Lassan, de zöldül a globális villamosenergia-termelés 

Épp egy fél évszázaddal azt követően, hogy a kőolaj felhasználási csúcsot döntött 46 százalékos részesedésével a globális energiaigényből, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2024-es összefoglalójában arról számolt be, hogy tavaly először csökkent a kőolaj részesedése 30 százalék alá. Az összefoglaló szerint a múlt évben az átlagosnál gyorsabb ütemben bővülő globális energiakereslet nagy részét a megújulók és az alacsonyabb károsanyagkibocsátású földgáz fedezték. 

Kedvező folyamatok látszanak a villamosenergia terén is, hiszen a tavalyi termelésnövekedés 80 százalékát már a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia adták össze. Sőt, itt is csúcsdöntésről beszélhetünk, hiszen ez volt az első alkalom, hogy ez a két kategória együttesen elérte a 40 százalékos szintet a teljes áramtermelésben. 

Miközben ezek a folyamatok a derűlátást erősítik, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 2024-ben még mindig emelkedni tudott a szén iránti globális kereslet. Igaz, a növekedési ütem mindössze 1 százalékos volt, ami pont a fele a megelőző évinek, de ez attól még önmagában is problematikus. 

Az pedig különösképpen, hogy a kereslet bővülése egyértelműen a klímaváltozásra vezethető vissza: az IEA szerint a szénfogyasztás globális éves növekedésének több mint 90 százaléka a Kínában és Indiában tapasztalt intenzív hőhullámokhoz kapcsolódó hűtési igényekkel függ össze. Főleg ezek tehetnek arról, hogy a globális szénalapú villamosenergia-termelés 2024-ben új csúcsra, 10 700 TWh-ra nőtt. Ezzel a szén továbbra is a világ áramtermelésének első számú energiaforrása, 35 százalékos részesedéssel. Öröm az ürömben, hogy az energiaügynökség 1974-es alapítása óta ez a legalacsonyabb arány. 

És ha már rekordok: Kínában tavaly új történelmi csúcsra emelkedett a szén iránti kereslet, 58 százalékra emelve a távol-keleti ország részesedését a globális szénfogyasztásból. Ezzel Kína közel 40 százalékkal több szenet fogyaszt, mint a világ többi része együttvéve, nagyrészt az erőművei miatt: ezek égetik el a bolygó teljes szénfogyasztásának több mint harmadát. A szén iránti étvágy még látványosabb annak fényében, hogy a kínai vas- és acélágazat szénfogyasztása mintegy 2, a cementtermelésé pedig 9,5 százalékkal esett vissza. 

Ezekkel együtt is elképesztő a szén dominanciája, amelyet egyelőre az sem képes veszélyeztetni, hogy az országban rohamléptekben bővítik a napelemes és a szélerőművi kapacitásokat, és ugyanúgy nagy hangsúlyt fektetnek a víz- és nukleáris energiára, valamint a biomassza- és a gázalapú energiatermelésre. Ezek azonban egyelőre nem tudják kielégíteni a villamosenergia iránti igényt, amely tavaly is 7 százalékkal nőtt a távol-keleti országban.  

Így marad kiemelt szerepben a szén, amelynek keresletét a hűtési igények hajtják fel. Ez pedig egy ördögi körhöz vezet, hiszen a klímaváltozás hatásai ellen védekezve tesszük félre a fenntarthatósági aggályokat és égetünk el még több szenet. 

A megújuló energiaforrások közül a szélenergia mutatja az egyik legdinamikusabb fejlődést, miközben a költséghatékonysága is évről-évre jelentősen javul. A tökéletes körforgásos ciklushoz „már csak” a kompozitból készült turbinalapátok visszaforgathatóságát kell megoldani – és ehhez már nagyon közel jutott a technológia. 

Az elmúlt öt évben a szélenergia-szektor éves átlagos növekedése meghaladta a 17 százalékot, és ez a tendencia várhatóan folytatódni fog. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy a szélturbinák gyártásához, telepítéséhez szükséges nyersanyagok kitermelése és feldolgozása jelentős energiabefektetést igényel. Az alapanyagok között szerepel acél, vas, réz, üvegszál és különböző kompozit anyagok – így a gyártás és telepítés energiaigénye teszi ki a turbina teljes életciklusának legnagyobb részét.  

A leghatékonyabb szakasz kétségkívül a működési fázis: az életciklusnak ebben a szakaszában szinte semmilyen szennyezőanyag nem keletkezik, és az energiaigény is minimális. A karbantartás során felmerülő energiafogyasztás főként az üzemanyag-felhasználásból adódik.  

Ugyanakkor egy szélturbina átlagos élettartama mindössze 20-25 év. Ezt követően a teljes szerkezet acél, vas és réz részeit 90 százalékban újra lehet hasznosítani. A fennmaradó részben találjuk a jelenlegi legnagyobb kihívást, a kompozit anyagokból készülő turbinalapátokat. 

Szebb jövőben bízva 
 

Az elhasználódott lapátok jó része végezte idáig úgynevezett monodepóniákban: ezek olyan lerakatok, ahol a kompozit anyagból előállított turbinalapátokat egyszerűen félreteszik arra az időre, amikor az anyaguk újrahasznosításához rendelkezésre áll a megfelelő technológia. 

Ez talán már a küszöbön áll, hiszen a fenntartható energetikai megoldásokban élenjáró dán vállalat, a Vestas már két éve alkalmazza az epoxi műgyanta alapú, globálisan is széles körben alkalmazott turbinalapátok újrahasznosítására kifejlesztett kémiai eljárását. Ráadásul kreatív elgondolásokból is sok olyan akad, amely új életet lehel a kiszuperált lapátokba, akár egy évszázaddal is meghosszabbítva az életciklusukat. 

Nem túlzás azt állítani, hogy a hagyományos energiatermelési módokat fenntarthatósági téren messze lepipáló szélturbinák napról-napra fontos szerepet játszanak a tiszta energia előállításában és ezáltal növekvő mértékben járulnak hozzá a klímakatasztrófa megelőzéséhez. 

A modern építészetről a legtöbbeknek a beton, az acél vagy a tégla juthat eszébe alapanyagként, valójában azonban a fa is tökéletesen megfelel erre a célra. Számos vonatkozásban azoknál jóval élhetőbb és klímabarátabb alternatíva – ráadásul a modern technikáknak köszönhetően kifejezetten strapabíró. 

