Júliussal útjára indult Kínában a RE100 kapacitásbővítő programja, támogatandó a Peking által június végén nyilvánosságra hozott zöldenergia célok megvalósítását. A program gerincét az a széleskörű edukációs kampány adja, amely az energiaszektor megújításának pénzügyi, infrastrukturális és munkahelyteremtési vonatkozásait tisztázza a résztvevő vállalatok számára. Kína célja nem kevesebb, mint hogy 2030-ra 20, a folyamat végére pedig 100 százalékban megújuló energiaforrásokból fedezze energiaszükségleteit.

A RE100 olyan globális kezdeményezés, amely világszerte kiterjedt oktatási szisztémával támogatja a vállalatok bekapcsolódását a helyi energiaszektor 100 százalékban megújuló energiaforrásokra való átállításába. A program keretében a RE100 a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos gazdasági és infrastrukturális kérdéseket tisztázza, megmutatva a hasonló projektekben rejlő óriási üzleti potenciált, így bíztatva e vállalatok részvételét.

Mintegy 500 gigawattnyi energiatárolási kapacitás szükségeltetik az International Renewable Energy Agency (IRENA) szerint ahhoz, hogy 2030-ra meg lehessen duplázni a megújuló energiaforrások teljes energiatermelésen belüli részarányát. A szervezet pontos tervezetet állított össze REmap 2030 címmel a politikai döntéshozók számára e célkitűzés megvalósításához. A program célja, hogy a világot fölkészítse az energetikai rendszerváltás következő fázisára.

Nem újdonság, hogy az időjárásfüggő energiaforrásokra épülő megújuló-energetikai projektek terén az egyik legnagyobb nehézséget az előállított energia tárolhatósága jelenti, az Irena legújabb jelentése alapján ráadásul még fontosabbnak tűnik ennek a kérdőjelnek a feloldása: a Renewables and Electricity című dokumentum szerint ugyanis ahhoz, hogy 2030-ra megduplázzuk, vagyis 45 százalékra emeljük a megújuló energiaforrások arányát a teljes energiatermelésen belül, ahhoz mintegy 500 gigawattnyi tároló kapacitás kiépítésére van szükség.

Míg a zöldenergiát népszerűsítő átfogó mozgalom célja a fosszilis energiahordozók energiapiacról való kiszorítása és megújuló energiaforrásokkal való kiváltása, addig Kanadában lehetetlennek tűnik a megújuló energiapiac bővítése a nagy olajvállalatok támogatása nélkül. A kormányzatok világszerte szabályozással és különadókkal csökkentenék az olajcégek károsanyag-kibocsájtását, az észak-amerikai országban azonban látszólag csak a fordított logika lendítheti tovább a megújulók piacát.

Világszerte láthatóak azok a szabályozások és különadók, amelyek a fosszilis energiahordozókkal foglalkozó vállalatok nyersanyag-kibocsájtását korlátozandó szigorításokat és többletköltségeket rónak ezekre a cégekre. Emellett több helyütt került bevezetésre olyan policy, amely szerint az egyes államok vagy cégek nem hajlandók szénnel vagy olajjal dolgozó vállalatokkal kapcsolatba lépni. A Stanford University nemrégiben határozott arról, hogy többé nem invesztál direkt módon szénnel dolgozó intézményekbe, a Rockefeller Brothers Fund pedig szintén nagyságrendileg csökkent ilyen irányú befektetéseit.

2045-re teljes egészében zöld energiaforrásokból fedezné szükségleteit az USA 50. állama

Példát mutat Hawaii az Egyesült Államok többi tagállama számára. Kormányzója ugyanis június 8-án törvénybe iktatta azt a kezdeményezést, amely szerint Hawaii 2045-re teljes egészében megújuló energiaforrásokból fedezné energiaszükségleteit. A szigetcsoport ezzel az Egyesült Államok első olyan állama, amely ilyen tervezetet fogadott el. Az új előirányzat nem csak természeti kincseinek megőrzésében, hanem gazdasága szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen nemrégiben Hawaii még 100 százalékban importfüggő régiónak számított energetikai szempontból.

