Érdekes felmérést készített a közelmúltban a SustainAbility nevű nemzetközi stratégiai elemző és tanácsadó szervezet arról, hogy vajon mennyire hatásosak a vállalatok által készített fenntarthatósági jelentések, illetve, hogy ezekkel kapcsolatban melyek a társaságok legjellemzőbb fenntartásai, elvárásai. A felmérés érdekes eredményre vezetett: a vállalatok egyre inkább úgy érzik, hogy az erőforrások felesleges elpocsékolása fenntarthatósági jelentést készíteni, hiszen azokat senki nem olvassa. Pedig lehet, hogy csak ideje lenne a 2.0 változatra váltani.

Merthogy a fenntarthatósági jelentés igenis fontos eszköz, elem lehet egy (nemzetközi nagy-)vállalat működésében. Ennek ellenére sok esetben csak egy kötelezően letudandó adminisztrációs feladatot lát benne a cégvezetés és a munkatársak. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen dokumentum valóban értéket jelentsen, lassan érdemes lehet újragondolni annak szerepét és rendeltetését, és az új céloknak megfelelően fejleszteni a jelentési struktúrát.

2014. december 15-én megkezdte működését Európa legnagyobb villamosenergia-tároló komplexuma Angliában. Az S&C Electric Europe, a Samsung és a Younicos vállalatok társulásával éltre hívott projekt eredménye, a 6MW kapacitású, teljesen automatizált működésű energiatároló célja hogy közelebb vigye az Egyesült Királyság energiahálózatát a nemzeti klímavállalások teljesítéséhez. Az előzetes számítások szerint ezt 6 millió fonttal – mintegy 2,3 milliárd forinttal – olcsóbban fogja megtenni, mint ahogyan azt a hagyományos rendszerelemek telepítésével meg lehetett volna oldani.

A 18,7 millió font – körülbelül 8 milliárd forint – összköltségvetésű projekt fő beszállítója az S&C Electric Europe, amely elsődleges tevékenysége hasonló energiatároló projektek grundolása világszerte. A berlini székhelyű Younicos egy saját fejlesztésű intelligens szoftvert és kiegészítő alkalmazásait szállította a projekthez, míg a Samsung a technikai berendezések egy részének biztosításáért felelt.

A fenntarthatósági kérdésekről folytatott beszélgetések során rendszeresen felbukkanó kérdés, hogy vajon a vállalatok tehetnek-e, és ha igen, akkor mit azért, hogy a világ egy fenntarthatóbb „működési” pályára álljon. A kérdésekre a válasz sorrendben az, hogy igen és sok mindent. A fenntarthatósági kérdések minden érintettjének be kell látnia és el kell fogadnia, hogy az ipari forradalom óta elsősorban nem a nemzetek és kormányok, hanem alapvetően a vállalatok és a gazdasági entitások viszik előre a világot. Ez persze nem jelenti azt, hogy kormányok teljesen kiesnek például a fenntarthatósági folyamatokból, pusztán feladatuk változott: nem driver-ei és effektív megvalósítói a folyamatnak, hanem elsősorban azoknak a kereteknek a meghatározásáért felelnek, amelyek mentén a vállalati intézkedések egy irányba mozdíthatják előre a fenntarthatóság ügyét.

A lehetőségek tárháza pedig széles a vállalatok előtt a cselekvésre. Ezt egyre több szervezet fel is ismeri, sőt önszerveződő módon olyan kezdeményezéseket indítanak, amelyek célja kifejezetten a vállalati szektor ösztönzése a fenntartható működésre. Ez a fajta tevékenység sok kívülálló számára erősen „PR-szagú”, azonban ma már korántsem arról van szó, hogy hangzatos, de sok esetben kétséges eredményeket produkáló CSR-akciókkal ostromolják a vállalatok a fenntarthatósági tematikát.

