A lineáris helyett ideje lenne átállni a körkörös termelési modellre
Érdekes mondatok hangoztak el a napokban Janez Potocnik, uniós környezetvédelmi biztos szájából: Európa – akár tetszik, akár nem – kimerítette a munkaerő-termelékenység javításában rejlő potenciált, ezért a források hatékonyságának növelése árán lesz csak képes a jövőben versenyképessége javítására. Eszerint a jelenlegi lineáris, haszontalan melléktermékeket és jelentős hulladékot produkáló termelési rendszerről egy ezeket is fel-, illetve kihasználó cirkuláris modellre kellene átállítani az EU gazdaságát.
Ezzel eddig nincs is semmi gond. Igazából olyan igazságokat sikerült megfogalmaznia a szakembernek, amelyek nyilvánvalóságához kétség sem férhet. Marad viszont egy nagy kérdés: vajon sikerülni fog-e az unió gazdaságának elmozdulni a jelenlegi rendszerekből a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságot is jobban szolgáló modell felé.
Németország – mint éllovas – mindenesetre már tett egy nagy lépést ebbe az irányba, amikor a Schröder-kormány Agenda 2010 kezdeményezésének intézkedéseit elkezdték megvalósítani. Ennek egyik fontos eleme volt a német gazdaság költségszerkezetének átalakítása. Náluk a termékek költségszerkezetének már több mint 40 százalékát a különböző nyersanyagok teszik ki, miközben csak alig 18 százalékot érnek el a munkaerő költségei. Ebből egyenesen következik, hogy a német vállalatok Európában már nem tudják – a marxi kapitalizmus alaptézisének megfelelően – a munkaerő egyre nagyobb mértékű kizsákmányolásával a gyártási kiadásokat csökkenteni.
Természetesen vannak euróövezeti országok, ahol még lehetne szorítani a munkaerő árának (jellemzően például Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Görögország) részesedésén, azonban ezekben az államokban még most, a válság környékén sem feltétlenül erről szólnak a beszélgetések.
Azonban egy dolog biztos, a nyersanyagok ára az elmúlt években jelentős mértékben emelkedett, és az európai vállalatok közel 90 százaléka egy felmérés szerint további drágulásra számít. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió egyre jobban rászorul a gazdaságának működéshez szükséges alapanyagok behozatalára. Már jelenleg is hatszor több nyersanyagot importál, mint amit külföldre szállít. Ha a tendencia folytatódik, az európai gazdaság és az európai vállalatok jelentős része már akár operációs kockázatokat magában rejtő mértékben kiszolgáltatott lehet a nyersanyag és erőforrások importjának.
A vállalatok oldaláról alighanem már megindult az átállás az új modell irányába. Nem szabad elfelejteni, hogy ma már a gyártás kontinensen belüli áttelepítéséből sem nagyon lehet az élőmunka árát mérsékelni nagy társadalmi ellenállás nélkül. Az a cég, amelyik a munkaerőköltségen akar spórolni kénytelen az öreg kontinens keleti határin túlra tekintgetni, viszont a szakértelem, a gyártási minőség garantálása és az infrastruktúra tekintetében a keleti régió nagy része még nem képes felvenni a versenyt az átlag európai viszonyokkal.
Marad tehát az energia, a nyersanyagok és a melléktermékek egyre teljesebb és hatékonyabb felhasználása.
Az új gazdasági modell igazi szépsége abban rejlik, hogy tökéletesen megfelel a fenntartható fejlődés alapelveinek a vállalati magatartás iránt támasztott elvárásaival: csökkenő környezeti terhelés és a társadalmi feszültségek elkerülése mentén biztosítja a vállalatok számára hosszú távon a stabil gazdasági működést.
Az új modell is bizonyítja, amit számos alkalommal elmondtunk már: a zöldítés nem ellensége a fejlődésnek, ellenkezőleg, a vállalati működés és fejlődés záloga.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!