Az eddig érvényben lévő hivatalos célkitűzés a teljes energiaellátás 40 százalékában állapította meg a megújulókból származó energia kívánt szintjét, ezt emelte most 100 százalékra a House Bill 623. Ezzel Hawaii lett az Egyesült Államok első olyan állama, amely ilyen, 100 százalékra törekvő rendeletet fogadott el.

A szaúdi olajminiszter, Ali al-Naimi olyat lépett, amit senki nem várt tőle: valósággal sokkolta hallgatóságát, amikor kijelentette, hogy hazája 25 éven belül teljes mértékben átállhat a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra. A terv mögött vélhetőleg nem annyira környezetvédelmi, mint inkább gazdasági indokok húzódnak meg, ami azonban kiválóan mutatja a zöldenergia világszintű előretörését és gazdasági jelentőségét.

Amilyen nonszensznek számított volna a XIX. században szenet szállítani Newcastle-ba, olyan képtelen ötlet lett volna olajat importálni Szaúd-Arábiába a XX. században. Annak köszönhetően, hogy Szaúd-Arábia a történelem során egyedülálló módon versenytársaihoz képest rekordmértékben rendelkezett a világgazdaságot aktuálisan meghatározó nyersanyaggal, a közel-keleti ország neve teljes mértékben összeforrt az olajtermeléssel. Ezek nyomán óriási meglepetést okozott, mikor Ali al-Naimi, Rijad olajminisztere úgy nyilatkozott – és most idézem őt –, „várhatóan 25 év múlva már nem lesz szükségünk fosszilis energiahordozókra”.

A várostervezés legutóbbi trendjét nem más jelenti, mint a metropoliszok és nagyvárosok átállítása a száz százalékban megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaszolgáltatásra. Kanadától az Egyesült Államokon és Costa Ricán át egészen Lengyelországig egymás után valósítják meg, illetve alakítják ki új energiastratégiájukat az egyes városok, minimalizálva ezzel fosszilis energiahordozó felhasználásukat. Adja magát a kérdés: valóban kivitelezhető célokról van itt szó? A konkrét tapasztalatok révén egyértelműen kijelenthető, van realitása az ilyen megközelítésnek, akár már a közeljövőben is.

Burlington, Vermont és a lengyelországi Kisielice városában már számottevő mértékben sikerült megújuló energiaforrásokból pótolni a korábban fosszilis energiahordozókból előállított, a városok szükségleteit kielégítő energiát. Azonban a metropoliszok között is több példát találunk, ahol a 100 százalékban zöldenergiára támaszkodó energiaszektor kezdeményezése ígéretes eredményeket mutat.

A megújuló energia legnagyobb, eddig csak részben megoldott problémájára jelenthetnek választ az energiatárolási technológia legújabb fejlesztései. A különféle speciális akkumulátorok mellett a lendkerekes rendszerekre építő újítások és a ma már hagyományosnak számító szivattyús-tározós megoldások fejlesztése nem csak a zöldenergia termelését lendíthetik föl, de az ipari méretű energiatárolás piacán is robbanásszerű fejlődést indíthatnak el.

A megújuló energiaforrásokra épülő kapacitások hatékony energiatároló egységekkel való ellátása kulcsfontosságú tényezőt jelent a szükségletek megbízható, költséghatékony és környezetbarát kielégítésében. Ezen a területen a közeljövőben óriási fejlődés várható, amelyet az akkumulátorok következő generációja, valamint a további innovatív fejlesztések indíthatnak el.

A korábbi félelmek ellenére az olajárcsökkenés semmilyen visszaesést nem eredményezett a megújuló energiatermelésben, a „zöldforradalom” így nem csak az energiapiacon, hanem a közgazdaságtanban is alaptételeket döntöget. A megújuló energiaforrások már nem csak hosszú távú környezetvédelmi hatásuk, hanem rövid- és középtávú üzleti potenciáljuk miatt is kiváló befektetésnek számítanak.

