A fürdőszobában eltöltött percek óriási hatással lehetnek a bolygónkra. Igen, ez a víztakarékos fogmosásra is érvényes, de ezen kívül van még néhány másik szempont, amelyekre odafigyelve fenntarthatóbbá tehetjük fürdőszobai szokásainkat. 

Szappan vagy flakon?  
 

A klasszikus szappan remek fegyver a klímaváltozás elleni küzdelemben: kisebb, könnyebb és kevesebb csomagolást igényel, mint a folyékony. Ráadásul előállításához kevesebb vízre van szükség, így a karbonlábnyoma is alacsonyabb. Tipp: már nem csupán a kézmosáshoz, hanem a hajmosáshoz és a borotválkozáshoz is vásárolhatunk szappanformájú tisztító- és kondicionálószereket.  

Szabadulj meg a műanyagtól!  
 

Elég csak körülnézni egy átlagos fürdőszobában, hogy erős fejfájást okozzon az egyszer használatos műanyag flakonok indokolatlan sokasága. Érdemes újrahasznosított vagy biológiailag lebomló csomagolású tisztítószerekben gondolkodni, előnyben részesítve az újratölthető változatokat, és mindig szem előtt tartani a műanyaghulladék szelektív gyűjtését. 

Nedves törlőkendők? Kösz, nem! 
 

Az Egyesült Királyságban hamarosan betiltják a nedves törlőkendőket, mivel ezek egyfelől környezetszennyezőek, másfelől károsak a csatornarendszerre – sokszor még olyankor is, ha a gyártó lebomlónak titulálja őket. Mondjunk búcsút nekik, ahogy az egyszer használatos pamutkorongoknak is, és váltsunk mosható mosdókesztyűre, takarításhoz pedig jöhetnek a régi rongyok.  

Ha fogkefe, akkor bambusz  
 

Akár 500 évig is eltarthat, amíg lebomlik egy műanyag fogkefe, amelyből évente közel 3,5 milliárd darabot adnak el világszerte. Ez azt is jelenti, hogy minden eddig gyártott műanyag fogkefe még mindig létezik és egy jó darabig még létezni is fog – kivéve persze azokat, amelyek hulladékégetőben végezték. A legtöbb ember életében akár 300 fogkefét is elhasználhat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ez miből készül. A legjobb választás a lebomló bambusz fogkefe, a fogselyem pedig biológiailag lebomló, alternatív tisztítókkal helyettesíthető. Az elektromos fogkefék sem jelenthetnek kibúvót: ezekhez is elérhetőek már újrahasznosítható fogkefefejek. 

Csak egy gyors zuhany 
 

A zuhanyzás igazi vízfaló. Egy hagyományos zuhanyfejjel egyetlen perc alatt akár 15 liter víz is elfolyhat. Két remek megoldás is kínálkozik: válasszunk permetező, víztakarékos zuhanyfejet, továbbá próbáljunk rövidebb ideig zuhanyozni. 

WC-papírból is létezik környezetbarát  
 

Globálisan 27 ezer fát vágnak ki naponta WC-papír készítéséhez, ami nem csekély mennyiség. Vegyük számításba azt is, hogy egyetlen tekercs WC-papír előállításához 140 liter víz szükséges, plusz rengeteg fehérítő hatású vegyi anyag, amely a vízbe kerülve szintén komoly környezetterheléssel jár. A legjobb alternatíva a 100 százalékban újrahasznosított papírból készült WC-papír, és perszer érdemes víztakarékos, többfajta öblítési lehetőséget kínáló WC tartályt is felszereltetni a fürdőben.  

Tisztítószereket házilag  
 

Sok háztartási termék egyszer használatos műanyag csomagolásban érkezik, illetőleg káros vegyi anyagokat tartalmaz. Pedig a legtöbb fürdőszobai tisztítószer otthon is előállítható, környezetbarát módon, egyszerű alapanyagokból.  

- A penész kialakulását megelőzi néhány csepp teafaolaj-keverék, zuhanyzás után a csempére permetezve.  

- Az üvegen kívül minden más felületet remekül tisztít 10-12 csepp teafa- vagy levendulaolaj 2 dl vízhez keverve.   

- Üvegtisztításhoz töltsünk fel egy szórófejes palackot 1,3 dl szódavízzel és egy nagy adag citromlével.  

- A WC-t és a mosdót fehérecettel lehet környezetkímélő módon tisztítani, ami nem csupán a szennyeződéseket távolítja el hatékonyan, de a baktériumok 80 százalékát is elpusztítja. 

Kötelező ujjgyakorlatok 
 

Ne folyassuk el a vizet a zuhany alatt arra várva, hogy felmelegedjen: gyűjtsük össze és tegyük félre a növények öntözéséhez. A csöpögő csap igazi átok: egyetlen ilyen naponta akár 40 liter vizet is elpazarolhat. Kézmosásonként 3-5 liter vizet is spórolhatunk azzal, ha következetesen elzárjuk a csapot, amíg a kezünket szappanozzuk vagy fogat mosunk. 

Étkezési szokásaink fenntarthatatlanságára, valamint a modern ipari mezőgazdaság és fejlett társadalom túlfogyasztásához köthető élelmezési válságra figyelmeztet az EAT-Lancet nemzetközi bizottság jelentése. De vajon milyen táplálkozás felelhet meg az emberiség és a környezet szempontjainak egyaránt?  

Nincs pontos definíció arra vonatkozóan, hogy mit is hívunk a „jövő élelmiszereinek”. A szó hallatán a legtöbbször olyan alapanyagokra gondolunk, amelyek könnyen beilleszthetőek egy kiegyensúlyozott étrendbe. Magától értetődő módon az egészségesség ígéretét is magukban hordozzák, előállításuk fenntartható, tehát nemcsak nekünk, de a bolygónknak is jó, továbbá gyártásuk során szem előtt tartják az állatok jólétét is.  

