Bár tengerpartunk már jó ideje nincs, a halászat kérdése azért számunkra sem közömbös. Egyrészt mindenki hallotta már, milyen egészséges a tengeri hal, és nem lenne jó, ha éppen akkor válna szűkös jószággá, amikor a magyar lakosságnak végre megjön esetleg a kedve a fogyasztásához. De ennél talán még sokkal fontosabb, hogy a túlhalászás miatt felboruló egyensúly hatásai korántsem korlátozódnak csak a tengerekre.

A tengeri halászat kérdése az Európai Unió politikájában is nagyon fontos szerepet játszik, csak minket ez kevéssé érint közvetlenül, főleg nem nemzetgazdasági szempontból. De ettől még olyannyira húsba vágó kérdés a sok tengerparttal rendelkező tagállam számára, hogy a kilencvenes években például nagyon komoly feszültséget okozott a spanyolok, franciák és portugálok között. Egyébként pedig kis rosszmájúsággal azt is mondhatjuk, hogy Izland kimaradása az EU-ból a halászati jogok miatt is fáj olyan nagyon Brüsszelnek (bár ez a kimaradás a pénzügyi válság óta már korántsem tűnik örökéletűnek).

Mindenesetre az Európai Parlament február elején elfogadta azt a javaslatot, amelynek értelmében 2015-től fenntartható politikára kötelezik a tagállamokat a további túlhalászás megakadályozása érdekében. A gond csak az, hogy a tagállamok szakminiszterei már most felvizeznék a szabályozást: szerintük a 2015-ös határidő helyett 2020 is elegendő lenne a túlhalászás felszámolására. Csakhogy sok szakember úgy látja, egyáltalán nem mindegy ez az ötévnyi különbség.

A reform értelmében a használhatatlannak minősített halak visszadobását is felszámolnák 2014 és 2017 között, ami óriási pazarlásnak számít, hiszen az így a vízbe visszakerülő kisebb testű állatok jó része nem marad életben. Az EU ezenfelül a fejlődő országokkal kötött halászati megállapodásokat is át akarja dolgozni, ami elsősorban azt jelenti, hogy az uniós igények a jövőben nem járulhatnának hozzá a túlhalászás előidézéséhez.

Jól hangzik, de a jelenlegi valóság sajnos éppen az ellenkezőjét mutatja mindennek. Egyrészt az EU, az USA és a többi fejlett ország ipari jellegű halászati módszerei a leginkább ludasak a túlhalászás nagymértékű elterjedésében. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a gazdag államokban mindössze 500 ezer embernek ad munkát a halászati ipar, miközben a hagyományos módszereket használó tengerparti fejlődő államokban ez a szám 12 millió főre tehető. Mégis a túlhalászás veszélye leginkább az északi féltekéről egyre délebb felé hatoló nagyipari halászhajók miatt fenyeget.

 Ráadásul ugyanezen országok számítanak a tengeri halak legnagyobb fogyasztóinak is: a gazdag államokban évente 28,7 kilogramm halat esznek fejenként, míg Afrikában ugyanez a mutató csak 9,1 kilogrammot tesz ki. És még úgy is, hogy sok tengerparti szegény államban, például Ghánában a hal számít a legfőbb állati fehérjeforrásnak.

A halászattal, halállománnyal kapcsolatos nagy helyzetértékelések kapcsán érdekes módon hasonló problémákkal találkozunk, mint a klímaváltozás kutatóinál. Vagyis hogy nehéz egyetértésre jutniuk. Miközben az ENSZ élelmezéssel foglalkozó szervezete, a FAO legutolsó becslése szerint a globális halállomány 30 százalékát érinti a túlhalászás, más kutatók 50 százalékos arányt valószínűsítenek.

Egy néhány napja a témában közzétett nagy elemzés összesíteni próbálja az egyes kutatások eredményeit, szembe állítva egymással a különböző érveket. A végső következtetés azonban ebben az esetben sem rózsás. Főleg a szárazföldtől 200 mérföldnél messzebb eső nyílt tengeri vizeken rossz a helyzet. A tengeri hal egyik fő problémája, hogy mind a mai napig olyan közös jószágnak számít, amit nem véd semmilyen tulajdonjog. Egy magánkézben lévő gazdaságban, legyen szó erdőről, szántóról vagy halastóról, nehéz elképzelni az erőforrások olyan esztelen kizsákmányolását, mint a tengeri halászatban. Éppen ezért érvel sok közgazdász és környezetvédő a szén-dioxid-kibocsátáséhoz hasonló, megvásárolható kvóták bevezetése mellett. Kérdés persze, hogy ez mennyire lehet hatékony, ha olyan nehezen lehet majd elterjeszteni a világban, mind az emissziós kvótákat…

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!