A génmódosítás és a génszerkesztés kétségtelenül az elmúlt évtizedek egyik legmegosztóbb, és egyben egyik legizgalmasabb tudományos témájának bizonyult. Rengeteg olyan kiaknázatlan lehetőséget tartogat még magában ez a szakterület, amelynek – a törvényi szabályozást leszámítva – csak az emberi kreativitás, illetve az etika szabhat gátat. Az élelmiszeriparban már évek óta használnak géntechnológiát, többek között a termelékenység fokozása érdekében, így nem okoz olyan nagy meglepetést, hogy a klímaváltozás kapcsán is több tudományos elképzelés született már a jósolt problémák megoldására. Habár a génmódosítás témaköre továbbra is nagyon megosztó, e heti bejegyzésünkben szerettük volna megvizsgálni, hogy milyen pozitív hozománya lehet a géntechnológiának.
Az előrejelzések szerint a Föld hőmérsékletének növekedése a továbbiakban is folytatódni fog, ez a globális hatás pedig több olyan problémát vethet fel a jövőre nézve, amelyek megoldását akár a géntechnológia segítségével is megtalálhatjuk.
A klímaváltozás egyik nagy mértékben érintett csoportját a növények alkotják, hiszen hatalmas befolyást jelent növekedésükre az a közeg, amelyben fejlődnek. Tekintettel arra, hogy mindennapi táplálékunk egyik legnagyobb részét teszik ki, különösen nagy szükség van a növénytermesztés és a mezőgazdálkodás hatékonyságának és termelékenységének növelésére, hiszen a Föld termőföldjei nem képesek fenntarthatóan egész évben ellátni a bolygó lakosságát. A hőmérséklet emelkedésének következtében a növényeknek sokkal nagyobb ellenállást kell tanúsítaniuk a magas hőre, szárazságra, megterhelő környezeti körülményekre, mint korábban. Az elmúlt évtized után a génkezelés már nem számít új keletű mezőgazdasági módszernek, hiszen segítségével bizonyos takarmánynövények (mint például a gyapot vagy a kukorica) immunisak lehetnek különböző betegségekre. Ám sokan tartózkodnak a GMO élelmiszerek fogyasztásától, mivel egyelőre nem ismert az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásuk.
Forrás: gmoanswers.com
A növénytermesztés forradalmasítása érdekében különböző hajtások génszerkesztésével kísérleteznek a szakemberek, hogy azok könnyebben alkalmazkodhassanak az esetenként szélsőséges időjárási körülményekhez. Ez a módszer nem összekeverendő a génmódosítással, hiszen génszerkesztés során nem más növény, élőlény génjeit keverik bele az adott DNS-be, hanem sajátjában hajtanak végre változtatásokat: így nem történhet például olyan probléma, hogy egy allergén kerül egy nem allergizáló növény genetikai képletébe, ezáltal okozva allergiás tüneteket fogyasztójának.
Sikersztorik
A génszerkesztés segítségével született egy különleges rizsfajta, amely a többi típushoz képest sokkal ellenállóbb az áradásokkal, szárazsággal, vagy éppen az extrém időjárási körülményekkel szemben. Először sikeresen azonosították azt a gént, amely kontrollálja a levelek felületének nano-struktúráját, majd ennek segítségével kifejlesztettek egy olyan növényverziót, amely apró viaszkristályokat növeszt levelének felszínére a kiszáradás ellen, illetve áradás esetén egy vékony gáz réteget képez a levél köré. Utóbbi azért kiemelten fontos, mert ez a réteg védi meg a levél nyílásait a víztől, így tud fotoszintetizálni a nedves közeg ellenére is. A rizs az egyik legalapvetőbb élelmiszer és élelmiszeripari alapanyag is egyben, ezért hatalmas eredménynek számít, hogy ellenállóbb lehet az áradások ellen – amelyek a klímaváltozás következményeképp várható fenyegetést jelenthetnek a jövőre nézve.
