékek kellenek, az említett tipikus városi zajforrások visszafogottabb erővel is képesek magas vérnyomást, stresszt, illetve memóriazavarokat okozni. Az állatok életét ugyanúgy megkeserítik ezek a zajokami egyik szélsőséges formájának, a szilveszteri petárdázásnak a hatása szerintem mindannyiunk számára nyilvánvaló. 

Miközben a kintről eredő zajok jó részét az otthonok megfelelő hangszigetelése kiszűrheti, mi magunk is tehetünk azért, hogy csendesebbek és elviselhetőbbek legyenek az utcák. Lakóövezetben például egy gondosan megválasztott sebességi fokozattal visszafogottabb lesz az autónk motorhangja – a motorkerékpáréról nem is beszélve. Még jobb választás kerékpárra pattanni, ám ilyenkor érdemes a csengőt a tényleges vészhelyzetekre tartogatni a gyalogosok módszeres riogatása helyett. 

Szólj hozzá!

Nálatok laknak-e állatok?

2025. március 28. 11:26 - CHIKANSPLANET

Denevérek és mosómedvék – egészen meglepő fajok lesznek egyre gyakoribb vendégek a városokban és külvárosokban. A világ eltérő pontjain tapasztalható jelenség nem új, az utóbbi évek azonban érzékelhető növekedést hoztak az egyedszámban. Hova vezethet ez?

Számos oka van annak, hogy miért jelentek meg és szaporodtak el az utóbbi években oda nem illő fajok a városi élővilágban. A szakemberek szerint a legfontosabb tényező a klímaváltozás, a növekvő hőmérséklet és a vadon élő állatok természetes élőhelyeinek pusztulása. Számos élőlényt kényszerít rá például a „bevándorlásra” az erdők irtása. 

Alkalmazkodóképességből jeles

Az állatok egy jelentős része hihetetlen rugalmassággal képes adaptálódni az új életkörülményekhez, gyorsan válnak a város faunájának részeivé. Az eredetileg a vadonban élő amerikai, kanadai, német és japán városlakó mosómedvék például lenyűgöző gyorsasággal vették fel a városi tempót. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy éjszakai állatok, ami csökkenti az emberekkel való találkozásuk esélyét. Másrészt annak, hogy mindenevők: legyen az bogár, gyümölcs vagy gyorsétel, szinte mindent megesznek, amihez hozzá tudnak férni. Márpedig a mosómedvék rendkívül intelligensek: ötujjú mancsuk segítségével akkor is képesek kinyitni a kukák fedelét, ha azok le vannak zárva. 

Egy másik gyorsan szaporodó állat a városokban a patkány. Az Egyesült Államokban a Richmond Egyetem kutatói megállapították, hogy az általuk vizsgált 16 városból 11-ben a kutatás ideje alatt is drasztikusan nőtt az egyedszám. Ebben megint masszívan benne van a klímaváltozás, azon belül is a globális felmelegedés hatása: minél melegebb az idő, annál tovább nyúlik ki a gyűjtögető szakasza az évnek, ami azt eredményezi, hogy a párzási időszakokból is több lehet, mint korábban. 

Mi a helyzet nálunk?

A nyestek, menyétek, rókák és vaddisznók mellett egyre többször látni denevért vendégeskedni a magyar nagyvárosokban, főleg a külvárosokban. Ennek egyik oka, hogy az erdős részek ritkulásával ezek az esti órákban cikázó, apró emlősök kénytelenek új élőhelyet keresni maguknak. De fontos szerepe van a globális felmelegedésnek is: ahogy enyhülnek a telek, a denevérek hibernációs időszaka is megrövidül, és a városok magasabb hőmérsékletű terei is lehetővé teszik, hogy tovább maradjanak aktívak. 

Ahogy a mosómedvék, a denevérek is nagyon könnyen alkalmazkodtak a városi életmódhoz. Az épületek repedései, az ereszek alatti kis búvóhelyek tökéletes lakhelyül szolgálnak a számukra, az utcai és a kerti lámpák pedig valósásgos svédasztalt jelentenek azzal, hogy odavonzzák a rovarokat.

A Magyarországon honos, több mint kéttucat denevérfaj közül több is „elvárosiasodott” az elmúlt években. A rőt koraidenevérek például előszeretettel élnek parkokban és más zöld területeken, ám rajtuk kívül könnyen összefuthatunk egy esti sétán közönséges késeidenevérrel, fehértorkú denevérrel vagy közönséges törpedenevérrel is.

Kockázatok és mellékhatások

Az apró bevándorlók száma az éghajlatváltozás és az emberi tevékenységek miatt emelkedik, amely könnyen vezethet túlszaporodáshoz is. A városi infrastruktúrában óriási károkat okozó patkányinváziókból már kaptunk ízelítőt, de még ennek fényében sincs kellőképpen kihangsúlyozva, hogy ezek a rágcsálók számos, az emberre is veszélyes betegséget hordozhatnak. 

Érdemes megjegyezni, hogy a popkultúra ikonikus szereplőjévé avanzsált mosómedve sem mentes a rizikófaktortól: ha fenyegetve érzik magukat, ezek az amúgy aranyos kis lények képesek rátámadni az emberre. 

Szólj hozzá!

Öntanuló algoritmusok az energetikában: szupererő az AI-ban

2025. március 21. 08:15 - CHIKANSPLANET

ChatGPT, Gemini, DeepSeek gyakorlatilag heti szinten lát napvilágot egy-két mesterséges intelligenciára (AI) alapozott fejlesztés, újabb és újabb, az üzleti és a személyes élet szintjén használható megoldásokat generálva. 

Miközben az AI lassan beszivárog a mindennapokba, az lényegesen kevesebb figyelmet kapott, hogy a mesterséges intelligenciát számos iparág már a ChatGPT 2022 novemberi debütálását megelőzően használatba vette és következetesen alkalmazza.  

Ezen szektorok egyike az energetika, ahol ráadásul nem is a fentebb felsorolt megoldások gerincét jelentő nagy nyelvi modelleket (Large Language Model, LLM) tekintjük az AI úttörő képviselőjének, hanem az öntanuló algoritmusokat. Ezeket alapvetően adatelemzésre használjuk, hiszen remekül elsajátítják, hogyan lehet a legjobban elérni egy előre megfogalmazott célt a bevitt adatok alapján. Az algoritmusok elterjedése egyenes következménye volt annak, hogy az energetikában – ahogy számos egyéb iparágban is – hatványozottan nőtt a figyelt és rögzített adatok mennyisége. Egészen rövid idő alatt vált akkorává a szektoron belüli adattömeg, hogy a kezelése már messze meghaladta az emberi elme teljesítőképességét. 

Az ALTEO például évek óta alkalmaz naperőművek menetrendezési pontosságának javításához öntanuló algoritmusokat. Ezek nem csupán elemezni képesek az adatokat, hanem valós időben figyelnek minden releváns környezeti paramétert, és a betanítás után önmaguktól tudnak korrigálni, ha arra van szükség. Ennek egyfelől az az előnye, hogy egyre komplexebbekké tehetők a modellek, hiszen az AI esetében nincs jelentősége, hogy száz vagy százezer különböző faktort kell figyelnie. Másfelől ezek az algoritmusok egyre pontosabbá és megbízhatóbbá teszik a modelljeinket: egyre jobb és jobb előrejelzéseket lehet leszűrni a környezeti változókból, amitől kiszámíthatóbbá válik az amúgy erősen időjárásfüggő napenergiatermelés azzal, hogy precízebben prognosztizálható a naperőművektől várható teljesítmény. 

Szintén kiemelt terepe a mesterséges intelligenciának az energetika kereskedelmi oldala. Erre is elképesztő komplexitás jellemző, rengeteg inputtal, a berendezésekre szerelt szenzorok adataitól a másodpercenként változó árakon az üzemeltetési költségekig és a kvótákig. Néhány éve az ALTEO termelői portfóliója is elérte azt a szintet, ahol az energia előállításának, rendszerbe integrálásának, tárolásának és értékesítésének mátrixát már lehetetlen pusztán emberi közreműködéssel optimalizálni. Mivel a folyamatok zöme valós időben, rendkívül alacsony ciklusidővel zajlik, ehhez kell igazítani a tranzakciókhoz szükséges adminisztrációs teendőket is, ami automatizálás nélkül ma már kivitelezhetetlen. 

Végezetül az energetikában használt rendszerek, gépek és berendezések karbantartása is egyre inkább megkívánja az AI használatát. Növekvő teret nyer a szintén rengeteg input elemzésére építő prediktív karbantartás, miközben a hibalehetőségek és hatások elemzésére használt FMEA (Failure Mode and Effect Analysis) megvalósításában is kötelező elem a mesterséges intelligencia. 

Ha a legfontosabb dolgot szeretnénk kiemelni, amit az AI az energetikának nyújt, akkor a legtöbb irányból a hatékonysághoz jutnánk el. Itt nem csupán az olyan kardinális problémák kiküszöbölésére érdemes gondolni, mint hogy egy naperőmű ne fizessen azért, hogy áramot termel. Ennél jelentősebb a hozzájárulás: az öntanuló algoritmusok hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarországon rendszerszinten növekedjen az energiaellátás rugalmassága, ami megágyaz a megújulók további térnyerésének, azzal, hogy elősegíti a rendszerekbe való könnyebb integrálhatóságukat. Ezt leginkább azzal érik el, hogy kezelhetőbbé és kiszámíthatóbbá teszik a nap- és a szélenergiatermelést, összhangot teremtve a komoly bővülés előtt álló tárolási képességekkel. Annak fényében, hogy sorozatosan dőlnek meg itthon a napenergiatermelési rekordok, erre minden korábbinál nagyobb szükség van és lesz. 

 

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG Páholy rovatban jelent meg 2025. 03. 19-én.

Szólj hozzá!

Norvégia lehet az első ország, ahol csak elektromos autókat használnak

2025. március 14. 08:06 - CHIKANSPLANET

A skandináv országban tavaly már csupán az újonnan eladott autók egytizede nem volt elektromos, így Norvégia térhet át elsőként teljesen a környezetbarátabb, fenntarthatóbb közlekedési eszközökre.

Ahogy a BBC is beszámolt róla, az 5,5 millió lakosú Norvégiában 2024 volt az első olyan év, hogy az utakon lévő benzines gépkocsik számát meghaladta  az elektromos autóké. Ha a dízeleket is beleszámoljuk, akkor az elektromos autók a harmadát teszik ki a járműparknak. Ráadásul a skandináv országban tavaly eladott autók 88,9 százaléka volt elektromos, ami egyértelművé teszi: a fosszilis kőolajjal üzemelő modelleknek egyszerűen nincs már jövője ott. Összehasonlításképpen: ez az arány az Egyesült Királyságban 20, míg az Egyesült Államokban 8 százalékot ért el 2024-ben.

