A 2017-es évben több intézkedés is történt a környezeti, gazdasági, társadalmi fenntarthatóság területén. Azt gondolhattuk, hogy az év végével most már ráfordulunk az ünnepekre, lenyugodnak a kedélyek és mindenki átszellemül egy kicsit, amikor a napokban egy valóban radikális, ugyanakkor nagyon időszerű bejelentésnek lehettünk fültanúi. Még ki sem hűltek a székek a németországi Bonnban, ahol idén november közepe táján immár 23. alkalommal tartották meg a szokásos ENSZ klímacsúcsot, Franciaország bejelentette, hogy 2040-re teljesen betiltja az országban és a hozzá tartozó gyarmati területeken a kőolaj- és földgáz kutatását, illetve kitermelését.
Az ENSZ klímacsúcs, amelyen a párizsi megállapodás részleteiről egyeztettek a résztvevők, egy apró (és természetesen nem elhanyagolható) állomás a klímaváltozás elleni harcban. Bolygónk felmelegedése egyre nyilvánvalóbb, amelyet már egy jó ideje a világ kormányai sem hagyhatnak figyelmen kívül. A fenntarthatóság és klímavédelem jelszavával történő tervezés szükségszerű, ugyanakkor látnunk kell, hogy minél tovább halogatjuk a cselekvést, annál radikálisabb tettekre lesz szükség ahhoz, hogy a jelenleg olyan erőteljesen megfigyelhető negatív megatrendeket megfékezzük, netán visszafordítsuk.
A francia parlament által elfogadott döntés – amely 2040-től betiltja a kőolaj- és földgázkutatást, valamint ezeknek a fosszilis energiahordozóknak a kitermelését – egyértelműen radikális. Ugyanakkor valószínűleg az ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket kell nagy örömmel üdvözölnünk, hiszen ezek érhetnek el hosszú távon is érezhető, valódi megoldást. Bár a Franciaországban az előbb említett fosszilis energiahordozók az összes termelésnek mindössze egy százalékát adják, a bejelentés értékéből ez semmit nem von le. Nem csak egy bejelentésről van szó, hanem egyben egyfajta kinyilatkoztatásról, állásfoglalásról, a tettek iránti elköteleződésről, sőt: példaállításról is.
A történelem folyamán Franciaország (mellette olyan államokkal, mint Németország és Anglia) mindig élen járt az európai nemzetek között a fejlődésben és az innovációban az élet szinte minden területén. Ezzel pedig húzták a többieket előre, akik ráálltak egy követési pályára, és próbálták utolérni a „nagyokat”. Tőlük implementáltak különféle ötleteket, fejlődési irányokat, amelyekkel könnyebb, jobb, minőségibb lett az adott technológia, vagy maga az élet. Így a francia döntés egy szélesebb spektrumban is értelmezhető, valamint felveti a kérdést, hogy ki lesz a következő a sorban a hasonlóan radikális döntések meghozatalában.
A 2040-es dátum már nincs olyan messze, mint amilyennek tűnik, és egyre inkább egyértelművé válik, hogy nem halogathatjuk a cselekvést. Természetesen a megújuló energiahordozók rendszerbe szervezése még nem kis kihívást jelent az energetikai szakembereknek, a technológia rohamos fejlődését látva azonban nincs okunk panaszra. A napenergia megtermeléséhez és felhasználásához szükséges eszközök gyors ütemben fejlődnek, amelynek – a jelent látva – egyik fő motorja nem más, mint Kína. A közeljövő a kicsi, ugyanakkor magas hatásfokú fosszilis és megújuló energiaforrásokat is hasznosító erőműveké. Ez azonban nem lesz sokáig fenntartható, és a napenergia egyre hatékonyabb termelésének, felhasználásának, valamint a rendszerbe integrálhatóságának javításával fokozatosan el kell hagynunk a fosszilis energiahordozókat. Szép lassan magunk mögött hagyjuk a kőkorszakot, és belépünk egy megújulókon alapuló jövőbe.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
