Valódi zöld jövőt hoz az elektromos autózás?

2021. november 26. 08:45 - CHIKANSPLANET

Erős vállalást tett 2019-ben az Európai Unió, amikor arra vállalkozott, hogy 2050-re teljesen megszüneti a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátását, a világon elsőként válva teljesen klímasemlegessé. Ehhez – sok egyéb tényező mellett – az Európai Bizottság 2035-re teljesen kiszorítaná a belsőégésű, valamint a hibrid és dízel meghajtású személygépjárműveket a piacról, átállva az elektromos autók gyártására.

Az elektromos autók előnyeiről egyre többet lehet hallani. Akad is belőlük bőven, de az éremnek két oldala van: a hátrányai sem elhanyagolhatók. Az elektromos autók és a hagyományos belsőégésűek összehasonlításakor több szempontot érdemes szembe állítani. Az egyik oldalon előnyként szerepel a lényegesen kisebb széndioxid kibocsátás, azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a modern akkumulátorokhoz szükséges anyagok bányászata messze nem fenntartható, ráadásul nem kevésszer etikátlan.

Emellett pedig az élhetőbb, fenntartható városok jövőképével szemben áll a tény, hogy a közműhálózatok egyelőre túlterhelődnének, ha ugrásszerűen nagyobb tömegek kezdenék elektromosra cserélni az autóikat.

Felépítés

Az elektromos autók prototípusát Jedlik Ányos fejlesztette ki 1825-ben. Valamivel később, 1884-ben jelentek meg az utakon az első hidrogénégésű járművek, azonban a belsőégésű motorok térhódításával mindkét irány háttérbe szorult. Az akkori technológia és az elemek egyszerűen nem tudták felvenni a versenyt a szénhidrogénnel.

 

Noha elektromos autókból többféle típus létezik, most egyszerűsítsük le a képletet a tisztán akkumulátoros elektromos járműre, azaz BEV-re (Battery Electric Vehicle). Ez a fogalom olyan személyforgalmú járművet takar, amely elektromos meghajtással bír, az ehhez szükséges energiát akkumulátorokban tárolja, ezt egy villanymotor segítségével alakítja át mozgási energiává.

 

Előnyök

Nem elhanyagolható szempont, hogy az elektromos autók villanymotorja jóval magasabb, 85-90%-os hatásfokon működik, mint a hagyományos belsőégésűeké: utóbbiaknál a jelenleg piacon kapható bajnokok a benzines kategóriában 35-40, a dízelben 40-45% százalékot tudnak.

Az elektromos autók így jóval fürgébbek a benzinnel működő társaiknál, miközben az alacsony fenntartási költségek is a javukra szólnak. Szintén pluszpont a környezetkímélő működés, amelynek egyik eleme, hogy a fékezés során felhasznált energia egy részét visszatáplálják az akkumulátorba. Mindemellett fontos kiemelni, hogy az elektromos autók akkumulátorai nem csak az erre kialakított töltőállomásokon, de otthon is feltölthetők, ez pedig mind anyagilag, mind kényelmi szempontból előnyt jelent a hagyományos járművekkel szemben.

Hátrányok

Noha az elektromos autók közvetlenül nem bocsátanak ki üveghatású gázokat, az akkumulátorok előállítása, valamint az alapanyagokként használt kobalt és lítium bányászata az emberre és a környezetre is erősen veszélyesek, emellett pedig temérdek energiát és vizet igényelnek. Az akkumulátorok gyártásához és töltéséhez szükséges villamosenergiát is túlnyomórészt fosszilis tüzelőanyagból állítják elő.  Minél inkább megújuló erőforrásból származik az energia, annál inkább kisebb annak környezeti hatása, ami jelenleg a legsötétebb felhőként tornyosul az iparág felett. A Journal of Research in Engineering and Technology 2020-as kutatása alapján az optimális megoldás a napelemes töltők használata lehet.

 

További hátrány, hogy az elektromos autók töltése jóval időigényesebb jelenleg – amíg egy tankolással csupán pár percet időzik az ember, addig egy elektromos töltés akár több órát is igénybe vehet. És itt jön az aduász, a hatótávolság: bár az újabb és újabb típusok hétről-hétre feljebb srófolt értékekkel jönnek ki, ezek még mindig elmaradnak a hagyományos autótól. Így az elektromos meghajtás tökéletesen alkalmas a városi közlekedésre, de nagyobb távolságra nem teljesen kiforrott opció még, különösen akkor, ha egyelőre nem biztosítottak a megfelelő töltőpontok.

 

Kobalt és lítium

A mobilitást biztosító modern akkumulátorokhoz többnyire lítium és kobalt szükséges. Utóbbiból 20 kg található egyes akkumulátorokban 100 kWh teljesítményenként. Ezek bányászata veszélyes, nem kevésszer etikátlan körülmények között zajló, megterhelő fizikai munka, ahol gyakorta nincsenek biztosítva az alapvető biztonsági feltételek. Kézi eszközökkel, szűk járatokon keresztül dolgoznak az alulfizetett bányászok, akik között nagy számban találhatók gyerekek is.

 

Mivel a kobaltkitermelés 60-70%-ban Kongóban történik, a kobaltfüggőségből az átmeneti fém kiváltása tűnik a legjobb útnak.

 

A szakembereket folyamatosan foglalkoztatja a lítium kérdése is. A legnagyobb lítiumkészlet Dél-Amerikában található, a kitermelés rendívül vízigényes módszerrel zajlik. Egy tonna lítium előállításához 1,89 millió liter víz szükséges – egy elektromos autó (EV) akkumulátora átlagosan 8-10 kilogramm lítiumot tartalmaz. A számok ismerete alapján nagyjából 18 ezer liter édesvíz felhasználása szükséges egy elektromos autóhoz.

Mire a lítium szállíthatóvá válik, akár hónapok is eltelhetnek, feldolgozása időigényes. Tegyük hozzá, erősen környezetkárosító hatása is lehet, amennyiben nem megfelelő körülmények között dolgozzák fel.

Lehet-e zöld az autózás?

Egy elektromos jármű közvetetlenül minimális károsanyag kibocsátást produkál, ez tény. A felsorolt szempontok szerint azonban még sok a tennivaló ahhoz, hogy az elektromos autók valóban fenntartható alternatívát jelentsenek hosszútávon bolygónk megóvása érdekében.

 

Mi magunk azonban személyes döntéseinkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy mennyi és milyen jármű közlekedjen az utakon.

 

Ha az adott utazásunk körülményeihez mérten igyekszünk minél tudatosabban választani, felmerülhet a gyaloglás, a kerékpározás vagy a tömegközlekedés is. A városi mobilitás napjainkra egyre több olyan lehetőséget biztosít, amilyen például a megosztott járművek használata: ezekkel is számottevően csökkenthető a járművek száma az utakon, mérséklődik a forgalom, valamint a lég- és zajszennyezés.

5 komment

Komoly kompromisszumokkal ért véget a glasgow-i klímacsúcs

2021. november 19. 09:41 - CHIKANSPLANET

A tervezetnél egy nappal tovább tartott az egyébként is maratoni hosszúságú glasgow-i klímacsúcs. A világ vezetői hosszas egyeztetések után egy erősen kompromisszumos megoldást fogadtak el, amely Glasgow-i Klímaegyezmény (Glasgow Climate Pact) néven kerül be a történelembe. 

 

skóciai Glasgow-ban két héten át tartó klímacsúcson közel 200 állam vezetője vett részt. A cél az volt, az volt, hogy komoly, igazi mérföldkőnek számító eredményeket mutassanak fel a klímaváltozás elleni küzdelemben. Nos, ezt a célt nem sikerült elérni, de sokan már azt is fontos eredménynek tartják, hogy egy közös megállapodást egyáltalán sikerült megfogalmazni. 

 

Kifogásolt kompromisszumok 

 

Párizs óta a legfontosabb globális cél az átlagos hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius fok alatt tartása, illetve a törekvés arra, hogy ez az emelkedés 1,5 fokon tetőzzön.  Ezt a célt már a párizsi klímacsúcs is megfogalmazta, ezért sokan abban bíztak, most egy olyan rendelkezést fogadhatnak el, amely egészen addig várja el a klímacélok évente történő felülvizsgálatát, amíg valamennyi ország rá nem áll az 1,5 fokos növekedés alatti szintet biztosító pályára. A glasgow-i csúcson megfogalmazott közös megállapodás azonban csak annyit kér a világ országaitól, hogy az elkövetkező egy évben vizsgálják felül klímacéljaikat és fogalmazzanak meg ambiciózusabb vállalásokat a 2015-ös párizsi klímaegyezménnyel összhangban. 

 

A megállapodás ugyanakkor végre konkrétan megnevezi a szenet, mint olyan fosszilis alapanyagot, amelynek felhasználását hosszú távon mindenképpen csökkenteni kell. A szén felelős ugyanis a globális szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékáért, ezért a kibocsátás visszafogása elengedhetetlen a 1,5 fokos cél eléréséhez. Ez a megfogalmazás azonban szintén kompromisszumos megoldás, az eredeti határozattervben ugyanis még a szénfelhasználás fokozatos megszüntetése szerepelt. Az utolsó pillanatban a végleges szövegbe ehelyett a szakaszos csökkentés kifejezés került India kérésére, amely ország nagyban kitett saját olcsó és bőséges szénkészletének. 

 

Vitathatatlan pozitívumok 

 

A klímacsúcs egyik vitathatatlan pozitív eredménye az a váratlan külön-megállapodás, amelyet az Egyesült Államos és Kína kötött, és amelyben rögzítették, hogy fokozzák a kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket, többek között a metánkibocsátás és az illegális erdőirtás elleni küzdelem révén. Ennek érdekében pedig közös munkacsoportot hoznak létre, amely a jövő év első felében ülésezik először. 

 

Az erdőírtásokkal kapcsolatban is született egy átfogó megállapodás, amelyet 105 ország képviselői írtak alá. Az egyezményhez csatlakozó országok között szerepel többek között Brazília, Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada és Kína is. Az Európai Unió nevében az Európai Bizottság is aláírta az egyezményt. Erről itt írtam korábban. 

 

Állandó feszültség forrása a fejlődő és a fejlett államok közötti teherviselés eloszlása, a klímaváltozás elleni intézkedések finanszírozási kérdései. Nos, Glasgow-ban ebben is sikerült egy kisebb előrelépést tenni: sikerült olyan finanszírozási módokról is megállapodni, amelyek előmozdíthatják a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ezek elsősorban azt szolgálják, hogy a fejlődő országok is minél korábban át tudjanak állni a klímabarát technológiákra. Ennek kapcsán már korábban is hangzottak el ígéretek - például, hogy a vagyonosabb országok évente 100 milliárd dollárral járulnak hozzá a szegényebb országok technológiai átállásához 2020-ig -  a vállalt határidőt azonban nem sikerült tartani. 

 

Végül úgyis a tettek számítanak majd 

 

Bár sok kritikát meg lehet fogalmazni a klímacsúccsal kapcsolatban, amelyet a környezetvédő szervezetek meg is tesznek, a pozitívumai között mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a résztvevők megállapodtak abban, hogy gyakrabban és rendszeresen újra összeülnek és megvitatják elért eredményeiket és módosítanak a kitűzött célokon. Így legközelebb jövőre, Egyiptomban találkoznak majd a világ országai – a klímaváltozás elleni harcban pedig a szavak helyett csak az fog igazán számítani, hogy az egyes országok milyen mértékben és ütemben teljesítik vállalásaikat. Erről beszélt Sir David Attenborough is a konferencián, beszédét egyértelműen a klímacsúcs legnagyobb hatású beszédének tartják. 

 

 

 

Szólj hozzá!

Versengés helyett együttműködés: kapitalizmus újragondolva

2021. november 12. 11:17 - CHIKANSPLANET

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy társadalmunk és bolygónk legégetőbb problémáira nem nyújt kielégítő választ a jelenkori kapitalizmusmodell. Miként lehetséges, hogy mégis megoldást találjunk az állandósulni látszó válsághelyzetre, a soha nem szűnő never normal állapotára? A nyugati mainstream világában egyre elterjedtebb a szolidáris gazdaság gyűjtőfogalma, de itthon még viszonylag kevés szó esett róla. 

Egyre többen vannak, akik szerint a változásnak rendszerszintűnek kell lennie, azaz újra kell értelmeznünk a társadalmi és gazdasági modelljeinket. A körforgásos szemlélet, a zero waste törekvések, a természet kizsákmányolásával szembeforduló alapvetés elvezethet minket egy új társadalmi berendezkedéshez. 

Ezeket együttesen szolidáris gazdaságnak nevezzük, és több mozgalmat is ide sorolhatunk. Közös pontjuk, hogy nem rendelik alá a gazdasági folyamatokat a felhalmozás kényszerének, hanem a természeti és emberi erőforrások megőrzését és újratermelését tűzik ki célul. Ebben a gondolkodásban előtérbe kerülnek az olyan, jelenleg kizsákmányolt vagy háttérbe szorított erőforrás-típusok, mint az ökológiai rendszerek vagy az olyan reproduktív feladatok, mint a háztartással vagy gyerekneveléssel, idősgondozással kapcsolatos munkák, a formális béreket kipótló informális tevékenységek. 

Emellett a szolidáris gazdaság a kölcsönös segítségre és a javak megosztására is alapoz. Ennek a szemléletnek az egyik leghíresebb úttörője Elinor Ostrom, aki 2009-ben azért kapott közgazdasági Nobel-díjat, mert bebizonyította, hogy a közösen birtokolt, használt és igazgatott erőforrások ökológiailag és társadalmilag is fenntarthatóbban működnek. 

