Steven Spielberg A cápa című klasszikusa úgy ábrázolja ezeket az amúgy intelligens, ráadásul összetett szociális viselkedésformákra képes lényeket, mint akik mindent és mindenkit megesznek, ami és aki az útjukba kerül. Pedig többnyire – főképp az etikátlan halászati gyakorlatok miatt – valójában ők az áldozatok: a számuk folyamatosan csökken, számos fajukat fenyegeti a kipusztulás, ez pedig a tengerek és óceánok ökoszisztémájára is veszélyt jelent. 

A cápákról alkotott téveszmék közül is kiemelkedik a mozifilmek által sulykolt toposz, amely szerint ezek az állatok hatalmas, emberevő csúcsragadozók. Pedig a legtöbb cápafajta – és ezekből több mint 400 féle létezik – leginkább halakkal, rákokkal vagy kagylókkal táplálkozik, esetleg planktonokkal, mint a tengerek békés óriásaiként elkönyvelt óriásbálnák.  

Kulcsfontosságúak a tengeri élővilág egyensúlyában 

A cápáknak jelentős szerepük van a tengerek és óceánok ökoszisztémájának fenntartásában, a jelenlétük sokszor tekinthető egyfajta indikációnak arra, hogy adott vízi élettér egészséges, élhető. Nélkülük a tengerek jelenleg ismert ökoszisztémája megszűnne létezni. Hatalmas befolyásuk van az élőhelyükre, a szerepük a tápláléklánc fenntartásában is nélkülözhetetlen. Egyes válfajaik apex predatorként, azaz csúcsragadozóként a hierarchia csúcsán állnak, szabályozva a zsákmányuk mennyiségét, elterjedését, sokféleségét, ezzel is befolyásolva a tengeri élőhelyek egészségét. Kipusztulásuk egyes növényevő zsákmányfajok túlszaporodásával fenyeget, ami a korallzátonyok és a tengeri fű regenerációját is visszavetheti vagy – szélsőséges esetben – megakadályozhatja. A cápáknak olyan megfontolásból is markáns a szerepük a tápanyagciklus szabályozásában, hogy levadásszák a gyenge és beteg egyedeket. 

Túlhalászat és a cápák 

Legnagyobb ellenségük az ember és az ő „szürkezónás” tevékenységei, amilyen a túlhalászás. Egészen elképesztő, hogy az ipari halászat csak a fogás tíz (!) százalékát értékesíti, a többi – delfinek, kistestű bálnák, cápák, tengeri madarak, teknősök – járulékos veszteségnek számít. A Greenpeace is rendszeresen mutatja be az ipari mélytengeri halászat egyik durva válfajának, a horogsoros módszernek az árnyoldalait. Legutóbb tajvani halászhajók gyakorlatát rögzítették egy öthetes expedíción a Csendes-óceán északi, egyedülálló biodiverzitású részén: ezek a több mint 100 kilométeres kábelrengetegre erősített több ezer horoggal 25 óra alatt 84 cápát fogtak ki és öltek meg anélkül, hogy figyelembe vették volna akár azok korát, akár azt, hogy veszélyeztetett fajról van-e szó. 

Pedig – nem kis mértékben a cápauszonyleves növekvő népszerűsége miatt – már 60 cápafajt találni a veszélyeztetett fajok listáján. Ezért is fontos az a munka, amelyet az ezeknek az állatoknak a megmentésével foglalkozó szervezetek végeznek, amilyen például a Shark Conservation Fund.