A zöldre mosásnak megannyi árnyalata van: a nyolcvanas években még olyan, környezetvédelemmel kapcsolatos vállalati állításokat értettek alatta, amelyek felháborítóan ellentmondásosak voltak. Mára azonban már sokkal kifinomultabb formái léteznek, és sokszor éles szemű, tudatos fogyasztóként sem vesszük észre őket.
A nyolcvanas évek közepén vált hírhedtté a Chevron olajvállalat televíziós és nyomtatott reklámja, amelyben medvéket, pillangókat, tengeri teknősöket és más kedves állatokat mutattak be, miközben a környezet- és állatvédelem fontosságát hangsúlyozták. Ezzel párhuzamosan szót emeltek ellene a környezetvédők.
Nem lehet, hogy etikátlan az egykor olajkutatásra használt természetes élőhelyek helyreállításával dicsekedni, amikor ezzel a „jótettével” a vállalat valójában a törvényi kötelezettségének tett eleget?
Ráadásul miközben a cég a reklámot futtatta, több környezetvédelmi előírást is megsértett.
Ez a példa abból az időből származik, amikor Jay Westerveld környezetvédő megalkotta a Greenwashing, azaz a zöldre mosás fogalmát. Ne feledjük, a nyolcvanas évek második feléről van szó, amikor a cégek nagy értékű, dörzsölt és látványos reklámokkal árasztották el a televíziót, a rádiót és a nyomtatott sajtót. Mivel a fogyasztók korlátozottan fértek hozzá a cégek működésével kapcsolatos információkhoz, a reklámok könnyen elhitették velük, hogy az adott cég elkötelezett környezetvédő. Még akkor is, ha közben környezeti szempontból fenntarthatatlan gyakorlatokat alkalmaz.
Ez nagyjából a kilencvenes évek elejére változott meg, amikor a fogyasztók is kezdtek egyre tudatosabbá válni a környezetvédelmet illetően. Az ALTEO által tavaly végzett, reprezentatív kutatásból már az látszik, hogy a hazai fogyasztók 31 százaléka előnyben részesíti a környezetbarát termékeket, 27 százalékuk pedig kimondottan kerüli a nem környezetbarát cikkeket.
Látszik tehát, hogy egyre többen tisztában vannak bolygónk sérülékenységével, és azzal, hogy a cselekedeteink hatással vannak rá. Ezzel párhuzamosan pedig a Greenwashing is sokkal összetettebb formákat ölt.
Az igazán zöldre való átállás komoly költségekkel jár, és nincs is feltétlenül szemmel látható, azonnali eredménye, hiszen például a karbonkibocsátás csökkentésével a jövőbe fektetünk, hogy megelőzzük a klímakatasztrófát. Ezzel szemben a Greenwashing hatásvadász üzeneteivel a jelennek szól, és az a célja, hogy félrevezesse a környezettudatos vásárlókat.
Ennek egyik elterjedt módja, hogy az adott cég környezettudatos cselekvésre ösztönzi a fogyasztókat, miközben évente több milliárd dollár értékben ad el környezetkárosító termékeket, vagy nem tesz semmit karbonlábnyomának csökkentéséért.
Egy másik „trend”, amikor a fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteket más termékelőnyökhöz kapcsolják, és a kettőt úgy mossák össze, mintha ugyanannak az éremnek a két oldala lenne. Például hiába mondjuk a távoli országokból származó egzotikus szuperételekre, hogy minden nélkülözhetetlen tápanyagot tartalmaznak, ha közben a fél világot átrepülik, hogy a tányérunkra érkezzenek.
Szerencsére egyre szigorúbbak a zöldállításokkal kapcsolatos szabályozások. Itthon a Gazdasági Versenyhivatal adott ki egy tájékoztató anyagot a zöldmarketingről, amelyben összefoglalta, hogy mire kell odafigyelniük az etikusan tevékenykedni kívánó vállalkozásoknak. A nagyobb cégek átláthatóságát pedig az ESG-minősítés biztosítja, amely a vállalat tevékenységéhez fűződő kockázatokat és kockázatkezelési gyakorlatokat méri fel általános érvényű, objektív szempontok szerint. Ez utóbbi minősítést Magyarországon elsőként az ALTEO szerezte meg a független energiatermelők és -kereskedők, valamint a közművek szektorán belül. Mi rendületlenül hiszünk a transzparenciában, és bízunk benne, hogy nemsokára még tovább bővülhet a hazai ESG-minősített vállalatok köre.
ifj. Chikán Attila véleménycikke a https://www.vg.hu/ VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2022.02.22-én.
