Hazánkban egyelőre kevéssé elterjedt a távhűtés rendszere, Bécsben azonban nagy léptékben fejlesztik ezt az éghajlatbarátnak tartott technológiát. Mára közel hétezer légkondicionáló berendezés hűtési teljesítményének felel meg a kialakított hálózat. 

A szakértők szerint húsz év múlva Európának megközelítőleg ugyanannyi hűtési energiára lesz szüksége, mint amennyit a fűtésre fordítunk. Ennek oka, hogy a globális felmelegedés miatt szokatlanul hosszú hőhullámok és korai kánikula-időszakok alakulnak ki. Az éghajlatváltozás kordában tartásának ugyanakkor az egyik kulcsa, hogy törekedjünk az energiafogyasztásunk csökkentésére. A visszafogott energiafelhasználás és a növekvő hűtési igény látszólag nem összeegyeztetők, kivéve egy olyan technológiával, amely idehaza még alig-alig használatos, külföldön, például Ausztriában azonban már elterjedt – vagy legalábbis terjedőben van. Ez pedig a távhűtés. 

Ismerjük a távfűtés működését: az erőművekben történő villamosenergia-termelés során vagy a hulladékégető üzemekben hulladékhőként keletkezett távhőt összegyűjtik, ha szükséges, a hőmennyiséget kazánokkal kiegészítik, majd a melegvizet hővezetékeken keresztül juttatják el a lakóházakba. Az épületekben egy hőközpont adja át a távhőt a ház hálózatának, ami egyben szabályozza is a hő mennyiségét.  

A távhűtés alapelve hasonló: itt is van egy hőtermelőközpont, amely a hőt távhővezetéken keresztül szállítja a végfelhasználóhoz, ahol ezt hűtési célokra hasznosítják. A másik megoldás, hogy központilag állítanak elő 5-6 Celsius-fokos vizet kifejezetten hűtési célból, és azt juttatják el a felhasználókhoz. 

Bécsi fejlesztések 

A Bécsi Főpályaudvaron már 2013-ban üzembe helyezték a távhűtő központot, amely öt, zöld árammal működő kompressziós hűtőberendezéssel működik. Így a Wien Energie 26 megawattos hűtési kapacitásával Ausztria legforgalmasabb vasútállomását, valamint a környéken található számos irodát, szállodát és lakást hűti. A Wien Energie a főpályaudvar távhűtőközpontján kívül hat másik ilyen egységet üzemeltet, és egy ellátási gyűrűt is épített a városközpont körül, amely jelenleg két távhűtési központot és a hozzájuk tartozó csőhálózatokat köti össze. 

A Wien Energie harminc kilométernyi távhűtő csővezetékkel mintegy kétszáz épületet hűt klímabarát módon, és ez a szám folyamatosan növekszik. A pályaudvaron található távhűtő központ teljesítménye közel hétezer légkondicionáló berendezés hűtési teljesítményének felel meg, amelynek bővítésével döntő lépést tettek a bécsiek egy zöldebb és hatékonyabb városi infrastruktúra felé. Bécsben folyamatosan zajlanak környezetvédelmi fejlesztések, és egyre inkább az éghajlatbarát távhűtésre összpontosítanak. 

Hazai korszerűsítések 

Azért hazánkban sem teljesen ismeretlen a rendszer, még ha nem is annyira elterjedt, mint a távfűtés. A FŐTÁV 2010-ben indított egy pilot projektet, amelyben a Csepeli Hőszolgáltató (CSHSZ) Kft. hűtötte a levegőt úgynevezett abszorpciós készülékek segítségével. Az ezekben lehűtött víz speciális vezetékeken keresztül jut el a lakásokba, ahol úgynevezett klímakonvektoros (fan-coil) hűtő-fűtő berendezéseken keresztül fejti ki hatását.  

2023-ban a Műjégpálya hűtőgépházát is alkalmassá tették arra, hogy a környéken lévő épületek távhűtését is képes legyen ellátni, azok egyedi igényeinek megfelelően. Szakértők szerint a távhűtés legnagyobb előnye környezetbarát voltában, hatékonyságában és energiatakarékosságában rejlik. A FŐTÁV távhűtési rendszerének fenntarthatóságát jól mutatja, hogy a megvalósult fejlesztések révén évente mintegy 5703,9 GJ-lal csökken a primerenergia-felhasználás, amely 170 átlagos háztartás éves gázfogyasztásának felel meg. A projekt összesített eredményeként 530,5 tonna üvegházhatást okozó gázkibocsátás marad el. 

Ezzel együtt a távhűtés kezdetben nem a lakosság, hanem a nagyfogyasztók, így például közintézmények, kórházak, bevásárlóközpontok körében nyerhet teret hazánkban is, megfelelő, a bécsihez hasonló energiapolitika mellett. 

A dél-koreai Ulsanban leplezték le a világ első olyan lakóépületét, amely teljes mértékben hidrogén üzemanyagcellákból nyeri ki a hő- és villamosenergiát. A 437 lakásból álló Yuldong-With-U – ha jól működik – remek minta lehet egy fenntarthatóbb jövő számára. 

A lakópark már egy hónapja üzemel, és úgy tűnik, hogy igen költséghatékony. Az energiát egy erőmű biztosítja, ami egy 10 kilométeres vezetéken keresztül kapja a közeli gyárak által melléktermékként termelt hidrogént. A komplexum tetején elhelyezett három konténerméretű üzemanyagcella óránként 51 kilogramm hidrogénből 1,31 megawatt villamosenergiát termel. Ez elegendő ahhoz, hogy négy háztartást óránként egy hónapra elegendő villamosenergiával lásson el. A folyamat hőt is termel, amelyet egy 40 tonnás kapacitású hőakkumulátorban gyűjtenek össze és tárolnak, majd a 70 °C-ra felmelegített vizet bevezetik a lakásokba.  

A hidrogén üzemanyagcellák több előnnyel is rendelkeznek a jelenleg számos erőműben és járműben használt hagyományos, égésen alapuló technológiákkal szemben. Ezek a cellák nagyobb hatásfokkal működhetnek, mint a belső égésű motorok, és az üzemanyagban lévő kémiai energia közvetlenül elektromos energiává alakítható át – írja az InterestingEngineering.com.  

Ahogy az Amerikai Energiahatékonysági és Megújuló Energia Hivatala összegzi, az üzemanyagcellák úgy működnek, mint az akkumulátorok, de nem merülnek le, nem kell őket újratölteni sem. Mindaddig termelnek áramot és hőt, amíg rendelkezésre áll üzemanyag. Az üzemanyagcella két elektródából – egy negatív elektródból (vagy anódból) és egy pozitív elektródból (vagy katódból) – áll, amelyek egy elektrolit köré vannak fűzve. Az anódhoz üzemanyagot, például hidrogént, a katódhoz pedig levegőt vezetnek. A hidrogén üzemanyagcellában az anódon lévő katalizátor a hidrogénmolekulákat protonokra és elektronokra választja szét, amelyek különböző utakon jutnak el a katódhoz. Az elektronok egy külső áramkörön haladnak keresztül, ezzel áramot hozva létre. A protonok az elektroliton keresztül a katódhoz vándorolnak, ahol az oxigénnel és az elektronokkal egyesülve vizet és hőt termelnek. 

Ulsan városának egyik tisztviselője kifejtette, hogy már tervezik az ország villamosenergia-üzleti törvényének módosítását, hogy a lakosok közvetlen hozzáférést kapjanak a költséghatékony villamosenergiához. A szabályozási problémák miatt azonban a hidrogénnel termelt villamosenergiát jelenleg a Korea Electric Power Corporationnek adják el – írja a FuelCellWorks. 

A napelemek mára teljesen elterjedtek a lakosság körében is, a használhatatlanná vált panelek újrahasznosítása azonban sokáig megoldatlan problémának számított. Most azonban látótávolságba került egy új, hatékony megoldás. 

