A mezők színpompás világában a méhek ugyanolyan dilemmákkal szembesülnek, mint a szupermarketek polcai között bolyongva válogató fogyasztók. Bár kézenfekvőnek tűnhet, hogy a beporzók ösztönös választásai teljesen racionálisak, a valóság ennél sokkal összetettebb. 

A fenntartható mezőgazdaság szempontjából kulcsfontosságú a méhek viselkedésének megértése. Ezeknek az apró állatoknak a tevékenysége éves szinten dollármilliárdokban mérhető értéket teremt világszerte, hiszen nélkülük sok haszonnövény termésátlaga esne vissza, akár drasztikus mértékben is. Ha jobban megismerjük, hogyan döntenek a méhek arról, mely virágokat látogatják meg és miként befolyásolhatók ezek a döntések, a gazdák hatékonyabb stratégiákat dolgozhatnak ki az eredményes beporzáshoz. 

Akárcsak a kiskereskedelemben, ahol a polcok célirányos elrendezése tudatosan tereli a fogyasztókat, a gazdák is kihasználhatják a méhek „irracionális” döntéseit, hogy elősegítsék a célzott növények látogatását. Ez nemcsak a terméshozamot növelheti, hanem hosszútávon a mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatóbbá tételéhez is hozzájárulhat. 

Élet a virágpiacon 
 

A virágok kétféle táplálékot kínálnak a beporzóknak: nektárt és virágport. Ezek táplálkozási értéke számos tényezőtől függ, például a nektár cukorkoncentrációjától, mennyiségétől, hozzáférhetőségétől, a virágpor fehérje- és lipidtartalmától. Az azonban, hogy a méhek melyik virágot választják, nem mindig a legjobb minőségű vagy legkönnyebben elérhető táplálékhoz kötődik. Kutatások szerint döntéseiket korábbi tapasztalataik és az aktuális kínálat összetétele egyaránt nagyban befolyásolja. 

Ez az első látásra nem feltétlenül racionális viselkedés feltűnően hasonlít az ember vásárlási szokásaira. Képzeljünk el valakit, aki egymás után két kaparós sorsjegyen nyer. Ha először 1000 forintot, majd 5000 forintot nyer, általában boldognak érzi magát, viszont csalódott lehet, ha az 5000-es nyeremény után jut újabb 1000 forinthoz – annak ellenére, hogy az eredmény azonos teljesen. A közgazdaságtanban már Nobel-díj is járt annak felismeréséért, hogy döntéseinket és az azokhoz kapcsolódó elégedettséget nem csupán a tényleges eredmények, hanem azok sorrendje és kontextusa is alakítja. 

Ezt a jellegzetességet már a méheken is megfigyelték. Egy 2005-ös tanulmány kimutatta, hogy az apró élőlények az utolsó etetésük élményéhez viszonyítva értékelik a nektár minőségét: azok a méhek, amelyeket közepes minőségű nektárt kínáló etetőhöz szoktattak, szívesen elfogadták azt, míg a magas minőségű nektárt kínáló etetőhöz szokott társaik gyakran elutasították a közepes minőségű nektárt. 

Egyet fizet, kettőt kap 
 

Ez a viselkedés nemcsak a tudományos érdeklődést kelti fel, hanem gyakorlati következményekkel is járhat. Ha a méhek preferenciáit befolyásolja a virágkörnyezet, ebből a gazdák akár stratégiai előnyt is kovácsolhatnak. Például célzottan ültethetnek bizonyos virágfajokat a termények mellé, hogy növeljék növényeik „látogatottságát” – akárcsak egy olyan boltban, ahol szándékosan helyeznek prémium termékeket a kevésbé vonzó áruk mellé. 

A méhek irracionálisnak tűnő döntései nem csupán a természet működését tárják fel előttünk, hanem lehetőséget adnak arra, hogy kreatív, fenntartható megoldásokat találjunk a táplálékigény és a természetes ökoszisztéma hosszútávú összehangolásához.  

A súlyosbodó környezeti kihívások miatt folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek a fosszilis energiahordozókat, az élelmiszerforrásokat és a csomagolóanyagokat is helyettesíthetik. Az alga használata meglepően egyszerű megoldást kínál.  

Az alga egyik legígéretesebb alkalmazási területe a megújuló energia. Ezek az élőlények a szárazföldi növényekkel ellentétben rendkívül gyorsan nőnek, akár napok alatt megduplázhatják biomasszájukat. Ez azzal jár, hogy hektáronként akár 300-szor több olajat képesek termelni a hagyományos növényeknél, például a szójánál. Az algából készült bioüzemanyag környezetbarát alternatívát kínál a fosszilis energiahordozókhoz képest, miközben hatékonyságban sincs szükség kompromisszumra. A bioüzemanyagokhoz elsősorban a mikroalgákat használják, az általuk előállított olajokból biodízel készül. 

Számos vállalat és kutatóintézet ért el jelentős eredményeket az algaalapú bioüzemanyagok terén. Az ExxonMobil és a Synthetic Genomics Inc. évek óta kísérletezik genetikailag módosított algafajokkal, amelyek magas olajhozamúak és tökéletes kiindulási pontok a bioüzemanyagokhoz. A floridai Algenol pedig olyan eljárást fejlesztett ki, amely szén-dioxidból, sós vízből, napfényből és algákból nyer ki etanolt: ez önmagában is felhasználható üzemanyagként, vagy más megújuló energiaforrássá alakítható át. 

