Talán az egyik legtriviálisabb dolog, hogy cégvezetőként – főleg, ha úgy gondoljuk, hogy a fenntarthatósági alapelvek szerint szeretnénk vezetni a vállalatot – igyekszünk törekedni a teljes transzparenciára és átláthatóságra. Csakhogy, mint minden egyéb részterület esetében ezt látjuk, egyáltalán nem olyan egyszerű elérni, hogy vállalatunk transzparensen működjön: egyrészt sok esetben nagyon vékony a határvonal a versenyelőnyt és a versenyhátrányt jelentő közlések között, másrészt sok esetben az egyszeri cégvezető eltéved az eszközök, üzenetek és célcsoportok útvesztőjében. Ekkor pedig nem kell sok ahhoz, hogy az ember hagyja a csudába az egészet. Pedig, megfelelni az átláthatósággal kapcsolatos igényeknek egyáltalán nem ördöngösség.

Vajon szükséges feltétele-e a transzparencia és az átláthatóság a fenntartható üzletmenetnek? Jelent-e a vállalat számára hozzáadott értéket a teljes átláthatóság és a transzparens működés? Milyen eszközök alkalmazásával mutathatjuk be a működésünket? Kinek mit kell mondanom? – A jó hír, hogy amennyiben ezekre a kérdésekre rendelkezünk valamiféle válasszal egyáltalán nem lehetetlen megfelelni az elvárásoknak. A rossz hír viszont az, hogy nincsenek sémaválaszok a fenti kérdésekre, minden szervezet, célrendszer eltérő.

Egy friss felmérés szerint, amelynek részleteit a The Guardian publikálta, egyre több vezérigazgató érzi kiábrándítónak a fenntarthatóság terén tett erőfeszítéseinek hiábavalóságát. Számos vezető gondolja, hogy megragadtak a folyamatban és ezzel párhuzamosan egyre többen kérdőjelezik meg, hogy egyáltalán sikerre lehet-e egyáltalán vinni egy ilyen össztársadalmi és környezeti szempontból fontos programot a vállalatán belül. Ráadásul az általános tapasztalat az, hogy az üzleti partnerek és beszállítók mellett a munkatársak és az igazgatóság tagjai, valamint a befektetők sem elég fogékonyak és nyitottak a fenntartható vállalatvezetési elképzelések iránt.

A felmérés szerint, elsősorban a fenti problémák miatt, a fenntarthatósági kérdéskör iránt fogékony és alapvetően a lehetőségeket kereső, aktív CEO-k is úgy érzik néha, hogy szélmalomharcot vívnak az érintettek passzív ellenállása miatt. És mint az közismert, a megfelelő helyen és időben kifejtett passzivitás hatalmas akadályokat tud programok elé görgetni.

Az ENSZ felmérése szerint a megtermelt élelmiszer fele veszendőbe megy – Európában és az Egyesült Államokban évente 100-110 kilogramm ételt pazarolnak, dobnak a szemétbe fejenként az emberek. Kínában pedig több mint 200 milliárd jüan – közel 7400 milliárd forint – értékű élelmiszer megy veszendőbe. Nem véletlen, hogy egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy amennyiben nem teszünk lépéseket ellene, a világ élelmiszerellátása akár már egy évtizeden belül könnyen fenntarthatatlanná válhat.

Egy nemrégiben tartott szakmai kerekasztal beszélgetés során iparági szakértők, kutatók és egyetemi tanárok egyeztettek arról, hogy miként, milyen elvek mentén lehetne hosszútávon fenntarthatóvá tenni a világ élelmiszer termelését és felhasználását. A beszélgetés tapasztalatai végül néhány érdekes és megfontolandó tanácsban kristályosodtak ki.

Az elmúlt napokban ismét visszatért a remény a hazai labdarúgó válogatott eredményeit követő honfitársaink otthonaiba: a magyar nemzeti tizenegy előbb Románia válogatottja ellen ért el 1-1-es döntetlent, majd a Feröer-szigetek csapatát verte meg 1-0-ra. Vannak országok azonban ahol a sportág megújulása teljesen más dimenzióban mozog, mint az éppen regnáló szövetségi kapitány leváltásának vagy megtartásának kérdése. A focit is egyre inkább ostromolja a környezettudatos, fenntarthatósági paradigmákat előtérbe helyező szemlélet.