Áramló kőolaj

Érdemes megvizsgálni azokat a körülményeket is, amelyek ezt az áttörést lehetővé tették: Norvégia ugyanis komoly kedvezményeket és ösztönzőket biztosít azok számára, akik hajlandóak váltani. Az ország már az 1990-es évek legelején eltörölte az elektromos autókat érintő gépjárműadókat (ez egészen 2022-ig fennállt), 1996-ban ingyenessé tette számukra a fizetős utakat, és 1999-ben bizonyos városokban ingyenessé vált a parkolás.

Az intézkedések nem mindegyike él már, de határozottan hozzájárultak ahhoz, hogy a polgárok lelkesebben váltsanak. 2001-ben eltörölték az elektromos autók áfáját is, amely a hagyományos járműveknél elég magas, 25 százalékos, ezzel a lépéssel pedig automatikusan csökkent az áruk a benzines és dízelautókéhoz képest. Az elmúlt három évtized norvég kormányainak dolgát megkönnyítette, hogy ebben a kérdésben végig egységes állásponton voltak, miközben a támogatásokat az olaj- és gázexportból származó jelentős bevételek finanszírozták. Ehhez kiváló forrásként szolgált a világ legnagyobb állami vagyonalapja, amelynek értéke felülmúlja Spanyolország teljes GDP-jét.

Áthidalható akadályok

Norvégia első pillantásra egyáltalán nem ideális helyszín ahhoz, hogy a tiszta közlekedés globális bajnokává váljon. A kis lakossághoz viszonyítva az ország területe nagy, a klíma hideg, a terepet hegyek tűzdelik – ezek kifejezetten nehezítő körülményeknek számítanak ezen a téren. Ráadásul kezdetben az állami ösztönzések és az egyéb intézkedések sem igazán győzték meg az embereket: a 2012-ben megvett 100 autóból csupán 3 volt elektromos. A technológia fejlődése azonban felgyorsította az átállást. Míg 2014-ben tíznél is kevesebb modellből lehetett vásárolni, ma már több mint 160 elemű a választék. Legalább ennyire fontos, hogy 100 ezer norvégra közel 450 töltő jut: az elmúlt időszakban rengeteget fejlesztettek az infrastruktúrán, ma közel 30 ezer nyilvános töltőállomás van az országban.

Egy ökoszisztéma az ökoszisztémánkért

Azt is fontos kiemelni, hogy az elektromos átállás nem csupán a személyi gépjárművekre áll meg Norvégiában: a vonatok, buszok is környezetbarát alternatívát kínálnak. Ezek együttesen csendesebb, élhetőbb közeget eredményeznek, jóval kevesebb dugóval, még rugalmasabbá és gördülékenyebbé téve a hétköznapokat.

A norvég minta rávilágít arra, hogy a döntéshozók eltökéltsége és a lakosság nyitottságának kihasználása olyankor is figyelemreméltó eredményekhez vezethet, amikor nem a legjobbak vagy egyenesen kedvezőtlenek az adottságok.

1 komment

Hol van a fapadosok helye a fenntartható turizmusban?

2025. március 07. 08:43 - CHIKANSPLANET

Az utazási szektor jelentős átalakuláson megy keresztül, és ebben kulcsszerepet játszanak a fapados légitársaságok. Másodpercenként 45 utas érkezik meg az áhított desztinációjára, ami éves szinten 1,4 milliárd turistát jelent. Ez hatalmas gazdasági lehetőséget, ugyanakkor komoly környezeti kihívásokat is teremt: a turizmus globálisan az üvegházhatású gázkibocsátás több mint 5 százalékáért felelős, amelynek 90 százalékát maga az utazás teszi ki.

Elsőre azt gondolnánk, hogy az olcsó repülőjegyek elterjedése csak növeli a környezeti terhelést, hiszen több ember utazhat gyakrabban. A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb. A fapados légitársaságok üzleti modellje a maximális kapacitáskihasználásra épül, gyakran repülnek modernebb, energiahatékonyabb gépekkel, ezzel képesek csökkenteni az egy utasra jutó károsanyag-kibocsátást. Az emberek túlbecsülik a repülési szektor CO2-emisszióját, mert bár az ide-oda repülgetésnek egyéni szinten valóban hatalmas a karbonlábnyoma, globális viszonylatban a népességnek csak igen kis hányada él ezzel a lehetőséggel: a repülési szektor a globális CO2 kibocsátás mindössze 2,5 százalékáért felelős, ami magában foglalja mind a kereskedelmi, mind a más célú formákat.

Az idegenforgalom fenntarthatósága nem csak a közlekedésről szól

A fenntartható turizmus koncepciója szerint az ágazatnak figyelembe kell vennie a jelenlegi és jövőbeli gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat, valamint a turisták, az iparág, a környezet és a befogadó közösségek igényeit. Ez pedig egy komplex, a közlekedési módok optimalizálásán túlmutató kihívás, különösen amiatt, hogy egyre több desztinációt érint a túlzott turizmus problémája (overtourism), amelyre a könnyebben elérhető árú fapados járatok is ráerősítenek.

Kézenfekvő példa Velence, ahol a turisták számának korlátozását célzó szabályozásokat kellett bevezetni, vagy Boracay szigete a Fülöp-szigeteken, amelyet 2018-ban ideiglenesen le kellett zárni az odaözönlő turisták elől. Hasonló problémákkal küzd Thaiföldön a Maya Bay is, ahol a korallzátonyok jelentős része elpusztult a turizmus hatására. Ide sorolhatjuk a Kanári-szigeteket is, amelynek lakói változatos eszközökkel fejezik ki nemtetszésüket a hozzájuk érkező nyaralók hadaival szemben.

Közös nevező nélkül nem lesz jobb

A megoldás kulcsa a tudatos tervezés és szabályozás, amellyel úgy lehet kezelni a fapados légitársaságok által generált utasforgalmat, hogy az ne vezessen a célállomások túlterheléséhez. Ez magában foglalhatja a látogatók számának korlátozását, a helyi közösségek bevonását a döntéshozatalba, valamint a fenntartható gyakorlatok ösztönzését mind a szolgáltatók, mind az utazók részéről.

Tény, hogy a diszkont légitársaságok megjelenése új dinamikát hozott az utazási szektorba, hiszen demokratizálta az utazást és potenciálisan hatékonyabb működést tett lehetővé. Ugyanakkor komoly kihívást teremtett a fenntarthatóság terén, amelynek eredményes megoldásán a turisztikai szektor jövője múlhat.

1 komment

Kapunk hideget, meleget: a klímaváltozás nem válogat a mínuszos és pluszos szélsőségek között

2025. február 28. 09:16 - CHIKANSPLANET

Míg egy heves bozóttűz esetén kevésbé szorul igazolásra a kapcsolódás a globális éghajlatváltozással, a szokatlan hidegek esetében messze nem ennyire egyértelmű az összefüggés. Pedig a globális felmelegedés nem egyenértékű az általános hőmérséklet-emelkedéssel, sokkal inkább az időjárási szélsőségek gyakoribbá válását hozhatja magával.

A lakosságot és a hatóságokat egyaránt komoly kihívások elé állította az a rendkívüli hideg, amely az Egyesült Államok jelentős részét sújtotta januárban. A meteorológusok az évtized egyik legextrémebb időjárásaként tekintenek a hetekig tartó szokatlan hidegre, amely főleg azokban az államokban okozott gondokat, ahol nem szokták meg az effajta szélsőségeket.

A mintegy 30 tagállamot érintő, a középső részektől egészen a keleti partvidékig terjedő extrém mínuszok leginkább Kansas, Missouri, Arkansas és Kentucky államokat sújtották. Repülőtereket zártak be, a jégeső, a hó és az erős szél következtében hatalmas áramkimaradások nehezítették a mindennapokat még azokban az államokban is, ahol sem a lakosság, sem a hatóságok nem szokták meg a szélsőséges hideget.

A meteorológusok egy sarkvidéki örvényt tettek felelőssé a jelenségért, amely megkapta az évtized vihara címet is. Volt, ahol a hatóságok szükségállapotot hirdettek ki, és még a déli államokban is – beleértve Mississippit és Floridát – veszélyes hidegre figyelmeztettek.

Tudományos háttér és globális összefüggések

Az ilyen extrém időjárási események gyakoriságának növekedése felveti a kérdést: van-e ennek köze a globális éghajlatváltozáshoz?

A klímakutatók egyetértenek abban, hogy a mérsékelt övi időjárási mintázatokat befolyásolhatja az Arktisz gyorsabb felmelegedése. Ebben a körben három kulcsfontosságú tényezőt vizsgálnak: a sarki örvény viselkedését és annak hatását a hideg levegő áramlására, az atmoszférikus blokkolás (ez leegyszerűsítve azt a légköri helyzetet jelenti, amikor egy nagynyomású rendszer mozdulatlanná válik egy adott régió felett, jelentős időtartamra blokkolva a nyugat-keleti irányú áramlásokat) szerepét az időjárási rendszerek mozgásában, valamint a tengeri jég csökkenésének lehetséges hatásait a légköri áramlásokra.

Az összefüggések megértéséhez a meteorológusok nagy léptékű klímamodelleket használnak, hogy minél pontosabb előrejelzéseket tudjanak adni a jövőbeli extrém időjárási eseményekről. Miközben a kaliforniai bozóttüzek esetében nincs szükség pótlólagos megerősítésre, az extrém téli vihar megítélése kevésbé egyértelmű a közvélemény szintjén. Pedig az észak-amerikai helyzet ismét rávilágított januárban, hogy a globális felmelegedés nem egyszerűen általános hőmérséklet-emelkedést jelent, hanem az időjárási szélsőségek gyakoribbá válását hozhatja magával.

Ez a tény még inkább aláhúzza a klímaváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések fontosságát, ugyanakkor jól példázza: a hatékony felkészüléshez és alkalmazkodáshoz megkerülhetetlen a klimatikus tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazása a várostervezésben és a katasztrófavédelemben.

Szólj hozzá!

Unokáink is inni fogják? A fenntartható termelés alapozza meg a kávé jövőjét

2025. február 21. 10:28 - CHIKANSPLANET

Meddig élvezhetjük reggeli kedvencünket? Hogyan hat rá a klímaváltozás? Milyen további kihívások várnak a kávéiparra?

A Nemzetközi Kávészervezet (ICO) adatai szerint 2023-ban a világ kávéimádói naponta körülbelül 2 milliárd csésze kávét fogyasztottak el. Minden földlakóra körülbelül 1,3 kg frissen pörkölt kávé jut éves szinten. Ez elsőre nem tűnik annyira nagy volumennek, de a 2023-2024-es szezonban a globális kávétermelés több mint 10,68 millió tonnát tett ki, ami az ICO szerint rekordérték.