Mivel világszerte terjed az etikus, környezettudatos fogyasztói magatartás, főleg a fiatalabb generációk körében, egyre népszerűbbek a fehérjedús, szója- vagy borsóalapú növényi hamburger-, nuggets-, vagy darálthús-alternatívák. Emellett feltűnnek az üzletek polcain az állati sejtekből laboratóriumban termesztett műhúsok is. 

A fenntartható élelmezés kutatói szerint egy nagyon is kézenfekvő étkezési opció a rovarfehérje: tele van értékes tápanyagokkal, bárhol termeszthető és kisebb az ökológiai lábnyoma, mint bármelyik mezőgazdasági terméknek. Bár a magyar fogyasztók még idegenkednek a tücskök-bogarak fogyasztásától, dr. Monica Ayieko, Kenya nyugati régiójának vezető rovarkutatója szerint közel kétmilliárd ember van a földön, akik rendszeresen fogyasztanak rovarokat – magyarázta a Guardiannak adott interjújában. 

A változatosság garantált: az élelmezési problémák egyik legjobb megoldásának a rovarevést tartó szakértők szerint több mint 900 ehető rovarfaj lehet majd része a jövőbeli étrendünknek. Még az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete is sürgeti, hogy mindannyian együnk többet ebből az „alulhasznosított” erőforrásból – elnézve az élelmiszerellátás problémáit, nem vehetjük biztosra, hogy ez a gyerekeink számára választás kérdése lesz. 

Jelenleg a rovarokat elsősorban takarmányozásra használja a mezőgazdaság, de jó alternatívát jelenthetnek az akvakultúrában és a házi kedvencek etetésében is. Ezt felismerve már több állateledelgyártó cég dobta piacra saját rovaralapú macska- és kutyaeledeleit. Ez is azt igazolja, hogy az élelmiszeripari szereplőknek többféle megoldásban kell gondolkodniuk, hiszen egyre sokasodnak annak a jelei, hogy az emberiség 200 ezer éves történelme egy potenciális ökológiai katasztrófához közelít.  

A jövő élelmiszerei számos problémára kínálhatnak megoldást, miközben biztosra vehető, hogy nem minden fogyasztói réteg lesz nyitott az összes alternatívára. Az élelmiszertermelés áthangolása, a gyártók több lábon állása viszont alapvető ahhoz, hogy a bolygó élelmezése fenntarthatóbbá váljon. 

Az intenzív földhasználat, a monokultúrás gazdálkodás és a túlzott vegyszerezés Európában is mezőgazdasági területek kimerüléséhez vezetett, ez pedig egyszerre veszélyezteti a kontinens élelmiszerbiztonságát és ökológiai egyensúlyát. Hagyományos agrárországként ebben Magyarország kiemelten érintett: az éghajlatváltozás, a talajerózió, valamint a vízhiány egyre nagyobb nyomást helyez a hazai gazdálkodókra, akik közül egyre többen fordulnak a regeneratív mezőgazdaság felé. 

Magyarország területének közel 55 százalékán zajlik mezőgazdasági tevékenység, termőföldjeink nagysága megközelíti az 5,3 millió hektárt. Ezen belül nagyjából 4,3 millió hektárt foglalnak el a szántóföldek, amelyeken leginkább gabonaféléket, kukoricát és napraforgót termesztenek. 

Noha az ökológiai gazdálkodás növekvő népszerűsége és a fenntarthatóság iránti igény erősödése egyre több gazdálkodót terel át a regeneratív módszerekre, nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, hogy ezeket a termőföldek mekkora részén alkalmazzák. 

De mi is az a talajmegújító mezőgazdaság? 

A nálunk még viszonylag új koncepciónak számító talajmegújító vagy regeneratív mezőgazdaság olyan gyakorlatokat foglal magába, amelyek az ökoszisztémák egészségének helyreállítására és javítására összpontosítanak. Olyan elveket helyez előtérbe, mint a talaj egészségesebbé tétele, a biológiai sokféleség növelése, a vízvisszatartás javítása, a műtrágyáktól vagy növényvédőszerektől való függőség csökkentése.  

A regeneratív mezőgazdasági technológiák közé tartozik a vetésforgó és a takarónövények alkalmazása, a talajművelés nélküli gazdálkodás, az agrárerdészet és – amennyiben lehetséges – az állattartás integrálása a termesztési rendszerekbe. A talaj egészségének és termékenységének javítása mellett ez a megközelítés a vízkészletek és a biológiai sokféleség védelmére is szolgál.  

Szükségességét mi sem mutatja jobban, mint hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a mezőgazdasági termelésbe globálisan bevont területek nagyjából harmadán erősen leromlott állapotú a talaj. 

Magyarország különösen sebezhető 

A talaj egészségének helyreállítása segít csökkenteni és megkötni a talajban és a növényi biomasszában a növekvő szén-dioxid-mennyiséget. Minél egészségesebbek a talajok, annál ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ezáltal javulhatnak a terméshozamok, ami egyben hozzájárul a gazdálkodók életkörülményeinek jobbá tételéhez is. Utóbbinak kiemelt a jelentősége Magyarországon, ahol a talajerózió, a kiszáradt termőföldek és a talaj tápanyagszegénysége egyre gyakoribb problémák. Ez pedig arra utal, hogy különösen sebezhetők vagyunk az éghajlatváltozás következményeivel szemben. Az Alföldön például hosszabb száraz időszakok, majd hirtelen jelentkező heves esőzések károsítják súlyosan a talajt, egyre nagyobb kihívások elé állítva a termelőket. 

Jó példák 

Steven Spielberg A cápa című klasszikusa úgy ábrázolja ezeket az amúgy intelligens, ráadásul összetett szociális viselkedésformákra képes lényeket, mint akik mindent és mindenkit megesznek, ami és aki az útjukba kerül. Pedig többnyire – főképp az etikátlan halászati gyakorlatok miatt – valójában ők az áldozatok: a számuk folyamatosan csökken, számos fajukat fenyegeti a kipusztulás, ez pedig a tengerek és óceánok ökoszisztémájára is veszélyt jelent. 