A nyersolaj hordónkénti ára a 2014 közepi 110 dollárról idén januárra 50 dollárra esett vissza, a drasztikus árcsökkenést látva pedig érthetően kerültek elő azok a félelmek, amelyek a megújuló energiába való befektetések visszaszorulását jósolták. Ezt a forgatókönyvet támasztotta alá John Richard Hicks, Nobel-díjas közgazdász tétele is, amely a közgazdaságtan egyik alapvetésének számít a mai napig is.

Miközben Afrika rendelkezik a világ legnagyobb mértékű megújulóenergia-készletével, a Szubszaharai Afrikához hasonló régiókban a népesség kétharmadának továbbra sincs elektromos hálózati hozzáférése. Az energiaszegénység nem csak a lakosság életszínvonalának meghatározója, hanem az oktatás, az egészségügy és az üzleti szektor fejlesztési lehetőségeit is nagymértékben leszűkíti. A modernizációra fordítható források szűkössége miatt az infrastruktúra árának folyamatos csökkenése és a rendelkezésre álló zöldenergia-mennyiség révén a megújuló energiaforrások még kézenfekvőbb megoldást jelenthetnek a fekete kontinens számára.

Szubszaharai Afrikában a népesség kétharmadának, vagyis 585 millió embernek nincs hozzáférése az elektromos hálózatokhoz, az oktatási és egészségügyi intézményeknek pedig mintegy 30 százaléka nem rendelkezik megbízható energiaellátással. Az energiaszegénység ugyanígy érinti a turizmust, a kis-, közép- és nagyvállalatokat is, hiszen a digitalizált világban így szinte lehetetlenné válik az eredményes üzletkötés és kapcsolatfelvétel.

A megújuló energiára épülő energiaszektor víziója mára az alábecsült „zöld idealizmusból” olyan közgazdaságtani realitássá fejlődött, amelynek gazdasági és környezeti jelentőségét egymás után ismerik el a legnagyobb szakértők, vállalatok. A zöldenergia projektek versenyképességét a közelmúltban a világ egyik legmeghatározóbb bankja, a HSBC is alátámasztotta saját kutatási eredményeit összefoglaló jelentésében. A riport tanúsága szerint a fosszilis és a megújuló energiaforrások versenyéből egyértelműen utóbbinak kell kikerülnie győztesként.

The Rise of Renewables címmel hozta nyilvánosságra az energiaszektort vizsgáló kutatásának eredményeit a HSBC. A jelentésben a nemzetközi bank is alátámasztja azt az egyre szélesebb körben elismert tényt, miszerint a megújuló energiaforrásokra épülő energiaszektor többé nem csak afféle zöld idealizmus, hanem reális, gazdaságilag releváns célkitűzés. A fosszilis és a megújuló energiaforrások versenyét várhatóan a pénzügyi faktorok dönthetik el, amelyek egyértelműen utóbbiaknak kedveznek.

A megújuló energiaforrások világszerte tapasztalható előretörése nem csak az energiaárak és a technológia, hanem a munkaerőpiac terén is komoly átalakulást hoz magával. Bár a fosszilis energiahordozókon alapuló gazdálkodás végét már holnapra váró félelmek meglehetősen túlzóak, a piaci szereplőknek és a kormányzatoknak már ma fel kell készülniük az energiaszektor munkaerőpiacának átrendeződésére.

A megújuló energiaforrások egyre egyértelműbben teret nyernek és szorítgatják vissza jelenleg ezen a téren vezető szerepet betöltő fosszilis energiahordozókat napjaink energiaszektorában. A játszma legnagyobb vesztese közép és hosszú távon a szénalapú energiatermelés lehet (mondjuk egy megugró széndioxid-kvóta ára esetén). Ennek első jelei az Egyesült Államokban már jelentkeznek: a nehéz kitermelés, a nem konvencionális földgáz alacsonyabb ára, valamint az egyre keményebb környezetvédelmi korlátozások miatt képtelen tartani a versenyt az egyéb energiaforrásokkal. Ráadásul az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) legújabb tervezete, a Clean Energy Plan 30 százalékkal kívánja csökkenteni a fosszilis energiahordozók tüzeléséből energiát előállító üzemek szén-dioxid kibocsátását.

