A befektető-guru újabb 15 milliárd dollárt kíván a szél- és napenergiába fektetni a jövőben

Habár egy nemrégiben megtartott Las Vegas-i befektetői összejövetelen a milliárdos befektető legenda nem tudta pontosan, hogy mennyi pénzt fektetett eddig megújuló energetikai projektekbe, ez nem tántorította el attól, hogy látatlanban is megduplázza az összeget. Mikor helyettese közölte vele, hogy eddig bizony 15 milliárd dollár ment ilyen célra, csak annyit felelt: „Ami engem illett, még biztosan van 15 milliárd dollár, ami készen áll az ilyen befektetésekre.” Mivel a piac árgus szemekkel figyeli Buffett minden megmozdulását, kijelentése várhatóan másokat is arra ösztönöz majd, hogy pénzt fektessenek az iparágba.

Buffett egyébként 2000 óta foglalkozik energetikai befektetésekkel: ekkor vásárolt meg egy iowai energetikai céget, amelyet utána rendszeres és nagy összegű tőkeemelésekkel segített a terjeszkedésben. A cég elektromos hálózatokat üzemeltet az Egyesült Királyságban, gázvezetékeket épít keresztül-kasul az Egyesült Államokban és leányvállalatán keresztül megújuló erőműparkokkal is rendelkezik. Ráadásul más energetikai rendszerüzemeltető vállalatokkal ellentétben a cég rendszeresen visszatartja a nyereséget, aminek köszönhetően az eljövendő évtizedben Buffett elmondása szerint 30 milliárd dollárt tud majd befektetni az energetikai szektorba.

A teljes európai potenciál figyelembe vételével az Európai Unió 27 tagországa lakosságának 26 százaléka lenne kiszolgálható geotermikus távhővel. Jelenleg a legjelentősebb potenciállal rendelkező távhőpiacok Franciaországban, Izlandon és Németországban találhatók, és a legnagyobb növekedés is elsősorban ezekben az országokban várható 2016-ig. Kiegészülve esetleg Olaszországgal és Magyarországgal. Ehhez persze tenni is kell: egy kifejezetten geotermikus hőenergia-ellátásra szabott távhő árszabályozással, a hazai támogatási rendszer újragondolásával, a nyugat-európai példák hazai viszonyokra szabásával és átültetésével jelentősen növelhető lenne a geotermikus energia távfűtésben felhasznált részaránya Magyarországon is.

Az European Geothermal Energy Council beszámolója szerint 2013 végén 237 geotermikus távhőerőmű működött Európában, melyek együttesen 1,1 gigawattóra beépített kapacitással rendelkeznek. Ezek legnagyobb része Izlandon, Törökországban és Franciaországban található. Ezzel szemben hazánkban jelenleg legjobb tudásom szerint alig 10 geotermikus távhőtermelő erőmű működik. A megújuló energiaforrások részaránya a távhőtermelésben 8 százalék körül alakul. Ebből a biomassza 5, a hulladékok felhasználása 1,5, míg a geotermikus energia alig 1 százalékkal részesedik.

Az Európai Bizottság döntése alapján 2017-től változik a megújuló-energetikai iparág támogatási szabályozása

2017. január 1-től főszabályként már valamennyi új megújulóenergia-termelő csak versenytárgyalásos úton kaphat állami támogatást működéséhez. Az Európai Unió új támogatási szabályozás megalkotására ösztönző iránymutatásának célja, hogy fokozatosan kivezettesse a piaci versenyt torzító támogatási formákat – köztük a kötelező átvételi rendszert – az európai megújuló-energetikai iparágból. Az Európai Bizottság döntése révén jelentősen tisztulhat a hazai megújuló-energetikai piac is, ami elsősorban a kiterjedt szakmai know-how-val és tapasztalattal rendelkező, hosszútávra tervező cégeknek kedvez. A piaci alapokra helyezett új támogatási rendszer áttételesen a szabályozói kockázatokat is csökkenti majd.

