A „hagyományos megújulók” mellett kevesebb szó esik róla, de a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss éves jelentése ideális apropót kínál ahhoz, hogy néhány szót ejtsünk a biometánról. Ez a legnagyobb, 45-70 százalékot kitevő alkotóeleme a biogáznak, a mikróbák által anaerob körülmények között lebontott szerves anyagokból – jellemzően állati eredetű trágyákból, szántóföldi növényekből, élelmiszeripari melléktermékekből, konyhai élelmiszerhulladékból vagy szennyvíziszapból – képződő gázelegynek.  

Igaz ugyan, hogy a bioenergia-ellátási láncnak a biogáz adja a legkisebb részét, a jelentősége viszont egyre nagyobb: az IEA becslései szerint csak mezőgazdasági eredetű forrásból mintegy 300 milliárd köbméter biogázt lehetne előállítani, majd olyan minőségűvé tisztítani, hogy betáplálható legyen az alapvetően földgázra kalibrált gázvezetékekbe. Az igényt tovább fokozta az orosz-ukrán háború okozta ellátási bizonytalanság a földgázpiacon, olyannyira, hogy az uniós tervekben tíz év alatt megtízszereznék a biometán kapacitást. Az unió megújuló energiákra vonatkozó irányelve (RED 3) a biogáz szektort egyértelműen a biometán előállítás irányába viszi, annak bővítését támogatja.  

Magyarország szempontjából különleges relevanciája van ennek az erőforrásnak, hiszen az alapanyag helyben rendelkezésre áll, az ebben rejlő potenciál kiaknázásához már elkezdődött a megfelelő hálózat kialakítása. Ez ugyanúgy létfontosságú a kiszámítható termeléshez, mint a megbízható, rendszeres és egyenletes minőségű, tervezhető alapanyag-ellátás. 

Az utóbbiban az elmúlt években tapasztalható bizonytalanságok kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt években nem láthattunk áttörést a biogázpiacon. A javuló újrahasznosítás miatt kevesebb hulladék végzi a lerakókban, így az ezekben képződő és a jövőben kinyerhető depóniagáz mennyisége is visszaesett. Mivel ez a tendencia a jövőben folytatódni, sőt erősödni fog a körforgásos gazdaság kiépítésére irányuló uniós célokhoz igazodva, a helyzetet a mezőgazdasági alapanyagellátáson keresztül lehet stabilizálni – ez pedig összehangolt együttműködést kíván meg a jogszabályok alkotóitól, az alapanyagellátóktól, valamint a biogázüzemek tulajdonosaitól.  

Ne legyenek illúzióink: a jelenlegi kapacitásokkal Magyarországon évente 150-200 millió köbméter földgáznak megfelelő mennyiségű biogázt lehet előállítani, ami nagyságrendileg elmarad a mintegy 10 milliárd köbméteres éves hazai földgázfelhasználástól. Áramtermelési oldalon sem túl hízelgő az arány: egy, a napokban megrendezett országos biogáz konferencián elhangzott, hogy a KSH szerint 2022-ben a hazai áramtermelés 0,7 százaléka, 242 GWh volt biogáz alapú.  

A kiaknázható potenciál ugyanakkor hatalmas: a hét európai gázszállító vállalatot és két megújuló gázipari szövetséget tömörítő Gas for Climate 2050 tavalyi prognózisa szerint a magyarországi biogáz termelés 2030-ra elérheti az 1 milliárd köbmétert, 2050-re pedig akár a 3 milliárdot is. Ezzel pedig megkerülhetetlen jelentőségre tenne szert a földgázbehozatal mérséklésében, hozzájárulva az energiaszuverenitás megerősítéséhez, amely a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) legfontosabb célkitűzései közé tartozik az energiabiztonság fokozásával, a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartásával, valamint a dekarbonizációval egyetemben. 

A netzéró vállalások elérésén túl a biometánra fontos szerep hárulhat azoknak a kihívásoknak a kezelésében, amelyeket a villamosenergia-rendszerben okoznak az abból egyre nagyobb arányt képviselő megújuló kapacitások. Mivel ezek időjárásfüggők, az újabb kapacitások beépítése olyan kiegyenlítő eszközöket tesz szükségessé, amelyek jóval rugalmasabban termelnek, mint a szél- vagy naperőművek – márpedig a biogázüzemek ezen a téren is ígéretes adottságokkal rendelkeznek. 

A világszintű prognózisok rendkívül ambiciózusak: az országok bejelentett kötelezettségvállalásainak forgatókönyvében (Announced Pledges Scenario, APS) 240 milliárd köbméterre várja az IEA a globális biometántermelés szintjét 2050-re, míg a nettó nulla kibocsátáshoz szükséges célkitűzések maradéktalan teljesülését (Net Zero Emissions by 2050, NZE) feltételező verzióban 300 milliárd szerepel.  

Ahhoz, hogy ebben az intenzív növekedési szakaszban teljesen ki tudjuk aknázni a hazai potenciált, rá kell lépnünk a biogázra. Ehhez jó kiindulási alapot adhat a NEKT-ben is megfogalmazódó szándék a terület hangsúlyosabbá tételére, ahogyan arra az önálló biogáz- és biometán stratégiára is szükség lesz. Ennek kialakítását már megkezdték a hazai iparági szereplők, bár – ahogy az említett biogáz konferencián is szó volt erről – számos kihívást kell leküzdeni a kb. 900 millió m3-re becsült magyarországi potenciál eléréséhez. Ezek közé tartozik az alapanyagok hozzáférhetősége és aggregálása, illetve a finanszírozási hiányosságok, ugyanakkor a biometán gázhálózatba történő betáplálása releváns stratégiai választásnak tűnik a fejlett hazai infrastruktúrát figyelembe vége, természetesen ott, ahol ezt a fizikai, műszaki korlátok megengedik.  

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2023.11.15-én.