A Time magazin is érzi az év végének közeledtét, neki is álltak a szokásos évértékelő listák összeállításának. Ezek egyike a 2014-es év 25 legfontosabb találmányát bemutató összeállítás. A magazin 25-ös listájára öt energetikai vonatkozású találmány is felfért. Ezek között találunk fúziós erőmű megvalósítására vonatkozó elképzelést, elektromos autót, vezeték nélkül továbbítható elektromosságot, rezsicsökkentő légkondicionáló berendezést és elektromotorral ellátott biciklikereket is.

Az OPEC a napokban döntött arról, hogy nem csökkenti a napi 30 millió hordós együttes kitermelési kvótáját. Az elmúlt hónapok során az olajár évek óta nem látott mélységekbe süllyedt, a kőolajexportáló országok döntésének hatására pedig a következő időszakban még tovább csökkenhet. Az alacsony olajárak a múltban mindig negatívan érintették a napenergia-, szélenergia- és biomassza piacokat. Vajon miért nem aggódnak az aktuális trend miatt a megújuló energiatermeléssel foglalkozó cégek?

A szakértők szerint az olaj gyengélkedése a tél közeledtével még nagyobb méreteket ölthet, pusztán a kereslet-kínálat törvényéből kifolyólag is. Az olaj iránti kereslet világszintű csökkenése, együtt az olajkitermelés világszerte növekvő volumenével – ami az Egyesült Államok intenzív palaolaj kitermelésének is köszönhető –, letaszítja a kőolajárakat. Hogy hol van a zuhanás vége, és azt mikor éri el az árfolyam, még senki sem látja. A Goldman Sachs előrejelzése szerint a jövő év folyamán hordónként 70 dollár körül fog mozogni az olajár. Becsléseik szerint 2016-ra fog visszakúszni 80 dollárra az ár. A fogyasztók egyelőre a benzinkutaknál élvezhetik az árzuhanás előnyeit.

A világ két vezető hatalma talált egy közös ügyet, a Földet!

Történelmi lépésre került sor a múlt héten klímaügyben: az amerikai elnök, Barack Obama, és a kínai államfő, Hszi Csin-Ping, előremutató közös bejelentést tettek arról Pekingben, hogy a világ két vezető gazdasági hatalma és legnagyobb kibocsátója jelentősen emeli az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentésének mértékét a 2020 utáni időszakban. Ezzel – a meglehetősen ambiciózus, de szakértők szerint nem teljesíthetetlen – lépéssel a két vezető példát szeretne mutatni arra, hogy a Föld sorsát meghatározó kérdésekben, világszemlélettől függetlenül, igenis együtt lehet működni.

A közös fellépés célja elsősorban az, hogy felhívja a világ országainak figyelmét arra, hogy a klímaváltozás, amit sokan hajlamosak a jövő problémájának tartani, hirtelen a jelen egyik legégetőbb megoldandó kérdése lett. A mostani bejelentés ugyanakkor nem volt előzmények nélküli – mindkét állam elkötelezett a klímavédelmi célok mellett. Obama egyik legfontosabb politikai programja ez, és ahogy arról ebben a bejegyzésben írtam, Kínának sincsen sok szégyenkezni valója ezen a területen.

Talán az egyik legtriviálisabb dolog, hogy cégvezetőként – főleg, ha úgy gondoljuk, hogy a fenntarthatósági alapelvek szerint szeretnénk vezetni a vállalatot – igyekszünk törekedni a teljes transzparenciára és átláthatóságra. Csakhogy, mint minden egyéb részterület esetében ezt látjuk, egyáltalán nem olyan egyszerű elérni, hogy vállalatunk transzparensen működjön: egyrészt sok esetben nagyon vékony a határvonal a versenyelőnyt és a versenyhátrányt jelentő közlések között, másrészt sok esetben az egyszeri cégvezető eltéved az eszközök, üzenetek és célcsoportok útvesztőjében. Ekkor pedig nem kell sok ahhoz, hogy az ember hagyja a csudába az egészet. Pedig, megfelelni az átláthatósággal kapcsolatos igényeknek egyáltalán nem ördöngösség.