2014. április 9-én fogadta el az Európai Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapiaci és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatást, amely ez év július 1-től lép majd hatályba. A dokumentum azokat az alapelveket rögzíti, amelyek mentén a Bizottság 2014 júliusától az energetikai iparág szereplői számára nyújtott állami támogatásokat értékeli majd, azaz a dokumentumban foglalt alapelvek mentén kell majd kialakítani az új nemzeti támogatási struktúrákat.

Remek infografika az elektromos autók fejlődéséről

Napjainkban egyre többet hallani arról, hogy a közlekedés 20-30 éven belül teljesen az elektrifikáció felé tolódik majd. Ennek alátámasztására szinte minden autógyártó kijött a saját elektromos gépkocsijával, sőt, olyan gyártók, mint a Tesla, teljesen ennek rendelték alá tevékenységüket. De honnan is indultak az áramautók? Mióta van jelen az életünkben a villamos energia hajtotta gépkocsi? Erről találtam egy remek infografikát a Nemzetközi Energia Ügynökség honlapján.

De aki nem tud angolul, az se búsuljon, az infografika alatt minden ott van magyarul is, extra képekkel az elektromos autózás történelméből!

Üvegházhatású gázokból készít bioműanyagot egy amerikai cég

Egy több mint tíz éves folyamat végén nemrég kezdte meg az ipari méretű működését a világ első olyan gyára, amelyben az üvegházhatású gázok felhasználásával készítenek meglehetősen ellenálló és kiválóan használható műanyagot. Az AirCarbon – ez az új anyag neve – tulajdonságaiban annyira hasonlít a hagyományos technológiával előállított változathoz, hogy egyre több cég mutat érdeklődést az új anyagból készült termékek piacra történő bevezetésében. A Newlight Technologies – az újfajta műanyagot kifejlesztő és gyártó cég – jelenleg már két vállalattal kezdett együttműködést az innovatív alapanyag egyre szélesebb körű elterjesztésére. Az amerikai Sprint telekommunikációs vállalat Iphone telefonokhoz gyárttat tokot a „bioműanyagból”, a Dell számítástechnikai cég pedig csomagolóanyagként használja azt.

Habár magáról az eljárásról sok adat nem férhető hozzá jelenleg még a Newlight weboldalán sem, annyit lehet tudni a folyamatról, hogy annak alapja a széndioxid és egyéb üvegházhatású gázok ipari leválasztása és begyűjtése fermentorok segítségével (elsősorban mezőgazdasági üzemek és állattartó telepek közelében). A begyűjtött gázokkal telített levegőt ezután olyan biológiai katalizátorokba pumpálják, amiben ki tudják választani a szenet a keverékből. Ezt utána hosszú láncú polimerekké alakítják, és granulátum formában raktározzák, szállítják a felhasználási helyekre.

Tavaly ismét jelentősen nőtt a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő befektetések részaránya Németországban, Ausztriában és Svájcban. Itthon ezt még nem mérik…

Egy friss beszámoló szerint a közép-európai térségben egyre inkább növekszik a környezeti, szociális és kormányzati szempontokat is figyelembe vevő befektetések részaránya. Németország, Ausztria és Svájc esetében az ilyen célú befektetések 12 százalékkal növekedtek, így a piac nagysága elérte a 134,5 milliárd eurót. Ez a fajta befektetési megközelítés egyébként világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Nem véletlenül, hiszen lehetővé teszi, hogy a befektető egyéni értékrendjével hozza párhuzamba befektetési tevékenységét.

A nemrégen bemutatott felmérés szerint a svájci fenntartható befektetési pénzalapok nagysága 29, a német és az osztrák alapoké pedig 17-17 százalékkal nőtt egy év alatt. Ez igazolja is azt a tudományos és politikai körökben egyre általánosabb nézetet, miszerint a jövőben az ilyen típusú pénzalapok és befektetési portfóliók jelentik majd a fenntartható fejlődés egyik legfontosabb hajtóerejét. Ezt egyébként a kezdeti felmérések is igazolni látszanak.