Mint minden megújuló energiaforrás, a napenergia is kiemelkedő fontosságú a globális felmelegedés elleni küzdelemben. A brit Exeteri Egyetem és a University College London kutatói szerint olyannyira, hogy fordulóponthoz érkezett a világ.  Arról írnak a Nature Communications tudományos folyóiratában, hogy az egyre hatékonyabb rendszerek és napelemek gyors terjedése miatt szinte biztosnak tűnik, hogy a napenergia még 2050 előtt a világ domináns energiaforrásává válhat.  

Azonban előtte még van néhány kihívás, ami megoldásra vár. Ezek egyike, hogy nincs mindenhol stabil villamosenergia-hálózat, emellett a fejlődő országokban nem támogatják kellőképpen a napenergia használatát. Könnyen problémák merülhetnek fel az ellátási láncok kapacitásával, és politikai ellenállás is várható a fosszilis energiát termelő, munkahelyeket elvesztő régiókban. A kutatók úgy látják, hogy elsősorban ezekre a problémákra kell megoldást találniuk a döntéshozóknak, ugyanis ezáltal hamarabb előmozdíthatják az átállást, mint például a szén-dioxid-adó kivetésével.  

Meg kell említenünk ugyanakkor a kihívások között azt is, hogy a lejárt élettartamú napelemek ártalmatlanítása fontos feladat és kihívás is, ugyanis a benne található speciális kémiai anyagokat nehéz a szétszerelésnél utólag elkülöníteni. Bár egy viszonylag fiatal iparágról van szó, a fenti becslések szerint a következő évtizedekben hatalmasat ugorhat a napelemek száma, ezért különösen fontos gondoskodni arról, hogy ne a hulladéklerakóban végezzék, hanem költséghatékony módon újra lehessen hasznosítani őket.  

Úgy tűnik, egy olasz startup megoldást talált a problémára, technológiájuk ugyanis lehetővé teszi a napelemalkatrészek 99 százalékának újrahasznosítását. Az olasz 9Tech startup eljárásának lényege, hogy az üveg és az alumínium eltávolítása után egy 400 Celsius-fokos kemencébe teszik a szerkezetet, ahol elpárolognak a polimerek. A gőzt egy szűrővel felfogják, a kemence hőjét pedig újrahasznosítják. Ezután több szűrőn és szitán megy át a maradék anyag, ekkor távolítják el például a rezet és a szilíciumot is. Emellett szerves savat használnak az ezüst visszanyeréséhez. 

Bár az eljárás költségesebb, mint a hagyományos megoldások, az alapanyagok magas visszanyerési aránya, valamint a technológia kisebb környezeti lábnyoma kompenzálja a többletköltséget.  

A 2024-es nyár sem maradt hőhullám nélkül, ezek az időszakok pedig különösen elviselhetetlenek lehetnek a városokban. A klímaberendezések használata gyors beltéri megoldást jelent, azonban csak fokozza a klímaváltozás egyes hatásait, hiszen energiát fogyaszt és CO2-t termel. De a beltérből kivezetett hő rövid távon, közvetlenül is rontja a közvetlen környezet mikroklímáját. A megoldás a szemléletváltás lehet, a városi tudatos fásítás és zöldítés ugyanis segíthet a hőhullámok mérséklésében.  

A legutóbbi hőhullám során ismét megdőlt a nyári áramfogyasztási rekord Magyarországon: 2024. július 16-án este 19:45 és 20:00 között a magyar villamosenergia-rendszer terhelése új csúcsot, 7036 megawattot (MW) ért el a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. adatai szerint. Július 15-én, hétfőn is rekorddal zárult a nap, akkor 6951 MW volt a csúcsérték, amit másnap 85 megawattal sikerült túllépni. A MAVIR szerint nyáron, tartós kánikula idején, inkább az esti órákban jellemzőek a terhelési csúcsok, amikor a háztartásokban működnek a klímaberendezések és más elektromos eszközök is. 

Az adatokból is látszik, hogy a klímaberendezések egyre elterjedtebbek hazánkban, amelyek a belső terekben valóban enyhülést jelentenek, azonban használatuk csak fokozza a klímaváltozást. A berendezések működtetése ugyanis komoly energiafelhasználással jár, amelynek az előállítása jobbára fosszilis energiahordozókból történik. Vagyis jelentős CO2-kibocsátás kapcsolódik hozzá, azaz közvetve hozzájárul az üvegházhatás, és így a felmelegedési folyamat gyorsulásához. Ugyanakkor a beltérből kivezetett hő rövid távon, közvetlenül is rontja a közvetlen környezet mikroklímáját. 

Egyszerű megoldás: ha meleged van, ültess fát! 

Ez a mottója az egyik hazai civil szervezetnek, melynek célja a faültetés népszerűsítése és megvalósítása. És nagyon úgy tűnik, igazuk van. Egyre több hazai és nemzetközi kutatás is azt bizonyítja, a városi hőhullámok hatásának enyhítésére létezik egy egyszerű, ráadásul környezetbarát módszer: a fásítás. A fák ténylegesen hűtik a városokat: árnyékot adnak a talajnak és a környező épületeknek – árnyékban 11-25 fokkal is csökkentve a hőmérsékletet –, valamint párologtatnak, ami szintén ellensúlyozza a városi hősziget-hatást. A befolyásuk pedig számszerűsíthető is, a holland Wageningeni Egyetem kutatása szerint ugyanis egyetlen fiatal fa tíz darab, húsz órán keresztül üzemelő légkondicionálót is kiválthat. 

De nem csak külföldön kutatják ezt a problémát: az SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékén évtizedes hagyományokkal rendelkező kutatás folyik a városklíma, a humán bioklíma és az ökoszisztéma-szolgáltatás témakörében. A Prof. Dr. Unger János egyetemi tanár és Dr. Gál Tamás tanszékvezető egyetemi docens által vezetett Városklíma Kutatócsoport a szemléletváltásban látja a legtöbb lehetőséget, amelyet saját eredményeikre és a nemzetközi tendenciákra alapoznak. Megállapításaik szerint a technikai megoldások helyett (mellett) a zöldebb, az erőforrásokat jobban kímélő megoldások felé kell fordulnunk, azokat sokkal nagyobb területen és változatos formában kell alkalmaznunk. Városainkban a zöldfelületeknek messze nem csak esztétikai szerepe van, és ezt tudatosan, az eddigieknél sokkal bátrabban kell használni.  

A városzöldítéssel mindenki jól jár  

Várostervezési szempontból egyre inkább az tűnik a jó megoldásnak, ha keressük a természetes válaszokat a klímaválság kérdéseire. A megfelelő faállomány a „klimatizálás” mellett pozitívan hat a levegőminőségre és a vízháztartásra, vagyis közvetve és közvetlenül az emberi egészségre is. A faállomány növelése ugyanakkor csak egy a lehetséges számtalan zöld megoldás közül. A tudatosan alkalmazott biodiverz gyep, a zöldtetők és a zöldfalak mind hozzájárulhatnak a klímaváltozáshoz való hatékony alkalmazkodáshoz. 

Azt az idei hőhullám is bebizonyította, hogy a fák tudatos kezelését országos és helyi, valamint egyéni szinten is fontos minél hamarabb elkezdeni. Ezt a kezdeményezést támogatja az Európai Éghajlati Paktum is, amely többek között a fák klímaváltozás ellen betöltött szerepére szeretné felhívni a figyelmet nagykövetein és azok akcióin keresztül. Az éghajlati paktum közös színteret kínál az egyéneknek, a közösségeknek és a szervezeteknek az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a következményeihez való alkalmazkodás érdekében. 