A sportág zöldülést számos fejlesztés segíti: organikus pályák, újrahasznosítható gyep, kinetikus energiával működő elektromos rendszerek vagy éppen egy egész stadiont LED-es fényárba borító fejlesztés. De legalább ilyen fontos a megfelelő szennyvízkezelés kiépítése, vagy éppen a környezetbarát alapanyagok használata.

Az Európai Unió köztudottan elkötelezett a fenntartható – elsősorban megújuló – energiaforrások kiaknázása, illetve ezek használatának propagálása mellett. Ennek a szellemiségnek a jegyében ajánlott fel az EU 3,3 milliárd eurót globális felhasználásra ezen célkitűzések támogatására. Az összegből mintegy 2 milliárd euró 5 afrikai országnak jut majd elsősorban vidéki, decentralizált és háztartási méretű megújuló-energetikai fejlesztésekre. A célországok a Zöld-foki Köztársaság, Elefántcsontpart, Libéria, Togó és Ruanda lesznek. A támogatásra fordítandó összeget a 2014 és 2020 közötti költségvetési időszak forrásaiból csoportosítják át.

A támogatás célja elsősorban az, hogy kezdőlökést adjon a magántőkének a fejlődő országokban az energetikai befektetésekhez. Az uniós becslések szerint az együttműködés hétéves időtartama alatt a magántőkével együtt közel 15-30 milliárd euró érkezhet a partnerországokba. Ebből az összegből pedig fenntartható energetikai megoldások révén elsősorban a háztartások, iskolák és egészségügyi intézmények energiaellátását biztosíthatják az infrastruktúrától elzárt területeken.

Ma már szinte minden vállalatvezető könnyen tisztába jöhet azzal, hogy miként teheti fenntarthatósági szempontból vonzóbbá vállalatát. A téma szakirodalma széles, sőt az igazán nagy cégek esetében külön specialisták és munkacsoportok foglalkoznak azzal, hogy a fenntarthatósági szempontok beépüljenek a napi céges működésbe. És mivel egyre több vállalat foglalkozik a témával, egyre több személyes tapasztalat is elérhetővé válik az érdeklődők számára – gondoljunk csak a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) cégvezetőknek szánt ajánlására és útmutatójára, valamint a szervezet által életre hívott vezetőképző programokra, amelyeken a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő cégvezetés rejtelmeibe vezetik be a fiatal menedzsereket.

Éppen emiatt érdekes, amikor vállalatvezetők saját maguk adnak ötleteket és bevált recepteket arra nézve, hogy mit tesz vállalatuk a fenntartható létért. Következzen tehát öt mondat cégvezetőktől arra, hogy ők miként csinálták.

A vállalkozásokat sokszor éri az a vád, hogy alábecsülik a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő működés fontosságát. Mégis minden üzleti szektorban időről-időre felbukkannak olyan úttörők, akik nekivágnak a fenntartható működés felé vezető útnak: odafigyelnek a környezetre, transzparensek, tisztességes módon kezelik a munkaerőt. Sokszor hibáznak, számtalanszor zsákutcába futnak, mégis valahogy túljutva az akadályokon üzletileg és társadalmi, környezeti értelemben is prosperáló vállalkozásokká válnak. De milyen felismerésekre is jutottak az út során?

Habár a 21. századnak a megdöbbentő megoldásokról és az abszolút gazdaságos anyagfelhasználásról kellene szólnia, sok esetben még mindig csak a már korábban lefektetett keretek között tudunk gondolkozni. Nincs ez másként a megújuló energiaforrások kapcsán sem. Pedig egy kezdeményezés éppen azzal számol, hogy körülbelül fél kiló sertészsírból 4,5 liter üzemanyagot lehet előállítani, amivel egy átlagos motorkerékpár akár 100-130 kilométert is megtehet. Miért ne használnánk? A csokigyárak hulladékával pedig akár ipari méretben is lehet hidrogént termelni, amit utána energiacellákban villamosenergia-termelésre használhatnánk.

Ezek az ötletek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mit gondolnak például az olyan ideiglenes tetoválásokról, amelyek energiát termelnek és tárolnak? A 3D nyomtatási technológia terjedése pedig teljesen új távlatokat nyithat az energiatermelésre szánt berendezések gyártásában.