A kávéfogyasztás Magyarországon is jelentős: a Nielsen adatai szerint tavaly egy év alatt 77 milliárd forintot költöttünk kávéra. Egy másik felmérés szerint egy átlagos magyar fogyasztó naponta két csészével iszik meg ebből az italból.

Klímaváltozástól a fenntartható termesztésig

A kávétermelésnek komoly kihívásokat okoz az éghajlatváltozás. A kávécserjék érzékenyek a hőmérséklet-ingadozásokra, márpedig a globális felmelegedés miatt egyre kisebb terület alkalmas a termesztésre. Egyes becslések szerint 2050-re a jelenlegi kávétermesztő területek fele alkalmatlanná válhat, hacsak nem teszünk drasztikus lépéseket annak érdekében, hogy a talaj újra egészséges legyen.

Az egészséges talaj ugyanis nemcsak a termelékenységet növeli, hanem fenntarthatóbbá teszi a kávé termesztését is, hisz képes megkötni a szenet, kevesebb műtrágyát igényel, és jobban ellenáll az éghajlatváltozás hatásainak. De a regeneratív mezőgazdasági gyakorlatok támogatása mellett a szakemberek más innovációkban is keresik a megoldást: olyan kávéfajtákkal kísérleteznek, mint a Stenophylla vagy a Liberica. Ezek magasabb hőmérsékleten is megélnek, miközben hozzák a kedvelt kávéfajtáktól megszokott minőségét. Az új fajták további haszna, hogy növelik a biodiverzitást, javítják a talajminőséget, csökkentik a kártevők számát.

Közös felelősség

Miközben a globális kávépiac nagy szereplői kulcsszerepet játszanak a fenntarthatósági törekvések megvalósításában, a kávéfogyasztóknak is van ebben felelősségük. Számukra a fair trade és az ehhez hasonló, hiteles tanúsítványok adnak lehetőséget arra, hogy vásárlásaikkal a fenntarthatóbb termelési gyakorlatokat, a regeneratív mezőgazdaságot, a precíziós technológiákat vagy új kávéfajtákat támogassák. Ezzel pedig a saját gyerekeiket és unokáikat is hozzásegítik ahhoz, hogy élvezhessék a reggeli kávé örömét, amikor eljön az ideje.

Szólj hozzá!

Zöld hajózási folyosók: kinek lesz ezekre energiája?

2025. február 14. 12:22 - CHIKANSPLANET

A kereskedelmi hajózás egyre több szereplője látja a zöld korridorokat az egyik leghatékonyabb eszköznek a szektor fenntarthatóvá tételében. Bár az ötlet vonzó, a gyakorlati megvalósításhoz hatalmas mennyiségű és elérhető alternatív üzemanyagra lesz szükség, miközben a kikötői infrastruktúrában is komoly fejlesztések kellenek.

A zöld hajózási folyosók olyan hajózási útvonalak lesznek, amelyeken kizárólag alternatív, tiszta üzemanyaggal (például metanol-, ammónia- és hidrogénalapú üzemanyagok) működő hajók közlekednek. Az elképzelés jelentőségét jól mutatja, hogy a korridorok szerepe túlmutat a kereskedelmi hajózási szektor fenntarthatóságán: a globális ellátási lánc zöldebbé tételében is kiemelt szerepet játszhatnak.

Nem véletlenül nő az ötlet elfogadottsága a hajózási ágazaton belül, hiszen ezzel a szektor jókora lépést tehetne a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. Ezért is izgalmas a Mærsk Mc-Kinney Møller Center for Zero Carbon Shipping és a McKinsey közös jelentése, amely a zöld korridorok életképességét veszi szemügyre.

 

A kulcs az alternatív üzemanyag

Az elemzés készítői négy fő területet azonosítottak, amelyeken az elképzelés sikere állhat vagy bukhat: az alternatív üzemanyagok ellátását, a kikötői és tárolási infrastruktúrát, a hagyományos hajók korszerűsítését, valamint a piaci kereslet beindulását.

Ezek közül az elsőt tartják a leginkább kardinálisnak: a zöld korridorok megvalósításához mindenekelőtt megfelelő mennyiségű és hozzáférhető alternatív üzemanyagra lesz szükség. Ahhoz, hogy a hajók tiszta energiával közlekedjenek, jelentős kapacitásbeli hiányosságokat kell felszámolni, ez pedig komoly beruházásokat igényel – ezek pedig csak akkor fognak megvalósulni, ha gazdaságilag is életképesek.

Szintén fontos kihívás a kikötői infrastruktúra fejlesztése. Az olyan alternatív üzemanyagoknak, amilyen például az ammónia vagy hidrogén, speciálisak a tárolási követelményei. Ezért elkerülhetetlen feltérképezni a kikötők meglévő kapacitásait, az új igényeknek megfelelően korszerűsíteni ezeket, vagy, amennyiben szükséges, új infrastruktúrát építeni.

 

Új vizekre új hajókat

Elengedhetetlen a hajóflotta célirányos átalakítása is. A hajótulajdonosoknak pontos tervet kell készíteniük flottáik dekarbonizációs lehetőségeiről, ami az új építésű hajókat ugyanúgy érinti, mint a már meglévőket. Mindez jelentős tőkeberuházásokat igényel, és ezek esetében sem lehet zárójelbe tenni a pénzügyi megtérülést.

Ezért is vonják le azt a következtetést a felmérés készítői, hogy a „tiszta” hajózás rövid távon mindenképpen magasabb költségeit végső soron a piacnak kell megfizetnie: a szállítmányozási vállalatoknak és ügyfeleiknek kell tehát eldönteniük, hajlandóak-e prémiumot fizetni a fenntarthatóbb szállításért.

Szólj hozzá!

Lehetőség vagy kihívás a magyar gazdáknak az ökológiai mezőgazdaság?

2025. február 07. 08:37 - CHIKANSPLANET

Az Európai Unió 2020-ban indította útjára a Termőföldtől az asztalig (Farm to Fork) stratégiát, amelynek célja, hogy 2030-ra a mezőgazdasági területek 25 százalékán ökológiai gazdálkodás folyhasson. Ha megvalósul, azzal csökkenthető lesz a vegyi anyagok használata, az átállás javítja az állatok életkörülményeit, és enyhíti a környezeti terhelést.

Az élelmiszertermelés és fogyasztás világszerte nagy terhet ró a környezetre. A 2020-ban útjára indított Termőföldtől az asztalig stratégia célja nem más, minthogy mérsékelje a környezeti terhelést, illetve egészségesebb, fenntarthatóbb élelmiszereket biztosítson. Magyarországon a program sikerességét a Közös Agrárpolitika (KAP) átalakítása biztosítja. Bár az átállás nem egyik napról a másikra történik, az előző években sikerült néhány jelentős eredményt elérni az ökológiai gazdálkodás és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok terén.

A stratégia egyik központi eleme, hogy ösztönözze a gazdákat az ökológiai művelésre való áttérésre, hiszen a környezetkímélő gazdálkodási gyakorlatok révén nemcsak a természetnek segítünk, de hosszú távon a gazdáknak is csökkennek a költségeik a műtrágyák és növényvédő szerek használatának csökkentésével. A magyar szakpolitika azt szeretné elérni, hogy 2027-ig ökológiai művelés alá vonja a hazai mezőgazdasági területek 10 százalékát. Ehhez a kormány külön támogatásokat és ösztönzőket is biztosít a gazdáknak, hiszen egyelőre a mezőgazdasági területek mindössze 6,3 százaléka áll ökológiai művelés alatt.

Az ökológiai gazdálkodás egyik leggyakoribb kritikája, hogy nem elég termelékeny, és ezáltal kevésbé jövedelmező. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet és az Agrárcenzus adatai szerint már most is számos olyan gazdaság működik sikeresen, amelyek ökológiai módszereket alkalmaznak – a szabadföldi zöldségtermesztők negyede például – és nem csökkent a termelékenységük.

De az Európai Unió nemcsak a termelőket, hanem a fogyasztókat is szeretné bevonni fenntartható élelmiszerlánc kialakításába. Ezt a helyi piacok, rövid ellátási láncok támogatásával kívánja elérni, ami a gazdákat is segítheti abban, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki vásárlóikkal, és hitelesen kommunikálják termékeik fenntarthatósági értékeit.

A Termőföldtől az asztalig stratégia tehát nemcsak kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot, hanem lehetőségeket is kínál. A gazdák számára fontos, hogy megértsék ezeket a változásokat, és felkészüljenek a jövő lehetőségeire. A fenntartható élelmiszertermelés közös cél, amely nemcsak a természeti környezet megőrzését, hanem a magyar mezőgazdaság gazdasági stabilitását is szolgálhatja.

Szólj hozzá!

Hogyan zöldül az égbolt?

2025. január 31. 10:37 - CHIKANSPLANET

A légiközlekedési iparág jelentős környezeti lábnyoma régóta ismert. Ahogy a közvélemény egyre tudatosabbá válik az éghajlatváltozással kapcsolatban, úgy nő az igény a zöldebb utazási lehetőségek iránt.

A légitársaságok világszerte azzal a sürgető feladattal néznek szembe, hogy működésüket összehangolják nettó zéró kibocsátási céljaikkal. Ez részint környezetünk védelme miatt megkerülhetetlen, másfelől az egész iparág versenyképességét is aktívan formálja.

Rögös út vezet a netzéróhoz

A fenntartható légi közlekedés felé vezető út tele van kihívásokkal. A dekarbonizációs erőfeszítések sarokkövének sokan a fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) gyártását és használatát tekintik – nem is alaptalanul. Ezzel ugyanis akár 80 százalékkal lehetne csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását a hagyományos üzemanyagokhoz képest.

Nem véletlenül fektetnek be hatalmas összegeket az olyan vállalatok, mint az United Airlines és az American Airlines az SAF fejlesztésébe, amely hulladékalapú nyersanyagokból állítható elő: használt sütőolajból, háztartási és mezőgazdasági hulladékokból. A Fulcrum BioEnergy például a kommunális hulladékot alakítja át repülőgép-üzemanyaggá, míg a texasi Project Roadrunner hulladékból képződő szén-dioxidot és megújuló energiát használ ugyanehhez.

Az újgenerációs üzemanyagok fejlesztése mellett a kormányzati szabályozás és az aktív támogatás is kulcsszerepet játszik. Az Egyesült Államokban az Inflation Reduction Act adókedvezményekkel ösztönzi az SAF termelését, míg Kalifornia a Low-Carbon Fuel Standard programján keresztül kínál SAF-krediteket, ezzel is támogatva az innovációkat.