Az úgynevezett regeneratív kapitalizmus modelljét a Capital Institute tanulmánya mutatja be legszemléletesebben. A szerzője, John Fullerton úgy gondolná újra a társadalmi és gazdasági berendezkedést, hogy abban három fontos szempontot érvényesít: a gazdasági növekedést, a környezeti fenntarthatóságot, és az emberek fizikai-pszichikai jóllétét. 

A regeneratív kapitalizmus egy holisztikus modell, mely a gazdaságra élő, folyamatos körforgásban lévő szervezetként tekint. Fullerton szerint mindenekelőtt szemléletváltásra van szükség, melyben leszámolunk a “ti” és a “mi” közti különbségtétellel. Tanulmánya szerint minőségi emberi kapcsolatokat kell kialakítanunk a társadalomban és a gazdaságban, amelyek versengés helyett az együttműködésen alapulnak.

A szemlélet nem tagadja a nagyvállalatok fontos szerepét a piacgazdaság működtetésében, de inkább a kis- és középvállalkozásokat helyezné előtérbe, melyek értékalapú, közösségi megoldásokat kínálnak és a regionális, lokális gazdaságot erősítik. 

Fuller szerint gondolkodásformálással és hatósági szabályozásokkal vagy támogatási eszközökkel vonzóbbá kell tenni a fenntartható infrastruktúrába való beruházásokat, és ebben a megújuló energiaforrások is fontos szerepet kapnak. Ez ugyanis egy olyan dinamikusan fejlődő terület, amely az eddigi tapasztalatok és jövőbeli kilátások alapján jelentős profittal is kecsegtet.

Akárhogy is viszonyuljunk a klímaváltozás témaköréhez, az kétségtelen, hogy a modern kori kapitalizmus előremutató reformjához figyelembe kell vennünk a természeti erőforrások szűkösségét és a nagymértékű népességnövekedést. Bár a szolidáris gazdaság koncepciója ma még utópisztikusnak hathat, én mégis reménykedem benne, hogy készen állunk változtatni.

A cikk a Világgazdaság Páholy c. rovatában jelent meg 2021. november 10-én. 

6 komment

Glasgow és Róma: mire jutottak a világ vezetői a klímaváltozás elleni harcban?

2021. november 05. 08:14 - CHIKANSPLANET

Az elmúlt napokban két nagy jelentőségű eseményre is sor került a világ vezetőinek részvételével: Rómában a G20 országok vezetői tanácskoztak, míg Glasgowban az ENSZ tartott közgyűlést. Mindkét esemény központi témája a klímaváltozás megfékezése volt, de vajon mire jutottak a világ vezetői?

Róma: megerősítették a párizsi egyezményt

Megállapodtak a római csúcstalálkozójukon elfogadandó záróközlemény szövegében a G20-csoport vezetői. A 19 vezető gazdaság és az Európai Unió alkotta csoport egyebek mellett abban is egyetértett, hogy az ipari forradalom előttihez képest 1,5 Celsius-fokra korlátozzák az általános felmelegedést.

 

Az AFP francia hírügynökség szerint a G20-csoport megerősíti a párizsi klímaegyezményben lefektetett célkitűzést, „jóval 2 Celsius-fok alatt tartja az átlaghőmérséklet növekedését, és erőfeszítéseket tesz arra, hogy azt az ipari forradalom előtti szinthez viszonyítva 1,5 Celsius-fokra korlátozza”.

 

A megállapodás hangneme ugyanakkor szigorúbb, mint a 2015-ben aláírt párizsi klímaegyezményé – közölték a tárgyalásokon részt vevő diplomaták az AFP-vel. A párizsi egyezmény célja az általános felmelegedés szintjének az ipari forradalom előtti szinthez képest jóval 2 Celsius-fok – lehetőség szerint 1,5 Celsius-fok – alatt tartása, azóta utóbbi célkitűzés vált elsődlegessé.

A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) szerint a fő tét annak ismerete, milyen konkrét eszközöket vállalnak az egyes országok a célkitűzés betartása érdekében, amiről gyakran nem szívesen nyilatkoznak.

 

 

Glasgow: legyen vége az erdőirtásoknak!

Rendhagyó videót tett közzé az ENSZ az Éghajlat-változási Keretegyezményének Glasgow-ban zajló 26. ülése (COP26) előtt: a klímaváltozás veszélyeire felhívó kisfilmben egy velociraptor jelent meg a közgyűlés üléstermében, hogy a jelenlévő delegáltakat figyelmeztesse, muszáj cselekedni a klímaváltozás ellen. A közgyűlésen megjelenő ragadozó azzal kezdi, hogy a bolygó egy klímakatasztrófa felé halad, ennek ellenére minden évben a kormányok több száz milliárdokkal segítik ki a fosszilis ipart. „Képzeljétek el, ha mi költöttünk volna évente több száz milliárdot hatalmas meteorok támogatására” – mondja erről a dinoszaurusz, aki beszél arról is, hogy a járvány okozta gazdasági leállás nagy lehetőséget rejt magában a gazdaságok újraépítésére, és az ő vad ötlete az emberiségnek, hogy ne a kihalást válasszák.

 

Hogy mennyire hatott a raptor “beszéde” a megjelentekre, az nem derült egyelőre ki, mert a konferencia tizenkét napos, így még ezen írás megjelenésekor is tart. A konferenciát a koronavírus-járvány miatt tavaly novemberről halasztottak az idei évre, csaknem kétszáz ország képviselői vannak vagy lesznek jelen.

 

Egy eredményt azonban már most is elkönyvelhetünk: száznál több ország részvételével megállapodás született a világ erdőségeinek megóvásáról és a felelős termőföldhasználat előmozdításáról.

 

A megállapodás célként tűzi ki, hogy 2030-ig meg kell állítani, sőt vissza kell fordítani a nagyipari méretű erdőirtást és a vele járó talajerózió folyamatát.  A megállapodás azért is fontos mérföldkő, mert az aláíró országokban van a világ egybefüggő természetes erdőterületeinek 85 százaléka. Az egyezményhez csatlakozó országok listáján szerepel mások mellett Brazília, Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada és Kína, az Európai Unió nevében az Európai Bizottság is aláírta az egyezményt.

A megállapodáshoz kapcsolódva többtucatnyi globális nagyvállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy a jövőben nem finanszíroz olyan beruházásokat és ipari tevékenységeket, amelyek közvetlenül kötődnek az erdőségek kiirtásához.

Boris Johnson brit miniszterelnök a megállapodást hivatalosan bejelentő felszólalásában úgy fogalmazott: véget kell vetni annak a felfogásnak, amely szerint "az emberiség feladata a természet leigázása".

 

 

5 komment

Mostantól nem számít az időjárás – megvan a megoldás a megújuló energiák időjárásfüggőségére?

2021. október 29. 09:06 - CHIKANSPLANET

A megújuló energiaforrások széleskörű elterjedésével kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás az időjárásfüggőség, illetve az ebből fakadó ellátási bizonytalanság. Amíg erre a problémára nem születik stabil megoldás, a szakértők a hagyományos- és a megújuló energiaforrások vegyes használatában látják a megoldást. Ez jelenleg szintén számos kihívásba ütközik, melyek közül az egyik legjelentősebb, hogy a hagyományos erőműveket „rossz idő″ esetén villámgyorsan és rugalmasan be lehessen kapcsolni a villamosenergia hálózatba. Erre kínál megoldást az Enerhash, melynek köszönhetően hatékonyabban lehet egy rendszerbe bekapcsolni a hagyományos- és megújuló erőműveket, így küszöböli ki az időjárásfüggőséget az energiaellátásból 

 

magyar techcég világszinten is innovatív megoldást fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a megújuló energiatermelők hatékony integrálását az áramhálózatba, és rugalmas használatát a hagyományos energiaforrásokkal együtt. Ezzel megoldást kínálnak az egyik legnagyobb zöld kihívásra az energetika terén. Hiszen számos megújuló – pl. nap-, vagy szélenergia – erősen időjárásfüggő, a hatékony energiatárolásra – amivel az egyenletes áramellátást kedvezőtlen időjárás esetén is biztosítani lehetne  pedig jelenleg nincs költséghatékony megoldás. 

 

Mivel kedvezőtlen időjárás esetén a folyamatos áramellátás kizárólag megújulókból nem biztosíthatóezért ilyenkor a rendszerirányító a hagyományos erőművekhez fordul, amelyeknek viszont veszteséget és alacsonyabb hatékonyságot jelent a hirtelen kapacitásbővítés, egy-egy gázmotor napon belül többszöri be- és kikapcsolása. 

 

Adatközpont a megoldás 

 

A magyar Enerhash erre a problémára keresett és talált megoldást. Közvetlenül erőművek mellé telepítenek csúcstechnológiás számítástechnikai adatközpontokat, melyekkel folyamatosan képesek felhasználni az erőművek által termelt áramot, így olyan vásárlóként jelennek meg a piacon, aki képes az átlagosan a kapacitások egy-két harmadát kitevő jelenlegi kihasználtságot, 90% fölé emelni. Ezzel stabil bevételi forrást biztosítanak az erőműveknek, melyek igény esetén egy gombnyomással át tudnak kapcsolni, hogy a közcélú hálózatba táplálják az áramot. Így nem kell a kedvezőtlen időjárás miatt ideiglenesen kieső megújuló kapacitásokat akár napi többszöri ki- bekapcsolgatással pótolni, ami önmagában alacsony hatékonyságot, veszteséget és magasabb karbantartási költségeket jelent. 

 

Adatközpontjainkkal 0-24 órában képesek átvenni az erőművek által termelt áramot, a másik oldalon pedig úgynevezett elosztott számítási kapacitást adnak el ügyfeleiknekAz Enerhash megoldását Magyarországon elsőként az E-ON Hungária Csoport kezdte el alkalmazni: 400 kW-os egységet üzemeltek be egy 3870 kW-os erőművénél, melyet még idén ősszel ugyanekkora kapacitással növel meg az energetikai vállalat.  

 

A magyar techcég jelenleg több nemzetközi partnerrel is tárgyalásban áll, így év végéig várhatóan további országokban kezdik el alkalmazni rendszerüket. 

 

10 komment

Erdőirtás számokban

2021. október 22. 09:07 - CHIKANSPLANET

Levelet kaptunk! Egy korábbi blogposztunkra reagálva hívta fel a figyelmünket az egyik olvasónk egy érdekes és izgalmas tanulmányra, amelyet örömmel foglalok össze, mert a téma nagyon fontos, mégis viszonylag ritkán szembesülünk a számokkal.

A tanulmány arra hívja fel a figyelmet nagyon alapos dokumentációval, hogy milyen mértékű napjainkban az erdőirtás, mindez hogyan hat a bolygóra, és hogyan hathat a saját környezetünkre. A helyzet ugyan nem rózsás, de szerencsére van lehetőségünk a változtatásra.

 

Márpedig a cselekvésre ezen a területen is szükség van, ugyanis ha folytatjuk az erdők pusztítását, a Föld esőerdei a következő 100 évben eltűnnek.  Míg 1990-ben az erdők a Föld szárazföldi területének 31,6%-át foglalták el, 2016-ra ez az arány mintegy 1%-kal alacsonyabb, 30,7% volt.

 

A helyzet a trópusokon sem javul, 2019-ben hat másodpercenként egy futballpálya nagyságú erdőterületet pusztítottak itt el, a 2020-as erdőírtás pedig még rosszabb volt.

 

Mi is pontosan az erdőirtás?

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint "az erdőirtás az erdőtakaró hosszú távú vagy tartós elvesztését jelenti, és más földhasználattá való átalakulását jelenti",

 

azonban nem foglalja magában azokat a helyzeteket, amikor a fákat fenntartható fakitermelés miatt távolítják el, vagy amikor az elpusztult erdők várhatóan természetes módon regenerálódnak.

Milyen negatív hatásai vannak az erdőirtásnak?

GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁS

 

A fotoszintézis során a fák szén-dioxidot vesznek fel a légkörből, és oxigént bocsátanak ki a légkörbe. A fák azonban csak akkor képesek CO2-t felvenni a légkörből, ha élnek. Amint kivágják, hagyják elrohadni vagy elégetik őket, a fákban tárolt szén-dioxid a légkörbe kerül, fokozva ezzel a globális felmelegedést.

 

A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG CSÖKKENTÉSE

 

Az erdők adnak otthont a világ dokumentált szárazföldi fajai 80%-ának. A WWF megjegyzi, hogy amikor az erdők elpusztulnak, és ezek a fajok elveszítik otthonukat, "gyakran képtelenek megélni a hátrahagyott kis erdős területrészeken". A vadászok és orvvadászok számára hozzáférhetőbbé válnak, számuk csökkenni kezd, és egyesek végül kihalnak. A következő 25 évben a becslések szerint 28 000 faj fog kihalni az erdőirtás miatt.

 

MUNKAHELYEK ÉS MEGÉLHETÉS ELVESZTÉSE

 

Sok ember megélhetése függ az erdőtől. Ezt a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) is elismeri, amely szerint "az erdőirtás és az erdőpusztulás 1,6 milliárd ember életére van hatással, akiknek a megélhetése az erdőkön múlik".

 

Az ENSZ szerint azokon a területeken, ahol az erdőket fenntartható módon kezelik és hasznosítják, ez a hasznosítás segíthet a szegénység csökkentésében, valamint elősegíthetik az erdőalapú szolgáltatásokat és vállalkozásokat. Az ENSZ jelentése szerint világszerte több mint 60 millió embert foglalkoztatnak az erdőalapú iparágak.