Vajon szükséges feltétele-e a transzparencia és az átláthatóság a fenntartható üzletmenetnek? Jelent-e a vállalat számára hozzáadott értéket a teljes átláthatóság és a transzparens működés? Milyen eszközök alkalmazásával mutathatjuk be a működésünket? Kinek mit kell mondanom? – A jó hír, hogy amennyiben ezekre a kérdésekre rendelkezünk valamiféle válasszal egyáltalán nem lehetetlen megfelelni az elvárásoknak. A rossz hír viszont az, hogy nincsenek sémaválaszok a fenti kérdésekre, minden szervezet, célrendszer eltérő.

Egy friss felmérés szerint, amelynek részleteit a The Guardian publikálta, egyre több vezérigazgató érzi kiábrándítónak a fenntarthatóság terén tett erőfeszítéseinek hiábavalóságát. Számos vezető gondolja, hogy megragadtak a folyamatban és ezzel párhuzamosan egyre többen kérdőjelezik meg, hogy egyáltalán sikerre lehet-e egyáltalán vinni egy ilyen össztársadalmi és környezeti szempontból fontos programot a vállalatán belül. Ráadásul az általános tapasztalat az, hogy az üzleti partnerek és beszállítók mellett a munkatársak és az igazgatóság tagjai, valamint a befektetők sem elég fogékonyak és nyitottak a fenntartható vállalatvezetési elképzelések iránt.

A felmérés szerint, elsősorban a fenti problémák miatt, a fenntarthatósági kérdéskör iránt fogékony és alapvetően a lehetőségeket kereső, aktív CEO-k is úgy érzik néha, hogy szélmalomharcot vívnak az érintettek passzív ellenállása miatt. És mint az közismert, a megfelelő helyen és időben kifejtett passzivitás hatalmas akadályokat tud programok elé görgetni.

Az ENSZ felmérése szerint a megtermelt élelmiszer fele veszendőbe megy – Európában és az Egyesült Államokban évente 100-110 kilogramm ételt pazarolnak, dobnak a szemétbe fejenként az emberek. Kínában pedig több mint 200 milliárd jüan – közel 7400 milliárd forint – értékű élelmiszer megy veszendőbe. Nem véletlen, hogy egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy amennyiben nem teszünk lépéseket ellene, a világ élelmiszerellátása akár már egy évtizeden belül könnyen fenntarthatatlanná válhat.

Egy nemrégiben tartott szakmai kerekasztal beszélgetés során iparági szakértők, kutatók és egyetemi tanárok egyeztettek arról, hogy miként, milyen elvek mentén lehetne hosszútávon fenntarthatóvá tenni a világ élelmiszer termelését és felhasználását. A beszélgetés tapasztalatai végül néhány érdekes és megfontolandó tanácsban kristályosodtak ki.

Az elmúlt napokban ismét visszatért a remény a hazai labdarúgó válogatott eredményeit követő honfitársaink otthonaiba: a magyar nemzeti tizenegy előbb Románia válogatottja ellen ért el 1-1-es döntetlent, majd a Feröer-szigetek csapatát verte meg 1-0-ra. Vannak országok azonban ahol a sportág megújulása teljesen más dimenzióban mozog, mint az éppen regnáló szövetségi kapitány leváltásának vagy megtartásának kérdése. A focit is egyre inkább ostromolja a környezettudatos, fenntarthatósági paradigmákat előtérbe helyező szemlélet.

A sportág zöldülést számos fejlesztés segíti: organikus pályák, újrahasznosítható gyep, kinetikus energiával működő elektromos rendszerek vagy éppen egy egész stadiont LED-es fényárba borító fejlesztés. De legalább ilyen fontos a megfelelő szennyvízkezelés kiépítése, vagy éppen a környezetbarát alapanyagok használata.

Az Európai Unió köztudottan elkötelezett a fenntartható – elsősorban megújuló – energiaforrások kiaknázása, illetve ezek használatának propagálása mellett. Ennek a szellemiségnek a jegyében ajánlott fel az EU 3,3 milliárd eurót globális felhasználásra ezen célkitűzések támogatására. Az összegből mintegy 2 milliárd euró 5 afrikai országnak jut majd elsősorban vidéki, decentralizált és háztartási méretű megújuló-energetikai fejlesztésekre. A célországok a Zöld-foki Köztársaság, Elefántcsontpart, Libéria, Togó és Ruanda lesznek. A támogatásra fordítandó összeget a 2014 és 2020 közötti költségvetési időszak forrásaiból csoportosítják át.

