Az Amazonas-medence esőerdeje fontos természeti kincsünk, amely gazdag növény- és állatvilággal, kiterjedt vízhálózattal és geodiverzitással rendelkezik. A területén megközelítőleg 22 millió ember, és a mai napig ismeretlen számú állat- és növényfaj él. A Föld tüdejeként is emlegetett ősi élővilág azonban minden eddiginél közelebb áll egy olyan fordulóponthoz, amely után végérvényesen átalakulhat a ma ismert formája.  

Az Amazonas folyót övező természetes zöldterület a bolygó legnagyobb esőerdeje; mérete az európai kontinens felét teszi ki. Területe nyolc országot érint, és ennek legnagyobb része (mintegy 60 százaléka) Brazíliában található. Az amazóniai erdő nemcsak a Föld leghosszabb folyójának, ezáltal legkiterjedtebb vízhálózatának ad otthont, hanem több millió állat- és növényfajnak is, melyek pontos száma mindmáig ismeretlen a tudósok számára. Becslések szerint nagyjából 2,5 millió rovar, több tízezer növényfaj és számos állat él az Amazonas-medencében: jelen felmérések szerint minimum 2200 különböző hal, 1300 madár, 427 emlős, 378 hüllő és 428 kétéltű.  

Zsugorodik a Föld tüdeje  

Az esőerdő kiterjedését számos tényező fenyegeti: a növekvő hőmérséklet, a szárazságok, az erdőirtások és az erdőtüzek egyre súlyosabban pusztítják az itt található ökoszisztémát. A szakértők szerint 2050-re az Amazonas 10-47 százaléka rendszeresen a fenti problémákkal fog küszködni, ami lassan, de biztosan át fogja alakítani a területek összképét. Ennek két lehetséges kimenetele van: az egyik, hogy még több négyzetkilométerről fog eltűnni az ismerős növényzet, a másik pedig, hogy az erdő szerkezete nyitott lombkoronás szerkezetűvé alakul át, és megnő a tűzbiztos növényfajok aránya.  

Az mindenesetre egyértelműen látszik, hogy a tartós felmelegedés következtében az erdő folyamatosan veszít a vízkészletéből, melynek következtében egyre több helyen kezd elszavannásodni. Az erdőtüzek és az emberi pusztítás pedig még tovább fokozzák ezeket a tendenciákat, egyfajta ördögi kört hozva létre. Jelen becslések szerint az Amazonas esőerdő 18 százaléka már elpusztult, és ha ez az arány eléri a 20-25 százalékot, akkor az erdős területek végleg szavannává változhatnak. Utóbbi alatt pedig nem az afrikai tájakról ismerős, sajátos élővilágú ökoszisztémát kell értenünk, hanem egy lepusztított területet, ahol az őshonos növényeknek és állatoknak csak a töredéke élhet meg.  

Az állatok sem tudnak a végtelenségig alkalmazkodni 

Próbáljuk meg elképzelni, miként befolyásolná az élővilágot és a régióban élő emberek életét egy ilyen mértékű változás! Az erdőtüzek már most számos faj élőhelyét elpusztították, sőt, vannak olyanok, melyeket a kihalás szélére sodortak; ilyenek például a jaguárok, a párducok és a hangyászok. A tudósok már azt is vizsgálják, miként viselkednének az őshonos fajok a sivárabb ökoszisztémában. Kutatásaik szerint az amazóniai állatok többsége akkor is a növényekben gazdag esőerdős területeket választaná, ha egyébként képesek lennének megélni a szavanna körülményei között is, így viszont egyre kisebb területekre zsúfolódnak össze.  

Végérvényben az esőerdő pusztulása számos növény-, és állatfaj kihalásához is vezethet. Nem mellesleg emberek millióinak az életét nehezítené meg, akik az erdő közelségének köszönhetik a megélhetésüket, továbbá értékes élelemmel, fával, gyógyszerrel és vízforrással is szolgál számukra.  

De mit lehet tenni a káros folyamatok visszafordítása érdekében?  

A World Rainforests természetvédelmi szervezet szerint nemcsak a meglévő ökoszisztéma védelmével kell foglalkoznunk, hanem a már kiirtott és leromlott területek észszerűbb hasznosításával is. A jövőbeli erdőveszteség csökkentését segítheti, ha a helyi gazdák fenntartható módon növelik a gazdaságok, legelők és ültetvények termelékenységét, emellett pedig a degradált élőhelyeken is helyreállítják az ökoszisztémát. A pazarló földhasználati gyakorlatok csökkentésével, a már kiirtott területekről származó nyereség megszilárdításával elejét lehet venni a további esőerdők kivágásának.