Idén már közel 6,5 millióan dolgoznak világszerte a megújuló energiaforrások kiaknázásával kapcsolatos munkakörökben

2013 év végén már összesen közel 6,5 millió ember dolgozott a megújuló energiaforrások hasznosítását célzó és kiszolgáló munkahelyeken világszerte – olvasható a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) legfrissebb felmérésében. Amellett, hogy a megújuló energiaforrások részaránya egyre jobban növekszik a világ energiatermelésében, és eleddig teljesen a hagyományos energiahordozók iránt elkötelezett iparágak is kezdik felfedezni maguknak a zöld energiát, ezzel a 6,5 millió munkavállalóval most már bátran kijelenthetjük, hogy közel sem úri hóbortról van szó, amikor a megújuló energiaforrások hasznosításában rejlő potenciálok kiaknázásának fontosságáról beszélünk.

A szervezet felmérése szerint a 2012-ben mért 5,7 millió munkahely mintegy 14 százalékos bővülése egy éven belül vezetett oda, hogy 2013 év végén már 6,5 millióan dolgoztak az iparágban és az ahhoz szorosan kapcsolódó területeken – beleértve a gyártást, az üzemeltetést, az erőművek építését és tervezését, valamint a kutatás-fejlesztési tevékenységet is. Mindezt úgy, hogy a fejlett országokból egyre inkább a fejlődő országok irányába csúszik át a foglalkoztatás bővülése (főleg az összeszerelés és a telepítéshez kapcsolódó munkafolyamatok miatt). Ma már tehát nem feltétlenül csak a hagyományosan magas ipari kultúrával rendelkező államok kiváltsága a megújuló-energetikai munkahelyek létesítése.

Egyre inkább elfogadott nézet, hogy egy termelő vállalatnak (és ide nyugodtan beleérthetjük az energiatermelő vállalkozásokat is!) akkor sikerülhet igazán fenntarthatóvá tennie saját működését, ha ügyfeleit és partnereit is ráveszi arra, hogy a környezeti, társadalmi és gazdasági célokat is szem előtt tartva válasszanak terméket, szolgáltatást. Lehetőleg persze a vállalat saját termékeit. Ez viszont egyáltalán nem egyszerű feladat, főleg az ügyfelek (vásárlók) esetében, hiszen amíg az üzleti partnerek bizonyos tekintetben „kényszeríthetők” a fenntarthatósági alapelvek szerinti működésre, a vásárlók attitűdjének megváltoztatása már egyáltalán nem ilyen könnyű.

Ráadásul nem is biztos, hogy a jó oldalról közelítenek a vállalatok a témához. Legalábbis ez derült ki számomra egy nemrégen olvasott interjúból. Ebben Henk Campher, a világ egyik vezető PR-cégének, az Edelmannek az alelnöke világított rá néhány olyan dologra, amit mindenképpen érdemes szem előtt tartaniuk azoknak a vállalatoknak, amelyek a fenntarthatósági alapelveknek minél inkább megfelelő működést szeretnének kiépíteni.

Mindent egybevéve közel 3000 kiserőművet létesítettek tavaly Magyarországon

Tavaly év végéig összesen 2997 nem engedélyköteles, fél megawattnál kisebb kapacitású vagy háztartási méretű új kiserőművel gazdagodott a magyar „erőműpark” az előző év záró adataihoz képest. Ez azt jelenti, hogy mintegy 21,7 megawattnyi többletkapacitás épült ki 2013-ban ezekben az erőmű-kategóriákban. A számokat elnézve jól látszik két dolog: egyrészt akik megengedhetik maguknak a beruházást, szívesen telepítenek olyan energetikai megoldásokat otthonukban, amellyel csökkenthetik áramszámlájukat, másrészt pedig a napenergia vitte tavaly a prímet a kiserőművek piacán.

A napokban hozta nyilvánosságra a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal azt az adatsort, amely azt mutatja, hogy 2013-ban mennyi nem engedélyköteles kiserőművet telepítettek hazánkban. A hálózati engedélyesek adatszolgáltatása alapján összeállított összesítésben 2997-tel több kiserőmű szerepel az egy évvel korábbi számokhoz képest. Úgy tűnik, hogy a magyarok egy része elindult a napi energiakiadások mérsékléséhez vezető „rezsicsökkentés” útján.