Természetes megoldás 

Az energiatermelés mellett az algák a szén-dioxid megkötésében is jelentős szerepet játszhatnak: már növekedésük során természetes módon nyelik el a CO2-t, biomasszává alakítva a légkörből kivont üvegházhatású gázt. Az algatermesztési rendszerek biomasszájából élelmiszert vagy akár csomagolóanyagokat is elő lehet állítani. Az izlandi Carbon Recycling International például az ipari szén-dioxid-kibocsátást alakítja algák segítségével metanollá. Azon túl, hogy ez folyékony üzemanyagként is hasznosítható, csomagolóanyagok, festékek-ragasztók, textíliák és más műanyagok gyártásában is hasznos vegyület. 

Tényleg tápanyagbomba? 

A valódi tápanyagbombának számító algák hatóköre már átlépte a szuperélelmiszerek piacát, ahol egyre népszerűbb a spirulina vagy a chlorella: a szakemberek a fenntartható élelmiszertermelés jövőbeli kulcsszereplőiként tekintenek rájuk. Ezek az apró, de tápanyagban gazdag élőlények bővelkednek fehérjékben, vitaminokban és esszenciális zsírsavakban, így ígéretes alternatívát jelentenek a hagyományos állati vagy növényi fehérjeforrásokkal szemben. Ráadásul gyors növekedésük és alacsony erőforrásigényük miatt jóval kisebb terhet rónak a környezetre, mint például a nagy erőforrásigényű állattenyésztés. 

A helyben, ellenőrzött környezetben termeszthető algák stabil, megbízható élelmiszerforrást jelenthetnek a világ olyan területein, ahol az élelmiszerbiztonság komoly kihívást jelent, elkerülendő a mezőgazdasági terméshozamok ingadozását vagy az időjárás kiszámíthatatlanságát. Nagy innovátor ezen a téren a francia Algama: a vállalat hétköznapi élelmiszerekben is felhasználja az algákat, fehérjében gazdag alternatívákat, például tojás- és húshelyettesítőket fejlesztve. 

Az élelmiszeripari fejlesztések mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak az algákból készült bioplasztikok, mivel biológiailag lebomlanak és megújuló forrásból származnak, így megfelelő alternatívái lehetnek a petrolkémiai úton létrehozott műanyagoknak. A fejlesztést az teszi különösen fontossá, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból készülő hagyományos műanyagok lebomlása akár évszázadokig is eltarthat. A londoni székhelyű Notpla algaalapú csomagolása ráadásul nem pusztán lebomlik biológiailag, hanem akár még meg is ehetjük. A fejlesztés következő dimenziója az Ooho névre keresztelt ehető vízkapszula is, amelyet néhány éve a londoni maraton résztvevőinek kínáltak környezetbarát alternatívaként a hagyományos műanyag víz, illetve vizespalackok helyett.  

Az éghajlatváltozásra, a népességnövekedésre és a városiasodásra egyszerre adhat választ a vertikális kertészet, azaz a növények többszintes, beltéri termesztése. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy szűk helyen, akár városi környezetben is nagy mennyiségű élelmiszert termeljünk minimális talaj- és vízhasználattal.  

Hogyan lehet fenntartható módon, hatékonyan, évszaktól függetlenül egész évben biztosítani az élelmiszerellátást a növekvő népesség számára? A legújabb technológiákkal, így LED-világítással, precíziós öntözéssel és automatizált rendszerekkel felszerelt vertikális farmok jelentős mértékben csökkenthetik a környezeti terhelést, nem függenek az időjárási körülményektől vagy a szezonális éghajlati változásoktól – ez pedig óriási előny az egyre aszályosabb környezetben. 

Bár számos ország felismerte a vertikális élelmiszertermelésben rejlő lehetőségeket, Japán és az Egyesült Államok járnak élen a vertikális farmok ipari méretű kialakításában. A Kyoto melletti, naponta 30 ezer fej salátát termelő TechnoFarm a világ egyik legnagyobb, teljesen automatizált termelőüzeme. Impozáns a hatékonysága, hiszen 99 százalékkal kevesebb vizet használ, mint a hagyományos földművelés, miközben a minőséget károsító anyagok és a kártevők jelenlétét gyakorlatilag teljesen kizárja. Az üzem automatizált rendszere a termelés minden lépését önállóan vezérli: a legtöbb feladatot robotok végzik az ültetéstől a betakarításig, így minimalizálva az energiafelhasználást és a munkaerőigényt. Utóbbi a Japán öregedő lakosságára visszavezethető munkaerőhiány miatt különösen fontos, miközben a „salátagyár” javítja az élelmiszerbiztonságot azzal, hogy fenntarthatóbbá és kevésbé munkaerőfüggővé teszi a mezőgazdaságot.  

Az Egyesült Államokban New Jersey államban található az ország egyik legnagyobb vertikális kertészete. Az AeroFarms szintjein naponta több tonna leveles zöldséget termesztenek 95 százalékos vízmegtakarítással a hagyományos módszerekhez képes, teljesen rovarirtószermentesen. 

A világ egyik legsűrűbben lakott városaként Szingapúr földjeinek mindössze 1 százalékát képes mezőgazdasági célra hasznosítani. Ezt a hiányosságot felismerve hozott létre a Sky Greens olyan vertikális farmokat, amelyek akár tízemeletes „A” alakú szerkezetekben képesek zöldségeket termeszteni. Az esővizet újrahasznosító létesítmény minimális energiafelhasználással látja el friss zöldségekkel a helyi piacokat. 

Vezetnek a leveles zöldségek 
 

A vertikális kertek gyorsan növekvő és kevés helyet igénylő növények termesztésére ideálisak. Ezért a legtöbb farm leveles zöldségekre, például salátára, spenótra és különféle káposztafélékre specializálódott, bár a megoldás gyógynövények, paradicsom, eper és apróbb gyümölcsök termesztésére is alkalmas. Mivel a technológia végtelenül kifinomult ezeken a helyeken, a növények beltéri környezetben kapnak optimális mennyiségű tápanyagot és vizet, ami egyszerre jelent gyorsabb növekedést és alacsonyabb energiafelhasználást. 