A szélenergia projektek, különösképpen a tengeri szélenergia farmok, önállóan is életképes vállalkozásokká nőtték ki magukat. Jól látszik ez Dánia esetében, ahol a szélerőművek megtérülési mutatói lassan az állami támogatások átcsoportosítását teszik indokolttá. Mindezt a dán kormány által a közelmúltban nyilvánosságra hozott újabb jelentés támasztja alá, amely a szélenergia terén világelsőnek számító ország összteljesítményét részletezi.

Az általános felfogással ellentétben a szélenergia ma már teljes életciklusra vetítve – azaz a beruházástól, az üzemeltetésen át a leszerelésig – olcsóbb energiaforrást jelent, mint a gáz vagy a nukleáris energia – legalábbis ez olvasható ki abból a dán kormány által a közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentésből, amely az ország szélturbináinak teljesítményét foglalja össze. Az összefoglalóban a tengeri és szárazföldi turbinák havi, valamint a tengeri szélenergia farmok óránkénti teljesítménymutatói olvashatóak, amelyeknek nyomán pontos költséghatékonysági elemzést is készítettek.

A folyamatos fejlesztések, az adókedvezmények és a befektetések dinamikus bővülése nyomán világszerte drasztikusan csökkennek a megújuló energiaforrásokra épülő infrastruktúra költségei. A fenti tendenciának köszönhetően a fejlődő országok mára utolérték a fejlett országokat a zöld energiaipari befektetések terén. Mindez nem csak az olcsóbb és környezetbarátabb energiatermelés, hanem az ipari modernizáció szempontjából is óriási fegyvertényt jelenthet.

Egyhatodával nőtt tavaly a megújulóenergetikai projektekbe történt befektetések mértéke. Az új, főként szél- és napenergiára támaszkodó fejlesztések összértéke így 2014 végére elérte a 270 milliárd dollárt. A befektetési kedv föllendítésében egyfelől az amerikaihoz hasonló adókedvezmények, másfelől az „energiafölösleggel” való kereskedés lakosság számára biztosított általános lehetősége, végül pedig az infrastrukturális fejlesztések játsszák a főszerepet.

Új oldaláról mutatkozik meg a Közel-Kelet egyik jelentős állama, Marokkó. A Gladiátor és a Trónok harca filmekből jól ismert tájakon sorra épülnek a szél- és napenergiafarmok, amelyek révén Marokkó a régió legdinamikusabban fejlődő megújuló energia stratégiájával büszkélkedhet. Rabat célja, hogy 2020-ra villamosenergia-termelésének nem kevesebb, mint 42 százalékát megújuló energiaforrásokból állítsa elő, csökkentve ezzel az ország importkiadásait, az energiaszegénységet, valamint a fosszilis energiahordozók elégetésével járó környezetszennyezés mértékét.

A marokkói kormány az arab világ államai közül a legelkötelezettebb a megújuló energiaforrások irányába. Nem véletlenül. Az alapvetően szegény ország – a 33 milliós ország éves GDP-je 103 milliárd dollár – a felhasznált tüzelőanyag 95 százalékát importból kénytelen fedezni. A helyzetet fokozza, hogy az állam nagymértékben támogatja a lakosság energia- és tüzelőanyag-ellátását.

A dél-amerikai ország száz százalékban megújuló energiaforrásokból fedezte szükségleteit az elmúlt hónapok során, így a 4,8 millió lakosú Costa Rica semmilyen fosszilis energiahordozót nem használt föl eddig a 2015-ös évben. Ezzel alighanem kiérdemelte 2015 első negyedévének legzöldebb országa címet. Ennek megvalósítását a folyamatos és nagymértékű esőzések és a helyi vulkáni tevékenység biztosította, ezekre az ország kiterjedt zöldenergia portfóliót épített.

