Az emberiség már a kezdetektől is fából készült eszközökkel, tárgyakkal vette körül magát, az idő előrehaladtával pedig az az állítás, miszerint egyre nagyobb fafelhasználás jellemzi a modern ember hétköznapjait, nem is lehetne még igazabb. A fa könnyű megmunkálhatósága, széleskörű felhasználása kiváló szolgálatot tett az elmúlt évezredek során, ám szerepe jelen korunkra igencsak át- és felértékelődött. Ebben a posztban átvesszük, mennyi is az erdőgazdálkodásban az a bizonyos annyi, miért szükséges ekkora mennyiség, és körbejárjuk az erdők pótlására tett erőfeszítéseket is.

Súlyos mennyiségek

Az erdőgazdálkodásból és fakitermelésből fakadó, 2017-es globális adatokat tekintve megközelítőleg 3,8 milliárd köbméter hengeres fának (amelynek egy részéből tűzifa készül), 485 millió köbméter ipari vékonyfának és 402 millió köbméter lapfának való erdőmennyiség került kitermelésre. Ezek a számok pedig még nem is tartalmazzák a 184 millió tonna cellulózrostot, és a 413 millió tonna frissen előállított papírt, valamint papírlemezt. Némi felüdülést jelent ilyen adatok mellett, hogy az újrahasznosított papír mennyisége éves szinten elérte a 235 millió tonnát.

Érdekességképpen ugyanebben az évben Magyarországon az ipari gömbfa kitermelése meghaladta a 2,9 millió köbmétert, ami a régióban közepes mennyiségnek számít. Emellett 315 ezer köbméternyi import és 683 ezer köbméter export faáru fordult meg idehaza.

Az erdőgazdálkodásból származó termékek globális exportja 2017-ben meghaladta a 247 milliárd dollárt, amely az előző évhez képest még így is 8 százalékos növekedést jelent. A számadatok elérhetőek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezeti honlapján.

A szándékos fakitermelés mellett azonban van olyan eset is, amikor bizonyos fás területek az emberi tevékenységektől függetlenül is kárba vesznek. Az elmúlt két-három év alatt több millió hektár területen pusztított tűzvész Amerika, Európa és Ausztrália területein, ez pedig már túlmutat az erdők megújításában még akár hasznosnak is tekinthető mértéken. Habár nem egy alkalommal a szándékos gyújtogatásra vezethető vissza az ok, az utóbbi évek szomorú valósága a fokozatosan melegedő éghajlati változásokról is tanúbizonyságot tesz. Ugyanez az oka annak is, hogy hasonló mértékű famennyiség száradt el, betegedett meg vagy esett áldozatául a különféle rovaroknak, amely ugyancsak pusztulásra ítélt rengeteg fát.

A faipar felhasználási módjai, röviden

Ha körülnézünk, a fa számos felhasználási módját fel tudnánk sorolni: valójában 10 ezernél is több felhasználási területe és célja ismert. A legnagyobb famennyiséget az építő-, az építőasztalos-ipar szívja fel (előbbinél jellemzően faház- és tetőszerkezetek, utóbbinál ajtók vagy az ablakkeretek a végtermékek), de jelentős részét teszi ki a bútoripar (pl. asztalok, székek, szekrények), a járműipar (pl. hajók, repülők), a sportszergyártás (pl. ütők, íjak), a különféle művészeti formák (pl. belsőépítészeti burkolatok, hangszerek), valamint az írószergyártás is.

A feldolgozás során keletkezett melléktermékeket az energiaipar is hasznosítja, a tűzifa, a fűrészpor, forgács, de még az erdei nyesedék nagyszerű hőforrás a téli időszakban.

És ezek csupán a fa nyers feldolgozásából és felhasználásából kinyert termékek, hiszen ott van a másik nagyágyú, a papíripar is. Egy tonna fehér papír gyártásához szükséges 1700 kg fa (kb. 16 kifejlett fa), 417 köbméter víz, 6 tonna gőz, 717 kilowatt energia, 181 kilogramm mészkő, 87 kilogramm kén és 60 kilogramm klór (ezek hozzávetőleges értékek). Az előállítás során a cellulóz fontos összetevő, így más termékeket (például használt rongyokat, hulladékpapírt) is bevonhatnak a gyártási folyamatba, elősegítve az újrahasznosítást.

Faültetési trendek

A faipar fokozatosan növekvő gazdasága mellett elindult egyfajta felismerés egyes országokban a nagy mennyiségű fafelhasználás pótlására. Kína például egy éve elhatározta, hogy akkora területen tervez erdőtelepítéseket 2020-ig, mint Írország. Egyes latin-amerikai országok 20 millió hektáron, más afrikai országok pedig több mint 100 millió hektáron szeretnék helyreállítani a sorvadóban lévő erdőterületeket. India 13 millió köbméteren fog erdőt telepíteni, ám már most beállította Madhja Prades államában a rekordot: másfél millió ember mintegy 66 millió fát telepített egy nap leforgása alatt.

Az olyan nonprofit szervezetek mellett, amelyek civil adományokból ültetnek fákat (mint a One Tree Planted) természetesen léteznek nemzetközi összefogások is. Az ENSZ által meghirdetett Bonn Kihívás (Bonn Challenge) egy 2011-ben indult globális kezdeményezés, amely célul tűzte ki 150 millió hektár kiirtott vagy elfajzott területen a fák újratelepítését 2020-ig, valamint 350 millió hektárnyi területen 2030-ig – ez még Indiánál is nagyobb területet jelentene. A kezdeményezés elhivatottságát és támogatottságát az is mutatja, hogy jelenleg 170 millió hektáron sikerült erdőtelepítést vállalni, a 2020-as célt bőven túllépve.

Sajnos az erdőtelepítés sem mindig jelent garanciát arra, hogy az elültetett fa megmarad. Amennyiben ipari szinten művelik – amely magában hordozza a nem megfelelő munkavégzés lehetőségét – az elültetett fák akár 20 százaléka is elpusztulhat az ültetést követő években. A másik fontos szempont (avagy hátrány) hogy az erdőtelepítés költségekkel jár: az imént említett 350 millió hektáros földterület betelepítése nagyjából 250 milliárd dollárba kerülne.

Erre egy hatékony alternatívát jelenthet a fenntartható erdőgazdálkodási forma, az agrárerdészet, amelynek lényege a mezőgazdasági és állattartásban használatos földterületek hagyományos és modern felhasználhatóságának megújítása erdősítéssel. A módszer egyrészt olcsóbb, másrészt akár kétmilliárd hektáron is helyre lehetne állítani a termőtalajt. További előnye az is, hogy nem csupán több élelmiszert lenne képes kitermelni, hanem több százezer állást hozna létre, valamint hatékonyan venné fel a küzdelmet a klímaváltozás ellen. Egyes országokban, mint például Nigériában, Etiópiában vagy Pakisztánban, már bizonyított a rendszer, határozottan pozitív eredményeket produkálva.

Az erdőtelepítésekre tett törekvésekhez elengedhetetlen a közösségek és a kormányzat összefogása, illetve az ahhoz szükséges szaktudás és támogatás. Az elmúlt 25 év alatt felére csökkent az urbanizációval járó erdőirtás mértéke, amely biztató jele annak, hogy van igény és ellenpólus a túl nagymértékű fakitermelés csökkentésére. 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!