A cápákról alkotott téveszmék közül is kiemelkedik a mozifilmek által sulykolt toposz, amely szerint ezek az állatok hatalmas, emberevő csúcsragadozók. Pedig a legtöbb cápafajta – és ezekből több mint 400 féle létezik – leginkább halakkal, rákokkal vagy kagylókkal táplálkozik, esetleg planktonokkal, mint a tengerek békés óriásaiként elkönyvelt óriásbálnák.  

Kulcsfontosságúak a tengeri élővilág egyensúlyában 

A cápáknak jelentős szerepük van a tengerek és óceánok ökoszisztémájának fenntartásában, a jelenlétük sokszor tekinthető egyfajta indikációnak arra, hogy adott vízi élettér egészséges, élhető. Nélkülük a tengerek jelenleg ismert ökoszisztémája megszűnne létezni. Hatalmas befolyásuk van az élőhelyükre, a szerepük a tápláléklánc fenntartásában is nélkülözhetetlen. Egyes válfajaik apex predatorként, azaz csúcsragadozóként a hierarchia csúcsán állnak, szabályozva a zsákmányuk mennyiségét, elterjedését, sokféleségét, ezzel is befolyásolva a tengeri élőhelyek egészségét. Kipusztulásuk egyes növényevő zsákmányfajok túlszaporodásával fenyeget, ami a korallzátonyok és a tengeri fű regenerációját is visszavetheti vagy – szélsőséges esetben – megakadályozhatja. A cápáknak olyan megfontolásból is markáns a szerepük a tápanyagciklus szabályozásában, hogy levadásszák a gyenge és beteg egyedeket. 

Túlhalászat és a cápák 

Legnagyobb ellenségük az ember és az ő „szürkezónás” tevékenységei, amilyen a túlhalászás. Egészen elképesztő, hogy az ipari halászat csak a fogás tíz (!) százalékát értékesíti, a többi – delfinek, kistestű bálnák, cápák, tengeri madarak, teknősök – járulékos veszteségnek számít. A Greenpeace is rendszeresen mutatja be az ipari mélytengeri halászat egyik durva válfajának, a horogsoros módszernek az árnyoldalait. Legutóbb tajvani halászhajók gyakorlatát rögzítették egy öthetes expedíción a Csendes-óceán északi, egyedülálló biodiverzitású részén: ezek a több mint 100 kilométeres kábelrengetegre erősített több ezer horoggal 25 óra alatt 84 cápát fogtak ki és öltek meg anélkül, hogy figyelembe vették volna akár azok korát, akár azt, hogy veszélyeztetett fajról van-e szó. 

Pedig – nem kis mértékben a cápauszonyleves növekvő népszerűsége miatt – már 60 cápafajt találni a veszélyeztetett fajok listáján. Ezért is fontos az a munka, amelyet az ezeknek az állatoknak a megmentésével foglalkozó szervezetek végeznek, amilyen például a Shark Conservation Fund. 

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott az élelmiszerellátás és a klímaválság közötti összefüggés. Azon belül is a nagyüzemi állattenyésztés járul hozzá jelentős mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátásához és a globális vízkészletek kimerüléséhez. Az Európai Unió számos országa felismerte, hogy a húsfogyasztás mérséklése alapvető lépés a fenntartható jövő felé.   

A húsfogyasztás környezeti hatásai 

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentése szerint a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 14,5 százalékáért felelős állattenyésztéshez hatalmas területre, vízre és takarmányra van szükség, ami különösen nagy hatással van az éghajlatra és a környezeti ökoszisztémákra. Az állattartás céljából történő mezőgazdasági termelés – különösen a növekvő mennyiségben takarmányként használt szója termesztése - nagymértékű földterület-felhasználattal, talajpusztulással és erdőirtással jár. Az állattartás a vízfelhasználását tekintve is jelentősen terheli a környezeti erőforrásokat: a marhahús előállításához 15 400 liter vízre van szükség kilogrammonként, míg a növényi alapú élelmiszerek, mint például a hüvelyesek vagy gabonafélék, lényegesen kevesebb vizet igényelnek. Ezen felül jelentős mértékben hozzájárul a vízszennyezéshez is a trágya és egyéb mezőgazdasági melléktermékek révén. 

Nem engednek a húsból a magyarok 

A húsfogyasztás mérséklése nemcsak környezeti, de egészségügyi szempontból is kedvező lehet. Számos kutatás kimutatta, hogy a nagy mennyiségű vörös hús növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a vastagbélrák kockázatát, így nem csoda, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is figyelmeztetett a feldolgozott húsfélék túlzott fogyasztásának egészségkárosító hatásaira.  

A húsfogyasztás kiváltására, de legalábbis mérséklésére kínál fenntartható alternatívát az EAT-Lancet étrend , amely a növényi alapú élelmiszerek fogyasztására épít. Egy 2021-es felmérés szerint a brit lakosság 49%-a csökkentette a napi húsfogyasztását, és egyre többen választják a növényi alapú vagy „flexitáriánus” étrendet. Az olyan kormányzati kezdeményezések, mint például a „Meat-Free Mondays” kampány arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy hetente legalább egy napot húsmentesen töltsenek. Hollandiában is évről évre növekszik a vegetáriánus és vegán étrend népszerűsége, sőt, a kormány agrárstratégiája célul tűzte ki, hogy az állattenyésztésen alapuló gazdaság helyett egy zöldebb, növényi alapú mezőgazdaságot támogasson. 

A magyarok viszont nem igazán változtatnának a húsfogyasztási szokásaikon annak ellenére, hogy csaknem 95 százalékuk nyitott arra, hogy energiatakarékosabb és környezetbarátabb életmódot folytasson – derül ki az ELTE PPK felméréséből. A kutatás szerint a nők általában jobban hajlanak a fenntarthatóbb életmódra, míg a férfiak nem csökkentenék a húsfogyasztás mennyiségét.  

Alternatív fehérjeforrások 

Talán a fogyasztói szokások megváltozásának is köszönhető, hogy világszerte rohamosan bővül a növényi alapú húshelyettesítők piaca. Az alternatív fehérjeforrások, a szójából, borsóból vagy gombából készült húshelyettesítők egyre népszerűbbek a fogyasztók körében, így nem meglepő, hogy az élelmiszeriparban is egyre több nagyvállalat és startup ismerte fel a növényi alapú fehérjékben rejlő potenciált, de a laboratóriumban előállított hús is hozzájárulhat majd a hagyományos állattenyésztés környezeti terhelésének csökkentéséhez. 

