Ha a nyersanyagok kitermeléséről van szó, úgy tűnik, hogy manapság egyetlen hely sem tűnik túl távolinak vagy elérhetetlennek. A kobalt és a nikkel iránti kereslet növekedésével az ásványi anyagokban gazdag mélytengeri élőhelyek váltak Kalifornia legújabb „aranybányáivá.” Az itt élő, frissen felfedezett fajok azonban könnyen veszélybe kerülhetnek az ipari méretű kitermelés miatt.  

Az ember azt hinné, hogy a tenger alatt 4000-6000 méter mélyen még érintetlen az ökoszisztéma. Ahogyan azonban a TreeHugger rámutatott, a Csendes-óceán fenekének Mexikó és Hawaii között található régiójában nemsokára megkezdődhet a mélytengeri bányászat, és ezzel több ezer állatfaj élőhelye kerülhet veszélybe. Az úgynevezett Clarion-Clipperton zónában (CCZ) mintegy hatmillió négyzetkilométeren találhatók különböző értékes ásványok és fémek, amelyek nélkülözhetetlenek az akkumulátorok előállításához. Ezek normál esetben nehezen hozzáférhetők, a CCZ területén azonban a kőzetlemezek folyamatos mozgásának köszönhetően könnyebben a felszínre kerülnek – nem csoda tehát, hogy bevonzotta az ipari bányásztársaságokat.  

A környezetvédők azonban aggodalmukat fejezték ki a bányásztevékenységgel szemben. A Current Biology által publikált tanulmány szerint az említett helyszínen több mint 5000 különböző mélytengeri faj élhet, melynek körülbelül kilencven százaléka eddig teljesen ismeretlen volt a tudomány számára. Ezek között különböző fonálférgeket, húsevő szivacsokat, tengeri uborkákat és ízeltlábúakat azonosítottak a kutatók. Külön érdekesség, hogy a CCZ fajainak legtöbbje endemikus, azaz csakis ezen a területen él meg, és a biodiverzitásuk nagyon magas, tehát többszáz különböző családba sorolhatók.  

Amennyiben megindulna az ásványkincsek gyűjtése, az nagymértékben felforgatná a helyi ökoszisztémát, és félő, hogy az itt élő fajok teljes kihalásához vezetne. A bányászrobotok először az aljzat felszínén lévő mangánt, nikkelt, kobaltot és ritkaföldfémeket kezdenék el gyűjteni. A tevékenységük során valószínűleg felvernék a törmeléket, zaj- és fényszennyezést okoznának, továbbá vegyi anyagokat is felszabadítanának a vízben.  

A CCZ területe az ENSZ Nemzetközi Tengerfenék Hatóságának (ISA) felügyelete alatt áll. A nemzetközi vizeken eddig tilos volt a mélytengeri bányászat, a tagállamoknak azonban júliusig nem sikerült megállapodniuk a tengerfenék használatának új szabályozásáról. Ha továbbra sem jutnak eredményre, akkor a tilalom érvényét veszti, és a bányatársaságok benyújthatják a kereskedelmi kitermelésre vonatkozó kérvényeiket.  

A tudósok most további kutatásokat szorgalmaznak annak érdekében, hogy többet tudjunk meg a terület páratlan élővilágáról. Fontos, hogy az érdekelt felek jobban értsék a külső beavatkozás lehetséges következményeit – nehogy visszavonhatatlan pusztítást végezzenek.