 

Mit tehetünk?

Az nem kérdés, hogy az erdőirtás komoly kihívás elé állítja a világot. A jó hír azonban az, hogy az embereknek még mindig van esélyük rá, hogy visszafordítsák az erdőirtás negatív hatásait.

 

Az erdők megőrzésének egyik módja a védett területek létrehozása. A FAO jelentése szerint "globálisan a világ erdőterületének 18 százaléka, azaz több mint 700 millió hektár a jogilag létrehozott védett területeken, például nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken és vadrezervátumokban található".

 

Bár a természetes rezervátumok részmegoldást jelentenek, a FAO megjegyzi, hogy ezek a rezervátumok nem elegendőek a sokféleség helyreállításához. Ennek oka, hogy gyakran kicsik, és korlátozzák a fajok természetes vándorlását.

 

Bizonyos területeken az emberek összefognak, hogy megvédjék erdős területeiket. Tanzániában például Kokota szigetének közösségei részt vesznek a szigetükön az erdőirtás által okozott károk helyreállításában. A NationalGeographic.com szerint ezek a lakosok több mint 2 millió fát ültettek egy évtized alatt.

 

A tanulmány szerzői összeszedtek néhány további példát, amit mi magunk is, akár már ma megtehetünk:

 

Ültessünk fát! Ha a Földön minden ember évente egy fát ültetne, akkor évente 7,5 milliárddal több fánk lenne. Magyarországon is működnek olyan közösségek, szervezetek, akiken keresztül hozzájárulhatunk a faültetéshez.

 

Használjunk kevesebb papírt, mert a fa több mint 40%-át a papír különböző formáinak előállítására használják fel.

Gyűjtsük szelektíven a papírt, hogy újrahasznosítható legyen!

Fogyasszunk kevesebb húst! Az Amazonas vidékén kiirtott erdők mintegy 80%-át a szarvasmarha-tenyésztés miatt irtják ki. Már heti egy-két húsmentes nap is számít.

Támogassuk azokat a vállalatokat, amelyek bizonyítani tudják, hogy fából készült termékeiket fenntartható módon szerzik be!

A szerzők megjegyzik, ha mindannyian csak kis mértékben is hozzájárulunk az erdők megóvásához, a különbség, amit együtt elérhetünk, óriási lesz.

 

 

3 komment

Van új a napelem alatt – energiatárolónak hívják

2021. október 15. 08:10 - CHIKANSPLANET

Rendkívül érdekes és inspiráló beszélgetésnek voltam a részese a minap egy fenntarthatósági konferencia energetikai panelbeszélgetésén. Bár nem mindenben értettünk egyet az asztal köré gyűltekkel, abban közös nevezőre jutottunk, hogy az energiatároló technológiák hasonló karriert futhatnak be, mint a napelemek. Előbb a népszerűségük ugrik az egekbe, ezt követően pedig a hozzáférhetőségük lesz egyre jobb. Ahogy a beszerzési költségek csökkennek, lassan hétköznapi megoldássá válnak ezek a speciális eszközök, miközben felhasználhatóságuk köre radikálisan kitágul.

Emlékszünk még arra, amikor nem is olyan sok évvel ezelőtt megjelent az első okostelefon? Tisztában vagyok vele, hogy korábban is voltak egészen ígéretes próbálkozások, de az első, laikusoknak szóló, kezelhető és letisztult eszközzel az Apple rukkolt elő 2007-ben. És most, tizennégy évvel később már a tévénk, a hűtőnk és a fűtésünk is okos. Ehhez hasonló, turbófokozatú fejlődés várható az energiatárolásban. Most még „csak” olyan berendezések telepítésén fáradozunk, amelyek egységnyi idő alatt több áram felvételére adnak lehetőséget, mint a hagyományosok. Ez sem lebecsülendő eredmény, hiszen a fenntarthatóság szempontjából is jó hír, hogy nagyobb távolságokat tudunk bejárni az elektromos autókkal. Ahogyan az is kedvező fejlemény, hogy javul az ellátásbiztonság.

A fejlesztések másik formája az akkumulátoros energiatárolók létesítése, amelyben szintén jó irány eltérni a jelenleg működő sztenderd piaci megoldásoktól. Kazincbarcikán például egy olyan 5 MW-os rendszert hozunk létre, amelybe nagyteljesítményű, energiatárolóra optimalizált akkumulátorok mellett elektromos autókhoz gyártottakat is beépítünk. Ezzel azt tudjuk modellezni, hogyan lehet hatékonyan és egybefüggően menedzselni az eltérő paraméterű akkumulátorokat. Elsőre futurisztikusnak tűnhet, de bízunk abban, hogy ez a kísérlet megnyithatja az utat az előtt, hogy az elektromos autók elhasznált akkumulátorai villamosenergiatárolókban szülessenek újjá. Még nagyobb lenne a kísérlet impaktja, ha ez kimunkáltan, rendszerszintű folyamattá kiterjesztve lehetne megvalósítani.

Megkockáztatom – bár ezzel nem vállalok óriási rizikót –, hogy belátható időn belül eljutunk az olyan eszközökhöz, amelyek már nem csupán fogyasztóként, hanem energiatermelőként és/vagy -tálrolóként is bekapcsolódnak az energiakörforgásba. Ez talán futurisztikusan hangzik, pedig valójában egy teljesen organikus fejlődési folyamat egyenes következménye.

A kiindulási pontot a megújuló energiaforrások jelentik: mivel ezek időjárásfüggők, kiszámíthatatlan, mikor lehet őket betáplálni a nagy villamosenergiarendszerbe. Magyarország rendkívül nagy potenciállal rendelkezik akár szél-, akár víz-, akár geotermikus energiáról van szó. Tegyük félre egy pillanatra, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy kihasználhassuk elmaradt lehetőségeinket ezeken a területeken. Tételezzük fel inkább, hogy ezeken is komoly mozgósításra lesz szükség ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a megújulókra tett vállalásainkat. Márpedig, ha elindul valami, az még gyorsabb ütemet diktál a megújulóknak. Ehhez a jelenlegi infrastruktúra messze nem elég: ahogy gyorsuló ütemben emelkedik a megújulókra alapozott energiatermelő egységek részaránya a teljes villamosenergiarendszerben, egyre nagyobb és folyamatosan nő az igény a szabályozásra és a kiegyenlítésre. Ez pedig korábban nem látott lendületet adhat az energiatárolók minden, üzletileg értelmezhető változatának.

Pár éve még különös hóbortnak vagy a környezettudatosság artikulációjának számított, ha valaki napelemeket telepített a házára. Még néhány esztendő, és már nem csupán az lesz természetes, hogy napelemes cserepek borítják a tetőket, hanem az is, hogy a garázs kötelező tartozéka az elektromos töltő és a házi energiatároló.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a https://www.vg.hu/ VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2021.10.14-én.

35 komment

Rosszkor vannak rossz helyen

2021. október 11. 12:34 - CHIKANSPLANET

Maldív-szigetek, Marshall-szigetek, Tokelau, Tuvalu, Kiribati – a fehérhomokos tengerparton, a gazdag állat- és növényvilágon túl az is közös bennük, hogy a klímaváltozás eltűnéssel fenyegeti őket.

A legmagasabb pontja 24 méter ugyan, de 1,5 méteres átlagos tengerszint feletti magasságával a Maldív-szigetek a legalacsonyabb szigetcsoport. Ez a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett állam a Indiai-óceáni atollokra épülő szigetekből vagy szigetcsoportokból álló térségben.

A tengerszint fokozatos emelkedése végleges elmerüléssel fenyegeti ezeket az aprócska államokat – még ebben az évszázadban. Ezért politikai vezetőik már arról folytatnak tárgyalásokat, hova lehetne majd áttelepíteni a szigetek lakosságát. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb: felmerül a kérdés, hogy mitől állam az állam és mikor szűnhet meg jogilag amiatt, mert a klímája alkalmatlan az emberi életre.

Kiribati kormánya 2014-ben vásárolt meg egy 20 négyzetkilométernyi területet a Fidzsi-szigetekhez tartozó Vanua Levun, majd egy évvel később deklarálta alapvető veszélyeztetettségét a klímaváltozás miatt. Ha viszont a lakosság nagy része elköltözik, megszűnik az államiság ismérveit a nemzetközi szokásjog alapján rögzítő, 1933-as montevideói egyezményben rögzített kötelező tartozékok egyike, az állandó népesség. Ha mégis lesz, aki a maradást választja az önkéntes száműzetéssel szemben, úgy az óceán vízszintjének folyamatos emelkedése miatt elárasztott lakóterületek révén az államiság egy másik feltétele sérül: a meghatározott terület követelménye.

Arra a felvetésre, hogy ezek inkább filozófiai kérdések, szeretnék egy további problémát is megosztani: a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület korlátozott rendelkezésre állása és a talaj kedveztőlen minősége csak minimális állattenyésztésre és néhány trópusi gyümölcs termesztésére alkalmas. Ezért a szigetek már jelenleg is erősen függenek a termékimporttól. A kis terület a hulladékok elhelyezését és feldolgozását is megnehezíti, miközben az intenzív turizmus következében meglehetősen sok képződik. A földrajzi adottságok miatt a lerakóhelyek nem megfelelő kialakításúak, aminek komoly egészségügyi kockázatai is vannak.

Ráadásul a talajvíz nem csupán erre érzékeny, hanem a tengerszint emelkedésére is: a beszivárgó tengervíz miatt egyre sósabbá válik. Következményként a mezőgazdasági termeléshez szükséges öntözés és itatás helyett az eleve korlátozottan rendelkezésre álló ivóvízkészletet az emberi igények kielégítésére használják fel.

Ördögi kör ez ebben a földi paradicsomban, így nem is meglepő, hogy Kiribati napjainkban az egyik legaktívabb szószólója a globális széndioxid kibocsátás elleni küzdelemnek. Részt vesz az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) munkálataiban, az egyik alapítója volt az Sebezhető Éghajlat Fórumnak (CVF). Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki drukkol ennek az aprócska országnak, hogy legyen foganatja a rengeteg erőfeszítésnek. Ugyanakkor ki ne emlékezne az örökzöld memoriterre az iskolából: Azért a víz az úr!

3 komment

Zöldebb, egészségesebb és igazságosabb élelmezést!

2021. október 04. 11:52 - CHIKANSPLANET

Élelmezési csúcstalálkozót tartott szeptember közepén az ENSZ. A Food System Summit-on olyan intézkedéseket indítottak el, amelyek célja, hogy világszerte egészségesebb és fenntarthatóbb módon állítsunk elő és fogyasszunk élelmiszereket.

Több hónapon át tartottak a New Yorkban és online fórumokon zajló Food System Summit előkészületei, ami alatt mintegy 100 ezer embert – kormányzati és ENSZ-tisztviselőket, mezőgazdasági termelőket, fiatalokat és üzletembereket – vontak be a munkába. Az alaposság érthető: a seregszemle nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint úgy kezelni a COVID-19 miatt még súlyosabbá váló globális éhezést, hogy közben a mezőgazdaság és az élelmiszerhulladék környezetkárosító hatásait is sikerüljön megfékezni.

Agnes Kalibata, a csúcstalálkozóval megbízott ENSZ különmegbízott úgy értékelt, hogy a csúcstalálkozó fordulópontot hozott a globális élelmezési rendszerben. Most az jelenti a kihívást, hogy a gyakorlatban is működőképessé tegyék az ott elfogadott elveket: az éhezés megszüntetését, a jobb munkahelyek biztosítását, az egészségesebb élelmiszerek előállítását és a bolygó védelmét.

 

Szükség lenne egy párizsi egyezményre?

A szervezők elképzelései között nem szerepelt egy olyan megállapodás formalizálása az élelmezési rendszerekkel világszinten első alkalommal foglalkozó eseményen, amely jogi kényszerítő erővel bírna. Az igazi eredmény az volt, hogy a kérdést végre határozottan a globális politika napirendjére tűzték. Az egyeztetéseken megvitatták, hogyan lehet zöldebb, egészségesebb és igazságosabb élelmezési rendszerek felé elmozdulni. Azt is feltérképezték, hogy miként lehetne finanszírozni és végrehajtani az ehhez szükséges szakpolitikát és intézkedéseket nemzeti és helyi szinten. Ed Davey, az Élelmiszer- és Földhasználati Koalíció képviselője szerint a csúcstalálkozó új nemzetközi szövetségeket indíthat el olyan témákban, mint az élelmiszertermelésből származó kibocsátások nullára csökkentése, valamint az élelmiszerveszteség és -pazarlás csökkentése, mindezek pedig új finanszírozási rendszerek létrehozásában is segíthetnek.

 

A felvetett problémák

Az ENSZ szerint 2020-ban drámai mértékben vált még kritikusabbá az éhezés helyzete a bolygón, ami nagyrészt a világjárvány következményeivel függ össze. A világszervezet júliusi jelentésében úgy becsülte, hogy a bolygó lakosságának több mint a tizede volt alultáplált tavaly, mintegy 811 millió ember. Ez alapján emberfeletti erőfeszítésekre lenne szükség ahhoz, hogy teljesüljön az éhezés 2030-ig történő megszüntetésére vonatkozó globális célkitűzés.

