Az ENSZ és a Világbank készített egy friss tanulmányt, amely a népességnövekedés által megváltozott igények mentén vizsgálta az élelmezés kérdéskörét. 2050-re ugyanis számítások szerint 10 milliárd ember él majd a Földön, amely a jelenleginél 3 milliárddal több éhes szájat jelent majd. De hogyan leszünk képesek megfelelő mennyiségű élelmiszert előállítani, miközben a Föld egyes tartalékai már napjainkban is végesek? A tanulmány olyan fejlesztendő technológiákat nevezett meg, amelyek segítségével megoldható lenne több élelmiszer termelése, a mostanihoz képest kevésbé káros módon. Az NRGreport összegyűjtötte a tanulmány által bemutatott főbb technológiákat - ezekkel foglalkozunk részletesen e heti bejegyzésünkben.
A világ területeinek jelenleg 26 százalékát használják takarmánytermesztésre és legeltetésre, a nagyüzemi állattartás a húsfogyasztás révén ugyanakkor egyre csak nő. Ahhoz, hogy 10 milliárd ember élelmiszer-ellátása lehetővé váljon, a mai technológiai feltételek mellett megközelítőleg 600 millió hektáron kellene kivágni fákat, hogy újabb művelhető földek és legelők szabaduljanak fel – ez a méret kétszer akkora, mint India területe. Ráadásul ez 15 milliárd tonnával növelné az éves szén-dioxid-kibocsátást, ahhoz azonban, hogy +2 Celsius-fok alatt tartsuk a globális felmelegedést, ez az érték maximum 4 milliárd lehet.
A tanulmány szerint 2050-ben a mainál 50 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség, az állati eredetű termékek iránti kereslet pedig 70 százalékkal lesz magasabb. Ennek előállítása csak új területek megművelésével lenne lehetséges, hacsak nem helyezzük a fókuszt a terméseredmények fejlesztésére. A kutatók 22 globális célt tűztek ki, illetve kiemeltek több olyan technológiát is, amelyekkel ezeket el lehetne érni.
A célokat a következő nagy csoportokba lehet rendezni: a kereslet csökkentése; a termelés növelése a termőföldek terjeszkedése nélkül; a halállomány növelése; a földművelésből eredő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése; valamint a természetes ökoszisztémák megőrzése és visszaállítása.
Ahhoz, hogy több élelmiszert termeljünk kevésbé károsan, a tanulmány az alábbi főbb fejlesztendő technológiákat emelte ki:
- A földművelés és állattenyésztés során keletkező üvegházhatású gázok jelentős részét a szarvasmarhák kérődzése során felszabaduló metán teszi ki. Kutatók ezért most olyan takarmányon dolgoznak, ami gátolja a metán termelődését – ez az eddigi kutatások szerint például azzal érhető el, ha algát kevernek a takarmányba.
- A rizsföldeken élő mikroorganizmusoktól származik az üvegházhatású gázok 15 százaléka. Ismertek ugyan olyan laborban termesztett változatok, amelyek 30 százalékkal kevesebb metánnal járnak, ez a technológia azonban nem élvez prioritást, mivel pénzügyi előnye nincs.
- A földművelésből származó üveghatású gázok jelentős, 20 százalékát a trágyázásból származó nitrogén teszi ki, amelynek nagy részéért a nitrogén-oxid a felelős, ami akkor keletkezik, amikor a mikroorganizmusok ammóniából nitritet és nitrátot hoznak létre. Ma már léteznek olyan anyagok, amelyek gátolják a nitrogén ilyen mértékű felszabadulását és segítik a növényeket, hogy – csökkentve a földek károsanyag-kibocsátását – több nitrogént vonjanak ki a talajból. Ez lehet egy bevonóanyag, amit a műtrágyán kell alkalmazni, vagy olyan alfajok fejlesztése és ültetése, amelyek több nitrogént vesznek fel.
- A nitrogénalapú műtrágya előállítása egyébként nagy mértékű károsanyagkibocsátással is jár, ugyanis előállítása rengeteg fosszilis üzemanyag felhasználásával történik. Alacsony széntartalmú műtrágyát azonban napelemes megoldással is lehetne gyártani.
- Bizonyos vélemények szerint ahhoz, hogy a meglévő termőterületeken túl sok műtrágya és öntővíz felhasználása nélkül tudjuk növelni a termelést, a növények génmódosítására lehet szükség. 2013-ban tudósok drámai haladásról számoltak be a génmódosítással kapcsolatban, egy fejlesztésben lévő módszerrel – a CRISPR technológiával. A technológia segítségével a növények terméshozamát lehet befolyásolni, a többi hasonló technológiával szemben olcsóbban és gyorsabban. Ennek kapcsán természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy amellett, hogy sokan méregként tekintenek erre a megoldásra, Magyarországon, illetve az EU-ban törvénybe van foglalva a GMO-mentesség.
- A húsfogyasztás kérdésköréről sok helyen hallunk (korábban mi is foglalkoztunk vele ebben és ebben a bejegyzésben is). A húsfogyasztás dilemmájára kíván választ adni a növényekből készült „húsmásolat”, amely által az emberiség hús iránti igényét egy környezetbarátabb megoldással lehetne kielégíteni. De komoly fejlesztések vannak már folyamatban a lombikhús területén is.
- A megtermelt élelmiszer pazarlása is esszenciális kérdés, azoknak ugyanis 25-30 százaléka már nem jut el a végfelhasználók tányérjaira, tehát a megtermelt ételmennyiség egynegyede gyakorlatilag a kukában végzi. A lejárati napokon az áruházak is megválnak a termékektől: van már olyan vállalkozás például, amely termékével meg kívánja akadályozni a baktériumok megjelenését a gyümölcsökön, valamint gátolják azok oxidációját is. Szükség lenne olyan módszerek kialakítására is, amelyek segítségével pontosan megállapítható, hogy az adott élelmiszer romlott-e.
- A vadon élő halállomány csökkenése is kritikus, míg a halfarmokon például a nagyobb halak táplálékába sokszor kisebb halakat kevernek. A megoldást az alternatív, azaz például algából vagy lenmagból készült táplálék előállításában látják, amelyek megfelelő mennyiségben tartalmaznak omega-3 zsírsavat.
- Az új földek megművelése mellett az erdőirtások másik oka a pálmaolaj előállítása. Az olaj iránt, amely számos samponban vagy akár a globális szinten népszerű Nutellában is megtalálható, nagyon magas a kereslet. A termelés egyre nagyobb területeket ölel fel és csak tovább terjeszkedik. Az egyértelmű megoldás persze az lenne, ha megszűnne vagy jelentősen csökkenne az olajpálma felhasználása, de a szakértők egy kevésbé drasztikus megoldásban is látnak potenciált: vannak olyan olajpálma változatok, amelyek hektáronként akár 200-400 százalékkal több olajat képesek előállítani.
A tanulmányban megfogalmazott célok között szó esik még a termőföldek hatékonyabb kihasználásáról is, a tőzegmocsarak megőrzéséről – ezek termőföldekké változtatása ugyanis hatalmas szén-dioxid-kibocsátással jár. A felsorolt fejlesztések legtöbbjéről általánosságban elmondható, hogy évek óta folynak kutatások velük kapcsolatban, és ugyan valamennyi bevezetésével már rövid távon is jelentős eredményeket lehetne elérni, a gyakorlatba való átültetésük igen komoly költségekkel járhat. A technológiák integrációja ráadásul országonként eltérhet az egyedi adottságok miatt.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!