Úgy tűnik a PR- és kommunikációs tanácsadó cégek is kezdik felismerni a klímaváltozásban rejlő kommunikációs értéket, amelyet nem restek a saját céljaik szolgálatába állítani, sőt, az ügyfelek – vagy potenciális ügyfelek – megregulázását is megkezdték. A világ vezető PR-tanácsadó cégei közül 10 ugyanis nemrégiben úgy döntött, hogy nem hajlandó olyan ügyfeleknek dolgozni, amelyek elutasítják az ember klímaváltozásra gyakorolt káros, katalizátor hatását. Emellett természetesen olyan programokhoz sem nyújtanak kommunikációs támogatást, amelyek nehezíthetik az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentését.

2014 áprilisában a Climate Investigation Center nevű szervezet egy négy kérdésből álló kérdőívet küldött az Egyesült Államok (és köztük a világ) vezető 25 PR-tanácsadó cége számára, amelyben a klímaváltozás iránti affinitásukat, illetve ezzel kapcsolatban ügyfélválasztási szokásaikat igyekeztek felmérni. A kérdőív vegyes fogadtatásra talált, a kérdésekre a vállalatoknak alig a fele válaszolt. A válaszokat megnézve ugyan felötlik az emberben, hogy nagyon profi módon megfogalmazott, de kicsit megfoghatatlan válaszokat kaptak a kérdezők, de legalább akadt, aki vette a fáradságot…

Ha az eltökéltség megvan, már csak a know-how-ra van szükség, és mindenki megpróbálhat gründolni egy saját megújuló-energetikai start up céget. Ebben lehet az érdeklődők segítségére James Winfield, a Crowd Power Plant kezdeményezés egyik kiötlője. Habár a projekt csak 2014 januárjában indult, az ötlet és az arra alapozott üzleti terv máris megnyerte a londoni főpolgármester alacsony karbon intenzitású projekteknek odaítélhető díját. Pedig a spanyolviaszt sem kellett hozzá feltalálni!

Nem meglepő módon talán az alapítók szemléletrendszerében kiemelkedő helyen szerepelt a pénz, mint a világot mozgató egyik legfontosabb elem: ha együttes megoldást akarunk találni a - klímaváltozás és az energiainfrastruktúra fejlesztésének problémáira, akkor az innovatív megoldásokon túl, vállalkozói szemléletre is szükség van. Azaz csak akkor lehet megfelelően vonzó egy zöld projekt, ha több „pénzt csinál” mint szennyező és nem fenntartható alternatívája.

Az ősz közeledtével elkezdődik a különféle listák összeállításának időszaka, most éppen az amerikai CNBC pakolta össze a világ általuk 10 legfenntarthatóbbnak ítélt felhőkarcolóját egy listára. A tematika nem véletlen, ma már a lakó- és irodaépületek esetében sem elég csak hatalmasnak és gyönyörűnek lenni, egyre fontosabb, hogy az épületek „zöldek” is legyenek. A lista egyik legnagyobb meglepetése, hogy a várakozásokkal ellentétben – mégis csak egy amerikai üzleti médiacsoportról van szó – csak egyetlen épület fért fel a listára az Egyesült Államokból, amelyen a legtöbb, összesen négy felhőkarcolóval Kína képviselteti magát. Az Egyesült Királyságból három, Kanadából és Bahreinből pedig egy-egy épület fért bele az összeállításba.

A helyek ilyetén elosztása kicsit továbbgondolva a dolgot persze nem meglepő: a gazdasági válságtól sújtott nyugati országokban közel sem lehetett az utóbbi években építőipari felfutásról beszélni. Kína, és bizonyos tekintetben a közel-keleti régió egyes országai is, viszont éppen egy gazdasági fellendülés közepén járnak. Ráadásul, ahogy azt ebben a bejegyzésben is írtam, a kínai vezetők elkötelezettek a fenntartható, zöld megoldások iránt. Ezt figyelembe véve már inkább azon lehet csodálkozni, hogy a listán a távol-keleti országból csak négy épület szerepel.

De lássuk a listát!

Van egy dolog, amit semmiképpen nem lehet elvitatni Kínától: ha a vezetők elhatároznak valamit, illetve kijelölik az elérendő célokat, akkor a keleti ország következetesen végig is viszi folyamatokat. Arról persze lehet vitatkozni, hogy a kínai társadalmi és politikai berendezkedés mennyire felel meg a nyugati normáknak, de hogy az eredményeket elvitatni nem lehet az országtól, az kétségtelen. A világ legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátójának vezetői most egy tisztább és zöldebb globális gazdasági modell felé vezetik az országot: eszközük ehhez hatalmas pénzügyi támogatás és erős szabályozás.