Közben a világszerte megtermelt élelmiszerek mintegy harmada elvész vagy pazarlás áldozata lesz, ami évente közel 1000 milliárd dollárjába kerül a világgazdaságnak. Ez önmagában is fájó, annak fényében pedig különösen az, hogy az élelmiszertermelés felel a Föld éghajlatát felmelegítő üvegházhatású gázok emissziójának egyharmadáért. Ebbe ugyanúgy beletartozik az, hogy kivágjuk az erdőket az újonnan létesítendő gazdaságoknak, vagy az, hogy fosszilis üzemanyagot fogyasztó hajókkal, repülőgépekkel és teherautókkal szállítjuk az árukat, de ide sorolódik a szarvasmarhák és más állatok által a levegőbe juttatott metán is.

 

Hogyan és mit kell másképp tennünk?

A csúcstalálkozó legígéretesebb kezdeményezéseit öt cselekvési irány alá tagozták be:

·       mindenki számára hozzáférést biztosítani a tápláló élelmiszerekhez;

·       elősegíteni a természet és a biológiai sokféleség javát szolgáló megközelítések megvalósulását;

·       támogatni a kistermelők tisztességes megélhetését;

·       felkészíteni az élelmiszerrendszereket a váratlan kihívásokra és nehézségekre;

·       finanszírozást és technológiát biztosítani a változás előmozdításához.

 

Gilbert Houngbo, a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap elnöke szerint az egyik legfontosabb elképzelés az iskolai étkeztetési programok kiterjesztése, hogy minden gyermek legalább napi egy megfelelő tápértékű étkezéshez jusson. Szintén a kezdeményezések közé tartozik az erdőirtásmentes ellátási láncok kialakítása, a környezetkárosító támogatások átirányítása a környezetbarátabb élelmiszertermelés ösztönzésére, az élelmiszerpazarlás csökkentése, az élelmiszerelőállítási rendszerek valós költségeinek elszámolása.

A kiválasztott megoldásokat nemzetközi koalíciók fogják továbbvinni: kormányok, vállalkozások, gazdálkodók, fiatalok és más csoportok összefogásával. A seregszemlén résztvevők közül mintegy száz ország a saját igényeihez igazított nemzeti útvonalakat is összeállított és benyújtott, amelyeket a következő évtizedben fognak bevezetni a lokális kezdeményezések támogatásához.

 

Kritikus felhangok

A csúcstalálkozót több mint háromszáz alulról szerveződő, kistermelőket, kutatókat és őslakosokat képviselő szervezet bojkottálta, amelyek szerint az eseményt aránytalanul nagy mértékben befolyásolták a vállalatok, és hiányzott az átláthatóság és az elszámoltathatóság. Szerintük a csúcstalálkozó olyan hamis megoldásokat támogatott, mint az önkéntes vállalati fenntarthatósági rendszerek és a kockázatos technológiák, köztük a génmódosítás.

A csoportok kötelező érvényű szabályokat javasolnak az emberi és földhasználati jogokkal való vállalati visszaélések megállítására, a növényvédőszerek használatának megszüntetésére és a természetes gazdálkodási módszerekben gyökerező agrárökológia előtérbe helyezésére.

Az ENSZ ugyanakkor nagy reményeket fűz a találkozón megfogalmazott célokhoz: az, hogy a rendezvényen a biogazdálkodóktól kezdve az őslakosokon át a fiatalokig és a kisvállalkozásokig számos csoport vett részt, nagyban megalapozhatja azt, hogy megtörténik az elmozdulás a szavaktól a valódi cselekvés felé.

Forrás

5 komment

Sivatagból oázis, oázisból sivatag

2021. szeptember 24. 08:44 - CHIKANSPLANET

 

Az Aral-tó kiszáradása a 21. század eddigi legnagyobb ökológiai katasztrófájaként tartható számon, amely visszafordíthatatlanságával emlékeztet és figyelmeztet: az emberi tevékenységek féktelenségét és a Föld javainak mohó tékozlását bolygónk nem hagyja válasz nélkül. 

Oázis a sivatag közepén

Az elmúlt években hatalmas küzdelem folyt az Aral-tó kiszáradása ellen, mely részben ugyan sikeresnek tűnhet a kármentéssel kapcsolatban tett erőfeszítések szempontjából, de az eredeti állapot helyreállítására nem lesz elég. A tó jelenlegi, válságos állapotához vezető út, hosszú történelemmel rendelkezik.

A Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén fekvő Aral-tavat 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobbjaként tartották számon, napjainkra azonban alig maradt belőle valami. A tavat már a 10-12. században is számon tartották az arab geográfusok, és számos birodalom kezében volt egymás után, mígnem 1870-ben orosz fennhatóság alá került. 

A tó környékén élő civilizáció a halászat és a halfeldolgozás köré épült, 
az 50-es évek elején az éves haltermelés megközelítőleg 
200 000 tonna körül mozgott. A halban gazdag tó azonban nem csak gazdasági szerepet játszott – a Szovjetunió halkitermelésének 1/6-ot részét képezve – de turisztikai és ökológiai jelentőséggel is bírt. A 400 km hosszú, 300 km széles lefolyás nélküli sóstó egykori területe kitette a 68 900 km2-t, amelyet széles körben használtak hajózásra, kikötői infrastruktúrája folyamatos fejlesztés alatt állt. A vízpartok menti nádas szépsége és diverz élővilága széles körben vonzotta a látogatókat a Szovjetunió minden tájáról.

Sivatagból gyapotnagyhatalom

A szovjethatalom tervei között régóta szerepelt az Aral-tavat keretező sivatagos sztyeppék hatalmas területeinek megművelése a tó vizének segítségével, noha az ehhez szükséges terveket ökológiailag már akkoriban is sokan támadták.Már az 1870-es évektől kezdve használták a tó vizét kisebb elvezető gátak segítségével a környék öntözésére, a visszafordíthatatlan károkat, azonban az 50-es években a szovjetek által kiépített gátrendszer okozta – a tavat tápláló folyók, az Amu-darja és a Szir-darja vizét elvezetve a sivatagos területeket rizs- és gyapottermőfölddé alakították, melyek rendkívül magas vízigénnyel rendelkeznek.

A terméketlen sztyeppék helyén hamarosan létrehozták a világ 3. legnagyobb gyapotültetvényét, nem számolva következményekkel. 1961 körül mutatkoztak meg a vízszint csökkenésének első szemmel látható jelei, ennek ellenére további csatornák kerültek kiépítésre elkerülhetetlenné téve a visszafordíthatatlan természeti tragédiát. 

Felbomló egyensúly 

A tó rohamos kiszáradásában az emberi erők mellett olyan tényezők is lényeges szerepet játszottak, mint a kiépített gátak rossz minőségéből fakadó nagymértékű vízszivárgás, amely sok esetben 30-75% - os is lehetett. A vízszint csökkenésével a tó sókoncentrátuma megnőtt, amely a halpopuláció drasztikus pusztulását idézte elő. 
Az ökoszisztéma egyensúlyának felbomlásával nagymértékű kivándorlás vette kezdetét a területről – a 80-as évek közepére a vízszint csaknem 14 méterrel csökkent és a tó közepének kiszáradásával az északi és déli részre szakadt, ezek mérete együttesen csupán 17 160 km2. A hajózás ellehetetlenedése a halászok sorsát is megnehezítette, a nagyobb uszályok képtelenek voltak a további közlekedésre, az ipari halfeldolgozás teljesen leállt. A tó körül élő lakosok legnagyobb hányada elhagyni kényszerült otthonát – egyrészt a megélhetés hiányában, másrészt az éghajlat változása végett. A kiszáradt talaj sós porát egyre gyakrabban feltámadó szélviharok fújták a közeli városokba. A légúti megbetegedések mértéke egyre csak nőtt, ez szoros összefüggésben állt a légszennyezettséggel is – a gyapotkezelésére alkalmazott vegyszerek belekerültek a levegőbe. Az Aral-tó pora a koronavírus első hullámával egyidőben végig söpört Európán, azonban ennek kockázatai és következményei reflexió nélkül maradtak.

A légúti betegségek, a kezeletlen ivóvíz, nyomor és csecsemő haladóság ellenére élnek a tó körül emberek, noha a lakosság a néhai létszám kevesebb mint felére csökkent.

Mik a kilátások?

A katasztrófára felismerése után komoly tervek születtek az Aral-tó és környékének megmentése érdekében. Először olyan nagyszabású tervvel hozakodtak elő, amellyel a szibériai folyókat irányították volna át a kazah sztyeppékre – ez a terv végül nem került kivitelezésre. A jelenlegi erőfeszítések mentén, az északi résznek van esélye az esetleges feltámadásra, egy 2005-ös gátszabályozás segítségével, viszont a déli részen továbbra sem tapasztalható javulás. Üzbegisztán kormánya nagyszabású fatelepitésbe kezdett, hogy csökkentse az elsivatagodás mértékét. 

 

 

 

5 komment

Tippek az őszi ökoturizmushoz

2021. szeptember 17. 08:48 - CHIKANSPLANET

A járványidőszak alatt megnőtt a kereslet a természetközeli élmények irántMagyar Nemzeti Parkok hetén szeptember 13-19. között rengeteg izgalmas ökoturisztikai programon vehetünk résztmelyek során bebarangolhatjuk az ország legszebb természetvédelmi tájait, és közben még a helyi népszokásokba is bepillantást nyerhetünk. Az erdők, mezők, folyók felfedezése során ne feledkezzünk meg a környezetvédelemről és a felelős turistáskodás alapszabályairól sem!  

 

2019-ben 40 ezer érdeklődőt fogadott a Magyar Nemzeti Parkok hete rendezvénysorozat, és a szervezők azt remélik, hogy a járvány után idén is sokan lesznek kíváncsiak a színes programsorozatraEbben a pár napban átfogó képet kaphatunk Magyarország természeti kínálatáról, hiszen minden nemzeti park szervezett kalandtúrákkal, kiállításokkal, filmvetítésekkel és családi rendezvényekkel várja a látogatókat. A nyitó hétvége eseményeit a Gödöllői Királyi Kastélyban tartják szeptember 10-től 12-ig a Nemzetközi Környezet- és Természetvédelmi Fesztivállal együtt, a részletes programkínálat pedig itt érhető el. 

 

Hasznos tanácsok ökoturistáknak 

 

A háborítatlan természeti környezet másoknak és nekünk is több élményt nyújt, ezért a Nemzeti Parkok hetén is ügyeljünk a természet megóvására és néhány alapszabály betartására. Figyeljünk arra például, hogy ha tehetjük, kerékpárral vagy vonattal közelítsük meg a természetvédelmi területet. Amennyiben mégis autóval utazunk, célszerű barátainkkal vagy ismerőseinkkel közösen használni a gépkocsit, így minimalizálhatjuk a szükséges szén-dioxid kibocsátást.  

 

Az erdőt gyalog vagy más engedélyezett közlekedési eszközzel fedezzük fel, és semmiképp ne térjünk le a kijelölt ösvényekről. Ha ugyanis elhagyjuk az utat, akkor észrevétlenül is kárt tehetünk az értékes növényekben, ráadásul még az állatokat is elzavarjuk, amelyek megszokták, hogy az emberek a kijelölt utakon közlekednek.  

Hosszabb túrák esetén kényelmes, réteges öltözetet válasszunk, és lehetőleg kerüljük a harsány színeket. Ezáltal alkalmazkodhatunk a természethez és jobban megfigyelhetjük az ott élő lényeket. Legyünk csendesek, figyelmesek, és zenehallgatás helyett figyeljünk a természet hangjaira. Törekedjünk rá, hogy a lehető legkevesebb zajt csapjuk, mellyel nem csak az élővilág rendjét tiszteljük meg, hanem a többi túratársunkat is.  

 

Talán nem kell arra figyelmeztetnem a blog olvasóit, hogy ne szemeteljenek. Viszont szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy sokszor akaratunkon kívül is hozzájárulunk a környezetszennyezéshez. A természetjárás során nem biztos, hogy mindenütt találunk szeméttárolót. Vagy ha igen, akkor előfordulhat, hogy a közterületesek nem tudják megfelelő ütemben üríteni őket, ezért a szél vagy az állatok könnyen széthordják a bennük található hulladékot. A túra során keletkezett hulladékot inkább csomagoljuk el gondosan és vigyük magunkkal a hátizsákunkban. Próbáljuk meg szem előtt tartani, hogy ne hagyjunk nyomot magunk után a természetben.  

 

Ha több napos kirándulásra indulunk, akkor érdemes a környéken szállást keresni. Ha ugyanis a helyiek által üzemeltetett szálláshelyet vagy vendéglőt vesszük igénybe, és helyi alapanyagokból készült termékeket fogyasztunk, akkor a gazdaságot is támogatjuk. A legtöbb természetvédelmi területen ráadásul nem engedélyezett a szabadban történő sátrazás. 

 

Ha betartjuk ezt a néhány apróságot, idén ősszel is különleges élményekben lehet részünk a természetbenTalálkozzunk a Nemzeti Parkok hetén, élvezzük ki az indián nyár utolsó napsugarait!  

Szólj hozzá!

Navigare necesse est – de akkor már környezettudatosan!

2021. szeptember 11. 07:33 - CHIKANSPLANET

Számos negatívuma mellett a pandémia többek között azzal a hozadékkal járt, hogy sokunkat ösztönzött tartósabb, értékállóbb, fenntarthatóbb szokások kialakítására. Elkezdődött az iskola, a nyaralásnak tehát vége – az utazásnak azonban nem, úgyhogy nézzük is meg, hogyan lehetünk tudatosabb turisták!

Repülő helyett vonat

Bár a légiipar sok pozitív változáson ment át az utóbbi években, a gépek jelentős mennyiségű széndioxidot bocsátanak ki. Ezért, ha lehet, válasszunk inkább vonatot az úti cél eléréséhez: ez sokkal fenntarthatóbb közlekedési mód. Ha mégis repülővel utazunk, válasszunk közvetlen járatot, illetve vásároljunk olyan helyen jegyet, ahol feltüntetik az adott út emissziós értékeit.