A támogatás célja elsősorban az, hogy kezdőlökést adjon a magántőkének a fejlődő országokban az energetikai befektetésekhez. Az uniós becslések szerint az együttműködés hétéves időtartama alatt a magántőkével együtt közel 15-30 milliárd euró érkezhet a partnerországokba. Ebből az összegből pedig fenntartható energetikai megoldások révén elsősorban a háztartások, iskolák és egészségügyi intézmények energiaellátását biztosíthatják az infrastruktúrától elzárt területeken.

Ma már szinte minden vállalatvezető könnyen tisztába jöhet azzal, hogy miként teheti fenntarthatósági szempontból vonzóbbá vállalatát. A téma szakirodalma széles, sőt az igazán nagy cégek esetében külön specialisták és munkacsoportok foglalkoznak azzal, hogy a fenntarthatósági szempontok beépüljenek a napi céges működésbe. És mivel egyre több vállalat foglalkozik a témával, egyre több személyes tapasztalat is elérhetővé válik az érdeklődők számára – gondoljunk csak a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) cégvezetőknek szánt ajánlására és útmutatójára, valamint a szervezet által életre hívott vezetőképző programokra, amelyeken a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő cégvezetés rejtelmeibe vezetik be a fiatal menedzsereket.

Éppen emiatt érdekes, amikor vállalatvezetők saját maguk adnak ötleteket és bevált recepteket arra nézve, hogy mit tesz vállalatuk a fenntartható létért. Következzen tehát öt mondat cégvezetőktől arra, hogy ők miként csinálták.

A vállalkozásokat sokszor éri az a vád, hogy alábecsülik a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő működés fontosságát. Mégis minden üzleti szektorban időről-időre felbukkannak olyan úttörők, akik nekivágnak a fenntartható működés felé vezető útnak: odafigyelnek a környezetre, transzparensek, tisztességes módon kezelik a munkaerőt. Sokszor hibáznak, számtalanszor zsákutcába futnak, mégis valahogy túljutva az akadályokon üzletileg és társadalmi, környezeti értelemben is prosperáló vállalkozásokká válnak. De milyen felismerésekre is jutottak az út során?

Habár a 21. századnak a megdöbbentő megoldásokról és az abszolút gazdaságos anyagfelhasználásról kellene szólnia, sok esetben még mindig csak a már korábban lefektetett keretek között tudunk gondolkozni. Nincs ez másként a megújuló energiaforrások kapcsán sem. Pedig egy kezdeményezés éppen azzal számol, hogy körülbelül fél kiló sertészsírból 4,5 liter üzemanyagot lehet előállítani, amivel egy átlagos motorkerékpár akár 100-130 kilométert is megtehet. Miért ne használnánk? A csokigyárak hulladékával pedig akár ipari méretben is lehet hidrogént termelni, amit utána energiacellákban villamosenergia-termelésre használhatnánk.

Ezek az ötletek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mit gondolnak például az olyan ideiglenes tetoválásokról, amelyek energiát termelnek és tárolnak? A 3D nyomtatási technológia terjedése pedig teljesen új távlatokat nyithat az energiatermelésre szánt berendezések gyártásában.

Úgy tűnik a PR- és kommunikációs tanácsadó cégek is kezdik felismerni a klímaváltozásban rejlő kommunikációs értéket, amelyet nem restek a saját céljaik szolgálatába állítani, sőt, az ügyfelek – vagy potenciális ügyfelek – megregulázását is megkezdték. A világ vezető PR-tanácsadó cégei közül 10 ugyanis nemrégiben úgy döntött, hogy nem hajlandó olyan ügyfeleknek dolgozni, amelyek elutasítják az ember klímaváltozásra gyakorolt káros, katalizátor hatását. Emellett természetesen olyan programokhoz sem nyújtanak kommunikációs támogatást, amelyek nehezíthetik az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentését.