Kína azonban nem csak az üvegházhatású gázok legnagyobb globális kibocsátója – 2012-ben 8,2 milliárd tonna széndioxidot légkörbe kerülése írható az ország számlájára –, de a tiszta technológiákba legtöbb pénzt fektető ország is a világon. 2012 és 2013 során összesen 122 milliárd dollárt fordították a megújuló energiaforrások kiaknázásának fejlesztésére.

Ruhák, amelyekkel okostelefont is tölthetünk

Ma már minden multifunkciós – miért ne lehetne a ruhánk is az. Következzék tehát a divat és a technológia egymásra találása: jöjjenek a ruhák, amelyek a napsugarakat villamos energiává konvertálják, vagy éppen a mozgás által gerjesztett kinetikus energiát töltik fel villamos energia formájában egy „zöldenergia bankba”!

Amikor arra gondolunk, hogy a divat valamilyen módon összekapcsolódik a technológiai fejlődés vívmányaival, nehéz eltávolodnunk a sci-fi filmek sérülésálló, teleportáló vagy éppen teljes kommunikációs eszköztárakat felvonultató kezeslábasaitól. Pedig ma már egyre több divatcég dolgozik ezeken a ma még nehezen elképzelhető ruhadarabokon. A fejlesztések pedig mára már elérték az energetikai jellegű felhasználási módok ruhaneműkbe ültetését is.

Az ENSZ idén meghirdette a „Fenntartható energia mindenkinek egy évtized alatt!” programját, melynek vezérgondolata az első években, hogy az energia életeket menthet

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) júniusban hirdette meg legújabb programját, amelynek célja, hogy az elkövetkező 10 évben széles körben elérhetővé tegye a fenntartható energiaellátást a ma még vezetékes energiaszolgáltatásokat nélkülöző régiók lakosai számára is. A program elsősorban a megújuló energiaforrásokra koncentrál, amelyek révén akár szigetüzemben is biztosítani lehet az ellátást az infrastruktúrától elzárt területen élők számára. Jelenleg mintegy 1,3 milliárd ember él villamos energia nélkül a bolygón, 2,6 milliárdan még mindig biomasszát (fát, egyéb növényeket, állati trágyát) használnak főzésre és fűtésre.

A program első éveiben a szervezet elsősorban arra fókuszál, hogy a nők és gyermekek egészsége érdekében súlyponti helyeken – kórházakban, rendelőintézetekben – tegye elérhetővé a megfelelő villamos- és hőenergia ellátást. A program vezetője szerint ez lehet az első lépés, hogy felszámolják a globális energiaszegénységet, ezzel biztosítva lehetőséget a fejletlen régiók társadalmi és gazdasági felemelkedéséhez.

Szinte állandó kérdés az iparági szereplők és a befektetni vágyó szervezetek vállalatok részéről, hogy milyen elvek mentén lehet és érdemes pénzt kihelyezni a megújuló energiaforrásokba egy változó szabályozói környezetben, zuhanó árak és folyamatos technikai, technológiai fejlődés mellett. Erről tartottak a minap online vitanapot a The Guardian weboldalán. A virtuális térben rendezett panelbeszélgetésen a résztvevőknek 10 olyan körülményt sikerült összeszedniük, amelyeket érdemes fejben tartani, ha ilyen jellegű befektetésen törjük a fejünket. Sőt, ezeknek az észben tartásával akár magánszemélyek és helyi közösségek is profilhátnak a megújuló energiaforrások terjedéséből

Következzen tehát a 7 panelrésztvevő által említett 10 dolog, amit minden megújuló-energetikába fektetőnek tudnia kell, hogy a megfelelő döntést hozhassa.

100 emberből 55 fizetne többet egy termékért vagy szolgáltatásért, ha annak előállítója tesz a szociális és környezeti fenntarthatóságért!

A világ 60 országában online megkérdezett 30 ezer fogyasztó 55 százaléka hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni, ha egy adott termék vagy szolgáltatás bizonyíthatóan a társadalmi és környezeti fenntarthatóság alapelveinek mentén készül – derül ki a Nielsen kutatócég legfrissebb jelentéséből. A fenntartható termékek vásárlása iránt a legnagyobb hajlandóság az ázsiai és csendes-óceáni térségben mutatkozott, ahol a megkérdezett vásárlók 64 százaléka áldozna többet ilyen elvek mentén készült termékekre. Dél-Amerikában, valamint a közel-keleti és afrikai térségben ez az arány 63 százalék, míg Észak-Amerika és Európa megkérdezett fogyasztóinak mindössze 42 és 40 százaléka fizetne többet a fenntartható termékekért.