A legújabb jelentések szerint a fosszilis tüzelőanyagok, mint a szén, az olaj és a földgáz felhasználása 2023-ban újabb csúcsot döntött meg, annak ellenére, hogy a tiszta energiák is jelentős növekedést mutatnak. Ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy az Energy Institute adatai szerint a fosszilis tüzelőanyagok globális fogyasztása 2023-ban 81,5%-ra csökkent a 2022-es közel 81,9%-hoz képest. 

A fosszilis tüzelőanyagok továbbra is a világ elsődleges energiaforrásai, és az elmúlt években a globális energiafogyasztás közel 80 százalékát tették ki. Kína és India különösen jelentős mértékben növelte szénfelhasználását, míg az Egyesült Államok és az Európai Unió földgázfelhasználása is emelkedett. Az International Energy Agency jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyagok használatából származó bevételek 2023-ban elérték a 4 billió dollárt, míg a kitermelésükbe történő új beruházások 6 százalékkal növekedtek, elérve a 950 milliárd dollárt. 

Mindezzel párhuzamosan a tiszta energiák, különösen a napenergia, jelentős fejlődést mutatnak, ahogy arról korábban írtam is. Az IEA szerint 2020 óta a globális napenergia kapacitása 40 százalékkal nőtt, és 2023-ban a globális GDP növekedésének körülbelül 10 százalékát tette ki, jelentős hozzájárulással olyan nagy gazdaságok részéről, mint Kína, az Egyesült Államok és az Európai Unió. 

A fosszilis tüzelőanyagok hegemóniáját részben az biztosítja, hogy ezeknek az infrastruktúrája már jól kiépített és gazdaságilag még mindig versenyképes. A fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos iparágak jelentős gazdasági és politikai befolyással bírnak, kitermelésük és használatuk pedig gyakran olcsóbb rövid távon, mint a tiszta energiákra történő átállás.  

Ugyanakkor aggodalomra ad okot a tény, hogy az IEA becslései szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás 2023-ban 1,1 százalékkal nőtt, elérve a 37,4 milliárd tonnát. A szervezet ismételten figyelmeztetett rá, hogy a globális közösségnek sürgősen meg kell találnia a módját annak, hogy csökkentse a fosszilis tüzelőanyagok használatát és elősegítse a tiszta energiák terjedését. Ez magában foglalhatja a megújuló energiák támogatását, a fosszilis tüzelőanyagok használatának adóztatását és a zöld technológiákba történő beruházások növelését. 

A fosszilis tüzelőanyagok használatának rekord szintje figyelmeztető jel a világ számára. Bár a tiszta energiák növekedése bíztató, még mindig hosszú út áll előttünk ahhoz, hogy valóban fenntartható és környezetbarát energiarendszert alakítsunk ki a rendelkezésre álló megoldások halmazából. A globális célok megvalósítása során pedig természetesen figyelembe kell venni a régiós adottságokat és elvárásokat is, hogy az adott gazdaságot kellő rugalmassággal vértezzük fel. Magyarország is több zöld energiaprogramot indított, például Pécs városában az elektromos buszflotta fejlesztését és a város energiafelhasználásának csökkentését, ezzel is hozzájárulva a fenntarthatóság eléréséhez. 

Az Északkelet-Ausztráliában található Nagy-Korallzátony még az űrből is fantasztikus látványt nyújt, de a jelentősége nem csak a szépségében rejlik. A különböző típusú korallokból felépülő szirt sokféle fajnak ad otthont, és természetes akadályként is működik, ugyanis megvédi Ausztrália partjait a nagyobb viharoktól és cunamiktól. A korallzátonyok változatos és összetett ökoszisztémák, amelyek a tengeri élővilág közel 25 százalékát foglalják magukban. Az elmúlt években sokat olvashattunk a klímaváltozás és az emberi tevékenységek miatti pusztulásukról, de most úgy tűnik, valaki végre megoldást is talált a megmentésükre.  

A korallok átlagosan 1-3 milliméter átmérőjű, medúzaformájú korallpolipokból épülnek fel. Ezek az apró élőlények nagy kiterjedésű kolóniákban élnek, és kalcium-karbonát vázakat építenek, hogy ezáltal védjék magukat. A szemet kápráztató korallzátonyok ezeknek a sokaságából állnak össze, amelyek pompás színeiket a velük szimbiózisban együtt élő algáknak köszönhetik. 

Érzékeny egyensúly az óceáni paradicsomban  

A korallzátonyok jellemzően sekély, meleg tengerekben alakulnak ki, ugyanis itt állnak rendelkezésükre megfelelő életfeltételek. Ebbe beletartozik a napfény, a tiszta víz és egy adott hőmérséklet, amely átlagosan 23–29 Celsius-fok között mozog. A klímaváltozás hatására azonban könnyen felborulhat ez a kényes egyensúly: az átlagosnál melegebb vízben a korallokkal szimbiózisban élő algák kilökődnek, így láthatóvá válik a korallok fehér váza. Ennek eredményeként nemcsak értékes tápanyagoktól esnek el, hanem sérülékenyebbé is válnak, így rövid távon hamar el is pusztulhatnak. De nemcsak a természeti tényezők fenyegetik a korallok épségét, hanem az olyan emberi tevékenységek is, mint az illegális túlhalászás, a korallgyűjtés és a hajók által okozott károk. 

Csak egy kis ragasztó kell… 

Az elmúlt évek alatt a Nagy-korallzátonynál elpusztult korallok mennyisége drasztikusan nőtt, és ehhez képest csak lassabban tudták regenerálni magukat. A Queenslandi Egyetem professzora, Scott Bryan kutatásokat indított a koralltörmelékek regenerálására anélkül, hogy a helybeli élőlényeket valamilyen új, káros hatásnak tennék ki. A szakértő által kidolgozott terv alapötlete, hogy a letört koralldarabokat rögzítenék a tengerfenékhez, így lehetőséget biztosítanának a korallpolipok számára, hogy visszatérjenek erre az eddig instabil, törmelékes területre. És itt jön képbe a ragasztó.  

A kutatócsoport által alkalmazott ragasztó nem a szokványos, háztartásokban megtalálható anyag, hanem egy biológiailag lebomló ragadós gyurma, amelynek a segítségével biztonságosan vissza lehet ragasztani a korallokat. Ez a gyurma részben növényekből kinyert, természetes eredetű anyagokból származik, amelyek nem károsítják az élőlényeket és a környezetet sem.  

A korallok tehát igen érzékeny élőlények, amelyeknek súlyos csapást jelent az óceán felmelegedése, azonban úgy tűnik, hogy a tudomány a segítségükre siet. Így talán megmenthetők lesznek ezek, az óceáni élővilág fenntartásában fontos szerepet játszó lények.  

Lassan hozzászokunk, hogy már nemcsak Brazília és Kalifornia szerepel visszatérően a hírekben pusztító erdőtüzekkel, hanem a jelenség egyre gyakrabban üti fel a fejét Európában is. Az okok a klímaváltozásra vezethetők vissza: a mind szárazabbá váló időjárás miatt egyre gyúlékonyabbá válik az erdők aljnövényzete. 

A korábbiaknál jóval gyakoribb és intenzívebb erdőtüzek mellett az erőltetett ütemű fakitermelés is tizedeli a bolygó faállományát. Az önmagában is kedvezőtlen következményeket hordozó problémákat még fájdalmasabbá teszi, hogy az erdőknek kulcsszerepük van az éghajlatváltozás negatív hatásainak kiküszöbölésében, ráadásul olyan természetes eszközként, amely fölött az embernek van némi befolyása. Míg a klíma szabályozásában szintén meghatározó óceánok kiterjedésére aligha lehetünk hatással, fák ültetésével mi magunk is hozzásegíthetjük erdőinket ahhoz, hogy alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásaikkal alakítsák az éghajlatot.  

