Az Északkelet-Ausztráliában található Nagy-Korallzátony még az űrből is fantasztikus látványt nyújt, de a jelentősége nem csak a szépségében rejlik. A különböző típusú korallokból felépülő szirt sokféle fajnak ad otthont, és természetes akadályként is működik, ugyanis megvédi Ausztrália partjait a nagyobb viharoktól és cunamiktól. A korallzátonyok változatos és összetett ökoszisztémák, amelyek a tengeri élővilág közel 25 százalékát foglalják magukban. Az elmúlt években sokat olvashattunk a klímaváltozás és az emberi tevékenységek miatti pusztulásukról, de most úgy tűnik, valaki végre megoldást is talált a megmentésükre.  

A korallok átlagosan 1-3 milliméter átmérőjű, medúzaformájú korallpolipokból épülnek fel. Ezek az apró élőlények nagy kiterjedésű kolóniákban élnek, és kalcium-karbonát vázakat építenek, hogy ezáltal védjék magukat. A szemet kápráztató korallzátonyok ezeknek a sokaságából állnak össze, amelyek pompás színeiket a velük szimbiózisban együtt élő algáknak köszönhetik. 

Érzékeny egyensúly az óceáni paradicsomban  

A korallzátonyok jellemzően sekély, meleg tengerekben alakulnak ki, ugyanis itt állnak rendelkezésükre megfelelő életfeltételek. Ebbe beletartozik a napfény, a tiszta víz és egy adott hőmérséklet, amely átlagosan 23–29 Celsius-fok között mozog. A klímaváltozás hatására azonban könnyen felborulhat ez a kényes egyensúly: az átlagosnál melegebb vízben a korallokkal szimbiózisban élő algák kilökődnek, így láthatóvá válik a korallok fehér váza. Ennek eredményeként nemcsak értékes tápanyagoktól esnek el, hanem sérülékenyebbé is válnak, így rövid távon hamar el is pusztulhatnak. De nemcsak a természeti tényezők fenyegetik a korallok épségét, hanem az olyan emberi tevékenységek is, mint az illegális túlhalászás, a korallgyűjtés és a hajók által okozott károk. 

Csak egy kis ragasztó kell… 

Az elmúlt évek alatt a Nagy-korallzátonynál elpusztult korallok mennyisége drasztikusan nőtt, és ehhez képest csak lassabban tudták regenerálni magukat. A Queenslandi Egyetem professzora, Scott Bryan kutatásokat indított a koralltörmelékek regenerálására anélkül, hogy a helybeli élőlényeket valamilyen új, káros hatásnak tennék ki. A szakértő által kidolgozott terv alapötlete, hogy a letört koralldarabokat rögzítenék a tengerfenékhez, így lehetőséget biztosítanának a korallpolipok számára, hogy visszatérjenek erre az eddig instabil, törmelékes területre. És itt jön képbe a ragasztó.  

A kutatócsoport által alkalmazott ragasztó nem a szokványos, háztartásokban megtalálható anyag, hanem egy biológiailag lebomló ragadós gyurma, amelynek a segítségével biztonságosan vissza lehet ragasztani a korallokat. Ez a gyurma részben növényekből kinyert, természetes eredetű anyagokból származik, amelyek nem károsítják az élőlényeket és a környezetet sem.  

A korallok tehát igen érzékeny élőlények, amelyeknek súlyos csapást jelent az óceán felmelegedése, azonban úgy tűnik, hogy a tudomány a segítségükre siet. Így talán megmenthetők lesznek ezek, az óceáni élővilág fenntartásában fontos szerepet játszó lények.