Azt azért fontos leszögezni, hogy a felmérés közel sem reprezentatív és elsősorban az online elérhető vásárlók attitűdjét mérte fel. Az azért mégis biztató, hogy a három évvel korábban, hasonló témában végzett felmérés számaihoz képest minden régióban jelentősnek nevezhető emelkedés figyelhető meg a fenntartható termékek vásárlása iránti érzékenység tekintetében. A globális átlag 10 százalékkal emelkedett, a legtöbben a dél-amerikai fogyasztók közül változtattak vásárlási szokásaikon saját bevallásuk szerint, míg a legkisebb változás az észak-amerikai fogyasztók körében történt.

Nagyobb lélegzetű kutatást publikált a napokban az Európai Bizottság házon belüli tudományos kutatóintézete, a Joint Research Centre a klímaváltozás lehetséges hatásairól. A globális felmelegedés okozta károk a 2080-as évekre (erre az idősávra szólt a kutatás) a 190 milliárd eurót is elérhetik, ez a jelenlegi uniós GDP-nek az 1,8 százaléka, a magyar GDP majdnem kétszerese. Mindehhez az kell, hogy a klímaváltozás következtében a Földön a jelenlegihez képest 3,5 Celsius-fokkal növekedjen az átlaghőmérséklet.

A jelentésben kilenc különböző ágazatban elemezték az éghajlatváltozás hatásait, beleértve a mezőgazdaságot, a turizmust, az energia-ágazatot, az aszályvédelmi- és a közlekedési infrastruktúrát. A modellezett forgatókönyvek szerint a legnagyobb veszteség Európa középső részét érheti, ahol a károk közel 70 százaléka realizálódik. Az Egyesült Királyság és Írország 5 százalék körüli veszteségre számíthat, míg Észak-Európát alig 1 százalékos veszteség érheti a negatív hatások miatt.

A befektető-guru újabb 15 milliárd dollárt kíván a szél- és napenergiába fektetni a jövőben

Habár egy nemrégiben megtartott Las Vegas-i befektetői összejövetelen a milliárdos befektető legenda nem tudta pontosan, hogy mennyi pénzt fektetett eddig megújuló energetikai projektekbe, ez nem tántorította el attól, hogy látatlanban is megduplázza az összeget. Mikor helyettese közölte vele, hogy eddig bizony 15 milliárd dollár ment ilyen célra, csak annyit felelt: „Ami engem illett, még biztosan van 15 milliárd dollár, ami készen áll az ilyen befektetésekre.” Mivel a piac árgus szemekkel figyeli Buffett minden megmozdulását, kijelentése várhatóan másokat is arra ösztönöz majd, hogy pénzt fektessenek az iparágba.

Buffett egyébként 2000 óta foglalkozik energetikai befektetésekkel: ekkor vásárolt meg egy iowai energetikai céget, amelyet utána rendszeres és nagy összegű tőkeemelésekkel segített a terjeszkedésben. A cég elektromos hálózatokat üzemeltet az Egyesült Királyságban, gázvezetékeket épít keresztül-kasul az Egyesült Államokban és leányvállalatán keresztül megújuló erőműparkokkal is rendelkezik. Ráadásul más energetikai rendszerüzemeltető vállalatokkal ellentétben a cég rendszeresen visszatartja a nyereséget, aminek köszönhetően az eljövendő évtizedben Buffett elmondása szerint 30 milliárd dollárt tud majd befektetni az energetikai szektorba.

A teljes európai potenciál figyelembe vételével az Európai Unió 27 tagországa lakosságának 26 százaléka lenne kiszolgálható geotermikus távhővel. Jelenleg a legjelentősebb potenciállal rendelkező távhőpiacok Franciaországban, Izlandon és Németországban találhatók, és a legnagyobb növekedés is elsősorban ezekben az országokban várható 2016-ig. Kiegészülve esetleg Olaszországgal és Magyarországgal. Ehhez persze tenni is kell: egy kifejezetten geotermikus hőenergia-ellátásra szabott távhő árszabályozással, a hazai támogatási rendszer újragondolásával, a nyugat-európai példák hazai viszonyokra szabásával és átültetésével jelentősen növelhető lenne a geotermikus energia távfűtésben felhasznált részaránya Magyarországon is.