Az Európai Unióban pedig a zöld megállapodás egyik kitűzött célja a fenntartható üzemanyag-ellátási láncok kiépítése. Az újgenerációs repülőgépüzemanyagok globális szintű gyártásának felfuttatása azonban a magas szintű elköteleződés ellenére is óriási feladatot jelent egyelőre, erről tanúskodik az az adat is, amely szerint az SAF jelenleg a globális felhasználás kevesebb mint 1 százalékát teszi ki. Az egyelőre korlátozott kínálat mellett a magas költségek és számos logisztikai akadály is annak útjában áll, hogy az SAF mainstream megoldássá válhasson.

Innováción vett versenyképesség

A nehézségek ellenére a légiközlekedési iparágban egyre elterjedtebb az optimizmus az innováció hasznát illetően: azok a légitársaságok, amelyek ma beruháznak a fenntarthatóságba, idővel jelentős előnyökre tehetnek szert. Egyfelől karbonlábnyomuk jelentős csökkentésével lényegesen közelebb kerülnek a netzéró elvárások teljesítéséhez, másfelől versenyképességben is lekörözhetik a később csatlakozókat. Fontos szempont az is, hogy úttörőként elnyerhetik azoknak a környezettudatos utazóknak a szimpátiáját is, akik ellenérzéseket táplálnak a hagyományos légiforgalommal szemben.

Egyre több utas kezeli ugyanis főprioritásként a fenntarthatóságot, tudatosan alkalmazva azt az elvet, hogy minden olyan jegyvásárlás, amelynek ellenértéke egy nettó zéró célokat kitűző légitársasághoz folyik be, hozzájárul a légi közlekedés zöldebb jövőjéhez. Ezek a környezettudatos utazók azt is értékelni fogják, ha a légiközlekedési iparág minél nagyobb része fordul kellő fókusszal, innovativitással és együttműködési szándékkal az égbolt zöldebbé tétele felé.

1 komment

Energetikai retrofit: válasz a digitális világ kirobbanó étvágyára

2025. január 24. 08:26 - CHIKANSPLANET

Jövőre már annyi villamosenergiát fognak felhasználni az adatközpontok, a kriptodevizák és a mesterséges intelligencia (AI), mint Japán – jövendölte egy évvel ezelőtt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Ez pedig azt jelenti, hogy olyan megoldásokat is le kell porolni az energetikában, amelyeket már zárójelbe tettek.

Tavaly szeptemberben jelentették be, hogy Pennsylvania államban újra működésbe hozzák a Three Mile Island területén lévő egyik atomreaktort, ahol 1979-ben az Egyesült Államok legsúlyosabb nukleáris balesete történt. Az ok egyszerű: a Microsoft mesterséges intelligenciája annyi energiát használ, hogy ahhoz a meglévő keretrendszer kevés. Az IEA már egy éve figyelmeztetett, hogy az adatközpontok, a kriptodevizák és a mesterséges intelligencia 2026-ban már 1000 terawattórányi villamosenergiát használhat fel, azaz annyit, mint Japán jelenleg, miközben 2022-ben még beérték a globális kereslet 2 százalékával: 240-340 terawattórával.

Erre a rendszerszintű kihívásra az energetikai retrofit lehet az egyik megoldás; egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen korábbi gyakorlatokhoz térünk vissza. Például széntüzelésű erőművek ismételt csatasorba állítása egyértelmű visszalépés lenne a globális klímacélok szempontjából, ugyanakkor az atomenergia megítélése lényegesen jobb, ha csak a leginkább reflektorfényben levő emissziós paraméterekre vagyunk tekintettel.

A másik lehetőség az AI étvágyának kordában tartása, ami korántsem előzmények nélküli probléma. Sokan emlékszünk még az ezredforduló tájékáról arra, amikor a számítógépes processzorok energiafelhasználásának megugrása szólaltatta meg a vészcsengőt. Erre válaszul születtek meg a többmagos processzorok, amelyek kifinomultabb, összehangoltabb teljesítményre képesek az elődöknél lényegesen visszafogottabb energiafelhasználással.

Jó eséllyel most is valami hasonló technológiai áttörésre lesz szükség, amin valószínűleg már dolgoznak a fejlesztők a színfalak mögött. Az Nvidia például már tavaly bemutatta azt a szuperchipjét, amely harmincszor hatékonyabban képes mesterséges intelligenciát kiszolgálni, miközben az energiafelhasználása huszonötöde a hagyományos hardverekének. Azonban amíg ezek a finomabbra csiszolt technológiák világszerte elterjednek, az feltehetően nem kevés időt igényel, és valahogy át kell hidalni ezt az időszakot. Ehhez ígéretes kiindulási alap lehet például az AI energiafelhasználásának transzparenssé tétele, akár az olyan „apróságokkal” elkezdve, hogy miért emésztett fel a ChatGPT 4-es verziójának tanítása ötvenszer több energiát, mint a 3-as változaté. Az ehhez hasonló kimutatások a technológiai cégek számára is pontosabb iránymutatás nyújtanának ahhoz, hogy hogyan kezeljék az energiafogyasztással kapcsolatos újabb kihívásokat.

Végezetül van még egy út, amely ahhoz hasonló, fenntartható megoldással kecsegtet, mint a hatékonyabb energiafelhasználás: ez pedig a hatékonyabb energiatermelés. Ez nem csupán a napelemek és a szélturbinák hatásfokának folyamatos javításában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a zöldenergia szerepe rohamtempóban nő a globális energiamixen belül. A hatékonyságjavítás másik útja az olyan innovatív, ma még széles körben nem alkalmazott technológiákon át vezethet, amilyen a zöld hidrogén: noha ez jelenleg rettentően költséges, az energetikai szakemberek nagy potenciált látnak abban, hogy kisebb környezetszennyezéssel lehessen majd belőle nagyobb mennyiségű villamosenergiát előállítani.

Az energia előállításának hatékonyabbá tétele ugyanakkor továbbra sem vonhatja el a figyelmet a felhasználás kordában tartásának szükségességéről. Végzetes rövidlátás arra számítani, hogy a nap- és szélerőművek végtelen mennyiségű energiával látnak el bennünket: át kell állítanunk a túlfogyasztást normálisnak tekintő világunk mentalitását a pazarlásról arra, hogy annyi energiát használjunk fel, amennyire valóban szükségünk van. Ez vezet el a fenntartható jövő egyik alapvetéséhez: eszerint a rendelkezésünkre álló erőforrások indokolatlan és meggondolatlan felélése helyett igyekezzünk minél több lehetőséget meghagyni, átadni a jövő generációinak.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2025.01.23-án.

 

Szólj hozzá!

Az év, amikor összeomlik a Golf-áramlat – vagy mégsem?

2025. január 17. 10:24 - CHIKANSPLANET

A világ vezető klímatudósai arra figyelmeztetnek, hogy a Golf-áramlat és az Észak-atlanti-áramlat rendszerének összeomlása akár már 2025-ben bekövetkezhet, ami drámai éghajlati következményeket hozhat Európa és a világ számára.

A világ vezető klímatudósai már évekkel ezelőtt kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) – amelynek része az Észak-atlanti-áramlat és a Golf-áramlat is – összeomolhat, drámai változásokat előidézve a globális éghajlati viszonyokban.

Mi is ez a két áramlat?

Az atlanti meridionális áramlási rendszer, amelynek a Golf-áramlat is a része, egy globális óceáni szállítószalagként működik, amely hőt szállít a trópusokról az északi régiók felé. Ahogy a meleg víz északra halad, lehűl, és sűrűbbé válik, végül a tenger mélyére süllyed, majd dél felé áramlik vissza. Ez a ciklikus folyamat segít szabályozni a föld éghajlatát és fenntartani a stabil éghajlati viszonyokat.

Az Észak-atlanti-áramlat a Golf-áramlat meleg vizű, északkeleti irányú folytatása, ugyanis a Golf Írországtól nyugatra két ágra szakad. Egyik ága, a Kanári-áramlat délre tart, míg a másik észak felé folytatja útját Északkelet-Európa partjai mentén, ahol jelentős melegítő hatása van az éghajlatra.

Miért került veszélybe az áramlási rendszer?

A legújabb kutatások aggasztó jeleket tártak fel az AMOC lassulásáról, a tudósok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a rendszer néhány évtizeden vagy akár már pár éven belül is összeomolhat, ha nem történik gyors beavatkozás.

Az egyik legnagyobb kockázatot a sarki jég olvadása jelenti. Ez a globális felmelegedés miatt friss vizet juttat az Atlanti-óceánba, ami megnehezíti a sűrűbb víz lesüllyedését – ez pedig megzavarhatja az egész AMOC rendszert.

„Mini jégkorszak” és tengerszint-emelkedés vár ránk

Egyes kutatók szerint a helyzet annyira súlyos, hogy rövid időn belül összeomolhat az áramlási rendszer. Ennek következtében olyan hideggel kell majd szembenézni Európában, ami ellen a legmelegebb télikabátjaink sem nyújtanak védelmet. Gyakorlatilag egy „mini jégkorszak” köszönthet be a kontinensen, míg Amerika jelentős tengerszint emelkedéssel szembesülne.

Az atlanti meridionális áramlási rendszer összeomlása különösen súlyosan érintené az Egyesült Királyságot és Európa észak-nyugati részét, ahol a téli átlaghőmérséklet akár 10-15 Celsius-fokkal is csökkenhet. Ennek következtében az éghajlat jelentősen hidegebbé válhatna, ami kihatna a mezőgazdaságra is, hiszen az ennyire drasztikus hőmérséklet-csökkenés megnehezítené a növénytermesztést és az állattenyésztést.

Az Atlanti-óceán partvidéke mentén jelentős mértékben emelkedne meg a tengerszint. Ennek következtében New York, Miami és New Orleans városait fokozottan fenyegetnék az árvizek és az időjárási szélsőségek. Ezáltal komoly kockázatnak lennének kitéve az ökoszisztémák, különösen a tengeri, illetve tengerparti élőhelyek, amelyek a halászati tevékenységet is veszélyeztetnék.

Az AMOC esetleges összeomlása a trópusi esőöv és a monszunrendszerek működésében is súlyos következményekkel járna. Az esőöv délebbre tolódhatna, ami pusztító szárazságokat és vízhiányt okozna számos, mezőgazdaságra támaszkodó trópusi régióban, tovább fokozva világszerte a környezeti hatások miatt már most is számos helyen kiéleződő geopolitikai feszültségeket.

Még megelőzhető a baj?