Mini vízerőművé alakul a toalett?

Napjainkban egyre több olyan kutatási projekt zajlik világszerte, amely a mindennapi életünkben már használt és megszokott eszközökre és tevékenységekre próbál energetikai megoldásokat telepíteni. Mivel életünk elengedhetetlen alapeleme a víz, nem véletlen, hogy ez az anyag is a kutatások előterébe került.

Legutóbb egy dél-koreai tudóscsapat talált egy izgalmas, új módszert arra, hogy miként lehet az áramló víz mechanikai energiáját elektromos árammá alakítani. Innen pedig már csak egy lépés, hogy minden egyes vécéöblítés energiatermelő folyamattá alakuljon.

Az elején szögezzük le: a Social Progress Index szerint Magyarországon sem olyan rossz élni. Egészen pontosan a világon vizsgált 132 ország közül hazánk a 32. legélhetőbb állam a szociális aspektusokat vizsgálva. Igaz ugyan, hogy a maximálisan elérhető 100 pontból hazánk csak 73,87-ot zsebelt be, de akkor is. Mennyivel jobban állunk, mint mondjuk Ukrajna a maga 64,91 pontjával (62. hely), vagy éppen India a kiérdemelt 50,24 pontjával (102. hely). Persze a listavezető Új-Zéland 88,24 pontjától is messze vagyunk, de ne legyünk elégedetlenek.

A szomszédos és régiós országokat vizsgálva sem olyan rossz a helyzet. A 12 országból mindössze öt – Ausztria (11. a listán), Szlovénia (18.), Csehország (23.), Szlovákia (24.) és Lengyelország (27.) – előz meg bennünket.

Akit érdekel a teljes kutatás, az itt keresgélhet, a Magyarországra vonatkozó adattáblák pedig itt érhetőek el.

Hiába csökkent a beruházásokra fordított összeg tavaly, a megújuló alapú áramtermelés továbbra is szárnyal

Az egy évvel korábbihoz képest 214,4 milliárd dollárral kevesebb pénzt ruháztak be tavaly világszerte a megújuló energiaforrásokat hasznosító energiatermelésbe, globális szinten mégis tovább növekedett a zöldáram részaránya a villamosenergia-termelésben – derül ki a napokban bemutatott Global Trends in Renewable Energy Investment 2014 kiadványból. A beruházási összegek zuhanása két okra vezethető vissza: egyrészt jelentősen csökkentek a fotovoltaikus rendszerek árai, másrészt az egyes országokban jellemző bizonytalan szabályozói környezet számos befektetőt is elriasztott az új projektek megvalósításától.

2012 után 2013 egyébként már a második olyan év volt, amikor mérséklődött a megújuló-energetikai beruházások pénzügyi volumene. A rekordévet jelentő 2011-hez képest tavaly már közel negyedével – 23 százalékkal – kevesebb pénzt költöttek a befektetők és beruházók a zöldáram-termelésbe. Nem kell azonban kétségbe esni: a jelentés szerint ugyanis azon túl, hogy csökkent a beruházási volumen, kirajzolódtak olyan trendek, amelyek azt jelzik, hogy a megújuló energiatermelés továbbra is globálisan vezető ágazat lehet a jövőben.

Évente mintegy 50 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik világszerte, megoldás lehetne az „urban mining” kiterjesztése

A címben látható állítás kicsit túlzás: nem mi, európaiak, fulladunk majd bele az elektronikai hulladékokba, hanem a világ két legnagyobb e-szeméttelepe környezetében élők. Az érintettek leginkább a kínai Guiyu tartomány és a ghánai Agbogbloshie lakosai. Erre a két helyre érkezik ugyanis a világ kiselejtezett elektronikai gépeinek a döntő többsége, sokszor illegálisan. Itt aztán amit lehet megjavítanak és eladnak a fejlődő országokba, vagy az értékes alkatrészek és fémek kinyerése érdekében darabokra bontják, elégetik a berendezéseket, ami jelentős környezeti és egészségügyi károkat okoz.