Az akkumulátorgyártásban használt ritkaföldfémek bányászatának korlátai miatt egyre nagyobb figyelem övezi a nyersanyagkitermelés új és innovatív megoldásait. Az újrahasznosítás már-már kötelezőnek tekinthető ezen a téren, a fitobányászat viszont egészen úttörő megközelítésnek számít. Ennek során növények nyerik ki a nikkelt a talajból, amivel radikálisan mérsékelhetők a hagyományos bányászat által okozott ökológiai károk. 

A fitobányászat lényege, hogy egy adott területre speciális növényeket – úgynevezett hiperakkumulátorokat – ültetnek, amelyek képesek nagy mennyiségű fémet felhalmozni a szöveteikben. Ezzel foglalkozik a Metalplant nevű albániai startup: olyan különleges növényeket termesztenek, amilyen például az Odontarrhena decipiens, amely akár biomasszája 2%-át is képes nikkel formájában tárolni. A szükséges nyersanyagot a betakarított és feldolgozott növényből nyerik ki, így az eljárás környezetbarát alternatívát nyújt a hagyományos bányászat helyett. 

A módszer környezeti előnyeit a Metalplant azzal fokozza, hogy olivinport szór szét az érintett farmokon. Ez a szilikátásvány ugyanis egyrészt természetes úton képes megkötni a szén-dioxidot, amikor aprózódik és reakcióba lép a levegőben lévő CO₂-vel, másrészt elősegíti a nikkel kinyerését a talajból.  

A környezetvédelem szempontjából egyértelműen előnyös innováció a gazdaság versenyképességét is növelheti azzal, hogy olyan rossz minőségű földterületeken is működőképes, amelyeket hagyományos mezőgazdasági célokra nem lehet használni. Miközben tehát elősegíti a zöldenergiára való átállást, csökkentve az elektromos járművek gyártásához szükséges nikkel előállításának ökológiai lábnyomát, a fitobányászat a fenntarthatóságot és a gazdasági teljesítményt is képes összekapcsolni. 

Bár a műanyag szívószálak kivezetését sokan fogadták hurráoptimizmussal, valójában a hagyományos papírszívószálaknak is van egy sötét titkuk: jellemzően polietilén vagy akrilgyanta bevonattal látják el őket, hogy ne ázzanak át abban a percben, amint folyadékkal érintkeznek. Hasonló a gond a papírpoharakkal is: számos kutatás világít rá arra, hogy a bomlásuk során mikroműanyagok keletkeznek. Ráadásul, mivel két különböző anyagból – papírból és műanyagból – készülnek, ezért hagyományos eljárással nem is lehet újrahasznosítani őket. Szerencsére egyre több környezettudatos termékfejlesztés igyekszik áthidalni ezt a problémát.  

A hagyományos, egyszer használatos papírszívószálak is súlyos károkat okoznak a vízi élővilágban. Ahogy egy tanulmány is megállapítja, kis méretük miatt problémás a begyűjtésük, ráadásul az úgynevezett bioműanyagokból – például politejsavból – készült szívószálak sem jelentenek jobb megoldást, ugyanis spontán módon ezek sem bomlanak le a természetbe kerülve. 

Erre jelenthet megoldást a Koreai Vegyésztechnológiai Kutatóintézet (KRICT) által kifejlesztett új papírszívószál, amely kényelmes használatot biztosít anélkül, hogy kárt okozna a természetben. A Treehugger által „lencsevégre kapott” termék polibutilén-szukcinátból készül. Ha elsőre ijesztően is hangzik a neve, egy biológiailag lebomló műanyagról van szó, amelynek létrehozásához a koreai kutatócsoport kis mennyiségű cellulóz-nanokristályt adott a bevonóanyaghoz.  

Növényi rost lévén a cellulóz tökéletesen illeszkedik a fő papírkomponenshez. Ezzel még egy problémát áthidaltak a hagyományos papírszívószálakhoz képest, amelyek rendszeresen átáztak azokon a helyeken, ahol a folyadék közvetlenül érintkezett a befedetlen résszel. Az új szívószálak a hideg és forró italoknak is ellenállnak: mindegy, hogy vizet, teát, szénsavas üdítőt, tejet vagy más italt fogyasztanak velük, megőrzik a tartásukat.  

Legfontosabb adottságuk azonban, hogy teljesen ártalmatlanok a környezetre nézve, mivel kizárólag természetes, lebomló anyagokból készülnek. Ez különösen fontos az óceánokban és a tengerekben, ahol az alacsonyabb hőmérséklet és magas sótartalom korlátozza a mikróbák növekedését, emiatt az anyagok jellemzően lassabban bomlanak le – írja sajtóközleményben a KRICT. A kutatók ebből a szempontból több terméket is teszteltek, és arra jutottak, hogy a műanyag- és a kukoricaalapú szívószálak 120 nap után sem bomlottak le. A hagyományos papírból készült változatok a vizsgálat ideje alatt csupán tömegük 5 százalékát vesztették el, és megtartották alakjukat. Az új változat mérete viszont 60 nap alatt a felére csökkent, 120 nap múlva pedig teljesen lebomlott. 

Az előrelépésre a papírpoharak terén is szükség volt, hiszen a legtöbb forgalomban lévő termék előállításához általában laminált műanyagot használnak tömítőanyagként. Ez nagyon megnehezíti az újrahasznosítást, a komposztálást pedig szinte lehetetlenné teszi. A poharak többségéhez ráadásul műanyagfedelet is adnak, ami szintén jelentős mértékben terheli a környezetet – becslések szerint csak az Egyesült Államokban évente 50 millió ilyen poharat dobnak ki.  