Noha az AMOC összeomlásának kockázataira egyre többen hívják fel a figyelmet, nem minden tudós ért egyet az aggodalmakkal. Szerintük a rendszer annyira komplex, hogy az előrejelzések bizonytalanságai miatt további kutatások szükségesek a folyamatok pontos megértéséhez. Úgy vélik, a tisztánlátáshoz az összeomlás valószínűségét és esetleges következményeit illetően az atlanti-óceáni áramlatok hosszú távú megfigyelésén és elemzésén keresztül vezet az út.

9 komment

Nejlonszatyor-történelem: mentőövből globális környezeti teher

2025. január 10. 09:03 - CHIKANSPLANET

Egy barna papírtáskával kezdődött és súlyos környezetrombolásba torkollt a bevásárlást segítő szatyrok evolúciója. A főszerepben az a nejlonszatyor, ami eredetileg egész jó ötletnek tűnt a fák megóvására. 

Az 1850-es években forradalmasította a vásárlási szokásokat az ikonikus barna papírtáska (brown bag): a megoldás lehetővé tette a vásárlóknak, hogy akkor is kényelmesen magukkal vihessék a megvásárolt árut a sarki fűszerboltból, ha oda nem saját edényeikkel, kosaraikkal vagy zsákjaikkal érkeztek. Bár a design sokat változott másfél évszázad alatt, Margaret Knight eredeti megoldása meglepően hasonlít a mai amerikai papírtáskákhoz.

Az 1910-es években egy minnesotai fűszeres, Walter Deubener zsinórral erősítette meg a papírzacskókat, és fogantyúkkal is ellátta őket. Az innovátor nevét viselő bevásárlótáskák akár 34 kilogrammot is elbírtak, és hamar népszerűvé váltak: 1915-re évente több mint egymillió darabot adtak el belőlük. Bár már ekkoriban is felmerült az a szempont, hogy célszerűbb lenne egy olcsóbb, a környezetet kevésbé terhelő megoldásra váltani, amelyhez nem kellene a papír előállításához szükséges fákat kivágni, a nagy áttörés sokáig váratott magára.

A polietilén: a véletlen közbeszól

Pedig a sok évtizeddel később befutó polietilént még 1933-ban felfedezték – véletlenül – egy angliai vegyi üzemben. Noha a brit hadsereg gyorsan felismerte az anyagban rejlő lehetőségeket, és a második világháború alatt titokban használta, a világ leggyakrabban használt műanyagából készült bevásárlótáskát csak 1965-ben szabadalmaztatták.

A nejlonszatyor futótűzként terjedt, 1979-re már az európai piac 80 százalékát uralta, hogy villámtempóban hódítsa meg az Egyesült Államokat és más országokat is. Ennek oka elősorban az alacsony előállítási költség volt, valamint az, hogy a papírzacskók gyártáshoz képest alacsonyabb energiaigénnyel járt az előállítása. Mivel gyártásukhoz nem volt szükség fakitermelésre, egyenesen környezetbarát alternatívaként reklámozták őket. Az Egyesült Államok két legnagyobb szupermarketlánca, a Safeway és a Kroger 1982-ben tért át a műanyag zacskókra, és ez a gyakorlat az évtized végére világszerte általánossá vált.

Környezeti hatások és válaszlépések

A globális térhódítás azonban súlyos környezeti problémákhoz vezetett. 1997-ben Charles Moore tengerész kutató hatalmas mennyiségű műanyaghulladékból „épült” szigetet fedezett fel a Csendes-óceánon, amely óriási veszélyt jelent a tengeri élővilágra. Egy 2011-es adat szerint percenként egymillió elhasznált műanyag zacskó végzi a szemétben. Az aggasztó trendek egyre több államot kényszerítettek rá a műanyagszennyezés elleni fellépésre. 2018-ra az ENSZ szerint 127 ország vezetett be valamilyen jogszabályt a műanyag zacskók visszaszorítására, és a műanyaghasználat korlátozása globális célkitűzéssé vált. Voltak persze pionírok is: Banglades 2002-ben a világon elsőként tiltotta be a vékony műanyag zacskókat, miután azok a heves áradások hatását megsokszorozták azzal, hogy eltömítették a vízelvezető rendszereket.

A fenntarthatósági harc szimbóluma

A praktikum és az innováció jelképeként indult műanyag zacskó mára a fenntarthatóságért vívott küzdelem egyik fő célpontjává vált. Bár az emberiség számára hatalmas kényelmet hozott, hosszú távú hatásai világossá tették, hogy sürgősen új megoldásokra van szükség – ennek jegyében lépett hatályba 2019-ben az Európai Unióban is az egyszer használatos műanyagtermékekre vonatkozó irányelv, amelynek egyik fő célja a keletkező műanyaghulladék csökkentése. Az új szabályoknak köszönhetően már tilos például a műanyag tányérok, evőeszközök használata, valamint az európai tagállamok megegyeztek abban, hogy 2029-re elérik a begyűjtött, egyszer használatos műanyag palackok 90 százalékának újrahasznosítását. A magyar jogi szabályozás kiterjed a műanyag zacskók használatának korlátozására is, jelentősen visszaszorítva ezzel a használatukat és a forgalmazásukat.

1 komment

Méhek a virágos réten: impulzusvásárlók a bevásárlóközpontban?

2025. január 03. 10:38 - CHIKANSPLANET

A mezők színpompás világában a méhek ugyanolyan dilemmákkal szembesülnek, mint a szupermarketek polcai között bolyongva válogató fogyasztók. Bár kézenfekvőnek tűnhet, hogy a beporzók ösztönös választásai teljesen racionálisak, a valóság ennél sokkal összetettebb. 

 

A fenntartható mezőgazdaság szempontjából kulcsfontosságú a méhek viselkedésének megértése. Ezeknek az apró állatoknak a tevékenysége éves szinten dollármilliárdokban mérhető értéket teremt világszerte, hiszen nélkülük sok haszonnövény termésátlaga esne vissza, akár drasztikus mértékben is. Ha jobban megismerjük, hogyan döntenek a méhek arról, mely virágokat látogatják meg és miként befolyásolhatók ezek a döntések, a gazdák hatékonyabb stratégiákat dolgozhatnak ki az eredményes beporzáshoz. 

 

Akárcsak a kiskereskedelemben, ahol a polcok célirányos elrendezése tudatosan tereli a fogyasztókat, a gazdák is kihasználhatják a méhek irracionális döntéseit, hogy elősegítsék a célzott növények látogatását. Ez nemcsak a terméshozamot növelheti, hanem hosszútávon a mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatóbbá tételéhez is hozzájárulhat. 

 

Élet a virágpiacon 
 

A virágok kétféle táplálékot kínálnak a beporzóknak: nektárt és virágport. Ezek táplálkozási értéke számos tényezőtől függ, például a nektár cukorkoncentrációjától, mennyiségétől, hozzáférhetőségétől, a virágpor fehérje- és lipidtartalmától. Az azonban, hogy a méhek melyik virágot választják, nem mindig a legjobb minőségű vagy legkönnyebben elérhető táplálékhoz kötődik. Kutatások szerint döntéseiket korábbi tapasztalataik és az aktuális kínálat összetétele egyaránt nagyban befolyásolja. 

 

Ez az első látásra nem feltétlenül racionális viselkedés feltűnően hasonlít az ember vásárlási szokásaira. Képzeljünk el valakit, aki egymás után két kaparós sorsjegyen nyer. Ha először 1000 forintot, majd 5000 forintot nyer, általában boldognak érzi magát, viszont csalódott lehet, ha az 5000-es nyeremény után jut újabb 1000 forinthoz – annak ellenére, hogy az eredmény azonos teljesen. A közgazdaságtanban már Nobel-díj is járt annak felismeréséért, hogy döntéseinket és az azokhoz kapcsolódó elégedettséget nem csupán a tényleges eredmények, hanem azok sorrendje és kontextusa is alakítja. 

 

Ezt a jellegzetességet már a méheken is megfigyelték. Egy 2005-ös tanulmány kimutatta, hogy az apró élőlények az utolsó etetésük élményéhez viszonyítva értékelik a nektár minőségét: azok a méhek, amelyeket közepes minőségű nektárt kínáló etetőhöz szoktattak, szívesen elfogadták azt, míg a magas minőségű nektárt kínáló etetőhöz szokott társaik gyakran elutasították a közepes minőségű nektárt. 

 

Egyet fizet, kettőt kap 
 

Ez a viselkedés nemcsak a tudományos érdeklődést kelti fel, hanem gyakorlati következményekkel is járhat. Ha a méhek preferenciáit befolyásolja a virágkörnyezet, ebből a gazdák akár stratégiai előnyt is kovácsolhatnak. Például célzottan ültethetnek bizonyos virágfajokat a termények mellé, hogy növeljék növényeik látogatottságát akárcsak egy olyan boltban, ahol szándékosan helyeznek prémium termékeket a kevésbé vonzó áruk mellé. 

 

A méhek irracionálisnak tűnő döntései nem csupán a természet működését tárják fel előttünk, hanem lehetőséget adnak arra, hogy kreatív, fenntartható megoldásokat találjunk a táplálékigény és a természetes ökoszisztéma hosszútávú összehangolásához 

Szólj hozzá!

A zöld arany fenntartható jövőt ígér

2024. december 27. 09:30 - CHIKANSPLANET

A súlyosbodó környezeti kihívások miatt folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek a fosszilis energiahordozókat, az élelmiszerforrásokat és a csomagolóanyagokat is helyettesíthetik. Az alga használata meglepően egyszerű megoldást kínál.  

 

Az alga egyik legígéretesebb alkalmazási területe a megújuló energia. Ezek az élőlények a szárazföldi növényekkel ellentétben rendkívül gyorsan nőnek, akár napok alatt megduplázhatják biomasszájukat. Ez azzal jár, hogy hektáronként akár 300-szor több olajat képesek termelni a hagyományos növényeknél, például a szójánál. Az algából készült bioüzemanyag környezetbarát alternatívát kínál a fosszilis energiahordozókhoz képest, miközben hatékonyságban sincs szükség kompromisszumra. A bioüzemanyagokhoz elsősorban a mikroalgákat használják, az általuk előállított olajokból biodízel készül. 

 

Számos vállalat és kutatóintézet ért el jelentős eredményeket az algaalapú bioüzemanyagok terén. Az ExxonMobil és a Synthetic Genomics Inc. évek óta kísérletezik genetikailag módosított algafajokkal, amelyek magas olajhozamúak és tökéletes kiindulási pontok a bioüzemanyagokhoz. A floridai Algenol pedig olyan eljárást fejlesztett ki, amely szén-dioxidból, sós vízből, napfényből és algákból nyer ki etanolt: ez önmagában is felhasználható üzemanyagként, vagy más megújuló energiaforrássá alakítható át. 