2014 áprilisában a Climate Investigation Center nevű szervezet egy négy kérdésből álló kérdőívet küldött az Egyesült Államok (és köztük a világ) vezető 25 PR-tanácsadó cége számára, amelyben a klímaváltozás iránti affinitásukat, illetve ezzel kapcsolatban ügyfélválasztási szokásaikat igyekeztek felmérni. A kérdőív vegyes fogadtatásra talált, a kérdésekre a vállalatoknak alig a fele válaszolt. A válaszokat megnézve ugyan felötlik az emberben, hogy nagyon profi módon megfogalmazott, de kicsit megfoghatatlan válaszokat kaptak a kérdezők, de legalább akadt, aki vette a fáradságot…

Ha az eltökéltség megvan, már csak a know-how-ra van szükség, és mindenki megpróbálhat gründolni egy saját megújuló-energetikai start up céget. Ebben lehet az érdeklődők segítségére James Winfield, a Crowd Power Plant kezdeményezés egyik kiötlője. Habár a projekt csak 2014 januárjában indult, az ötlet és az arra alapozott üzleti terv máris megnyerte a londoni főpolgármester alacsony karbon intenzitású projekteknek odaítélhető díját. Pedig a spanyolviaszt sem kellett hozzá feltalálni!

Nem meglepő módon talán az alapítók szemléletrendszerében kiemelkedő helyen szerepelt a pénz, mint a világot mozgató egyik legfontosabb elem: ha együttes megoldást akarunk találni a - klímaváltozás és az energiainfrastruktúra fejlesztésének problémáira, akkor az innovatív megoldásokon túl, vállalkozói szemléletre is szükség van. Azaz csak akkor lehet megfelelően vonzó egy zöld projekt, ha több „pénzt csinál” mint szennyező és nem fenntartható alternatívája.

Az ősz közeledtével elkezdődik a különféle listák összeállításának időszaka, most éppen az amerikai CNBC pakolta össze a világ általuk 10 legfenntarthatóbbnak ítélt felhőkarcolóját egy listára. A tematika nem véletlen, ma már a lakó- és irodaépületek esetében sem elég csak hatalmasnak és gyönyörűnek lenni, egyre fontosabb, hogy az épületek „zöldek” is legyenek. A lista egyik legnagyobb meglepetése, hogy a várakozásokkal ellentétben – mégis csak egy amerikai üzleti médiacsoportról van szó – csak egyetlen épület fért fel a listára az Egyesült Államokból, amelyen a legtöbb, összesen négy felhőkarcolóval Kína képviselteti magát. Az Egyesült Királyságból három, Kanadából és Bahreinből pedig egy-egy épület fért bele az összeállításba.

A helyek ilyetén elosztása kicsit továbbgondolva a dolgot persze nem meglepő: a gazdasági válságtól sújtott nyugati országokban közel sem lehetett az utóbbi években építőipari felfutásról beszélni. Kína, és bizonyos tekintetben a közel-keleti régió egyes országai is, viszont éppen egy gazdasági fellendülés közepén járnak. Ráadásul, ahogy azt ebben a bejegyzésben is írtam, a kínai vezetők elkötelezettek a fenntartható, zöld megoldások iránt. Ezt figyelembe véve már inkább azon lehet csodálkozni, hogy a listán a távol-keleti országból csak négy épület szerepel.

De lássuk a listát!

Van egy dolog, amit semmiképpen nem lehet elvitatni Kínától: ha a vezetők elhatároznak valamit, illetve kijelölik az elérendő célokat, akkor a keleti ország következetesen végig is viszi folyamatokat. Arról persze lehet vitatkozni, hogy a kínai társadalmi és politikai berendezkedés mennyire felel meg a nyugati normáknak, de hogy az eredményeket elvitatni nem lehet az országtól, az kétségtelen. A világ legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátójának vezetői most egy tisztább és zöldebb globális gazdasági modell felé vezetik az országot: eszközük ehhez hatalmas pénzügyi támogatás és erős szabályozás.