Szintén tudományos áttörésnek számít az a szén-dioxiddal kapcsolatos felfedezés, amely megvalósítása esetén az üvegházhatás csökkentésében nyújthat nagy segítséget az emberiségnek. Az üvegházhatású gázok egyik legnagyobb arányú alkotóeleme ugyanis a szén-dioxid. A szén-dioxid megkötése a Föld növényvilágának kiemelten fontos feladata, többek között ezért is számít olyan hatalmas csapásnak az amazóniai esőerdők pusztulása. Bolygónk népességének szén-dioxid kibocsátása sajnos az elmúlt években folyamatosan nőtt, míg a Földet borító növényréteg helyét fokozatosan átveszik a mesterséges területek. Több módszer is létezik, amellyel ellensúlyozhatjuk a kibocsátást, ám a génszerkesztés radikális változásokat hozhat a légköri szén-dioxid mennyiségét illetően. A kaliforniai Salk Institute egy olyan génszerkesztési eljáráson dolgozik, amellyel olyan növényeket hozhatnak létre, amelyek nemcsak ellenállóbbak és termékenyebbek, de hosszú távon képesek nagy mennyiségű szén-dioxidot kivonni a légkörből, majd eltárolni azt gyökereikben.
Az üvegházhatású gázok másik nagy mennyiségben előforduló alkotóeleme a metán. Ezt a gázt a nagy hőelnyelő tulajdonsága miatt a szén-dioxidnál is károsabbnak ítélik, összességében a klímaváltozás hatásainak 25 százalékát a metánkibocsátásnak tulajdonítják. A legnagyobb metántermelő iparág az állattenyésztés, azon belül pedig kiemelkedően a szarvasmarha-tenyésztés. Szerencsére a marhahús-fogyasztás csökkentésén kívül egy másik módszer is csökkenthet a metánkibocsátás szintjén: genetikusok felfedezték, hogy a szarvasmarhák genetikai háttere határozza meg az emésztési rendszerükben élő azon mikroorganizmusok jelenlétét, amelyek erősen befolyásolják az állat által termelt gázokat. „Ez azt jelenti, hogy kiválasztás alapján tenyészthető olyan szarvasmarha, amely kevésbé valószínű, hogy magas mennyiségű metántermelő baktériumot hordoz emésztőrendszerében” – nyilatkozta John Williams, a University of Adelaide's School állattudományi karának professzora.
Humán génszerkesztés: megoldás vagy probléma?
Végül, de nem utolsó sorban térjünk ki az emberre is. Az előző példákból, és még számos sikeres állati génállomány módosítási, szerkesztési precedensekből kiindulva valószínűleg lehetséges lenne az emberi géneket is saját immunrendszerünk, fizikai állóképességünk, külső megjelenésünk változtatására vagy javítására módosítani. A tudomány jelenlegi állása szerint mindaddig biztosan nem lehet megengedett az emberi gének reproduktív szerkesztése, amíg nem tudnak százszázalékosan minden lehetséges hibalehetőséget (rossz gén szerkesztése; gének felemás szerkesztése) kizárni, hiszen a páciens biztonsága veszélybe kerülhet, illetve még mindig megosztó kérdés, hogy egyáltalán etikus-e összességében az emberi gén ilyen mértékű változtatása. Félő, ha világszinten engedélyezetté válna a technológia alkalmazása, az azt eredményezné, hogy a társadalom bizonyos tagjai ún. designer baby-ket szeretnének majd létrehozni, hiszen amellett, hogy jó célokra, például betegségek megelőzésére lehetne használni a génszerkesztést, ugyanúgy önzőbb célokra – mint például a kinézet megváltoztatása – is alkalmas lehet. Ez a fajta hatalom akár olyan társadalmat is eredményezhetne a jövőben, amelyben egyre jobban elhalványulna, hogy ki mit örököl vérszerinti szüleitől, mi is az átlagos, illetve akár egy szuperior társadalmi szegmens létrejöttéhez is hozzájárulhatna. Többek közt ezért is okozott akkora globális felháborodást az incidens, melynek során egy kínai biofizikus HIV immunis ikerembriókat ültetett be egy nő testébe.
Reméljük, hogy a klímaváltozás előrehaladtával sem fognak olyan radikális irányba fordulni a Földön történő események, amelyek az emberek számára szükségszerűvé tennék az alkalmazkodóképesség génszerkesztéssel történő megsegítését. Mindenesetre a témában történő folyamatos kutatás minden kétséget kizáróan hasznos lehet a jövőre tekintve, hiszen különböző betegségek megelőzésében valószínűleg nagy segítséget nyújthat a genetikai háttér minél mélyebb megismerése.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!