Ahogy a Yale Climate Connections is beszámol róla, a fából készült felhőkarcolók egyre inkább beköltöznek a mindennapjainkba – egy korábbi tervről írtam már a blogon. A különböző előre legyártott elemekből készülő pillérek, panelek és tartógerendák az IKEA-bútorokat idézik, az építkezéseken egy hatalmas daru tartja őket a helyükön, amíg a munkások összekapcsolják őket a fém csatlakozók segítségével. 

Ezek a tornyok egy új technológiát, az úgynevezett tömegfát (mass timber) használják. Ennél az építési módnál az acélgerendákat és a betont masszív, előregyártott faelemek helyettesítik, amelyek egy futballpálya hosszának több mint a felét is elérhetik. Ez a még viszonylag ritkán használt módszer, kezd egyre népszerűbbé válni. 

A tömegfa befűt a vasbetonnak 

A tömegfa vonzó alternatívája az olyan energiaigényesebb anyagoknak, mint a beton és az acél, amelyek együttesen a globális széndioxid-kibocsátás közel 15 százalékáért felelősek. Egyelőre nincs számszerűsítve, milyen szerepet is tölt be ez az innováció a klímaváltozás elleni küzdelemben, azonban az, hogy megújuló energiaforráson alapszik, már önmagában pozitívum – miközben természetesebb megjelenést kínál a beton ridegebb hangulatával szemben.  

Fából építkezni nem újkeletű, az egyre magasabb építmények azonban egyre teherbíróbb anyagokat követeltek meg: így álltak át fokozatosan az építészek a betonra és acélra, míg a fa megmaradt a kisebb otthonok építőanyagának. Három évtizeddel ezelőtt azonban Németországban és Ausztriában elkezdtek kísérletezni a tömegfával: szögekkel, ragasztóval és egyéb anyagokkal raktak össze kisebb fadarabokat nagyobb és szilárdabb tömegekké anélkül, hogy hatalmas, idősebb fákat kéne kivágni. Ez a technológia masszív, stabil szerkezeti elemeket eredményezett, a furnérlemezekhez hasonló, azoknál jóval strapabíróbb és méretesebb formátumokban. 

Tűzvédelem: pipa 

Az egyik legnyilvánvalóbb aggály az ilyen épületeknél a tűzvédelem. A közelmúltig számos építési szabályzat a faépítést alacsony épületekre korlátozta. Ugyan nem kell teljesen tűzállónak lenniük, az épületeknek elég sokáig kell egyben maradniuk, hogy a tűzoltóknak legyen esélyük a lángok megfékezésére, a lakóknak pedig a menekülésre. A hagyományos felhőkarcolókban használt anyagoknak például legalább három órán keresztül meg kell őrizniük épségüket tűz esetén.  

Az egyre eredményesebb tesztek a szabályozó testületeket és a potenciális vásárlókat is meggyőzték arról, hogy a tűzbiztonság szempontjából is megfelelő ez az alternatíva. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a faanyag külső oldalán hamar kialakul egy szenes réteg, amely a tűz hőjének nagy részétől szigeteli a belső részt. Emellett persze további aggályként merülhet fel a nedvesség, a penész, valamint a rovarok (például termeszek) megjelenése, ezekre azonban folyamatosan találnak új és egyre hatékonyabb megoldásokat.  

Látványos eredmények az emisszióban 

Az Annual Review of Environment and Resources című folyóirat 2020-as tanulmányában arról írnak, hogy a 18 emeletes Brock Commons épülete Brit Kolumbiában 2432 tonna CO2-kibocsátást került el egy hasonló, betonból és acélból készült épülethez képest. Ebből a megtakarításból 679 tonna annak köszönhető, hogy a fa gyártása során kevesebb üvegházhatású gáz keletkezik, mint a beton és az acél esetében. Mivel az alapanyagul használt fa élete során a fotoszintézis révén kivonta és megkötötte a szén-dioxidot, ezért a felhasználásával a Brock Commons esetében például további 1753 tonna egyenértéknek megfelelő CO2-t zártak el az épület faanyagában. 

Mivel az építészeti szektor felel az üvegházhatású gázkibocsátás 39 százalékáért, evidens, hogy egyre nagyobb figyelem irányul az emissziót korlátozó alternatívákra. Ezen túl a tömegfa épületek tervezése is jóval egyszerűbb a hagyományos társaikhoz képest. Az úgynevezett integrált építészetnél a kivitelezőket már a tervezési fázisnál bevonják, így az alkotóelemek úgy készülnek el, hogy fixen megvan az egyéb rendszerek (például szellőzők, vízvezetékek stb.) helye. Mivel így az építési munka jó részét előre elvégzik, az épületek általában gyorsabban épülnek fel a helyszínen – akár 40 százalékkal gyorsabban, mint a szokványos épületek. 

A legmagasabb faépület egyébként a wisconsini Milwaukee-ban található Ascent 87 méterével, de a top5 ilyen építmény közül négy Európában van: Norvégiában, Svédországban, Hollandiában és Ausztriában. A jelek alapján a tömegfa épületek egyre vonzóbb alternatívát jelentenek nemcsak a klímavédelem, hanem a költséghatékonyság és az esztétika szempontjai mentén is. 

Ha környezetszennyezésről beszélünk, alighanem elsőre égig érő szeméthalmokra, vagy széntüzelésű erőművek kéményeiből gomolygó füstre gondolunk. Pedig a környezeti terhelésnek olyan módjai is léteznek, amelyekről elsőre nem is feltétlenül hinnénk, hogy káros hatásaik lehetnek.  

A fényszennyezés nem hangzik túl ártalmasnak, valójában azonban nagy hatással van az élővilágra. A mesterséges fények – amelyek azt teszik egyebek közt lehetővé, hogy éjszaka is biztonságban hazajussunk – nem csupán ott fejtik ki hatásukat, ahol arra ténylegesen szükség van, hanem jellemzően jóval kiterjedtebb a hatókörük, komoly befolyást gyakorolva tágabb környezetükre is.  