Az European Geothermal Energy Council beszámolója szerint 2013 végén 237 geotermikus távhőerőmű működött Európában, melyek együttesen 1,1 gigawattóra beépített kapacitással rendelkeznek. Ezek legnagyobb része Izlandon, Törökországban és Franciaországban található. Ezzel szemben hazánkban jelenleg legjobb tudásom szerint alig 10 geotermikus távhőtermelő erőmű működik. A megújuló energiaforrások részaránya a távhőtermelésben 8 százalék körül alakul. Ebből a biomassza 5, a hulladékok felhasználása 1,5, míg a geotermikus energia alig 1 százalékkal részesedik.

Az Európai Bizottság döntése alapján 2017-től változik a megújuló-energetikai iparág támogatási szabályozása

2017. január 1-től főszabályként már valamennyi új megújulóenergia-termelő csak versenytárgyalásos úton kaphat állami támogatást működéséhez. Az Európai Unió új támogatási szabályozás megalkotására ösztönző iránymutatásának célja, hogy fokozatosan kivezettesse a piaci versenyt torzító támogatási formákat – köztük a kötelező átvételi rendszert – az európai megújuló-energetikai iparágból. Az Európai Bizottság döntése révén jelentősen tisztulhat a hazai megújuló-energetikai piac is, ami elsősorban a kiterjedt szakmai know-how-val és tapasztalattal rendelkező, hosszútávra tervező cégeknek kedvez. A piaci alapokra helyezett új támogatási rendszer áttételesen a szabályozói kockázatokat is csökkenti majd.

2014. április 9-én fogadta el az Európai Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapiaci és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatást, amely ez év július 1-től lép majd hatályba. A dokumentum azokat az alapelveket rögzíti, amelyek mentén a Bizottság 2014 júliusától az energetikai iparág szereplői számára nyújtott állami támogatásokat értékeli majd, azaz a dokumentumban foglalt alapelvek mentén kell majd kialakítani az új nemzeti támogatási struktúrákat.

Remek infografika az elektromos autók fejlődéséről

Napjainkban egyre többet hallani arról, hogy a közlekedés 20-30 éven belül teljesen az elektrifikáció felé tolódik majd. Ennek alátámasztására szinte minden autógyártó kijött a saját elektromos gépkocsijával, sőt, olyan gyártók, mint a Tesla, teljesen ennek rendelték alá tevékenységüket. De honnan is indultak az áramautók? Mióta van jelen az életünkben a villamos energia hajtotta gépkocsi? Erről találtam egy remek infografikát a Nemzetközi Energia Ügynökség honlapján.

De aki nem tud angolul, az se búsuljon, az infografika alatt minden ott van magyarul is, extra képekkel az elektromos autózás történelméből!

Üvegházhatású gázokból készít bioműanyagot egy amerikai cég

Egy több mint tíz éves folyamat végén nemrég kezdte meg az ipari méretű működését a világ első olyan gyára, amelyben az üvegházhatású gázok felhasználásával készítenek meglehetősen ellenálló és kiválóan használható műanyagot. Az AirCarbon – ez az új anyag neve – tulajdonságaiban annyira hasonlít a hagyományos technológiával előállított változathoz, hogy egyre több cég mutat érdeklődést az új anyagból készült termékek piacra történő bevezetésében. A Newlight Technologies – az újfajta műanyagot kifejlesztő és gyártó cég – jelenleg már két vállalattal kezdett együttműködést az innovatív alapanyag egyre szélesebb körű elterjesztésére. Az amerikai Sprint telekommunikációs vállalat Iphone telefonokhoz gyárttat tokot a „bioműanyagból”, a Dell számítástechnikai cég pedig csomagolóanyagként használja azt.

Habár magáról az eljárásról sok adat nem férhető hozzá jelenleg még a Newlight weboldalán sem, annyit lehet tudni a folyamatról, hogy annak alapja a széndioxid és egyéb üvegházhatású gázok ipari leválasztása és begyűjtése fermentorok segítségével (elsősorban mezőgazdasági üzemek és állattartó telepek közelében). A begyűjtött gázokkal telített levegőt ezután olyan biológiai katalizátorokba pumpálják, amiben ki tudják választani a szenet a keverékből. Ezt utána hosszú láncú polimerekké alakítják, és granulátum formában raktározzák, szállítják a felhasználási helyekre.