Noha az erdők kulcsszerepe az első jogilag kötelező erejű, globális éghajlat-változási egyezmény, a 196 ország által aláírt 2015-ös párizsi megállapodás után egyre kevésbé kérdőjeleződött meg, ezt a közvélemény sokáig csupán a faültetéssel azonosította – tévesen. Ez ugyanis nem elég: a fenntartható jövőhöz létfontosságú a biológiai sokféleség megőrzése, ebben pedig a számos fajnak és élőhelynek otthont adó idős erdőkre hárul igen fontos feladat.  

Ezért is számított komoly mérföldkőnek és egyféle paradigmaváltásnak, hogy az Európai Bizottság tavaly elfogadott új iránymutatásaiban azonos fontosságot tulajdonított az erdősítési akciók támogatásának, valamint az idős erdők védelmének. A fák telepítésére és a természetes megújulásra egyaránt szükség van ahhoz, hogy az Európai Unió új fák elültetésére 2030-ig tervbe vett 3 milliárdos vállalása teljesüljön, ám a lehetőségek közé az organikus helyreállítási módszerektől a művelésbe vont területek visszaerdősítésén át a városi és városkörnyéki erdőgazdálkodásig számos új megközelítés is befért a régebbi telepítésű erdők proaktív védelme mellett. 

A sokszor több százéves erdőségeknek – amelyek az Európai Unió teljes erdőterületének mindössze a 3 százalékát teszik ki – támogatásra van szükségük ahhoz, hogy megőrizhessék ellenálló- és regenerációs képességüket. Egyfelől az éghajlatváltozás miatt sokszor radikálisan átalakuló klimatikus viszonyokkal kell megküzdeniük, másfelől ennek hatására korábban ismeretlen kártevők is megjelennek – az erős immunrendszer mindkét esetben elengedhetetlen. 

A helyzetet ugyanakkor nem könnyíti meg, hogy az Európai Unió földterületének 1,2 százalékát elfoglaló öreg erdőterületek ritkák, kicsik, széttagoltak, ráadásul az eloszlásuk is egyenlőtlen, hiszen 90 százalékuk négy országban, Svédországban, Bulgáriában, Finnországban és Romániában található. Az szerencsére megkülönböztető jelzéssel látja el őket, hogy többnyire kitüntetett helyük van a természeti örökségben azáltal, hogy számos veszélyeztetett és/vagy az adott területen őshonos fajnak nyújtanak élőhelyet. 

Európa éghajlatváltozással összefüggő esélyein sokat javít, hogy az öreg kontinensen – a világ számos pontjával ellentétben – évről-évre több az erdő. Ahhoz azonban, hogy ennek valóban legyen jelentősége, a szigetszerűen elszórt idős erdőinket féltő gonddal kell óvnunk: ezek jelentős szén-dioxidot tárolnak, tiszta levegővel látnak el minket, részt vesznek a talaj vízháztartásának kiegyensúlyozásában, miközben a biológiai sokféleség megtartásában, így a fenntartható jövő biztosításában is kiemelkedő a szerepük. 

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2024.07.17-én.

Szinte minden otthonban van egy olyan fiók, ami tele van különböző típusú töltőkábelekkel, amelyek sok bosszúságot okozhatnak. Valahogy sosincs kéznél az, amelyikre éppen szükségünk lenne, a zsinórok összegabalyodnak, és ha lecseréljük a készülékünket, akkor jó eséllyel újabb töltőket kell beszereznünk. Nem is beszélve arról, hogy ezek veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért a környezetre is nagy terhet rónak, és az ártalmatlanításuk sem egyszerű történet. Éppen erre nyújthat megoldást az Európai Parlament szabályozása, amely 2024 végére egységesíti az elektronikai eszközök töltőszabványát.  

Az Európai Bizottság 2019-es tanulmánya szerint a fogyasztók 84 százalékának volt valamilyen telefontöltőkkel kapcsolatos problémája. Ez nem is olyan meglepő, ha belegondolunk abba, hogy 2009-ig legalább 30 féle töltőtípus volt forgalomban, és évente mintegy 2,4 milliárd eurót költünk elektromos töltőkre unió-szerte. Az eltérő típusú szabványok nemcsak a fogyasztóknak okoznak kellemetlenséget, hanem a környezetre is nagy terhet rónak; a nem használt töltők évente mintegy 11 ezer tonna hulladékot tesznek ki az EU-ban.  

Az EU zöld utat adott a C-típusú töltőknek  

Nem csoda tehát, hogy az Európai Parlament több mint 10 éve szorgalmazza a hordozható készülékek közös töltőjének bevezetését. A töltőtípusok egységesítése eddig az egyes vállalatok saját belátására volt bízva, de még így sem sikerült megközelíteni az Unió e-hulladékok csökkentésére vonatkozó célkitűzését. Ezért végül a Bizottság 2021 szeptemberében előterjesztette javaslatát a közös töltőről, melynek végleges szövegét 2022-ben az összes tagállam elfogadta, és azóta a Tanács is hivatalosan jóváhagyta.  

Az előírás célja legfőképpen az, hogy fenntarthatóbbá tegye az eszközöket, csökkentse az elektronikai hulladék mennyiségét, és megkönnyítse a fogyasztók életét is. A jogszabály értelmében a legtöbb kis- és közepes méretű hordozható elektronikus eszköz csak az USB Type-C típusú töltővel lesz árusítható az Európai Unióban. Az előírás a mobiltelefonokra, táblagépekre, digitális fényképezőgépekre, fülhallgatókra, fejhallgatókra, kézi videojáték-konzolokra, hordozható hangszórókra, e-olvasókra, billentyűzetekre, egerekre, és a hordozható navigációs eszközökre vonatkozik – olvasható az Európai Parlament oldalán. Ezzel együtt jár, hogy eldönthetjük majd egy új készülék megvételénél, hogy akarunk-e hozzá új töltőt vagy sem. Az Európai Parlament arra számít, hogy ennek a lehetőségével lecsökkenthető a szükségtelen töltővásárlás, ami uniós szinten akár 250 millió eurós megtakarítást jelent.  

Mihez kezdjünk az elavult töltőkkel?  

Ezeket minden esetben a háztartási hulladéktól elkülönítve, szelektíven kell gyűjteni, akárcsak a szintén veszélyes hulladéknak számító elektronikai eszközöket. Nagyon fontos ezeknek a megfelelő ártalmatlanítása, ugyanis az alkatrészekben olyan anyagok lehetnek, melyek károsíthatják a környezetet és az emberi egészséget is – ilyen például a műanyaggal bevont rézdrót, a kadmium vagy a brómozott lángálló. Tehát a lényeg, hogy minden esetben a kijelölt hulladékudvarokba vigyük feleslegessé vált töltőinket, vagy a hozzánk legközelebb eső elektronikai szakáruházba, mobilszolgáltatóhoz.  

Egyszerű, könnyen skálázható, fenntartható és még esztétikus is – így lehetne jellemezni azt az innovációt, amellyel mindenki magának termelhetné a szélenergiát, akár a nagyvárosok közepén is. Az úgynevezett szélturbinafalak akár egy háztartás éves energiaigényét is képesek ellátni, és ha bejön a tervezők számítása, akkor a technológia hamarosan versenyre kelhet a napelemekkel.  

Először 2021-ben mutatta be Joe Doucet tervező azt a mini szélturbinákból álló falszakaszt, amely elképzelései szerint a városok belsejében is könnyen hasznosíthatóvá tenné a szél energiáját. Az építmény ugyanis távolról sem emlékeztet a hagyományos szélerőművekre, amelyek óriás méreteikkel kevéssé illenek bele a városok látképébe, ráadásul nem is praktikusak a sűrűn beépített területeken. Az Airiva nevű találmány ezzel szemben még dísznek is elmegy, a spirális miniturbinákat ugyanis kifejezetten úgy alkották meg, hogy azok dizájnelemként is megállják a helyüket, és kis helyen is elférnek.   