 

Természetes megoldás 

 

Az energiatermelés mellett az algák a szén-dioxid megkötésében is jelentős szerepet játszhatnak: már növekedésük során természetes módon nyelik el a CO2-t, biomasszává alakítva a légkörből kivont üvegházhatású gázt. Az algatermesztési rendszerek biomasszából élelmiszert vagy akár csomagolóanyagokat is elő lehet állítani. Az izlandi Carbon Recycling International például az ipari szén-dioxid-kibocsátást alakítja algák segítségével metanollá. Azon túl, hogy ez folyékony üzemanyagként is hasznosítható, csomagolóanyagok, festékek-ragasztók, textíliák és más műanyagok gyártásában is hasznos vegyület. 

 

Tényleg tápanyagbomba? 

 

A valódi tápanyagbombának számító algák hatóköre már átlépte a szuperélelmiszerek piacát, ahol egyre népszerűbb a spirulina vagy a chlorella: a szakemberek a fenntartható élelmiszertermelés jövőbeli kulcsszereplőiként tekintenek rájuk. Ezek az apró, de tápanyagban gazdag élőlények bővelkednek fehérjékben, vitaminokban és esszenciális zsírsavakban, így ígéretes alternatívát jelentenek a hagyományos állati vagy növényi fehérjeforrásokkal szemben. Ráadásul gyors növekedésük és alacsony erőforrásigényük miatt jóval kisebb terhet rónak a környezetre, mint például a nagy erőforrásigényű állattenyésztés. 

 

A helyben, ellenőrzött környezetben termeszthető algák stabil, megbízható élelmiszerforrást jelenthetnek a világ olyan területein, ahol az élelmiszerbiztonság komoly kihívást jelent, elkerülendő a mezőgazdasági terméshozamok ingadozását vagy az időjárás kiszámíthatatlanságát. Nagy innovátor ezen a téren a francia Algama: a vállalat hétköznapi élelmiszerekben is felhasználja az algákat, fehérjében gazdag alternatívákat, például tojás- és húshelyettesítőket fejlesztve. 

 

Az élelmiszeripari fejlesztések mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak az algákból készült bioplasztikok, mivel biológiailag lebomlanak és megújuló forrásból származnak, így megfelelő alternatívái lehetnek a petrolkémiai úton létrehozott műanyagoknak. A fejlesztést az teszi különösen fontos, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból készülő hagyományos műanyagok lebomlása akár évszázadokig is eltarthat. A londoni székhelyű Notpla algaalapú csomagolása ráadásul nem pusztán lebomlik biológiailag, hanem akár még meg is ehetjük. A fejlesztés következő dimenziója az Ooho névre keresztelt ehető vízkapszula is, amelyet néhány éve a londoni maraton résztvevőinek kínáltak környezetbarát alternatívaként a hagyományos műanyag víz, illetve vizespalackok helyett.  

Szólj hozzá!

A farm, ahol élni fogunk

2024. december 20. 11:53 - CHIKANSPLANET

Az éghajlatváltozásra, a népességnövekedésre és a városiasodásra egyszerre adhat választ a vertikális kertészet, azaz a növények többszintes, beltéri termesztése. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy szűk helyen, akár városi környezetben is nagy mennyiségű élelmiszert termeljünk minimális talaj- és vízhasználattal.  

 

Hogyan lehet fenntartható módon, hatékonyan, évszaktól függetlenül egész évben biztosítani az élelmiszerellátást a növekvő népesség számára? A legújabb technológiákkal, így LED-világítással, precíziós öntözéssel és automatizált rendszerekkel felszerelt vertikális farmok jelentős mértékben csökkenthetik a környezeti terhelést, nem függenek az időjárási körülményektől vagy a szezonális éghajlati változásoktól – ez pedig óriási előny az egyre aszályosabb környezetben. 

 

Bár számos ország felismerte a vertikális élelmiszertermelésben rejlő lehetőségeket, Japán és az Egyesült Államok járnak élen a vertikális farmok ipari méretű kialakításában. A Kyoto melletti, naponta 30 ezer fej salátát termelő TechnoFarm a világ egyik legnagyobb, teljesen automatizált termelőüzeme. Impozáns a hatékonysága, hiszen 99 százalékkal kevesebb vizet használ, mint a hagyományos földművelés, miközben a minőséget károsító anyagok és a kártevők jelenlétét gyakorlatilag teljesen kizárja. Az üzem automatizált rendszere a termelés minden lépését önállóan vezérli: a legtöbb feladatot robotok végzik az ültetéstől a betakarításig, így minimalizálva az energiafelhasználást és a munkaerőigényt. Utóbbi a Japán öregedő lakosságára visszavezethető munkaerőhiány miatt különösen fontos, miközben a „salátagyár” javítja az élelmiszerbiztonságot azzal, hogy fenntarthatóbbá és kevésbé munkaerőfüggővé teszi a mezőgazdaságot.  

 

Az Egyesült Államokban New Jersey államban található az ország egyik legnagyobb vertikális kertészete. Az AeroFarms szintjein naponta több tonna leveles zöldséget termesztenek 95 százalékos vízmegtakarítással a hagyományos módszerekhez képes, teljesen rovarirtószermentesen. 

 

A világ egyik legsűrűbben lakott városaként Szingapúr földjeinek mindössze 1 százalékát képes mezőgazdasági célra hasznosítani. Ezt a hiányosságot felismerve hozott létre a Sky Greens olyan vertikális farmokat, amelyek akár tízemeletes „A” alakú szerkezetekben képesek zöldségeket termeszteni. Az esővizet újrahasznosító létesítmény minimális energiafelhasználással látja el friss zöldségekkel a helyi piacokat. 

 

Vezetnek a leveles zöldségek 
 

A vertikális kertek gyorsan növekvő és kevés helyet igénylő növények termesztésére ideálisak. Ezért a legtöbb farm leveles zöldségekre, például salátára, spenótra és különféle káposztafélékre specializálódott, bár a megoldás gyógynövények, paradicsom, eper és apróbb gyümölcsök termesztésére is alkalmas. Mivel a technológia végtelenül kifinomult ezeken a helyeken, a növények beltéri környezetben kapnak optimális mennyiségű tápanyagot és vizet, ami egyszerre jelent gyorsabb növekedést és alacsonyabb energiafelhasználást. 

De pont a fejlett technológia miatt igényelnek jelentős beruházást ezek az innovatív megoldások, ráadásul a működtetésükhöz szükséges fejlett infrastruktúra szintén komoly költségekkel jár. Ennek ellenére ezek az ipari méretű futurisztikus farmok fontos szerepet játszhatnak a jövő élelmiszerbiztonságának megteremtésében, hisz nemcsak ellenállnak az éghajlatváltozásnak, de csökkenthetik ökológiai lábnyomunkat is. A technológiák fejlődésének magasabb szintjeit és még elérhetőbb megújuló energiaforrásokat feltételezve ezek a rendszerek megkerülhetetlen részeivé válnak a fenntartható, az élelmiszerbiztonságot garantáló élelmiszertermelésnek.

Szólj hozzá!

A napra lehet nézni – és kell is

2024. december 13. 15:04 - CHIKANSPLANET

Az évtized végére a megújuló energiaforrások már a világ villamosenergia-termelésének a felét adják majd – rögzítette legújabb jelentésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Ez ugrásszerű javulást jelez, amelynek nagyságát jól érzékelteti, hogy ez a nagyságrend körülbelül lefedi az Egyesült Államok, az Európai Unió, India és Kína jelenlegi együttes termelési kapacitását. Az 50 százalékból a nap- és a szélenergia hasítja ki a legnagyobb szeletet, hiszen ez a két technológia a globális áramtermelés 30 százalékáért felel majd 2030-ban, ami a jelenlegi részesedésük megduplázását jelenti. 

Ez így önmagában örömteli hír az EU-nak, hiszen az ősszel kiadott Draghi-jelentés is szignifikáns szerepet szán a „zöld növekedésnek” elnevezett stratégiai javaslatnak. Ennek a környezetvédelmen is túlmutató a jelentősége, hiszen az átállás a zöldenergiára gazdasági értelemben is elengedhetetlen. Egyfelől azért, hogy ezzel is tompítani lehessen az energiapiac fosszilis komponenseiből fakadó volatilitást, másfelől pedig üzleti érdek is: a zöldátmenet és a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulás számos új gazdasági lehetőséget tartogat az unió egészének. 

A központi kérdés az, mennyire tudunk majd ezekkel élni. A prognózisában az energiaügynökség nem Európától várja a legnagyobb dinamikát, hanem Indiától és Kínától. Utóbbiban olyan ütemű a fejlődés, hogy 2030-ra ide összpontosul majd a világ összesített megújuló kapacitásának közel fele, ami látványos elmozdulás a 2010-es egyharmados részesedéshez képest. Kína mellett Indiában is robbanásszerű lesz a bővülés, amivel mindkét ország egy hatalmas adósságot is törleszt: míg tavaly a fejlett gazdaságok összesen 4,5 százalékkal csökkentették a széndioxid-kibocsátásukat, a két távol-keleti állam kiemelkedő növekedést ért el, ami összességében romláshoz és újabb történelmi csúcshoz vezetett a globális léptékű emissziós értékekben az IEA korábbi jelentése szerint. 

A technológiák szintjén a napenergia marad az abszolút favorit az energiaügynökség az IEA az előrejelzései szerint: a hatalmas naperőművekkel, valamint a céges és háztartási telepítésekkel együtt a 2030-ig várt globális megújuló kapacitásbővülés 80 százalékát is ez adhatja. Ezzel a terjedési sebességgel egyre több ország jut el arra a szintre, hogy már most elérje vagy meghaladja a 2030-ra vonatkozó eredeti megújulóenergia-célkitűzéseit. 

Köztük Magyarország, amely az Energiaügyi Minisztérium tájékoztatója szerint 2022 eleje óta gyakorlatilag megkétszerezte a hazai beépített napenergiakapacitását. Azok után, hogy 2022-ben 1200, 2023-ban pedig 1600 megawattnyi új kapacitás lépett be a rendszerbe, az idén csak október végéig 1300 megawatt fölé ért el a számláló. Ez azt jelenti, hogy a korábban 2030-ra vállalt 6 gigawattnyi napelemes kapacitást már több mint húsz százalékkal át is léptük.  

Noha a napenergiaszektor boomja talán kevésbé lelkesíti a szélenergia híveit, erre az ágazatra is erőteljes fellendülés vár: 2024 és 2030 között a bővülés üteme a kétszerese lehet a 2017 és 2023 közötti időszakban mértnek. Továbbra is hatalmas a növekedési potenciál ebben a kategóriában, amely – a napenergiával együtt – még mindig a legolcsóbb lehetőség a villamosenergia-termelés zöldítéséhez, fenntarthatóbbá tételéhez. 