Kína azonban nem csak az üvegházhatású gázok legnagyobb globális kibocsátója – 2012-ben 8,2 milliárd tonna széndioxidot légkörbe kerülése írható az ország számlájára –, de a tiszta technológiákba legtöbb pénzt fektető ország is a világon. 2012 és 2013 során összesen 122 milliárd dollárt fordították a megújuló energiaforrások kiaknázásának fejlesztésére.

Ruhák, amelyekkel okostelefont is tölthetünk

Ma már minden multifunkciós – miért ne lehetne a ruhánk is az. Következzék tehát a divat és a technológia egymásra találása: jöjjenek a ruhák, amelyek a napsugarakat villamos energiává konvertálják, vagy éppen a mozgás által gerjesztett kinetikus energiát töltik fel villamos energia formájában egy „zöldenergia bankba”!

Amikor arra gondolunk, hogy a divat valamilyen módon összekapcsolódik a technológiai fejlődés vívmányaival, nehéz eltávolodnunk a sci-fi filmek sérülésálló, teleportáló vagy éppen teljes kommunikációs eszköztárakat felvonultató kezeslábasaitól. Pedig ma már egyre több divatcég dolgozik ezeken a ma még nehezen elképzelhető ruhadarabokon. A fejlesztések pedig mára már elérték az energetikai jellegű felhasználási módok ruhaneműkbe ültetését is.

Az ENSZ idén meghirdette a „Fenntartható energia mindenkinek egy évtized alatt!” programját, melynek vezérgondolata az első években, hogy az energia életeket menthet

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) júniusban hirdette meg legújabb programját, amelynek célja, hogy az elkövetkező 10 évben széles körben elérhetővé tegye a fenntartható energiaellátást a ma még vezetékes energiaszolgáltatásokat nélkülöző régiók lakosai számára is. A program elsősorban a megújuló energiaforrásokra koncentrál, amelyek révén akár szigetüzemben is biztosítani lehet az ellátást az infrastruktúrától elzárt területen élők számára. Jelenleg mintegy 1,3 milliárd ember él villamos energia nélkül a bolygón, 2,6 milliárdan még mindig biomasszát (fát, egyéb növényeket, állati trágyát) használnak főzésre és fűtésre.

A program első éveiben a szervezet elsősorban arra fókuszál, hogy a nők és gyermekek egészsége érdekében súlyponti helyeken – kórházakban, rendelőintézetekben – tegye elérhetővé a megfelelő villamos- és hőenergia ellátást. A program vezetője szerint ez lehet az első lépés, hogy felszámolják a globális energiaszegénységet, ezzel biztosítva lehetőséget a fejletlen régiók társadalmi és gazdasági felemelkedéséhez.

Szinte állandó kérdés az iparági szereplők és a befektetni vágyó szervezetek vállalatok részéről, hogy milyen elvek mentén lehet és érdemes pénzt kihelyezni a megújuló energiaforrásokba egy változó szabályozói környezetben, zuhanó árak és folyamatos technikai, technológiai fejlődés mellett. Erről tartottak a minap online vitanapot a The Guardian weboldalán. A virtuális térben rendezett panelbeszélgetésen a résztvevőknek 10 olyan körülményt sikerült összeszedniük, amelyeket érdemes fejben tartani, ha ilyen jellegű befektetésen törjük a fejünket. Sőt, ezeknek az észben tartásával akár magánszemélyek és helyi közösségek is profilhátnak a megújuló energiaforrások terjedéséből

Következzen tehát a 7 panelrésztvevő által említett 10 dolog, amit minden megújuló-energetikába fektetőnek tudnia kell, hogy a megfelelő döntést hozhassa.

100 emberből 55 fizetne többet egy termékért vagy szolgáltatásért, ha annak előállítója tesz a szociális és környezeti fenntarthatóságért!

