Tavaly sem történt érdemi előrelépés a legégetőbb fenntarthatósági problémák megoldásában, és továbbra is gőzerővel tör előre a globális felmelegedés réme, miközben a  már megszokott világméretű találkozók ellenére sem sikerül közös nevezőre jutnia az állami vezetőknek a kibocsátáscsökkentésről. Nagyjából ezzel az egy mondattal lehetne megvonni a 2012-es év mérlegét fenntarthatósági fronton. Ugyanakkor jóval több témát is érintettünk az elmúlt szűk egy esztendő alatt. Ezekből válogatok a mai bejegyzésben, mintegy lezárva az elmúlt évet. Hogy 2013-ban sikerül-e megtalálni a fenntarthatóság Szent Grálját, az még a jövő rejtélye. Egy biztos, ha igen, a blogon hírt adunk majd róla. De most szemezgessünk inkább az elmúlt 12 hónap terméséből.

Kérdés persze, hogy amennyiben megtaláljuk ezt a szent eszközt a fenntartható fejlődés promótálásához, akkor az valóban az erőforrások okosabb és jelentősen kíméletesebb felhasználását hozza-e magával. Amennyiben hihetünk William Stanley Jevons-nak, akkor nem biztos, hiszen a Jevons-paradoxon szerint a hatékonyságnövelés nem feltétlenül csökkenti az adott erőforrás fogyasztását, sőt, valójában a fogyasztás mértékének növekedéséhez is vezethet.

A lényeg persze a fenntarthatóság kapcsán is a mértékletesség és a tudatosan, okosan tervezett tevékenység. Nem véletlen, hogy az oktatás (gazdasági és társadalmi) fenntarthatóságára is kiemelt figyelem irányul.

A fenti két fogós kérdés mellett szerencsére sikerült találni olyan témákat is, amelyek tényleg előre viszik a fenntarthatóság ügyét. Az egyik kedvencem ezen a téren a közösségi erőművek gondolata volt. Tudják, ez az, amikor egy (jó esetben megújuló energiaforrásokon alapuló) erőmű felépítésébe nem egy cég vagy az állam, hanem a helyi közösség fektet be jelentősebb összeget. A modell lényege egyszerű: kell hozzá egy nyitott városvezetés, egy nem kevésbé nyitott energiaszolgáltató és a fenntarthatóság iránt elkötelezett, megtakarításokkal rendelkező lakosok, akik megfelelő üzleti konstrukció keretében hajlandóak előfinanszírozni egy megújuló energiaforrások kiaknázásán alapuló projektet. Reméljük idén több ehhez hasonló kezdeményezés is elindulhat majd.

Persze a lakossági erőfeszítések mellett a másik igazán nagy hatást a vállalatok tehetik a valóban fenntartható lét érdekében. Jó hír, hogy a cégek egyre nagyobb része tekinti kiemelkedően fontosnak tevékenysége során a fenntarthatósági kritériumoknak történő megfelelést – legalábbis a felmérésekre adott válaszaik alapján. Eltekintve attól, hogy az ilyen kérdőívek kitöltése során a vállalkozások általában szeretik pozitív színben feltüntetni magukat, mindenképpen reménykedésre ad okot, hogy szeretnék beépíteni a napi üzletmenetükbe a fenntarthatósági kritériumokat. Ehhez ráadásul tanácsokat is kaphatnak – például Ian Cheshire-től, akit a Guardian választott meg a 2012-es év fenntarthatósági célokat tevékenységébe sikeresen integráló vállalatvezetőjének (Sustainable Business Leader of the Year).

A tavalyi év megdöbbentő számokban is bővelkedett. Kiderült például, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint 36 ezer milliárd forintot kellene a tiszta technológiákba invesztálni 2050-ig a klímafenntarthatóságért. Ez már csak azért is fontos lenne, mert a kutatók szerint 900 köbkilométernyi jég tűnt el az északi területekről.

És persze mi sem kerülhettük ki az örök kérdést az energiaszektor fenntarthatósága kapcsán: atom vagy megújuló? Egy biztos, jelenleg még az atomenergiának is van létjogosultsága. Ezt bizonyítja, hogy a környező országok még mindig nagymértékben számítanak a nukleáris energiatermelésre.

És hogy mi vár ránk 2013-ban? Alighanem a forradalmi áttörés még várat majd magára fenntarthatósági fronton. Én minden esetre az elkövetkező esztendőben is várom Önöket a lehetőségekről beszélgetni. Addig is sikerekben gazdag, boldog, új évet kívánok mindannyiuknak.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!