Minél nagyobb a lapát, annál több elektromosságot termel egy szélerőmű– ez az alapszabály. A fociméretű, üveggyapot alkatrészek azonban gyűjtőhelyeken végzik, ami teljesen szembemegy a fenntartható energiatermelés alapelveivel. Az Ars Technica számolt be John Dorgan, a Michigani Egyetem vegyészmérnökének új polimer gyantájáról, amely nemcsak új lapátokként hasznosítható újra, hanem mindenféle egyéb, kereskedelmi használatú termékként is. Lehet gyártani belőle autókhoz hátsó lámpát, pelenkát, konyhai mosogatótálcát, vagy akár ehető gumimacikat is. A kutató még augusztus végén számolt be eredményéről Chicagóban, az Amerikai Vegyészszövetség találkozóján.
Dorgan „molekuláris rugalmasságként” jellemzi a technikát, amit Isaac Asimov egy cikke ihletett. Az írásban egy olyan jövő szerepel, ahol az emberek újra tudják szintetizálni a nyers protonokat, neutronokat és elektronokat bármivé, amivé csak szeretnék. Dorgan is tudja, hogy messze vagyunk még attól a kortól, de ettől függetlenül megihlette őt a koncepció. Egyik kedvenc polimere a poliaktid vagy PLA, amit eredetileg lebomló, fenntartható csomagolásra találtak ki, de a PLA-ből szöveteket és ruhákat is lehet készíteni. A kutató projektje azt vizsgálja, miként lehetne energiahatékonyabb módon készíteni szélmalomlapátokat. Így jutott eszébe, hogy esetleg a PLA is alkalmazható lenne újrahasznosítható kötőgyantaként.
A laborban új gyantát állítottak elő úgy, hogy a PLA-t egy MMA nevezetű szintetikus monomerben oldották fel, amitől szirupszerű lett. Vákuumos nyomással áthúzták az üveggyapoton, amitől az anyag panelekké keményedett. Ezeket újra lehet hasznosítani, ha friss monomerben bontjuk le, így új lapátok állíthatók elő a turbinák következő generációjához. Dorgan szerint a „polimer újrahasznosítás Szent Grálja, ha vissza lehet forgatni ugyanarra a célra valamit”, ami megvalósítható ennek az anyagnak köszönhetően.
A The Verge arról írt még februárban, hogy Írországban újrahasznosított lapátokkal cseréltek le egy hidat. Ez már a második ilyen kezdeményezés volt, ugyanis tavaly októberben Lengyelországban tettek ugyanígy. Az elképzelés mögötti mérnökök és vállalkozók abban bíznak, hogy más infrastruktúra projekteknél is bevethetik a turbinák maradványait. A szélenergia egyre elterjedtebb, 2020-ban pedig 53 százalékkal nőtt meg az új installációk száma a megújuló energiaforrás nemzetközi tanácsa, a GWEC szerint. Az újrahasznosítás nemcsak a hulladékot is csökkenti, hanem az előállítás költségein is lehet spórolni általa. Az átlagban közel 46 méter hosszú, darabonként akár 12 tonnányi monstrumok helyet is foglalnak, és eredeti jellegükből fakadóan nehezen bomlanak le – ha pedig elégetik őket, akkor csak nő a szennyezés mértéke. Ezért is két igazán járható út a meglévők újrahasznosítása, valamint az újak már újrahasznosítható anyagból való elkészítése.
Dorgan technikájának óriási pozitívuma az is, hogy más célokra is be lehet vetni azt az anyagot. Feldarabolva, polimerrel kiegészítve mintákba lehet nyomni, ami a műanyagok egyik elterjedt gyártási technikája. A szakember technikai követ is készített, amit aztán konyhai mosogatóvá alakított. Kémiai módon meg tudja másítani az anyagokat, és arra is rájött, hogy egyszerű alappal – például alkáli oldattal – emészthető is lehet a PLA egyik komponense. Összetett úton még gumimacikat is elő tudott állítani a laborjában, amiket meg is evett. „A növényből kinyert szénatom nem más, mint a fosszilis olajból kinyert. A globális szénciklus része, és most megmutattuk, hogy képesek vagyunk mezőgazdasági biomasszából tartós műanyagot készíteni, majd újra ételt.”