Zöld szokásokat a bőröndbe!

Az már talán alap, hogy nem kérünk naponta tiszta törülközőt és ágyneműt a hotelszobában. Minimalizáljuk a légkondicionáló és az elektromos eszközök használatát, kapcsoljuk ki őket, amikor elhagyjuk a szobát. Válasszunk olyan szállásadót, ahol van lehetőség szelektív hulladékgyűjtésre. Városnézés közben vigyünk magunkkal újratölthető palackokat, és ne műanyag vizesflakonokat vásároljunk. A shoppingoláshoz ugyanúgy használhatunk vászonzsákot, mint otthon – csak ne felejtsük el bedobni a bőröndbe, mielőtt útnak indulunk!

Helyben vagyunk

Akár új desztinációt látogatunk meg, akár visszamegyünk egy már kipróbált helyre, tegyük a kíváncsiságunk részévé a helyiek által működtetett, lokális vendéglátóegységeket vagy élelmiszerboltokat, piacokat. Noha az egyenkénti hozzájárulás elhanyagolhatónak tűnik, milliós és milliárdos nagyságrendű turistaszámnál ennek már önmagában komoly fenntarthatósági hatása van.

Ha szuvenír, akkor lokális!

Olyan boltokban vegyünk ajándékot, ahol autentikus, helyi művészek vagy kézművesek készítik a termékeket. Ezzel támogathatjuk a munkásságukat és segíthetjük a megélhetésüket, ezeken kívül azonban a távolról importált bóvli káros környezeti hatásait is csökkenthetjük: tudatosan kerüljük el az olcsó, eldobható, rossz minőségű dolgokat, amelynek előállítása és szállítása egyaránt magas széndioxid kibocsátással jár.

Kocsi helyett séta

A séta a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja annak, hogy felfedezzük egy város szépségeit, és útközben új látványosságokra bukkanjunk. Ráadásul ezzel nemcsak pénzt spórolhatunk meg, hanem a karbon-lábnyomunkat is csökkenthetjük. Taxizás, autózás helyett válasszuk a tömegközlekedést, vagy járjuk be a környéket biciklivel! Ma már a gyerek- vagy kutyaszállítás sem lehet kifogás: remek kiegészítők léteznek ahhoz, hogy ne autóval hódítsuk meg a természetet.

Óvjuk a kulturális örökséget!

A világ leghíresebb nevezetességeit évente többmillió ember látogatja meg, ezért fokozottan ki vannak téve a rongálásoknak. Ügyeljünk rá, hogy ne okozzunk bennük sérüléseket, ne firkáljuk, véssük rá a nevünket semmire, és ne szemeteljünk az adott területen – így hozzájárulhatunk a világ kulturális kincseinek megőrzéséhez.

Irány: haza!

A koronavírus-járvány az elmúlt időszakban megnehezítette a külföldi utazást, cserébe sokaknak ráirányította a figyelmét Magyarország szépségeire. Fedezzük fel a vidéki nevezetességeket, látogassunk meg kevésbé ismert, új helyeket, fogyasszunk az ottani éttermekben és vásároljunk a helyiektől. Ennek rengeteg előnye van a fenntarthatóság szempontjából: megspóroljuk a távolsági utazással járó karbonkibocsátást, támogatjuk a lokális ipart, az ottani beruházásokat, segítjük a helyiek megélhetését, ami összességében fejleszti a nemzetgazdaságot.

Legyen a fenntartható turizmus az új norma!

Ha minél többen következetesen olyan utazási szokásokat alakítunk ki, melyekkel tiszteletben tartjuk a környezeti értékeket és a helyi közösségeket, akkor előbb-utóbb a szolgáltatók is igazodni fognak az igényeinkhez. Válasszunk olyan utazási szervezeteket, amelyek az ökoturizmus elvei szerint működnek – ilyenekből már Itthon is egyre több működik.

Ha Önöknek is van még javaslatuk, ne tartsák magukban, osszák meg velem és a többi olvasóval itt, a kommentszekcióban! Kíváncsian várom a tapasztalataikat, illetve a tippeket olyan csapatokra például, amelyek a fenntarthatóság jegyében szerveznek vidéki turisztikai programokat.

3 komment

Jó ideig maradnak még a fosszilisok az energiapiacon

2021. szeptember 03. 09:13 - CHIKANSPLANET

A tavalyi visszaesés után az idén ismét nő az igény a földgáz és az áram iránt. A megugró kereslet akkora áremelkedéshez vezetett, amelynek mértéke még a szakértőket is meglepte. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) átfogó, a hazai energiapiacot termelési és fogyasztási oldalról egyaránt megvizsgáló elemzéséből kiderül, hogy a földgáz világpiaci ára három hónap alatt 80, fél év alatt 151 százalékkal emelkedett a 2021. augusztus 6-i adatok alapján. Júniusban hazánkban egyetlen hónap alatt több mint 8 euróval emelkedett a földgáz MWh-nkénti ára, tavaly júniushoz viszonyítva pedig egyenesen a négyszeresére nőtt.

Nem túl biztató az sem, hogy a MEKH előrejelzése szerint a piaci szűkösség velünk marad: a kereslet és kínálat egyensúlyba kerülését és az árak mérséklődését csak 2023-tól várják a kereskedők.

A MEKH adatai alapján az árampiacon is komoly ármozgások zajlottak. A másnapi zsinórár olykor már meghaladta a 100 eurót is MWh-nként, az előrejelzés szerint pedig a jövő évi zsinórárak is 74 euró/MW-ra emelkedtek. Ez 50 százalékkal magasabb, mint a tavaly júniusban mért érték.

A magas áramkeresletre egyértelműen a gazdasági fellendülés és a kedvező növekedési kilátások adnak magyarázatot. Emellett a klímaváltozásnak is óhatatlan szerepe van benne: a forró nyár, a hőhullámok miatt is emelkedik a fogyasztás. Az pedig szintén befolyásolja az árakat, hogy miből is állítjuk elő az áramot.

Az éghajlati és fenntarthatósági szempontok miatt sem mellékes körülmény, milyen forrásokból elégítjük ki a fokozódó keresletet. Hazai energiatermelésünk 48 százaléka nukleáris, 22 százaléka földgáz eredetű, a megújulók aránya pedig 21 százalék. Noha utóbbiak részaránya folyamatosan emelkedik, aligha tagadható, hogy van még hova fejlődnünk ezen a téren.

A hazai adottságok alapján teljesen világosan látszik, hogy a földgáz az a sajnálatosan szükséges rossz, tehát fosszilis energiaforrás, amely még jó ideig energiagazdálkodásunk része lesz. Ahhoz ugyanis, hogy a fogyasztók igényeit ki tudjuk elégíteni, hogy állandó energiamennyiséget tudjunk biztosítani számukra, jó ideig még szükség lesz egy jól tárolható, könnyen felhasználható energiaforrásra, ami kiegyenlíti a fogyasztást és a termelést. Az időjárásfüggő megújulók relatíve rosszul szabályozhatók, a tárolásuk is komoly kihívásokat okoz, ezért a földgáz még hosszú évtizedekig velünk marad.

Sőt, abból a szempontból kimondottan kulcsszerepet tölt be jó ideig azáltal, hogy a szaporodó megújuló energetikai fejlesztésekkel egyre nagyobb az igény a kiegyenlítő energetikai szolgáltatásokra. Ennek ugyanis a magyar viszonyok között a rugalmas és magas hatékonyságú gázmotoros kapacitások az ideális eszközei, természetesen a fenntarthatóság szigorodó keretrendszerének maradéktalanul megfelelve.

A MEKH elemzéséből remekül körvonalazódik, hogyan csökkent jelentősen az energiafogyasztás a világjárvány hatására, majd hogyan fordult át a trend a lezárások feloldása után gazdasági fellendüléssel párhuzamosan. Ez ugyan egyszeri jelenség volt, a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási körülmények azonban visszatérően okoznak majd jókora kilengéseket az energiapiacon: az extrém forróság ugyanúgy, mint a kemény mínuszok. Ezek megfelelő kezeléséhez pedig jó darabig még a földgáz lesz az optimális megoldás.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a https://www.vg.hu/ VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2021.09.02-án.

 

Szólj hozzá!

Konganak a vészharangok, visszafordíthatatlan a klímaváltozás?

2021. augusztus 19. 07:50 - CHIKANSPLANET

Szinte naponta jelennek meg újabb és újabb tudományos jelentések, kutatások vagy épp felhívások, amelyek a globális klímaváltozásra hívják fel a figyelmet. A tudósok szerint az utolsó előtti pillanatban vagyunk, hogy még tehessünk valamit azért, hogy klímánk ne váljon a bolygó nagy részén elviselhetetlenné.  A helyzet tehát nem reménytelen, de radikális változásokra van szükség, hogy ne legyen ennél rosszabb.

Vörös jelzés az ENSZ-től

A legnagyobb visszhangot az ENSZ alá tartozó Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) friss jelentése kapta, amely „vörös jelzést” adott ki. A döntő pillanatban vagyunk és sürgősen cselekednünk kell az éghajlat védelméért, mert ha tovább folytatjuk a klíma- és természetpusztító tevékenységeket, a század végére 2-3 fokos emelkedés állhat be, ami felmérhetetlen következményekkel járhat.

A tanulmány azonban így is próbál optimista maradni, a szakemberek szerint ugyanis, ha az elkerülhetetlen plusz 1,5 Celsius fokos limitet nem lépjük át, akkor még az igazán jelentős klímaváltozást és annak beláthatatlan hatásaitól meg tudjuk óvni a jövőnket. A klímatudósok szerint a limitátlépést csak akkor tudjuk megakadályozni, ha gyorsan (még ebben az évtizedben) és drasztikusan csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A jelentés nyolc év tudományos eredményeit fogja össze, 14 ezer kutatást dolgoztak fel hozzá és a végleges eredményt számos tudományos vita előzte meg.

A Greenpeace részletesen összefoglalta a tanulmány főbb megállapításait, és azokat a folyamatokat, amelyekben komoly lehetőségeket és bíztató jeleket lát. Az összefoglaló itt érhető el.

Eltűnő szigetországok?

Az IPCC jelentéshez szorosan kapcsolódva az éghajlatváltozás hatásainak kitett több tucat kis szigetország a közelmúltban arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy mentse meg jövőjüket, amelyet a tengerek emelkedő szintje fenyeget.

 

"Meg kell fordítanunk a trendet, amit az emberiség hatása gyakorol a klímaváltozásra" - szögezte le Diann Black-Layne, Antigua és Barbuda nagykövete, a Kis Szigetországok Szövetségének klímaügyi főtárgyalója. Ez a szövetség 39 országot tömörít, köztük Kubát, Jamaicát, Pápua-Új-Guineát és a Maldív-szigeteket, amely a világ legalacsonyabban fekvő országa.

„Még akkor is fél méterrel emelkedhet a tenger szintje, ha sikerül megállítani a felmelegedést 1,5 Celsius foknál” - tette hozzá. A szigetországok hangsúlyozták: a világ minden kormányának jelentős lépéseket kell tennie azért, hogy a párizsi klímacéloknak megfelelően 1,5 Celsius foknál ne emelkedjen jobban a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időszakhoz képest. Az IPCC szerint 2030 körül a világ eléri ezt a szintet, tíz évvel korábban, mint azt három éve gondolták.

 

Összeomlik a Golf-áramlat?

És ha mindez nem lenne elég, megjelent a Nature Climate Change-ben egy tanulmány, amelyben a kutatók a Golf-áramlat helyzetére hívják fel a figyelmet. A tudósok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az Atlanti-óceán körforgási rendszere (Atlantic Meridional Overturning Circulation, AMOC) gyengül. Ez az a rendszer, amely meleg, sós vizet szállít a trópusokról Észak-Európához, majd az óceán mélyén hidegebb vizet küld vissza – emlékeztet a The Washington Post. A jelek szerint az AMOC bármikor "kikapcsolhat", ami nemcsak komoly hőingadozásokat, de más drámai változásokat is okozhat a globális időjárásban.

Bár a tudósok nem tapasztalták az AMOC lassulását, ugyanakkor a több mint egy évszázadnyi óceáni hőmérsékletre és sótartalomra vonatkozó adatok alapján úgy tűnik, több, a keringés erősségére közvetlenül ható tényezőben is jelentős változás állt be. Mindez azt jelenti, hogy a rendszer érzékenyebbé vált a változásokra, így pedig a globális felmelegedés könnyen beavatkozhat a működésébe

Ha a Golf-áramlat leáll, az nemcsak rendkívüli hideget hozhat Európába és Észak-Amerika egyes részeire, de megnövelheti a tengerek szintjét az Egyesült Államok keleti partjánál, és megzavarhatja a monszunokat, amelyek vízzel látják el a világ jelentős részét.

Az elemzésből az nem derül ki, hogy a rendszer összeomlása mikor következhet be, de úgy vélik a tudósok, már önmagában az, hogy a fordulópont ennyire közel van, azonnali és komoly cselekvést igényel.

 

22 komment

Tasmania a világ előtt

2021. augusztus 13. 09:41 - CHIKANSPLANET

Ha feltennénk a kérdést, melyik állam érte már el a világon, hogy nettó nulla legyen az üvegházhatású gázok kibocsátása, biztos kevesen említenénk Tasmaniát. Pedig az Ausztrál szövetségi állam a globális energiapiacon éllovasnak számít, hiszen 100 százalékban megújuló energiaforrásokból tartja fenn magát. Érdemes ezért megnézni, milyen tapasztalatokat hozott az átállás. 