Ennek tudható be, hogy egy városi ember éjszaka nem látja az égboltot, egyeseknél azonban akár alvászavarokat is okozhat ez a fajta „díszkivilágítás”, hiszen a túl sok fény hatására a szervezetünk nem érzékeli az alvásidőt. Azoknak az éjszakai állatoknak is összezavarja a bioritmusát, amelyek nappal alszanak és éjjel vannak ébren. A halványabban pislákoló csillagok a vándormadarak tájékozódásában is zavart kelthetnek, a beporzást végző rovaroknak pedig elterelheti a figyelmét a feladatukról, ami visszahat a növényvilágra is.  

Szerencsére a fényszennyezéssel viszonylag egyszerű megküzdeni. Kültéren például ernyőzött lámpákat lehet felállítani a fényszennyezés csökkentése érdekében, amelyek csak a megcélzott területet világítják be. Az otthonok környezetében mi magunk is sokat tehetünk a gyengébb fényerejű izzók vásárlásával, illetve mozgásérzékelős lámpák felszerelésével. 

Nyüzsgő városok 

A zaj, vagyis a hangszennyezés szintén egy kevésbé nyilvánvaló formája a környezetünk szennyezésnek. A WHO minden 65 decibel feletti hangot zajszennyezésnek minősít, és ennek több forrása is lehet. Ilyen például az autóforgalom folyamatos moraja, vagy az autók dudája, amely 90 decibellel is képes megszólalni, de zajjal járnak az építkezések, a fejünk felett elszálló repülőgépek (amelyek 130 decibelnyi hangot adnak ki), az éjszakai szórakozóhelyek és még hosszan lehetne folytatni a sort.  

Miközben a halláskárosodáshoz vagy a süketséghez tényleg kiugróan magas értékek kellenek, az említett tipikus városi zajforrások visszafogottabb erővel is képesek magas vérnyomást, stresszt, illetve memóriazavarokat okozni. Az állatok életét ugyanúgy megkeserítik ezek a zajok – ami egyik szélsőséges formájának, a szilveszteri petárdázásnak a hatása szerintem mindannyiunk számára nyilvánvaló. 

Miközben a kintről eredő zajok jó részét az otthonok megfelelő hangszigetelése kiszűrheti, mi magunk is tehetünk azért, hogy csendesebbek és elviselhetőbbek legyenek az utcák. Lakóövezetben például egy gondosan megválasztott sebességi fokozattal visszafogottabb lesz az autónk motorhangja – a motorkerékpáréról nem is beszélve. Még jobb választás kerékpárra pattanni, ám ilyenkor érdemes a csengőt a tényleges vészhelyzetekre tartogatni a gyalogosok módszeres riogatása helyett. 

ChatGPT, Gemini, DeepSeek – gyakorlatilag heti szinten lát napvilágot egy-két mesterséges intelligenciára (AI) alapozott fejlesztés, újabb és újabb, az üzleti és a személyes élet szintjén használható megoldásokat generálva. 

Miközben az AI lassan beszivárog a mindennapokba, az lényegesen kevesebb figyelmet kapott, hogy a mesterséges intelligenciát számos iparág már a ChatGPT 2022 novemberi debütálását megelőzően használatba vette és következetesen alkalmazza.  

Ezen szektorok egyike az energetika, ahol ráadásul nem is a fentebb felsorolt megoldások gerincét jelentő nagy nyelvi modelleket (Large Language Model, LLM) tekintjük az AI úttörő képviselőjének, hanem az öntanuló algoritmusokat. Ezeket alapvetően adatelemzésre használjuk, hiszen remekül elsajátítják, hogyan lehet a legjobban elérni egy előre megfogalmazott célt a bevitt adatok alapján. Az algoritmusok elterjedése egyenes következménye volt annak, hogy az energetikában – ahogy számos egyéb iparágban is – hatványozottan nőtt a figyelt és rögzített adatok mennyisége. Egészen rövid idő alatt vált akkorává a szektoron belüli adattömeg, hogy a kezelése már messze meghaladta az emberi elme teljesítőképességét. 

Az ALTEO például évek óta alkalmaz naperőművek menetrendezési pontosságának javításához öntanuló algoritmusokat. Ezek nem csupán elemezni képesek az adatokat, hanem valós időben figyelnek minden releváns környezeti paramétert, és a betanítás után önmaguktól tudnak korrigálni, ha arra van szükség. Ennek egyfelől az az előnye, hogy egyre komplexebbekké tehetők a modellek, hiszen az AI esetében nincs jelentősége, hogy száz vagy százezer különböző faktort kell figyelnie. Másfelől ezek az algoritmusok egyre pontosabbá és megbízhatóbbá teszik a modelljeinket: egyre jobb és jobb előrejelzéseket lehet leszűrni a környezeti változókból, amitől kiszámíthatóbbá válik az amúgy erősen időjárásfüggő napenergiatermelés azzal, hogy precízebben prognosztizálható a naperőművektől várható teljesítmény. 

Szintén kiemelt terepe a mesterséges intelligenciának az energetika kereskedelmi oldala. Erre is elképesztő komplexitás jellemző, rengeteg inputtal, a berendezésekre szerelt szenzorok adataitól a másodpercenként változó árakon az üzemeltetési költségekig és a kvótákig. Néhány éve az ALTEO termelői portfóliója is elérte azt a szintet, ahol az energia előállításának, rendszerbe integrálásának, tárolásának és értékesítésének mátrixát már lehetetlen pusztán emberi közreműködéssel optimalizálni. Mivel a folyamatok zöme valós időben, rendkívül alacsony ciklusidővel zajlik, ehhez kell igazítani a tranzakciókhoz szükséges adminisztrációs teendőket is, ami automatizálás nélkül ma már kivitelezhetetlen. 

Végezetül az energetikában használt rendszerek, gépek és berendezések karbantartása is egyre inkább megkívánja az AI használatát. Növekvő teret nyer a szintén rengeteg input elemzésére építő prediktív karbantartás, miközben a hibalehetőségek és hatások elemzésére használt FMEA (Failure Mode and Effect Analysis) megvalósításában is kötelező elem a mesterséges intelligencia. 