De pont a fejlett technológia miatt igényelnek jelentős beruházást ezek az innovatív megoldások, ráadásul a működtetésükhöz szükséges fejlett infrastruktúra szintén komoly költségekkel jár. Ennek ellenére ezek az ipari méretű futurisztikus farmok fontos szerepet játszhatnak a jövő élelmiszerbiztonságának megteremtésében, hisz nemcsak ellenállnak az éghajlatváltozásnak, de csökkenthetik ökológiai lábnyomunkat is. A technológiák fejlődésének magasabb szintjeit és még elérhetőbb megújuló energiaforrásokat feltételezve ezek a rendszerek megkerülhetetlen részeivé válnak a fenntartható, az élelmiszerbiztonságot garantáló élelmiszertermelésnek.

Az évtized végére a megújuló energiaforrások már a világ villamosenergia-termelésének a felét adják majd – rögzítette legújabb jelentésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Ez ugrásszerű javulást jelez, amelynek nagyságát jól érzékelteti, hogy ez a nagyságrend körülbelül lefedi az Egyesült Államok, az Európai Unió, India és Kína jelenlegi együttes termelési kapacitását. Az 50 százalékból a nap- és a szélenergia hasítja ki a legnagyobb szeletet, hiszen ez a két technológia a globális áramtermelés 30 százalékáért felel majd 2030-ban, ami a jelenlegi részesedésük megduplázását jelenti. 

Ez így önmagában örömteli hír az EU-nak, hiszen az ősszel kiadott Draghi-jelentés is szignifikáns szerepet szán a „zöld növekedésnek” elnevezett stratégiai javaslatnak. Ennek a környezetvédelmen is túlmutató a jelentősége, hiszen az átállás a zöldenergiára gazdasági értelemben is elengedhetetlen. Egyfelől azért, hogy ezzel is tompítani lehessen az energiapiac fosszilis komponenseiből fakadó volatilitást, másfelől pedig üzleti érdek is: a zöldátmenet és a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulás számos új gazdasági lehetőséget tartogat az unió egészének. 

A központi kérdés az, mennyire tudunk majd ezekkel élni. A prognózisában az energiaügynökség nem Európától várja a legnagyobb dinamikát, hanem Indiától és Kínától. Utóbbiban olyan ütemű a fejlődés, hogy 2030-ra ide összpontosul majd a világ összesített megújuló kapacitásának közel fele, ami látványos elmozdulás a 2010-es egyharmados részesedéshez képest. Kína mellett Indiában is robbanásszerű lesz a bővülés, amivel mindkét ország egy hatalmas adósságot is törleszt: míg tavaly a fejlett gazdaságok összesen 4,5 százalékkal csökkentették a széndioxid-kibocsátásukat, a két távol-keleti állam kiemelkedő növekedést ért el, ami összességében romláshoz és újabb történelmi csúcshoz vezetett a globális léptékű emissziós értékekben az IEA korábbi jelentése szerint. 

A technológiák szintjén a napenergia marad az abszolút favorit az energiaügynökség az IEA az előrejelzései szerint: a hatalmas naperőművekkel, valamint a céges és háztartási telepítésekkel együtt a 2030-ig várt globális megújuló kapacitásbővülés 80 százalékát is ez adhatja. Ezzel a terjedési sebességgel egyre több ország jut el arra a szintre, hogy már most elérje vagy meghaladja a 2030-ra vonatkozó eredeti megújulóenergia-célkitűzéseit. 

Köztük Magyarország, amely az Energiaügyi Minisztérium tájékoztatója szerint 2022 eleje óta gyakorlatilag megkétszerezte a hazai beépített napenergiakapacitását. Azok után, hogy 2022-ben 1200, 2023-ban pedig 1600 megawattnyi új kapacitás lépett be a rendszerbe, az idén csak október végéig 1300 megawatt fölé ért el a számláló. Ez azt jelenti, hogy a korábban 2030-ra vállalt 6 gigawattnyi napelemes kapacitást már több mint húsz százalékkal át is léptük.  

Noha a napenergiaszektor boomja talán kevésbé lelkesíti a szélenergia híveit, erre az ágazatra is erőteljes fellendülés vár: 2024 és 2030 között a bővülés üteme a kétszerese lehet a 2017 és 2023 közötti időszakban mértnek. Továbbra is hatalmas a növekedési potenciál ebben a kategóriában, amely – a napenergiával együtt – még mindig a legolcsóbb lehetőség a villamosenergia-termelés zöldítéséhez, fenntarthatóbbá tételéhez. 

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2024.12.11-én.

A fürdőszobában eltöltött percek óriási hatással lehetnek a bolygónkra. Igen, ez a víztakarékos fogmosásra is érvényes, de ezen kívül van még néhány másik szempont, amelyekre odafigyelve fenntarthatóbbá tehetjük fürdőszobai szokásainkat. 

Szappan vagy flakon?  
 

A klasszikus szappan remek fegyver a klímaváltozás elleni küzdelemben: kisebb, könnyebb és kevesebb csomagolást igényel, mint a folyékony. Ráadásul előállításához kevesebb vízre van szükség, így a karbonlábnyoma is alacsonyabb. Tipp: már nem csupán a kézmosáshoz, hanem a hajmosáshoz és a borotválkozáshoz is vásárolhatunk szappanformájú tisztító- és kondicionálószereket.  

Szabadulj meg a műanyagtól!  
 