Nemcsak kreatív, de hatásos is  

De lássuk, mit is tud egy ilyen szerkezet! A Fast Company beszámolója szerint a tervezőcsapat eredetileg 16 különböző lapátelrendezés hatékonyságát és teljesítményét vizsgálta, hogy kiválasszák a lehető legmegfelelőbbet. Így esett a választásuk a spirál alakzatra, amelyek elrendezése maximalizálja az eszköz kapacitását. A turbinákat olyan távolságra helyezték el a falban, hogy azok még tovább erősítsék egymás teljesítményét. Egy szegmensben négy turbina található, de a tervezők szerint a falakat bármennyi egységből össze lehet állítani, és ezek összehangolt teljesítményét egy külön erre a célra megalkotott rendszer biztosítja.  

A gyártócég úgy kalkulál, hogy egy nyolc turbinából álló konfiguráció évi 2200 kWh energia termelésére képes, amellyel nagyjából egy háztartás évi igényeit tudja kielégíteni. Ez azt jelenti tehát, hogy nem veszi fel a versenyt a hagyományos szélturbina-óriásokkal, de nem is ez a célja: sokkal inkább egy könnyen skálázható, a lokális igényeket kielégítő, fenntartható városi megoldás akar lenni. Egyébként a gyártócég szerint kiválóan működik forgalmasabb autóutak vagy repülőterek mellett is, hiszen a nagysebességgel elsuhanó járművek plusz légmozgást biztosítanak, ezáltal maximalizálják a turbinák teljesítményét.  

Szélturbinát minden házba? 

A bejelentés után Doucet csapata gőzerővel belevágott a tesztelésbe, amelynek eredményeként jövőre elvileg meg is kezdődhet a Airiva gyártása. A fejlesztők arra számítanak, hogy a szélturbinafal elsősorban a napelemes energiatermelést egészítheti ki azokon a területeken, ahol erre lehetőség van. Persze kérdés, hogy milyen áron lesz elérhető a technológia, és beilleszthető lenne-e a hazai szabályozási környezetbe, amennyiben hozzánk is eljutna – de ez már legyen a jövő zenéje. 

Az erdők olyan életközösségek, ahol minden állatnak és növénynek megvan a maga elengedhetetlen szerepe, és ezek egy tökéletes egyensúlyon alapuló, szerves egységet alkotnak. Ezt azonban számos tényező fenyegeti akár emberi, akár környezeti oldalról – és ez alól sajnos a magyar erdők sem jelentenek kivételt. 

Az erdők nagyon fontosak a számunkra, ugyanis remek szén-dioxid-semlegesítők, ezáltal ellensúlyozzák a globális felmelegedés folyamatát. Emellett rengeteg oxigént termelnek, és befolyásolják a Föld vízháztartását is. Hazánk mintegy 21 százalékát erdők borítják. Aszalós Réka, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa szerint ezt a mennyiséget lehetne növelni, de a legfontosabb az lenne, hogy az erdők minőségén javítsunk, ugyanis most közel felerészt ültetvény jellegű, tájidegen fajokból állnak. 

A magyar erdők fajösszetételét nagyban befolyásolja az adott terület mikroklímája. A levegő páratartalma alapján négy klímaosztályt különítünk el: a bükkös, a gyertyános-tölgyes, a cseres-tölgyes és az erdősztyepp-klímát. A globális felmelegedés következtében azonban egyes osztályok területi aránya csökken, míg másoké nő. A legnagyobb páratartalmú és legalacsonyabb középhőmérsékletű bükkös klíma például 1967-ben az ország területeinek 5 százalékát, 2010-re viszont már csupán 2 százalékát tette ki, és 2071-ig akár véglegesen el is tűnhet. Ezzel szemben a legmelegebbnek és legszárazabbnak számító erdősztyeppék területe 19 százalékról 25 százalékra nőtt 2010-re.  

Új állatfajok az erdőkben? 

Az ország fás területei rengeteg különböző élőlénynek adnak otthont, például a hűvösebb éghajlatot kedvelő harkályoknak, süvöltőknek és csízeknek, akik természetes élőhelye folyamatosan visszaszorul. A mikroklíma változásának következtében a szintén hidegebb időjárást kedvelő foltos szalamandra is a pusztulás szélére kerülhet.  

Az átalakuló környezeti adottságok az ország vízháztartását is befolyásolják. A csökkentő csapadékmennyiség következtében száradásnak indulnak vizes előhelyeink, és ezáltal csökken az itt élő állatok lélekszáma. Az országon átvonuló vándormadarak – például a vadludak és a darvak – is nagy gondban lehetnek a csapadék hiánya miatt, ők ugyanis itt állnak meg táplálkozni a vándorútjuk során.  

De a klímaváltozás a porzó rovarok, – például a lepkék – dolgát is alaposan megnehezíti, akik nehezen tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A növekvő hőmérséklet következtében megjelennek az olyan szárazságot jobban tűrő élőlények, mint például a gyapottok-bagolylepkék, amelyek a lombos erdők egyik legnagyobb károsítói. Szintén problémát jelenthet a nyugat-nílus lázat terjesztő szúnyog elterjedése, amely többek között a hazai héjaállományt is fenyegeti.  

A probléma megoldása nem egyszerű. Aszalós Réka szerint létezik egy olyan szcenárió is, miszerint az évszázad végére alig marad egybefüggő erdőnk, és füves-fák sztyeppék fogják uralni a természetes területeket. Ha nem tudunk változtatni a klímaváltozás jelenlegi tendenciáin, akkor a bükkerdők kerülhetnek a legnagyobb veszélybe, amely magával vonná a biodiverzitás csökkenését is.  

A klímaváltozás lassítását szolgálná, ha további fákat ültetnénk, növelve az erdők területének arányát, de a fajok kiválasztásánál is körültekintően kell eljárnunk – figyelmeztetnek az ökológusok. Fontos kritérium például, hogy lehetőleg az őshonos fafajok sokszínű, gazdag ökoszisztémáját támogassuk, és a klímaváltozás fokozódásával a szárazságnak ellenállóbb fajokat szaporítsunk.

Egyre többet tesz hozzá a gazdaság növekedéséhez a tisztaenergia: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss elemzése szerint 2023-ban mintegy 320 milliárd dollárral járult hozzá a világgazdasághoz. Ez a globális GDP-növekedés 10 százalékának felel meg, ami meghaladja a repülőgépipar hozzáadott értékét.  

Ha kicsit mélyebben belemegyünk a számokba, az Európai Unióban már a GDP-növekedés közel egyharmada származott tavaly a tisztaenergiából. Ezzel az európai közösség maga mögé utasította a többi vizsgált régiót, bár azt az elemzők is leszögezik, hogy ebben közrejátszik az EU gyenge, éves szinten az 1 százalékot sem elérő gazdasági dinamikája.  

Az mindenesetre kristálytisztán látszik, hogy a tisztaenergia előállítását célzó beruházási volumen 2022 és 2023 között több mint a kétszeresére nőtt, és azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy a látványos dinamika oroszlánrésze Európa határozott éghajlati célkitűzéseire és szakpolitikáira vezethető vissza. 

Manapság divatos azt a példát hozni a zöldátállásra, hogy tavaly ötből egy eladott autó elektromos meghajtású volt, de akadnak ennél is érzékletesebb folyamatok. Az például, hogy a világ villamosenergia-rendszeréhez 2023-ban hozzáadott új kapacitások négyötöde már nem fosszilis eredetű volt. Ez tovább növelte a tisztaenergia-szektorhoz kapcsolódó munkahelyek előnyét a fosszilis hátterűekhez képest. Utóbbiakból már 2021-ben kevesebb volt, mint tisztából, és ez a tendencia azóta sem állt meg: az elmúlt évben már 36 millió munkavállalót foglalkoztattak a tisztaenergia-ellátási láncok. 