 

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2024.12.11-én.

Szólj hozzá!

Környezettudatosság a fürdőszobában: az apró lépések is rengeteget számítanak

2024. december 06. 12:53 - CHIKANSPLANET

A fürdőszobában eltöltött percek óriási hatással lehetnek a bolygónkra. Igen, ez a víztakarékos fogmosásra is érvényes, de ezen kívül van még néhány másik szempont, amelyekre odafigyelve fenntarthatóbbá tehetjük fürdőszobai szokásainkat. 

 

Szappan vagy flakon?  
 

A klasszikus szappan remek fegyver a klímaváltozás elleni küzdelemben: kisebb, könnyebb és kevesebb csomagolást igényel, mint a folyékony. Ráadásul előállításához kevesebb vízre van szükség, így a karbonlábnyoma is alacsonyabb. Tipp: már nem csupán a kézmosáshoz, hanem a hajmosáshoz és a borotválkozáshoz is vásárolhatunk szappanformájú tisztító- és kondicionálószereket.  

 

Szabadulj meg a műanyagtól!  
 

Elég csak körülnézni egy átlagos fürdőszobában, hogy erős fejfájást okozzon az egyszer használatos műanyag flakonok indokolatlan sokasága. Érdemes újrahasznosított vagy biológiailag lebomló csomagolású tisztítószerekben gondolkodni, előnyben részesítve az újratölthető változatokat, és mindig szem előtt tartani a műanyaghulladék szelektív gyűjtését. 

 

Nedves törlőkendők? Kösz, nem! 
 

Az Egyesült Királyságban hamarosan betiltják a nedves törlőkendőket, mivel ezek egyfelől környezetszennyezőek, másfelől károsak a csatornarendszerre sokszor még olyankor is, ha a gyártó lebomlónak titulálja őket. Mondjunk búcsút nekik, ahogy az egyszer használatos pamutkorongoknak is, és váltsunk mosható mosdókesztyűre, takarításhoz pedig jöhetnek a régi rongyok.  

 

Ha fogkefe, akkor bambusz  
 

Akár 500 évig is eltarthat, amíg lebomlik egy műanyag fogkefe, amelyből évente közel 3,5 milliárd darabot adnak el világszerte. Ez azt is jelenti, hogy minden eddig gyártott műanyag fogkefe még mindig létezik és egy jó darabig még létezni is fog – kivéve persze azokat, amelyek hulladékégetőben végezték. A legtöbb ember életében akár 300 fogkefét is elhasználhat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ez miből készül. A legjobb választás a lebomló bambusz fogkefe, a fogselyem pedig biológiailag lebomló, alternatív tisztítókkal helyettesíthető. Az elektromos fogkefék sem jelenthetnek kibúvót: ezekhez is elérhetőek már újrahasznosítható fogkefefejek. 

 

Csak egy gyors zuhany 
 

A zuhanyzás igazi vízfaló. Egy hagyományos zuhanyfejjel egyetlen perc alatt akár 15 liter víz is elfolyhat. Két remek megoldás is kínálkozik: válasszunk permetező, víztakarékos zuhanyfejet, továbbá próbáljunk rövidebb ideig zuhanyozni. 

 

WC-papírból is létezik környezetbarát  
 

Globálisan 27 ezer fát vágnak ki naponta WC-papír készítéséhez, ami nem csekély mennyiség. Vegyük számításba azt is, hogy egyetlen tekercs WC-papír előállításához 140 liter víz szükséges, plusz rengeteg fehérítő hatású vegyi anyag, amely a vízbe kerülve szintén komoly környezetterheléssel jár. A legjobb alternatíva a 100 százalékban újrahasznosított papírból készült WC-papír, és perszer érdemes víztakarékos, többfajta öblítési lehetőséget kínáló WC tartályt is felszereltetni a fürdőben 

 

Tisztítószereket házilag  
 

Sok háztartási termék egyszer használatos műanyag csomagolásban érkezik, illetőleg káros vegyi anyagokat tartalmaz. Pedig a legtöbb fürdőszobai tisztítószer otthon is előállítható, környezetbarát módon, egyszerű alapanyagokból 

 

- A penész kialakulását megelőzi néhány csepp teafaolaj-keverék, zuhanyzás után a csempére permetezve 

- Az üvegen kívül minden más felületet remekül tisztít 10-12 csepp teafa- vagy levendulaolaj 2 dl vízhez keverve.   

- Üvegtisztításhoz töltsünk fel egy szórófejes palackot 1,3 dl szódavízzel és egy nagy adag citromlével.  

- A WC-t és a mosdót fehérecettel lehet környezetkímélő módon tisztítani, ami nem csupán a szennyeződéseket távolítja el hatékonyan, de a baktériumok 80 százalékát is elpusztítja. 

 

Kötelező ujjgyakorlatok 
 

Ne folyassuk el a vizet a zuhany alatt arra várva, hogy felmelegedjen: gyűjtsük össze és tegyük félre a növények öntözéséhez. A csöpögő csap igazi átok: egyetlen ilyen naponta akár 40 liter vizet is elpazarolhat. Kézmosásonként 3-5 liter vizet is spórolhatunk azzal, ha következetesen elzárjuk a csapot, amíg a kezünket szappanozzuk vagy fogat mosunk. 

Szólj hozzá!

Rovarfehérje alapú lehet a jövő étkezése?

2024. november 29. 13:20 - CHIKANSPLANET

Étkezési szokásaink fenntarthatatlanságára, valamint a modern ipari mezőgazdaság és fejlett társadalom túlfogyasztásához köthető élelmezési válságra figyelmeztet az EAT-Lancet nemzetközi bizottság jelentése. De vajon milyen táplálkozás felelhet meg az emberiség és a környezet szempontjainak egyaránt?  

 

Nincs pontos definíció arra vonatkozóan, hogy mit is hívunk a „jövő élelmiszereinek”. A szó hallatán a legtöbbször olyan alapanyagokra gondolunk, amelyek könnyen beilleszthetőek egy kiegyensúlyozott étrendbe. Magától értetődő módon az egészségesség ígéret is magukban hordozzák, előállításuk fenntartható, tehát nemcsak nekünk, de a bolygónknak is , továbbá gyártásuk során szem előtt tartják az állatok jólétét is 

 

Mivel világszerte terjed az etikus, környezettudatos fogyasztói magatartás, főleg a fiatalabb generációk körében, egyre népszerűbbek a fehérjedús, szója- vagy borsóalapú növényi hamburger-, nuggets-, vagy darálthús-alternatívák. Emellett feltűnnek az üzletek polcain az állati sejtekből laboratóriumban termesztett műhúsok is. 

 

A fenntartható élelmezés kutatói szerint egy nagyon is kézenfekvő étkezési opció a rovarfehérje: tele van értékes tápanyagokkal, bárhol termeszthető és kisebb az ökológiai lábnyoma, mint bármelyik mezőgazdasági terméknek. Bár a magyar fogyasztók még idegenkednek a tücskök-bogarak fogyasztásától, dr. Monica Ayieko, Kenya nyugati régiójának vezető rovarkutatója szerint közel kétmilliárd ember van a földön, akik rendszeresen fogyasztanak rovarokat magyarázta a Guardiannak adott interjújában. 

 

A változatosság garantált: az élelmezési problémák egyik legjobb megoldásának a rovarevést tartó szakértők szerint több mint 900 ehető rovarfaj lehet majd része a jövőbeli étrendünknek. Még az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete is sürgeti, hogy mindannyian együnk többet ebből az „alulhasznosított” erőforrásból – elnézve az élelmiszerellátás problémáit, nem vehetjük biztosra, hogy ez a gyerekeink számára választás kérdése lesz. 

 

Jelenleg a rovarokat elsősorban takarmányozásra használja a mezőgazdaság, de jó alternatívát jelenthetnek az akvakultúrában és a házi kedvencek etetésében is. Ezt felismerve már több állateledelgyártó cég dobta piacra saját rovaralapú macska- és kutyaeledeleit. Ez is azt igazolja, hogy az élelmiszeripari szereplőknek többféle megoldásban kell gondolkodniuk, hiszen egyre sokasodnak annak a jelei, hogy az emberiség 200 ezer éves történelme egy potenciális ökológiai katasztrófához közelít.  

 

A jövő élelmiszerei számos problémára kínálhatnak megoldást, miközben biztosra vehető, hogy nem minden fogyasztói réteg lesz nyitott az összes alternatívára. Az élelmiszertermelés áthangolása, a gyártók több lábon állása viszont alapvető ahhoz, hogy a bolygó élelmezése fenntarthatóbbá váljon. 

1 komment

Dugóban ülve: mitől lesz fenntartható egy város közlekedése?

2024. november 22. 14:21 - CHIKANSPLANET

Minden reggel ugyanaz: miután elvittük a gyereket az iskolába, egyesével, a saját autónkban, véget nem érő sorban araszolunk a munkahelyünk felé. Közben visszatérőn töprengünk el azon, miért érezzük, hogy napról-napra rosszabb a helyzetet.

A legtöbb nagyvároshoz hasonlóan Budapest is egyre inkább a túlterhelt utak áldozatává válik. Az autók sokszor egyetlen utassal, a dugóban lépésben haladva araszolnak az utcákon, miközben a tömegközlekedésre sokan tekintenek túlzsúfolt és kényelmetlen alternatívaként. A helyzettel együtt jár a levegő szennyezettsége, a zaj és a stressz, miközben egyre több világváros fordul a fenntarthatóbb közlekedés felé.

 

Van mit tanulni

Számos nemzetközi példa bizonyítja, hogy a fenntartható közlekedés nemcsak környezetbarát, de javítja az ott lakók életminőségét, sőt, sokszor gazdaságilag is előnyös lehet. Londonban például már 2019-ben bevezették az Ultra Low Emission Zone (ULEZ) rendszert, amely a város levegőminőségének javítását tűzte zászlajára: az ULEZ területén belül csak az alacsony kibocsátású járművek közlekedhetnek díjfizetés nélkül, míg a régebbiekre jelentős díjakat vetettek ki. Ez a tömegközlekedés fokozottabb használata, illetve az elektromos vagy hibrid járművek felé tolta el az igényeket. Az intézkedés drasztikusan csökkentette a környék nitrogén-dioxid szintjét, és mérhetően javult a szennyező anyagok koncentrációja is.

A dugódíjat Stockholm is bevezette. A Congestion Charge lényege, hogy csúcsidőben extradíjat számolnak fel a központba behajtó autókra, ezzel próbálva csökkenteni a környezet-, illetve zajszennyezést és a belvárosi dugókat. A levegőminőség a svéd fővárosban is javult, ráadásul a helyi lakosok stresszszintje is mérséklődött, hiszen a dugók rövidültek, az autós közlekedés gördülékenyebbé vált. Abban, hogy a közlekedés összességében sokkal tervezhetőbb lett, az is közrejátszik, hogy egyre többen pattannak biciklire.