A világon évente keletkező mintegy 50 millió tonnányi e-hulladéknak alig 13 százalékát hasznosítják újra szakszerű körülmények között. A többi megy az említett két lerakó területre. A problémát már középtávon fokozza a szakértők szerint, hogy a rohamosan fejlődő Kína, India és egyes Afrikai országok lakosai is egyre nagyobb mértékben halmoznak fel, illetve cserélnek le elektronikai berendezéseket, amelynek köszönhetően az előrejelzések szerint 2017-re már akár évi 65 millió tonna ilyen hulladék is keletkezhet.

Most ugyan összecsaptak a hullámok a technológia feje felett, de nem kell temetni a kogenerációt

A szakma képviselői között nincs vita arról, hogy a fosszilis energiaforrások, elsősorban a földgáz, hasznosításának egyik leghatékonyabb módja az, ha kapcsolt technológiát használó erőművekben párhuzamosan hőt és villamos energiát állítunk elő. Az előnyök egyértelműek: magas hatékonyság, kisebb károsanyag-kibocsátás, lokális energiaigények kielégítése. Most mégis szenved az iparág, leírni azonban nagy hiba lenne.

A múlt héten tartotta szokásos éves találkozóját a Magyar Kapcsolt Energia Társaság, a kapcsolt energiatermelés hazai szakmai szervezete. A találkozón számos érdekes gondolat és kérdés került terítékre, amelyeknek a megosztása talán segít közelebb hozni a laikusabb közönség számára is a kapcsolt energiatermelés problémáit, a technológiában rejlő lehetőségeket.

A depóniagáz és a termálmetán esetében is érdemes lenne aktívabban mocorogni Magyarországon

A szeméttelepeken elhelyezett kommunális hulladék bomlása során keletkező depóniagáz, illetve a termálvíz kutakból kitermelt vizet sok esetben kísérő termálmetán potenciálja szempontjából is jól áll Magyarország, mégis alig-alig használjuk ezeket az energiaforrásokat. A depóniagáz hasznosítására mindent egybevéve akár 20-40 megawattnyi villamosenergia-termelő kapacitás is gazdaságosan telepíthető lenne, az energiatermelésre közvetlenül nem hasznosítható gázmennyiséget pedig CNG üzemű gépjárművek üzemanyagaként lehetne hasznosítani, vagy be lehetne táplálni a közcélú hálózatba. A termálmetán esetében legalább 120-130 olyan termálvízkút üzemel hazánkban, amelyből a feltörő víz köbméterében jelentős, akár 0,7-1,1 köbméternyi, metángáz is a felszínre kerül, mégis alig néhány esetben hasznosítják az így nyert energiahordozót.

Egy friss felmérés szerint a kelet-közép-európai régióban közel 250 megawattnyi villamosenergia-termelő kapacitást lehetne igazán gazdaságosan kiépíteni a depóniagázra alapozva. Magyarországra ebből körülbelül 20-40 megawattnyi kapacitás juthat a hulladéklerakók kapacitását ismerve. Természetesen ettől jelentősen nagyobb depóniagáz-kapacitásokkal rendelkezünk, de ezeknek a többletkapacitásoknak a kiaknázása közvetlen áramtermelésre már nem feltétlenül költséghatékony.

Észtország, Bulgária és Svédország már elérte a 2020-ra kitűzött megújuló célarányt, mi a középmezőnyben vagyunk

Bulgária, Észtország és Svédország már teljesítette a 2020-as, megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó európai uniós vállalásait – derül ki az Eurostat adataiból. Az Európai Unió 28 tagállama közül elsőként Észtország teljesítette a részarányra vonatkozó nemzeti vállalást 2011-ben. Hozzá csatlakozott 2012-ben Bulgária és Svédország. A balti állam egyébként 16 százalékos részarány elérését tűzte ki célul maga elé, Bulgária 25 százalékot, a svédek pedig 49-et. Ehhez képest 2012-ben Bulgária már 16,3, Észtország 25,2, Svédország pedig 51 százaléknál tartott. Ez utóbbi részaránnyal a svédek abszolút rekorderek Európában. Mi meg alig haladtunk valamit a középmezőnyben.