 

Tasmania már 2015-ben elérte, hogy nettó nulla legyen az üvegházhatású gázok kibocsátása az államban, tavaly november óta pedig csak megújuló forrásokat használ az energiatermelésben. Ez nagyban köszönhető természeti adottságainak, amelyeket maximálisan ki is használ az ország. 

 

Világgazdasági Fórum (WEF) elemzésében vizsgálta meg, milyen jövő várhat Tasmania energiapolitikájára, másrészt pedig, hogy a világ mit tanulhat a sziget sikeréből. 

 

A természeti adottságokat kell alapul venni 

A tanulmány szerint az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy az országban területileg nagyon eltérőek az eredmények, vagyis a természeti adottságokat más országokban is figyelembe kell venni. Tasmania ugyanis igencsak bővelkedik csapadékos időszakokban, ami kedvező a vízenergia felhasználásához, a szeles északi területek pedig támogatják a szélenergia felhasználását. 

Emellett az államban hatalmas kiterjedésű erdős területek találhatók, melyek alapvetően járulnak hozzá a nettó karbonsemleges gazdasághoz, hiszen az erdők óriási mennyiségben képesek szén-dioxidot elnyelni a légkörből. 

 

Hosszútávú tervek: áramexport 

 

Az állam vezetése azonban nem elégszik meg az elért célokkal, tervük az, hogy 2040-re 200 százalékos legyen a megújuló energiaforrások felhasználása. Ez azt jelenti, hogy a sziget kétszer annyi villamos áramot termelne, mint amennyi a szükséglete. A többletet külföldre értékesítenék.  Az export jelentős része a közeli Victoria államba irányulna, és ennek érdekében már el is készültek a 3,5 milliárd ausztrál dolláros, Marinus Link nevű összekötő tervei, melyeken keresztül 1500 megawatt energiakapacitás juthatna el Tasmaniából Victoriába.  

 

Amiben fejlődni kellene 

 

Az elemzés kiemeli, hogy azért van még hova fejlődnie a tasmaniai modellnek. Mert bár az összesített teljesítmény kitűnő, a dekarbonizációs folyamatot minél több iparágra ki kellene terjeszteni a jövőben. Emellett hozzáteszik azt is, hogy a szigetállamnak nincs hivatalos, jogszabályba foglalt dekarbonizációs célja. Ez azért lenne fontos, mert ezzel lehetne rögzíteni a jelenlegi folyamat visszafordíthatatlanságát. 

 

A WEF elemzése kiemeli azt is, hogy bár a nettó nullás szén-dioxid kibocsátás látványos eredmény, Tasmania még így is évi több mint 8,36 millió tonna kibocsátásért felelős, ráadásul az iparágak 2005 óta 4,5 százalékkal növelték a szén-dioxid-kibocsátásaikat. Vagyis Tasmania rendkívül szerencsés helyzetben van a hatalmas erdőségek miatt (melyek megőrzése szintén kritikusan fontos), a WEF szerint bőven lehetne még dolgozni a gazdasági szektorok károsanyag-kibocsátásának visszafogásán. 

 

Az elemzés végső konklúzióként megállapítja, hogy az ország példája jól mutatja, érdemes odafigyelni az egyes országok és térségek sajátosságaira, és sokat lehet tanulni a kiváló számok mögött álló részletekből is. 

Szólj hozzá!

Visszafordíthatatlan a klímaváltozás?

2021. augusztus 06. 09:00 - CHIKANSPLANET

Rémisztő képet fest a jövőről (és a jelenről) az a több ezer kutató, akik a közelmúltban megjelent tanulmányukban elemezték a Föld „életjeleinek” gyengülését, és ezek várható hatását. Következtetésik szerint valószínűleg már túlléptünk azon ponton, ahol a klímaváltozást még meg tudnánk fordítani. 

 

A  BioScience című szaklapban jelent meg az a cikk, amely a világ több mint 10 ezer vezető kutatójának eredményeit és következtetéseit foglalja össze a klímaváltozásról. 

 

A tudósok két évvel ezelőtt szólították fel először a világ kormányait, hogy nyilvánítsák ki a globális klímavészhelyzetet. Most már úgy látják, hogy a világ országainak vezetői kudarcot vallottak abban, hogy a probléma okával, a bolygó kizsákmányolásával foglalkozzanak. Azt írják, példa nélküli módon megemelkedett a klímaváltozáshoz köthető katasztrófák száma, kezdve a tikkasztó hőhullámoktól az áradásokon és ciklonokon át a tűzvészekig. 

 

Vizsgálataik szerint a Föld életjeleinek tekintett 31 mutatóból 18 rekordszinten áll. 

Ezek között szerepel például az üvegházhatású gázok kibocsátása, a gleccserek vastagsága és az erdőirtás is. Rámutatnak tanulmányukban arra is, hogy bár a koronavírus-járvány miatt az üvegházhatású gázok kibocsátása összességében csökkent, de a szén-dioxid és a metán szintje 2021-re rekordot döntött. A 15 évvel ezelőtti szinthez képest 31 százalékkal gyorsult a gleccserek olvadása, és 2020-ban rekordmértékben csökkent a brazíliai őserdők mérete, ami miatt a terület a szén-dioxid megkötése helyett nettó széndioxid-kibocsátó lett. 

 

Visszafordíthatatlanná vált? 

 

A cikk szerzői szerint a bizonyítékok arra utalnak, hogy vészesen közelít az a pont, de lehet, hogy már túl is léptünk rajta, amely után drámai és helyrehozhatatlan klímaváltozásra kell számítani. 

 

Ez azt jelenti például, hogy évszázadokra felolvadhat Grönland és az Antarktisz jégtakarója. Visszafordíthatatlan lehet a melegedés miatt veszélyeztetett korallzátonyok helyzete is, amelyektől félmilliárd ember léte függ. 

 

Mi a megoldás? 

 

A tudósok gyors és radikális lépéseket sürgetnek. Véleményük szerint fel kell számolni a fosszilis energiahordozók felhasználását, mérsékelni kell a szennyezést, helyre kell állítani az ökoszisztémákat, növényi alapú étrendre kell áttérni, szakítani kell a jelenlegi növekedési modellekkel és stabilizálni kell a bolygó népességét ahhoz, hogy megállítsuk a klímaváltozást. 

8 komment

Világ városlakói, meneküljetek?

2021. július 30. 10:59 - CHIKANSPLANET

Felfoghatatlanul sok áldozat, sokkoló képek: idejük javát békés csordogálással töltő folyók pusztítottak nemrég Belgium és Németország egyes részein, rengeteg fájdalmat és eurómilliárdokban mérhető károkat okozva. Tetszik vagy sem, az éghajlatváltozás hasonlóan tragikus következményű jelenségek képében és akár napi rendszerességgel szembesít minket azzal a nemtörődömséggel, amellyel az emberiség az elmúlt években, évtizedekben, sőt évszázadokban a környezet iránt viseltetett: az árvizek mellett aszályokkal, szélsőséges időjárással, erdőtüzekkel.

Ahogyan annak az eltökéltségnek is megisszuk a levét, ahogy a természetből vagy előle a városokba menekültünk. Ezekben él jelenleg a világ népességének több mint a fele, a század közepére pedig már csaknem 70 százaléka. Csakhogy ez az erőltetett ütemű urbanizáció úgy zajlott és zajlik, hogy a városi területek nagy része partvidékeken, ártereken vagy szigeteken található. Olyan helyeken tehát, amelyek kiemelten kitettek az éghajlatváltozás által okozott időjárási anomáliáknak.

Márpedig ezek súlyossága és gyakorisága egyaránt emelkedik. Az ENSZ 2018-as jelentése szerint 1998 és 2017 között 1,3 millió ember halálát okozták a felbolyduló klimatikus viszonyokra visszavezethető természeti katasztrófák. Jelenleg nem látni arra utaló jelet, hogy a trend megtorpanna, sőt. Néhány példa csak: a városias élőterek több mint 90 százaléka vízparton van. A vízszint emelkedése és az áradások több mint 800 millió ember életét fogják felforgatni a század felére – áll a McKinsey és a C40 Cities Climate Leadership (az éghajlatváltozás hatásainak tompítása iránt elkötelezett nagyvárosok szervezete) friss, közös elemzésében. Ebből az is kiderül, hogy 2050-re a jelenlegi 200 milliónál nyolcszor több földlakó mindennapjait keserítheti meg a tartós és szélsőséges hőség, vízhiánnyal pedig 650 milliónak kell majd szembenéznie.

Dermesztő kilátások ezek mind a 7,85 milliárdunknak, akik nagyjából három év múlva már nyolcmilliárdan lakjuk a bolygót. Ugyanígy nem az optimizmust táplálja az sem, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás jellemzően csupán egy a sok egymással versengő prioritás közül a korlátozott városi erőforrásokért folytatott versenyben.

A kutatás szerzői úgy vélik, mivel minden város más-más éghajlati kockázatokkal szembesül, és azoknak eltérő mértékben vannak kiszolgáltatva, egyedi intézkedésekre van szükség. Ezek között nagy népszerűségnek örvendenek a természetalapú megoldások. Az utcák melletti fák ültetése, a folyók vízgyűjtőinek kezelése vagy a fenntartható, a mesterséges beton- és aszfaltfelületek visszaszorításával járó települési szintű vízelvezetési megoldások nem szorulnak magyarázatra környezeti szempontból sem. Ráadásul könnyen megvalósíthatók, és ténylegesen hozzásegítik a városokat ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a klímaváltozás kihívásaihoz.

Szintén fontos megállapítás, hogy a városok ellenállóképességének rendszerszintű javításához ismertebbé kell tenni az éghajlati kockázatokat, tudatosabban kell felmérni a kockázatokat, kialakítani és optimalizálni a vészhelyzeti válaszlépéseket, hogy az így szerzett felkészültséget be lehessen építeni a várospolitikába. Nem mehetünk el szótlanul a méltányosság mellett sem, hiszen azt aligha kell bizonygatni, hogy az éghajlatváltozás okozta katasztrófák nagyobb veszélyt jelentenek az idősekre, az alacsony jövedelműekre, egyes kisebbségi csoportokra, vagy például a fogyatékkal élőkre nézve.

A felsoroltakhoz elengedhetetlen a kellő helyismeret, valamint az azonnali cselekvés. A természet most visszaüt, pontosabban visszahullik ránk annak a következménye, ahogy módszeresen kizsigereltük. De a következmények nagyban múlnak azon, mennyire leszünk felkészültek, ellenállók és alkalmazkodók mi, városlakók.

7 komment

Környezetszennyező cementipari óriások: van-e alternatívájuk?

2021. július 23. 10:52 - CHIKANSPLANET

A cementgyártás az egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó iparág: a világ teljes kibocsátásának 8 százalékáért felel. A légszennyezéshez nem csak az anyag előállításához felhasznált energia járul hozzá, hanem a mészkő feldolgozásának módja is. Ezt a problémát hidalná át a német tulajdonú HeidelbergCement, akik bejelentették, hogy teljesen karbonlegessé akarják tenni az egyik svédországi üzemüket. De vajon képesek rá? 

A cement az építőiparban leggyakrabban használt kötőanyag. Gyártásakor a kibányászott nyersanyagokat (mészkövet és agyagot) összekeverik, megőrlik, majd egy forgó csőkemencében 1450 Co-ra hevítik. Az égetés során úgynevezett klinkerásványok keletkeznek, melyek a cement alapját képezik. Ehhez keverik hozzá a különböző adalékanyagokat, melyeket finomra őrölve végül összeáll a végtermék, a cement. 

Az eljárás során különböző anyagok szabadulnak a levegőbe, például kén-dioxid, nitrogén-oxidok, hidrogén fluoridok és nehézfémek. A gyárak folyamatosan ellenőrzik a kibocsátásukat emissziómérő berendezésekkel, a határértékek betartását pedig filterek és különféle füstgázkezelési eljárások teszik lehetővé. De van ezen kívül még egy bökkenő: a cementgyártás a fosszilis tüzelőanyagok használata után a második legnagyobb szén-dioxid kibocsátó. Egy tonna cement gyártása technológiától függően körülbelül 400-650 kg szén-dioxid kibocsátásával jár. 

A cementipari szén-dioxid-kibocsátásnak két forrása van: a legnagyobb mennyiség a mészkő égetése során keletkezik. A másik forrás a gyár energiaigénye: ide tartozik a kemencék fűtése, az őrlés, a szállítás és az előállításhoz kapcsolódó további lépések. Utóbbiak kisebb mértékben járulnak hozzá a gyárak környezetszennyezéséhez, és különböző zöld fejlesztésekkel csökkenthetők is, például a fosszilis tüzelőanyagok mellőzésével vagy az energiahatékonyság javításával. De a mészkő dekarbonizációja során keletkező szén-dioxid mennyisége gyakorlatilag nem csökkenthető, legalább eddig nem tudtak rá megoldást az iparági szakértők. 

Új korszak a cementgyártásban? 

És itt jön képbe a HeidelbergCement újítása: ők olyan technológiát alkalmaznának a svédországi Gotland szigetén található gyárukban, melynek segítségével képesek lennének elnyelni a gyár teljes szén-dioxid kibocsátását. A megfogott szén-dioxidot aztán az Északi-tenger alatt helyeznék el olyan üregekben, melyeket a fosszilis üzemanyagok kitermelése miatt hoztak létre. 