Hasonló megoldásra szavazott a világ egyik legfejlettebb tömegközlekedési rendszerét üzemeltető Szingapúr is: a Vehicle Quota System meghatározó a város fenntartható közlekedése szempontjából, hiszen a kvóta erősen korlátozza az autók számát, így alacsonyabb terhelés éri az utakat és a levegőt.

 

Elektromos autók és kerékpárok

A levegőminőség javítása érdekében szinte minden nagyváros hangsúlyt fektet az elektromos járművek elterjesztésére és a zöldövezetek bővítésére, miközben egyre több a megosztásalapú közlekedési szolgáltatás, például a carsharing. Ennek legnagyobb előnye, hogy hét-tizenkét saját tulajdonú autót is képes kiváltani a forgalomban, miközben a felhasználók életét is megkönnyíti azzal, hogy a szolgáltatási területen belül mindenhol elérhető.

A fenntartható városi közlekedés persze túlmutat az autósforgalom korlátozásán. Koppenhága lakosainak például több mint 60 százaléka kerékpárt használ a napi ingázáshoz, nagyrészt az átgondolt infrastruktúra miatt. Náluk a széles kerékpárutak, biztonságos tárolási lehetőségek, valamint az autós forgalom gondos szabályozása tette lehetővé, hogy a bicikli valódi alternatíva legyen. A dánok gyors, egyszerű és egészséges közlekedési módnak tartják a bringázást, még a kétkerekűt ritkábban választók is, hiszen a zöldebb, gyalogosbarát környezet sokkal stresszmentesebb mindennapokat nyújt a fővárosban élőknek.

A működő nemzetközi példák azt mutatják, hogy hosszútávú fenntartható közlekedési stratégiával elérhető cél a levegőminőség javítása, a zajszennyezés csökkentése és a városlakók lelki békéjének megteremtése. Az autóforgalom szabályozása, az elektromos járművek elterjesztése, a tömegközlekedés fejlesztése és a zölddel borított városrészek terjedése mind-mind hozzájárulhat ahhoz, hogy élhetőbbé váljanak városaink.

Szólj hozzá!

Itthon is terjednek a talajmegújító módszerek

2024. november 15. 13:46 - CHIKANSPLANET

Az intenzív földhasználat, a monokultúrás gazdálkodás és a túlzott vegyszerezés Európában is mezőgazdasági területek kimerüléséhez vezetett, ez pedig egyszerre veszélyezteti a kontinens élelmiszerbiztonságát és ökológiai egyensúlyát. Hagyományos agrárországként ebben Magyarország kiemelten érintett: az éghajlatváltozás, a talajerózió, valamint a vízhiány egyre nagyobb nyomást helyez a hazai gazdálkodókra, akik közül egyre többen fordulnak a regeneratív mezőgazdaság felé. 

 

Magyarország területének közel 55 százalékán zajlik mezőgazdasági tevékenység, termőföldjeink nagysága megközelíti az 5,3 millió hektárt. Ezen belül nagyjából 4,3 millió hektárt foglalnak el a szántóföldek, amelyeken leginkább gabonaféléket, kukoricát és napraforgót termesztenek. 

 

Noha az ökológiai gazdálkodás növekvő népszerűsége és a fenntarthatóság iránti igény erősödése egyre több gazdálkodót terel át a regeneratív módszerekre, nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, hogy ezeket a termőföldek mekkora részén alkalmazzák. 

 

De mi is az a talajmegújító mezőgazdaság? 

 

A nálunk még viszonylag új koncepciónak számító talajmegújító vagy regeneratív mezőgazdaság olyan gyakorlatokat foglal magába, amelyek az ökoszisztémák egészségének helyreállítására és javítására összpontosítanak. Olyan elveket helyez előtérbe, mint a talaj egészségesebbé tétele, a biológiai sokféleség növelése, a vízvisszatartás javítása, a műtrágyáktól vagy növényvédőszerektől való függőség csökkentése 

 

A regeneratív mezőgazdasági technológiák közé tartozik a vetésforgó és a takarónövények alkalmazása, a talajművelés nélküli gazdálkodás, az agrárerdészet és – amennyiben lehetségesaz állattartás integrálása a termesztési rendszerekbe. A talaj egészségének és termékenységének javítása mellett ez a megközelítés a vízkészletek és a biológiai sokféleség védelmére is szolgál 

 

Szükségességét mi sem mutatja jobban, mint hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a mezőgazdasági termelésbe globálisan bevont területek nagyjából harmadán erősen leromlott állapotú a talaj. 

 

Magyarország különösen sebezhető 

 

A talaj egészségének helyreállítása segít csökkenteni és megkötni a talajban és a növényi biomasszában a növekvő szén-dioxid-mennyiséget. Minél egészségesebbek a talajok, annál ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ezáltal javulhatnak a terméshozamok, ami egyben hozzájárul a gazdálkodók életkörülményeinek jobbá tételéhez is. Utóbbinak kiemelt a jelentősége Magyarországon, ahol a talajerózió, a kiszáradt termőföldek és a talaj tápanyagszegénysége egyre gyakoribb problémák. Ez pedig arra utal, hogy különösen sebezhetők vagyunk az éghajlatváltozás következményeivel szemben. Az Alföldön például hosszabb száraz időszakok, majd hirtelen jelentkező heves esőzések károsítják súlyosan a talajt, egyre nagyobb kihívások elé állítva a termelőket. 

 

Jó példák 

 

Európa fejlettebb gazdaságaiban, főleg Franciaországban és Németországban egyre szélesebb körben alkalmazzák a talajtakarást, a vetésforgót és a no-till (szántás nélküli) rendszert. Magyarországon is egyre több gazdaság ismeri fel a talaj regenerálódását elősegítő módszerek előnyeit. A Talajmegújító Gazdák Egyesülete (TMG) vagy a Védegylet által indított kezdeményezések a fenntartható gazdálkodás fontosságára hívják fel a figyelmet, valamint segítséget nyújtanak a gazdáknak az új technológiák elsajátításában.  

 

Ezeknek és az ezekhez hasonló kezdeményezéseknek különösen azokban a régiókban kiemelt a jelentősége, ahol egyre nagyobb problémákat okoznak az éghajlati változások, egyre kiterjedtebb és akutabb a talajpusztulás. Segíthetnek összekapcsolni a gazdálkodókat, a helyi vállalkozásokat és a nagyobb vállalatokat, hogy közösen dolgozzanak a fenntarthatóbb mezőgazdasági és tájgazdálkodási gyakorlatok megvalósításán. 

 

Ráadásul a talajmegújító módszerek nemcsak környezeti, hanem gazdasági szempontból is előnyösek. Egyfelől javítják a termésbiztonságot, hosszú távon pedig azzal csökkentik a gazdák költségeit, hogy kevesebb műtrágyára és vegyszerre lesz szükségük. Azon túl, hogy megőrzi a talajok termőképességét, ez a megközelítés az élelmiszertermelés fenntarthatóvá tételében is komoly szerepet kap. 

Szólj hozzá!

Pusztulóban az óceánok csúcsragadozói

2024. november 08. 11:57 - CHIKANSPLANET

Steven Spielberg A cápa című klasszikusa úgy ábrázolja ezeket az amúgy intelligens, ráadásul összetett szociális viselkedésformákra képes lényeket, mint akik mindent és mindenkit megesznek, ami és aki az útjukba kerül. Pedig többnyire – főképp az etikátlan halászati gyakorlatok miatt – valójában ők az áldozatok: a számuk folyamatosan csökken, számos fajukat fenyegeti a kipusztulás, ez pedig a tengerek és óceánok ökoszisztémájára is veszélyt jelent. 

A cápákról alkotott téveszmék közül is kiemelkedik a mozifilmek által sulykolt toposz, amely szerint ezek az állatok hatalmas, emberevő csúcsragadozók. Pedig a legtöbb cápafajta – és ezekből több mint 400 féle létezikleginkább halakkal, rákokkal vagy kagylókkal táplálkozik, esetleg planktonokkal, mint a tengerek békés óriásaiként elkönyvelt óriásbálnák.  

Kulcsfontosságúak a tengeri élővilág egyensúlyában 

A cápáknak jelentős szerepük van a tengerek és óceánok ökoszisztémájának fenntartásában, a jelenlétük sokszor tekinthető egyfajta indikációnak arra, hogy adott vízi élettér egészséges, élhető. Nélkülük a tengerek jelenleg ismert ökoszisztémája megszűnne létezni. Hatalmas befolyásuk van az élőhelyükre, a szerepük a tápláléklánc fenntartásában is nélkülözhetetlen. Egyes válfajaik apex predatorként, azaz csúcsragadozóként a hierarchia csúcsán állnak, szabályozva a zsákmányuk mennyiségét, elterjedését, sokféleségét, ezzel is befolyásolva a tengeri élőhelyek egészségét. Kipusztulásuk egyes növényevő zsákmányfajok túlszaporodásával fenyeget, ami a korallzátonyok és a tengeri fű regenerációját is visszavetheti vagy – szélsőséges esetben megakadályozhatja. A cápáknak olyan megfontolásból is markáns a szerepük a tápanyagciklus szabályozásában, hogy levadásszák a gyenge és beteg egyedeket. 

Túlhalászat és a cápák 

Legnagyobb ellenségük az ember és az ő „szürkezónás” tevékenységei, amilyen a túlhalászás. Egészen elképesztő, hogy az ipari halászat csak a fogás tíz (!) százalékát értékesíti, a többi – delfinek, kistestű bálnák, cápák, tengeri madarak, teknősök – járulékos veszteségnek számít. A Greenpeace is rendszeresen mutatja be az ipari mélytengeri halászat egyik durva válfajának, a horogsoros módszernek az árnyoldalait. Legutóbb tajvani halászhajók gyakorlatát rögzítették egy öthetes expedíción a Csendes-óceán északi, egyedülálló biodiverzitású részén: ezek a több mint 100 kilométeres kábelrengetegre erősített több ezer horoggal 25 óra alatt 84 cápát fogtak ki és öltek meg anélkül, hogy figyelembe vették volna akár azok korát, akár azt, hogy veszélyeztetett fajról van-e szó. 

Pedig – nem kis mértékben a cápauszonyleves növekvő népszerűsége miatt – már 60 cápafajt találni a veszélyeztetett fajok listáján. Ezért is fontos az a munka, amelyet az ezeknek az állatoknak a megmentésével foglalkozó szervezetek végeznek, amilyen például a Shark Conservation Fund. 

1 komment
süti beállítások módosítása