Ha beleugrunk a tengerbe, nem látunk mást magunk körül, csak vízinövényeket és esetleg apróbb élőlényeket – mondja Enric Sala, a National Geographic egy munkatársa. Pedig ideális esetben virágzó tengeri ökoszisztémának kellene körülvennie minket, telis-tele színes halakkal és korallokkal. Sajnos azonban gyorsabban fogjuk ki a tengeri élőlényeket, mint ahogyan azok szaporodni tudnának, emiatt pedig egyre több faj válik veszélyeztetetté.
A túlhalászásról korábban is írtam már a blogon azzal összefüggésben, hogy a jelenség felgyorsíthatja a tőkehalak természetes evolúcióját. A probléma azonban ennél sokkal szerteágazóbb, és nemcsak egy-egy fajt érint, hanem az egész tengeri ökoszisztémát – ezért fontosnak tartom, hogy visszatérjek rá.
A túlhalászás azt jelenti, hogy olyan nagy mennyiségben és olyan gyorsan fogják ki a halakat és más élőlényeket, hogy a kifogott mennyiség meghaladja a faj szintentartásához szükséges egyedszámot. A tengereket és óceánokat is érintő jelenségben nagy szerepet játszanak a modern halászeszközök, például azok a nagyméretű hálók, amelyekbe akár több személyszállító repülőgép is beleférne.
Amikor ezeket alkalmazzák, akkor nemcsak halakat, hanem járulékos fogásokat is ejtenek a halászok, amelynek mennyisége évente megközelítőleg 38,5 millió tonnát tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a kifogott állatok jelentős része véletlenül akad a hálójukba, és nagy eséllyel el is pusztul azokban. Mindezzel a tengeri élőlények természetes élőhelyei is megszűnnek, ugyanis a hínárok és a korallok sem menekülnek meg a modern halászeszközök okozta pusztítás elől.
Pristine Seas: érintetlen óceánrezervátumok
A túlzott kizsákmányolás mellett a globális felmelegedés is csökkenti a tengerek és óceánok képességét arra, hogy biztosítsák a bennük lakó élőlények számára szükséges létfeltételeket. Az emelkedő vízhőmérséklet, a vizek savasodása és a növényzet pusztulása mind fenyegetik a meglévő halállományokat. Ezért lenne nagy jelentősége annak, hogy minimalizáljuk az emberi beavatkozásból származó károkat – ennek ellenére az óceánoknak csupán 7 százaléka védett terület, ami elenyésző érték ahhoz képest, hogy a Földünknek mintegy héttizedét vizek borítják.
Erre jelenthet megoldást a Pristine Seas, azaz az Érintetlen Tengerek nevű kezdeményezés, amelyet a National Geographic csapatával közösen a tengerbiológus Enric Sala hívott életre. A szakember szerint az jelentene megoldást a fenti problémákra, ha betiltanák a nyílt vizeken való korlátlan halászást, és egyes lezárt területeket rezervátummá alakítanának.
A terv előkészítése érdekében a Pristine Seas csapata az elmúlt 10 évben 31 expedíciót indított, majd az eredmények alapján 23 tengeri rezervátumot hoztak létre mintegy 6 millió négyzetkilométeren – tehát egy Indiánál kétszer nagyobb területen. Ennek érdekében 122 különböző szervezettel működtek együtt, hogy a szóban forgó részeket újra benépesítsék élőlényekkel, és növeljék a víz alatti biodiverzitást.
Enric Sala csapatának számításai szerint az ökoszisztéma helyreállításának következtében a jövőben egyre kevesebb szükség lesz a nyílt vizeken zajló, ipari léptékű halásztevékenységre. Az élőlények ugyanis egyre közelebb vándorolnak majd az óceánok és tengerek menti országok partjaihoz, ezáltal könnyebben elérhetővé válnak a halászok számára.
A terv eddig sikeresnek bizonyult, és a kutatók nem tervezik, hogy megállnak ezen a szinten: a projekt következő célkitűzése, hogy a világ óceánjainak 30 százaléka védett terület legyen 2050-re. Így valósággá válhat a szakember víziója, hogy bármerre is merüljünk a tengervíz alá, mindenhol élettel teli világot lássunk magunk körül.