Tehát a gyár üzemeltetése továbbra is termelne szén-dioxidot, de összességében többet tudna megkötni, mint amennyit kibocsát. A cég vezetője szerint mire 2030-ra befejeződnek az átalakítási munkák, a gyár szén-dioxid megkötő képessége elérheti az évi 1,8 millió tonnát. Igaz, azt még nem specifikálták, hogy pontosan milyen technológiákról is lenne szó. Egyesek pedig attól félnek, hogy a tenger alatti tárolásnak lennének negatív következményei, például helyhiányra hivatkozva még több olajat és földgázt termelnének ki. (Bár ez utóbbi feltételezést határozottan cáfolta a gyár.)

Akárhogy is, a cementgyártás zöldebbé tétele nem halogatható: a környezetet olyan mértékben terhelő iparágról van szó, melynek minél hamarabb fenntartható megoldásokkal kell előállnia. 

4 komment

Útmutató a zöld marketinghez

2021. július 16. 09:55 - CHIKANSPLANET

Már többször is írtam a greenwashingról, azaz a cégek és nagyvállalatok félrevezető marketingkommunikációjáról, melynek során “zöldebbnek” tüntetik fel magukat, mint amilyenek valójában. Legutóbb fogyasztói oldalról boncolgattam a jelenséget, hogy felismerjük, ha egy gyártó vagy egy termék megtéveszt minket. Most pedig nézzük, milyen fogyasztóvédelmi követelményeknek kell megfelelniük a zöld reklámoknak.

 

A Gazdasági Versenyhivatal nemrég kiadott egy tájékoztatást a vállalkozások számára, mely a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok megítélése tekintetében nyújt lehetséges értékelési szempontokat. Az elmúlt évek piackutatásai szerint ugyanis egyre nőnek a fogyasztói elvárások a gyártók környezetbarát működését illetően, és növekszik azon vásárlók aránya is, akik figyelembe veszik fogyasztásuk környezetre gyakorolt hatását. Az Európai Bizottság által végzett 2020-as felmérés szerint a magyar háztartások 22,6%-ában többnyire figyelembe veszik a vásárlások környezeti hatásait, és ez a szám évről évre egyre növekszik. Az uniós háztartások 67%-ában, a hazai háztartásoknak pedig a 71,7%-ában fizettek már többet egy termékért, ha annak feltételezhetően pozitív környezeti hatásai voltak.

Érthető tehát, hogy a vállalatok hangzatos zöld állításokkal igyekeznek vonzóbbá tenni termékeiket. Csakhogy a környezetbarát és fenntartható működésre vonatkozó jeligék nem minden esetben képviselnek valódi értéket. A cégek nem feltétlenül rossz szándékból mossák zöldre termékeiket: sokan csak figyelmetlenségből vagy tájékozatlanságból közölnek kifogásolható állításokat. Egy nemzetközi fogyasztóvédelmi hatóságokat tömörítő szervezet 2020-ban kutatást készített, amelyben ötszáz honlapot vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy az ott közölt környezetvédelmi állítások megfelelnek-e a fogyasztóvédelmi előírásoknak. Azt találták, hogy a weboldalakon szereplő szlogenek 40%-a valószínűsíthetően nem volt jogszerű, mert például túl általánosan fogalmaztak vagy úgy használtak fenntarthatóságra vonatkozó jelzőket, hogy nem fűztek hozzá semmilyen magyarázatot. 

Van még tehát hova fejlődniük a vállalkozásoknak, ha tudatosságról van szó, és ebben nyújt segítséget a GVH útmutatója is. Általános alapszabály, hogy a reklámállításnak egyértelműnek és konkrétnak kell lennie, pontosan ki kell derülnie, hogy mire vonatkozik a kijelentés. Az is elvárás, hogy a reklám ne legyen túlzó, ne hallgassa el a környezetre gyakorolt negatív hatásokat, tartalma valós és megfelelő módon igazolható legyen. 

A hiteles és korrekt tájékoztatás első sorban azért fontos, mert a jogsértés adott esetben komoly pénzbírsággal és presztízsveszteséggel járhat. Az egyik szolárium hálózat például 7 millió forint bírságot kapott amiatt, mert bioszoláriumként hirdette magát, anélkül, hogy megjelölte volna, mit ért a „zöld bio”, „bio” és a „természet erejével” típusú állítások alatt. Ugyanakkor a pontos tájékoztatás versenyelőnyhöz is juttathatja a cégeket. Hiszen minél közérhetőbben kommunikálnak a termékük környezeti jellemzőiről, annál könnyebben és magabiztosabban dönthetnek a fogyasztók a versengő termékek között.

Szólj hozzá!

Hatékonyabb a hegyek közé telepített napelem

2021. július 12. 08:51 - CHIKANSPLANET

A napelemek hatékonyságának növelése fontos kutatási és fejlesztési terület. Itt a blogban is többször írtunk már arról, milyen irányokban gondolkodnak a tudósok – elég csak a világűrbe tervezett napelemekre gondolni. A svájciak azonban most egy nagyon egyszerű és kézenfekvő módot találtak a hatékonyság növelésére, ami ráadásul még lélegzetelállító látványt is nyújt. 

 

Svájc ugyanis egy magaslati víztározóra telepített napelemparkot, ami a mért eredmények alapján másfélszer jobban teljesít az alacsonyabban kihelyezett napelemeknél.  

 

A svájci Alpok déli részén 1810 méteren, a hegyek között található a Lac des Toules mesterséges víztározó, ennek felületén hozták létre az úszó napelemparkot. A kivitelezést végző Romande Energie tervei szerint a projekt végére a tó 35 százalékát fedik majd le a mozgatható panelek, összesen 67 ezer négyzetméteren. 

 

A svájci park különlegessége, hogy ez az első ilyen magasságban telepített napelem projekt, ráadásul kiemelkedő teljesítményt is hoz. Mert hiába zordak az időjárási körülmények (időnként -30 fokos fagy), a hegyvidéki viszonyok felerősítik a napsugárzást, így akár 50 százalékkal több energiát nyerhetnek majd ki a napelemek segítségével, mint amennyit az alacsonyabban fekvő területen hasznosítottak volna. A létesítmény jelenleg évente 800 000 kWh villamos energiát termel, ami 220 háztartás áramellátására elegendő, a terjeszkedést követően várhatóan csaknem 23 millió kilowattórát fognak kitermelni évente.  

 

Mivel a tavat évente leeresztik, és így minimális élővilággal rendelkezik, ezért a farm környezeti hatása elhanyagolható, ami a megújuló energiaforrásoknál igen jelentős szempont. További előnye, hogy a hó visszaveri a napfényt, ami szintén segíti az energiatermelés hatékonyságát. A téli hónapokban ráadásul ilyen magasságban kisebb a köd kialakulásának esélye, így több a besugárzás. A tulajdonos szerint a napelem panelek hideg időben még hatékonyabban is működnek, mint melegben. 

 

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a hegyek között a tavon úszó napelempark micsoda látványt nyújt, nem csoda, hogy turisztikai látványosságként is megállja a helyét. Érdemes megnézni az Euronews riportját a részletekért és a fantasztikus látványért. 

 

5 komment

Melegszik a Föld – és ezt már a NASA is megmérte

2021. július 02. 08:51 - CHIKANSPLANET

Elérte hazánkat az első igazi nyári hőhullám, napokon keresztül érvényben volt a vörös riasztás a tartósan extrém meleg miatt. Ha máskor nem is, ilyenkor azért mindenkinek eszébe jut a globális felmelegedés – amelynek most újabb bizonyítékát épp a NASA hozta nyilvánosságra.

A NASA és a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) tudósai a közelmúltban publikálták közös tanulmányukat, amelyben a Föld energiaelnyelését vizsgálták. A tanulmányban megállapították, hogy bolygónk energia-egyensúlytalansága 2005 és 2019 között majdnem megkétszereződött, azaz a Föld rendszerei több energiát fognak fel, és a bolygó ezáltal melegszik. Tudnunk kell, hogy ez a jelenség nem új vagy egyedi, a kutatók szerint azonban a növekedése aggasztóan nagy.

 

Az energia-egyensúlytalanságot kimutatják a műholdas megfigyelések, illetve az óceánokon úszó szenzorok adatai is. Ezek az úszó adatgyűjtők teszik lehetővé, hogy meg lehessen becsülni, milyen ütemben melegednek fel az óceánok. Mivel az óceánok fogják fel a többletenergia 90 százalékát, a műholdas szenzorok adatainak összhangban kell lenniük az óceánok hőmérsékletváltozásával.

 

A NASA kutatója és a tanulmány vezetője, Norman Loeb szerint ez a két, egymástól függetlenül megfigyelési mód mutatta most meg, hogy mennyit változott a Föld energia-egyensúlytalansága.

 

A változás oka a szén-dioxid alapú gázok kibocsátásában kereshető. Mivel ezeknek a gázoknak a kibocsátása nő, a hőt a Föld légkörében tartják, ezáltal felfogva azt a sugárzást, amely visszasugározna a világűrbe. Ez a folyamat egyfajta felmelegedést okoz, amely felelőssé tehető a jég- és hóolvadásért. A vízpárolgás növekedése és a felhők változása pedig tovább súlyosbítják a felmelegedést – állapították meg a kutatók.

 

Az energia-egyensúlytalanság megkétszereződését tehát részben az üvegházhatású gázok és a vízpára növekedése, valamint a felhők és a jég csökkenése okozza. A kutatók szerint a Csendes-óceánon végbemenő természetes jelenség, amikor a vízfelszín hőmérséklete eltolódik hidegből meleggé, valószínűleg szintén jelentős szerepet játszik az energia-egyensúlytalanság felerősödésében.

 

A kutatók szerint ez a kutatás csak bepillantást enged a hosszú távú éghajlatváltozás lehetséges hatásaiba, és nem lehet minden bizonyossággal megjósolni, hogy milyenek lehetnek a következő évtizedek a Föld energia-költségvetésének egyensúlya szempontjából.

 

Ugyanakkor azt is megállapítják, ha a hőfelvétel sebessége nem lassul, nagyobb éghajlatváltozásokra kell számítani, ami már minden bizonnyal hatással lesz a mindennapi életünkre is.

 

Forrás: Guardian

27 komment

Mekkora a jeti karbonlábnyoma?

2021. június 25. 08:43 - CHIKANSPLANET

Rendkívül érdekes témát feszegetett egy minapi konferencián Jelasity Radován, a Magyar Bankszövetség elnöke. Azt boncolgatta, hogy vajon mikor honosodhatnak meg a magyarországi banki gyakorlatban olyan eszközök, amelyekkel nem csupán támogatni lehet a fenntarthatóságot, hanem akár fel is gyorsítható az oda vezető folyamat. A konkrét példában szelektív hitelezésről volt szó: arról, hogy a bankok más kondíciókkal finanszírozhatnák a zöld- és a kevésbé zöld cégeket vagy projekteket.

Így a környezetet nem vagy csak alig kímélő megközelítéseket felárakkal lehetne „honorálni” – feltéve, hogy adottak az eszközök, amelyekkel a bankok különbséget tudnak tenni ebből a szempontból vállalat és vállalat között.

Tény, hogy akár fenntarthatóságról, akár körforgásos gazdaságról beszélünk, nehéz egyértelműen megítélni, mi tekinthető releváns és sikeres gyakorlatnak. Az semmiképpen, ha a telephelyekre gondosan kihelyezett veszélyeshulladék-gyűjtők tartalma – sajnos az életből vett, idei példa – a kommunális szemétben végzi.

Mint ahogyan az sem számít modellértékűnek, ha egy cég tetemes összegeket költ arra, hogy zöldként tüntesse fel a tevékenységét a közvélemény előtt, miközben valójában alapvető fenntarthatósági kritériumoknak sem képes megfelelni – bizony, még manapság is gyakran ütközünk a greenwashing jelenségébe.

Az viszont örömteli, hogy rohamosan terjed az ökológiai lábnyom mérséklésére irányuló megközelítés. Ebben az is közrejátszik, hogy lassan teljesen kivész a köztudatból az a korábban uralkodó szemlélet, amely szerint a fenntarthatóság állami, politikai vagy legalábbis szabályozói feladat lenne. Meglepő módon ez nem csupán a közvéleményben volt elterjedt nézet, hanem az üzleti szféra nagy részében is általánosnak számított: a szabályozástól és „odafentről” várták a megváltást, a megoldásokat. Szerencsére ez az elvárás egyre határozottabban tolódik a vállalatok felé, amelyek bele is állnak ebbe a kitüntetett szerepbe. Az üzleti szektornak vitathatatlanul nagy az ereje és a befolyása, érdemi hatást azonban abban az esetben tud gyakorolni, ha ereje és befolyása minden fontos részletre kiterjed.

Ehhez két dologra van szükség.

Az első annak felismerése, hogy a fenntarthatóság üzleti kategóriává érett, amelyet a profittal egy lapon lehet és szabad említeni.

A másik a kooperáció: a környezeti rendszer összetettsége érdemi és hathatós együttműködést vár el az üzleti szereplőktől – akár azon az áron is, hogy ki kell lépni a hagyományos pia­ci verseny köréből.

És ha már erő és befolyás, a vállalatoknak nem elég az elszánás és a példamutatás szintjén tetemes erőforrásokat mozgósítaniuk: a fenntarthatósághoz konkrét megoldásokra van szükség. Tevékenységüket leginkább ezek alapján lehet megítélni, ehhez kifinomult eszközöket szállítanak az ESG- (Environmental, Social and Governance) minősítést végző intézmények.

