Costa Rica több szempontból is Közép-Amerika egyik legkiemelkedőbb országa. A közel 5 millió fős államnak 1948 óta – egy rövid polgárháborút követően – nincs hadserege, ugyanis a béke iránti elköteleződés jegyében megszüntette azt. Ez a mentalitás meghatározta XX. és XXI. századi működését, és az ENSZ boldogságindexe szerint is a 12. legboldogabb ország a világon. Egyik fő küldetése a fenntarthatóság, ami mind a társadalmára, mind a gazdaságára hatással van. Ebben a mai napig kimagaslóan teljesít, ugyanis Costa Rica energiájának több mint 98 százaléka megújuló forrásból származik.
A köztársaság 2019-ben fogadott el egy nemzeti szénsemlegességi tervet merész közép- és hosszútávú célokkal, ami az energia mellett a közlekedést, a hulladékkezelést és a földhasználatot is optimalizálja. Fináléja pedig ambiciózus: 2050-re teljesen szénsemleges szeretne lenni, azaz csak annyi szén-dioxidot akarnak kibocsátani, amennyit ellensúlyozni tudnak például az erdők fenntartásával és kiterjesztésével. Costa Rica egyébként a világ szén-dioxid-kibocsátásának csak 0,02 százalékáért felelős, de ettől függetlenül szeretne példát mutatni a globális felmelegedés elleni harcban.
1940-ben még az ország háromnegyedét erdők terítették be – számol be róla a Six-Two –, 1987-re azonban ez csak 21 százalékra esett vissza. A faértékesítésből származó rövidtávú haszon, valamint a földműveléshez szükséges terület szükségessége vezetett idáig: amit lehetett, kivágtak és felszántottak, ami Latin-Amerika egyik legnagyobb mértékű erdőirtását eredményezte. Az 1990-es évekre azonban ráébredt a nemzet arra, hogy hosszútávon ez nem lesz fenntartható: ha nincsenek fák, nem lesz mit kivágni sem. A túlművelt földek terméketlenné válnak, így nemcsak a természet sínyli meg a pusztítást, hanem az emberek és gazdaságuk is. Ezért is fektetett sokat a kormány olyan irányelvek kialakításába, amelyek az ökoturizmushoz és a természet fenntartásához járulnak hozzá. Mostanra Costa Rica lett az első trópusi ország, ami szinte teljesen véget vetett az erdőirtásnak, sőt, vissza is fordította azt, melynek eredményeként ismét 75 százalékát fedik erdők. A Föld 0,03 százalékát teszi ki, de a biodiverzitás 5 százalékát őrzi határain belül Costa Rica.
A szegénységből való kitörés hagyományos folyamata az úgynevezett „strukturális átalakulás”, ami társadalmi változásokkal jár. A mezőgazdaság visszaszorul, sokan a városokba költöznek, az iparosodás pedig fokozza a környezetszennyezést. A gazdaság ideális helyzetben annyira modernizálódik, hogy „öntisztítóvá” válik. Amíg azonban az átlagemberekhez nem jut el a gazdasági nyereség, addig az ország sem tud kilépni ipari fázisából. Costa Rica ezt úgy kerülte el, hogy földet, pénzt és oktatást biztosított népének, felruházva lehetőségekkel a közösségeket. Fegyverek helyett a közoktatás és a kultúra kapott hangsúlyt, így a modernizáció úgy tudott lezajlani, hogy a kezdeti pusztítást egy a fenntarthatóság melletti hosszútávú elköteleződés váltotta fel. 1997-ben az ország egy bravúros, motiváló intézkedést vezetett be: ahogy a Euronews is beszámol róla, pénzt kapnak azok a földtulajdonosok, akik hozzájárulnak a természetvédelemhez. A programot, amely az elmúlt 20 évben több mint 420 millió euró támogatást biztosított a legszegényebb rétegeknek, most a fosszilis üzemanyagok adóztatásából finanszírozzák, ma pedig már 1 millió hektárt véd.
Egy másik fontos pillére Costa Ricának az ökoturizmus, ugyanis az évente odalátogató 3 millió turistából 2 millió első sorban a természetért megy oda. A GDP több mint 8 százalékát teszi ki a szektor, és a lakosság 10 százaléka dolgozik benne. Így a turizmus nem csak a gazdasághoz és foglalkoztatáshoz járul hozzá, hanem a természet fenntartásához is. Az innen befolyó bevételekből emeltek kórházakat és iskolákat a népszerű, de fejlődésre szoruló helyszíneken. A terület negyede védelem alatt áll, amit a turizmusból képesek fenntartani.
Az országban a természet, a gazdaság és a társadalmi igazságosság triója folyton egymásra hat, az eredmény pedig magáért beszél. A kormány aktívan támogatja azokat, akik hozzájárulnak ezekhez a pillérekhez, előnyeit pedig nemcsak az ország, de a világ is élvezheti. A probléma azonban az, hogy az egyéb régiók nemtörődömsége lecsapódhat Latin-Amerikában is, felborítva a gondosan kialakított egyensúlyt. Ezért is fontos, hogy a bolygó társadalmai és országai szem előtt tartsák azt a közös jövőt, amerre mindannyian tartunk.