Szerencsére a szívószálak mellett itt is van előrelépés, hiszen a SOFi Products év elején jelentette be, hogy előállította teljesen műanyagmentes, lebomló papírpoharát, ami külön fedelet sem igényel. A három részből összehajtható kialakítás megakadályozza azt, hogy kiömöljenek a forró italok, így tárolóhelyet, pénzt és szállítási költséget spórolhatnak meg a vállalkozások.  

Az egyértelműen ideális eset persze az lenne, ha teljesen leállnánk az egyszer használatos palackok, szívószálak, zacskók, poharak és egyéb termékek használatával. Azonban amíg elérünk erre a szintre – mind a fogyasztói tudatosság, mind a vállalati felelősségvállalás, mind a technológiai kivitelezhetőség tekintetében – az ilyen alternatívák jó kompromisszumos megoldásnak tűnnek. 

Míg a tengeren úszó szemétszigetek és azok környezeti ártalmai gyakran megjelennek a közbeszédben, viszonylag kevés szó esik a tengerbe süllyedő hulladékokról. Pedig ami a víz színén marad, csak a jéghegy csúcsa: a tengerbe kerülő hulladék 99 (!) százaléka végzi a felszín alatt, ráadásul az összegyűjtésük és az ártalmatlanításuk is jóval nagyobb kihívás elé állítja az emberiséget. Szerencsére több leleményes megoldás is született már a tengerek „műanyagtalanítására”. 

Évente mintegy 10 millió tonna műanyaghulladék kerül az óceánokba, amelyek kilapítva körülbelül egy Jamaica méretű országot is befednének. Becslések szerint nagyobb vizeinkben 2050-re több műanyag lehet, mint hal, ami felfoghatatlan károkat okozhat a vízi élővilág minden szintjén. A vízben úszkáló nagyobb műanyagdarabokat a halak elfogyaszthatják, amelyek eltorlaszolhatják nyelőcsövüket és további belső sérüléseket is okozhatnak.  

A szervezetükbe jutott káros vegyi anyagok és mikroműanyagok előbb-utóbb az emberek tányérján landolnak, amit egy felmérés is alátámaszt. Eszerint manapság minden harmadik tengerből kifogott hal tartalmaz mikroműanyagot, amelyek elfogyasztása a mi egészségünket is veszélyezteti.  

Monumentális műanyagvadász halászháló  

A vízfelszín alá süllyedt műanyagot nem lehet csak úgy „kikanalazni” a vízből. Egy holland nonprofit szervezet azonban pont arra szakosodott, hogy minél több hulladékot távolítson el a vízi ökoszisztéma nehezebben elérhető területeiről. A műanyag kifogásához az Ocean Cleanup egy 600 méter hosszú és 3 méter mély, U-alakú, hálószerű szerkezetet használ, amelyet lassan vontat két hajó. Az ezzel képzett torlaszt hetente egyszer kiürítik, a kifogott műanyagokat szelektálják, majd miután tovább küldték őket újrahasznosításra, a hajók folytatják az útjukat. 

Bár a hálók hatásos megoldást nyújtanak a nagyobb hulladékdarabok összegyűjtésére, néhány szakértő attól tart, hogy az eljárás többet árt a helyi élővilágnak, mint amennyit használ, mivel a halak és más tengeri élőlények a hulladékokhoz hasonlóan beleakadhatnak a hálókba. Az Ocean Cleanup képviselői szerint azonban az általuk használt rendszer speciális kialakításának köszönhetően a fennakadt halak bármikor kiszabadulhatnak, ha pedig mégse boldogulnak, azt víz alatti kameráik révén detektálják és ilyenkor manuálisan nyújtanak segítséget a csapdába esett állatoknak. 

Mikroműanyagok és robotcsigák 

A fenti módszer természetesen nem alkalmazható a mikroműanyagok kiszűrésére, mivel az 5 milliméternél kisebb, vízben nem oldódó részecskék nem fognak fennakadni a hálón. A Cornell Egyetem kutatói azonban erre is találtak megoldást.  

A tudósokat a Hawaii-on őshonos almacsiga, azaz a Pomacea canaliculata inspirálta, amely haslábának hullámzó mozgásával áramoltatja a vizet és szívja magába a lebegő táplálékokat. Ezt a tulajdonságát használták fel az egyetem munkatársai egy robotcsiga prototípusához: ez úgy utánozza a mintául szolgáló állatot, hogy mikroműanyagokat „eszik”, így tisztítva a vizet. A tömeges alkalmazásig az eljárás még sok fejlesztést igényel, de a tudósok bíznak abban, hogy ezek a robotok egy nap ipari mennyiségben lesznek majd képesek a természetes vizek átszűrésére.  

Mindenesetre az óceánok szennyezettségének csökkentésében kulcsfontosságúak lehetnek az ilyen kreatív megoldások is amellett, hogy a lakossági szereplők fogyasztásuk mérséklésével, a versenyszféra pedig a lebomló csomagolóanyagok széleskörű alkalmazásával vehet részt ebben a küzdelemben a leghatékonyabban. 

Az Európai Unió más tagországaihoz hasonlóan Magyarországon is folyamatosan emelkedik a csomagolási hulladék összmennyisége, ezen belül is főként a papíré. Sokan azt feltételezve nem gyűjtik szelektíven a színes vagy fényes bevonatokkal kezelt papírcsomagolásokat, hogy ezeket úgysem hasznosítanák újra. De vajon tényleg így van ez? Ennek járt utána egy nemrég publikált kutatás.  

A legtöbb csomagolóanyagnak fontos funkciója van az áruvédelemben a szállítás alatt, ezt követően azonban feleslegessé válik. Az online kereskedelem fellendülése és az elviteles ételek, italok népszerűsége pedig még tovább növelte az eldobott műanyag és papír mennyiségét. Ahogy az Európai Parlament is rámutatott, 2012 és 2021 között minden uniós polgár csomagolásihulladék-adagja átlagosan 34 kilóval emelkedett, ami tíz év alatt több mint 20 százalékot jelent.  