Ha a legfontosabb dolgot szeretnénk kiemelni, amit az AI az energetikának nyújt, akkor a legtöbb irányból a hatékonysághoz jutnánk el. Itt nem csupán az olyan kardinális problémák kiküszöbölésére érdemes gondolni, mint hogy egy naperőmű ne fizessen azért, hogy áramot termel. Ennél jelentősebb a hozzájárulás: az öntanuló algoritmusok hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarországon rendszerszinten növekedjen az energiaellátás rugalmassága, ami megágyaz a megújulók további térnyerésének, azzal, hogy elősegíti a rendszerekbe való könnyebb integrálhatóságukat. Ezt leginkább azzal érik el, hogy kezelhetőbbé és kiszámíthatóbbá teszik a nap- és a szélenergiatermelést, összhangot teremtve a komoly bővülés előtt álló tárolási képességekkel. Annak fényében, hogy sorozatosan dőlnek meg itthon a napenergiatermelési rekordok, erre minden korábbinál nagyobb szükség van és lesz. 

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG Páholy rovatban jelent meg 2025. 03. 19-én.

A mezők színpompás világában a méhek ugyanolyan dilemmákkal szembesülnek, mint a szupermarketek polcai között bolyongva válogató fogyasztók. Bár kézenfekvőnek tűnhet, hogy a beporzók ösztönös választásai teljesen racionálisak, a valóság ennél sokkal összetettebb. 

A fenntartható mezőgazdaság szempontjából kulcsfontosságú a méhek viselkedésének megértése. Ezeknek az apró állatoknak a tevékenysége éves szinten dollármilliárdokban mérhető értéket teremt világszerte, hiszen nélkülük sok haszonnövény termésátlaga esne vissza, akár drasztikus mértékben is. Ha jobban megismerjük, hogyan döntenek a méhek arról, mely virágokat látogatják meg és miként befolyásolhatók ezek a döntések, a gazdák hatékonyabb stratégiákat dolgozhatnak ki az eredményes beporzáshoz. 

Akárcsak a kiskereskedelemben, ahol a polcok célirányos elrendezése tudatosan tereli a fogyasztókat, a gazdák is kihasználhatják a méhek „irracionális” döntéseit, hogy elősegítsék a célzott növények látogatását. Ez nemcsak a terméshozamot növelheti, hanem hosszútávon a mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatóbbá tételéhez is hozzájárulhat. 

Élet a virágpiacon 
 

A virágok kétféle táplálékot kínálnak a beporzóknak: nektárt és virágport. Ezek táplálkozási értéke számos tényezőtől függ, például a nektár cukorkoncentrációjától, mennyiségétől, hozzáférhetőségétől, a virágpor fehérje- és lipidtartalmától. Az azonban, hogy a méhek melyik virágot választják, nem mindig a legjobb minőségű vagy legkönnyebben elérhető táplálékhoz kötődik. Kutatások szerint döntéseiket korábbi tapasztalataik és az aktuális kínálat összetétele egyaránt nagyban befolyásolja. 

Ez az első látásra nem feltétlenül racionális viselkedés feltűnően hasonlít az ember vásárlási szokásaira. Képzeljünk el valakit, aki egymás után két kaparós sorsjegyen nyer. Ha először 1000 forintot, majd 5000 forintot nyer, általában boldognak érzi magát, viszont csalódott lehet, ha az 5000-es nyeremény után jut újabb 1000 forinthoz – annak ellenére, hogy az eredmény azonos teljesen. A közgazdaságtanban már Nobel-díj is járt annak felismeréséért, hogy döntéseinket és az azokhoz kapcsolódó elégedettséget nem csupán a tényleges eredmények, hanem azok sorrendje és kontextusa is alakítja. 

Ezt a jellegzetességet már a méheken is megfigyelték. Egy 2005-ös tanulmány kimutatta, hogy az apró élőlények az utolsó etetésük élményéhez viszonyítva értékelik a nektár minőségét: azok a méhek, amelyeket közepes minőségű nektárt kínáló etetőhöz szoktattak, szívesen elfogadták azt, míg a magas minőségű nektárt kínáló etetőhöz szokott társaik gyakran elutasították a közepes minőségű nektárt. 

Egyet fizet, kettőt kap 
 

Ez a viselkedés nemcsak a tudományos érdeklődést kelti fel, hanem gyakorlati következményekkel is járhat. Ha a méhek preferenciáit befolyásolja a virágkörnyezet, ebből a gazdák akár stratégiai előnyt is kovácsolhatnak. Például célzottan ültethetnek bizonyos virágfajokat a termények mellé, hogy növeljék növényeik „látogatottságát” – akárcsak egy olyan boltban, ahol szándékosan helyeznek prémium termékeket a kevésbé vonzó áruk mellé. 

A méhek irracionálisnak tűnő döntései nem csupán a természet működését tárják fel előttünk, hanem lehetőséget adnak arra, hogy kreatív, fenntartható megoldásokat találjunk a táplálékigény és a természetes ökoszisztéma hosszútávú összehangolásához.  

A súlyosbodó környezeti kihívások miatt folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek a fosszilis energiahordozókat, az élelmiszerforrásokat és a csomagolóanyagokat is helyettesíthetik. Az alga használata meglepően egyszerű megoldást kínál.  

Az alga egyik legígéretesebb alkalmazási területe a megújuló energia. Ezek az élőlények a szárazföldi növényekkel ellentétben rendkívül gyorsan nőnek, akár napok alatt megduplázhatják biomasszájukat. Ez azzal jár, hogy hektáronként akár 300-szor több olajat képesek termelni a hagyományos növényeknél, például a szójánál. Az algából készült bioüzemanyag környezetbarát alternatívát kínál a fosszilis energiahordozókhoz képest, miközben hatékonyságban sincs szükség kompromisszumra. A bioüzemanyagokhoz elsősorban a mikroalgákat használják, az általuk előállított olajokból biodízel készül. 

Számos vállalat és kutatóintézet ért el jelentős eredményeket az algaalapú bioüzemanyagok terén. Az ExxonMobil és a Synthetic Genomics Inc. évek óta kísérletezik genetikailag módosított algafajokkal, amelyek magas olajhozamúak és tökéletes kiindulási pontok a bioüzemanyagokhoz. A floridai Algenol pedig olyan eljárást fejlesztett ki, amely szén-dioxidból, sós vízből, napfényből és algákból nyer ki etanolt: ez önmagában is felhasználható üzemanyagként, vagy más megújuló energiaforrássá alakítható át. 