Tavaly ismét jelentősen nőtt a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő befektetések részaránya Németországban, Ausztriában és Svájcban. Itthon ezt még nem mérik…

Egy friss beszámoló szerint a közép-európai térségben egyre inkább növekszik a környezeti, szociális és kormányzati szempontokat is figyelembe vevő befektetések részaránya. Németország, Ausztria és Svájc esetében az ilyen célú befektetések 12 százalékkal növekedtek, így a piac nagysága elérte a 134,5 milliárd eurót. Ez a fajta befektetési megközelítés egyébként világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Nem véletlenül, hiszen lehetővé teszi, hogy a befektető egyéni értékrendjével hozza párhuzamba befektetési tevékenységét.

A nemrégen bemutatott felmérés szerint a svájci fenntartható befektetési pénzalapok nagysága 29, a német és az osztrák alapoké pedig 17-17 százalékkal nőtt egy év alatt. Ez igazolja is azt a tudományos és politikai körökben egyre általánosabb nézetet, miszerint a jövőben az ilyen típusú pénzalapok és befektetési portfóliók jelentik majd a fenntartható fejlődés egyik legfontosabb hajtóerejét. Ezt egyébként a kezdeti felmérések is igazolni látszanak.

Idén már közel 6,5 millióan dolgoznak világszerte a megújuló energiaforrások kiaknázásával kapcsolatos munkakörökben

2013 év végén már összesen közel 6,5 millió ember dolgozott a megújuló energiaforrások hasznosítását célzó és kiszolgáló munkahelyeken világszerte – olvasható a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) legfrissebb felmérésében. Amellett, hogy a megújuló energiaforrások részaránya egyre jobban növekszik a világ energiatermelésében, és eleddig teljesen a hagyományos energiahordozók iránt elkötelezett iparágak is kezdik felfedezni maguknak a zöld energiát, ezzel a 6,5 millió munkavállalóval most már bátran kijelenthetjük, hogy közel sem úri hóbortról van szó, amikor a megújuló energiaforrások hasznosításában rejlő potenciálok kiaknázásának fontosságáról beszélünk.

A szervezet felmérése szerint a 2012-ben mért 5,7 millió munkahely mintegy 14 százalékos bővülése egy éven belül vezetett oda, hogy 2013 év végén már 6,5 millióan dolgoztak az iparágban és az ahhoz szorosan kapcsolódó területeken – beleértve a gyártást, az üzemeltetést, az erőművek építését és tervezését, valamint a kutatás-fejlesztési tevékenységet is. Mindezt úgy, hogy a fejlett országokból egyre inkább a fejlődő országok irányába csúszik át a foglalkoztatás bővülése (főleg az összeszerelés és a telepítéshez kapcsolódó munkafolyamatok miatt). Ma már tehát nem feltétlenül csak a hagyományosan magas ipari kultúrával rendelkező államok kiváltsága a megújuló-energetikai munkahelyek létesítése.

Egyre inkább elfogadott nézet, hogy egy termelő vállalatnak (és ide nyugodtan beleérthetjük az energiatermelő vállalkozásokat is!) akkor sikerülhet igazán fenntarthatóvá tennie saját működését, ha ügyfeleit és partnereit is ráveszi arra, hogy a környezeti, társadalmi és gazdasági célokat is szem előtt tartva válasszanak terméket, szolgáltatást. Lehetőleg persze a vállalat saját termékeit. Ez viszont egyáltalán nem egyszerű feladat, főleg az ügyfelek (vásárlók) esetében, hiszen amíg az üzleti partnerek bizonyos tekintetben „kényszeríthetők” a fenntarthatósági alapelvek szerinti működésre, a vásárlók attitűdjének megváltoztatása már egyáltalán nem ilyen könnyű.

Ráadásul nem is biztos, hogy a jó oldalról közelítenek a vállalatok a témához. Legalábbis ez derült ki számomra egy nemrégen olvasott interjúból. Ebben Henk Campher, a világ egyik vezető PR-cégének, az Edelmannek az alelnöke világított rá néhány olyan dologra, amit mindenképpen érdemes szem előtt tartaniuk azoknak a vállalatoknak, amelyek a fenntarthatósági alapelveknek minél inkább megfelelő működést szeretnének kiépíteni.