Ha környezettudatos fogyasztókat akarunk látni, a cégeknek kell lépni

Érdekes kutatásra bukkantam a neten, a neve Greendex 2012. A projekt célja, hogy különböző szempontok alapján felmérje azt, hogy az adott országokban mennyire zöldek a fogyasztók. Habár az elmúlt években a Greendex-mutató mozdulatlansága alapján az egyének viselkedése a környezettudatos fogyasztói szokások felé nemigen mozdult el, a megkérdezettek 56 százaléka kifejezetten aggódik a környezeti problémák miatt, miközben alig 13 százalékuk gondolja bagatellnek a problémát. A felmérésben részt vevők 40 százaléka tartja a környezeti gondokat az egészségre ártalmasnak. Fogyasztóként tehát aggódunk a környezeti lábnyomunk miatt, tenni mégsem tettünk sokat azért az elmúlt években, hogy csökkentsük ezt a hatást.

A felmérés azért is érdekes, mert abban hazánk is részt vett. A felmérésben részt vevő 17 ország közül a mi fogyasztói szokásaink jelentik a negyedik legkisebb hatást a környezetre. Nálunk kisebb környezeti lábnyommal csak az indai, kínai és brazil fogyasztók bírnak.

Mi is az a Greendex?
Az index célja megmutatni, hogy az egyes országokban az átlagos fogyasztó relatív fogyasztói szokásai mekkora hatással vannak a környezetre, és ezáltal a környezeti fenntarthatóságra. A felmérés összesen 17 ország, 17.000 fogyasztóját érintette, és az olyan fogyasztói viselkedési területekre fókuszált, mint az energiahasználat, közlekedés, élelmiszerfogyasztás és tartós fogyasztási cikkek kiválasztásának a szempontjai. A felmérés készítői a kérdésekre adott válaszok alapján – egy speciális algoritmus alkalmazásával – minden egyes megkérdezett fogyasztóra generáltak egy-egy pontszámot, amelyeknek összesítése révén következtetni lehet az adott ország lakói fogyasztói szokásainak környezeti hatásairól (tehát nem az ország egésze által kifejtett környezeti hatásokat vizsgálta a felmérés!).

Ezt akár jó jelként is értelmezhetjük. A baj – megítélésem szerint – nem is helyezéssel van, sokkal inkább azzal, hogy a bázis nagyon alacsony. A maximálisan elérhető 100 pontból 54,4 elérni nem művészet. És vezet el egy sokkal érdekesebb kérdéshez – Kinek a felelőssége lenne, hogy a fogyasztói szokások egyre inkább közelítsenek a fenntarthatóság irányába? A politikacsinálóké? A fogyasztóké? A vállalatoké?

A válasz alighanem az, hogy mindháromé, így a felelősségen is közösen osztoznak. Mégis, amikor a kutatók arra kérdeztek rá, hogy az egyes fogyasztó mennyire érzi bűnösnek magát abban, hogy a fogyasztási szokásai meglehetősen mély környezeti lábnyomot hagynak maguk után, sokan – és éppen a legkevésbé fenntartható módon fogyasztók válaszoltak így – nem érezték felelősnek magukat. Elég csak a következő, a Grendex-mutató és az egyén által hagyott környezeti lábnyom miatt érzett bűntudat viszonyát bemutató, ábrára tekinteni.



Érdekes megfigyelni, hogy miközben az amerikaiak fogyasztói szokásai felelnek meg legkevésbé a fenntarthatósági elvárásoknak, a németek után ők érzik a legkevésbé bűnösnek magukat ezért, miközben a legkisebb környezeti lábnyomot hagyó indiai lakos csoda, hogy nem lett még öngyilkos a bűntudattól. Érdekes eredmény, hatalmas szakadék a két társadalmi berendezkedés által generált világlátásban.

Mondjuk azért az is érdekes, hogy mi magyarok sem igen érzünk bűntudatot a fogyasztási szokásaink miatt, igaz mi legalább majd’ 10 pontot ráverünk az amerikaiakra a Greendex-mutatóban…

A fentiek szerint tehát az átlagfogyasztóra nem igazán számíthatunk abban, hogy beszerzési, vásárlási szokásaival majd szokásaival majd csökkenti a környezeti terhelést.

Maradnak a politikacsinálók és a vállalatok? Elméletileg. Az ugyanis látszik, hogy hiába a hangzatos politikusi megnyilatkozások világszerte, ott ahol igazán szükség lenne – azaz a kifejezetten fogyasztói társadalmak esetében – a hatás minimális.

Maradnak tehát a vállalatok. És talán ez nem is baj, hiszen amennyiben az emberek és háztartások egyéni fogyasztásáról beszélünk, a legnagyobb hatást azok érhetik el, akik a termékeket és szolgáltatásokat előállítják, értékesítik. Magam is többször utaltam már rá, ahhoz hogy az ügyfelek és vásárlók is elmozduljanak a fenntarthatóság irányába szexivé kell tenni az eszmerendszert. Ezt pedig a legjobban úgy lehet, ha kézzelfoghatóvá tesszük azt az emberek számára.

És mivel a fenntarthatóság gondolata és környezetünk védelme egyre inkább kiemelt társadalmi üggyé válik, még versenyelőnyt is jelenthet!

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!