Ha az eltökéltség megvan, már csak a know-how-ra van szükség, és mindenki megpróbálhat gründolni egy saját megújuló-energetikai start up céget. Ebben lehet az érdeklődők segítségére James Winfield, a Crowd Power Plant kezdeményezés egyik kiötlője. Habár a projekt csak 2014 januárjában indult, az ötlet és az arra alapozott üzleti terv máris megnyerte a londoni főpolgármester alacsony karbon intenzitású projekteknek odaítélhető díját. Pedig a spanyolviaszt sem kellett hozzá feltalálni!

Nem meglepő módon talán az alapítók szemléletrendszerében kiemelkedő helyen szerepelt a pénz, mint a világot mozgató egyik legfontosabb elem: ha együttes megoldást akarunk találni a - klímaváltozás és az energiainfrastruktúra fejlesztésének problémáira, akkor az innovatív megoldásokon túl, vállalkozói szemléletre is szükség van. Azaz csak akkor lehet megfelelően vonzó egy zöld projekt, ha több „pénzt csinál” mint szennyező és nem fenntartható alternatívája.

Nem spanyolviasz, de profitábilis!

És ahhoz, hogy az induló konstrukció sikeres legyen, még a spanyolviaszt sem kellett feltalálni. Igazából semmi más nem történt, mint egy hatalmas virtuális erőműbe szervezték háztartási méretű energiatermelő egységekben termelődő felesleges villamos energiát.
    
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a Crowd Power Plant felkéri a tagjait, hogy a háztetőre telepített napelemmel vagy kerti széltoronnyal termelt felesleges áramot a cégnek értékesítse a tulajdonos, majd az így összesített energiamennyiséget értékesíti a vállalat más fogyasztóknak jóval kedvezőbb árak mellett, mint amit az egyszeri kisember kapna, ha csak visszatáplálná az energiát a hálózatra. Az előzetes adatok szerint a tagok ezzel legalább 10 százalékkal tudták növelni az elért profitot a beszolgáltatott árammal.

A virtuális erőmű – más néven VPP (Virtual Power Plant) – voltaképpen több, decentralizáltan elhelyezkedő villamosenergia-termelő egység összefogását, irányítását és menetrendezését szolgálja. Az egységek jellemzően kisméretűek, 1-10 megawatt kapacitás körüliek. Az energiaforrás tekintetében változatos képet mutatnak, sok esetben egy-egy virtuális erőművön belül megtalálhatóak a fosszilis tüzelőanyaggal (jellemzően gázzal) működő berendezések és a megújuló alapú egységek is.
A virtuális erőművek elődjét először az Egyesült Államokban alkalmazták olyan dízelüzemű generátorok összekapcsolásával, amelyeket felhőkarcolók tetejére telepítettek, hogy áramszünet esetén se maradjon teljesen villamos energia nélkül az épület. Később ezeket a generátorokat kapcsolták össze, hogy a fogyasztási csúcsok idején besegíthessenek a rendszer egyensúlyának fenntartásában, közösen áramot tudjanak leadni a hálózat számára úgy, hogy közben eredeti biztonsági szerepüket is megőrizzék.

A kezdeményezéshez természetesen nem csak a lakossági megoldások, de a kisebb megújuló alapú erőművek üzemeltetői is csatlakozhatnak. Igazából ők adják a termelés zömét.

És hogy mi a tanulság? Számomra leginkább az, hogy nem kell világmegváltó gondolat ahhoz, hogy tegyünk valamit a fenntarthatóságért és a környezetért. Elég, ha a már meglévő ötleteket – jelen esetben a virtuális erőmű elképzelést – újragondoljuk, és átültetjük egy még ezek számára fel nem fedezett piaci szegmensre. És hogy persze mindezt érdemes a közös gazdasági előnyök mentén megtenni. A siker pedig, úgy tűnik, garantált.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!