A tisztaenergia aránya Magyarországon is dinamikusan nő, leginkább a napenergiának köszönhetően, miközben a szélenergia területén is folyamatosan nyílnak meg az új lehetőségek. Ráadásul a kettőben érdemes közösen gondolkodni abból a szempontból, hogy az ország energiarendszerén belül ez a két energiaforrás kiegyenlíti egymást, a pótlólagos szélenergiakapacitások létrejötte javítja az együttes energiatermelés előrejelezhetőségét és kiszámíthatóságát. A teljes átállásra azonban továbbra is várnunk kell: körülbelül a 2040-es évtizedig szükségünk lesz még fosszilis energiára, leginkább földgázra: ez egyelőre elengedhetetlen ahhoz a rugalmassághoz, amelyre a villamosenergia-rendszernek szüksége van az ellátásbiztonsághoz. 

Ugyanakkor Európa térnyerése a zöldátállásban azt tanúsítja, hogy az egész folyamatot jól definiált, ambiciózus, de reális célokkal lehet megalapozni. Ezek önmagukban persze nem jelentenek garanciát a sikerre. A tisztaenergia nagyobb térnyeréséhez intenzív hálózatfejlesztésre is szükség van, jelentős bővítést igényelnek az energiatároló kapacitások. Ehhez komoly állami szerepvállalásra is szükség van, hiszen a magánbefektetők hajlandók finanszírozni a roppant költséges átmenetet, de azzal a feltétellel, hogy az állam biztosítja hozzá a megfelelő szabályozást és a szükséges kereteket. 

Nem árulok el vele titkot, hogy ez sem megy egyik napról a másikra. Ezért hosszútávon az a célravezető, ha a lehetséges megoldások halmazából egy egészséges, kiegyensúlyozott energiamix áll össze. Természetesen olyan, amelynek nemzeti szintű alkotóelemei a régiós, a kontinentális és a globális elvárásokba is beleillenek, kellő rugalmassággal vértezve fel a gazdaságokat és az energetika szereplőit, megőrizve a fenntarthatóság iránti elkötelezettségüket. Többször elmondtam már, de nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni: ma már elképzelhetetlen egy fenntartható energiarendszer megújuló energia nélkül.  

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2024.06.12-én.

A Mammoth elnevezésű robosztus létesítmény évente 36 000 tonna CO2-t képes eltávolítani a légkörből, tízszer annyit, mint elődje, az Orca. A Clineworks által épített üzem nemcsak nagy teljesítményével tűnik ki, hanem innovatív technológiájával is, amely megújuló energiát használ, és a befogott CO2-t véglegesen tárolja a természet inspirálta módszerekkel. 

A Mammoth a levegőből vonja ki a szén-dioxidot, amit először speciális szűrőkön keresztül vezet át. A szűrők megkötik, majd magas hőmérsékleten leválasztják a szén-dioxidot, amely a folyamat végén kővé alakul a Carbfix technológia segítségével. 

A Carbfix technológia a természetes folyamatokat utánozza és gyorsítja fel. Az eljárás során a szén-dioxidot vízben oldják fel, majd a keletkező szénsavas vizet bazalt kőzetbe injektálják. Ebben a CO2 reakcióba lép a kőzet alkotóelemeivel, például kalciummal, magnéziummal és vassal, és stabil karbonátásványokká alakul, amelyek tartósan tárolják a szén-dioxidot. Ez a folyamat mindössze két év alatt lezajlik, melynek eredményeként a CO2 véglegesen kővé alakul, és nem kerül vissza a légkörbe. 

Több mint technológiai bravúr 

A globális felmelegedés megfékezésében kulcsfontosságú szerepet játszhat a szén-dioxid-eltávolító ipar, mivel az éves CO2-kibocsátás összege jelenleg eléri a 40 milliárd tonnát, a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez pedig 2050-re több milliárd tonnát kell eltávolítani a légkörből. A Climeworks technológiája, bár még költséges, mégis ígéretes megoldás lehet a kibocsátás csökkentésére és a klímaválság kezelésére. 

A vállalat nem áll meg itt: a jövőben több projektet terveznek az Egyesült Államokban, Kanadában, Norvégiában és Kenyában, amelyek segítségével több millió tonna CO2-t semlegesítenének évente. A cég célja, hogy az ipari méretű szén-dioxid-eltávolítás 2050-re elérje a gigatonnás kapacitást, ezzel hozzájárulva a globális felmelegedés elleni küzdelemhez. A szén-dioxid-eltávolítás tehát nem csupán egy technológiai bravúr, hanem egy elengedhetetlen lépés is a bolygónk megmentéséhez. 

A természet és technológia harmóniája  

A Mammoth projekt bemutatja, hogyan lehet ötvözni a csúcstechnológiát a természettel, hogy egy fenntarthatóbb jövőt teremtsünk. A CO2 eltávolításának technológiája nemcsak környezetbarát, hanem gazdasági lehetőségeket is rejt magában, hiszen új munkahelyeket teremt, és támogatja a zöld gazdaság fejlődését is. Ez a kezdemémnyezés példaértékű lehet más országok számára is, akik hasonló megoldásokkal kívánnak hozzájárulni a globális klímaváltozás elleni küzdelemhez. 

Peru egyike a világ öt legváltozatosabb ökoszisztémával rendelkező országainak; óriási területén mintegy 80-90 különböző mikroklíma létezik. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben az ökoturizmus egyik legvonzóbb célpontjává vált, és a kormánya is fokozott erőfeszítéseket tesz, hogy megőrizze a legnépszerűbb látnivalók, az Inka-ösvény és a Machu Picchu viszonylagos érintetlenségét.  

Peru benne van abban a 17 országban, amelyek együttesen a világ biodiverzitásának 70 százalékát adják. A környezet változatossága miatt a tudósok becslése szerint jelenleg mintegy 25 000 növény-, 473 emlős- és 1816 madárfaj él a területen, és itt található a világ összes lepkefajtájának 20 százaléka is. Olyan különleges állatokat tartanak itt számon, mint például a világ legnagyobb röpképes madara, a kondorkeselyű, amelynek egyik legnagyobb populációja is Peruban él.  

Ráadásul az ismert állat- és növényfajok száma folyamatosan növekszik, ahogy a tudomány is egyre mélyebbre hatol az esőerdőkben, és eddig feltáratlan területek ökológiáját fedezi fel. A dél-amerikai csodavilágnak nemcsak gazdag élővilága említésre méltó, hanem mintegy 160 vízgyűjtő területe is, amelyek együttesen a világ teljes megújuló vízkészletének közel 5 százalékát teszik ki. És ez csak néhány példa volt azon lélegzetelállító tények sorából, amelyek különösen vonzóvá teszik az országot az ökoturizmus számára.  

De mi is az az ökoturizmus?  

A fogalom felelős és fenntartható utazást jelent olyan úticélokra, ahol a növényvilág, az állatvilág és a kulturális örökség az elsődleges vonzerő – írja a Greendex. Az ökoturizmus egyben egy utazói szemlélet vagy attitűd is, amely elsődlegesen arra törekszik, hogy a turisták a számukra „mesterségesen” létrehozott élmények és luxuskörülmények helyett megértsék és megbecsüljék a helyi értékeket – beleérve a kulturális és a természeti kincseket is. Az ilyen típusú utazások nagy hangsúlyt fektetnek a természetjárásra, melynek során az utazó nem alakítani szeretné a környezetét, csak szemlélni és értékelni azt.  

Nem csoda, hogy Közép- és Dél-Amerika az ökoturizmus egyik legkedveltebb célpontja, beleértve Perut is, hiszen ökológiailag hihetetlenül gazdag területekről van szó. Ami azt illeti, Peru a világ egyetlen olyan országa, ahol a civilizáció fejlődése és az erőforrás-fogyasztás ökológiailag fenntartható szintje kéz a kézben járnak a Worldwatch Institute kutatóintézet értékelése szerint. 

