Mert a klíma változik, vita van viszont arról, hogy mitől

Az emissziós mutatók vizsgálata után talán érdemes eggyel hátrébb lépni, és a klímaváltozás lehetséges okait is szemügyre venni. Merthogy a klíma változik az nem kérdéses, elég csak az elmúlt évek időjárási jellemzőit megnézni. A kérdés csak az, hogy a széndioxid-kibocsátás okozza-e. Sokak számára már a kérdésfelvetés is eretnekség, hiszen a tudományos világ nagyobbik fele kész tényként kezeli a globális felmelegedés és az úgynevezett üvegházhatású gázok kibocsátása közötti összefüggést. Vessünk mégis egy pillantást arra, hogy mik a főbb érvek és ellenérvek a klímaváltozás okairól szóló vitában, amelynek tétje korántsem pusztán tudományos.

Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ számára mindenesetre az ügy teljes mértékben tisztázottnak tűnik. A világszervezet Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) 2007-ben kiadott negyedik jelentésében 90 százalékos valószínűséggel állítja, hogy az ember okozza a globális felmelegedést az üvegházhatású gázok kibocsátásának a növelésével (Gore és az IPCC ezért meg is kapták a Béke Nobel-díjat annak rendje és módja szerint). Egy korábban készített online felmérés szerint a klímakutatók 45-50 százaléka ért egyet teljes mértékben az IPCC következtetéseivel. Azoknak az aránya viszont, akik elismerik, hogy az emberi tevékenységnek komoly, de nem feltétlenül meghatározó szerepe van a globális felmelegedésben, 97 százalékot tett ki. E számokból is jól látszik, hogy a tudományos élet szereplőinek a zöme magáévá tette az ENSZ és sok, főleg nyugati állam által osztott vélekedést a klímaváltozással kapcsolatban.

Pro és kontra

A viszonylag széleskörű konszenzus ellenére is nehéz azonban nem tudomást venni néhány kényelmetlen kérdésről. Például mindjárt ott van a szkeptikusok azon állítása, hogy a szén-dioxid-kibocsátás soha korábban nem váltott ki felmelegedést. A kutatók a jégmagok vizsgálatával rekonstruálni tudják az elmúlt 800 ezer(!) év klimatikus viszonyait. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a nevezett időszakban a hőmérséklet-emelkedéseket csak 800-1000 éves késéssel követte a szén-dioxid-koncentráció növekedése, miután a meleg hatására több gáz szabadult fel az óceánokból. Az ellenvetés érdekessége, hogy mindezt a mainstream klímaelmélet hívei is elfogadják, de azt állítják, hogy ez a mostani, szerintük 250 éve kezdődött klímaváltozás kivételt képez a korábbiakhoz képest.

Egy másik tipikus ellenvetés a szkeptikusok részéről, hogy a természetes széndioxid-kibocsátás a sokszorosa az ember által termeltnek. Erre persze adja magát az a magyarázat, hogy a természetes emisszió, jóllehet sokkal nagyobb, de egy körforgás része, miközben a fosszilis energiahordozók eltüzeléséből fakadó mennyiség ehhez járulékosan adódik, a körfogáson kívülről.

Vannak aztán kételyek is, amelyek már nem csak a klímaváltozás okait, de magát a felmelegedés tényét is megkérdőjelezik. Ezek az érvelések általában azon alapulnak, hogy az az 1000 éves intervallumot átfogó hőmérsékleti görbe, amelyből az IPCC jelentése kiindult, egyszerűen hibás. A szkeptikusok szerint a görbe kidolgozója, Michael Mann, a Pennsylvania State University kutatója, szándékosan olyan modellezési módszert választott, amellyel igazolhatja, hogy az eltelt évezredben korábban nem történt a mostanihoz hasonló felmelegedés. Mann számításainak védelmezői azonban arra hivatkoznak, hogy igazán megbízható adatok csak 1856 óta állnak rendelkezésre, minden korábbi számhoz viszont indirekt következtetésekkel lehet csak hozzájutni.

„Független” szakértők – gazdaság és politika a háttérben

A sajtóban általában többségében vannak azok a vélekedések, amelyek szerint a klímaváltozás okait vitató szakemberek mögött mindig „sötét lobbiérdekek” húzódnak meg, különös tekintettel a nagyhatalmú olaj- és gázmultikra. Emellett az is megfigyelhető, főleg az Egyesült Államokban, hogy klímaszkeptikus irányzatot szeretik a jobboldallal, a tőkések kiszolgálójaként nyilván tartott republikánusokkal kapcsolatba hozni. Az ilyen jellegű beskatulyázási kísérletek, főleg politikai szempontból, Európában nehezebben működnek, tekintettel arra, hogy számos konzervatív politikus, többek között Angela Merkel német kancellár is egyértelműen elkötelezték magukat a kibocsátás-csökkentés ügye mellett.

Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy gazdasági vagy politikai érdekek korántsem csak a klímaelméleteket elutasítók mögött felfedezhetők. Először is ott van az immár euróban is sok százmilliárdos iparággá nőtt megújuló energetikai szektor, amelynek nyilvánvalóan elemi érdeke, hogy a klímaváltozás és a széndioxid-kibocsátás közötti szoros összefüggést folyamatosan tematizálja. Aztán ott vannak az öko-pártok, amelyek részben vagy egészen erre építették fel identitásukat. Végül, amint azt előző anyagunkban is jeleztük, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kibocsátás-csökkentési vállalások, illetve azok számonkérése még mindig egy hasznos eszköz a fejlett országok kezében, ha valamilyen formában nyomást kívánnak gyakorolni az egyre nyomasztóbb konkurenciát jelentő feltörekvő nemzetgazdaságokra.

Kutatni, kutatni, kutatni!

Egyébként talán éppen e vállalások kapcsán megkockáztatható a kijelentés, hogy a különböző csökkentési célok elérésébe fektetett óriási erőforrások egy részét érdemes lenne átirányítani a klímakutatás területére, hogy valóban mindenkit meggyőző tudományos eredményekhez jussanak a szakemberek. Mert a téma tényleg égető. Égető gazdaságilag, társadalmilag, környezetvédelmi okokból, meg úgy általában is.

Azt tudjuk, hogy a klímamodellezés, bár már a 70-es években elkezdődött, ténylegesen csak a szuperszámítógépek megjelenésével vált lehetségessé, a 90-es években. És jóllehet, e számítógépek kapacitása robbanásszerűen nőtt az elmúlt húsz év során, mégis még mindig rengeteg az egyszerűsítés és a bizonytalanság e modellek kapcsán. A technikai feltételek további javításához pedig komoly anyagi erőfeszítés lenne szükséges.

Ha pedig már megismertük a globális felmelegedés összes arcát, okát és következményét, talán könnyebben nyúlunk majd a hatásokat mérséklő, esetleg visszafordító eszközök után…

 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!