Természetes megoldás 

Az energiatermelés mellett az algák a szén-dioxid megkötésében is jelentős szerepet játszhatnak: már növekedésük során természetes módon nyelik el a CO2-t, biomasszává alakítva a légkörből kivont üvegházhatású gázt. Az algatermesztési rendszerek biomasszájából élelmiszert vagy akár csomagolóanyagokat is elő lehet állítani. Az izlandi Carbon Recycling International például az ipari szén-dioxid-kibocsátást alakítja algák segítségével metanollá. Azon túl, hogy ez folyékony üzemanyagként is hasznosítható, csomagolóanyagok, festékek-ragasztók, textíliák és más műanyagok gyártásában is hasznos vegyület. 

Tényleg tápanyagbomba? 

A valódi tápanyagbombának számító algák hatóköre már átlépte a szuperélelmiszerek piacát, ahol egyre népszerűbb a spirulina vagy a chlorella: a szakemberek a fenntartható élelmiszertermelés jövőbeli kulcsszereplőiként tekintenek rájuk. Ezek az apró, de tápanyagban gazdag élőlények bővelkednek fehérjékben, vitaminokban és esszenciális zsírsavakban, így ígéretes alternatívát jelentenek a hagyományos állati vagy növényi fehérjeforrásokkal szemben. Ráadásul gyors növekedésük és alacsony erőforrásigényük miatt jóval kisebb terhet rónak a környezetre, mint például a nagy erőforrásigényű állattenyésztés. 

A helyben, ellenőrzött környezetben termeszthető algák stabil, megbízható élelmiszerforrást jelenthetnek a világ olyan területein, ahol az élelmiszerbiztonság komoly kihívást jelent, elkerülendő a mezőgazdasági terméshozamok ingadozását vagy az időjárás kiszámíthatatlanságát. Nagy innovátor ezen a téren a francia Algama: a vállalat hétköznapi élelmiszerekben is felhasználja az algákat, fehérjében gazdag alternatívákat, például tojás- és húshelyettesítőket fejlesztve. 

Az élelmiszeripari fejlesztések mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak az algákból készült bioplasztikok, mivel biológiailag lebomlanak és megújuló forrásból származnak, így megfelelő alternatívái lehetnek a petrolkémiai úton létrehozott műanyagoknak. A fejlesztést az teszi különösen fontossá, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból készülő hagyományos műanyagok lebomlása akár évszázadokig is eltarthat. A londoni székhelyű Notpla algaalapú csomagolása ráadásul nem pusztán lebomlik biológiailag, hanem akár még meg is ehetjük. A fejlesztés következő dimenziója az Ooho névre keresztelt ehető vízkapszula is, amelyet néhány éve a londoni maraton résztvevőinek kínáltak környezetbarát alternatívaként a hagyományos műanyag víz, illetve vizespalackok helyett.  

Az éghajlatváltozásra, a népességnövekedésre és a városiasodásra egyszerre adhat választ a vertikális kertészet, azaz a növények többszintes, beltéri termesztése. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy szűk helyen, akár városi környezetben is nagy mennyiségű élelmiszert termeljünk minimális talaj- és vízhasználattal.  

Hogyan lehet fenntartható módon, hatékonyan, évszaktól függetlenül egész évben biztosítani az élelmiszerellátást a növekvő népesség számára? A legújabb technológiákkal, így LED-világítással, precíziós öntözéssel és automatizált rendszerekkel felszerelt vertikális farmok jelentős mértékben csökkenthetik a környezeti terhelést, nem függenek az időjárási körülményektől vagy a szezonális éghajlati változásoktól – ez pedig óriási előny az egyre aszályosabb környezetben. 

Bár számos ország felismerte a vertikális élelmiszertermelésben rejlő lehetőségeket, Japán és az Egyesült Államok járnak élen a vertikális farmok ipari méretű kialakításában. A Kyoto melletti, naponta 30 ezer fej salátát termelő TechnoFarm a világ egyik legnagyobb, teljesen automatizált termelőüzeme. Impozáns a hatékonysága, hiszen 99 százalékkal kevesebb vizet használ, mint a hagyományos földművelés, miközben a minőséget károsító anyagok és a kártevők jelenlétét gyakorlatilag teljesen kizárja. Az üzem automatizált rendszere a termelés minden lépését önállóan vezérli: a legtöbb feladatot robotok végzik az ültetéstől a betakarításig, így minimalizálva az energiafelhasználást és a munkaerőigényt. Utóbbi a Japán öregedő lakosságára visszavezethető munkaerőhiány miatt különösen fontos, miközben a „salátagyár” javítja az élelmiszerbiztonságot azzal, hogy fenntarthatóbbá és kevésbé munkaerőfüggővé teszi a mezőgazdaságot.  

Az Egyesült Államokban New Jersey államban található az ország egyik legnagyobb vertikális kertészete. Az AeroFarms szintjein naponta több tonna leveles zöldséget termesztenek 95 százalékos vízmegtakarítással a hagyományos módszerekhez képes, teljesen rovarirtószermentesen. 

A világ egyik legsűrűbben lakott városaként Szingapúr földjeinek mindössze 1 százalékát képes mezőgazdasági célra hasznosítani. Ezt a hiányosságot felismerve hozott létre a Sky Greens olyan vertikális farmokat, amelyek akár tízemeletes „A” alakú szerkezetekben képesek zöldségeket termeszteni. Az esővizet újrahasznosító létesítmény minimális energiafelhasználással látja el friss zöldségekkel a helyi piacokat. 

Vezetnek a leveles zöldségek 
 

A vertikális kertek gyorsan növekvő és kevés helyet igénylő növények termesztésére ideálisak. Ezért a legtöbb farm leveles zöldségekre, például salátára, spenótra és különféle káposztafélékre specializálódott, bár a megoldás gyógynövények, paradicsom, eper és apróbb gyümölcsök termesztésére is alkalmas. Mivel a technológia végtelenül kifinomult ezeken a helyeken, a növények beltéri környezetben kapnak optimális mennyiségű tápanyagot és vizet, ami egyszerre jelent gyorsabb növekedést és alacsonyabb energiafelhasználást. 

De pont a fejlett technológia miatt igényelnek jelentős beruházást ezek az innovatív megoldások, ráadásul a működtetésükhöz szükséges fejlett infrastruktúra szintén komoly költségekkel jár. Ennek ellenére ezek az ipari méretű futurisztikus farmok fontos szerepet játszhatnak a jövő élelmiszerbiztonságának megteremtésében, hisz nemcsak ellenállnak az éghajlatváltozásnak, de csökkenthetik ökológiai lábnyomunkat is. A technológiák fejlődésének magasabb szintjeit és még elérhetőbb megújuló energiaforrásokat feltételezve ezek a rendszerek megkerülhetetlen részeivé válnak a fenntartható, az élelmiszerbiztonságot garantáló élelmiszertermelésnek.

