A virtuális erőművek, más néven szabályozóközpontok sok ember számára megfoghatatlan energetikai kategóriát jelentenek, pedig szerepük egyre nagyobb lesz úgy a hazai, mint a globális energiarendszerben. A nagyerőművek dominanciájának kora voltaképpen lejárt, ma már – és még inkább a jövőben - a modern energetikai rendszerek lelkét a kicsi, lokális igényekre szabott erőművek jelentik majd, amelyek decentralizáltan helyezkednek el. A virtuális erőművek ezeket kisebb egységeket rendezik egy nagyobb kapacitássá, és viselkednek úgy az ellátásban, mint egy igazi nagyerőmű. Sajátosságuk, hogy nem csak egy energiaforrásra épülnek, hiszen ma már sok helyen szeles, gáztüzelésű vagy éppen fotovoltaikus egységek rendeződnek ilyen energiatermelő közösségekbe: a virtuális erőművek az energiahatékonyság eddig kihasználatlan pontjait aknázhatják ki azzal, hogy nagyszámú kiserőmű összekapcsolását képesek megoldani oly módon, hogy nem függenek az erőművek által felhasznált energiaforrások fajtájától.

A VPP, azaz Virtual Power Plant, magyarul virtuális erőmű egy szabályozóközpontból és a villamoshálózathoz kapcsolt kiserőművekből áll. Maga a szabályozóközpont folyamatosan adatokat cserél egyrészt a kiserőművekkel, másrészt itthon a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) rendszerével. Az első ilyen „megfoghatatlan” termelési-fogyasztási egységeket az Egyesült Államokban alkalmazták; felhőkarcolók tetejére helyeztek el diesel generátorokat, amelyek áramkimaradás esetén is biztosították a szükséges villamosenergia-ellátást. Később, a kihasználtság növelésére további generátorokat kapcsoltak össze, majd egyesítették a kapacitásokat, így szükség esetén már a rendszerszintű termelésbe is be tudtak csatlakozni, ezzel a fogyasztási csúcsok idején segíthették a rendszer kiegyenlítését.

A jelenlegi értelemben vett virtuális erőművek hasonló elven működnek, azzal a különbséggel, hogy több, elszórtan elhelyezkedő villamosenergia-termelő egységet irányítanak egyszerre. Egy ilyen jellegű egység egyenként kezelhet szélerőműveket, fotovoltaikus rendszereket, kisméretű vízerőműveket, gázturbinákat, lényegében minden olyan egységet, amely energiatermelésre alkalmas. A végeredmény egy egységes, szoftveresen irányított irányítórendszer, amely összefogja a részegységek által megtermelt és a hálózatba bevezetett villamos energiát, és mindig úgy alakítja tagjainak termelését, ahogy azt az igények megkövetelik.

Habár a klasszikus nagyerőművek sok esetben folyamatos üzemben termelnek, a sok kicsi elemből felépülő szabályozó központok ma sok esetben a rendszer kiegyensúlyozásában játszanak fontos szerepet – azaz le- vagy felterhelésükkel segítenek „kisimítani” a termelés és a fogyasztási igények közötti eltéréseket. Magyarországon a legsikeresebben éppen ezeken a szabályozási tendereken szerepelnek a szabályozóközpontok.

Az ALTEO Group által üzemeltetett virtuális erőmű összkapacitása 50 megawatt, amelyhez tizennégy, a társaságcsoportba tartozó kiserőmű tartozik. A termelőegységek folyamatos, on-line távfelügyelet alatt álnak központi indítási-leállítási lehetőséggel.

A virtuális erőműveknek köszönhetően a modern villamosenergia-rendszerek hosszú távon is fenntarthatóvá és ellátásbiztonság tekintetében stabilabbá tehetőek; nem okoz problémát a decentralizáltság, az áram-termelés és szolgáltatás pedig jóval rugalmasabban történik, mint korábban.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!