A világ első karbonsemleges turistalátványossága 

Az ökoturizmus különösen nagy jelentőségre tesz szert az olyan népszerű turistahelyeken is, melyeket évente több ezren látogatnak. Tisztában van ezzel a perui állam is, ahol becslések szerint a teljes éves károsanyag-kibocsátás 5 százaléka a turizmushoz köthető. Ezért a koronavírus-járványt követően bejelentették, hogy az elkövetkező években teljesen karbonsemlegessé szeretnék tenni az ország leghíresebb látványosságát, a Machu Picchut. Terveik szerint 2030-ra 45 százalékkal csökkentenék a szén-dioxid-kibocsátást a területen, 2050-re pedig teljesen lenulláznák az emissziót, hogy megfeleljenek a párizsi klímaegyezmény irányelveinek.  

Az is fontos törekvése az ökotudatos turizmusnak, hogy a látogatók elsősorban a helyi szolgáltatókat és kisiparosokat támogassák. Egyes utazási irodák kimondottan arra szakosodtak, hogy felhívják az utazók figyelmét a perui nonprofit szervezetek és környezetbarát vállalkozások munkájára, és ezáltal hozzájáruljanak a működésükhöz. A turizmus ugyanis évtizedek óta fontos része Peru gazdaságának, és döntő szerepet játszott a lakosság életszínvonalának javításában is. A Peru for Less nevű turisztikai ügynökség, és más hozzá hasonló szervezetek például olyan tudatos utazókat szeretnének megszólítani, akiknek szintén fontos, hogy a turizmus ne pusztítsa el a kulturális hagyományokat és a háborítatlan természetet sem.  

Zöldturizmus hazánkban 

Szerencsére nem kell egészen Peruig utaznunk, hogy megtapasztaljuk az zöldturizmus szépségeit: Magyarországon számos túraútvonal hálózat, tanösvény, nemzeti park, zöldszállás és vendéglátóhely várja a városból kiszakadni vágyókat. Ha tisztába kerülünk a turizmus alapvető környezeti hatásaival, ennek tudatában hozzuk meg az utazással kapcsolatos döntéseinket, és folyamatosan fejlesztjük magunkat a környezettudatosság kérdéseiben, akkor mi magunk is idővel könnyedén ökoturistává válhatunk.

Gombákat szinte mindenki evett már, azt azonban kevesen tudják, hogy a klímaváltozás visszafordításában és az ökoszisztémák védelmében is nagy szerepet játszanak. Manapság egyre több kutatás zajlik a természet eredeti „biotechnológiájával” kapcsolatban, hiszen egyes fajok rendkívüli hulladékfogyasztási és szennyezőanyag-eltávolítási képességgel rendelkeznek. 

Az erdők több szempontból is segítségünkre lehetnek a klímaváltozás elleni harcban. Az Európai Unió területén található, mintegy 159 millió hektárnyi erdő például a kontinens teljes üvegházhatású-gázkibocsátásának 7 százalékát nyeli el. Ráadásul a fák segítik a talajerózió elleni védelmet, számos faj élőhelyét biztosítják, védik a biodiverzitást, továbbá szabályozzák a helyi klímát és a víz körforgását is.  

Vannak az erdőnek azonban olyan lakói, akik eddig kevesebb figyelmet kaptak, pedig ugyanúgy felveszik a kesztyűt a klímaváltozással és a környezetszennyezéssel szemben – ezek pedig nem mások, mint a gombák. Az úgynevezett gyökérkapcsolt mikorrhiza gombák szinte minden szárazföldi növénnyel szimbiózisban élnek, és ezáltal segítik a tápanyagok talajba jutását. Ez a gombafajta szabad szemmel nem látható, ugyanis egy hatalmas föld alatti hálózatot alkot, amely az egész bolygóra kiterjed. A mikorrhiza nagymennyiségű szén tárolására képes; kiterjedt láncolatának köszönhetően világszerte megközelítőleg 13 gigatonnányi karbont köt meg, amely a fosszilis tüzelőanyagok éves kibocsátásának a 36 százalékának felel meg – mutattak rá a Sheffieldi Egyetem kutatói.   

Szintén sokat tesz az ökoszisztéma egyensúlyáért a metarhizium robertsii nevű gyakori gombafajta, amely leginkább arról ismeretes, hogy megtapad a növények gyökerein, és megvédi azokat a kártevő rovaroktól. A tudomány azonban nemrég érdekes felfedezést tett a fajtával kapcsolatban: a metarhizium még arra is képes, hogy eltávolítsa a higanyt a növények gyökerei körül, illetve az édes és a sós vízből is.  

A Marylandi Egyetem kutatói higanyszennyezett talajba ültettek kukoricát ezzel a gombafajtával együtt, majd a termést megvizsgálva arra jutottak, hogy az nem tartalmaz semmilyen káros anyagot az emberi szervezet számára, mert a talajban található gombák magukba zárták őket. Tehát a metarhizium egy olcsó, hatékony megoldást jelenthet a higanyszennyezett területek ártalmatlanítására. 

Viszlát, romos házak! 

A nagyvárosokban komoly környezeti problémát jelentenek az elhagyatott lakóházak, amelyek tele vannak ólommal és egyéb mérgező anyagokkal, emellett már olyan romosak, hogy nem is lehet újra lakhatóvá tenni őket. Cleveland városában a Redhouse Studio építésziroda a gombákhoz fordult ennek a problémának az áthidalására.  

Az általuk kidolgozott megoldáshoz a micéliumokat, azaz vékony gombafonalakat hívták segítségül. A házak lebontásából származó anyagok, mint például a gerendák, a padló, a mennyezeti csempék, de még akár a tetőzsindely is belekeverhetők egy olyan szubsztrátumba, amely alkalmas az ilyen típusú gombák termesztésére, ugyanis ezek a hulladéktípusok kiváló tápanyagot jelentenek számukra. Több gombafaj is képes arra, hogy lebontsa az összetett szénláncú molekulákat az általuk termelt enzimek által, ezért gyakran más, hasonló kémiai szerkezetű szerves szennyezőanyagokat is képesek „elfogyasztani”.  

Az építésziroda csapata szerint a megmaradt szubsztrátumot akár házak építésére is fel lehet használni, amellyel enyhíthető lehet a várost sújtó lakhatási válság. A gombák után megmaradt anyagokat a micéliummal együtt tömörítenék és felhevítenék, így újfajta téglát nyerhetnek az építkezéshez.  

Összességében tehát a gombák, legyenek bármilyen aprók is, hatalmas szerepet játszhatnak a jövő megmentésében. Az utóbbi években egyre több kutatás foglalkozik velük, hiszen ezek az élőlények még mindig kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek. Úgy tűnik, hogy a gombák a szén-dioxid elraktározásától a higany vízből és talajból való kivonásán át egészen a házak „elfogyasztásáig” nem ismernek lehetetlent. 

Az építészetnek óriási szerepe van a fenntartható jövő alakításában. Erre számos példát láthatunk a legnagyobb városok utcáin, ráadásul nem is kell olyan messzire utaznunk, hogy saját szemünkkel is megcsodálhassuk a zöld építészet néhány remekét, legyen szó a milánói Bosco Verticale-ról, vagy a bécsi Hundertwasser-házról.  

Az Eurostat 2020-as statisztikája alapján az építőipar a hulladéktermelés 37,5 százalékáért felel az Európai Unió országaiban, míg a háztartások esetében ez kevesebb mint 10 százalék. Az UNEP jelentése szerint a globális energiafelhasználás mintegy 36 százaléka, az energiatermelés és egyéb folyamatok során keletkező szén-dioxid-kibocsátás 39 százaléka az építési ágazat tevékenységének tudható be. Ezekből az adatokból is látszik, hogy az épített környezetnek központi szerepe van a körforgásos gazdaságra való átállásban – és úgy egyébként, az élhetőbb városok kialakításában is. 