Az évtized végére a megújuló energiaforrások már a világ villamosenergia-termelésének a felét adják majd – rögzítette legújabb jelentésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Ez ugrásszerű javulást jelez, amelynek nagyságát jól érzékelteti, hogy ez a nagyságrend körülbelül lefedi az Egyesült Államok, az Európai Unió, India és Kína jelenlegi együttes termelési kapacitását. Az 50 százalékból a nap- és a szélenergia hasítja ki a legnagyobb szeletet, hiszen ez a két technológia a globális áramtermelés 30 százalékáért felel majd 2030-ban, ami a jelenlegi részesedésük megduplázását jelenti. 

Ez így önmagában örömteli hír az EU-nak, hiszen az ősszel kiadott Draghi-jelentés is szignifikáns szerepet szán a „zöld növekedésnek” elnevezett stratégiai javaslatnak. Ennek a környezetvédelmen is túlmutató a jelentősége, hiszen az átállás a zöldenergiára gazdasági értelemben is elengedhetetlen. Egyfelől azért, hogy ezzel is tompítani lehessen az energiapiac fosszilis komponenseiből fakadó volatilitást, másfelől pedig üzleti érdek is: a zöldátmenet és a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulás számos új gazdasági lehetőséget tartogat az unió egészének. 

A központi kérdés az, mennyire tudunk majd ezekkel élni. A prognózisában az energiaügynökség nem Európától várja a legnagyobb dinamikát, hanem Indiától és Kínától. Utóbbiban olyan ütemű a fejlődés, hogy 2030-ra ide összpontosul majd a világ összesített megújuló kapacitásának közel fele, ami látványos elmozdulás a 2010-es egyharmados részesedéshez képest. Kína mellett Indiában is robbanásszerű lesz a bővülés, amivel mindkét ország egy hatalmas adósságot is törleszt: míg tavaly a fejlett gazdaságok összesen 4,5 százalékkal csökkentették a széndioxid-kibocsátásukat, a két távol-keleti állam kiemelkedő növekedést ért el, ami összességében romláshoz és újabb történelmi csúcshoz vezetett a globális léptékű emissziós értékekben az IEA korábbi jelentése szerint. 

A technológiák szintjén a napenergia marad az abszolút favorit az energiaügynökség az IEA az előrejelzései szerint: a hatalmas naperőművekkel, valamint a céges és háztartási telepítésekkel együtt a 2030-ig várt globális megújuló kapacitásbővülés 80 százalékát is ez adhatja. Ezzel a terjedési sebességgel egyre több ország jut el arra a szintre, hogy már most elérje vagy meghaladja a 2030-ra vonatkozó eredeti megújulóenergia-célkitűzéseit. 

Köztük Magyarország, amely az Energiaügyi Minisztérium tájékoztatója szerint 2022 eleje óta gyakorlatilag megkétszerezte a hazai beépített napenergiakapacitását. Azok után, hogy 2022-ben 1200, 2023-ban pedig 1600 megawattnyi új kapacitás lépett be a rendszerbe, az idén csak október végéig 1300 megawatt fölé ért el a számláló. Ez azt jelenti, hogy a korábban 2030-ra vállalt 6 gigawattnyi napelemes kapacitást már több mint húsz százalékkal át is léptük.  

Noha a napenergiaszektor boomja talán kevésbé lelkesíti a szélenergia híveit, erre az ágazatra is erőteljes fellendülés vár: 2024 és 2030 között a bővülés üteme a kétszerese lehet a 2017 és 2023 közötti időszakban mértnek. Továbbra is hatalmas a növekedési potenciál ebben a kategóriában, amely – a napenergiával együtt – még mindig a legolcsóbb lehetőség a villamosenergia-termelés zöldítéséhez, fenntarthatóbbá tételéhez. 

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2024.12.11-én.

A fürdőszobában eltöltött percek óriási hatással lehetnek a bolygónkra. Igen, ez a víztakarékos fogmosásra is érvényes, de ezen kívül van még néhány másik szempont, amelyekre odafigyelve fenntarthatóbbá tehetjük fürdőszobai szokásainkat. 

Szappan vagy flakon?  
 

A klasszikus szappan remek fegyver a klímaváltozás elleni küzdelemben: kisebb, könnyebb és kevesebb csomagolást igényel, mint a folyékony. Ráadásul előállításához kevesebb vízre van szükség, így a karbonlábnyoma is alacsonyabb. Tipp: már nem csupán a kézmosáshoz, hanem a hajmosáshoz és a borotválkozáshoz is vásárolhatunk szappanformájú tisztító- és kondicionálószereket.  

Szabadulj meg a műanyagtól!  
 

Elég csak körülnézni egy átlagos fürdőszobában, hogy erős fejfájást okozzon az egyszer használatos műanyag flakonok indokolatlan sokasága. Érdemes újrahasznosított vagy biológiailag lebomló csomagolású tisztítószerekben gondolkodni, előnyben részesítve az újratölthető változatokat, és mindig szem előtt tartani a műanyaghulladék szelektív gyűjtését. 

Nedves törlőkendők? Kösz, nem! 
 

Az Egyesült Királyságban hamarosan betiltják a nedves törlőkendőket, mivel ezek egyfelől környezetszennyezőek, másfelől károsak a csatornarendszerre – sokszor még olyankor is, ha a gyártó lebomlónak titulálja őket. Mondjunk búcsút nekik, ahogy az egyszer használatos pamutkorongoknak is, és váltsunk mosható mosdókesztyűre, takarításhoz pedig jöhetnek a régi rongyok.  

Ha fogkefe, akkor bambusz  
 

Akár 500 évig is eltarthat, amíg lebomlik egy műanyag fogkefe, amelyből évente közel 3,5 milliárd darabot adnak el világszerte. Ez azt is jelenti, hogy minden eddig gyártott műanyag fogkefe még mindig létezik és egy jó darabig még létezni is fog – kivéve persze azokat, amelyek hulladékégetőben végezték. A legtöbb ember életében akár 300 fogkefét is elhasználhat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ez miből készül. A legjobb választás a lebomló bambusz fogkefe, a fogselyem pedig biológiailag lebomló, alternatív tisztítókkal helyettesíthető. Az elektromos fogkefék sem jelenthetnek kibúvót: ezekhez is elérhetőek már újrahasznosítható fogkefefejek. 