Costa Rica az elmúlt hónapokban tisztán megújuló energiaforrásokból fedezte energiaszükségleteit, köszönhetően a nagy esőzéseknek, amelyek ebben az időszakban tapasztalhatóak az országban. A sűrű csapadék a helyi négy nagyobb vízerőmű mindegyikének elegendő „alapanyagot” jelent, ezek pedig a szél-, nap- és geotermikus energiára épülő infrastruktúrával együtt elegendő energiát biztosítanak a 4,8 millió fős népesség számára.

Nem csak a csillagászat és a furcsa természeti jelenségek iránt érdeklődők várták a március 20-i napfogyatkozást, de a német energiapiac szereplői – főleg a napenergiában érdekeltek – is várták a természeti jelenséget. Mivel az ország energiaszükségletének egy-egy kedvező napon akár 40 százalékát is napenergiából fedezik, a szakemberek érdeklődéssel vegyes izgalommal figyelték, vajon mi várható abban a pár percben, míg a hold 80 százalékban eltakarja a panelek elől a napot. Végül a német energiarendszer megugrotta a mércét, és a villamos energia árának ingadozásán túl, nem történt jelentős esemény a kérdéses pár órában.

Közhely, hogy az ember egészen addig nem becsüli kellőképpen, amije van, amíg el nem veszíti azt. A március 20-i napfogyatkozás pontosan ilyen tanulságot hozott Németország energiaszektorában. A megújuló energiaforrások kiaknázása terén Európa egyik élharcosának számító németeknél rekord napokon akár az energiaszükséglet 40 százalékát is a napsugárzás kiaknázásával fedezik. Így a szakértőkben joggal merült fel a kérdés: mi lesz, ha pár percig kiesik ez a forrás?

Az energiaszektor legújabb zöld fejlesztési célkitűzése megoldást találni az olcsó szintetikus üzemanyagok előállítására, méghozzá az üzemek által kibocsájtott szén-dioxid újrahasznosításával. Mivel ez az üvegházhatású gáz felelős leginkább a globális fölmelegedésért, a projekt óriási eredményt jelenthet a környezetbarát energiatermelésben. Ezt felismerve károsanyag-kibocsájtást sújtó különadók, és különféle szén-dioxid emissziót mérséklő megoldások kerültek bevezetésre, amelyek eredménye azonban messze nem kielégítő. A szén-dioxid elleni harcban viszont jelenthet egy előrelépést a „körkörös gazdasági modell” (circle economy) – voltaképpen a hulladékot erőforrásnak tekintő szemléletmód – legfrissebb fejlesztése, a szén-dioxid újrahasznosítás.

A Sandia National Laboratories projektjének célja szintetikus folyékony üzemanyag előállítása. Ennek keretében egy forgó gyűrűkkel felszerelt géppel főként szén-dioxid, cérium-oxid, cink-oxid és víz felhasználásával szén-monoxidot, cinket és oxigént szintetizálnak. E három fő komponensből pedig már előállítható a Syngas, a folyékony szintetikus üzemanyag. A gépezet az anyagok reakcióját a napenergiából nyert fűtőerővel indítja be, a folyamathoz szükséges szén-dioxidot pedig a gyárkéményekre telepített begyűjtő berendezésekből, illetve a levegőből kiszűrve teremtik elő.

A szőrös felhőkarcoló a legújabb szüleménye a skandinávok megújuló energiák terén mutatott buzgalmának. A városokban felállítandó épületek rojtjai ugyanis a szél kinetikus energiáját kihasználva, a piezoelektromosság elvén termelnek majd áramot. A svéd Belatchew cég fejlesztése ezzel megoldást jelenthet a városi szélenergia-hasznosítást mindeddig gátoló helyhiányra és biztonsági problémákra, a nem mindennapi dizájnról nem is beszélve. Újabb „agyameldobom” ötlet, vagy valós megoldás a problémákra? A kérdést csak az idő válaszolhatja majd meg.

