A depóniagáz és a termálmetán esetében is érdemes lenne aktívabban mocorogni Magyarországon
A szeméttelepeken elhelyezett kommunális hulladék bomlása során keletkező depóniagáz, illetve a termálvíz kutakból kitermelt vizet sok esetben kísérő termálmetán potenciálja szempontjából is jól áll Magyarország, mégis alig-alig használjuk ezeket az energiaforrásokat. A depóniagáz hasznosítására mindent egybevéve akár 20-40 megawattnyi villamosenergia-termelő kapacitás is gazdaságosan telepíthető lenne, az energiatermelésre közvetlenül nem hasznosítható gázmennyiséget pedig CNG üzemű gépjárművek üzemanyagaként lehetne hasznosítani, vagy be lehetne táplálni a közcélú hálózatba. A termálmetán esetében legalább 120-130 olyan termálvízkút üzemel hazánkban, amelyből a feltörő víz köbméterében jelentős, akár 0,7-1,1 köbméternyi, metángáz is a felszínre kerül, mégis alig néhány esetben hasznosítják az így nyert energiahordozót.
Egy friss felmérés szerint a kelet-közép-európai régióban közel 250 megawattnyi villamosenergia-termelő kapacitást lehetne igazán gazdaságosan kiépíteni a depóniagázra alapozva. Magyarországra ebből körülbelül 20-40 megawattnyi kapacitás juthat a hulladéklerakók kapacitását ismerve. Természetesen ettől jelentősen nagyobb depóniagáz-kapacitásokkal rendelkezünk, de ezeknek a többletkapacitásoknak a kiaknázása közvetlen áramtermelésre már nem feltétlenül költséghatékony.
Ennek oka elsősorban az, hogy a hazai mintegy 2600 szilárdhulladék-lerakó jelentős része kicsi kapacitású, ráadásul a többségüket már be is zárták. Tengerentúli számítások rámutattak, hogy a kisebb erőművek telepítéséhez is minimum 500-600 ezer tonna szilárd hulladékra van szükség, ami viszont a nagyobb lerakók esetében áll rendelkezésre Magyarországon.
Átlagosan egymillió tonna szilárd hulladékra 780-800 kilowatt áramtermelő kapacitást szoktak számolni, aminek a létesítési költsége hozzávetőleg 250-300 millió forint körül mozog, berendezésektől és telephelyi adottságoktól függően. Ezt a beruházási költséget jelentősen, legalább ekkora összeggel, emelheti a gázkinyerő és -tisztító rendszer telepítése is. Igaz, némi könnyebbséget jelenthet a fejlesztőknek a kogenerációs technológia (azaz amikor a villamos energia mellett hőt is termel egy erőmű) alkalmazása, de ehhez meg valós hőigényre van szükség a telephely közelében, ami sok esetben nem adott, hiszen a szeméttelepek általában jóval a településhatárokon kívül fekszenek.
Az alternatív gázok másik, hazánkban jelentősebb mennyiségben előforduló fajtája a termálvíz-kitermelés melléktermékeként felszínre kerülő termálmetán. A felszín alatti vizek metántartalma igen változatos képet mutat – köbméterenként akár több száz liter is lehet. Ennek a metánnak a hasznosítására is van lehetőség.
A magyarországi potenciál ennek esetében is kiemelkedő – országos szinten körülbelül 1200 termálkutat tartanak nyilván, amelyeknek körülbelül 45-50 százaléka a termálvíz mellett metánt is ”termel”. A kutak 10 százalékának esetében a felszínre hozott egy köbméter víz metántartalma 0,7-1 köbméter is lehet. Ez utóbbi kutak esetében sokszor mégsem megoldott az energiahordozó hasznosítása.
A termálmetánt az esetek döntő többségében érdemes már a kitermelés helyszínén felhasználni. Tekintettel arra, hogy a termálvízkutak közvetlen közelében valamilyen hőigény is jelen van – legyen szó akár fürdőről, mezőgazdasági telephelyről vagy éppen távfűtési rendszerről –, a kogenerációs technológia mindenképpen előnyt élvez. A kísérőgáz esetében már a 200-300 kilowattos, párhuzamosan hőt és villamos energiát is termelő, rendszerek telepítése is megtérülő beruházás. Ezekkel lehet biztosítani az intézmények energiaigényének egy részét, vagy rá lehet segíteni a távfűtésre is.
Amennyiben a helyszíni hasznosítás nem megoldható, valós alternatíva lehet a depóniagáz, illetve a termálmetán hasznosítására a hálózatba történő betáplálás vagy a gépjárművek meghajtása. Ilyenkor a keletkező gázt összegyűjtik, és vagy CNG formájában gépjárművek meghajtására használják, vagy a szükséges tisztítást követően közvetlenül betáplálják a közcélú hálózatba.
Ezektől a megoldásoktól a szigorú – elsősorban a gáz tisztaságára vonatkozó –előírások miatt ódzkodnak a fejlesztők, hiszen egy-egy tisztítóberendezés telepítése több tízmillió forintba kerül, miközben üzemeltetésük is jelentős költségekkel jár. Az ilyenfajta hasznosításnak – csakúgy, mint az energiatermelésnek – elsősorban a kelet-magyarországi, nagyobb mennyiségű tisztább metánt felszínre hozó termálvízkutak esetében lenne értelme. Ezzel ráadásul beruházásokat és tőkét lehetne vonzani a gazdaságilag hátrányosabb helyzetben lévő térségekbe is.
Némi ösztönzés, ésszerű keretek között, nem ártana
Az alternatívgáz-hasznosítás szempontjából kifejezetten fontos lenne egy új megújuló-energetikai támogatási rendszer bevezetése, a meglévő újragondolása. A depóniagáz ugyan már most is szerepel a támogatott megújuló energiaforrások között, a termálmetán viszont sajnos kimaradt a jelenlegi rendszerből. Habár a jogalkotói szándék már jogszabályi szinten megvan ennek a beemelésére is a támogatandó technológiák közé, az eddig még nem történt meg. Ezt jó lenne orvosolni.
A depóniagázban és a termálmetánban rejlő energetikai lehetőségek intenzívebb kihasználása nem csak energetikai, de környezet- és klímavédelmi indokok miatt is fontos lenne. Ezen energiahordozók bárminemű energetikai felhasználása ugyanis előnyösebb megoldás annál, mintha hagynánk a légkörbe elillanni. A metán ugyanis körülbelül 21-23-szor erősebb üvegházhatással bír, mint a klímaváltozás fő felelősének tartott szén-dioxid, ráadásul a légkörbe kerülő metán évente a teljes üvegházhatású gázok kibocsátásának körülbelül 15 százalékát teszi ki.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