Elég csak körülnézni egy átlagos fürdőszobában, hogy erős fejfájást okozzon az egyszer használatos műanyag flakonok indokolatlan sokasága. Érdemes újrahasznosított vagy biológiailag lebomló csomagolású tisztítószerekben gondolkodni, előnyben részesítve az újratölthető változatokat, és mindig szem előtt tartani a műanyaghulladék szelektív gyűjtését. 

Nedves törlőkendők? Kösz, nem! 
 

Az Egyesült Királyságban hamarosan betiltják a nedves törlőkendőket, mivel ezek egyfelől környezetszennyezőek, másfelől károsak a csatornarendszerre – sokszor még olyankor is, ha a gyártó lebomlónak titulálja őket. Mondjunk búcsút nekik, ahogy az egyszer használatos pamutkorongoknak is, és váltsunk mosható mosdókesztyűre, takarításhoz pedig jöhetnek a régi rongyok.  

Ha fogkefe, akkor bambusz  
 

Akár 500 évig is eltarthat, amíg lebomlik egy műanyag fogkefe, amelyből évente közel 3,5 milliárd darabot adnak el világszerte. Ez azt is jelenti, hogy minden eddig gyártott műanyag fogkefe még mindig létezik és egy jó darabig még létezni is fog – kivéve persze azokat, amelyek hulladékégetőben végezték. A legtöbb ember életében akár 300 fogkefét is elhasználhat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ez miből készül. A legjobb választás a lebomló bambusz fogkefe, a fogselyem pedig biológiailag lebomló, alternatív tisztítókkal helyettesíthető. Az elektromos fogkefék sem jelenthetnek kibúvót: ezekhez is elérhetőek már újrahasznosítható fogkefefejek. 

Csak egy gyors zuhany 
 

A zuhanyzás igazi vízfaló. Egy hagyományos zuhanyfejjel egyetlen perc alatt akár 15 liter víz is elfolyhat. Két remek megoldás is kínálkozik: válasszunk permetező, víztakarékos zuhanyfejet, továbbá próbáljunk rövidebb ideig zuhanyozni. 

WC-papírból is létezik környezetbarát  
 

Globálisan 27 ezer fát vágnak ki naponta WC-papír készítéséhez, ami nem csekély mennyiség. Vegyük számításba azt is, hogy egyetlen tekercs WC-papír előállításához 140 liter víz szükséges, plusz rengeteg fehérítő hatású vegyi anyag, amely a vízbe kerülve szintén komoly környezetterheléssel jár. A legjobb alternatíva a 100 százalékban újrahasznosított papírból készült WC-papír, és perszer érdemes víztakarékos, többfajta öblítési lehetőséget kínáló WC tartályt is felszereltetni a fürdőben.  

Tisztítószereket házilag  
 

Sok háztartási termék egyszer használatos műanyag csomagolásban érkezik, illetőleg káros vegyi anyagokat tartalmaz. Pedig a legtöbb fürdőszobai tisztítószer otthon is előállítható, környezetbarát módon, egyszerű alapanyagokból.  

- A penész kialakulását megelőzi néhány csepp teafaolaj-keverék, zuhanyzás után a csempére permetezve.  

- Az üvegen kívül minden más felületet remekül tisztít 10-12 csepp teafa- vagy levendulaolaj 2 dl vízhez keverve.   

- Üvegtisztításhoz töltsünk fel egy szórófejes palackot 1,3 dl szódavízzel és egy nagy adag citromlével.  

- A WC-t és a mosdót fehérecettel lehet környezetkímélő módon tisztítani, ami nem csupán a szennyeződéseket távolítja el hatékonyan, de a baktériumok 80 százalékát is elpusztítja. 

Kötelező ujjgyakorlatok 
 

Ne folyassuk el a vizet a zuhany alatt arra várva, hogy felmelegedjen: gyűjtsük össze és tegyük félre a növények öntözéséhez. A csöpögő csap igazi átok: egyetlen ilyen naponta akár 40 liter vizet is elpazarolhat. Kézmosásonként 3-5 liter vizet is spórolhatunk azzal, ha következetesen elzárjuk a csapot, amíg a kezünket szappanozzuk vagy fogat mosunk. 

Étkezési szokásaink fenntarthatatlanságára, valamint a modern ipari mezőgazdaság és fejlett társadalom túlfogyasztásához köthető élelmezési válságra figyelmeztet az EAT-Lancet nemzetközi bizottság jelentése. De vajon milyen táplálkozás felelhet meg az emberiség és a környezet szempontjainak egyaránt?  

Nincs pontos definíció arra vonatkozóan, hogy mit is hívunk a „jövő élelmiszereinek”. A szó hallatán a legtöbbször olyan alapanyagokra gondolunk, amelyek könnyen beilleszthetőek egy kiegyensúlyozott étrendbe. Magától értetődő módon az egészségesség ígéretét is magukban hordozzák, előállításuk fenntartható, tehát nemcsak nekünk, de a bolygónknak is jó, továbbá gyártásuk során szem előtt tartják az állatok jólétét is.  

Mivel világszerte terjed az etikus, környezettudatos fogyasztói magatartás, főleg a fiatalabb generációk körében, egyre népszerűbbek a fehérjedús, szója- vagy borsóalapú növényi hamburger-, nuggets-, vagy darálthús-alternatívák. Emellett feltűnnek az üzletek polcain az állati sejtekből laboratóriumban termesztett műhúsok is. 

A fenntartható élelmezés kutatói szerint egy nagyon is kézenfekvő étkezési opció a rovarfehérje: tele van értékes tápanyagokkal, bárhol termeszthető és kisebb az ökológiai lábnyoma, mint bármelyik mezőgazdasági terméknek. Bár a magyar fogyasztók még idegenkednek a tücskök-bogarak fogyasztásától, dr. Monica Ayieko, Kenya nyugati régiójának vezető rovarkutatója szerint közel kétmilliárd ember van a földön, akik rendszeresen fogyasztanak rovarokat – magyarázta a Guardiannak adott interjújában. 