A Belatchew Lab Architecture különös ötlettel állt elő, mely áttörést jelenthet a városi szélenergia farmok bővítése terén. A svéd cég olyan felhőkarcoló tervével rukkolt ki, mely egy spirális vasszerkezetként nyúlik a magasba, a fémhálót pedig teljes egészében szalagok borítják. Ezeket a szél folyamatosan mozgásban tartja, az épület „szőrei” így veszik át, és továbbítják a légmozgások által gerjesztett energiát.

Tovább zöldül az alma: az Apple két újabb, 100 százalékban megújuló energiával működtetett adatközpont felépítését jelentette be a közelmúltban. A mintegy 2 milliárd dolláros beruházás egyáltalán nem számít egyedi esetnek a cég részéről, hiszen az IT óriás az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet a megújuló energiaforrások kiaknázására. Az Apple féle nap-, szél-, illetve geotermikus energia projektek újabb két állomása 2017-től kezdheti meg működését Viborg-ban és Atherny-ben.

A dániai Viborg-ban és az írországi Atherny-ben elkészülő, 1,9 milliárd dollár összértékű beruházások nemcsak a cég életében és az informatika területén jelentősek, de a fenntarthatóság szempontjából is, mivel a létesítmények 100 százalékban megújuló energiával fognak üzemelni. Bár az IT óriás számos hasonlóan környezetbarát központot üzemeltet Európában, az új projektek mégis különlegesnek számítanak, hiszen ezekbe olyan fenntarthatóság-központú elemeket is beemeltek, mint az őshonos fák telepítése, illetve egy kültéri oktatási központ kialakítása.

India Új és Megújuló Energia Minisztériuma öt év alatt 200 milliárd dollárnyi tőkét, illetve mintegy 300 külföldi és hazai céget kíván bevonni a megújuló-energetikai fejlesztésekbe. A korábban kitűzött, egyébként is merész célértéket sokszorosára növelve India 100,000 MW-osra bővítené napenergia kapacitásait 2022-re. A fejlesztések feszített tempóját az ország súlyos energiahiánya indokolja, melyet tovább mélyít a kormány gyártásbővítési politikája. Mivel India pénzügyi adottságai egyelőre nem biztosítanak kellőképpen vonzó környezetet az ilyen beruházásoknak, az állam most adómentességgel, kölcsöntámogatásokkal és egyéb kedvezményekkel igyekszik mobilizálni a hazai és külföldi tőkét.

Az indiai kormány korábban 20.000 MW-osra tervezte kibővíteni napenergiára épülő kapacitásait 2022-ig. Ezt a célértéket nem kevesebb, mint ötszörösére, 100.000 MW-ra emelték a közelmúltban. A kormányzat célja, hogy a bővülő kapacitások révén a helyi fogyasztás 12 százalékát tudják kielégíteni megújuló energiaforrásokból a mostani 6,5 százalék helyett.

A nemrégiben kiadott Sustainable Energy in America Factbook szerint az Egyesült Államok sosem látott szintre emelte az energiahatékonyságot az innováció és a csökkenő energiaárak révén. A megújulóenergetika területén alkalmazott fejlesztések nyomán az Egyesült Államok gazdasága sikeresen halad a dekarbonizáció útján, és lendületesen halad egy fenntartható energiaszektor kialakítása felé.

A Bloomberg New Energy Finance (BNEF) által kiadott harmadik Sustainable Energy in America Factbook szerint az Egyesült Államok gazdasága egyre inkább egy kisebb karbonintenzitású működés felé halad, hiszen a vizsgált 2007-2014-es időszakban 9 százalékkal csökkent az ország szén-dioxid kibocsátása. Ezzel párhuzamosan az energiahatékonyság terén is folyamatos fejlődést produkál az ország.