Mitől fenntartható egy épület? 

A zöld építészeti gyakorlatoknak több megvalósulási formája is létezik; ilyen például a szigetelt nyílászárók, a hőszivattyúk és a napenergia használata. Az épületek energiahatékonyságának növelése mellett a fenntartható építőanyagok és zöldfelületek is egyre népszerűbbek. Ez utóbbi, amellett, hogy rendkívül látványos, javítja a levegő minőségét, csökkenti a zajszennyezést, a hőingadozást, valamint növeli a biológiai sokféleséget a városias területeken. Nem véletlen, hogy világszerte egyre több növényekkel borított épületet láthatunk a nagyvárosok kellős közepén. Talán az egyik leghíresebb ezek közül a Milánóban található Bosco Verticale.  

Milánó „Függőleges Erdeje” 

A „Függőleges Erdő” (il Bosco Verticale) egy lakótorony-pár Milánó Porta Nuova kerületében, melyet 2014-ben avattak fel. Az épület egy olyan új ingatlantípust képvisel, amely a különböző élőlények közötti kapcsolatra és a biodiverzitásra helyezi a hangsúlyt. A két torony – melyek magassága 80 és 112 méter – összesen 800 fának, 15 000 évelő és talajtakaró növénynek, valamint 5 ezer cserjének ad otthont.  

A növények nemcsak esztétikai szempontból fontosak, hanem oxigént is termelnek, miközben szén-dioxidot és mikrorészecskéket dolgoznak fel. További előnyük az üveggel szemben, hogy nem verik vissza a napsugarakat, hanem szűrik azokat, így kellemes mikroklímát biztosítanak.  

A Bosco Verticale 3000 négyzetméternyi városi felületen koncentrál 30 000 négyzetméternyi erdőt és aljnövényzetet. A projekt ezáltal a városi terjeszkedés korlátozását is szolgálja. Az épület elsősorban a fák otthona, amely visszaköszön abban is, hogy a lépcsőzetes, kitüremkedő erkélyek lehetővé teszik a nagyobb fák akadálytalan növekedését. A homlokzatok kérges, barna színű, porcelán kerámiaburkolata pedig azt a látszatot kelti, mintha az épületek óriási fák lennének. A változatos növényzet minden évszakban lenyűgöző látványt nyújt, így a „Függőleges Erdő” mára Milánó egyik fontos szimbólumává vált. 

Zöld életstílus Bécsben 

Milánó mellett Bécs is bővelkedik olyan építészeti megoldásokban, ahol a természetazonosságot és a fenntarthatóságot tartották szem előtt. A Hundertwasser-ház, németesen Hundertwasserhaus egy látványos társasház Bécs III. kerületében, amelyet 1983 és 1985 között építettek fel, homlokzata pedig az osztrák művész, Friedensreich Hundertwasser, polgári nevén Friedrich Stowasser műve. A bécsi Hundertwasser-ház tarka színben pompázó külső homlokzata vonzza a tekintetet, csakúgy, mint az épület előtt kialakított egyenetlen járda.   

A művész olyan épületet tervezett, amely a természet és az ember találkozásának színtere, lakhelye embereknek és fáknak egyaránt. Az erkélyeken és a tetőteraszokon több mint 200 fa és bokor áll, így a Hundertwasser-ház zöld oázist varázsol a város közepére. Az alkotó egyedi, progresszív tervezésű épülete nem véletlenül Bécs egyik leglátogatottabb helyszíne. 

Ennek egyik továbbfejlesztett, modern változata a város észak-keleti részén kialakított autómentes lakóegyüttes, a Mustersiedlung. A kilencvenes években indított projekt lényege, hogy a lakóközösség erejére támaszkodva fenntartható és kényelmes életteret hozzon létre az ott élők számára. Az épületegyüttes tájolása lehetővé teszi a napenergia minél nagyobb arányú használatát, így legnagyobbrészt megújuló energiaforrásra támaszkodhat a közösség. Emellett a szürke-szennyvizet is újrahasznosítják helyben azáltal, hogy ezzel öblítik le a vécéket. 

A felhasznált építőanyagokat a környezeti hatásvizsgálatok után választotta ki a lakóközösség, és a nem vízáteresztő burkolatú területek aránya is minimális. Mindezek tetejében még azt is sikerült elérniük a projekt megálmodóinak, hogy a terület autómentes övezet legyen – a lakóegyüttes mindössze 25 parkolóhellyel, cserébe 400 biciklitárolóval rendelkezik. 

A zöld épületek tehát olykor látványos turistacélpontok, olykor pedig beleolvadnak a városi miliőbe, mégis érdemes nyitott szemmel járnunk. Hátha más, hasonlóan előremutató megoldásokba botlunk, amely a hazai városfejlesztők számára is jó példával szolgálhat.  

A 2021 utolsó óráiban közzétett taxonómiai tervezetében az Európai Bizottság beharangozta, hogy a nukleáris energia- és földgázprojektek is megkapnák a fenntartható befektetés címkét. Ebből az atomkártya nem számított meglepetésnek, hiszen ez az energiaforrás már fél évvel korábban megjelent a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) azon modelljében, amelynek a szervezet a legjobb esélyt adta ahhoz, hogy a globális energiaágazatot eljuttassa a megcélzott nettó nulla szén-dioxid-kibocsátásig 2050-re.  

A földgáz ugyanakkor azzal együtt is komoly felzúdulást váltott ki, hogy az energiaárrobbanás érzékelhető módon tompította a hagyományos energiatermeléssel szembeni ellenérzéseket. Bő két év elteltével elég világos, hogy a fenntartható energetikai befektetések kategóriát kitágító elmozdulás híján feltehetően sokkal nagyobb zavarokat okoztak volna az orosz-ukrán háború következményei az európai energetikában. A hatás persze így is drasztikus volt, és ezt az IEA adatai szemléltetik a leglátványosabban: annak az évnek az elején az Európai Unióban felhasznált energia minden ötödik egysége Oroszországban kitermelt fosszilis tüzelőanyagból származott – ma csak minden huszadik. 

A bizottság döntése ellen háborgók a földgáznak adott zöld jelzés mögött meghúzódó, nagyon erős szakmai érvről sem igazán akartak tudomást venni: nevezetesen arról, hogy a nagy hatásfokú, megbízható szűrőrendszerekkel felszerelt, kombinált ciklusú földgáz erőművekkel belátható időn belül és komoly emissziós eredménnyel lehet kiváltani a legnagyobb szén-dioxid kibocsátónak számító szén- és lignit-tüzelésű erőműveket. Ráadásul miközben az energiaátmenet gördülékeny és gyors lebonyolításában is meghatározó a jelentősége, a földgáz kiegyenlítő szerepe is elvitathatatlan: rugalmasságának és hatékony felhasználhatóságának köszönhetően ideális eszköz ahhoz, hogy megkönnyítse az egyenetlen és nehezen kiszámítható teljesítményt leadó megújuló energiaforrások sikeres integrálását. Amikor nem süt eleget a nap és nem fúj eleget a szél, a gázmotorok egyetlen mozdulattal elindíthatók és az aktuális igények szerinti teljesítményre hangolhatók. 

Ezzel együtt is erős túlzás lenne csodaszernek tartani a földgázt. Az például, hogy drasztikusan visszaeső vezetékes orosz szállítások helyét a cseppfolyósított földgáz (LNG) veszi át Európában, lényegesen nagyobb logisztikai terheket jelent, ami a magasabb környezeti terheléssel egyenértékű. Ugyanakkor sokszereplős a piac, az EU-t jelen állás szerint nem fenyegeti annak veszélye, hogy az orosz függőséget egy ahhoz hasonlóan kockázatos kapcsolatra cserélje le. Sőt, a földgáz igazi jelentőségét az adja, hogy