A változatosság garantált: az élelmezési problémák egyik legjobb megoldásának a rovarevést tartó szakértők szerint több mint 900 ehető rovarfaj lehet majd része a jövőbeli étrendünknek. Még az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete is sürgeti, hogy mindannyian együnk többet ebből az „alulhasznosított” erőforrásból – elnézve az élelmiszerellátás problémáit, nem vehetjük biztosra, hogy ez a gyerekeink számára választás kérdése lesz. 

Jelenleg a rovarokat elsősorban takarmányozásra használja a mezőgazdaság, de jó alternatívát jelenthetnek az akvakultúrában és a házi kedvencek etetésében is. Ezt felismerve már több állateledelgyártó cég dobta piacra saját rovaralapú macska- és kutyaeledeleit. Ez is azt igazolja, hogy az élelmiszeripari szereplőknek többféle megoldásban kell gondolkodniuk, hiszen egyre sokasodnak annak a jelei, hogy az emberiség 200 ezer éves történelme egy potenciális ökológiai katasztrófához közelít.  

A jövő élelmiszerei számos problémára kínálhatnak megoldást, miközben biztosra vehető, hogy nem minden fogyasztói réteg lesz nyitott az összes alternatívára. Az élelmiszertermelés áthangolása, a gyártók több lábon állása viszont alapvető ahhoz, hogy a bolygó élelmezése fenntarthatóbbá váljon. 

Az intenzív földhasználat, a monokultúrás gazdálkodás és a túlzott vegyszerezés Európában is mezőgazdasági területek kimerüléséhez vezetett, ez pedig egyszerre veszélyezteti a kontinens élelmiszerbiztonságát és ökológiai egyensúlyát. Hagyományos agrárországként ebben Magyarország kiemelten érintett: az éghajlatváltozás, a talajerózió, valamint a vízhiány egyre nagyobb nyomást helyez a hazai gazdálkodókra, akik közül egyre többen fordulnak a regeneratív mezőgazdaság felé. 

Magyarország területének közel 55 százalékán zajlik mezőgazdasági tevékenység, termőföldjeink nagysága megközelíti az 5,3 millió hektárt. Ezen belül nagyjából 4,3 millió hektárt foglalnak el a szántóföldek, amelyeken leginkább gabonaféléket, kukoricát és napraforgót termesztenek. 

Noha az ökológiai gazdálkodás növekvő népszerűsége és a fenntarthatóság iránti igény erősödése egyre több gazdálkodót terel át a regeneratív módszerekre, nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, hogy ezeket a termőföldek mekkora részén alkalmazzák. 

De mi is az a talajmegújító mezőgazdaság? 

A nálunk még viszonylag új koncepciónak számító talajmegújító vagy regeneratív mezőgazdaság olyan gyakorlatokat foglal magába, amelyek az ökoszisztémák egészségének helyreállítására és javítására összpontosítanak. Olyan elveket helyez előtérbe, mint a talaj egészségesebbé tétele, a biológiai sokféleség növelése, a vízvisszatartás javítása, a műtrágyáktól vagy növényvédőszerektől való függőség csökkentése.  

A regeneratív mezőgazdasági technológiák közé tartozik a vetésforgó és a takarónövények alkalmazása, a talajművelés nélküli gazdálkodás, az agrárerdészet és – amennyiben lehetséges – az állattartás integrálása a termesztési rendszerekbe. A talaj egészségének és termékenységének javítása mellett ez a megközelítés a vízkészletek és a biológiai sokféleség védelmére is szolgál.  

Szükségességét mi sem mutatja jobban, mint hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a mezőgazdasági termelésbe globálisan bevont területek nagyjából harmadán erősen leromlott állapotú a talaj. 

Magyarország különösen sebezhető 

A talaj egészségének helyreállítása segít csökkenteni és megkötni a talajban és a növényi biomasszában a növekvő szén-dioxid-mennyiséget. Minél egészségesebbek a talajok, annál ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ezáltal javulhatnak a terméshozamok, ami egyben hozzájárul a gazdálkodók életkörülményeinek jobbá tételéhez is. Utóbbinak kiemelt a jelentősége Magyarországon, ahol a talajerózió, a kiszáradt termőföldek és a talaj tápanyagszegénysége egyre gyakoribb problémák. Ez pedig arra utal, hogy különösen sebezhetők vagyunk az éghajlatváltozás következményeivel szemben. Az Alföldön például hosszabb száraz időszakok, majd hirtelen jelentkező heves esőzések károsítják súlyosan a talajt, egyre nagyobb kihívások elé állítva a termelőket. 

Jó példák 

Steven Spielberg A cápa című klasszikusa úgy ábrázolja ezeket az amúgy intelligens, ráadásul összetett szociális viselkedésformákra képes lényeket, mint akik mindent és mindenkit megesznek, ami és aki az útjukba kerül. Pedig többnyire – főképp az etikátlan halászati gyakorlatok miatt – valójában ők az áldozatok: a számuk folyamatosan csökken, számos fajukat fenyegeti a kipusztulás, ez pedig a tengerek és óceánok ökoszisztémájára is veszélyt jelent. 

A cápákról alkotott téveszmék közül is kiemelkedik a mozifilmek által sulykolt toposz, amely szerint ezek az állatok hatalmas, emberevő csúcsragadozók. Pedig a legtöbb cápafajta – és ezekből több mint 400 féle létezik – leginkább halakkal, rákokkal vagy kagylókkal táplálkozik, esetleg planktonokkal, mint a tengerek békés óriásaiként elkönyvelt óriásbálnák.  