Az egyik leggyakoribb csomagolóanyag a papír. Ennek újrahasznosítása viszonylag könnyen megoldható, és az – típusától függően – akár öt-hét alkalommal is lehetséges. A szelektív papírgyűjtés azért is létfontosságú, mert például a hulladékkezeléssel foglalkozó Browning-Ferris Industries adatai szerint évente 25 millió fát lehetne megmenteni azzal, ha az Egyesült Államok éves nyomtatott sajtótermékeinek mindössze 10 százalékát újrahasznosítanák.  

A papírcsomagolás új élete 

A szelektíven gyűjtött háztartási papírhulladékot a begyűjtés után további csoportokra bontják. A hulladékpapírok csoportjába tartoznak az ömlesztett papírok (papírlapok, füzetek), míg a hullámpapír kategória a csomagolásra szánt többrétegű papírt foglalja magában.  

Az újrahasznosítás során a használt papírról lefejtik az esetleges fólia- vagy egyéb műanyagrészeket, majd a nyersanyagot vízzel és különféle vegyi anyagokkal keverik, feldarabolják, hevítik és pépesítik. Az így létrejött zagyból újabb papírtermékek készülnek, például írószerek, csomagolóanyagok, papírtörlők, tárolódobozok.  

Újrahasznosíthatók-e a színes papírzacskók?  

Világszerte gyakori jelenség, hogy az ipari és fogyasztói szektorokban papírral helyettesítik a műanyagcsomagolásokat; felmérések szerint 2023-ban körülbelül 5,3 milliárd papírzacskó kerülhetett forgalomba. Ezek jelentős részénél színes és fényes anyagokkal, például polimerekkel javítják a funkcionalitást és a tartósságot – sokaknak azonban nem egyértelmű, hogy az ilyen módon kezelt zacskók, dobozok újrahasznosíthatók-e hagyományos módon.  

Az Eurosac által indított kutatás ötféle papírzacskó kraft változatát vizsgálta meg. Ez az egyik legelterjedtebb csomagolóanyag-verzió. A fehérítetlen, erős, barna kartonpapírt előszeretettel használják az építőanyagok csomagolásához, valamint a liszt, az állateledel és a tejpor zacskóihoz.  

A tesztek alapján öt papírtípusból négy kiválóan újrahasznosítható volt, csupán egy csomagolás-féle lógott ki a sorból, a tejporos zacskó. A magas műanyagtartalmú, kevert típusú anyagok összetettebb feldolgozási mechanizmust igényelnek, a további négy ugyanakkor tökéletesen újrahasznosítható egy hagyományos, a jelenleg szabványnak számító technológiákat alkalmazó újrahasznosító üzemben.  

Mindig van értelme szelektíven gyűjteni 

Nagyon nem mindegy ezért, hova dobjuk a használt csomagolóanyagokat, és kétség esetén érdemes a kuka oldalán található útmutatást követni. Az például településenként változhat, hogy melyik kukába kell kerülnie a használt italos és tejes kartondobozoknak. A szennyezett papírt ugyanakkor nem lehet újrahasznosítani. Ezért – ahogyan arra az FKF is rendszeresen felhívja a figyelmet – ételmaradékos dobozokat, használt papírzsebkendőket, koszos szalvétákat, zsíros, olajos, oldószeres papírhulladékoknak semmi keresnivalója a kék kukákban. 

Hazánkban egyelőre kevéssé elterjedt a távhűtés rendszere, Bécsben azonban nagy léptékben fejlesztik ezt az éghajlatbarátnak tartott technológiát. Mára közel hétezer légkondicionáló berendezés hűtési teljesítményének felel meg a kialakított hálózat. 

A szakértők szerint húsz év múlva Európának megközelítőleg ugyanannyi hűtési energiára lesz szüksége, mint amennyit a fűtésre fordítunk. Ennek oka, hogy a globális felmelegedés miatt szokatlanul hosszú hőhullámok és korai kánikula-időszakok alakulnak ki. Az éghajlatváltozás kordában tartásának ugyanakkor az egyik kulcsa, hogy törekedjünk az energiafogyasztásunk csökkentésére. A visszafogott energiafelhasználás és a növekvő hűtési igény látszólag nem összeegyeztetők, kivéve egy olyan technológiával, amely idehaza még alig-alig használatos, külföldön, például Ausztriában azonban már elterjedt – vagy legalábbis terjedőben van. Ez pedig a távhűtés. 

Ismerjük a távfűtés működését: az erőművekben történő villamosenergia-termelés során vagy a hulladékégető üzemekben hulladékhőként keletkezett távhőt összegyűjtik, ha szükséges, a hőmennyiséget kazánokkal kiegészítik, majd a melegvizet hővezetékeken keresztül juttatják el a lakóházakba. Az épületekben egy hőközpont adja át a távhőt a ház hálózatának, ami egyben szabályozza is a hő mennyiségét.  

A távhűtés alapelve hasonló: itt is van egy hőtermelőközpont, amely a hőt távhővezetéken keresztül szállítja a végfelhasználóhoz, ahol ezt hűtési célokra hasznosítják. A másik megoldás, hogy központilag állítanak elő 5-6 Celsius-fokos vizet kifejezetten hűtési célból, és azt juttatják el a felhasználókhoz. 

Bécsi fejlesztések 

A Bécsi Főpályaudvaron már 2013-ban üzembe helyezték a távhűtő központot, amely öt, zöld árammal működő kompressziós hűtőberendezéssel működik. Így a Wien Energie 26 megawattos hűtési kapacitásával Ausztria legforgalmasabb vasútállomását, valamint a környéken található számos irodát, szállodát és lakást hűti. A Wien Energie a főpályaudvar távhűtőközpontján kívül hat másik ilyen egységet üzemeltet, és egy ellátási gyűrűt is épített a városközpont körül, amely jelenleg két távhűtési központot és a hozzájuk tartozó csőhálózatokat köti össze. 

A Wien Energie harminc kilométernyi távhűtő csővezetékkel mintegy kétszáz épületet hűt klímabarát módon, és ez a szám folyamatosan növekszik. A pályaudvaron található távhűtő központ teljesítménye közel hétezer légkondicionáló berendezés hűtési teljesítményének felel meg, amelynek bővítésével döntő lépést tettek a bécsiek egy zöldebb és hatékonyabb városi infrastruktúra felé. Bécsben folyamatosan zajlanak környezetvédelmi fejlesztések, és egyre inkább az éghajlatbarát távhűtésre összpontosítanak. 