Bulgária 2012-ben már a teljes energiafogyasztásának a 16,3 százalékát fedezte megújuló energiaforrásokból, 2004-ben (ekkortól közöl adatokat az Eurostat) ez az érték még csak 9,6 százalék volt. A másik két eminens esetében az induló értékek ekképpen alakultak: Észtország 2004-ben még csak az energiafelhasználásának 18,4 százalékát fedezte megújulókból, Svédország esetében 38,7 százalék volt az induló érték.

Amit ma a gyerekeink elméletben megtanulnak a fenntartható életvitelről, azt az unokáink már a gyakorlatban is használják majd

Számos esetben hallom magam is, hogy amennyiben valóban szeretnénk a fenntarthatóság felé terelni a modern társadalmakat, akkor a gyerekeket kell megcélozni: egyrészt azért, mert ők lesznek a cselekvő tagjai a jövő társadalmának, másrészt pedig azért, mert a gyerekek képesek befolyásolni a szüleiket a fenntarthatóbb életvitel irányába. Ez utóbbi viszont tévedés – egy friss dán kutatás szerint ugyanis a gyerekek nem élnek ezzel a lehetőséggel, a tettek szintjén még mindig a szülők kezelik tudatosabban a fenntarthatósági alapelveket. Ami viszont nem feltétlenül baj.

Habár a gyerekeim még igen fiatalok, az már most is nyilvánvaló, hogy az ő kívánságaik és igényeik nagymértékben befolyásolják azt, hogy mi kerül a bevásárlókosárba, mit csinálunk a szabadidőnkben, vagy éppen hova és mivel utazunk nyaralni. Hatványozottan igaz lesz ez már akkor, amikor a gyerekek tinédzser korba lépnek, vagy ifjú felnőttként vesznek részt a családi döntéshozatalban.

Hiába járatosabbak azonban 16-22 évesek a fenntarthatóság elméleti kérdéseiben, a gyakorlati életre vonatkozó döntéseikben ez alig-alig látszik.

Közel valósidejű rendszer figyeli az erdőírtásokat a jövőben

Érdekes kezdeményezéshez társult a Google: több mint 40 egyéb szervezettel társulva útjára indított egy erdőírtás-monitoringozó eszközt, amelyet Global Forest Watch névre kereszteltek. A szolgáltatás révén az egyszerű érdeklődő is közel valós időben figyelemmel kísérheti, hogy világszerte milyen ütemben pusztulnak az erdőségek. A szolgáltatás a műholdas technológia lehetőségeit ötvözi a szabad hozzáférésű adatok crowdsourcing rendszerű feldolgozásával. A kezdeményezés szépsége, hogy az adatok szabadon hozzáférhetőek, úgyhogy akár a kormányok, nemzetközi és nemzeti szervezetek is felhasználhatják őket az erdővédelem érdekében.

Erdővédelemre pedig szükség van. A faanyagok különböző célú felhasználása egyre jelentősebb: épülnek belőle felhőkarcolók, bútorok, de a klímavédelem vezérelte energetikai célú felhasználása is egyre népszerűbb.

Egy friss tanulmány szerint 2020-as évek közepére a globális bányaipar energiaigényének körülbelül 8 százalékát megújuló energiával fogják kielégíteni. Ez nem tűnik soknak, de rögtön változik a kép, ha hozzátesszük, hogy ma a megújuló energia aránya a bányászathoz köthető energiafelhasználásban alig 0,1 százalék. Pedig kevés olyan iparág létezik ma, amely nagyobb energiafaló lenne az ásványi anyagok kitermelésénél – villamos energia szükségeltetik a gépek üzemeltetéséhez, a világításhoz, a biztonsági berendezések egy részéhez, de jelentős a kitermeléshez használt berendezések robbanómotorjainak üzemanyag-fogyasztása is.