Kulcsfontosságúak a tengeri élővilág egyensúlyában 

A cápáknak jelentős szerepük van a tengerek és óceánok ökoszisztémájának fenntartásában, a jelenlétük sokszor tekinthető egyfajta indikációnak arra, hogy adott vízi élettér egészséges, élhető. Nélkülük a tengerek jelenleg ismert ökoszisztémája megszűnne létezni. Hatalmas befolyásuk van az élőhelyükre, a szerepük a tápláléklánc fenntartásában is nélkülözhetetlen. Egyes válfajaik apex predatorként, azaz csúcsragadozóként a hierarchia csúcsán állnak, szabályozva a zsákmányuk mennyiségét, elterjedését, sokféleségét, ezzel is befolyásolva a tengeri élőhelyek egészségét. Kipusztulásuk egyes növényevő zsákmányfajok túlszaporodásával fenyeget, ami a korallzátonyok és a tengeri fű regenerációját is visszavetheti vagy – szélsőséges esetben – megakadályozhatja. A cápáknak olyan megfontolásból is markáns a szerepük a tápanyagciklus szabályozásában, hogy levadásszák a gyenge és beteg egyedeket. 

Túlhalászat és a cápák 

Legnagyobb ellenségük az ember és az ő „szürkezónás” tevékenységei, amilyen a túlhalászás. Egészen elképesztő, hogy az ipari halászat csak a fogás tíz (!) százalékát értékesíti, a többi – delfinek, kistestű bálnák, cápák, tengeri madarak, teknősök – járulékos veszteségnek számít. A Greenpeace is rendszeresen mutatja be az ipari mélytengeri halászat egyik durva válfajának, a horogsoros módszernek az árnyoldalait. Legutóbb tajvani halászhajók gyakorlatát rögzítették egy öthetes expedíción a Csendes-óceán északi, egyedülálló biodiverzitású részén: ezek a több mint 100 kilométeres kábelrengetegre erősített több ezer horoggal 25 óra alatt 84 cápát fogtak ki és öltek meg anélkül, hogy figyelembe vették volna akár azok korát, akár azt, hogy veszélyeztetett fajról van-e szó. 

Pedig – nem kis mértékben a cápauszonyleves növekvő népszerűsége miatt – már 60 cápafajt találni a veszélyeztetett fajok listáján. Ezért is fontos az a munka, amelyet az ezeknek az állatoknak a megmentésével foglalkozó szervezetek végeznek, amilyen például a Shark Conservation Fund. 

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott az élelmiszerellátás és a klímaválság közötti összefüggés. Azon belül is a nagyüzemi állattenyésztés járul hozzá jelentős mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátásához és a globális vízkészletek kimerüléséhez. Az Európai Unió számos országa felismerte, hogy a húsfogyasztás mérséklése alapvető lépés a fenntartható jövő felé.   

A húsfogyasztás környezeti hatásai 

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentése szerint a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 14,5 százalékáért felelős állattenyésztéshez hatalmas területre, vízre és takarmányra van szükség, ami különösen nagy hatással van az éghajlatra és a környezeti ökoszisztémákra. Az állattartás céljából történő mezőgazdasági termelés – különösen a növekvő mennyiségben takarmányként használt szója termesztése - nagymértékű földterület-felhasználattal, talajpusztulással és erdőirtással jár. Az állattartás a vízfelhasználását tekintve is jelentősen terheli a környezeti erőforrásokat: a marhahús előállításához 15 400 liter vízre van szükség kilogrammonként, míg a növényi alapú élelmiszerek, mint például a hüvelyesek vagy gabonafélék, lényegesen kevesebb vizet igényelnek. Ezen felül jelentős mértékben hozzájárul a vízszennyezéshez is a trágya és egyéb mezőgazdasági melléktermékek révén. 

Nem engednek a húsból a magyarok 

A húsfogyasztás mérséklése nemcsak környezeti, de egészségügyi szempontból is kedvező lehet. Számos kutatás kimutatta, hogy a nagy mennyiségű vörös hús növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a vastagbélrák kockázatát, így nem csoda, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is figyelmeztetett a feldolgozott húsfélék túlzott fogyasztásának egészségkárosító hatásaira.  

A húsfogyasztás kiváltására, de legalábbis mérséklésére kínál fenntartható alternatívát az EAT-Lancet étrend , amely a növényi alapú élelmiszerek fogyasztására épít. Egy 2021-es felmérés szerint a brit lakosság 49%-a csökkentette a napi húsfogyasztását, és egyre többen választják a növényi alapú vagy „flexitáriánus” étrendet. Az olyan kormányzati kezdeményezések, mint például a „Meat-Free Mondays” kampány arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy hetente legalább egy napot húsmentesen töltsenek. Hollandiában is évről évre növekszik a vegetáriánus és vegán étrend népszerűsége, sőt, a kormány agrárstratégiája célul tűzte ki, hogy az állattenyésztésen alapuló gazdaság helyett egy zöldebb, növényi alapú mezőgazdaságot támogasson. 

A magyarok viszont nem igazán változtatnának a húsfogyasztási szokásaikon annak ellenére, hogy csaknem 95 százalékuk nyitott arra, hogy energiatakarékosabb és környezetbarátabb életmódot folytasson – derül ki az ELTE PPK felméréséből. A kutatás szerint a nők általában jobban hajlanak a fenntarthatóbb életmódra, míg a férfiak nem csökkentenék a húsfogyasztás mennyiségét.  