Úgy tűnik, egyre több vállalathoz jut el és hagy maradandó nyomot a körkörös gazdasági modell működési mechanizmusa, illetve a mondás, miszerint nem minden hulladék szemét. Az Unilever nemzetközi vállalat vezetőinél például annyira megragadt a fenti alapigazság, hogy ma már semmilyen veszélytelen hulladékot nem küldenek lerakókba, mindent újrahasznosítanak. Ráadásul a folyamat révén évente nagyjából 200 millió euró költségcsökkentést is elértek, miközben világszerte közel ezer munkahelyet teremtettek. A nyilvánvaló pozitív hatásokon túl van még egy dicséretes dolog az Unilever kezdeményezésében – nevezetesen, hogy nem ülnek rá a megoldásra és kezelik azt hétpecsétes titokként, hanem megosztják a módszert és a modellt az érdeklődő vállalatokkal.

Márpedig szemét akad bőven – Magyarország éves kommunális hulladéktermése a lakossági, közületi és gazdasági tevékenység révén keletkező szemetet is beleszámítva körülbelül 20-21 millió köbméter, mintegy 4,3-4,5 millió tonna. Lenne tehát min dolgozni, még akkor is, ha a tetemes lakossági szeméttermelést ebből levesszük. De miért tennénk? Ha nem is nagyvállalati hatékonysággal, de a körkörös gazdasági modell otthonainkban is működhet, csak ki kell találni, hogy saját háztartásunkban mit tudunk tenni az ügy érdekében.

Egy olyan energiatermelő módszert fejlesztettek ki mérnökök az Egyesült Államokban, amelynek segítségével a nagyobb vezetékhálózatban áramló vizet lehet energiatermelésre fogni. A LucidPipe Power System tesztelésére San Antonio és Portland városa vállalkozott legméretesebb vezetékeiknek előzetesen arra alkalmasnak talált szakaszain.

A Lucid Energy nevű cég termékét egy főnyomócsőhöz csatlakoztatták, amelynek a külső részén kapott helyet a generátor, a csőben pedig egy olyan lapátrendszert telepítettek, amelyet a vezetékben áramló víz hajt meg. Ezzel meg is indulhat az energiatermelés, amely mindennemű negatív környezeti hatástól mentes.

Az elmúlt három év tendenciáit megfordítva, 2014-ben végre növekedett a tiszta energiaforrásokba befektetett összegek mértéke – derült ki a Bloomberg New Energy Finance felméréséből. Tavaly összesen 310 milliárd dollár értékben fektetett ebbe a területbe. Az összeg kicsivel marad a 2011-ben mért, rekordot jelentő 318 milliárd dollárnyi invesztíciótól. Habár tavaly sem a szabályozás, sem a csökkenő olajárak elméletileg nem kedveztek volna a megújuló energiaforrások terjedésének, mégis egy év alatt 16 százalékkal emelkedett a befektetések összege.

A befektetési boomot elsősorban a 2014-ben 25 százalékkal megugró napenergetikai befektetések generálták, amely területre összesen 149,6 milliárd dollár folyt be tavaly. A szélenergetika – főleg az offshore széltornyok révén – szintén korábban még sosem látott mértékben vonzotta a pénzeket, összesen 99,5 milliárd dollárt fektettek be tavaly ebbe a technológiába, amely 11 százalékos növekedést jelent.

2014-ben a német szélenergia-termelés és szélenergia-ipar átlépett egy bűvös határt, legalábbis ami az offshore (tengerbe telepített) szélerőműveket illeti. Az év végére több mint egy gigawattnyi, egész pontosan 258 széltorony 1049,2 megawattnyi kapacitását kapcsolták már ár a német villamosenergia-hálózatra az Északi- és a Balti-tenger térségében – derült ki a Deutsche WindGuard felméréséből. Tavaly összesen 142 offshore széltornyot csatlakoztattak a hálózathoz, ezek összesen 528,9 megawatt kapacitással rendelkeznek.

A fenti szám már csak azért is lenyűgöző, mert ennél jóval több, összesen további közel 280 tengeri szélturbinát telepítettek tavaly a németek, de ezek még nem csatlakoztak a hálózathoz. Ezek további mintegy 1300 megawattnyi kapacitást jelentenek majd a hálózat számára csatlakoztatásukat követően. Ráadásul további 220 platform alapjait is elhelyezték a beruházók, ezek már csak a toronyra várnak.