A világ 60 országában online megkérdezett 30 ezer fogyasztó 55 százaléka hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni, ha egy adott termék vagy szolgáltatás bizonyíthatóan a társadalmi és környezeti fenntarthatóság alapelveinek mentén készül – derül ki a Nielsen kutatócég legfrissebb jelentéséből. A fenntartható termékek vásárlása iránt a legnagyobb hajlandóság az ázsiai és csendes-óceáni térségben mutatkozott, ahol a megkérdezett vásárlók 64 százaléka áldozna többet ilyen elvek mentén készült termékekre. Dél-Amerikában, valamint a közel-keleti és afrikai térségben ez az arány 63 százalék, míg Észak-Amerika és Európa megkérdezett fogyasztóinak mindössze 42 és 40 százaléka fizetne többet a fenntartható termékekért.

Azt azért fontos leszögezni, hogy a felmérés közel sem reprezentatív és elsősorban az online elérhető vásárlók attitűdjét mérte fel. Az azért mégis biztató, hogy a három évvel korábban, hasonló témában végzett felmérés számaihoz képest minden régióban jelentősnek nevezhető emelkedés figyelhető meg a fenntartható termékek vásárlása iránti érzékenység tekintetében. A globális átlag 10 százalékkal emelkedett, a legtöbben a dél-amerikai fogyasztók közül változtattak vásárlási szokásaikon saját bevallásuk szerint, míg a legkisebb változás az észak-amerikai fogyasztók körében történt.

Nagyobb lélegzetű kutatást publikált a napokban az Európai Bizottság házon belüli tudományos kutatóintézete, a Joint Research Centre a klímaváltozás lehetséges hatásairól. A globális felmelegedés okozta károk a 2080-as évekre (erre az idősávra szólt a kutatás) a 190 milliárd eurót is elérhetik, ez a jelenlegi uniós GDP-nek az 1,8 százaléka, a magyar GDP majdnem kétszerese. Mindehhez az kell, hogy a klímaváltozás következtében a Földön a jelenlegihez képest 3,5 Celsius-fokkal növekedjen az átlaghőmérséklet.

A jelentésben kilenc különböző ágazatban elemezték az éghajlatváltozás hatásait, beleértve a mezőgazdaságot, a turizmust, az energia-ágazatot, az aszályvédelmi- és a közlekedési infrastruktúrát. A modellezett forgatókönyvek szerint a legnagyobb veszteség Európa középső részét érheti, ahol a károk közel 70 százaléka realizálódik. Az Egyesült Királyság és Írország 5 százalék körüli veszteségre számíthat, míg Észak-Európát alig 1 százalékos veszteség érheti a negatív hatások miatt.

A befektető-guru újabb 15 milliárd dollárt kíván a szél- és napenergiába fektetni a jövőben

Habár egy nemrégiben megtartott Las Vegas-i befektetői összejövetelen a milliárdos befektető legenda nem tudta pontosan, hogy mennyi pénzt fektetett eddig megújuló energetikai projektekbe, ez nem tántorította el attól, hogy látatlanban is megduplázza az összeget. Mikor helyettese közölte vele, hogy eddig bizony 15 milliárd dollár ment ilyen célra, csak annyit felelt: „Ami engem illett, még biztosan van 15 milliárd dollár, ami készen áll az ilyen befektetésekre.” Mivel a piac árgus szemekkel figyeli Buffett minden megmozdulását, kijelentése várhatóan másokat is arra ösztönöz majd, hogy pénzt fektessenek az iparágba.

Buffett egyébként 2000 óta foglalkozik energetikai befektetésekkel: ekkor vásárolt meg egy iowai energetikai céget, amelyet utána rendszeres és nagy összegű tőkeemelésekkel segített a terjeszkedésben. A cég elektromos hálózatokat üzemeltet az Egyesült Királyságban, gázvezetékeket épít keresztül-kasul az Egyesült Államokban és leányvállalatán keresztül megújuló erőműparkokkal is rendelkezik. Ráadásul más energetikai rendszerüzemeltető vállalatokkal ellentétben a cég rendszeresen visszatartja a nyereséget, aminek köszönhetően az eljövendő évtizedben Buffett elmondása szerint 30 milliárd dollárt tud majd befektetni az energetikai szektorba.