Csak egy gyors zuhany 
 

A zuhanyzás igazi vízfaló. Egy hagyományos zuhanyfejjel egyetlen perc alatt akár 15 liter víz is elfolyhat. Két remek megoldás is kínálkozik: válasszunk permetező, víztakarékos zuhanyfejet, továbbá próbáljunk rövidebb ideig zuhanyozni. 

WC-papírból is létezik környezetbarát  
 

Globálisan 27 ezer fát vágnak ki naponta WC-papír készítéséhez, ami nem csekély mennyiség. Vegyük számításba azt is, hogy egyetlen tekercs WC-papír előállításához 140 liter víz szükséges, plusz rengeteg fehérítő hatású vegyi anyag, amely a vízbe kerülve szintén komoly környezetterheléssel jár. A legjobb alternatíva a 100 százalékban újrahasznosított papírból készült WC-papír, és perszer érdemes víztakarékos, többfajta öblítési lehetőséget kínáló WC tartályt is felszereltetni a fürdőben.  

Tisztítószereket házilag  
 

Sok háztartási termék egyszer használatos műanyag csomagolásban érkezik, illetőleg káros vegyi anyagokat tartalmaz. Pedig a legtöbb fürdőszobai tisztítószer otthon is előállítható, környezetbarát módon, egyszerű alapanyagokból.  

- A penész kialakulását megelőzi néhány csepp teafaolaj-keverék, zuhanyzás után a csempére permetezve.  

- Az üvegen kívül minden más felületet remekül tisztít 10-12 csepp teafa- vagy levendulaolaj 2 dl vízhez keverve.   

- Üvegtisztításhoz töltsünk fel egy szórófejes palackot 1,3 dl szódavízzel és egy nagy adag citromlével.  

- A WC-t és a mosdót fehérecettel lehet környezetkímélő módon tisztítani, ami nem csupán a szennyeződéseket távolítja el hatékonyan, de a baktériumok 80 százalékát is elpusztítja. 

Kötelező ujjgyakorlatok 
 

Ne folyassuk el a vizet a zuhany alatt arra várva, hogy felmelegedjen: gyűjtsük össze és tegyük félre a növények öntözéséhez. A csöpögő csap igazi átok: egyetlen ilyen naponta akár 40 liter vizet is elpazarolhat. Kézmosásonként 3-5 liter vizet is spórolhatunk azzal, ha következetesen elzárjuk a csapot, amíg a kezünket szappanozzuk vagy fogat mosunk. 

Étkezési szokásaink fenntarthatatlanságára, valamint a modern ipari mezőgazdaság és fejlett társadalom túlfogyasztásához köthető élelmezési válságra figyelmeztet az EAT-Lancet nemzetközi bizottság jelentése. De vajon milyen táplálkozás felelhet meg az emberiség és a környezet szempontjainak egyaránt?  

Nincs pontos definíció arra vonatkozóan, hogy mit is hívunk a „jövő élelmiszereinek”. A szó hallatán a legtöbbször olyan alapanyagokra gondolunk, amelyek könnyen beilleszthetőek egy kiegyensúlyozott étrendbe. Magától értetődő módon az egészségesség ígéretét is magukban hordozzák, előállításuk fenntartható, tehát nemcsak nekünk, de a bolygónknak is jó, továbbá gyártásuk során szem előtt tartják az állatok jólétét is.  

Mivel világszerte terjed az etikus, környezettudatos fogyasztói magatartás, főleg a fiatalabb generációk körében, egyre népszerűbbek a fehérjedús, szója- vagy borsóalapú növényi hamburger-, nuggets-, vagy darálthús-alternatívák. Emellett feltűnnek az üzletek polcain az állati sejtekből laboratóriumban termesztett műhúsok is. 

A fenntartható élelmezés kutatói szerint egy nagyon is kézenfekvő étkezési opció a rovarfehérje: tele van értékes tápanyagokkal, bárhol termeszthető és kisebb az ökológiai lábnyoma, mint bármelyik mezőgazdasági terméknek. Bár a magyar fogyasztók még idegenkednek a tücskök-bogarak fogyasztásától, dr. Monica Ayieko, Kenya nyugati régiójának vezető rovarkutatója szerint közel kétmilliárd ember van a földön, akik rendszeresen fogyasztanak rovarokat – magyarázta a Guardiannak adott interjújában. 

A változatosság garantált: az élelmezési problémák egyik legjobb megoldásának a rovarevést tartó szakértők szerint több mint 900 ehető rovarfaj lehet majd része a jövőbeli étrendünknek. Még az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete is sürgeti, hogy mindannyian együnk többet ebből az „alulhasznosított” erőforrásból – elnézve az élelmiszerellátás problémáit, nem vehetjük biztosra, hogy ez a gyerekeink számára választás kérdése lesz. 

Jelenleg a rovarokat elsősorban takarmányozásra használja a mezőgazdaság, de jó alternatívát jelenthetnek az akvakultúrában és a házi kedvencek etetésében is. Ezt felismerve már több állateledelgyártó cég dobta piacra saját rovaralapú macska- és kutyaeledeleit. Ez is azt igazolja, hogy az élelmiszeripari szereplőknek többféle megoldásban kell gondolkodniuk, hiszen egyre sokasodnak annak a jelei, hogy az emberiség 200 ezer éves történelme egy potenciális ökológiai katasztrófához közelít.  

A jövő élelmiszerei számos problémára kínálhatnak megoldást, miközben biztosra vehető, hogy nem minden fogyasztói réteg lesz nyitott az összes alternatívára. Az élelmiszertermelés áthangolása, a gyártók több lábon állása viszont alapvető ahhoz, hogy a bolygó élelmezése fenntarthatóbbá váljon. 