Hazai korszerűsítések 

Azért hazánkban sem teljesen ismeretlen a rendszer, még ha nem is annyira elterjedt, mint a távfűtés. A FŐTÁV 2010-ben indított egy pilot projektet, amelyben a Csepeli Hőszolgáltató (CSHSZ) Kft. hűtötte a levegőt úgynevezett abszorpciós készülékek segítségével. Az ezekben lehűtött víz speciális vezetékeken keresztül jut el a lakásokba, ahol úgynevezett klímakonvektoros (fan-coil) hűtő-fűtő berendezéseken keresztül fejti ki hatását.  

2023-ban a Műjégpálya hűtőgépházát is alkalmassá tették arra, hogy a környéken lévő épületek távhűtését is képes legyen ellátni, azok egyedi igényeinek megfelelően. Szakértők szerint a távhűtés legnagyobb előnye környezetbarát voltában, hatékonyságában és energiatakarékosságában rejlik. A FŐTÁV távhűtési rendszerének fenntarthatóságát jól mutatja, hogy a megvalósult fejlesztések révén évente mintegy 5703,9 GJ-lal csökken a primerenergia-felhasználás, amely 170 átlagos háztartás éves gázfogyasztásának felel meg. A projekt összesített eredményeként 530,5 tonna üvegházhatást okozó gázkibocsátás marad el. 

Ezzel együtt a távhűtés kezdetben nem a lakosság, hanem a nagyfogyasztók, így például közintézmények, kórházak, bevásárlóközpontok körében nyerhet teret hazánkban is, megfelelő, a bécsihez hasonló energiapolitika mellett. 

A dél-koreai Ulsanban leplezték le a világ első olyan lakóépületét, amely teljes mértékben hidrogén üzemanyagcellákból nyeri ki a hő- és villamosenergiát. A 437 lakásból álló Yuldong-With-U – ha jól működik – remek minta lehet egy fenntarthatóbb jövő számára. 

A lakópark már egy hónapja üzemel, és úgy tűnik, hogy igen költséghatékony. Az energiát egy erőmű biztosítja, ami egy 10 kilométeres vezetéken keresztül kapja a közeli gyárak által melléktermékként termelt hidrogént. A komplexum tetején elhelyezett három konténerméretű üzemanyagcella óránként 51 kilogramm hidrogénből 1,31 megawatt villamosenergiát termel. Ez elegendő ahhoz, hogy négy háztartást óránként egy hónapra elegendő villamosenergiával lásson el. A folyamat hőt is termel, amelyet egy 40 tonnás kapacitású hőakkumulátorban gyűjtenek össze és tárolnak, majd a 70 °C-ra felmelegített vizet bevezetik a lakásokba.  

A hidrogén üzemanyagcellák több előnnyel is rendelkeznek a jelenleg számos erőműben és járműben használt hagyományos, égésen alapuló technológiákkal szemben. Ezek a cellák nagyobb hatásfokkal működhetnek, mint a belső égésű motorok, és az üzemanyagban lévő kémiai energia közvetlenül elektromos energiává alakítható át – írja az InterestingEngineering.com.  

Ahogy az Amerikai Energiahatékonysági és Megújuló Energia Hivatala összegzi, az üzemanyagcellák úgy működnek, mint az akkumulátorok, de nem merülnek le, nem kell őket újratölteni sem. Mindaddig termelnek áramot és hőt, amíg rendelkezésre áll üzemanyag. Az üzemanyagcella két elektródából – egy negatív elektródból (vagy anódból) és egy pozitív elektródból (vagy katódból) – áll, amelyek egy elektrolit köré vannak fűzve. Az anódhoz üzemanyagot, például hidrogént, a katódhoz pedig levegőt vezetnek. A hidrogén üzemanyagcellában az anódon lévő katalizátor a hidrogénmolekulákat protonokra és elektronokra választja szét, amelyek különböző utakon jutnak el a katódhoz. Az elektronok egy külső áramkörön haladnak keresztül, ezzel áramot hozva létre. A protonok az elektroliton keresztül a katódhoz vándorolnak, ahol az oxigénnel és az elektronokkal egyesülve vizet és hőt termelnek. 

Ulsan városának egyik tisztviselője kifejtette, hogy már tervezik az ország villamosenergia-üzleti törvényének módosítását, hogy a lakosok közvetlen hozzáférést kapjanak a költséghatékony villamosenergiához. A szabályozási problémák miatt azonban a hidrogénnel termelt villamosenergiát jelenleg a Korea Electric Power Corporationnek adják el – írja a FuelCellWorks. 

A napelemek mára teljesen elterjedtek a lakosság körében is, a használhatatlanná vált panelek újrahasznosítása azonban sokáig megoldatlan problémának számított. Most azonban látótávolságba került egy új, hatékony megoldás. 

Mint minden megújuló energiaforrás, a napenergia is kiemelkedő fontosságú a globális felmelegedés elleni küzdelemben. A brit Exeteri Egyetem és a University College London kutatói szerint olyannyira, hogy fordulóponthoz érkezett a világ.  Arról írnak a Nature Communications tudományos folyóiratában, hogy az egyre hatékonyabb rendszerek és napelemek gyors terjedése miatt szinte biztosnak tűnik, hogy a napenergia még 2050 előtt a világ domináns energiaforrásává válhat.  

Azonban előtte még van néhány kihívás, ami megoldásra vár. Ezek egyike, hogy nincs mindenhol stabil villamosenergia-hálózat, emellett a fejlődő országokban nem támogatják kellőképpen a napenergia használatát. Könnyen problémák merülhetnek fel az ellátási láncok kapacitásával, és politikai ellenállás is várható a fosszilis energiát termelő, munkahelyeket elvesztő régiókban. A kutatók úgy látják, hogy elsősorban ezekre a problémákra kell megoldást találniuk a döntéshozóknak, ugyanis ezáltal hamarabb előmozdíthatják az átállást, mint például a szén-dioxid-adó kivetésével.  