Alternatív fehérjeforrások 

Talán a fogyasztói szokások megváltozásának is köszönhető, hogy világszerte rohamosan bővül a növényi alapú húshelyettesítők piaca. Az alternatív fehérjeforrások, a szójából, borsóból vagy gombából készült húshelyettesítők egyre népszerűbbek a fogyasztók körében, így nem meglepő, hogy az élelmiszeriparban is egyre több nagyvállalat és startup ismerte fel a növényi alapú fehérjékben rejlő potenciált, de a laboratóriumban előállított hús is hozzájárulhat majd a hagyományos állattenyésztés környezeti terhelésének csökkentéséhez. 

Az akkumulátorgyártásban használt ritkaföldfémek bányászatának korlátai miatt egyre nagyobb figyelem övezi a nyersanyagkitermelés új és innovatív megoldásait. Az újrahasznosítás már-már kötelezőnek tekinthető ezen a téren, a fitobányászat viszont egészen úttörő megközelítésnek számít. Ennek során növények nyerik ki a nikkelt a talajból, amivel radikálisan mérsékelhetők a hagyományos bányászat által okozott ökológiai károk. 

A fitobányászat lényege, hogy egy adott területre speciális növényeket – úgynevezett hiperakkumulátorokat – ültetnek, amelyek képesek nagy mennyiségű fémet felhalmozni a szöveteikben. Ezzel foglalkozik a Metalplant nevű albániai startup: olyan különleges növényeket termesztenek, amilyen például az Odontarrhena decipiens, amely akár biomasszája 2%-át is képes nikkel formájában tárolni. A szükséges nyersanyagot a betakarított és feldolgozott növényből nyerik ki, így az eljárás környezetbarát alternatívát nyújt a hagyományos bányászat helyett. 

A módszer környezeti előnyeit a Metalplant azzal fokozza, hogy olivinport szór szét az érintett farmokon. Ez a szilikátásvány ugyanis egyrészt természetes úton képes megkötni a szén-dioxidot, amikor aprózódik és reakcióba lép a levegőben lévő CO₂-vel, másrészt elősegíti a nikkel kinyerését a talajból.  

A környezetvédelem szempontjából egyértelműen előnyös innováció a gazdaság versenyképességét is növelheti azzal, hogy olyan rossz minőségű földterületeken is működőképes, amelyeket hagyományos mezőgazdasági célokra nem lehet használni. Miközben tehát elősegíti a zöldenergiára való átállást, csökkentve az elektromos járművek gyártásához szükséges nikkel előállításának ökológiai lábnyomát, a fitobányászat a fenntarthatóságot és a gazdasági teljesítményt is képes összekapcsolni. 

Bár a műanyag szívószálak kivezetését sokan fogadták hurráoptimizmussal, valójában a hagyományos papírszívószálaknak is van egy sötét titkuk: jellemzően polietilén vagy akrilgyanta bevonattal látják el őket, hogy ne ázzanak át abban a percben, amint folyadékkal érintkeznek. Hasonló a gond a papírpoharakkal is: számos kutatás világít rá arra, hogy a bomlásuk során mikroműanyagok keletkeznek. Ráadásul, mivel két különböző anyagból – papírból és műanyagból – készülnek, ezért hagyományos eljárással nem is lehet újrahasznosítani őket. Szerencsére egyre több környezettudatos termékfejlesztés igyekszik áthidalni ezt a problémát.  

A hagyományos, egyszer használatos papírszívószálak is súlyos károkat okoznak a vízi élővilágban. Ahogy egy tanulmány is megállapítja, kis méretük miatt problémás a begyűjtésük, ráadásul az úgynevezett bioműanyagokból – például politejsavból – készült szívószálak sem jelentenek jobb megoldást, ugyanis spontán módon ezek sem bomlanak le a természetbe kerülve. 

Erre jelenthet megoldást a Koreai Vegyésztechnológiai Kutatóintézet (KRICT) által kifejlesztett új papírszívószál, amely kényelmes használatot biztosít anélkül, hogy kárt okozna a természetben. A Treehugger által „lencsevégre kapott” termék polibutilén-szukcinátból készül. Ha elsőre ijesztően is hangzik a neve, egy biológiailag lebomló műanyagról van szó, amelynek létrehozásához a koreai kutatócsoport kis mennyiségű cellulóz-nanokristályt adott a bevonóanyaghoz.  

Növényi rost lévén a cellulóz tökéletesen illeszkedik a fő papírkomponenshez. Ezzel még egy problémát áthidaltak a hagyományos papírszívószálakhoz képest, amelyek rendszeresen átáztak azokon a helyeken, ahol a folyadék közvetlenül érintkezett a befedetlen résszel. Az új szívószálak a hideg és forró italoknak is ellenállnak: mindegy, hogy vizet, teát, szénsavas üdítőt, tejet vagy más italt fogyasztanak velük, megőrzik a tartásukat.  

Legfontosabb adottságuk azonban, hogy teljesen ártalmatlanok a környezetre nézve, mivel kizárólag természetes, lebomló anyagokból készülnek. Ez különösen fontos az óceánokban és a tengerekben, ahol az alacsonyabb hőmérséklet és magas sótartalom korlátozza a mikróbák növekedését, emiatt az anyagok jellemzően lassabban bomlanak le – írja sajtóközleményben a KRICT. A kutatók ebből a szempontból több terméket is teszteltek, és arra jutottak, hogy a műanyag- és a kukoricaalapú szívószálak 120 nap után sem bomlottak le. A hagyományos papírból készült változatok a vizsgálat ideje alatt csupán tömegük 5 százalékát vesztették el, és megtartották alakjukat. Az új változat mérete viszont 60 nap alatt a felére csökkent, 120 nap múlva pedig teljesen lebomlott. 