A környezeti, társadalmi és vállalatirányítási aspektusokra kiterjedő megbízhatósági vizsgálatot nyugodtan tekinthetjük afféle fenntarthatósági auditnak: hasonló az üzenetértéke, mint egy független könyvvizsgáló által hitelesített mérlegé és eredménykimutatásé.

Az ESG csak nemrég fordult be a sarkon, azonban lóhalálában közelít felénk. Noha ma még talán kuriózumnak számít a minősítés megszerzése, meggyőződésem szerint pár éven belül nem lehet meglenni nélküle. A klímavédelem mind hangsúlyosabbá válása radikálisan alakítja át a fenntarthatósággal összefüggő befektetői mentalitást is, így hamarosan elvárássá érik egy ESG-értékelés megléte. És ettől a perctől fogva ez már pénzben mérhető versenyelőny, hiszen amelyik cég ebben élen jár, az ebből a szempontból megelőzi a többieket.

Azok a vállalatok pedig, amelyek nem rendelkeznek vele, egyre inkább a saját bőrükön tapasztalják meg azt a napról napra fájdalmasabb versenyhátrányt, amelyet a minősítés hiánya okoz.

Ráadásul előbb vagy utóbb azzal is szembesülnek majd, hogy drágább hiteleket kapnak a bankoktól, mint azok a versenytársaik, amelyek igazoltan zöldek.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a https://www.vg.hu/ VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2021.06.24-én.

2 komment

Klímasemleges szobrok és jégtömb-installációk: így jelenik meg a fenntarthatóság a művészetben

2021. június 18. 09:35 - CHIKANSPLANET

Nemrég olvastam róla, hogy Olaszországban 15 ezer euróért adtak el egy láthatatlan, anyagtalan szobrot az Art-Rite kortárs művészeti galériában. Salvatore Garau alkotása lényegében egy 150x150 cm-es térből áll, amelyre oda kell képzelnünk a szobor formáját, legyen bármilyen is az. A művész egy interjúban kiemelte, hogy szerinte azért különleges az installációja, mert „egyáltalán nincs ökológiai lábnyoma.” Ez a világsajtó által felkapott hír elgondolkodtatott: hogyan hat a fenntarthatóság a művészetre?

Június 5-én volt a környezetvédelem világnapja, ami rengeteg izgalmas megmozdulásra és párbeszédre ráirányította a figyelmünket. A közösségi médiában sok szó esett arról, hogy a fenntartható életvitel többé nem csak egy furcsa hobbi vagy az aktivisták kiváltsága, hanem mindannyiuk közös ügye. Épp ezért nem meglepő, hogy a kortárs művészeket is egyre inkább megihleti a közelgő klímakatasztrófa.

Az idén tavasszal megrendezett „Levegőt!” OFF-Biennale Budapest kortárs képzőművészeti fesztivál arra kereste a választ, hogy mit tehet a művészet, amikor tudományos tények helyett sokszor összeesküvés-elméletek és mítoszok hatják át a közbeszédet, mint a klímaváltozás esetében is. „Az OFF-Biennálén szereplő projektek nem csupán rámutatnak a problémákra, hanem a kritikán túlmenően hol utópisztikus, hol játékos, hol nagyon is kézzelfogható javaslatokkal élnek” – írják a rendezvénysorozat weboldalán.

Érdemes ellátogatni az OFF oldalára, ahol részletesen megismerhetjük a bemutatott alkotásokat. De én külön kiemelném a számomra leginkább érdekes Aerocene Explorer nevű felfújható, lebegő szobrot, amely fosszilis energiák nélkül, pusztán a Nap és a szél energiáját használva emelkedik a magasba. A művet a Massachusetts Institute of Technology (MIT) meteorológus kutatóival fejlesztette ki Tomas Saraceno. A Budapest felett lebegő alkotás arra ösztönöz minket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi történne, ha nem a természetet kihasználva, hanem annak erőivel együttműködve utaznánk.

A nemzetközi színtéren is találunk nagyon izgalmas példákat a művészet és a klímavédelem találkozására. Ludovico Einaudi zongoraművész például egy úszó jégtáblán adott elő a Jeges-tengeren sodródva a Greenpeace „Save the Arctic” kampányának részeként. A háttérben jól látható és hallható, ahogy nagy jégdarabok omlanak le a jégfalból, amelyre Einaudi is felfigyel a játék közben, amit természetesen a kamerák is rögzítettek. De megemlíthetjük Olafur Eliasson dán-izlandi művész Ice Watch című művét is: a 2015-ös klímakonferencia (COP21) alkalmából 12 darab, grönlandi fjordokból származó jégtömböt helyezett el Párizsban a Pantheon téren. A konferencia 12 napja alatt az óralapformában elhelyezett tucatnyi tömb mind elolvadt. A művész ezzel hívta fel a figyelmet a klímaváltozás hatásaira a konferencián résztvevő szakértők és tudósok számára.

A fenti kezdeményezések jól példázzák, hogy napjainkban a művészetek egyre inkább kikívánkoznak a múzeumok intézményesített keretei közül, és a mindennapi életben kívánnak hatást elérni. Az OFF-Biennále missziója például az, hogy a „kortárs képzőművészetet ne valami nehezen értelmezhető, a valóságtól elrugaszkodott és szűk társadalmi réteget foglalkoztató területként” láttassák, hanem hogy megmutassák, miként segít a kortárs művészeti eszköztár a közös ügyeinkről való gondolkodásban.

Az alkotói szabadság kreatív kutatási és problémamegoldási kísérletekre ad lehetőséget. A műalkotások befogadóiként pedig nekünk is lehetőségünk van rá, hogy új perspektívából nézzünk rá a dolgokra, és feltegyünk bizonyos kérdéseket, melyeket máshol nem tudnánk vagy nem mernénk.

 

 

1 komment

Kimeríthetetlen, de még kihasználatlan energiaforrásunk: az óceán

2021. június 11. 07:49 - CHIKANSPLANET

A víz, mint energiaforrás már ma is szerepel a megújuló energiák között, legalábbis azokban az országokban, ahol ehhez megfelelőek a természeti adottságok. Most azonban a szakemberek komolyabban is elkezdtek foglalkozni azzal, hogy miként lehetne felhasználni az óceánokat az energiatermelésben.

Óriási lehetőség rejlik ebben az energiatípusban, a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) becslései szerint ugyanis az óceánok megújulóenergia-potenciálja többszöröse az emberiség energiaigénynek: 45 ezer–130 ezer TWh közöttire tehető, míg a globális energiaigény 2019-ben 25 814 TWh volt.

 

Napjainkban azonban még csak 535 MW beépített kapacitás áll rendelkezésre az óceánok energiájának kihasználására, melynek döntő többségét egy francia és egy koreai árapályerőmű teszi ki. A legnagyobb ezek közül a Sihwa nevű létesítmény, ami egy korábban megépített hosszú tengeri gátat használ ki, és ma már 250 ezer ember áramellátásáért felel. De nem sokkal kisebb a Rance francia folyó torkolatához épített másik erőmű sem.

 

Az IRENA szakértői ugyanakkor arra számítanak, hogy a közeljövőben az ilyen típusú erőművek száma megsokszorozódik. Számításaik szerint a beépített kapacitás 2030-ra elérheti a 10, 2050-re pedig a 100 GW-ot is, ráadásul több európai cég vezető szerepet tölt be a területen. Az innováció felgyorsulását mutatja, hogy 2000 és 2017 között több mint 24 ezer szabadalmat nyújtottak be a témában, többségüket a hullám- és árapály-energia területén.

 

Hatalmas előnyök mellett megoldandó kihívások

Óriási előnye ennek az energiatípusnak, hogy az óceán az egyik legkiszámíthatóbb megújuló energia. Mivel az árapályt a Föld, a Hold és a Nap egymáshoz viszonyított mozgása vezérli, és a légköri hatások alig befolyásolják, így az energiatermelés megbízhatóan előrejelezhető.

 

Természetesen vannak bizonyos kockázati tényezők is, amelyeket szem előtt kell tartaniuk a szakembereknek. Ezek elsősorban a természeti körülményekből fakadnak, hiszen az erőműveknek a legzordabb időjárási körülményeket is bírniuk kell. Ez nagyban befolyásolja telepítésüket és karbantartásukat, de a stabil működésükre szintén kihathat. Még nem pontosan ismert az ilyen típusú erőművek környezetükre gyakorolt hatása sem – márpedig a megújuló energiaforrásoknál fontos szempont, hogy semmiképp se legyen környezetkárosító a működésük. Természetesen meg kell említeni az óceánok felosztásának politikai kérdéseit, valamint a fejlesztés, telepítés és fenntartás finanszírozási kérdéseit is, amivel szintén számolnunk kell.

 

Az azonban biztos, hogy a megoldandó kérdések mellett az óceánok mindenképpen fontos szerepet fognak betölteni a jövő megújuló energiatermelésében – akár az árapály kihasználásával, akár a vízen lebegő nap- vagy szélerőmű parkok telepítésével.

A cikkben szereplő adatok a https://telex.hu/gazdasag/2021/05/26/az-arapaly-es-az-oceanok-hullamzasa-az-egesz-vilag-energiaigenyet-fedezhetne oldalról származnak. 

 

 

4 komment

Akik nélkül nincs élet

2021. június 04. 08:05 - CHIKANSPLANET

Bár apró élőlények, a földi biodiverzitás szempontjából mégis elképzelhetetlenül fontosak. Nem csoda, ha külön világnapjuk is van májusban. A klímaváltozás és a modern mezőgazdaság azonban veszélybe sodorta őket, nélkülük pedig egy fontos láncszem veszne el az élet körforgásából. Méhek nélkül ugyanis növényeink jó része is eltűnne, ami kihatna haszonállataink takarmányozására ugyanúgy, ahogy saját élelmezésünkre is.

A méhek jelentősége olyan nagymértékű, hogy 2019 őszén az Earthwatch Institute nevű természetvédelmi szervezet hivatalosan is a bolygó legfontosabb élőlényeinek nyilvánította a méheket. Jelentőségük azért óriási, mert a Föld mezőgazdaságának hetven százaléka ma kizárólag tőlük függ, beporzó tevékenységük nélkül a növények képtelenek lennének szaporodni, így a fauna gyakorlatilag nagyon rövid idő alatt megtizedelődne a világon. Ez pedig kihatna a mezőgazdaság, az állattartás és így az élelmezés egészére világszerte.

 

Az Unió lépéseket sürget

Az Európai Bizottság épp a minap hozta nyilvánosságra jelentését, amelyben további uniós fellépést sürget a beporzók védelmében. A jelentés szerint még mindig minden tizedik méh- és lepkefaj a kihalás szélén áll, és egyharmaduk egyedszáma jelentősen csökken Európában.

 

Fontos cél megakadályozni a méhek élőhelyeinek további pusztulását, illetve enyhíteni a növényvédő szerek káros hatásait. Noha a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia konkrét célkitűzéseket határozott meg ennek kezelésére, többet kell tenni a védett területek bővítése, az ökoszisztémák helyreállítása, a biogazdálkodás előmozdítása, a magas biodiverzitású táj jellegzetességeinek helyreállítása érdekében a mezőgazdasági földterületeken, valamint jelentősen csökkenteni kell a növényvédő szerek és más, a beporzókra káros környezeti szennyező anyagok használatát.    

 

“A jövőbeni közös agrárpolitikának nagymértékben hozzá kell járulnia ehhez azáltal, hogy fokozottabb környezetvédelmi és éghajlat-politikai törekvéseket vezet be” – mondta Janusz Wojciechowski mezőgazdaságért felelős uniós biztos. A beporzókról szóló, 2018 júniusában elfogadott uniós kezdeményezés stratégiai célkitűzéseket, illetve konkrét intézkedéseket tartalmaz a beporzók uniós pusztulásának megakadályozása és a globális természetvédelmi célok elérése érdekében.

 

Pollinator Park – a beporzók virtuális valósága

Az Unió azonban más módon is igyekszik felhívni a figyelmet erre a fontos problémára. Az Európai Bizottság felkérte a Vincent Callebaut Architectures céget, hogy hozzon létre egy olyan VR-élményt, ami cselekvésre ösztönözheti a felhasználókat a csökkenő biológiai sokféleség megmentése érdekében. Ez lett a Polinator Park, ahol egy 30 perces interaktív és érzelmileg magával ragadó virtuális valóság-élmény egy olyan futurisztikus világba visz el, ahol az ember és a természet harmóniában léteznek.

 

Megoldásként a projekt környezetbarátabb architektúrát kínál arra az esetre, ha a beporzók kihalásának sebessége a jelenlegi mértékben folytatódik. Azaz a Pollinator Parkban Callebaut megmutatja, hogy az építészet hogyan segíthet az élhetőbb jövő megteremtésében, integrálva a legjobb mezőgazdasági, technológiai és tervezési gyakorlatokat a természettel összhangban folyó élethez.

A Pollinator Park virtuális valóság projektjét az Európai Bizottság weboldalán keresztül lehet elérni, akár számítógépen, akár egy VR-eszközön keresztül.

 

Van, ahol mindez már valóság

Amíg mi mindent megteszünk azért, hogy megóvjuk ezeket a fontos élőlényeket és fenntartsuk a világ biodiverzitását, Kína egyes részein szürreális valósággá vált a beporzók nélküli világ. Jiuxiangban a vegyszeres gazdálkodás következményeként méhek nélkül maradt földművesek saját kezükkel, tollseprű segítségével végzik el a rovarok munkáját. A kézi beporzásról Fercsik Mariann fotóművész készített megdöbbentő riportot, ő írt róla a hvg.hu-nak is.

 

 

 

2 komment
süti beállítások módosítása