A váltás okai egyszerűek – egyre nagyobb a tulajdonosi, stakeholderi nyomás a bányákon, hogy csökkentsék az energiakiadásaikat, illetve mérsékeljék kitettségüket a hagyományos fosszilis energiahordozóknak. Az üzemanyagok árszintjének kiszámíthatatlan változása, a globális társadalmi/politikai törekvések a klímavédelem terén, a fenntarthatósági szempontok érvényesítési törekvései a vevők részéről és a költségek együttesen terelik a zöldebb energiaellátás felé az ásványianyag-kitermelést.

A befektetők fiatal generációja már nem csak a jó üzletet keresi, de egyre fontosabb számukra, hogy a pénzük jó ügyet szolgáljon

Érdekes, új látásmód van elterjedőben főleg a fiatal befektetők között: a mindent a profit érdekében elvet szimbolizáló „dollars and cents” befektetői szemlélet az utóbbi években eltolódni látszik az egyéb társadalmilag és környezetileg is fontos célokat megvalósító befektetéseket jellemző „dollars and sense” világlátás irányába. A váltással elsősorban az erőteljesen kutatásra és fejlesztésre fókuszáló vállalatok mellet sokat nyerhetnek az IT és megújuló energetikával foglalkozó vállalkozások is.

A fenti befektetői hozzáállás szorosan együtt jár azzal a folyamattal, hogy fiatalodik a nagyobb befektetések elhelyezése felett diszponáló köre, akik immáron teljesen más mutatók alapján ítélik meg azt, hogy mibe fektessék pénzüket. Az ő céljuk már nemcsak a profit, de az egyéb értékteremtés is.

4000 megawatt kapacitású naperőművet építenek 4,4 milliárd dollárért – az ellenzők szerint lehetne okosabban is

Minden eddiginél nagyobb naperőmű-fejlesztésbe kezd hat, állami tulajdonban lévő indiai vállalat – a cél megépíteni a világ legnagyobb naperőművét, amelynek kapacitása eléri a 4000 megawattot. A fejlesztés összértéke 4,4 milliárd dollár lesz majd, ezért a pénzért pedig 93 négyzetkilométernyi területet fognak napelemekkel beborítani India Rajasthan tartományában. A tervek szerint az erőmű élettartama 25 év lesz, miközben évente 6400 gigawattóra áramot termelnek meg a berendezések. Az előzetes számítások alapján a beruházás évi 4 millió tonnával mérsékli majd az ország széndioxid-kibocsájtását. A fejlesztést több fázisban valósítják majd, az első szakaszban 1000 megawattnyi kapacitást terveznek üzembe helyezni 2016 végére.

A kontinensnyi országnak nem ez lesz az első fotovoltaikus gigaprojektje: már üzemel egy 2208 megawatt kapacitású naperőmű az országban, de a hírek szerint idővel ezt is bővíteni szeretnék. A távlati célok szerint 2022-re az ország szeretne 22 ezer megawattnyi naperőmű kapacitást kiépíteni. A tervekhez annak ellenére is ragaszkodnak, hogy a szenes energiatermelés költségei (2,5 rúpia per kilowattóra) alig 15 százalékát teszik ki a napelemekkel termelt áram árának (17 rúpia kilowattóránként).

Google? Siemens? Valami napelemes cég? Hát nem. A torontói székhelyű Corporate Knights médiavállalat immáron egy évtizede készíti el minden évben a legfenntarthatóbb vállalatok listáját. 2014-ben az összesítés első helyére egy ausztrál pénzintézet, a Westpac Banking került. Tavaly a cég még csak a lista 10. helyén szerepelt, de a nyitott és sok szempont szerint szervezett vezetési modell és az erőforrások optimális kihasználására fordított figyelem az idén már első helyre vezette az éves szinten 38 milliárd dollár bevételt elkönyvelő, összesen 36 ezer munkavállalót foglalkoztató vállalatot.