Az előrelépésre a papírpoharak terén is szükség volt, hiszen a legtöbb forgalomban lévő termék előállításához általában laminált műanyagot használnak tömítőanyagként. Ez nagyon megnehezíti az újrahasznosítást, a komposztálást pedig szinte lehetetlenné teszi. A poharak többségéhez ráadásul műanyagfedelet is adnak, ami szintén jelentős mértékben terheli a környezetet – becslések szerint csak az Egyesült Államokban évente 50 millió ilyen poharat dobnak ki.  

Szerencsére a szívószálak mellett itt is van előrelépés, hiszen a SOFi Products év elején jelentette be, hogy előállította teljesen műanyagmentes, lebomló papírpoharát, ami külön fedelet sem igényel. A három részből összehajtható kialakítás megakadályozza azt, hogy kiömöljenek a forró italok, így tárolóhelyet, pénzt és szállítási költséget spórolhatnak meg a vállalkozások.  

Az egyértelműen ideális eset persze az lenne, ha teljesen leállnánk az egyszer használatos palackok, szívószálak, zacskók, poharak és egyéb termékek használatával. Azonban amíg elérünk erre a szintre – mind a fogyasztói tudatosság, mind a vállalati felelősségvállalás, mind a technológiai kivitelezhetőség tekintetében – az ilyen alternatívák jó kompromisszumos megoldásnak tűnnek. 

Míg a tengeren úszó szemétszigetek és azok környezeti ártalmai gyakran megjelennek a közbeszédben, viszonylag kevés szó esik a tengerbe süllyedő hulladékokról. Pedig ami a víz színén marad, csak a jéghegy csúcsa: a tengerbe kerülő hulladék 99 (!) százaléka végzi a felszín alatt, ráadásul az összegyűjtésük és az ártalmatlanításuk is jóval nagyobb kihívás elé állítja az emberiséget. Szerencsére több leleményes megoldás is született már a tengerek „műanyagtalanítására”. 

Évente mintegy 10 millió tonna műanyaghulladék kerül az óceánokba, amelyek kilapítva körülbelül egy Jamaica méretű országot is befednének. Becslések szerint nagyobb vizeinkben 2050-re több műanyag lehet, mint hal, ami felfoghatatlan károkat okozhat a vízi élővilág minden szintjén. A vízben úszkáló nagyobb műanyagdarabokat a halak elfogyaszthatják, amelyek eltorlaszolhatják nyelőcsövüket és további belső sérüléseket is okozhatnak.  

A szervezetükbe jutott káros vegyi anyagok és mikroműanyagok előbb-utóbb az emberek tányérján landolnak, amit egy felmérés is alátámaszt. Eszerint manapság minden harmadik tengerből kifogott hal tartalmaz mikroműanyagot, amelyek elfogyasztása a mi egészségünket is veszélyezteti.  

Monumentális műanyagvadász halászháló  

A vízfelszín alá süllyedt műanyagot nem lehet csak úgy „kikanalazni” a vízből. Egy holland nonprofit szervezet azonban pont arra szakosodott, hogy minél több hulladékot távolítson el a vízi ökoszisztéma nehezebben elérhető területeiről. A műanyag kifogásához az Ocean Cleanup egy 600 méter hosszú és 3 méter mély, U-alakú, hálószerű szerkezetet használ, amelyet lassan vontat két hajó. Az ezzel képzett torlaszt hetente egyszer kiürítik, a kifogott műanyagokat szelektálják, majd miután tovább küldték őket újrahasznosításra, a hajók folytatják az útjukat. 

Bár a hálók hatásos megoldást nyújtanak a nagyobb hulladékdarabok összegyűjtésére, néhány szakértő attól tart, hogy az eljárás többet árt a helyi élővilágnak, mint amennyit használ, mivel a halak és más tengeri élőlények a hulladékokhoz hasonlóan beleakadhatnak a hálókba. Az Ocean Cleanup képviselői szerint azonban az általuk használt rendszer speciális kialakításának köszönhetően a fennakadt halak bármikor kiszabadulhatnak, ha pedig mégse boldogulnak, azt víz alatti kameráik révén detektálják és ilyenkor manuálisan nyújtanak segítséget a csapdába esett állatoknak. 

Mikroműanyagok és robotcsigák 

A fenti módszer természetesen nem alkalmazható a mikroműanyagok kiszűrésére, mivel az 5 milliméternél kisebb, vízben nem oldódó részecskék nem fognak fennakadni a hálón. A Cornell Egyetem kutatói azonban erre is találtak megoldást.  

A tudósokat a Hawaii-on őshonos almacsiga, azaz a Pomacea canaliculata inspirálta, amely haslábának hullámzó mozgásával áramoltatja a vizet és szívja magába a lebegő táplálékokat. Ezt a tulajdonságát használták fel az egyetem munkatársai egy robotcsiga prototípusához: ez úgy utánozza a mintául szolgáló állatot, hogy mikroműanyagokat „eszik”, így tisztítva a vizet. A tömeges alkalmazásig az eljárás még sok fejlesztést igényel, de a tudósok bíznak abban, hogy ezek a robotok egy nap ipari mennyiségben lesznek majd képesek a természetes vizek átszűrésére.  

Mindenesetre az óceánok szennyezettségének csökkentésében kulcsfontosságúak lehetnek az ilyen kreatív megoldások is amellett, hogy a lakossági szereplők fogyasztásuk mérséklésével, a versenyszféra pedig a lebomló csomagolóanyagok széleskörű alkalmazásával vehet részt ebben a küzdelemben a leghatékonyabban. 

Az Európai Unió más tagországaihoz hasonlóan Magyarországon is folyamatosan emelkedik a csomagolási hulladék összmennyisége, ezen belül is főként a papír