Meg kell említenünk ugyanakkor a kihívások között azt is, hogy a lejárt élettartamú napelemek ártalmatlanítása fontos feladat és kihívás is, ugyanis a benne található speciális kémiai anyagokat nehéz a szétszerelésnél utólag elkülöníteni. Bár egy viszonylag fiatal iparágról van szó, a fenti becslések szerint a következő évtizedekben hatalmasat ugorhat a napelemek száma, ezért különösen fontos gondoskodni arról, hogy ne a hulladéklerakóban végezzék, hanem költséghatékony módon újra lehessen hasznosítani őket.  

Úgy tűnik, egy olasz startup megoldást talált a problémára, technológiájuk ugyanis lehetővé teszi a napelemalkatrészek 99 százalékának újrahasznosítását. Az olasz 9Tech startup eljárásának lényege, hogy az üveg és az alumínium eltávolítása után egy 400 Celsius-fokos kemencébe teszik a szerkezetet, ahol elpárolognak a polimerek. A gőzt egy szűrővel felfogják, a kemence hőjét pedig újrahasznosítják. Ezután több szűrőn és szitán megy át a maradék anyag, ekkor távolítják el például a rezet és a szilíciumot is. Emellett szerves savat használnak az ezüst visszanyeréséhez. 

Bár az eljárás költségesebb, mint a hagyományos megoldások, az alapanyagok magas visszanyerési aránya, valamint a technológia kisebb környezeti lábnyoma kompenzálja a többletköltséget.  

A 2024-es nyár sem maradt hőhullám nélkül, ezek az időszakok pedig különösen elviselhetetlenek lehetnek a városokban. A klímaberendezések használata gyors beltéri megoldást jelent, azonban csak fokozza a klímaváltozás egyes hatásait, hiszen energiát fogyaszt és CO2-t termel. De a beltérből kivezetett hő rövid távon, közvetlenül is rontja a közvetlen környezet mikroklímáját. A megoldás a szemléletváltás lehet, a városi tudatos fásítás és zöldítés ugyanis segíthet a hőhullámok mérséklésében.  

A legutóbbi hőhullám során ismét megdőlt a nyári áramfogyasztási rekord Magyarországon: 2024. július 16-án este 19:45 és 20:00 között a magyar villamosenergia-rendszer terhelése új csúcsot, 7036 megawattot (MW) ért el a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. adatai szerint. Július 15-én, hétfőn is rekorddal zárult a nap, akkor 6951 MW volt a csúcsérték, amit másnap 85 megawattal sikerült túllépni. A MAVIR szerint nyáron, tartós kánikula idején, inkább az esti órákban jellemzőek a terhelési csúcsok, amikor a háztartásokban működnek a klímaberendezések és más elektromos eszközök is. 

Az adatokból is látszik, hogy a klímaberendezések egyre elterjedtebbek hazánkban, amelyek a belső terekben valóban enyhülést jelentenek, azonban használatuk csak fokozza a klímaváltozást. A berendezések működtetése ugyanis komoly energiafelhasználással jár, amelynek az előállítása jobbára fosszilis energiahordozókból történik. Vagyis jelentős CO2-kibocsátás kapcsolódik hozzá, azaz közvetve hozzájárul az üvegházhatás, és így a felmelegedési folyamat gyorsulásához. Ugyanakkor a beltérből kivezetett hő rövid távon, közvetlenül is rontja a közvetlen környezet mikroklímáját. 

Egyszerű megoldás: ha meleged van, ültess fát! 

Ez a mottója az egyik hazai civil szervezetnek, melynek célja a faültetés népszerűsítése és megvalósítása. És nagyon úgy tűnik, igazuk van. Egyre több hazai és nemzetközi kutatás is azt bizonyítja, a városi hőhullámok hatásának enyhítésére létezik egy egyszerű, ráadásul környezetbarát módszer: a fásítás. A fák ténylegesen hűtik a városokat: árnyékot adnak a talajnak és a környező épületeknek – árnyékban 11-25 fokkal is csökkentve a hőmérsékletet –, valamint párologtatnak, ami szintén ellensúlyozza a városi hősziget-hatást. A befolyásuk pedig számszerűsíthető is, a holland Wageningeni Egyetem kutatása szerint ugyanis egyetlen fiatal fa tíz darab, húsz órán keresztül üzemelő légkondicionálót is kiválthat. 

De nem csak külföldön kutatják ezt a problémát: az SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékén évtizedes hagyományokkal rendelkező kutatás folyik a városklíma, a humán bioklíma és az ökoszisztéma-szolgáltatás témakörében. A Prof. Dr. Unger János egyetemi tanár és Dr. Gál Tamás tanszékvezető egyetemi docens által vezetett Városklíma Kutatócsoport a szemléletváltásban látja a legtöbb lehetőséget, amelyet saját eredményeikre és a nemzetközi tendenciákra alapoznak. Megállapításaik szerint a technikai megoldások helyett (mellett) a zöldebb, az erőforrásokat jobban kímélő megoldások felé kell fordulnunk, azokat sokkal nagyobb területen és változatos formában kell alkalmaznunk. Városainkban a zöldfelületeknek messze nem csak esztétikai szerepe van, és ezt tudatosan, az eddigieknél sokkal bátrabban kell használni.  

A városzöldítéssel mindenki jól jár  

Várostervezési szempontból egyre inkább az tűnik a jó megoldásnak, ha keressük a természetes válaszokat a klímaválság kérdéseire. A megfelelő faállomány a „klimatizálás” mellett pozitívan hat a levegőminőségre és a vízháztartásra, vagyis közvetve és közvetlenül az emberi egészségre is. A faállomány növelése ugyanakkor csak egy a lehetséges számtalan zöld megoldás közül. A tudatosan alkalmazott biodiverz gyep, a zöldtetők és a zöldfalak mind hozzájárulhatnak a klímaváltozáshoz való hatékony alkalmazkodáshoz.