Az intenzív földhasználat, a monokultúrás gazdálkodás és a túlzott vegyszerezés Európában is mezőgazdasági területek kimerüléséhez vezetett, ez pedig egyszerre veszélyezteti a kontinens élelmiszerbiztonságát és ökológiai egyensúlyát. Hagyományos agrárországként ebben Magyarország kiemelten érintett: az éghajlatváltozás, a talajerózió, valamint a vízhiány egyre nagyobb nyomást helyez a hazai gazdálkodókra, akik közül egyre többen fordulnak a regeneratív mezőgazdaság felé. 

Magyarország területének közel 55 százalékán zajlik mezőgazdasági tevékenység, termőföldjeink nagysága megközelíti az 5,3 millió hektárt. Ezen belül nagyjából 4,3 millió hektárt foglalnak el a szántóföldek, amelyeken leginkább gabonaféléket, kukoricát és napraforgót termesztenek. 

Noha az ökológiai gazdálkodás növekvő népszerűsége és a fenntarthatóság iránti igény erősödése egyre több gazdálkodót terel át a regeneratív módszerekre, nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, hogy ezeket a termőföldek mekkora részén alkalmazzák. 

De mi is az a talajmegújító mezőgazdaság? 

A nálunk még viszonylag új koncepciónak számító talajmegújító vagy regeneratív mezőgazdaság olyan gyakorlatokat foglal magába, amelyek az ökoszisztémák egészségének helyreállítására és javítására összpontosítanak. Olyan elveket helyez előtérbe, mint a talaj egészségesebbé tétele, a biológiai sokféleség növelése, a vízvisszatartás javítása, a műtrágyáktól vagy növényvédőszerektől való függőség csökkentése.  

A regeneratív mezőgazdasági technológiák közé tartozik a vetésforgó és a takarónövények alkalmazása, a talajművelés nélküli gazdálkodás, az agrárerdészet és – amennyiben lehetséges – az állattartás integrálása a termesztési rendszerekbe. A talaj egészségének és termékenységének javítása mellett ez a megközelítés a vízkészletek és a biológiai sokféleség védelmére is szolgál.  

Szükségességét mi sem mutatja jobban, mint hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a mezőgazdasági termelésbe globálisan bevont területek nagyjából harmadán erősen leromlott állapotú a talaj. 

Magyarország különösen sebezhető 

A talaj egészségének helyreállítása segít csökkenteni és megkötni a talajban és a növényi biomasszában a növekvő szén-dioxid-mennyiséget. Minél egészségesebbek a talajok, annál ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ezáltal javulhatnak a terméshozamok, ami egyben hozzájárul a gazdálkodók életkörülményeinek jobbá tételéhez is. Utóbbinak kiemelt a jelentősége Magyarországon, ahol a talajerózió, a kiszáradt termőföldek és a talaj tápanyagszegénysége egyre gyakoribb problémák. Ez pedig arra utal, hogy különösen sebezhetők vagyunk az éghajlatváltozás következményeivel szemben. Az Alföldön például hosszabb száraz időszakok, majd hirtelen jelentkező heves esőzések károsítják súlyosan a talajt, egyre nagyobb kihívások elé állítva a termelőket. 

Jó példák 

Steven Spielberg A cápa című klasszikusa úgy ábrázolja ezeket az amúgy intelligens, ráadásul összetett szociális viselkedésformákra képes lényeket, mint akik mindent és mindenkit megesznek, ami és aki az útjukba kerül. Pedig többnyire – főképp az etikátlan halászati gyakorlatok miatt – valójában ők az áldozatok: a számuk folyamatosan csökken, számos fajukat fenyegeti a kipusztulás, ez pedig a tengerek és óceánok ökoszisztémájára is veszélyt jelent. 

A cápákról alkotott téveszmék közül is kiemelkedik a mozifilmek által sulykolt toposz, amely szerint ezek az állatok hatalmas, emberevő csúcsragadozók. Pedig a legtöbb cápafajta – és ezekből több mint 400 féle létezik – leginkább halakkal, rákokkal vagy kagylókkal táplálkozik, esetleg planktonokkal, mint a tengerek békés óriásaiként elkönyvelt óriásbálnák.  

Kulcsfontosságúak a tengeri élővilág egyensúlyában 

A cápáknak jelentős szerepük van a tengerek és óceánok ökoszisztémájának fenntartásában, a jelenlétük sokszor tekinthető egyfajta indikációnak arra, hogy adott vízi élettér egészséges, élhető. Nélkülük a tengerek jelenleg ismert ökoszisztémája megszűnne létezni. Hatalmas befolyásuk van az élőhelyükre, a szerepük a tápláléklánc fenntartásában is nélkülözhetetlen. Egyes válfajaik apex predatorként, azaz csúcsragadozóként a hierarchia csúcsán állnak, szabályozva a zsákmányuk mennyiségét, elterjedését, sokféleségét, ezzel is befolyásolva a tengeri élőhelyek egészségét. Kipusztulásuk egyes növényevő zsákmányfajok túlszaporodásával fenyeget, ami a korallzátonyok és a tengeri fű regenerációját is visszavetheti vagy – szélsőséges esetben – megakadályozhatja. A cápáknak olyan megfontolásból is markáns a szerepük a tápanyagciklus szabályozásában, hogy levadásszák a gyenge és beteg egyedeket. 

Túlhalászat és a cápák 

Legnagyobb ellenségük az ember és az ő „szürkezónás” tevékenységei, amilyen a túlhalászás. Egészen elképesztő, hogy az ipari halászat csak a fogás tíz (!) százalékát értékesíti, a többi – delfinek, kistestű bálnák, cápák, tengeri madarak, teknősök – járulékos veszteségnek számít. A Greenpeace is rendszeresen mutatja be az ipari mélytengeri halászat egyik durva válfajának, a horogsoros módszernek az árnyoldalait. Legutóbb tajvani halászhajók gyakorlatát rögzítették egy öthetes expedíción a Csendes-óceán északi, egyedülálló biodiverzitású részén: ezek a több mint 100 kilométeres kábelrengetegre erősített több ezer horoggal 25 óra alatt 84 cápát fogtak ki és öltek meg anélkül, hogy figyelembe vették volna akár azok korát, akár azt, hogy veszélyeztetett fajról van-e szó. 

Pedig – nem kis mértékben a cápauszonyleves növekvő népszerűsége miatt – már 60 cápafajt találni a veszélyeztetett fajok listáján. Ezért is fontos az a munka, amelyet az ezeknek az állatoknak a megmentésével foglalkozó szervezetek végeznek, amilyen például a Shark Conservation Fund.