Amikor a klímaváltozásról beszélünk, főként az óceánok, azok élővilága és a hozzájuk kapcsolódó civilizációs elemek kapnak figyelmet, ám a Föld tavairól sem szabad megfeledkeznünk. Ezek a kisebb víztestek létfontosságúak az ökológia, a társadalom és a gazdaság szempontjából, és az elmúlt években komoly hevülésnek vannak kitéve.
A világ vizeinek 97%-a sós, ami az emberek és állatok számára nem iható. A maradék édesvíz, de ennek csak egy része fogyasztható, ugyanis 70%-a jégsapkákba és gleccserekbe van zárva. Majdnem 30% a földben található nedvességként vagy a talaj alatt, elérhetetlen mélységben. A Föld vízkészletének tehát mindössze 1%-a érhető el használatra és fogyasztásra, ez pedig tavakban, folyókban és kevésbé mély földalatti forrásokban található. Ahogy a Michigan Sea Grant is felhívja rá a figyelmet, a Föld vízrendszere zárt: ez azt jelenti, hogy a meglévőnél több víz nem keletkezik a bolygón. Az aránylag kevés édesvíz több mint 7 milliárd embert „tart el”, de a népességszám növekedésével csökken az egy főre jutó friss víz mennyisége. Így létfontosságú a meglévő készletek fenntartása.
A tengerekhez és óceánokhoz képest jelentősen kisebb méretűek a tavak, melyekből egy pár éves tanulmány szerint összesen 117 millió található a bolygón. Persze a „kisebb” nem kicsit jelent: az Észak-Amerikában lévő Nagy-tavak ötödét teszik ki a földfelszíni édesvizeknek. A fogyasztás mellett gazdasági és kulturális jelentősége is van a tavaknak, például táplálékot nyerünk ki belőlük vagy szállításra, közlekedésre használjuk őket.
Ahogy az Ars Technica is kitér rá, jelenleg több, egymással összefüggő kihívás érinti a Föld édesvíz-készleteit. A kutatók egy új tanulmányban összesítették mindazokat a hatásokat és változásokat, amelyek az 1930-as évek óta befolyásolják az állóvizek minőségét. Az egyik probléma például, hogy az éghajlatváltozás miatt egyre kisebb a Földön található jégtömeg. A hőtől a vizek hamarabb válnak rétegessé, és a hidegebb, nehezebb víz a melegebb, könnyebb alá kerül. A felmelegedés miatt megnő az aszályok és az áradások mértéke is. Ezek a tényezők mind katasztrofális hatással lehetnek azokra az élőlényekre – legyen szó állatokról, emberekről vagy növényekről –, amelyek fennmaradásához szükség van a tavakra. A felgyorsult szezonális vízrétegződés például növelheti a káros algák terjedésének mértékét, amelyek felélik az oxigént más életformák elől – sőt, befolyásolhatják a víz minőségét is. Egyes halak a hidegebb, mélyvízi élőhelyeket kedvelik, így az életterüket is károsíthatja a víz összetételének módosulása.
Az óceánoknál és a levegőnél is gyorsabban hevülő tavak üledékében több milliárd tonna szén található, amely metánná és szén-dioxiddá alakulhat, tovább gyorsítva a globális felmelegedést. Ráadásul a benne elpusztuló lények szénben gazdag maradványai csak súlyosbítják a jelenséget. Az üvegházhatású gázok kitermelésének amúgy is komoly szereplői az állóvizek, amelyek a földi szerves anyagokat hatalmas kályhákként dolgozzák fel. Az egyre vékonyabb, vagy egyáltalán ki sem alakuló jégrétegek jól szigetelték az atmoszféra változásától az állóvizeket, így azonban tovább vannak kitéve a tavaszi levegőnek. A mérsékelt övezetek csökkenő felhőssége több napfényt enged a felületekre, még jobban erősítve a rétegződést.
Mindez pedig elkerülhetetlenül befolyásolhatja az emberek életét kulturális és gazdasági szinten egyaránt. A klímaváltozáshoz képest kevésbé tűnhet fajsúlyos problémának, de a jéghorgászat, a síversenyek és hasonló események eltörlésével komoly turisztikai bevételektől eshetnek el a kisebb települések. Az algavirágzás csökkentheti az ingatlanok értékét is, ezek a gondok pedig gyakran a hátrányos helyzetű embereket érintik. A fokozódó felmelegedés azonban minden társadalmi csoportot el fog érni, hacsak az emberiség nem lép fel közösen a változás érdekében.