A fenti két tulajdonság volt az, ami egyre inkább a környezettudatos, fenntartható működés felé irányított a Wetpac bankot. Ez volt az első pénzintézet, amely csatlakozott az ausztrál kormány Greenhouse Challenge Plus kezdeményezéséhez, amellyel párhuzamosan egy támogató programot is elindított. A bank a Corporate Knights által vizsgált mind a négy fenntarthatósági indikátor alapján – energia, karbonkibocsátás, vízkezelés és hulladék menedzsment – a legjobbak között volt, ezeket egészítette ki a vállalat vezetési struktúrájának vizsgálata, ami végül az első helyre repítette a bankot.

Érdekes összeállítást közölt a napokban a Bloomberg New Energy Finance (BNEF); a szervezet által készített összesítések alapján tavaly tovább csökkent a megújuló energiaforrások területén a befektetések volumene. 2013-ban összesen mintegy 254 milliárd dollárt költöttek globálisan a megújuló-energetikai beruházásokra, ez mintegy 11 százalékkal marad el a 2012-re jutó 286,2 milliárd dollártól. A rekordévet egyébként 2011-re teszi a BNEF, amikor összesen 317,9 milliárd dollárnyi befektetést eszközöltek világszerte a megújuló alapú energiatermelő technológiákba.

A 2013-ban tapasztalt csökkenés okaként a felmérés két dolgot emel ki – egyrészt a fotovoltaikus rendszerek árának drasztikus csökkenése felel a befektetési volumen mérséklődéséért, másrészt a befektetőket eltántorítja az Európában és az Egyesült Államokban változó szabályozói környezet bizonytalansága.

Ha a 21. században előre akarunk lépni fenntarthatósági területen, az államnak is tennie kell az ügyben

Általánosan elfogadott nézet, hogy a fenntarthatósági versenyben a vállalatoké kell legyen a vezető szerep, az állam, mint intézmény, jobb ha félreáll az útból, vagy legfeljebb a tág kereteket jelöli ki és megteremti a feltételeket a magánszektor számára az előrelépéshez. De vajon tényleg elég ennyi? Aligha, főleg amikor abból a prekoncepcióból indulunk ki, hogy a vállalati szektor a teljes világgazdaság alig kétharmadát teszi ki. A maradék egyharmad ugyanis valamilyen úton-módon kötődik az állami szerepvállaláshoz.

Ráadásul napjaink leggyorsabban fejlődő országaiban egyáltalán nem elhanyagolható az ilyen-olyan mértékben állami tulajdonban lévő vállalatok hozzájárulása a fejlődéshez. Kínában például a teljes piaci tőke mintegy 80 százaléka állami cégekben összpontosul, de előkelő helyen szerepel az orosz piac is a listán, ahol ez az érték 60 százalék körüli, de Brazíliában is alulról nyaldossa a 35 százalékot. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy a világ vezető 25 olajcége közül 18 állami kézben van. Ha pedig itt tartunk, nem szabad megfeledkeznünk a MOL-ról vagy éppen az MVM-csoportról sem.

Feladatok az energetikában 2014-re

Habár a hazai energetikai szektor a szakmai vélemények szerint óceánjáró tankhajóhoz hasonlóan hánykolódik a gazdasági környezet és a szabályozás viharai által korbácsolt hullámokon, korai lenne még leírni a szektort. Mivel egy stratégiai, és súlyánál fogva meghatározó nemzetgazdasági ágról beszélünk, éppen olyan nehezen csúszik le egy hatalmas örvénybe, ahogyan azt egy tankhajó tenné. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy elsüllyeszthetetlen lenne.

Annak szempontjából viszont, hogy a szektor kijut-e a viharból, vagy süllyedni kezd-e 2014 meghatározó év lesz.

A helyzet ugyanakkor egyáltalán nem tragikus, hiszen számos olyan hatékony eszköz áll rendelkezésre, amely mentén a szektor jövőre kikerülhet a negatív hangulatból. Jelenleg az látszik, hogy alapvetően négy nagy beavatkozási területen kell felelős döntéseket hozni, és megszabni az elkövetkező évek fejlődési irányait.